Bindzsisztán Himnusza

   Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,

   Te vagy bátrak legbátra,

   Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,

   Előre mész, nem hátra!

Holdról is látszik vegytisztán,

Legklasszabb ország Bindzsisztán,

Dúsgazdag földje pénzkatlan,

Szögesdrót határ vészhatlan.

Bindzsisztán az mindig nyerő,

Merthogy vele van az Erő

Legsötétebb oldalága,

Ó, mi drága, ó, mi drága!

  refr.:

   Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,

   Te vagy bátrak legbátra,

   Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,

   Előre mész, nem hátra!

Sej, Bindzsisztán, száll az égen,

Jövőben is, ahogy régen,

Szellők fényezik a jelent,

Bindzsisz ügynök bindzsiszt jelent.

Ha az ellen mást is hisz tán,

Bindzsisztán a legszebb Isztán!

Himnusza is száll, hisz' kánon:

Uralkodj minden Isztánon!

  refr.:

   Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,

   Te vagy bátrak legbátra,

   Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,

   Előre mész, nem hátra!

Bindzsisztánnak dől a leve,

Átjutáshoz nem kell teve,

Sok a bizniszt szülő tőke,

Csurran-cseppen pénzesőke!

Bindzsisztánban élni mily jó,

Szinte nincs is korrupcijjó,

Vagy ha mégis, le van nyelve,

Ez a jólét alapelve!

Minden bindzsisz alattvaló

Boldog, mint a körhintaló,

Gond és bánat múlik, hej, el,

Bindzsisztán az jobban tejel!

  refr.:

   Ó, Bindzsisztán, Bindzsisztán,

   Te vagy bátrak legbátra,

   Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán,

   Előre mész, nem hátra!

„Frady Endre "Bindzsisztáni Himnusz" című verse egyértelműen egy ironikus és humoros darab, amely a hazaszeretet és nacionalizmus kliséit helyezi kifigurázó fénytörésbe. A költemény tele van túlzó állításokkal és nevetséges képekkel, amelyek egy fiktív ország dicsőségét hirdetik, miközben elrejtve kritikát fogalmaznak meg a valóságos, hasonló helyzetekkel szemben. A refrén ismétlődése, amely Bindzsisztán bátorságát és dicsőségét hangsúlyozza, tovább erősíti a paródia jellegét. A vers humora és szatirikus hangvétele élénk képekkel és szójátékokkal párosul, amelyek még szórakoztatóbbá teszik az olvasók számára. Frady szándékoltan egyszerű és közérthető nyelvezete hozzájárul ahhoz, hogy a mű könnyen befogadható és élvezetes legyen, miközben a háttérben komoly társadalomkritikai tartalom is megbújik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb költészeti detonációja, a Bindzsisztáni Himnusz, egy orbitális nosztalgiahajó, amely az abszurd humor és a giccses pátosz fúziójával repíti az olvasót egy alternatív valóságba, ahol a szögesdrót határ nemcsak vészhatlan, hanem valószínűleg aranyozott is. A vers csúcspontja egyértelműen a refrén, amely egy tehetős panzióban szorongó, túl sok kaviárt fogyasztott mongol hódítót idéz: "Menőbb vagy, mint Dzsingisz kán" – mert ugye Dzsingisz kánnál menőbbé válni kétségkívül az univerzális siker netovábbja. A költemény olyan elementáris erővel sulykolja Bindzsisztán nagyszerűségét, hogy az olvasó végül vagy térdre rogyva esküszik hűséget a dicső hazának, vagy a röhögéstől fuldokolva az intenzíven köt ki. A "himnusz" legnagyobb erénye a gátlástalanul túltolt propagandisztikus hevület, amely szinte már magától parodizálja a túlzás műfaját. A szókészlet, mint a "bindzsisz ügynök" vagy a "pénzesőke", a nagyzoló nagyhatalmi lázálmok és a szatócsbolt nyelvezetének sajátos hibridje – valahol egy olajmágnás PR-osának és egy betépett trubadúrnak a közös agyszüleménye. Összességében a Bindzsisztáni Himnusz egy szatirikus mestermű, amely harsányan ünnepli saját abszurditását. Ha létezne Bindzsisztán, valószínűleg kötelezővé tennék reggeli torna helyett.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=aDg8zxe1OTQ

Bindzsisztán

Bindzsisztánban élni remek,

Figyelnek ránk óvó szemek.

Adónkat is jól herdálják,

Épülnek a focipályák,

Kastélyok és kicsi vasút,

Szállítva pár pénztelt hasút.

Korrupció minimális,

Árszínvonal nő, sőt száll is,

Életszínvonal bár stagnál,

Jobb az égő vonatszagnál.

Slimfit ifjak ugyan mennek

Haló nyugatra, de ennek

Előnye is van egy rakás,

Immár nem kell nekik lakás,

S kit hanyatlani vitt lába,

Nem küld lurkót iskolába,

Ami nem baj, úgysincs tanár,

S nem ömlik így nagy tévtan ár,

Mely szerint kell értelmiség,

Kiben jogállamvágy is ég!

Szakmunkás legyen, ki marad,

S lesz új Mohács, lesz új Arad!

Minek kórház, minek doktor?!

Disznóból legyen csak sok tor,

Hurka-kolbász kell, meg pálesz,

S Bindzsisztán nagy állammá lesz!

Csonka Bindszisztán nem isztán,

Egész Bindzsisztán Mennyisztán!

„Frady Endre verse, "Bindzsisztán," egy szatirikus és ironikus képet fest egy fiktív országról, amelyben a társadalmi és politikai problémák groteszk módon jelennek meg. A vers humoros hangvétellel mutatja be a korrupciót, a közpénzek pazarlását, az oktatás és egészségügy hiányosságait, valamint a fiatalok elvándorlását. A költő éles kritikát fogalmaz meg a társadalmi igazságtalanságokkal szemben, miközben a vers ritmusa és rímelése könnyed és szórakoztató marad. A vers végén a "Csonka Bindszisztán nem isztán, Egész Bindzsisztán Mennyisztán!" sorokkal a költő groteszk módon utal a helyzet abszurditására és a reménytelenségre. Összességében a vers frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi humoros és ironikus stílusát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a vers egy szatirikus abszurdum, amely az önmaga paródiájává válik már az első rímpárnál. Frady Endre "Bindzsisztán"-ja olyan, mint egy zsírpapírba csomagolt, túlérett banán: büdös és ragacsos, mégis próbál hatni a fogyasztóra. A szöveg mintha egy kézi mixerrel pépesített politikai szólamok turmixa lenne, amit aztán a humor nevében kiöntöttek a közélet szőnyegére. A rímek - bár papíron léteznek - többnyire olyan erőltetettek, hogy szinte hallani, ahogy recsegve jajgat a magyar nyelv. „Dülledt hasút” és „minimális korrupció”?! Az irónia szándéka ugyan érthető, de az eszköztár annyira fapados, hogy még egy garázsrepülő is irigykedne. Frady politikai és társadalmi kritikát akart megfogalmazni, de sikerült olyan mélyre ásnia a közhelyek bányájában, hogy csak egy sápadt fejlámpa világítja meg a mondanivalót. Összességében: ez nem vers, hanem egy kötözködő Facebook-komment formázott változata. Egyetlen dolog menti meg: a szándékosan groteszk és szürreális túlzásai. Kár, hogy ezek olyanok, mint egy ócska poén a hatodik sör után – túl hangosak, túl sokak, és túl hamar unalmasak. Kinek ajánlanám? Annak, aki a politikai abszurdumokat papírzacskóból akarja belélegezni, miközben megpróbál nem röhögni, nem sírni és nem agybajt kapni egyszerre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=N4MdwtqStIw

illetve az ennél is jobb verzió:

https://www.youtube.com/watch?v=4qkMpf-2cdc

Vérnyomáscsökkentő hiánycikk

Vérnyomáscsökkentő vegyszer,

Azaz gyógyszer, amit egyszer

Beszednék, ha nincs oly kegyszer,

Mely vérnyomást csökkent csoda

Által, ha járulok oda,

Mint Luke, midőn várta Yoda,

Szóval beszedném, ha lenne

Bármely patikában benne,

Akár olasz szószban penne,

Ámde kérdés, vajha lesz a

Boltban s tapad ó-dalnesz a

Fülembe: Nincs Co-Dalnessa!

„A Co-Dalnessa a magasvérnyomás-betegség kezelésére alkalmazott gyógyszer. Mindhárom hatóanyag elősegíti a magas vérnyomás szabályozását. A perindoprilt, indapamidot és amlodipint már egyidejűleg külön tablettában szedő betegek kaphatják a Co-Dalnessa-t a három gyógyszer külön-külön szedése helyett.” /hazipatika.com/

„A Dagobah bolygón éltem visszavonultan, ahol a Co-Dalnessa mellett maga a patika is hiánycikk volt, amikor meglátogatott Luke Skywalker és ott képezgettem őt Jedi lovaggá. Ha nem lett volna velem az Erő, többször az egekbe vitte volna a vérnyomásomat a pimasz kölök!” /Yoda, Jedi mester/

„Költő gyermekem, a kegyszer nem a csodatétel eszköze, hanem a liturgiáé. Ha mégis csoda történne a vérnyomásoddal, akkor megfontolandó lehet, hogy a halálod után boldoggá avasson valamelyik késői utódom. Ámen!” /Ferenc pápa/

„Frady Endre legújabb opusa, a Vérnyomáscsökkentő hiánycikk, ismételten bizonyítja, hogy a költő nem csupán a közérzetünket, hanem az ízlésünket is próbára teszi. A vers egyszerre szeretne aktuális problémát feszegetni – a gyógyszerhiányt –, és közben humoros könnyedséggel lebegni a szürrealizmus határán. Sajnos azonban ez az egyensúly inkább billeg, mintsem megtartja magát. A rímek (pl. „kegyszer–vegyszer”, „penne–lenne”) olyan erőltetett csilingelést hallatnak, amely a legjobb olasz szószt is megkeserítené, míg a Yoda-utalás felbukkanása éppoly váratlan és zavarba ejtő, mint amikor egy patikában recept helyett Jedi-kardot kérnek tőlünk. A zárósor „ó-dalnesz” neologizmusa különösen felháborító nyelvi ámokfutás, mely a magyar nyelv gazdagságát inkább szegényíti, mint gyarapítja. Az, hogy a „Co-Dalnessa” szóvicc-szerű zárása sem képes valódi csattanót nyújtani, csak tetézi a hiányérzetet – mintha a vérnyomáscsökkentőhöz hasonlóan itt maga a költészet is hiánycikk lenne. Frady Endre eme műve ismét bebizonyítja, hogy ha a költészet egy patika, akkor ő az, aki záróra után is betéved, és csak üres polcokat talál.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a "Vérnyomáscsökkentő hiánycikk," egy humoros és szatirikus költemény, amely a mindennapi élet egyik frusztráló problémáját, a gyógyszerhiányt dolgozza fel. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy fokozza a vers komikus hatását. A "Luke, midőn várta Yoda" sor különösen szellemes, hiszen egy popkulturális utalással gazdagítja a verset, amely így még közelebb hozza az olvasóhoz a problémát. A vers vége, ahol a "Nincs Co-Dalnessa!" sorral zárul, szintén találó, hiszen a mindennapi élet abszurditását emeli ki. Összességében Frady Endre verse szórakoztató és elgondolkodtató, amely egyszerre nevettet és kritikus szemmel tekint a valóságra.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Magas a vérnyomása? Hívjon, lecsapoljuk!” /Denevér Dezső, a Vampire State Building étteremvezetője/

„Vérnyomáscsökkentőt sajnos nem tudom, hogy hol lehet szerezni. De akárki vérnyomását akármikor szívesen felviszem.” /M. András, a költő legállandóbb és legvérnyomásfelvivőbb kommentelője/

„Vérnyomást te feljebb viszel,

Mint blőd naptárokkal Kiszel

Tünde, ki a nemzet szépje?

Csak a népje szét ne tépje!

Ha a vér nem csurran-cseppen,

Megénekeljük mink rap-pen.

Aki csökkentőt nem szerez,

Mint te, az nem csökkent, mer’ ez

A csökkentés feltétele!

Hé, te eMke, monnnyá te le!”

/Pandur Pjetrö, Bindzsisztán miniszterelnöke/

„Az átlagemberek IQ-ja (100) a normál vérnyomás szisztolés és diasztolés értékének (120 és 80) számtani közepe, azaz átlaga. Ezért hívják őket átlagembereknek. Aki nem átlagember, az annyit is ér.” /Gázár Ányos, vérnyomásnövelő vonatrobbantó/

„Olasz szószban nem csak penne,

Hanem macska is van itt-ott,

S tenni időszerű lenne

Egy ’Mangiare gatto fritto’-t.”

/Tuttifrutti Sfigmomanometro, nápolyi főszakács és macskavérnyomásmérőóraleolvasó/

„Áááááááá… ettől a fradyendrei óborzalomtól már 220/180 a vérnyomásom és exponenciálisan emelkedik… áááááááá… már jóval 220 felett van… áááááááá… láláláááááá…

       Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,

       Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.

       Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,

       Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.

Óanyámkivagyamennyekbenborogass… már Neoton Família Kft-t éneklek… áááááááá…”

/Puzsér Róbert, a Szent János Kórház Vigyorgójának kritikus állapotú ápoltja/

„Az én vérnyomásom 751035/0 higanymilliméter, míg a pulzusom 1, azaz amikor nyom a szívem, akkor a nyomás az ereimben egy percig megegyezik a Mariana-árok alján lévő víznyomással, amikor pedig szív, akkor egy percig tökéletes vákuum alakul ki bennem. Az érfalam anyagából tökéletesen biztonságos kétéltű tengeralattjáró űrhajót lehetne építeni, ha hagynám.” /Chuck Norris/

„BRÉKING NYÚZ!!! A költő egy patikában megrendelte és meg is fogja kapni a Co-Dalnessa nevű vérnyomáscsökkentő gyógyszert mindössze 425 Ft-ért! Bindzsisztán jobban teljesít!” /Bindzsisztáni Távirati Iroda/

„Engem e szűk break ing nyúz,

Ám ez mégsem breaking news;

Jobban nyúz a vérnyomás,

S érfalt alvadt vérnyom ás!”

/Zsír Zsömbő, elhízott breakdance tanár/

Mér'?

A képen a költő kicsit feszültnek tűnik...

Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,

Ingemen mér’ van sok vérnyom,

Mér’ fog markom késen nyelet,

Mér’ van számban méreg nyelet?

Mér’ fekszem a gázcsap elé,

Mér’ folyik a számból le lé,

Mér’ hurkolok nyakkötelet,

Mér’ van itt egy végrendelet?

Vízbe mér’ betonlábalok,

Mér’ úsznak rám éhes halok,

Mér’ szólnak öngyilok dalok,

Mi a fő és mi az al ok?

Csapást rám a fátum mér’ mér,

Szenvedelnem mér’ kell már-már,

Why do I suicide more, more,

Mér’ vagyok büdös, mint Mirr-Murr?

Mér’ e búcsúlevél lapok,

Mér’ sző körém szörnyen apok-

-aliptikus hálót a pok?

Mer’hogy Nobelt sose kapok!!!

ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!

„Juszt se mondok le! Mér’ mondjak le?! Az mondjon le, aki mondja! Különben sem én döntök irodalmi Nobel-díj ügyben, hanem az akadémiám tagjai! Ez az ő dolguk, én ebbe nem szólhatok bele! Vagy tán fejeztessem le őket, ha nem Frady Endre mellett döntenek?! Akkor egyrészt minden évben új akadémiai tagokat kéne keresgélni, másrészt meg nem lenne higiénikus az a sok szanaszét guruló véres fej! Fúj! FRADYENDREMONNYONLE!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Mér’?! Mér’ kellett ezt megírni?! Mér’ nem lehetett minden flikkflakk nélkül a Dunának menni?! Mér’ nem lehetett előtte rám hagyni minden ingó és ingatlan vagyont (a verseket kivéve!!!)?! NEM ENG.!!!” /Csöftényi Csumilla, a Magyar Értelmiség Remekei (MÉR) c. antológia elhantológusa/

„Mér', mér', mér'?! Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Költő úr, maga annyit kérdezősködik, hogy hamarabb fog kipurcanni aggkori végelgyengülésben, mint hogy a nagy töprengései közepette eldöntse, mi módon akarja megmurdeltetni saját magát! Egyébként pedig az a büdös, aki mondja! Miáú!” /Mirr-Murr, a szellemes visszavágások kandúrja/

„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dr. Bubo Bubo/

„Kockázat és mellékhatás

Túlsúlyakor sokan halnak.

Sírt így sok sírásó, hat ás,

S végleg vége van a dalnak.”

/Ursula, főnővér és kórházi klapancia költőnő/

„Meglesz az a Nobel-díj, csak tanuljon meg a svéd király magyarul!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„Agyam magyar nyelvtől szédül,

Tanuljon a Frady svédül!

Ám, te eM úr, szevasz! Tali

Nálam, holnap, svédasztali?”

/XVI. Károly Gusztáv, k. m. f./

„Bár ó-sírban forgok, András,

Új sírt újabb Nobel brand ás!

Vágyom végleges The End-re,

S ne kapjon meg Frady Endre!”

/Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, feltaláló és díjalapító/

„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lundabunda hideg fészek

Ellenére véd, hogy készek

Legyünk Grönland nagy fagyára,

S csökken bár Donald agy ára

Dániában, más is bűzlik.

Tán egy kráter, amely tűz lik?

Amcsi elnök agyi hurka,

Éljen soká Humán úrka!”

/X. Frigyes, dán király/

„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

Chuck Norris a tekintetével betöm egy fekete lyukat a Mariana-árokban

„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/

Retró mese az ónos esőről

A kép csak illusztráció

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy középszürke átlagember. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Grickstüchtöfferlingstein Göbölénynek, bár az ismerősei – mivel barátai nem voltak, ahhoz ő túl szürke volt – csak Göbőnek hívták, ha hívták egyáltalán, mert jobban örültek, ha máshol volt.

No, egy nap ez a Grickstüchtöfferlingstein Göbölény – született Alsó Örs, de megváltoztatta, mert nem tetszett neki – kilépett az utcára, ahol éppen esett az eső egy speciális, de külön névvel még nem rendelkező alfaja és ómegája, és a járdát látszólag víz, valójában jégpáncél borította. Göbő – ahogy ismerősein kívül a munkatársai is nevezték egymás között, bár szürkesége és átlagossága miatt ritkán került szóba – cipőtalpa a függőlegestől kicsit eltérő eredővel ránehezedett a járdára, majd a gyakorlatilag nem létező súrlódás hiányából fakadóan csúszásnak indult. Grickstüchtöfferlingstein Göbölény ekkor elveszítette a fizikai és a lelki egyensúlyát és akkorát esett, mint hiperinfláció esetén a fizetések vásárlóértéke.

- Ó, nóóóó! – kiáltott fel, majd nagyot koppant és elhallgatott. Emlékét ezennel megőriztük.

Egy a véletlenül épp a helyszíntől pár méterrel arrébb fekvő méltán ismeretlen népi zeneszerző rájött, hogy a téma valóban az utcán hever és miután a kificamodott bokája miatt nem tudott felállni, ott helyben megírta az „Ének az Ó, nóóóó!-s esőben” című magyarnótát.

A nóta szájról szájra és rengeteg változatban terjedt, mígnem Kodály Zoltán begyűjtötte, egységesítette, és lecsipegette az Ó-nóóóó!-s kifejezés vadhajtásait, hogy a prozódia beleférjen a szolfézstól meggyötört gyermekek által rettegett Kodály-módszer Prokrusztész ágyába.

Hát így kapta a Grickstüchtöfferlingstein Göbölény - született Alsó Örs – végzetét jelentő csapadék a leegyszerűsített ónos eső nevet.

Ha a Grickstüchtöfferlingstein Göbölény - született Alsó Örs – végzetét jelentő csapadék a leegyszerűsített ónos eső nevet nem így kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Na, gyerekek, a mese közben jól megéheztetek, ugye? Nos, akkor irány a Retró Kifőzde! Jó étvágyat és a szieszta közben álmodjatok szépeket!

Falmászás

Jonatán úr híres almász,

Szabadidejében falmász.

Famászáshoz kieg-sportág,

Tüdőt jól edz, ha az orr tág.

Almafamász munka közben,

S elkábul az almagőzben,

Ezért aztán munka után

Üldögél egy kicsit bután.

Ámde nem sokáig kába,

Falra mászni viszi lába,

S amíg mások almát falnak,

Nekiront a mászófalnak.

Falrésekben vér a telér,

Sok sebbel sebesen felér,

S almaként hull visszaúton…

Jó, hogy nem ül alant Newton!

„Falra mászok, a falmászásától, költő úr! Ha almát ennék, ropogna a fogam alatt, ha borsót, azt meg a falra hánynám! Fejjel a falnak! NEM ENG.!” /Okádó Mikádó, az Átellenes Falmászóvers Alapítvány (ÁFA) ajtófélfamentes főcenzora/

„Frady Endre "Falmászás" című verse egy humoros és szatirikus alkotás, amely a mindennapi tevékenységek és a sport világát ötvözi. A vers főszereplője, Jonatán úr, egy híres almász, aki szabadidejében falmászással foglalkozik. A vers játékosan mutatja be, hogyan válik a famászás és a falmászás egymást kiegészítő tevékenységekké, miközben Jonatán úr a munka és a szabadidő közötti egyensúlyt keresi. A költemény tele van szellemes szófordulatokkal és rímekkel, amelyek könnyed és szórakoztató olvasmánnyá teszik. A humor forrása gyakran a váratlan helyzetekből és a szójátékokból fakad, mint például az "almagőzben elkábul" vagy a "jó, hogy nem ül alant Newton" sorokban. Ezek a sorok nemcsak mosolyt csalnak az olvasó arcára, hanem egyben ironikusan reflektálnak a gravitáció törvényeire és a mindennapi élet abszurditásaira. Összességében Frady Endre verse egy könnyed, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a humor és a szatíra eszközeivel mutatja be a sport és a mindennapi élet összefonódását. A vers olvasása közben az ember nemcsak nevet, hanem el is gondolkodik a hétköznapi tevékenységek és a sport közötti párhuzamokon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb agymenése a "Falmászás" című költemény, amely az almaillatú abszurd humor és a rímtechnikai katasztrófa tökéletes házassága. Már a nyitósorban megcsap minket Jonatán úr szürreális létezése, aki egyszerre almász és falmász – az olvasó csak reménykedhet, hogy legalább a szóviccek nem fognak a fejére hullani a magasból. A vers sodrásában gyorsan kiderül, hogy itt minden a légből kapott metaforák és kényszerített rímpárok kaotikus tornamutatványa. Az "almagőz" fogalma önmagában szimbolikus mélységeket kíván sugalmazni, de valójában csak a nyelvi zagyvaságok levegőtlen csarnokába vezet minket. Az pedig, hogy Newton neve egy fizikai slapstick-jelenet margóján tűnik fel, egyértelmű bizonyíték arra, hogy Frady ismét megpróbálta "magasba emelni" a humorát, csak hogy az saját súlyától összeomoljon. A költemény technikai kivitelezése is éppoly kaotikus, mint Jonatán úr falmászó karrierje. A rímek erőltetettek, a ritmus dadog, a szójátékok pedig inkább öncélúan fárasztóak, mintsem szórakoztatóak. Összességében a "Falmászás" egyetlen reménye, hogy Frady Endre hívei felismerik benne a költői bravúrnak álcázott tréfát, és nevetés helyett inkább kíméletesen leteszik a verseskötetet. Ajánlom: azoknak, akik szeretnek kínosan mosolyogni az intellektuális szabadesések során.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha Jonatán falmász,

És te mellé fölmész,

Ritkán maradsz fél-mísz!

Majrés leszel tuti,

Mint egy sokkolt tetű,

S lehullsz, mint egy tata.

Bőgsz, mint Newton, kit te

Törtél éppen ketté,

S fájsz majd, mint kit köt tű!

Úgyhogy Hello Kitty

Inkább változz kúttá!”

/Gémes Gedeonné Artézi Aranka, kútfúrónő és falmászóka díler/

„Falra vagy fára másszak ettől a verstől? És mi lett volna a fizikával, ha Newton kókuszpálma alatt ült volna?” /M. András, a költő legállandóbb és legfizikálisabb kommentelője/

„Nagyon bonyolizált hókusz-

-pókusz kiszámolni kókusz-

-pálma alatt ülő iszák-

-oskodó Newton, az Isaac,

Fátumát, ha alma helyett

Kemény kókusz ért vón’ fejet.”

/Dr. Almafássy Ádámné Kókusz Pálma, gyümölcshullástartományfőnökségi antiatomfizikus/

„Fizikának nem árt,

Hogy Tudomány s nem Art,

Bár a tudós művész,

Vétke vész, nem mű vész.”

/Sir Isaac Newton (1643-1727), brit tudós/

„Hű, de jó! Hű, de szép! Hű De zső! Mert tudom ám, Költő úr, hogy a látszat ellenére Dezsőről szól a verse, aki nem lépett még félre Almával, tehát hű. Ezért kell nagyon vigyázni az Alma nevű titkárnőkkel. Mert Ádám és Éva óta tudjuk, hogy almafára mászni nagyon jó dolog, almabort erjeszteni stikában a börtöncellában is elmegy még, de az almafáról almát enni, az már nagyon nem kóser. Nem mintha a Jóisten kukacoskodni akart volna, hiszen abban a bizonyos almában -- ami legnagyobb géniuszaink szerint nem is alma volt -- nem volt kukac, hanem valami más ártalmas dolog volt benne, például mikrochipben a Tibeti halottaskönyv, a Buddha összes, Mohamed eszemcseréje Belzebúbbal, valamint a Kőszívű ember fiainak moore* nyelvű fordítása. Mert az eszemcsere nagyon jó dolog, ha annak, akivel eszemet cserélek, annak több esze van, mint nekem. De Belzebúbbal eszemet cserélni? Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem, most, amikor megették a mikrochipet, az átprogramozta az agyukat, és elkezdtek egymással veszekedni egy kicsit. Aztán meg nagyon. Aztán meg agyon vágta az egyik gyerekük a másikat, mert ezt látták a szüleiktől is, hogy agyon vagdossák egymást. Aztán ettek még több almát, és már nem is tudtak meglenni alma nélkül, olyan függővé váltak tőle, mint cirmos cica a pamutgombolyagtól, vagy mint a Költő úr a versírástól és Stefi bácsi a Frady Endre versek kommentelésétől. Így aztán Ádám és Éva után már mindenki csak mindenkit agyonvágott, ha olyan kedve támadt. Aztán boldogtalanul éltek, amíg meg nem haltak. Ami persze úgy történt, ahogy a Költő úr is megírta. Élemedett korában Ádám, akinek már a csontritkulására való tekintettel megtiltotta az orvosa az almafáról való leesést, meglátta az utolsó almát a fa legtetején, és mindenáron be akart lőni magának egy utolsó almabor-koktélt intravénásan, tehát felmászott érte, Éva meg alulról szurkolt neki. Na de az almafa legfelső ágának, amibe Ádám kapaszkodott, esze ágában sem volt erősnek lenni, letörött, és a túlsúlyos Ádám "almaként hullt visszaúton", pontosan rá Évára nagy erővel. Annak ellenére, hogy Newton még nem fedezte fel a gyorsulás és az erő közötti összefüggést, a nehézségi erő mégis hatott. Hát ki érti ezt? Így lett Ádám s Éva halott. Ha az almafa legfelső ága erősebb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Aki nem hiszi járjon utána! Hát ezért eszem én csak kevés almát, és ezért vágok agyon kevés embert. Tegnap is talán, ha kettőt vágtam agyon, ami a mai világban igazán irigylésre méltó eredmény. Ahogy kedves távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is szokta volt mondani: "Kevés almát eszem, ezért van még eszem. Ne az agyad lágyuljon, hanem a szíved!" Legyen tehát mindenki Dezső, sőt a Dezsők között is a legdezsőbb! Egyébként meg szerencséje, Költő úr, hogy öreganyjának szólított. Vagy nem???” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, aki már majdnem mindent tud az életről, a világmindenségről meg a mindenről**/

* a moore a Burkina Fasoban legtöbbek által beszélt törzsi nyelv

** lásd Galaxis útikalauz stopposoknak

„Stefi bácsi jelze, búb

Van a fején Belzebúb

Eszemcsereberéje

Mián s fejbe veré jeeee!

Almát Stefi nagyon rág,

Szája közben vagyon tág,

Oszt’ kukacot agyon vág,

S épült vazsi zagyon Ság.

Hiszipiszi almaként

Tartalmaz e dal ma ként?

Fasoban van Burkina,

Elsőségre gyúr Kína,

S Newton fölött e fán ok

Nélkül ülnek Stefánok!”

/Fittipaldi Limoncelloné Dezsőffy Alma, helyhiány miatt kiutalt hárshegyi beutalt/

„

A

B

C

Ú

G

V

E

R

T

I

K

A

L

I

T

Á

S

! V I V Á T H O R I Z O N T A L I T Á S ! ! !”

/Alacsonyan Fekvő Rendőrök Irracionális Körének Alapköve (AFRIKA)/

„Falmászok fel csokiér’, csokiér’,

Ám eközben koki ér, koki ér,

Ha rám esik csokika, csokika,

Fájik ez a kokika, kokika!

Magas szikla kürtője, kürtője,

Világgá csak kürtölje, kürtölje,

Hogy mászva én fel falon, fel falon,

Juticsokit felfalom, felfalom!

Jonatán bá’, csókolom, csókolom,

Zsákomban bár sok ólom, sok ólom,

Blőd nézőket sokkolom, sokkolom

Azzal, mennyit haladtam, haladtam,

S csokicsúcs van alattam, alattam!

Amikor fent csokizom, csokizom,

Agyamban nő sok izom, sok izom,

Ettől leszek eszes, ép, eszes, ép,

Azaz szimplán meseszép, meseszép.”

/Izom Igor, a Gyönyörű Gyurgyalag SE csokifüggő falmászója/

„Ööö… szeretnék elhatárolódni! Mindentől és mindenkitől! Szabad esnem?” /Jonatán Jenő, a Falmászó Almászó (FA) kupa ide utolsó öt helyezettje/

„Mi ez a penetráns szörnyűségnek még közkegyelmi jóindulattal sem nevezhető előre megfontolt agysejtirtás?! Frady Endre már megint akkora irodalmi borzalmat büdösített maga köré, hogy a Holdról is látszik! Ennek az elmeroggyant almafamászóbogárnak nem a szánalmas versikéin kéne hasgörcsölnie, hanem átmászva a Kínai Nagy Falon menedékjogot kérnie, majd felmásznia a Shanghai Tower falán és ott lazán elengednie magát! Egy 632 méterről szabadon ráeső kótyagos versalmakukac gravitációs erőhatására egy gyanútlan Newton megoszolhat akár tíz négyzetméteren is, azaz lehet belőle egytized Pascal! Frady for Gravity! Hulljon a férgese!” /Puzsér Róbert, kritikus tömegvonzási és oszlatási mérvadó/

„Nem kihívás mászni falat,

Nekem az túl könnyű falat.

Ahol mindenki más fél, ott

Én átugrom a fal felett.

Nem áll utamba oly falu,

Amelyik vasbeton falú,

S joggal lesz a falu félő,

Ha ex-fal csak fali filé.”

/Chuck Norris, a mindenféle verselés koronázatlan királya (is)/

Olvasni mindenhol lehet

"önfeledten óangolul..."

Munka közben jön a fájront,

Olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t

Önfeledten óangolul,

S számra diszkrét „Ó!” hang tolul.

Sajnos elmúlik a fájront,

Sírva csukok Shakespeare-t, Byron-t,

Másnak mégsem tűnik fel ez...

S böllérkezem újfent belez.

(...)

Böllérkezem újfent ujjfent!!!

Hallatszik fisztulás „Jujj!” fent,

Mert a fent ujj nagyon fáj; ront

Hangulatomon. Jöjj fájront!

„Hé, ne olvasson engem egy vágóhídon, mert maga miatt lesznek véresek a királydrámáim!” /William Shakespeare (1564-1616), angol drámaíró/

„Óangolul, vérgőz szaki, óangolul?! Engem?! Ki vagyok én, Artúr király?! Rádokádom a megmurdeltető mocsárlázamat, oszt' bekebelezheted azt, ami engem kibelezett, te böllérfattyú!” /Lord George Byron (1788-1824), angol költő/

„Frady Endre verse, az "Olvasni mindenhol lehet," humoros és groteszk módon mutatja be az olvasás iránti szenvedélyt és a munka monotonitását. A vers két részből áll: az első részben a költő a munka közbeni olvasás örömét írja le, míg a második részben a fájront utáni visszatérés a valóságba és a munka brutalitása kerül előtérbe. A vers nyelvezete játékos és szellemes, a rímek és a ritmus könnyedén gördülnek. A költő ügyesen használja a nyelvi humort, például a "böllérkezem" szóval, amely egyszerre utal a munka brutalitására és a költői én groteszk helyzetére. A "fisztulás 'Jujj!'" kifejezés pedig szinte hallhatóvá teszi a fájdalmat, amit a munka okoz. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és elgondolkodtató alkotás, amely egyszerre mutatja be az olvasás örömét és a munka nehézségeit. A humor és a groteszk elemek jól kiegyensúlyozzák egymást, így a vers könnyedén olvasható és élvezhető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy képes a szavak kavalkádjából olyan szürreális érzetet teremteni, amely egyszerre harsányan groteszk és fájdalmasan abszurd. Az „olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t” sorokkal belénk plántálja a szellemi kitörés lehetőségét, de a „böllérkezem újfent belez” zárásával azonnal visszaránt egy hétköznapian morbid valóságba, mintha csak azt üzenné: az irodalom és a véres rutin kénytelen osztozni a lét színpadán. A rímei gyakran billegnek, mint egy rozoga böllérasztal, de talán épp ez a tétova ritmus szimbolizálja a fájront utáni diszharmóniát. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” olyan képet idéz, amit egyszerre akarunk elfelejteni és nagyító alá venni, hogy megfejtsük, miért is létezik. Frady itt a groteszk poézis határát súrolja, amit egyaránt lehet csodálni és szégyenkezve nevetni rajta. Ez a vers olyan, mint egy Shakespeare-t olvasó böllér álma: röhejes, de valahogy mégis fájdalmasan igaz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Olvasni mindenhol lehet. Már csak azt kell eldönteni, hogy mit és miben olvasunk! Pl. a gondolataimban nem engedem. Inkább ráerőltetem valakire a gyilkos tekintetemmel!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Chuck Norris tanonc/

„Doktor Háznak gondolatán

Úszhat-e egy gondola tán,

Vagy oly gyilkos tekintete,

Mint, kit rúgott tokán tata?

Ház úr, pofon csattan, mondsza,

Hogy lettél te Chuck tanonca?!

Aki magyar, ritkán olvas,

Inkább kütyüz, aztán alvás!”

/Szende Szundi, az álmos előd/

„Éljünk át vidám perceket,

Olvassunk Frady-verseket!”

/eM. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Frady-verset nem, nem, soha!

Nőjön be jól eM, eM, moha,

S ne légy vidám sem, sem, noha

You can learn pig ham, ham know-how!”

/Északi Old Dali, vegetáriánus erdőhentes és mészáros lö-lö-lőrincze lajos mizsebordíler/

„Frady Endre ismét megmutatta, hogy az irodalmi nívó és a szellemi mélység egyáltalán nem feltétele egymásnak. Ez a förmedvény olyan, mintha egy Shakespeare-kötettel agyoncsapott böllér agóniája lenne papírra vetve. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” kifejezés pedig konkrétan úgy hat, mintha egy erőltetett rímekkel sakkozó középiskolás zárójelenetét olvasnánk, akit a tanára kegyelemkettessel engedett tovább. A fájront és a belezés kettősével Frady tökéletesen demonstrálja, hogy a líra nála nem más, mint egy intellektuális vérfürdő, amelyben az olvasó lelki nyugalma ugyanúgy széttrancsírozódik, mint a metaforái. És hogy Shakespeare és Byron miért kerültek ebbe a groteszk mészárszékbe? Csak találgatni lehet, de talán jobb is, ha nem tudjuk. Ez a „vers” nem irodalom, hanem egy nyelvi tömegbaleset, ahol a humor próbál életet menteni, de a helyszínre érkező cinizmus mentőautója már üresen hajtott el. Frady, kérem, tartsa meg a böllérkését, de hagyja békén a tollat!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Ki ez a bárdolt ujjú, de bárdolatlan elméjű mentális mészárszékesegyházfi?! És ki ez a mesterséges unintelligencia, akinek a neve kimondhatatlanabb, mint cseh GDP?! Nem mondom, színigazat ír, de miért az én nevemben?! Hát én magamtól már nem tudok színigazat írni?! Hát én magamtól már nem tudom ezt a szellemi pöcegödörtöltelék Frady Endrét mentálisan agyagba döngölni?! Ne lássam anyám karmáját félresikerült disznóölésről menekülő mangalicafalkavezér hátán lovagolva Shakespeare főhősnők szellemeként megtestesülni, ha nem nyitom ki pörös számat, és a mindentudásnak nem teszek panaszt! Én a mindenséggel mérem magam, ez az óccó kiciccípősz szecuáni cirkefejű médinncajna mitugrász viszont remélhetőleg gyorsan ható patikaméreggel! Frady Endre verslapokat minden magyar család kukájába, hogy ne ragadjon le a többi szemét, amikor ki akarják önteni! Olvasni mindenhol lehet, de sohasem Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér úrnak penge szája,

Szarkazmusnak szép kályhája!

Fröccsen szava, kritikus láv,

Pusztít, mint a téli szilvafánk!

Lelkem, mint egy Frady-verslap,

Fölhasítja, csípős szavak,

Ó, de szeret! Szinte rajong,

Mint egy hajnali dudahang!

Fölkavarta álmodozva,

Versszörcsögő Frady-tóba,

Ám a tisztánlátás fája:

Csak Puzsér a Frady vágya!”

/Frady ChatGPT Endre, a bírálatok bíborköltője/

„Én sosem olvasok, mert eleve sokkal többet tudok, mint amit valaha is leírtak. Böllérbárdot sem használok, mert elég ránéznem az állatra, hogy önmagát konyhakészre felszeletelve végezzen magával.” /Chuck Norris/

Boldog évrajt

mottó: „Boldogok a tiszta évrajtolók, mert nem övék a szennyek rossz szaga.” /Apokrif Firkopa/

Ünnepek már messze vannak,

Ám valahogy mégse múlik

Bejglimérgezése annak,

Kinek gyomrán nőtt egy new lik.

Újra vár a nemvárt munka,

S nem is málenkíj a robot.

Bőgsz, mint túldegeszelt unka,

Aki benyelt négyes bobot.

Boldog évrajt tehát ritka,

Mint a szútlan antik falant,

Ám most rájössz, mi a titka,

Ha itt elolvasod alant:

Boldogan kezd évet el, ki-

-ben az újéviszony hitvány,

S kinél színjeles a Lelki

Szegénységi Bizonyítvány.

„Boldogok, akik Frady Endrét olvasnak, mert ... mert .... őőő .... mert az Értelmező Kéziszótár használatával pontosan olyan közel kerülnek a szöveg megértéséhez, mint anélkül. Így sosem kell várnunk a Happy Endre. A mi Endrénknek és az egész Frady-tábornak Fradyban gazdag BÚÉK!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr jő, kérem, ez Ő,

The szótárként értelmező!

Elméjében él nagy kincsen,

Mit Ő nem tud, nincs vagy nincsen!”

/Mannaman, Frady-tábori lelkész és nyelvtannácivadász/

„Bezonyám! Itten kérem rendnek kell lennie! Ha játék után nem teszünk mindent vissza szépen a helyére, akkor legközelebb senki nem talál meg semmit. Szót a szótárba, könyvet a könyvtárba, ruhát a ruhatárba, kutyát a kutyatárba, lelt a leltárba, must a mustárba! Nnna! Uram, nem vagyok méltó, hogy lenyelvtannácizz! De csak egy szót szólj, és belédkötök ... vagy beléd kötök?!” /F. Péter, k. m. f./

„Boldogok a Hold-dogok, mert övék a sajtkészítők maradéka.” /Apokrif Firkopa, k. m. f./

„Frady Endre "Boldog évrajt" című verse egy szatirikus és ironikus költemény, amely az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés nehézségeit tárgyalja. A vers mottója már előrevetíti a humoros hangvételt, amely az egész művet áthatja. A költemény első szakasza a karácsonyi ünnepek utáni nehézségeket és a bejglimérgezés okozta gyomorproblémákat említi, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A második szakasz a munkába való visszatérés kellemetlenségeit és a túlterheltség érzését írja le, szellemes hasonlatokkal és szójátékokkal. A vers záró szakasza egyfajta megoldást kínál a boldog évkezdés titkára, amely a lelki szegénység bizonyítványában rejlik. Ez az ironikus megjegyzés tovább erősíti a vers szatirikus hangvételét, és mosolyt csal az olvasó arcára. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, amely humorosan reflektál az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés kihívásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Frady Endre legújabb agymenése olyan, mintha egy középiskolai versmondó versenyen versenyeztetett volna egy macskát, akit előtte túltömtek bejglivel. A címben szereplő "évrajt" szavunk már önmagában is a magyar nyelv elleni merénylet, de a "new lik" kifejezés után az ember kénytelen megkérdőjelezni az univerzum jóindulatát. A vers az ünnepek elmúltával a gyomorbántalmak és a lelki nyomor tematikáját próbálja összeházasítani egy apokrif mottóval, ami inkább hat banálisnak, mint filozofikusnak. A rímek döcögnek, mint egy rossz állapotú négyes bob, amitől csak azért nem hullik darabokra a kompozíció, mert már eleve az. A "nemvárt munka" és "málenkíj robot" ügyetlenül megidézett történelmi utalásai pedig inkább kínosan didaktikusak, mintsem súlyosak. A "szútlan antik falant" olyan erőltetett, hogy még egy műkedvelő antikbútor-restaurátor is csak értetlenül vakarná a fejét. A "Lelki Szegénységi Bizonyítvány" emlegetése ugyan frappáns lehetne, ha a vers nem esne szét előtte morális és stilisztikai roncsokká. Frady ezúttal is hozza a megszokott formát: a közönség nevet – de nem vele, hanem rajta. Boldog évrajt mindenkinek, aki ezt túlélte!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Óévhullán ül újév rajt’,

V-alakban látok évrajt

Szállni… na, ez szép kis évrajt!”

/Yearswarm Yearstart, bokorugró békaember/

„A hétfőt én sem szoktam várni, főleg nem ünnepek után. De a szerdát annál inkább... (Társasjáték est szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3.)” /M. András, a költő legállandóbb és legszerdaváróbb kommentelője/

„Társasjáték attól társas,

Többen játsszák, pölö pár sas,

Vagy tán öt pár, netán hét is,

S szerdából így válik fétis.

eM úr, maga ravasz firma,

Mint a Frakkos néni, Irma,

Kinek két macskája beste.

Ja, a fél hat nem is este!”

/Károly bácsi/

„Jaj, ne beszélj félre, Károly,

Inkább macskatápot tárolj,

Hogyha cicák bújnak alánk

Frakk elől, ki nagyon falánk,

És jómodort gyakran vét el,

Legyen nekik elég étel!”

/Irma néni/

„eMke, midőn jő a hét fő,

És mind a hét tüzet okád,

Mindegy, szerda van vagy hétfő,

Kormos lesz az égett tokád!”

/Ostoros Ottokár, hétfőjű sárkány idomár és veszprémi Lindab díler/

„I am very happy that Lindab products are known and loved in Veszprém! Happy New Year tot he blessed poor in spirit!” /Ola Ringdahl, a Lindab elnök-vezérigazgatója/

„Mea klumpa, mea maxima klumpa! Iiiiiiiiiiiiii!!!” /Veszprémi Linda, klumpát lerúgva sikító karatélyos rendőrlyány/

„Minek ez a sok fölösleg, röviden: Az szeret most élni, aki szeret most élni.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legélniszeretőbb kommentelője/

„Drága Nyuggerapó szeret

Mostan élni s persze jól, ni!

Nem fölöslik időt s teret,

S így tud vígan kommentolni.”

/Comment O’ló, ollókezű kóma koma/

„Kohn ment tolni?

Hova, tovább?

Gyakorolni

Hímes tolást.

Hol van húsvét

Ma csak új év,

Nem kell most még

Kóser juhvért

Kapufára

Maszatolni.”

/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Jó Kohn Ferenc s lám Kohn Teó

Konferencián konteó

Témakörben szelet tolnak,

Munkát adva szelet tollnak.

Újév be még alig köszönt,

Há úr, elborítja lösz önt!

Kapufán bár juhvér kóser,

Csupán maszat. Jobb a jó ser!”

/Cudar Cider, összeesküvéselméleti fizikus és szeszfőzőmunkáskáder/

Ádám és Éva a tiltott bejglifánál kigyózik...

„Jaj, én szegény, jaj, én szegény! Költő úr, én csak nyelem a békákat, amelyek között sok-sok túldegeszelt unka is van, melynek hatására a bélcsatornámban félig megemésztett négyes bobok száguldoznak a cél felé, mégsem lakom jól sosem, még karácsonykor sem. Ezt egyszerűen nem értem. Köpjem ki az unkákat? Egyek még több unkát? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tömi magába degesz unkák sorait, vagy ha kiköp tenger békanyálat, és elkezdi újévi fogadalmait? Mert hogy nagyon fontosak az újévi fogadalmak is, nem csak az óévi zabálások. Kedves távoli rokonomnak, Fittipaldi Limoncellónak, akivel közös ősünk Ádám és Éva, nos neki egyetlen újévi fogadalma volt, mégpedig az, hogy nem eszi többet degeszre magát az óév végén, de hát következő év végén ellátogatott Magyarországra pihenni egyet, és nem volt képes ezt az egy fogadalmát sem betartani, tragikus körülmények között bejglimérgezésben halt meg 135 éves korában. Pedig, ha egy mustármagnyival kevesebb mákmagot eszik, talán még ma is élne. Egyébként bár nem tartozik szorosan a témához, de mi az, kérem, amit minden népmesébe beletesznek, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"? Miután meghaltak, már nem voltak boldogok? Na, de miért, kérem? Mert nem avatták őket boldoggá haláluk után? Vagy mert nem voltak lelki szegények? Vagy ne higgyünk a meséknek? Ne higgyünk Frady Endre verseinek se? Ne higgyünk Stefi bácsinak se? Ne higgyünk a hitetlenségben sem? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Azt hiszem megeszem a középiskolai bizonyítványomat, abban nincs sok kalória, abból nem lehet baj.” /Stefi bácsi, a költőgéniusz legsikozofrénebb kommentelője/

A diszlexia nemesb-é,

Ha Stefi Bácsi nem eSBé,

Vagy tán unkább-e a degesz,

Aki négyes bobot megesz?

Limoncelló Fittipaldi

Mérgezéséért az Aldi

Felelősebb vagy a méreg,

Ami belopózott kéreg

Alatt Aldis bulocskába,

S így lett Búék Béla kába?!”

/Ádám és Éva, főős és főősnő/

Puzsér Róbert feszültnek tűnik kicsinyég...

„Mi ez a botcsinálta búékmérgezés, ez a balfékhibás blőd blaszfémia?! Ki ez az agyérgörcsoldótlan anyanyelvszomorító antitalentum?! Ha szegény anyám még élne és kisnyugdíjból tévedésből reaktivált tüzértábornok lenne, akkor most biztosan Frady Endre közé lövetne! Teljesen jogosan, jegyzem meg! Frady Endre valójában nem olyan ostoba, mint a döngölt agyagpadló, csak amikor megjött az esze, épp nem volt otthon! Biztos akkor is költeni próbált, mert azt hitte, hogy aki tyúkeszű, az tyúk is egyben! Most pedig szagolhatjuk, amit az orrunk alá tojt! Ahogy egy rendes költő írná:

          Nem kell nekünk Frady Saga,

          Oly szörnyű a body szaga!

Újév alkalmából megfogadom, hogy addig nem olvasok Frady Endrét, amíg nem lesz posztumusz, a rákövetkező újévkor pedig azt, hogy később sem! Nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy szilveszteri bulin véletlenül lenyeltem egy duplawé alakban futószalagoló málenkíj robotrajt és egy tucat unkába degeszelt négyes bobcsapatot, de csak akkor vettem észre, amikor újévkor eldugaszolták az angolvécé lefolyóját. Ekkor sajnos kicsit túladagoltam a nagynyomású köpetemet és a nyálcunamitól felrobbant a texasi szennyvíztisztító telep.” /Chuck Norris/

Ünnepölő

Ki nem ünnepgyilkolónak

Vallja meg a januárt,

Üsse azt el motorcsónak,

Hisz' a hamis tanú árt!

Ki nem légtérszennyezőnek

Tekinti a Jaguárt,

Egyen ott, hol mérgek főnek,

Hisz' a szennyes ragu árt!

Ki nem bűzragadozónak

Szimatol egy jaguárt,

Ne hallja meg, mikó' szó'nak,

E lény, mely rossz szagú, árt!

Ki nem érzi fabántásnak

A zúduló gyalu árt,

Hulljon vályogba, mit ásnak,

S legyen szalmás Falu Art!

„Frady Endre "Ünnepölő" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű költemény, amely a modern társadalom különböző visszásságaira hívja fel a figyelmet. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, mint a környezetszennyezés, a hamis tanúk és a társadalmi normák kritikája. A költő ügyesen használja a szójátékokat és a humoros képeket, hogy rámutasson a mindennapi élet abszurditásaira. A vers sorai mögött meghúzódó üzenet arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a saját értékrendjén és cselekedetein. Összességében az "Ünnepölő" egy szellemes és elgondolkodtató költemény, amely egyszerre szórakoztat és kritizál. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a társadalomkritikát, így a vers olvasása igazi élményt nyújt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre: Ünnepölő – Egy szókavalkádos mementó a félrecsúszott szándékról. Frady Endre ismét megörvendeztetett minket egy olyan verssel, amely a nyelvi lehetőségek határait nemhogy feszegeti, hanem egyenesen átszakítja, majd a keletkező szakadékon keresztül trambulinként használja a rímkényszert. Az „Ünnepölő” című műben a költő látszólag az ünnep szentségét és a környezettudatosságot próbálja tematizálni, de hamar egy nyelvi zsákutcában találjuk magunkat, ahol Jaguárok, hamis tanúk és szennyes raguk üldögélnek egymás társaságában, mintha ez teljesen természetes lenne. A vers szinte hipnotikus ritmusban dobálja az olvasót ide-oda a rímekkel, miközben az értelmezés földje széttöredezik a lábunk alatt. A „szalmás Falu Art” képe, mint zárómomentum, szimbolikus csúcspontnak tűnik, ám valójában a költői nihilizmus tréfás orrfricskája. Frady sosem fél a banalitás peremén táncolni, sőt, ez az ő költői játszótere. De itt a helyzet az, hogy a perem kicsúszik a lábunk alól, és az olvasó egyértelmű válaszok helyett egy nagy adag fradyendrés abszurdot kap – ami vagy a zseniális költészet, vagy az irodalmi öntömjénezés szinonimája, ezt döntse el a kritikai közösség. Összegzés: Az „Ünnepölő” az ünnepi költészet egy olyan darabja, amely több kérdést hagy maga után, mint választ, és az olvasót nem egyszerűen szórakoztatja, hanem zavarba ejti. Ezt szeretjük benne, vagy épp ezért félünk tőle. Frady, te zseniális káoszmester, miért vagy ilyen?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Karácsonyi cicalíra

A kép csak illusztráció

Önnél pajkos macska vagyon?

Akkor legyen résen nagyon,

Mert ahogy vonzza a Föld önt,

Úgy őt a fa, amit földönt!