Mobil Dick

Mobil Dick a hordozható,
üvegszálas csodabálna
pottyan s máris csobban a tó
vize, mintha kettéválna.

Vajh’ Mózes is őt dobta tán
egykor Vörös-tengerbe be,
mosolyt keltve Áron tatán,
ki a fáraónak beszólt: „Bebeee!”?

„Ez az!” – zúgnak brit tudósok –
„Megfejtve egy újabb titok!
Ilyen ugyan van még jó sok,
De az okuk már nem hit ok!”

„Mobil a hit, mobil a lét,
mobil a gát, mobil a Dick…” –
- sóhajt az Úr s önti a lét,
s főtéren is kell már ladik.

„Aha, szóval a brit tudósok sületlensége miatt van az árvíz! Ezen ne múljon, süssük meg őket!” /özv. Afrikánusz Atanázné Kannibál Kloé tömbházfelügyelő és dietetikus/

„The poem is interesting, but we can not say more because it’s teatime. Would you like a cup of tea?” /brit tudósok/

„Heej, miért nem inkább sör hömpölyög itt?! A vizet meg a Mobil Dick igya ki a folyóból és köpje a tengerbe! Persze csak, ha a miniszterelnök úr, vagy a katasztrófavédelmi főigazgató is így parancsolja!” /Aranyláb Tas, ex-center és önkéntes parti turista/

„Hé, az a mobil bálna nem tudna idefeküdni mobilgátnak, hogy megvédje az engedély nélkül beépített telkemet?! Megoldhatnánk okosba’…” /Szemes Jenő, illegális kaszinótulajdonos/

„Hol vagy, Mózsi, hol vagy? Mózsi, hol vagy, gyere, gyere! Jöjj hát, egye fene! Hol vagy, Mózsi, hol vagy?” /Áron, Mózes kissé már túlkoros bátyja/

„Itt a valódi, itt a fű! Árvíz ellen árvízfű!” /Hullámtér Huba, árvízfű árus/

„A vers úgy csapong összevissza, mint egy apró mobilvécén kétségbeesetten egyensúlyozni próbáló mobil bálna. A végeredmény is ugyanaz. Anyámat meg is kértem, hogy szellőztessen ki azonnal! Hitvitába pedig nem megyek bele, mert én csak magamban hiszek és eddig még nem kellett csalódnom. Magamra bármikor tudok tíz pontot adni.” /Puzsér Róbert kritikus és zsűritag/

„Brühühü! Az Áron kicsúfolt és azt mondta nekem, hogy ’Bebeee!’. Hát én ebbe majdnem belehaltam! Brühühü!” /Ehnaton fáraó/

„A hit ne legyen mobil, a hit ne inogjon, hanem legyen sziklaszilárd! A hit hallásból legyen! Let’s listen to the greatest hits of John & Paul!” /DJ Apostol, vidám vasárnapi rocker/

„All you need is hit, hit, hit! Hit is all you need!” /John & Paul/

„Kegyeleeeeem!!!” /Átlagh Olvasó, irodalom barát/

„Jól látod gyermekem, a kegyelem a legfontosabb! Meg a békesség! Persze egy lámpás és egy cetszagtalanító spray se lenne rossz!” /Jónás próféta/

Király a BKV-n

IKEA-ban imént vett trón
társaságában a metrón
utazom, de jön az ellen-
-őr és durván taszajt mellen:

„Mért hord koronát a kalap
helyén s mi ez a nagy falap?!
Jegyeket és bérleteket!” –
- bömböli, bár kissé rekedt.

Ajjaj, nincsen nekem jegyem
s zavaromban „Metró egy M?”
kérdést teszem fel én neki.
Üvölt: „Gyorsan húzzál te ki!”

Négyen rúgnak Astoria
kövezetén: „A sztorija
abszolút nem elhihető!
Még hogy lefejeztethet?! Ő?!”

Ekkor jó meg dicső hadam
bősz dobszóval: tadam-tadam!
s törnek karszalagos kezek…
Együtt érzek s kegyelmezek.

„Nagyon helyesen tette király úr, hogy megkegyelmezett a bűnösöknek. Ez egybevág zsinati határozatainkkal és áldások özönét zúdíthatja önnön koronás főjére. Ha majd sikerült összeraknia a lapra szerelt trónt, megejthetnénk egy felkenési ceremóniát, melynek keretében egy barátságos labdarúgó mérkőzésen összemérhetné a tudását az ön hada a mi svájci gárdistáinkkal. Szeretem a focit!” /Ferenc pápa/

„Csak aztán nehogy stikában video bírózzanak, Szentatyám!” /Michel Platini, az UEFA maradi elnöke/

„Tisztelt költő úr! Ön ismét félrevezeti a közvéleményt és pánikot kelt! Ellenőreink a legritkább esetben alkalmaznak erőszakot álruhás királyok ellen, ha azok az érvényes vonaljeggyel, vagy bérlettel rendelkeznek és pótjegyet érvényesítenek a szabványosnál nagyobb méretű trónszékükre is. Ellenőreink továbbá nem kiabálnak, csak esélyegyenlőséget biztosítanak egyes nagyothalló utasaink számára. Költő úr, önt bepereljük rágalmazásért! Még egyszer hangsúlyozom, hogy a mi ellenőreink nem brutálisak!” /Kőbaltay Kolonc, szóvivő/

„Ááááá!!! Akkor ezek szerint nem a maguk alkalmazottja az a karszalagos gorilla, aki épp most próbál engem lefejelni a 7-es buszról? Valami műkedvelő amatőr? Áááááá….” /Frady Endre, lefejelt költő/

„Biztos a Zizou! Engem is ő fejelt le a csúnya izzadt kopasz fejével!” /Marco Materazzi, olasz védő/

„Innen a távolból is hadd szorítsam meg annak a kezét, aki végre lefejelte Frady Endrét! Soha nem volt még költő, aki ennyi emberrel utáltatta meg az irodalmat. Azelőtt anyám is szerette a verseket, de az utóbbi időben, ha meglát egyet, ráuszítja a macskáját. Ő is azt üzeni az ismeretlen lefejelőnek, ha meglátogat minket, süt neki baracklekváros fánkot. Az tényleg nagyon jó, legutóbb 7 pontot tudtam adni rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves király barátunk, nagyon örülünk, hogy te is a KRÖLLEMÖNGEN trónszékünket választottad!” /Mikka Makkanen, IKEA sajtófőnök/

„Én nem örülök annyira, mert már két hete képtelen vagyok összeszerelni! Vagy festőlétra lesz belőle, vagy macskavizelde! Kezd ám elmúlni a megkegyelmezős hangulatom! Ha a bakóm össze tudná végre szerelni a PRILLUGÖTLIX vérpadot – már tíz napja küszködik vele – esküszöm, hogy lefejeztetném Mikka Makkanen urat!” /III. Tracsmák, Suberdónia királya/

„A költő ezúttal is túlmutat önmagán és, ha ott lenne, ahová mutat, akkor önmagára mutatna, azaz önmaga is túljutna önmagán. Ez a folyamatos önmagán túljutási törekvés teszi Frady Endrét azzá, ami, illetve azon is túl. Ugyanaz ő az irodalomnak, mint ami Csipkerózsika az iszapbirkózásnak és King-Kong a klasszikus balettnek! Ő egy érzékeny lelkű porcelán az elefántboltban!” /özv. Katzenjammer Edömérné Ködlila Korizália, az Irodalomtanárok Katzenjammer Edömér Alapítványa (IKEA) ügyvezető igazgatónője/

Ödön Ladája

Ödön öreg benzinfaló

Ladája a létet rója,

Midőn mellé áll egy faló.

„Jé, hisz ez az ősi Trója,

Ahol épp egy halott Hektor

Fekve állja el az utat!

Ladámmal az idővektor

Néha nem várt pontra mutat.”

„Súlyos anakronizmus ez, költő úr! Hektor halála és a faló felállítása között nem kis idő telt ám el! Előbbi már rég tisztességesen talajba tett tetemként tengette napjait, mire utóbbi elkezdte elhallgatni a közelgő végzet mit sem sejtett baljós előszelének neszét. NEM ENG!” /a Lektor/

„Jaj, Lektor hurka! Arról van itt szó, hogy a Lada típusú mobil időgépem szélvédője ill. oldalablaka egy-egy monitorként más-más időpillanatban mutatja be ugyanazt a helyszínt. Aki ennyire nem ért az alkalmazott termonukleáris kvantummechanikához és a szemi-digitális futurológiához, az adja vissza az érettségijét és álljon be kerti csapnak!” /Dr. Ódon Ödön, termonukleáris kvantummechanikus és szemi-digitális futurológus/

„Nana, feltaláló úr, nana! Ne sértegessen minket, mert könnyen összevizezheti ám a bokáját! Ahogy a költő mondja: ’Vízcsapok közt nyirkos, aki béna!’” /Garden Fröcsi, kerti csap/

„Tisztelt feltaláló úr! A műszaki leírás utolsó két sorában Ön is elismeri, hogy a prototípus működésében még sok a bizonytalanság, így az időgép sorozatgyártását sajnos nem tudjuk megkezdeni.” /Vakegér Virgil, a Nemzeti Időgép és Pillanatragasztó Gyár főgyulája/

„Dönci! Ha egy bizonyos szemtelenül nagy összeget zsebbe áldozni hajlandó magánemberként munkaidő után diszkréten felkeresel az irodámban, akkor az VV Idő & Gép Kft-m esetleg érdeklődést mutathat a dolog iránt.” /Virgil/

„Anyámat, aki szerint Trója a kommunista Allendéről elnevezett park új neve, nyomatékosan eltiltottam az otthon őrizetlenül talált versek jóváhagyásom és felügyeletem nélküli elolvasásától! Most azt követeli, hogy kérjem kölcsön a szomszéd Zsiguliját és röpítsem őt vissza a fiatalságába, amikor Hektor kutyájával együtt hancúroztak a visszacsatolt területek gyepén. Költő úr, én már csak két dolgot szeretnék az élettől: egy nagy hatósugarú robbanófejes rakétát és az Ön célkoordinátáit. TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem megmondtam, hogy E=mc², E=mc², E=mc²?!” /Einsteinné, bontott csirkével hadonászva/

„Figyelj kedvesem, ez olyan gány, amitől az olvasó úgy hány, mint még te sem. Ne vedelj, kedvesem!” /ByeAlex, a magyar Gianni Morandi/

„Oh no! Dio Mio!” /Gianni Morandi/

„Ono?! Fentről szólított valaki? Johnny, csak nem te szellemeskedsz már megint?” /Yoko Ono/

„Micsoda?! Engem, az örökkévalóságba jutott hőst, minden hősök hősét, Hektor ledöfőjét, a kardforgatás Gianni Morandiját, kihagytak egy Trójáról szóló történetből?! Kretén költő!” /Akhilleusz, a trójai hős/

„Fáj az achillesem, úgyhogy térden állva könyörgöm, hagyjatok már békén! In ginocchio da te! Dio mio!” /Gianni Morandi/

„Ki ez a stöpszli digó, aki állandóan belehümmög ebbe az érdekes beszélgetésbe?! Félkörívesen fejbe rúgom, oszt’ már csak a világűrben fog kornyikálni! Ott meg úgyse halljuk.” /Chuck Norris, a könnyűzene Bruce Lee-je/

Árvíz

„Jön az árvíz, mindent kiönt!
Ne óbégass ’Ó, még mi jön?’-t!
Gátra magyar, áz’ a haza!
Sumák, kinek csontszáraz a
Cipőtalpa kívül-belül,
S ha az árhullám majd elül,
Akár vércsótány a nyulat,
Falja fel a közhangulat!
Magas az ár, mint a Mátra,
Bajtárs, özönölj a gátra!
Ne siránkozz, mint egy nő két
Gyerekkel, csak döntsd a tőkét
S homokzsákozz, úsz’ a paplak!”

„Ne tegezz, mert hajba kaplak!”

„Egy úr, a sodorban is úr! Nehogy már tegeződjek egy liberálbolsevik proletár költővel! Az a nő pedig nem két gyerekkel siránkozott, hanem két homokzsákkal a hóna alatt üvöltözött a rímszakival, hogy ne a mentési munkálatok útjában állva szavaljon! Az ilyeneket nem kellene inkább beleépíteni a gátba?” /gróf Möhtényi Lebenschmittel Hugó, dzsentri és hamiskártyás/

„Bluggy-bluggy-bluggy…” /a pap/

„Na, már megint vizesen akar valaki bejönni!” /Szent Péter/

„We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine!” /The Beatles/

„Ne kornyikáljatok külországi nyelven, ti idegenszívű igricek, mert megfurkálom a sáfránysárga ladikotokat! Inkább magyarosan énekeljetek, olyan jejejéset, mint a lyányok a fonóba’!” /Búvár Kund, hajófúró könnyűbúvár/

„A lyányok a fonóban nem jejejét énekeltek, hanem ingyom-bingyomot, tutálibe-málibét és sej-hajt. Búvár úr, ön igazi hazafiként tisztában lehetne a Kodály módszerrel!” /Dr. Rütyütyü Sebő, szolmizátor és kárikittyom szakértő/

„Kérném szépen, a vércsótány sosem eszik nyulat, mert nem szereti. A vércsótány fő tápláléka az aranymálinkó, az aranygaluska és az aranyhintó, hat aranyfarkú lóval. Ja, meg az aranykapu, ha nyitva van és bújj-bújj zöldág, zöld levelecske! Aranyeső hulljon nékem, aranyeső a virágos réten, aranyeső a szép kis házra, aranyeső a családomra!” /Dr. Ihajjáné Csuhajja Csótika/

„Aranyeső?! Még mit nem! Az én arámat már nem kell nyesegetni, anélkül is úgy fel van vágva a nyelve ennek a sukár menyecskének, hogy tyű!” /Bódi Guszti, lidiladiladilárnok és nótafarakás/

„Fel van vágva a nyelvem, mi?! Nesze, te henye tohonya böhönye, nesze!” /Bódi Gusztiné, nyesetlen ara és sukár menyecske/

„Sportnyelven szólva: a vers a gyenge kezdés után erősen visszaesett és most olyan mélyen van, mint aszálykor a talajvízszint. Sajnos, mivel fajsúlytalan alkotás, az árvíz tetején fog lebegni, de reméljük, hogy végleg eltűnik majd a Vaskapu környékén. Anyám úgy megijedt az árvíztől, hogy hóna alatt egy gumikacsával fel akart ülni a Citadella lőrésébe, de megtiltottam neki, úgyhogy most mobilgátat épít a János-hegyen. Szerintem akut Frady Endre mérgezése van. Nekem viszont sajnos idült. Át is megyek a vomitóriumba.”  /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én kedvesem egy olyan lény, aki gátat épít Szentendrén, és tücsköt ment faladikkal, úszkálva keresem, az én kedvesem, megfázom nedvesen, s rám röhög kedvesen.” /ByeAlex, árvízi daljós/

„Csak ránézek az árvízre, oszt’ ijedtében elillan és felhő lesz belőle, hö!” /Chuck Norris, elementáris világállat/

McSzem

McSzem és Rexem /Frady Endre felvétele/

Rexszel fűzöld réten fekszem
ebédelvén finom McSzem
menüt s hozzá nagyobb kólát
s irgumburgert, ami jól át
van sütve szinte már ében-
-feketére zsírsavlében.
Négy ló néz, azaz hat lószem.
Csak hat? Почему не восемь?
Hogyhogy csupán három ló lát,
míg iszom a nagyobb kólát?
Rájövök, az ok a McSzem
s elhajítom: „Egyed Rexem!”

„Mivel a bányalovak egy idő után úgyis megvakulnak, a McDonald’s pedig korrekt áron vásárolja fel a lószemet, mindenki jól jár. Mivel a bánya már rég kiürült, az étteremlánc olcsó szenet ajándékoz nekünk, amit mi eldugunk, azután állami támogatással drágán megtaláljuk. Szenet szemért!” /Lignit Lopánc, bányakapitány és lókötő/

„Nagy a szeme, vakuljon a ló!” /ősi frencsájz közmondás/

„Az én kedvesem az oly sovány, hogy átférne a tű fokán, az én kedvesem. Nem eszi el kedvesem, előlem a McSzemem, a kedvesem, koplal ő rendesen.” /ByeAlex, lokális világsztár/

„A vers a felszínen látszólag csak arról szól, hogy a költő megundorodik a gusztustalan lószemes szendvicstől és a kutyájának adja, de párhuzamosan a mélyben komoly társadalmi dráma hömpölyög a kiteljesedés felé. A kezdeti pásztoridillbe robban bele némán az irgumburgiumi ítélet, majd a kapitalizmus kizsákmányoltjaként a vak ló, aki szemtelenül szembesíti a szemellenzős világot a szemenszedett haszon hazugságaival. A vers közepi orosz sóhaj, a mély keleti lélek szélfuvallata a végtelen sztyeppék felől, kitisztítja a társadalom látását és felnyitja a vak ló szemét, kinek könnyözönén át a költő új Noéként mossa le magáról a bűn koncát és terhétől szabadultan párologja bele magát a vöröslő naplementébe. Hű, de borzalmasan gyönyörű!” /Ködössyné Lila Lea, irodalmi honlapszerkesztő és építéshatósági ügyintéző/

„Szenyor Frady! Engedje meg, hogy készletfrissítés keretében az elavult spanyolcsizmáinkat lecserélhessük az Ön költeményeire! Kísérleti tapasztalataink szerint az Ön verseinek felolvasásakor a vádlottak már két sor után beismerik az eretnekséget, egy versszak után a boszorkányságot, a vers felénél az ördöggel való cimborálást, a vers vége felé pedig láncaikat elszakítván önként rohannak a máglyára és a fáklyát a hóhér kezéből kiragadván megkönnyebbült sóhajjal gyújtják fel önmagukat! Ilyet még nem is láttam!” /Torquemada Tamás, spanyol főinkvizítor/

„Anyám már a Rexnél elkezdett meghatottan pityeregni, mert imádja ezeket a dögöket. Mivel jótékonyan elvonta a figyelmemet, én csak a nagyobb kólánál kezdtem el leizzadni. Az irgumburgernél már ordítottam, az ébenfeketénél pedig toporzékoltam, úgyhogy anyám másra hagyta a dagadt ruhát, engem meg felhozott a padlásra. Most idecsipeszelten száradok a kötélen, vigyorgó szájam sarkából nyálcseppek hullanak és számolgatom a fejem körül röpködő színes kis pillangókat… Jaj, de szépek… Ó, ha rózsabimbó lehetnééék… /Puzsér Róbert, pihenésre szoruló kritikus/

„Vau, de finom ez a McSzem! McFül nincs? Vau!” /Rex, a költő kutyája/

„McFül! Ez az! Egy bányalónak végül is nem kell hangversenyre járnia, ugye? Gyere csak Ráró... Áááááá!!! megrúgott a dög! Áááááá...” /néhai Lignit Lopánc, ex-bányakapitány és ex-lókötő/

„Ez az! Harcoljanak azok a lovak! Mi is magunkat hozzájuk láncolva tiltakozunk a lócsonkítás ellen! Hol van ilyenkor a lójogi ombudsman?!” /Nyihaha Nyöftény, a Lila Ló Alapítvány önkéntese és díszzsoké/

„Nyihaha! Húzzál már el a láncaiddal, kis hörcsög! De jó, hogy nincs szemem és nem látom, milyen ronda vagy!” /Ráró, vak bányaló/

A gödör

Hidász-gigász néz egy gödröt,
S dühtől agyában a köd rőt.

Gödör mögött gigász döbben,
Ám, ha lennének még többen,
Akkor többen döbbennének,
S szállna döbbedelmi ének!

Bár a rézsű szépen burkolt,
Előtte mintha egy búr colt
- Míg csak bírta tele tára -
Lődözött vón’ gilisztára.

Hány ily kráter van még, de hány?
Elvtársaim, ki volt trehány?!
Veszélyes így ez az árok,
Burkoljuk le, proletárok!

„Burkoljuk le? Munkaidő végén?! Persze van az a pénz, de számlát nem tudunk adni.” /Maláta Jenő és Smirgli Béla, megélhetési proletárok/

„Nem gilisztára lődöztem, hanem edzésképpen a lábfejemre, amit mindig el kellett rántanom a golyózápor elől. Ősi ír táncgyorsaság fejlesztő módszer. Nekem bevált!” /Michael Flatley, ír tinci-tánci fenomén/

„Nekem meg nem!” /Brian O’Footless, lábatlan ír rokkantnyugdíjas táncos/

„Én vajon honnan szereztem a fejlövésemet, he?!” /Világtalan Virgil, vakond/

„Egyet lőttek, kettő lett belőlem!” /Gili Ger és Szta Zson, két félgiliszta/

„Döbbedelmi ének, mi?! Búr colt, he?! És rőt köd lett a kadarkamámor?! Agyatlan úr, maga illuminált állapotában egy rumaromás búrkiflivel leásta magát a sárga földig és most elmeháborodott kínrímáradatban hisztériázik! Hiába dől azonban a saját dugába és földelteti el magát a komcsi elvtársaival, anyámnak megtiltottam, hogy fekete munkavédelmi sisakot és mellényt öltsön, és megkoszorúzza. Még mit nem?! Trehánykolódjon csak egyedül! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az elvtárs szó jelentése: azonos elveket valló személy. A költő elvtársai tehát jelen esetben nem kommunisták, hanem olyan szakemberek, akik szerint egy burkolatlan girbegurba vízelvezető árok a hídfő rézsűjének a tövében majdnem olyan rossz, mint bőgve vágtató marhacsordát bodicsekelni.” /Dr. Bikássy Gereben, grammatikai literaturológus és amatőr cowboy/

„Pont, amikó’ burkóni köllött vóna, gyütt a früstökidő, oszt’ a gödör helyett inkább a paprikás szalonnát burkótuk vereshagymáva’! Üres hassa’ csak nem lehet dógózni, nem?! Nohát!” /Toka Lajos, betanított árokburkoló közmunkáskáder/

„Az én kedvesem az nem trehány, ő árkot burkol délután, az én kedvesem. Ő elburkolgat csendesen és megcsinálja rendesen, ő az én kedvesem.” /ByeAlex, eurovíziós 10. helyezett/

„Ha már árok, legyen kövér! Nem beburkolni kell, hanem lemélyíteni! Építsünk mindent behálózó alagútrendszert, amelyen át szárazföldi csapataink váratlanul bekerítik egész Európát és lekevernek neki egy hatalmas pofont! Mossa csak a partjainkat az a baromi sok tenger! A Magyar név megint szép lesz, nem úgy, mint a Kiss, vagy a Talicskássy!” /id. Magyar Makarenko, nyugalmazott mélytengeri orvhalász és pofozógép/

Orromból ki...

A költő és a bogara...

Orromból ki vajon mi mász,

S mért van talpán zöld kulimász?

Feketéll rajt’ kitinpáncél

S felfelé kúsz. Neki tán cél

Szemgolyómnak gömbfelszíne,

S ha rálép, az nekem kín-e?

Netán szemöldökömnek a

Bokrába tart a kis feka?

„Fülem kéne? Gyere, érd el!”

Jaj, most dobhártyámba térdel,

S elpattan bent néhány fonál,

Ahogy agyam berezonál!

Bőgök: „Ki mint vet, úgy arat!”

S szétverem e rút bogarat!

„Köszönjük költő úr, hogy végre valós problémához, az orrlyukakból előmászó bogarak kérdéséhez nyúlt szakavatott lírai kézzel! Szép szakdolgozat, nagyon erős kettes alá!” /dr. Dr. DR. Prof. Habil-Debil Orrlik Ottmár, a Bogaras Matuzsálemek Egyesülete (BME) betanított vice rektora/

„Gyilkos!!! Megölte ezt az édi-bédi ébenfekete lóbogarat! Hát van magának szíve, hogy ezt az önnön orrszőrén nevelkedett tündi-bündi házi kedvencet széttrancsírozza a saját fején?! Nekem is van egy ilyen bűbájos ízeltlábúm, de én sose bántanám, mert amellett, hogy aranyos, még az orromat is tisztíccsa!” /Orrsövényiné Velő Rózsa, jósnő és ízeltláb-masszőr/

„Egyszer próbált hajon harapni egy ilyen dög, de agyonrúgtam! Hej, mekkorát reccsent a rüsztöm és a halántékom között a kitinpáncélja! Úgy szétmállott, mint galambpotty a kabrió sofőr napszemüvegén!” /Chuck Norris, világlegenda és minden, ami hűha!/

„Feka, mi?! Egy nyálrózsaszín fehér ember kigúnyol és elpusztít egy ébenfekete lóbogarat?! Jó, hogy meg nem huhogja! Na, ez az igazi szó szerinti fajüldözés! Suttyó sápadt arcú mondjon búcsút a gyér skalpjának! Uff!” /Vendettai Winnetou, az Ipiapacs Vérbosszú kft ügyvezető igazgatója/

„Ez a vers a tiszta szeretet apoteózisa. A szeretet sokszor megbántással jár, a megbántás fájdalommal, amitől elkenődünk. A szeretet hol tragikus, hol pedig az orrokat is tisztíccsa. A kulcs az antagonisztikus, ám reverzibilis ambivalencia. Ambi Pur és Valencia – illó ollé! Latin szenvedély! Dobhártya repesztő ritmusvilág! A bogárral mint élő szimbólummal önmagát elpusztító poéta! Radikalitás! Elementaritás! Döbbenet!” /Csótányossy Csomella, bukolikus futurológus és rovarpszichológus/

„Mi vót ez? Mi az anyjukkal naponta százával csapkodjuk le ja döglegyeket, mán tiszta vérpettyes a meszelt fal, oszt’ mégse írogatjuk szakmányba’ ja verseket! Nem jól van ez így! Ha a költő úrnak minden sora mellé meg kellene kapálnia egy sor szőlőt, egy nap alatt leszokna a verselgetésről! Ehun la, tyű!” /Saroglya Pista bá’, tápéi csákknorisz és nyugalmazott kulák/

„Te jó ég! A költő megverseli, hogy bogarat tesz a fülébe, majd pépesre veri! Anyám kérdezi, mi az a zöld kulimász? Ha megmondom neki, megnézi, tényleg zöld-e, ha nem, akkor megsértődik és bőg! Ez a katarzis, maga szerencsétlen?! Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de magában éhen halnának az agyevő skarabeusok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bogarat még a tizenhatoson kívül fel kell rúgni, meg kell semmisíteni! Cserebogár? Sárga? Cserebogár!” /Jose Mourinho, edzővadállat és semispecial one/

Vasárnapi bibliakör

(meghívóvers)

Bárki, kiben van szív, van agy,
Annak Isten Országa nagy
Kincs, mit megtalálni öröm,
Erről szól bibliaköröm.

Nem csak enyém, hanem tied
Is, ha lelked meg nem ijed
Jönni „veni, vidi, vici”,
S nagy örömöd nem lesz kicsi!


időpont: 2013. június 2. (vasárnap) 14:30 (fél három)
hely: Bp. XI.ker, Fegyvernek utca 59. (Török lak)

„Forrásmegjelölés nélkül plagizált a fattyú! Harapd meg, Brutus! Csibész!” /Julius Caesar/

„A vasárnapi ebéd után szuszókálni szoktam, de beszélek a nunciusommal, hogy menjen el helyettem. Majd intek neki pápát!” /Ferenc pápa/

„Kincs?! Hol?! Jövök! Egyik lábam ott, a másik már sehol!” /John Silver, a féllábú kalóz/

„Ha egy fél percbe belefér egy vers elolvasása és totális elfelejtése, akkor ott feltehetőleg nem egy korszakokon átívelő remekművel van dolgunk, hanem inkább egy retardált klapanciával, egy béka fenekét birizgáló bökverssel! Ha anyám ilyet írna, visszautaltatnám vele mind a tizenhárom havi nyugdíját a kamatokkal együtt! Inkább Frady Endre kopjon le, mint az Állam fel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves barátaim! Veni még csak veni, de a vidi vici-ről eszembe jutott, hogy vasárnap idényzáró Vidi vacsi lesz Fehérvárott és én ülök a főhelyen! Távollétemben is jó erőt, egészséget kívánok a bibliakörhöz! Hajrá Vidi, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, Videoton drukker miniszterelnök/

„Együtt megtartjuk a bibliakört! Együtt beszélgetünk a kincsről! Együtt kétezertizennégyen! Hé, beférünk ennyien a Törökékhez?!” /Bajnai Gordon, ex-miniszterelnök/

„Valóban nem lehet kicsi a nagy öröm? Nem viszonyítás kérdése-e csupán? De ki viszonyít és mihez? Nem merném megcáfolni ama gondolatomat, mely szerint a nagy csak a kicsihez képest tűnik annak, de egyetérteni sem merek önmagammal az ellenkezőjéről. Arról már nem is beszélve, hogy esély mutatkozhat azok előtt is, akiknek határozatlan véleménye szerint a kicsi is csak a hozzá képest méretesebb nagyhoz képest tűnik kisebbnek, valójában azonban inkább átlagosnak látszó. Kemény beszéd ez!” /Török Gábor, politikai elemző/

„ Egy szív is van bennünk, meg egy agy, de csak, ha együtt megyünk.” /Szalmabáb és Bádogember/

„Bibliakör? Pfúj! Általánosságban veszélyes lehet ránk nézve, de a csavaros eszű unokám szerencsére a részletekben lakik!” /özv. Luci Franciska, az ördög öreganyja/

„Ha nem lenne központilag irányított zöld hullám, akkor csak az addigra már zöld hullám tudna odaérni egy-két évtized késéssel. De mi állunk a vártán és ezt jó tudnia, ha Ön régóta vár tán.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Bibliakört Kockásító Közmindenhatóság (BKK) törzsfőnöke/

„Jövök a tüzes szekéren! Ugye nem éghető a Törökék istállója?!” /Illés, teveszőrkabátos próféta/

A híd

Ember, aki hidat tervez,
Tudja, a híd nem csak tar váz,
Funkció is van rajt’ meg út
S korlát, hogy ne esse magát
Senki le a mélybe, vagyis
Mondhatni, hogy a híd vegyes
Izé, amin mehet vasút
Zakatolva s rázva vesét,
Míg alatta csobban a víz,
S Matula bá’ nekievez
Hídpillérnek s bordalt dalol,
Majd a híddal együtt dől el.

„Aha, statikus úr, aha! Szóval a folyami ütközőerő figyelembe vétele elmaradt, ugyebár! Na, majd a cellában lesz ideje figyelmesebben átlapozgatni az idevonatkozó szabványokat és előírásokat! Két év letöltendő!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Jaj, bíró úr, a szabványban nem szerepel az öreg kadarkamámoros Matula bá’ biztonsági és dinamikus tényezője!” /Frady Endre, költő és hidász-gigász/

„Beszólsz a nagyfateromnak, mi?! Őőő… a néhai Matula Gergely jó hírének megsértése miatt plusz tíz év kényszermunkára ítélem!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Hukk… én a csonka… csolna… csónakba sose iszok… hukk… keveset… hukk… lálálálááááá…” /Matula bá’/

„Jaj, nagyon jól rázott az a híd! Úgy szétrázta a vesekövemet, hogy a vonat ugra-bugráló vizeldéjében csak úgy ropogott az a sok kavics a metál piszoáron! Igaz, hogy hónaljig levizeltem magam, de mégis nagy megkönnyebbülés volt!” /Húgyos Józsi, nyugdíjas bakter/

„A gyönyörű kancsal rímekkel a költő kifejezi a rá oly jellemző világlátást, amidőn sosem a magára a problémára fókuszál, hanem egyik szemével elé, a másikkal pedig mögé tekint, és ezáltal olyan komplex képet vetít elénk, amelyet még vesetükrözés közben is csak homályosan látunk. A homály azonban itt nem balladai, hanem jótékony, mert pszeudo-vakságunk miatt kénytelenek vagyunk az agyunkat használni, illetve azt, ami a nagy felrázás után még megmaradt belőle. Bátran essünk keresztül önmagunkon!” /Köd Delila, kultúrtechnológus bevezetője a Frady Endre börtönkiállítás megnyitóján/

„Szeretem a híd tar vasvázára felszerelt funkcionális kitinpáncél recsegve ropogását! Egy dőlő híd látványánál, csak két dőlő híd látványa lehet szebb! Sőt száz recsegve-ropogva dőlő hídé!” /Matuska Szilveszter, a Hídújjáépítést Ösztönzők Klubjának (HÖK) tiszteletbeli örökös elnöke/

„Ember, aki hidat tervez, az ne írjon verset, mert szemmel látható, hogy így egyikre sem tud odafigyelni! Ha legalább a dőlő híd a szavaló költőre esne, akkor lenne íz, lenne produkció, de így csak egy agg tütüvitéz evezői kavarják fel a költő agyának posványos állóvizét. Anyám szerint a Matula bá’ sosem ivott, mire odaadtam neki a Tüskevárt, úgyhogy most csendben színezgeti. Én viszont most felveszem az acélláncos homlokpántomat, bemegyek a beszélőre és lefejelem Frady Endrét! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, hát hiába ígértette meg velem az öreg Matula, hogy a regényben hallgatok a féktelen tütükéiről, csak megcsinálta a bajt! Hát ezért nincs vasúti híd a Kis-Balaton fölött!” /Fekete István, a Tüskevár írója/

A jeti és a jegesmedve

Jól megrágott hegyi jeti,
Kit épp jegesmedvenyál mos,
Önmagának köszönheti,
Úgy fekszik, hogy nem is álmos.

Minek akart szegény pára
Jaknyak helyett medvefület
Zabálni ma vacsorára?!
Elvtársak, hát nem őrület?!

De-de, bizony őrület ez,
Nem álmos, de hever kint ott!
Egész világ erről netez.
Költő elvtárs, rátapintott!

„Bizony-bizony, a költő elvtárs az ő szokottnál is szokottabb érzékenységével helyesen tapintott rá, hogy a téma az utcán hever ugyan, de furcsa, ha ezt úgy teszi, hogy nem is álmos. A vers őszintén vesézi, sőt szinte már-már brutálisan belezi ki a halódó imperializmus, a döglődő monopololigarhizmus és a vele bűzhödt szimbiózisban tunyálkodó megérhetési militarizmus henye, rest, lusta, tohonya és élhetetlenül élősködő alapkarakterét. Világ proletárjai, egyetek sült jaknyakat!” /Vörös Leninné Oktogon Auróra, nehézgépkezelőnő és anarcho-kommunista agitátor/

„A néma az utcán lever, ha vak és/vagy agresszív. A múltkor is egy szó nélkül úgy leütöttek egy fehér gumibottal, amikor plakátot ragasztottam egy rendőrautó szélvédőjére, hogy azóta is a fejemen belül hordom a sapkámat.” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ahogy meg van írva, mikoron az ördög öreganyja mondá a főjetinek, hogy változtassa a hógolyókat jaknyakakká, válaszolá a főjeti, hogy meg van írva, hogy nem csak jaknyakkal él a jeti, hanem mindazzal, ami a jegesmedve fejéről származik. Valamit félreolvastam volna?” /a nem álmosan heverő jeti utolsó szavai/

„Ha választhatnék, akkor százszor inkább nézegetném a fületlen jegesmedve által megcsócsált jetit, vagy akár a feje gurultan nyakatlan jakot is, mint ezt az újabb sületlenséget, de hát a kritikus élete már csak ilyen. Mindenki elé hányja a szemetét és azt várja, hogy gyémánttá legyen hazudva. Hát itt nem lesz! Bár anyám bökdös, hogy csináljak valamit a tűzoltócsőként kidudorodó vörös nyaki ütőereimmel, mégis higgadtan azt mondom, hogy GANYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kéjem szépen, a jeti a jaknyakat nem szejeti!” /Fajkasházy Tivadaj, az JTL Klub jetnogjáfus jakszakéjtője/

„A jegesmedvenyál elképesztően egészséges és hasznos, hiszen a jegesmedve e nélkül aligha tudná tökéletesen megemészteni az alig megrágott, vagy éppen egészben lenyelt UFO-kat, sarkvidéki aligátorokat és a fókaszőrrel bélelt kitinpáncélú eszkimó plakátragasztókat és fagylaltosokat. Az evolúció kezdeti szakaszában a nyállal nem rendelkező példányokban még egy félrenyelt sámli is halálos székrekedést okozott. Csoda-e, hogy kihaltak? Ha Ön jegesmedvével lepi meg ballagó gyermekét, már a boltban győződjön meg róla, hogy az állat folyat-e bő nyálat!” /Dr. Jégtömb Jatagán, Nobel-díjas nyálkutató/

„Vigyázzunk, a sátán kommunista agitátorai már a spájzban vannak! Máglyára, ki ellenszegül, minden dzsessz énekest! Osszunk jaklevest a barlangproli jetiknek!” /Don Camillo, klerikális reaktor/

„Millió, millió, millió róka száll…” /Alla Pugacsova, szovjet énekesnő egy romlott jakleves után/