Hantás hentes

Hantás hentes és a Jedi vérnyúl

Hantás hentes épp egy ebül
Szerzett pucolt pacalt abál.
Állat illat mindent elöl
Elöl-alul s hősünk alél
Le a gyomra. Hintáz gyomra
S leng, mint egyezeregy Imre.

Mért pont Imre?! Rímre való?!
Szív és velő?! Ide vele?!

Hintás hentes gyomon hever
Hőhaváriadúlt hóvár
Módon, midőn Rákos-meder
Kiönti őt s dűnemadár
Hirgén-horgán pacal-pecál,
Osztán egész Pécel pucol.

Jó, de mért nem hintás hintós,
Mért pediglen hantás hentes?!
Utóbbi csak beszél, beszél?!

Ajtó kinyit! Beszáll! Busz el!

* * * * * * *

„ Busz el! Busz el! Hát persze! Nehogy már mi szállítsuk el debil alanyi költők kritikusait! Mi vagyunk mi, közlekedési vállalat?! Ja, igen, az... de hát örülünk, ha nem esnek szét és nem égnek le a buszaink, nem, hogy elinduljanak!  Olcsó busznak sír a leve! Szegény ember vízzel utazik, úgyhogy ajánlhatom a menetrendszerű hajójáratainkat!” /Trazmányi Dönci, BKV buszsofőr és internetes troll/

„Mindig vannak költők, akiknek közvetlenül a Költészet Napi csúcsra járatás után és annak következtében épül le az agyuk. Ha ehhez még hozzávesszük a légkör hirtelen felmelegedéséből adódó fronthatást is, akkor nem csodálkozhatunk a teljes megbuggyanáson sem. Most ennek láthatjuk egy tragikusan szép példáját. Reméljük, hogy a költő a gondos kezelés hatására mielőbb visszailleszkedik a társadalomba és a színes kukák ürítése, valamint a kukásautó monoton berregése kisimítják lelkének ma még kócos-bócos redőit.” /Dr. Witéz-Előwárossy Winnetouné Csingacsguk Aranka, a Buggyant Költők Krízisalapjának (BKK) szóvívőnője/

„Ki a hantás, mi?! Az, hogy rádumálom a vevőt marhafelsál áron a szőrös tapsifülre, vagy sertéskaraj helyett a patkánytokaredőre, az nem hanta, hanem jól felfogott üzleti érdek! Az ő jó ebédjéről szóljon a róka, vagy az én családom haljon éhen?! Ez a kérdés, válasszatok! A pacalt pedig nem ebül, hanem ebtűl szereztem. Az életem kockáztatásával rángattam ki a szájából! Illetve, mivel nem engedte el, vele együtt belefőztem az abalébe! Ki kér egy harit?” /Dögkúti Trancsír, hentes és sintér/

„A költőnek még a gatyáját is leperelem a becsületem besározása és jó hírem megsértése mián! Kisbetűvel írt nevem az émelygő rosszullét kvázi szinonimájaként használva több, mint amit cizellált kispolgári lelkem elhordozni képes. Jogiutra necesse est!” /Dr. Egyezeregy Imre, az ELTE Imreológia Tanszékének docense/

„Mi péceliek messze földön híresek vagyunk a Rákos-patakból kipecázott, majd megpucolt és bepácolt abált pacalunkról. A nyúlpacalunk olyan híres, hogy más kontinensekről is felhőkben rajzanak a döglegyek, és külső világokról a Jedi lovagok, hogy megkóstolják. Szokták is mondogatni, hogy Többet Pécel, mint Erővel! Jó étvágyat! Höhöhö!” /Nyúlpáci Jabba, péceli főszakács és nyúlhorgász/

„Mmmmm… azok a mennyei pacalok! Még az anyám szájában is összefut a nyál! Neki persze könnyebb, mert kevesebb fog áll az útjában. Látja költő úr, ezt már szeretem! Ennek a versnek van bukéja, van tölteléke, van zsírja és veleje! Csak úgy rotyog benne az egészségesen gyomorforgató szaftos tartalom. Elolvasás után az emberben ott feszül a tunkolhatnék! Még egy kis fokhagyma a rímek közé, és akár hét pontot is tudok rá adni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Vííííjjj, víííjjj, víííjjj… Rotty-potty!” /szállva pottyantó dűnemadár/

„Hűűű, te nyavalyás dűnemadár, halántékon rotyiztál?! Hiába menekülsz a felhők fölé, lerúgom a fejedet! Sutty! Na ugye! Látod-látod? Nem?! Ja, hát fej nélkül tényleg nehéz…” /Chuck Norris/

„Miért csak Pécelről ír a költő úr?! Albertirsáról miért nem?! Budapestről délre talán már nincs is élet?! Fulladjon bele az abált péceli nyúlpacaljába, mi meg addig átbeszéljük a tanulságokat! Albertirsaaaaa!!!” /Irsai Albert, albertirsai pályaudvari sínköszörűs és Digi TV ügynök/

Bibliakör

Jézus szóit a nép úgy ett-
-e, mint éhes tyúk a kölest.
Beszélgetés erről búgyet
Most pénteken fél héttől est-

-e fél nyócig. Nyócig is tán,
Amit feljegyezni kéne,
 Legyen rajt a 'to  do' listán:
„Pont én ne mennék el, én-e?!”

(„Tyű!”)


időpont:  2013. április 12. (péntek) 18:30
cím:  XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

Tigris a tintatartón

Tintatartón tigris tülköl.
Balettozna, de hát tüll köll
Ahhoz s cipő, amely balett,
S lélekben bár kisbaba lett,
S gyermekszívvel táncikálna,
Akár jégen gumibálna,
Vagy mint hiperaktív Avon
Tanácsadónő a havon,
S szeme pár szőrtelen tar tó
Módján csillog, s tintatartó
Billen s önti szét a tust a
Padlón, mégse táncol. Lusta.


„Hogy fér el egy tigris a tintatartón?! Kis tigris?! Koreai? Észak-, vagy dél-koreai? Mindegy is, ez világpolitikailag veszélyes, költő úr! Nem fél, hogy egy hőkövető atomtöltet áttörvén az olvasószemüvege üvegét beleáll a hangyányi agyába?! Főhatóságom a legteljesebb mértékben elhatárolódik! NEM ENG.!” /Tompafőy Taploncz, főcenzor és vonatkerékpumpáló/

„A lustaság fél egészség. A lusta embert könnyebben utoléri a sült galamb, mint a hamar munkát, ami ritkán rikkant. Gyors munkához idő kell és amit holnapután megtehetsz, azt kár lenne már holnap összecsapni. Ej, mennyi mindenre ráérünk még!”” /Pató Pál, úr/

„Felháborító az a sztereotípia, hogy a mi tanácsadónőink hiperaktívak lennének, a nyakára járnának és az idegeire mennének az ügyfeleknek! Egyszerűen jók a termékeink, úgyhogy természetes, hogy bemászunk az ablakon is, hogy eladjuk a tyúkszem kotkodácsoltató és a lúdtalp gágogtató krémünket, valamint a csapból folyva tukmáljuk a narancsbőrharisnyánkat és a tokasüllyedést visszaemelő csodaporunkat! Megállj Frady Endre, küldöd te még a feleségedet a mi áruelosztó székházunkba!” /Pipere Puttonyka, Avon főtanácsadónő/

„Tudom, hogy sokan utáltak, de én mentettem meg a brit birodalmat ettől a dekadens penetrációtól. Ha még élnék, Frady Endrét éppen úgy lövetném, mint egykor a Falkland szigeteket! Abcúg gyengék!” /Margaret Thatcher, alias Vaslady/

„Nein! Achtung! Verboten! Hande hoch! Der Poet kaputt! Das ist Lebenschmittel oder Tannenbaum möchte Anschluss! Gelbe Karte für Schweinschteiger am Bayern Mönchengladbach von der schöne Ungarische Wirtschaft! Pusta! Gulasch! Das Idiot! Nein!” /Karl-Heinz Vatermörder, der Mercedes Faktorführer im Ketschkemet/

„ Urbi et orbi et tigre tangere tintaretto summa cum Niki Laudeamus igitur via Messi et vita Maradona verita Evita ego Paternoster da pacem ne cesse est apage poetas morituri memento cantare volare tutto mobili! Amen!” /I. Francesco Vaticano/

„Nem kenyerem a dicséret, úgyhogy most sem áll fenn az éhenhalás veszélye. Anyámnak ugyan tetszett, mert az első sor már-már majdnem szellemes alliterációja után elküldtem lefeküdni, de amit én a másodiktól a tizenkettedikig kiálltam, ahhoz képest Dante pokla egy óvodai vattacukros babazsúr. Ennyit írni egy tintatartón henyélő lusta tigrisről?! Bár a költő bizonyulna ilyen lustának egy szibériai munkatáborban! Ez az, málenkíj robotot a fattyúnak! Mínusz tíz pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robika! Ne verd már üvöltve és vörös fejjel azt a klavija izét! És ne habozzon a szájad, mert összenyálazod a halálfejes pizsamádat! Gyere lefeküdni, oszt' reggel majd újult erővel szidhatod az első utadba kerülő szerencsétlent! Na, mit meséljen neked anyuci? A kedvenc belezősödet? Gondolhattam volna!” /özv. Puzsérné, a kritikus anyukája/

Én-ek az esőben

Tyün Coang egyik éne és a túlfújt vizsla a robbanás előtt
/Tyün Coang tizenharmadik énjének felvétele/

„Ehun e a barnarizs, la!” –
- szól Tyün Coang őstermelő,
amidőn egy túlfújt vizsla
esőfelhőn kerül elő

s rizstáblába belerobban.
Megremeg Tyün Coang feje,
mint a lég a pergő dobban,
ami körül zeng a je-je.

„Hinnye, kéne kemény szesz, tyű!” –
- szól s hasadnak benne én-ek,
s április négy mintás kesztyű,
melyről Tyünből szól az ének.

Dúlnak skizofrénszarvasok,
mit csak barna szemű rizs lát,
s bár rajta már nem fog a sokk,
ugratják a szétszórt vizslát.

„De szépen esik az eső! Trallala, sallala, la!” /Tyün Coang egyik éne/

„Brühühü hüpp-hüpp brühühü, tyű!” De randa idő van!” /Tyün Coang másik éne/

„Ez kész! Úgy megbomlott az elméje, mint ’89-ben a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Nagyezsda nővérke, jó szorosra kösse azt a kényszerzubbonyt a ketteskén, nehogy teljesen szétcsússzon, mint terminátor a mágnesviharban!” /Tyün Coang harmadik éne, Dr. Druzsba ideg- és elmesebész/

„Hopp, ugorj szétszórt vizsla, hopp!” /Tyün Coang negyedik éne, a skizofrénszarvascsorda/

„Ki az az állat, aki tűzveszélyes hidrogénnel fújta túl a vizslát?! Ja, hát én voltam! Hehe, bocsika!” /Tyün Coang ötödik éne, Luft Lajos, ligeti lufiárus és légtornász/

„Muhi, Mohács, Segesvár, Arad, Frady Endre… nemzetünk tragikus mélypontjai! A költő a magasban szárnyalás helyett olyan mélyrepülést mutat be, hogy fúrópajzsot lehetne rászerelni és hamarosan készen lenne az ötös és a hatos metróvonalunk is. Anyámmal szívesen elutaznánk a ByeAlex téri végállomáson látható Frady Endre Posztumusz Emlékkiállítás záróünnepségét megtekintésére. Ha ingyen van!” /Tyün Coang hatodik éne, Puzsér Róbert, kritikus/

„A hetedik én magam vagyok!” /Tyün Coang hetedik éne, Tyün Coang/

„Most szóltak az Országos Meteorológiai Intézetből, hogy gyorsan mossam már el ezt a vircsaftot, mielőtt még széthordaná őket egy magnetikus vihar!” /Tyün Coang nyolcadik éne, az eső/

„Csak ne belém!” /Tyün Coang kilencedik éne, a Tisza/

„Nyári napnak alkonyulatánál megállék Tyün Coang kanyargó kilencedik énjénél” /Tyün Coang tizedik éne, Petőfi Sándor/

„Cunamit érzek az Erőben, sőt divergenciát!” /Tyün Coang tizenegyedik éne, Darth Vader, sötét nagyúr/

„Ne dumálj Vödör, mert lapra szereltetem a Halálcsillagodat a lüke zabigyerekeddel, te fekete bádoghörcsög!” /Tyün Coang tizenkettedik éne, az Erő/

„Nem kenyerem a beteges önimádat, de szerintem egyre zseniálisabb mélylírákat írok! Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni…” /Tyün Coang tizenharmadik éne, Frady Endre/

„Na, itt a vége, de elfutni már nem fogtok véle, mert egy félkörívessel lerúgom az összes fejeteket!” /Tyün Coang tizenhárom plusz egyedik éne, Chuck Norris/

Csótánytánc

Csótányommal ABBA „Mamma
Mia” dalra táncoltam ma.
Ízelt lába padlót verte
S rám kiáltott: „Ide jer te!”
Hopp, már ugrottam is mögé.
Mi ott kiállt, hát nem szög-é?!
Mint akire kórt a sáp ont,
Elaléltam, sajnos rá pont.
Reccsent s vége lett a dalnak.
A csótányok korán halnak.


„A mosónők halnak korán, mi csótányok nem, hacsak az Állami Padlógyár minimálbéres betanított segédmunkássá átképzett állástalan diplomásai kadarkamámoros állapotban százas szögekkel nem sündisznósítják a táncparkettet!” /Csóti Csákknorisz Csubakka, csótányjogi ombudsman és B-közép vezérszurkoló/

„Vérszegénység – latinul sápkór – természetesen kialakulhat rozsdás szög általi talplyukon át megvalósuló vérkiömlés esetén is, ám a fő veszély ilyen esetben a vérmérgezés, ezért tehát javasoljuk a páciensnek a rendelőnkbe tetanusz-oltás végett történő mielőbbi befáradást a habzó szájú exitálást megelőzendő. Ha a költő úr azonban már magától a vérzéstől elalélt, majd elhalálozott, akkor az ily módon okafogyottá váló befáradás mellőzhető.” /Prof. Dr. Habil. Csótányossy Hemoglobin, osztályvezető főorvos, a Tudományos Akadémia emailező póttagja/

 „Fel vagyunk háborodva, hogy a kedvenc dalunkat csótányirtásra használják!” /ABBA/

„Csak meg ne tudják, hogy én is arra használom! Utálom a csótányokat! Nem véletlen, hogy tőlem még egy sem kapott Nobel díjat! Én viszont frászt már többüktől is!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Veszélyes ez az ABBA együttes! Én speciel a Waterloo c. számukba buktam bele.” /Bonaparte Napóleon/

„Egy kihaló fajt megtaposni?! Már csak párszáz milliárd példány lehet a Földön! Mi lesz velünk, ha nélkülük kell élnünk?!” /Műződdy Zaftony, sötétzöld aktivista és az Anticsóti Spray Rt részvényese/

„Széttaposni egy bogarat, hogy a vére összeragacsozza a padlót?! Pfúj! Én mindig porszívóval szedem össze őket. Inkább a szilikózis végezzen szegénykéimmel, mint ez a fülsértő rockzene!” /özv. Krampácsiné, nyugdíjas fagylalttölcsér mosogatónő/

„Itt van a költő, itt van újra s fáj, mint mindig énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból förtelem, de förtelem! -ahogy a nagy barguzini menekült is mondhatta volna, ha ismerte volna Frady Endrét, de szerencséjére másfél évszázaddal elkerülték egymást. Én viszont egy időben vagyok vele és látom, ahogy épp egy csótánnyal táncol. Jövő héten talán egy lekváros bucival fog karatézni, majd egy ékszerteknőssel duettet énekelni. Ami nem is lenne baj, de verset is ír mindeme élményeiről. Anyámmal már fontolgatjuk, hogy veszünk egy időgépet és átköltözünk az őskorba. Hátha sikerül megtalálni Frady Endre valamelyik felmenőjét és megakadályozni, hogy lejöjjön a fáról!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Micsoda dallamos zene! Micsoda József Attila parafrázis! Micsoda gyönyörű ízeltlábú állat! Micsoda tragédia! (Na, költő úr, jó volt ez a négy ’Micsoda’ azért az egy százasért?)” /Lónyálassy Tapsonc, bérdicsérő és homoki lőredíler/

„Megyek és én is befogok egy csótányt! Jaj, ez harap! Ó mizéria, ó Donna Clara, ó mamma mia!” /Pampalini a nagy vadász/

Chuck Norris ellensége

Szidod Chuck Norrist, te fertő?!

Megüt s mélyebbre, mint Atlan-

-tisz süllyedsz el hamar, mert Ő

Deheroizálhatatlan!

Chuck Norris viccelődik
/Chuck Norris ellenségének a felvétele/

E

E-e?

„Mi ez a beteges szószátyárkodás?! Az, hogy csak egysoros a vers, még rendben volna, de miért kell bele két teljes betű?! Ráadásul bántó a cím és a vers közötti ellentmondás, hiszen a cím szerint egyértelműen E, a vers viszont pont a saját címét kérdőjelezi meg: E-e? Jelentse ki inkább maga a vers is, hogy E! Akkor viszont csak ismételné a címet, tehát még ez sem kellene! Legyen az egész csak ennyi: ’Frady Endre: E’! Megspóroltunk két betűt egy kötő- és egy kérdőjelet, és megszabadultunk a nyamvadt költőkre jellemző kispolgárian fanyalgó belső bizonytalankodástól is. A nyomdaköltségekről már nem is szólva. Most már csak a költő nevét kellene eltüntetni és előttünk állna minden idők legszebb, mert legrövidebb verse: E.” /Lektor Lajos, a Megvető kiadó ISO auditora/

„Előttem az utódom! Két e-vel eddig csak én tudtam verset írni, hiszen én már akkor is megmondtam, hogy E kettő kell nekem, amikor más még a mássalhangzókkal bajmolódott. Nem csoda, hogy Barguzinig menekültem ebből a szellemi tunyaságban dagonyázó labanciából! Hajrá Frady!” /Petőfi Sándor, alias Alexander Petrovics, de neked Fradykám csak Szása bá’/

„A címmel együtt három E! Mint a Ferencvárosi Torna Club címerében: Erkölcs, Erő, Egyetértés! Véreim, ősmagyarok! Adjunk a liláknak! Szálljunk turulszárnyakon lehel kürtöket fújva és szemünkből kisöpörve az árvalányhajat nyilazzunk hátrafelé, hogy fejbe ne lőjük az állatot, amelyen ülünk! Hej Baskíria, Levédia, Duna-delta, Tisza-Alfa, Omega, Illés, Metró, HÉV, Villamos, Omnibusz… Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt… Sáláláláláááá… Mindent vissza, lálálá!!! Jaj, Brünhilda főnővér, vigye innen azt a nyugiszuriiii…” /Zöldüveges Zétény, leszázalékolt hazaffy és ápolt/

„Ezt nem hiszem el! Illetve kénytelen vagyok, hiszen itt olvasom, de félve, mint az egyszeri kamikáze a rajtparancsot. Hogy költhet valaki, aki a magyar nyelv leggyakoribb betűjében sem biztos?! A jövőben minden egyes betűről ír majd valamit? Teniszkönyököm lesz a megterheléstől, ha ezt a sok verset egyenként mind el kell valahová dugdosnom anyám elől, nehogy felhúzza magát, mint Pókember a téglafalon! Borzalom! Rettenet! Armageddon! Búvár Kund Abigél! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„E-e e E? vagy E E E-e? Nehéz döntés, de vállalható-e? Kinek a válla bírja el e vállalást? Nyitott, vagy zárt E-e? Is-is? Se-se? Mi, mi? Dó-dó? Lá-lá? Énekelni ilyenkor? Sírva? Vigadva? Ének? Zene? Testnevelés? Heti öt vagy öti hét? Kérdések, kérdések és újabb kérdések. Sorakoznak és nincs hová bújni! Essetek rám, ti halmok! De ne túl magasról, és ne túl nagy halmok! Köd előttem, özönvíz utánam? Birka, vagy bárka? No, én megyek. Hová is?” /Török Gábor, politikai elemző/

 „Ló Reál helyett végre most rólam írtak verset! Mert megérdemlem!” /E, magánhangzó/

„Őőőőő…” /Ő/

„Végre egy vers, amit meg tudok tanulni! Hogy mit gondolt a költő? Közöd?!” /Csúingam Ajtony, a Dr. Titanic Auróra Jégkrém- és Hajóipari Szakközépiskola érettségiző tanulója/

„Tömörítve küldjem tovább, vagy hagyjam meg ilyen nagynak?” /Ímél Emil, informatikus és UFO-kódfeltörő/

„Ajjaj, itt nagy baj lesz! Ennyi nyugiszuri a világon sincs!” /Brünhilda főnővér/

Zöld erdőben...

(locsolólírák)

Húsvét közeledtével mindig igényszinten merül fel a „Zöld erdőben…” kezdetű locsolólírák hozzáférhetősége. Magyar ember zöld erdő nélkül nem locsol, de ritkán talál egyszerre szellemes és mélyenszántó, sírva vigadtató, érzelmileg zenitet és nadírt is érintő versikét. Ennek mától vége! Íme a világirodalom leggyönyörűbb zöld erdős locsolólíráiból való csokréta! Felebarátaim, locsolkodjunk!

0.,
Zöld erdőben Kossuth Lajos
Üzenget, de kissé zajos,
Így az erdész elkergeti.
Locsoljak, vagy legyek jeti?

1.,
Zöld erdőben grizzly méne,
Szembe csoszog öreg néne
S jó nagy pofont kap a medve.
Átitathat kölnim nedve?

2.,
Zöld erdőben fának mentem,
Szemüvegem eltört menten,
S nem maradt épen, csak a tok.
Nem látok, de locsolhatok?

3.,
Zöld erdőben éles vakuk
Villannak, mert sztár a kakukk.
Lesz-e hímes kakukktojás,
Ha indul a kölni folyás?

4.,
Zöld erdőben sok kék traktor
Fehér bottal – mi ez, vak tor?
Vagy performance, mit a TSZ
Csinál? Locsolhatok-é, yes?

5.,
Zöld erdőben büdös kölni,
Halott ettől támad föl, ni!
Én is föltámadtam lám a
Szagtól! Locsolhatok máma?

6.,
Zöld erdőben zöld az erdő,
Ha fát vágnak, vigyázz, mer’ dő’
S szétkenődsz, mint só a hólén!
Locsolhatok síromból én?

7.,
Zöld erdőben sok a moha,
Észak felé mutat, noha
Mutathatna akár délnek
Is. Locsoljak, vagy tán félnek?

8.,
Zöld erdőben úsz’ sok izé,
Csónakjával kárment Bizet.
Tűz jön, miután az ár ment,
Locsoljak-e slaggal Carmen-t?

9.,
Zöld erdőben, pont legbelül,
Vártetőre Sólyom felül.
Sólyom után Schmitt és Áder.
Locsolhat a munkáskáder?

10.,
Zöld erdőben, jaj, de lila
Ibolyát talál Delila!
Hajas Sámson szól: Fúj UTE!
Ha locsolok, bejgli jut-e?

11.,
Zöld erdőben Ben Hur lő benn
Személyesen, mivel ő Ben.
Fajdsebet köt, jó a géz ár.
Locsolhatok, Áve Caesar?

12.,
Zöld erdőben nincsen panel,
Melyben vadász ritkán van el.
Liftben nem tud lőni őzet.
Löttyenhet hűs kölni főzet?

13.,
Zöld erdőben Birodalmi
Lépegető, de csak talmi,
Műanyagból van a burka.
Jó kölniért jár sok hurka?

13+1.,
Zöld erdőben bőg a diszkó,
Minden állat messze iszkó’,
Csak a fajd marad, ki siket.
Locsolhatok mindenkiket?

13+2.,
Zöld erdőben betonsiló,
Nekiszalad a vaksi ló,
Ami nyerít, aztán dögöl.
Locsolhatok, vagy még bőgöl?

13+3.,
Zöld erdőben kerámia-
-törő vandál kérdi: „Mi a’?!
Beborulsz, ha megütlek én!”
Kölni fröccsen a földtekén…

13+4.,
Zöld erdőben Puzsér Róbert
Alatt sírdogál a ló, mert
Kritizálja őt a zsoké:
Nulla pontos kölni oké?

13+5.,
Zöld erdőben fehér tejfel
Hömpölyög a messzi Eiffel
Toronyiránt s fricseg-fröcsög.
Borulhat a kölnis köcsög?

13+6.,
Zöld erdőben Chuck Norris áll,
Úgyis-úgyis riszál-riszál,
S szakállával képes ölni.
Kell-e brutál erős kölni?

13+7.,
Zöld erdőben dől a hitel,
Vész a Svájcba vetett hit el,
S árvereződnek a falak.
Édesem, fellocsoljalak?

13+8.,
Zöld erdőben nem látom a
Fától az erdőt, nincs nyoma,
Mivel nem nő más, mint finn gyom.
Locsolhatok, ingyom-bingyom?

13+9.,
Zöld erdőben él a guru,
Tápláléka főtt kenguru,
No meg abált orángután.
Locsoljak, vagy nézzek bután?

13+10.,
Zöld erdőben, kicsit jobbra
Áll Obi-Wan lovas szobra.
Bő galampotty réteg fedi.
Locsolkodjon, aki Jedi!

13+11.,
Zöld erdőben faiskola
Menzáján van ma is kóla,
Attól vásik el a gyökér.
Kölnit adnék sütőtökér’

13+12.,
Zöld erdőben útvonalak
Mentén szemetel egy alak,
Míg egy parkőr le nem üti.
Ha locsolok, lesz majd süti?

13+13.,
Zöld erdőben kockás piton
Táncol egy zsák dinamiton,
Ami aztán fel is robban.
Locsoljalak meg még jobban?

77.,
Zöld erdőben kék Zastava,
Rozsdásítja tavasz hava,
S szennyezi a környezetet.
Meglocsolom azt, ki etet.

100.,
Zöld erdőben nádházs Ging-Gong
Gyorzsan baddog mind a bingbong,
Zsebezzsége fényzsebezzség.
Idd a finom gölni, dezzség!

1001.,
Zöld erdőben zúg az ELMÜ,
Így tehát nem félkegyelmű,
Kinél bekötött a villany.
Meglocsollak, el ne illanj!

Tavaszi óraállítás

Jaj, az óra fut előre
S alig alszunk! Milyen dőre
Tekintetű eszevesztett
Elme találta ki eztet ?!

Nem elég, hogy nagy hó belep
S gólyába fagy be a kelep,
Hajnal kettőkor lesz három!
Hazudnék, hogy alig várom.

Vekkerek, ha felráznának,
Crype diem! – Sírj a mának!
Lélek már kész, de a hús vét,
Fárasztó lesz ez a Húsvét.


„Jaj, költő úr, ne nyavalyogjon már, hanem sanyargassa meg azt a petyhüdt, lustálkodni vágyó testét és a restség bűnétől megszabadulva könnyű lélekkel kezdjen el levitálni! Lehetőleg kinn a szabadban, nehogy beverje a fejét a henye luxuslakásának a plafonjába! Éhezz, fázz, virrassz és mihamarabb túl leszel mindenen!” /Vízissza Szent Endre, dunakanyari remete/

„Melyik szól bele a találmányomba?! Különben is, ősszel majd visszakapja a most elvesztett egy órát! Addig fél lábon is kibírja, nem?! Ha mindkettő megvan neki, vágassa le az egyiket! Ki nem állhatom ezeket a kontinentális fanyalgókat!” /Prof. One O’Clock, az óraállítást feltaláló brit tudós/

„Tök mindegy, mennyi az idő, a gyerekeim hétvégén úgyis mindig hajnalban kukorékolnak!” /Kolonc Gyuláné Terhelt Matild, ötgyerekes anyuka/

„Jaj, de jó, hogy rövidebb lesz az éjszaka! Mielőbb mehetek haza csicsikálni!” /Bagoly Rezső, éjjeliőr és kasszafúró/

„Rossz téma! Rossz vers! Rossini: Sevillai borbély! Borbély?! Csak az arcszőrzetemet ne! Tíz pont! Jaj, félrebeszélek! Mindig ez van, ha anyám egy órával korábban kelt a megszokottnál. Pedig már többször óva intettem. Természetesen nulla pont!” /Puzsér Róbert, álmos kritikus/

„Köszönöm költő úr, hogy figyelmeztetett! Kínos lett volna, ha egy órát kések az általam celebrált vasárnapi miséről.” /Ferenc pápa/

„Ha a rövidebb éjszaka alatt nem lenne ideje leomlania a magos Déva várának, akkor talán megúsznám, és nem kellene átváltoznom malterrá és szelemenné.” /Kőműves Kelemenné/

„No, anyjuk ügynök, ez a terved nem jött be! Be kell épülnöd téglaként!” /Kőműves Kelemen, szabadkőműves és titkosszolgálati főmunkatárs/

„Ezek a magyarok már az időugrásnál és a fütyülős baracknál tartanak, mi pedig a Disneyland és a pankráció óta semmi újat nem adtunk a világnak. Azt hiszem, itt az ideje egy újabb agyelszívásnak. Frady Endrét nyugodtan otthon hagyhatják.” /az idegességében fütyülős Barack Obama/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab, annyi csak… a pillanat.” /St. Irlitz Tutta/

Az "alapos" bibliakör

(beszélgetésre invitáló líra)

Jézus mondá: „Engem aki
hall, követ és nem rúg ma ki,
annak háza jó alapos
lőn és viharban sem lapos.

Ki csak hallgatja az Igét,
de nem teszi, Heaven-i Gate
előtt sajnos visszafordul
s morcos kerub néz rá zordul.

Tanom olyan radikális,
lustákból szárad a nyál is
s rájuk dől a sarki presszó!”

Csütörtökön erről lesz szó.

A bibliakör beszélgetés tér és idő koordinátái:
Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet (lift van)
2013. március 28. (csütörtök) 18:30

„Jól van, elismerem, hogy a sarki presszó alapjából kispóroltuk a cementet, de a Heaven’s Gate-hez semmi közünk, mert az angliai metrótender részvételünket nem tudtuk ’okosba’ megoldani. Oda mi kevesek voltunk, mint mosómedvében a vízkőlágyító tabletta.” /Simli Jenő, a Falurajólesz Építőipari és Hakni Szervezési Kft ügyvezető igazgatója/

„Ezt a megtiszteltetést! Ezek szerint az Édenkert után most a Menny őrzését is ránk bízzák! Vajon a régi lángpallósok helyett kapunk új lézerkardokat is? Olyan boldog vagyok, hogy tükör előtt kell majd gyakorolnom a morcos nézést!” /Kerub Burek, angyal vezérőrnagy/

„Hú, de jó, hogy van lift! Megyek! Jó ez az előnyugdíj, mert így végre ráérek bibliakör beszélgetésekre járni! Apropó beszélgetés: lesz német tolmács?” /Ratzinger bíboros/

„És mi van, ha már csütörtök sem lesz?! Közel a világvége, hiszen már ükdédükdédüknagybátyám is világosan megjövendölte, hogy – idézem – azokban a napokban bizony a napok már nem azok lesznek, mint az azokat a napokat megelőző napok utáni napok előttiek és minden megváltozni látszik, pedig nem, csak szinte már-már, de némelyeknek igencsak, és akkor jön el az, aminek el kell jönnie, hacsak nem teljesen váratlan azoknak, akik nem várják. Világos, nem?” /Nostradamus II. Lajos, betanított vátesz és balatoni hekker/

„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” /Jézus/

„Azért én mégiscsak csütörtököt mondok. Meg fél hetet is.” /Frady Endre, költő és bibliakör szervező/

„Szimpatikus nekem ez a Nostradamus. Tetszik a szókimondása! Már, ha a tetszés maga is nem az objektív világ szubjektív értékítélete lenne. De objektív-e a világ, és miért pont nekem kellene ezt eldöntenem? A bibliakör beszélgetésre pedig valószínűleg vagy elmegyek, vagy nem, de nem teljesen kizárt az ellenkezője, vagy valami ahhoz nagyon hasonló sem. Azt hiszem…” /Török Gábor, politikai elemző/

„Kicsit rég volt, már nem emlékszem pontosan, hogy mit írtam… de ugye ez nem a szó szerinti magyar fordítás?” /Lévi Máté, vámszedő és evangélium író/