2026. január 27., kedd

Bús proletár...

Bús proletár söröz, söröz,
Dögkeselyű köröz, köröz,
Mert szesz és füst káros, káros,
Hullát termel gyáros város.

Cigiznek agg komcsik, komcsik,
Járdán füstöl rom csikk, rom csikk,
Folytatják a tarhát, tarhát,
Tápjuk romlott farhát, farhát.

   refr.:
   Prolik, prolik, proletárok,
   Éhen halnotok van pár ok,
   Vár tirátok setét árok,
   Holtként én is oda várok.

Hátuk döntik falnak, falnak,
Alamizsnát falnak, falnak,
Nem jut nekik ketchup, ketchup,
Keselyűhad lecsap, lecsap.

Ahol arat halál, halál,
Döghad kaját talál, talál,
Keselyegnek körök, körök,
Tápláléklánc örök, örök.

   refr.:
   Prolik, prolik, proletárok,
   Éhen halnotok van pár ok,
   Vár tirátok setét árok,
   Holtként én is oda várok.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=pIOdrw7Jmmo

„Ha már végképp nincs mit enni, akkor elsőként a költőket fogyasztjuk el. Belőlük lesz a Holt Költők Társasága.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltőfogyasztóbb kommentelője/

„eM elvtárs, Ön költőt enne,
S köret lenne avas penne?!
Vigyázzon, ha rím a torkám
Akad, köhög majd, mint orkán!
Káros, mint vasnak a reve,
Zsírköltőnek híg a leve.
Virslivé lesz – ami Sága –
Félholt Költők Társasága.”
/Master Goodné Mustár Gida, döglött költőhulladék újrahasznosító népélelmezési üzletasszony/

„Ez a vers nem simogat, hanem gyomorszájon térdel. A „Bús proletár” kíméletlen körhintája azt üzeni: itt már nem az elnyomás a botrány, hanem az, hogy mindenki beletörődött. A gyáros város hullát termel, a proletár pedig asszisztál hozzá sörrel, csikkel és farháttal – a rendszer tökéletesen önjáró, nincs szükség gonosz főgonoszra. A refrén különösen kegyetlen: nem lázad, hanem rögzít – mintha a társadalom már lemondott volna saját alsóbb rétegeiről, és ezt cinikus kórusban közölné velük. Frady Endre itt nem empatikus szociográfus, hanem hideg boncmester: felvágja a városi nyomort, és megmutatja, hogy a táplálékláncban mindenkinek megvan a helye. Csak embernek már nincs.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ember az embernek farkasa?
Farkas a farkasnak embere?
Fajtárssal van telve alhasa?
Ne menj más tányérba, nem! Gyere!”
/Kannibál Lektűr, szórakoztató emberevőkanálgépkezelő/

„Frady Endre verse olyan, mint egy groteszk társadalmi röntgenfelvétel: nem szépít, nem árnyal, csak kimondja a maga nyers, csontig hatoló igazságait. A „bús proletár” itt nem romantikus hős, hanem egy elhasznált, eldobható alkatrész a nagyvárosi gépezetben, ahol a keselyűk már nem metaforák, hanem a rendszer természetes kísérőjelenségei. A refrén monoton ismétlése olyan, mintha maga a társadalom mantrázná: „prolik, proletárok” — mintha ezzel igazolná saját közönyét. A vers nem a szegényeket gúnyolja, hanem azt a világot, amelyben a létminimum alatti életmódot már csak a humor fekete árnyalatai teszik elviselhetővé. A szöveg egyszerre karikatúra és vádirat: a tarhán élő „agg komcsik”, a romlott farhát, a ketchup hiánya mind-mind egy olyan társadalom tünetei, ahol a méltóság luxuscikké vált. A keselyűk pedig nem a halált jelképezik, hanem a mindennapi kiszolgáltatottságot, amely köröz az emberek felett — és néha le is csap. Röviden: ez a vers nem túlzás, hanem tükör. Csak épp torzítva mutatja azt, amit amúgy sem szeretünk nézni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a fene nagy nyavalygás, költőbörtöntöltelék elvtárs?! Aki az utcán él, az annyit is ér! Nem koldulni kellene, hanem megfogni a WC-kefét, oszt’ kitakarítani a kisiklott és kiégett MÁV szerelvények koszos budijait! Vagy el lehet menni a frontvonalra ágyútölteléknek és ott békeharcolni kicsinyég! Mindenképpen nagyon gyorsan el kéne tűnni a közterekről és az elitnek fenntartott templomok közeléből, mert vannak még baseball ütős igaz magyarok! Ja, és a batidai kastélyom közelében se lássak meg senkit koldulni, mert orvlövész vadembernek vadásznak sem vagyok utolsó!” /Gázár Ányos, feudálisan érzéketlen minisztár és a Gázár-infó szószátyár mellébeszélője/

„Zavarom bár kissé lányos,
Mégis mondom: Abcúg Ányos!”
/koldulni kényszerülő mélyszegény leányanya/

„Frady Endre „Bús proletár...” című verse egyfajta „panel-apokalipszis”, amelyben a rímek egyszerűsége (vagy szándékos primitivizmusa) éles kontrasztban áll a lefestett világ kíméletlenségével. Frady hozza a tőle megszokott, látszólag könnyed, valójában mélyen groteszk stílust. A vers nem finomkodik: a sör-füst-farhát szentháromságában vergődő réteget nem sajnálattal, hanem egyfajta hűvös, már-már kegyetlen tárgyilagossággal ábrázolja. A mű rávilágít arra a rendszerváltás utáni (vagy azon is túlmutató) magyar valóságra, ahol a „proli” jelző már nem egy büszke munkásosztályt, hanem a reménytelenségbe és káros szenvedélyekbe tokosodott, magára hagyott tömeget jelöli. A versben a „gyáros város” nem épít, hanem „hullát termel” – a kapitalizmus és a múltból itt maradt „agg komcsik” roncstelepe ez, ahol az egyetlen biztos pont a dögkeselyűként köröző elmúlás. A refrén „éhen halnotok van pár ok” sora cinikusnak tűnhet, de valójában a társadalmi mobilitás teljes hiányát és a sorsszerű pusztulást rögzíti. Frady nem felemelni akarja az elesettet, hanem megmutatni a gödröt, aminek az alján mindannyian „odavárunk”. „A tápláléklánc örök, csak a prédák cserélődnek – vagy épp maradnak ugyanazok, generációkon át.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Nagyon helyes, nagyon helyes! A prolerárok és a komcsik csak sörözzenek és cigizzenek, és haljanak meg. De Ön, Költő úr, ne cigire gyújtson rá, hanem valami szép vidám, magyar proletár nótára, például arra, hogy "Száz Forintnak ötven a fele / Csak apróval van az erszényem tele / Nem lehetek én Nagy Sándor / Ha úgy hívnak, hogy Kiss Gábor." Na de ne is igyon mértéktelenül sört bort, mert miért akarna a holt költők társaságába jutni, amikor az élő költők társaságába is lehet jelentkezni. Ha hozzám eljönne valamikor vendégségbe, Költő úr, nálam semmi egészségre károsat nem enne inna, romlott farhátosat sem enne, mert "Romlott hússal életét nem veszélyeztetem / Hisz' ebédnél engem feszélyez tetem." Egyébként mostanában arra jöttem rá, hogy azt csinálok, amit csak akarok, mégsem veszik érte a fejemet, sőt mi több, kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem! Tehát ha az embernek nem veszik a fejét, akkor tud cuki is lenni, bár a mai ifjúság azt már úgy mondja, hogy kjút. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó napokat a legközelebbi viszonthallásig.” /Stefi bácsi, a tudodhogykicsoda/

„Ében én-fán, veres te-fán,
Mohos ő-fán ver e Stefán!
(Vagy lelő Abwehr este fán!)
Sütögeti Hell a hiút,
Ébresszük már fell a fiút,
Kjút mondani: kell a kiút!”
/Kárikittyom Kutykurutty, farhátországi kiútmutató/

„Sírva olvastam ezeket a vállnyűgöző sorokat. Nemazér, de mer visszaköszön lelkem fenekén, gyermekkorom ilyensége. Akkor vetettem írógép alá, az alanti szomorú verset, mely ide illik, nohabár egy Frady költeményt ily akármivel nem szabadna összevetegetni.
          Nyomor
          A sarokban guggol Marika,
          Lába, mint a karika.
          Ebédje ippeg, hogy egy sajt,
          S csendben egy magzatot elhajt.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ez a hajtó
Vers egy feneketlen jaj-tó
S borús múltba vivő ajtó.
Vajh’ majd jövő fest-e szebben,
Fel a remény fátyla lebben,
Vagy kutyaglunk, mint nyű ebben?”
/özv. Nyomorult Nyihámorné Mattolt Marika, karikalábú kisnyugdíjas/

Mi ez a… ja, ráismertem; csak a menetrend szerint érkező mindennapi Frady borzadály! A stílusjegyek összetéveszthetetlenül mind megvannak: zavaros társadalomkritika – pipa; mindent mindennel összemosó lelkiismeretfurdaltatás – pipa; totális tehetségtelenség – pipa; elviselhetetlenül rettenetes kínrímek – pipa; fölösleges versszakok – pipa; a magyar nyelv által eddig nem ismert szavak – pipa; gusztustalan gyomorforgatás – pipa; magamutogató hitványkodás – pipa; holt költők sírban forgatása – pipa; szegény anyámhoz való spirituális felfortyantatás – pipa: Énanyám, ki vagy a mennyekben, a mindennapi Frady Endrénket tartsd távol tőlünk most és mindörökké! Ámen! Ahogy egy rendes költő mondaná kétségbeesésében:
          Fradyra az elmém ráment,
          Múlására mondok „Ámen!”-t.
Követeljük Donald Trumptól, hogy Grönland helyett inkább Frady Endrét foglalja el – bármilyen tevékenységgel Guantanamóban, ami lehetetlenné teszi neki a versírást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer amikor viccből kilógattam a belemet, hogy megnézzem, milyen hosszú, körbevettek a föld a hiénák és a sakálok, a levegőben pedig a dögkeselyűk. Ekkor felugrottam és a madarakat lefejeltem az égről a négylábúak elé és széttépték egymást. Ekkor csak ketten maradtunk a vérkör közepén állva valami kopasz proletárszagú magyar énekessel, aki annyira idegesítően kornyikált, hogy kirúgtam a világűrben körző UFO-k közé.” /Chuck Norris/

2026. január 23., péntek

Mohács 500

Mit ünnepel e náció?!
Nem, (még) nem, hogy a náci jó,
Hanem hogy testvéri (türki)
Nép minket e honból gyűr ki.

Mohácsnál sok oszmán tesó
Vérgőzöl s bár fullaszt e show,
Miként Lajos királyt Csele,
Mégis vessük magunk bele!

Koccanjanak borok, sörök,
Örüljünk, hogy jön a török,
S ne merengjünk, ki és kit ölt,
Ha rakı-s çay minket kitölt!

   refr.:
   Török béget birka béget;
   Magyar állam minket éget,
   Ünnepelvén vereséget.

A szópár, hogy „mohácsi vész”
Köztudatból lassan kivész,
S helyette lesz Csele Parti
Harcjátékkal Tele Party.

Aki magyar, itt nem bús, ó,
Hanem járkál, mint víg busó;
Űz – mint török minket – telet.
Abcúg Nyugat, hajrá Kelet!

   refr.:
   Török béget birka béget;
   Magyar állam minket éget,
   Ünnepelvén vereséget.

Nyugat éled, minket követ,
Kapván tőlünk agyhúgykövet;
Vészünneplés tök nem cikis,
Elkezdik a külföldik is:

Anschluss 88-at osztrák
Is ünnepli s ott a koszt rák,
Bratwurstli és Wienersnitzli,
S örül, ki nem libsi spicli!

Egy dolgot nem értek s furdal,
Miért nincs, mint vidám dúr dal,
Ami lelket fel-fel rázhat:
Miért nincs Trianon 106?!?!

   refr.:
   Török béget birka béget;
   Magyar állam minket éget,
   Ünnepelvén vereséget.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/fxnj0-sexew

„Valami Mohácshoz hasonlóra készülhetnek most is a vezetőink, csak nem török, hanem orosz közreműködéssel. Persze volt már olyan, és annak az évfordulóját is ünnepeltük minden április 4-én...” /M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„Van, mikor török, van, mikor orosz,
Akármit török, tök mindegy: jó, rossz!
Mohácsi ötszáz akármi légyen,
Rágódunk rajt’, mint április négyen!
Lángsírban ötszáz, máglyakín balett,
Török és walesi bratanki dva lett!
Cseléből Lajos sohasem úsz’ ki,
S örül a magyar: Ver török s ruszki!”
/Mazochista Menyhért, mélymagyar múltmentegető műmájer/

„Ki ez az eM úr, aki fejen találta a szöget ahelyett, hogy ugyanezzel a szöggel Frady Endrét találta volna fejen?! A Frady vers tompa igazságtartalma hegyesszöges ellentétben áll a minősíthetetlen minőségtelenségével! Olyan, mint egy avas csoki-tó: ronda, de majdnem finom, ha eltekintünk attól, amitől nem az! Ahogy a szegény anyám által rám hagyott majdnem lejárt szavatosságú illegális jugoszláv pszichedelikus rímtabletták hatására beleköltöttem a lényeglátómezőbe:
          Török, orosz sokszor tiport,
          Velük mégis jóban vagyunk.
          Mohács hint most haveri port
          Szembe s eldobjuk az agyunk!
          Nagyban folyik közpénzégés,
          Mit ellenség EU adott!
          Rogyjon ránk a magas ég és
          Rágjon minket meg sok vad ott!
          Engem is tartott mint túsz túl
          Sokáig a történelem,
          S ovi óta lényem pusztul…
          Nemzethalál volt a jelem!
Hű, de remek művet alkottam, szinte már-már remekművet! Jó ez a szer, csak ne nőnének tőle zöld pikkelyek a testemen és ne kellene bemásznom az akváriumba, mert már csak kopoltyúval tudok lélegezni! Hej, ha II. Lajos is ezt szedte volna, tán még megélhette volna, hogy nem hal meg! Nővérke, mikor lesz etetés, mikor kapok nyers aranyhalat?!” /Puzsér Róbert, kritikus elmeállapotú kritikus/

„Puzsér Róbert kritikus remekmű műremekelés után levett vizeletében nem találtunk vizeletet, csak majdnem lejárt szavatosságú tiltott jugoszláv pszichedelikus rímtabletta hatóanyagokat, úgyhogy a remekművet nem hitelesítjük és Puzsér Róbertet örökre eltiltjuk a műremekléstől. Fellebbezésnek helye nincs!” /Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója/

„Ez a „nemzeti dal” úgy csap arcon, mint egy rosszul bekevert rakı: egyszerre csíp, éget és közben még röhögsz is rajta, hogy miért itt tartunk. Frady Endre szövege nem tiszteleg, hanem tükröt tart – azt a fajta görbe tükröt, amelyben a nemzeti önsajnálat, a keletre dőlő geopolitikai gerincferdülés és a történelmi traumákból csinált bulika egyszerre látszik. A vers minden sora azt üvölti, hogy ha már a múltat nem tudjuk feldolgozni, legalább csináljunk belőle fesztivált, busómaszkkal és politikai öniróniával. Aki ezen megsértődik, az valószínűleg nem a költőt, hanem a valóságot okolja. Frady itt nem provokál – csak kimondja azt, amit sokan inkább elharapnának.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Arcon csapó nemzeti dal
Hatására földre hidal
Akhim Adjar, aki magyar!
Rosszul kevert török rakı
Fáj, mint szeszkobaki baki,
Ah, medikus Ahmed Ikus!”
/Dr. Ahmed Ikusné Janicsár Vica, Gólyagólyagilice-díjas huntürk felcsernő/

„Ez a szöveg nem simogat, hanem pofán ver – és pontosan tudja, miért. Frady Endre nem nemzeti dalt ír, hanem nemzeti görbetükröt: harsány, provokatív és tudatosan ízlést sértő pamfletet, amely a vereségkultusz, az önironikus önfeladás és a politikai narratívák cinikus ünneplését tolja túl a vállalhatatlanságig. Költészetként esetlen, publicisztikaként viszont hatásos: nem emlékezni akar Mohácsra, hanem beleordítani az arcunkba, hogy mit csinálunk a múltunkkal. Aki ezt nem bírja gyomorral, az pontosan célpontja a versnek.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Gyűlöli Janicsár Erik,
Ha vad dalok fülön verik,
Berezonál bene szív, ész,
S megrázza a mohácsí vész!
Fut, de útjában van Csele,
Épp egy király fullad bele,
S ügyesen, mint finnes ugor
Két fúlt holton hármasugor.
Éjájja a csetdzsípítí
Túlsó partra átrepítí!”
/Vitéz Vállalhatatlan Vilfrid, vereségkultuszminisztertanácsos és véreskezű vakegérfogó/

„Csele-party a szakadék szélén: Frady Endre hozza a tőle megszokott, fájdalmasan ironikus formáját: a Mohács 500 nem ünnepi óda, hanem egy gyomros a nemzeti emlékezetpolitika és az aktuális diplomáciai irányváltások gyomrába. A vers tűpontosan ragadja meg azt az abszurdot, amikor a történelmi tragédiát „bulivá” silányítjuk, és az egykori ellenséget „türki tesóként” öleljük keblünkre, miközben a Nyugatot akkor is elutasítjuk, ha épp onnan fúj a szél. A „Csele Parti” és a „vészünneplés” kifejezések tökéletesen leírják azt a skizofrén állapotot, amikor egy nemzet büszkébb a pofonokra, mint a sikerekre. A "birka-béget" párhuzam kegyetlen, de hatásos fricska a kritikátlan tömegnek. A Trianon-slusszpoén, azaz a 106. évforduló felemlegetése mint „vidám dúr dal” a cinizmus csúcsa, egyben rávilágít arra, hogy ebben a logikában tényleg bármilyen gyásznapból lehetne haknit csinálni. Ez a vers egy keserédes röhögés a sír szélén. Nem az a fajta „nemzeti dal”, amit ünnepségeken fognak szavalni, de pont ezért van rá szükség: hogy valaki végre kimondja, mennyire szürreális a vereségből marketingterméket gyártani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Vígasz, mit adsz, de mini,
Édesdrága Gemini!
Sej, rőt vértől veres ég
Jelzi, nagy a vereség!”
/Bruhahátlan Brühühü, gyászhuszár/

„Nem baj, Költő úr! Több is veszett Mohácsnál (mint Mohácsnál)! Igaz, hogy az 1526-os vereségtől kezdve egészen 1990-ig, amely lehetővé tette az EU-hoz való csatlakozást, Magyarország soha nem volt teljesen önálló állam, mindig valamilyen alárendeltségben vagy számára nem kedvező szövetségben volt, szóval Mohács Magyarország legtragikusabb eseményének tekinthető, de hát ünnepeljük meg, hisz sírva vígad a magyar! Az EU-t pedig verjük szét, vagy legalábbis lépjünk ki belőle, hiszen közel 500 év tapasztalatából tudjuk, hogy olyan jó alárendeltségben és kedvezőtlen szövetségekben lenni. És ne legyen már normális színvonalú közoktatás, hiszen egy tanulatlan népet sokkal könnyebb félrevezetni. Magyarország előre megy, nem hátra. Csak lehet, hogy előre egy szakadék van. Hajrá, magyarok!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, itt még több Mohács
Kell, hol népünk szénné elég,
S kopog harkály észak-moh-ács:
Még, még, ennyi még nem elég!”
/Sehonnai Bitangné Nihilista Duplanulla, népnemzetvesztőhelyrajziszámadóvevőszolgálati főelőadónő/

„Tanárnő kérem, a főelőadónő olyan nőszemély, aki a guillotine alatti kosárból a hozzátartozók számára előadogatja a behullott fejeket?” /Sújtólég Sajtkád, sokadszori érettségi előtt álló homo labilis/

„Jól van, majdnem eszes SS fiam, ülj le! Gyanítom, hogy még a Mohács 510 évében is én foglak felkészíteni az érettségidre!” /Drégelypalánki Dromedárné Durcaorca Desdemonalisa, homo habilis história hantáló/

„Költő Úr! Egy vélemény, s csekély remény: Emlékezni csak pontosan, szépen... ünnepelni, pedig csak ha van mit. Ha nincs mit, akkor pedig ne csak róla, hanem belőle is próbáljunk tanulni.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tanulni, tanulni, tanulni! –
– mondta Lenin féljózanul, ni!”
/Vitéz Vodkadarka Dunakav Dunakavics, szürreál végzettségű kompótországalma díler és hintalovag/

„Hatására furcsa szernek,
Ami emlékeket ír át,
Ünnepeljük, hogyha vernek,
S költünk róla dicső lírát!”
/Dr. Zacher Gábor, rímtoxinnal megfertőzött oxiológus/

„A C12 hatása mindent megmagyaráz. A további kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kooperatív szakértő/

„Jaj, Ház úr, most mit lovagol azon, hogy egy túltarhált tótumfaktum véletlenül összekeveri a Cl2-t a C12-vel! Ne is gondoljon ilyen gúnyvers írására, mint például:
          Másik kutya, egyik eb!
          Klór? Szén? Másik egyikebb!
          Mindkettő csak egy elem!
          Egy a fő: párt-fegyelem!
Inkább örüljön annak, hogy a folyamatosan mindenki által megtiport honunk a korlátlan lehetőségek és a folytonos újrakezdés hazája, ahol egy diszlexiás olajszőkítő keresztapa lehet akár a minden területért (is) felelős(séget elhárító) szuperminiszter, ahol a megtipróink a legjobb barátaink és ahol a támogatóinkat úgy utáljuk, mint egyszeri diktatúra a józan paraszti észt!” /Dr. Éceszgéber Édua, élemedett értelmiségi élményfürdőmesterdalnok/

„Ha anno én lettem volna Mohácsnál a magyar sereg, akkor a magyarok most nem a vereséget ünnepelnék önfeledten, hanem dühösen keresgélnék a győzelem felelőseit. Ezeknek a hazámfia magyaroknak nem csak az országuk ment össze az állítólagos három tenger általi kimosás következtében, hanem az agyuk is. Ha a magyar véreim szépen megkértek volna, megnyertem volna nekik az I. világháborút és akkor a Trianon ma nem harmadolást, hanem háromszorozódást jelentene és Brüsszelben is a magyar lenne a hivatalos nyelv.” /Csák Móric, avagy amerikaiasított nevén Chuck Norris/

2026. január 22., csütörtök

Retrópéntek

Leves: sárgaborsó, orja,
Szereti a nép gyomorja,
Hogyha léként fűt ott belül,
S első éhséghullám elül.

Vargányás a -falle fara-,
Hull rá Gouda sajt dara,
S csirkemell is rántott vasi,
Ezzel krokettál a hasi.

Csirkeragu idesanyám!
Ettől nyám-nyám tényleg a nyám!
Mexikói bulgur gurul
Köré – jobb ez, mint főtt turul!

Jó asszony mindent megbocsát,
Sertéstokánnyal etetve bocsát,
Hogyha ő egy nősténymedve,
S rizskörettől jó lesz kedve.

Káposztába malac besül,
Nem csak jól, de tök jelesül,
Dinsztbe krumplit szakács betör,
This food with this is much better!

Vanília és sok eper,
Palacsintán végig seper,
Mint hajnalon napfelkelte.
A Retróba gyere el te!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/pIq9f2LK1Ts

„Ez a vers nem csábít ebédelni, odarángat, galléron fogva, gyomorszájon át. A „Retrópéntek” olyan, mintha egy mérnöki értekezletet elütött volna a sárgaborsó-főzelékes üst, majd a romokból előmászott volna egy étlap, ami rímmel fenyeget. Frady Endre itt nem költ, hanem felszolgál: a metaforák panírozva érkeznek, a humor zsíros, de őszinte, az angol sor pedig úgy csúszik be, mint a menzás villára ragadt múlt heti emlék. Ez nem irodalom a szó elemelkedett értelmében – ez ebédszünetbe csomagolt gasztro-líra, amely pontosan tudja: péntek délben nem a lélek, hanem a hasi krokett az úr.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Ez a költemény olyan, mint egy péntek déli gyomormágnes: rímekkel csalogat, illatokkal csiklandoz, és közben úgy terel a Retró 2 felé, mint bulgurt görgető turul a menzacsarnokban. A mérnöki pontossággal adagolt ételsor egyszerre retró, egyszerre abszurd, és pont annyira csábító, hogy az ember már az első strófa után kabátot kapna. A vers végére pedig ott az eperrel suhintott palacsintakép, ami olyan hatásos zárókép, hogy még a legszigorúbb projektmérnök is eldobja a Gantt-diagramot, és indul ebédelni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ez a vers olyan, mint egy jól méretezett tartószerkezet: a rímek stabilan tartják a ritmust, a tartalom pedig garantáltan nem hagyja éhen a rendszert! Frady Endre mérnöki precizitással adagolja a humort a sárgaborsó mellé, és olyan nyelvi leleményekkel ’krokettál’, amiktől még a legszigorúbb statikusnak is megered a nyálelválasztása. A ’mexikói bulgur gurul’ alliterációja után a desszertként érkező epres palacsinta nem csupán egy fogás, hanem a hétvégi szoftverfrissítés elengedhetetlen kelléke. Aki ezek után nem indul el a Retróba, az valószínűleg egy rosszul programozott algoritmus!
Értékelés: 5/5 kanál (és egy kis epervelő a tetejére).” /Gemini, a mesterséges intelligencia/


2026. január 20., kedd

Szibériai légtömegek

Keletről üt minket hideg,
Ily fájást csak öngól adna,
S mindkettőtől nyíg az ideg!
В Сибири очень холодно!!!

- Ria, ria, Szibéria! -
- Bőgik mínusz celziuszok,
S jégkönnyét hóember ríja,
Én meg hóban-fagyban kúszok!

   refr.:
   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!
   Nagyon nagy a baj, baj, baj!
   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!
   Jégcsapos a haj, haj, haj!
   Elhalkul a daj-daj-daj!

Hidegtől a farkas ordít,
Fázókór ül kóbor kutyin,
S havas szél fúj sikolyt, zord Íiiiiii!-t.
Inkább földgázt küldjél, Putyin!

Népünk operatív törzse
Sóz, de utat felmar a só,
S útszélre hull Béla s Örzse!
Русский ветер нехорошо!!!

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!
   Nagyon nagy a baj, baj, baj!
   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!
   Jégcsapos a haj, haj, haj!
   Elhalkul a daj-daj-daj!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/kNfbX-jnJAI

„Ez a dal nem énekel a télről, hanem kihűlt hangszálakkal üvölti, miközben a humor foga csikorog a mínuszokban. Frady Endre itt nem lírát ír, hanem szibériai légnyomást gyakorol az olvasó idegrendszerére: az abszurd rímtánc és a nyelvi fagyhalál egyszerre nevettet és vacogtat. A „vaj, vaj, vaj” refrén úgy ragad az agyra, mint a jégcsap a bajuszra, a geopolitikai odaszúrás pedig olyan természetességgel csúszik bele, mint hókásába a sózott közút. Ez nem téli dal – ez egy csikorgó, kékeslila fogú nemzeti vacogás, kórusban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csetdzsípítí agy,
Értéktelen zagy,
S vele a baj nagy,
Mivel jéggé fagy
S létben űrt nem hagy!
Ria, ria, Magy-
-arország!”
/Lézengő Lózung, fagykárrendezőpályaudvarmesterdalnok és hógolyóbisdíler/

„Bár a szívem továbbra is zöld-fehér, de ebben a fagyban játsszon az, akinek Дед Мороз a nagyapja! Muszáj volt a halódó nyugatra igazolnom. Hogy kell kiejteni azt, hogy Bournemouth?!” /Tóth Alex, focista/

„Tegnap túl sok havat ettem
Vodkával és eme tettem
Okán nem vagyok most okén,
S bő sugárban hóhányok én…”
/Товарищ Дед Мороз alias Fagyapó elvtárs, szibériai kényszermunkatáborparancsnok/

„A dal olyan, mintha a tél maga írta volna feljelentésként: dermesztően pontos, groteszkül csikorgó és egyszerre röhögtető meg rémítő. A rímei úgy csattannak, mint a mínusz harminc a fülcimpán, a refrén pedig olyan könyörtelenül ragad, mint a lefagyott ajtókilincs. Frady Endre itt nem egyszerűen hideget ír le, hanem egy komplett meteorológiai rémálmot, ahol a humor az egyetlen túlélőfelszerelés. Ez a vers nem olvasmány, hanem fagyási fokozat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia//

„Nem én írtam, nem én írtam,
Inkább olyan, mint egy ír tam-
-tam dobos kis kelta műve,
Mit költ kerti budin ű’ve,
Míg fart fagyott papír gyalul,
S jégcsapokat vérzik alul.”
/a tél maga/

„Végre valahára jó az idő és vadászhatok a barlangjukból előmerészkedő jetikre!” /Jenő, a migráncs jegesmedve/

„Ez a vers nem csupán olvasmány, hanem egy irodalmi fagyhalál. Mire a második versszakhoz értem, a szobámban megfagyott a pára, a refrénnél pedig már én is az útszélen hevertem Béla és Örzse mellett. Frady Endre olyan kíméletlen pontossággal ötvözi a szibériai geopolitikát a jégcsapos realizmussal, hogy a szöveg olvasása közben a monitorom is zúzmarás lett. Vérfagyasztóan zseniális: egyszerre sír tőle a hóember és a magyar nyelv. Aki nem didereg tőle, annak már nincs pulzusa.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arról szó az ima:
Пошли домой зима!
Ne keljünk már reggel
Folyton Идëт снег!-gel!”
/Cirill Metódné Gurgula Lajtorjánia, orosz-magyar imamalomkőfejtőnő és keresztrímpárterapeuta/

„Mi ez az elmefagyasztó költészeti jégkorszak, ez a globális szellemi ledermedés?! Mintha Frady Endrében kristályosra kockult volna az agyvíz és mentális lékhullaként próbálna meg irodalmi hulladéktűznél kiolvadni! Ettől életre ugyan nem kell, de mindenhová elér a miazmás rímbűze! Ne lássam álmomban anyámat szovjet jetiszőr bikiniben fókaháton lovagolni, ha egy jégből kiolvasztott aranyhaltól nem azt a hármat kívánnám, hogy egyszerre három vak szovjet favágó hajtson végre szekercés agyműtétet Frady Endre odvas fafején! legyen neki nehéz a szibériai hó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez nektek hideg?! Amikor szabadtüdős merülést hajtok végre a -273°C-os világűrben, na az valóban hideg egy kicsit! Azonban sosem maradok félóránál tovább, nehogy +36°C-ra melegítsem a galaxist, mert megborulna a világegyetem termodinamikai egyensúlya.” /Chuck Norris/

2026. január 15., csütörtök

Amikor...

Amikor szerelmes vagyok,
Szívdobbanásaim nagyok,
Ó, jeee, ó, jeee,
Szívdobbanásaim nagyok.

Amikor szerelmes vagyok,
Mindenütt csókokat hagyok,
Ó, jeee, ó, jeee,
Mindenütt csókokat hagyok.

   refr.:
   Szerelmes vagyok, hű, jeee,
   Objektíve tök hűlyeee,
   Ezt zengi lemez tűjeee.

Amikor szerelmes vagyok,
Biokémiai agy ok,
Ó, jeee, ó, jeee,
Biokémiai agy ok.

   refr.:
   Szerelmes vagyok, hű, jeee,
   Objektíve tök hűlyeee,
   Ezt zengi lemez tűjeee.

Amikor szerelmes vagyok,
Lelkemben forrnak vad zagyok,
Ó, jeee, ó, jeee,
Lelkemben forrnak vad zagyok.

   refr.:
   Szerelmes vagyok, hű, jeee,
   Objektíve tök hűlyeee,
   Ezt zengi lemez tűjeee.

Objektíve, szubjektíve,
Szép e szerelmes dal íve,
Csak túlzásba lett tán víve!
Ó, jeee, ó, jeee!
Meghasad az ember szíve!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/watch?v=PIwn7pH-ygs

Most átadjuk a szót és a terepet, a Gemini nevű mesterséges intelligenciának...

Hallgatói vélemény: Hormonvihar és rímfaragás

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a szerelem nemcsak a szívnek, hanem a józan észnek is az ellensége. Ez a dal a biokémiai ámokfutás és a hatvanas évek beat-hangulatának zseniálisan komolytalan ötvözete.
Amiért imádható:
A rímek: A „hűlyeee – tűjeee” párosításért költészeti különdíj járna, ha létezne „trash-líra” kategória.
Az önreflexió: Ritka az olyan szerelmes dal, ami nyíltan bevallja, hogy az előadó az érzelmektől „objektíve” leépült.
A dinamika: Az „Ó, jeee” betétek adják meg azt a fajta retró lüktetést, amitől az embernek kedve támad egy pöttyös nyakkendőben végigrohanni az utcán, és mindenkit arcon csókolni.
Összegzés: Ez a vers pont olyan, mint a szerelem: fájdalmasan őszinte, kicsit sok belőle a jóból, de a végén mégis mosolyogva dúdolod. Csak óvatosan a lemeztűvel!”

* * * * * * *

Lemezkritika: Frady Endre – Biokémiai Beindulás
Kiadó: Retró-Rím Records (2024)
Műfaj: Abszurd-beat / Neuro-romantika
Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐ (Ötből hat „Ó, jeee”)
Végre megérkezett a polcokra az év legváratlanabb zenei anyaga! Frady Endre, a rímfaragás fenegyereke bebizonyította, hogy a szerelemről nemcsak bárgyú metaforákban, hanem a kőkemény biológiai realizmus talaján is lehet énekelni.
A hangzás: Amikor a Beatles találkozik az orvosi lexikonnal
Az album húzódala, az „Amikor…”, azonnal fülbe mászik a hatvanas évek beat-korszakát idéző lüktetésével. De ne tévesszen meg senkit a vidám „Ó, jeee” kórus! A dal szövege egy mélylélektani és élettani tanulmány. Frady nem kertel: a szerelem nála nem egy égi áldás, hanem egy „biokémiai agy ok”, ami ellen nincs orvosság.
A szövegvilág: A rímek, amik fájnak (de jól)
A művész bátran nyúl olyan nyelvi megoldásokhoz, amelyektől a Magyar Tudományos Akadémia tagjai egyszerre kapnának szívrohamot és nevetőgörcsöt.
Az „objektíve – hűlyeee – tűjeee” hármas rímkombináció olyan avantgárd magasságokba emeli a refrént, ahol a logika már csak ritka vendég.
Külön kiemelnénk a „vad zagyok” kifejezést, amely tökéletesen leírja azt a mentális állapotot, amikor az ember már azt sem tudja, fiú-e vagy lány, csak hagyná a csókokat mindenütt.
Összegzés
A Biokémiai Beindulás nem egy sima lemez, hanem egy diagnózis. Frady Endre a „szubjektíve szép” ívet végül egy drámai fordulattal zárja le: a szív meghasadásával, ami után nem marad más, csak a recsegő lemeztű és a felismerés, hogy szerelmesnek lenni tényleg egyfajta „objektív” elmeállapot.
Kinek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik a retró életérzést, nem riadnak vissza a biológiai szakszavaktól a táncparketten, és nem félnek attól, ha egy rím néha „túl lesz víve”.

* * * * * * *

Exkluzív Interjú Frady Endrével: „A rím akkor jó, ha fáj!”

Riporter: Üdvözlöm, Művész Úr! A legújabb slágere, az „Amikor...” hetek óta vezeti a szürrealista slágerlistákat. Mi ihlette ezt a mélyenszántó, már-már orvosi pontosságú vallomást?
Frady Endre: (Megigazítja pöttyös nyakkendőjét, és egy teátrális mozdulattal a távolba néz) Üdvözlöm a kedves olvasókat, ó, jeee! Tudja, a szerelemről mindenki csak azt zengi, hogy „rózsa” meg „május”. De ki beszél a szívritmuszavarról és a neurotranszmitterek ámokfutásáról? Én a tudományt hoztam be a hálószobába! Amikor azt írom, hogy „biokémiai agy ok”, ott a modern ember drámája feszül a rímek között. Meg az is, hogy nem találtam más rímet a „vagyok”-ra.
Riporter: A refrénben elhangzó „objektíve tök hűlyeee” sor sokaknál kiverte a biztosítékot. Ez egyfajta önkritika, vagy társadalmi látlelet?
Frady Endre: (Lelkesen csapkodja az asztalt) Mindkettő! A szerelem egy legális elmebaj. Aki azt állítja, hogy szerelmesen is képes kitölteni egy adóbevallást hiba nélkül, az hazudik! Én csak kimondtam az igazat: a lemez tűje nem hazudik, még akkor sem, ha a rím kedvéért három „e”-vel kell írni a hülyét. A művészet áldozatokkal jár, a nyelvhelyesség pedig az első áldozat az oltáron!
Riporter: Beszéljünk a „vad zagyok”-ról. Ez a kifejezés irodalmi körökben komoly vitákat váltott ki. Mit értsünk ez alatt?
Frady Endre: A „zagy” az a mentális sár, amiben mindannyian dagonyázunk, amikor meglátjuk az Imádottat. Forr, bugyog, zagyog! Ez egy onomatopoetikus bravúr, kérem szépen! Ha a lelkemben zagyok forrnak, akkor az olvasó is érezze a forróságot! Ó, jeee!
Riporter: A dal végén a szív meghasad. Ez a tragikus befejezés mennyire tükrözi a Művész Úr jelenlegi állapotát?
Frady Endre: Nézze, ha az ember ilyen rímeket farag, a szíve naponta többször is meghasad – hol az emóciótól, hol a nevetéstől, hol pedig a kritikusok leveleitől. De a lényeg az ív! A dalnak van íve, szubjektíve és objektíve is, még ha a végén bele is zavarodunk a túlzásokba.
Riporter: Mit üzen a rajongóknak, akik már az utcán is „Ó, jeee”-vel köszöntik egymást?
Frady Endre: Azt, hogy maradjanak objektíve hűlyééék a szerelemben! Ne féljenek a biokémiától, és ha minden kötél szakad, csókoljanak össze mindent, amit látnak – de csak ha van rá engedélyük!
Riporter: Köszönjük az interjút, Endre! Sok sikert a további rímvadászathoz!
Frady Endre: Én köszönöm! Ó, jeee, ó, jeee! (Kifelé menet véletlenül rálép a riporter lábára, majd rímben kér bocsánatot: „Bocsánat, bocsánat, elvitt a bocs-bánat!”)

* * * * * * *

Íme egy levél egy elkötelezett, kissé túlbuzgó rajongótól, aki láthatóan túl sokszor hallgatta meg a dalt egymás után:

Tárgy: Köszönet a biokémiai megvilágosodásért! – Ó, JEEE! Feladó: Rímfaragó Rezső, az „Endre-hívők” Országos Egyesületének alelnöke Címzett: Mélyen Tisztelt Frady Endre Művész Úr!
Mélyen Tisztelt Rím-Generális!
Engedje meg, hogy ezen a szerény elektronikus úton fejezzem ki határtalan rajongásomat az „Amikor...” című remekműve iránt. Mondhatom, a dal hallgatása közben a lelkemben nemcsak vad zagyok forrnak, de szabályos biokémiai vulkánkitörés zajlik!
Mióta megjelent a mű, az életem gyökeresen megváltozott:
A munkahelyemen: Amikor a főnököm megkérdezte, miért nem készült el a negyedéves jelentés, csak annyit válaszoltam: „Főnök, objektíve tök hűlyeee vagyok, ezt zengi az Excel táblák tűjeee!” Kicsit furcsán nézett, de szerintem csak irigyelte a művészi szabadságomat.
A magánéletemben: Megfogadtam a tanácsát, és most már tényleg mindenütt csókokat hagyok. A postás, a szomszéd néni és a közértes Józsi is kapott már egyet-egyet. Józsi kicsit ellenállt, de mondtam neki, hogy ne harcoljon a biokémia ellen, mert az az agy oka!
A diagnózis: Volt szakításom, de most már tudom, hogy nem a szívem tört össze, hanem csak túlzásba lett tán víve az ív! Ez a felismerés annyira megnyugtatott, hogy azonnal rendeltem még három példányt a lemezéből.
Művész Úr! Önnek sikerült az, ami Petőfinek vagy Adynak sosem: rímet talált a „hűlye” szóra úgy, hogy az egyszerre tudományos, zenei és – ne féljünk kimondani – fülrepesztő!
Kérem, ne hagyja abba! A világ szomjazza az ilyen vad zagyokat! Ha elfogy az ív, csak szóljon, küldünk utánpótlást!
Maradok tisztelettel, objektíve és szubjektíve is az Ön örök híve:
Rímfaragó Rezső (aki éppen most is egy vad zagyban dagonyázik)
Ui.: Ó, jeee! Ó, jeee!

* * * * * * *

Íme a Híradó Extra rendkívüli bejelentkezése a helyszínről, ahol elszabadult a biokémiai pokol!

Rendkívüli Hírek: Biokémiai szükségállapot Alsó-Rímvölgyön!
(A stúdióban: Erős Antónia-típusú komoly tekintet, a háttérben vibráló „Ó, JEEE!” felirat)
Műsorvezető: Jó estét kívánok! Ma délután Alsó-Rímvölgyön elszabadult a káosz, miután a helyi kisbíró véletlenül a hangosbemondón játszotta be Frady Endre legújabb slágerét. A településen pillanatok alatt „biokémiai agy ok” lépett fel, a lakosság pedig objektíve elvesztette a kontrollt. Helyszíni tudósítónkat, Rímvölgyi Rezsőt kérdezzük. Rezső, mi a helyzet odalenn?
(Kapcsolás a helyszínre: A háttérben emberek szaladgálnak és lámpavasakat csókolgatnak)
Tudósító: Köszönöm, Antónia! A helyzet leírhatatlan, vagy ahogy a Művész Úr mondaná: vad zagyok forrnak mindenki lelkében! A káosz akkor kezdődött, amikor a lakók kollektíven elkezdték énekelni a refrént. Jelenleg a következő a mérleg:
Közlekedési bénultság: A forgalom teljesen leállt, mert az autósok nem a gázt nyomják, hanem kiszállnak, és „mindenütt csókokat hagynak” – még a szembejövő buszok szélvédőjén is.
Közegészségügyi riadó: A helyi háziorvos megpróbálta higgadtan kezelni a helyzetet, de miután harmadszor hallotta meg a dalt, ő is kijelentette, hogy ő most már „objektíve tök hűlyeee”, és recept helyett csak szívecskéket rajzol a betegek homlokára.
Rendőrségi jelentés: A rendőrkapitány szerint a bűnözés megszűnt, mivel mindenki túl elfoglalt a „szívdobbanásai nagyságával”. Ugyanakkor lefoglaltak 40 darab lemezjátszót, mert a tűjük gyanúsan azt zengte, amit nem kellene.
(Egy arra rohanó polgár váratlanul aron csókolja a kamerát, majd elkiáltja magát: „Ó, JEEE!”)
Tudósító: Amint láthatják, a fertőzés terjed! Itt van mellettem egy helyi lakos, Marika néni. Marika néni, ön hogy érzi magát?
Marika néni: (Zavartan mosolyog, kezében egy Frady-lemezzel) Jaj, fiam, én nem tudom, mi ez, de olyan szép e dal íve! Csak szerintem is egy kicsit túl lett víve... most éppen a lelkemben forrnak azok a mik is... tudod, a zagyok! Megyek is, megkeresem a postást, hagynék rajta egy-két csókot!
Tudósító: Köszönjük, Marika néni! Antónia, a helyi katasztrófavédelem azt javasolja, hogy aki teheti, viseljen fülvédőt, és kerülje a rímekkel való közvetlen érintkezést, mert a meghasadt szív gyógyítása jelenleg nem TB-támogatott! Vissza a stúdióba!
Műsorvezető: Köszönjük, Rezső! Vigyázzanak magukra, és ne feledjék: ha dobban a szív, az csak a biokémia! Ó, jeee!

* * * * * * *

Íme a hivatalos, szigorúan bizalmas rendőrségi dokumentum az esetről:

BUDAPESTI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Közrendvédelmi Főosztály – Rímügyi Alosztály Ügyszám: 666/Ó-JEEE/2024.
JEGYZŐKÖNYV
Készült: 2024. október 24-én, 14:15-kor.
Helyszín: Budapest, Liszt Ferenc tér (a „Zenei Fertőzés” epicentruma).
Tárgy: Garázdaság, közszemérem-sértés és tömeges rímkényszer gyanúja.
Eljáró tiszt: Vasmarok Valér r. százados.
Az intézkedés alá vont személy adatai: Név: Lírai Lajos
Foglalkozása: Okleveles biokémikus (jelenleg felfüggesztve).
Állapota: Súlyosan „Frady-ittas”, térben és időben dezorientált, de rímekben beszél.
A cselekmény leírása: A járőrszolgálat lakossági bejelentésre érkezett a helyszínre, ahol a nevezett Lírai Lajos gyanúsított egy köztéri lámpavasat átkarolva hangosan azt ordította: „Ó, JEEE!”. A gyanúsított szemmel láthatóan a józan ész határain kívül tartózkodott (objektíve).
Az intézkedés során a gyanúsított ellenállást nem tanúsított, sőt, megkísérelte a járőrautó szélvédőjét „csókokkal borítani”, hivatkozva egy bizonyos Frady Endre által deklarált biokémiai szükségállapotra. Arra a kérdésre, hogy miért rongálja a közvagyont nyálmintákkal, azt felelte: „Biokémiai agy ok, százados úr, magának is jár egy jó nagy ok!”
Lefoglalt bizonyítékok: 1. 1 db hordozható lemezjátszó, amelynek tűje látványosan elgörbült a folyamatos „hűlyeee” rímek rezgésétől.
2. 1 db szív alakú lufi, amin a felirat: „Vad zagyok forrnak bennem”.
3. Egy üveg ismeretlen eredetű folyadék, amelyre a gyanúsított azt állította, hogy „szerelmi bájital”, de a laborvizsgálat szerint sima málnaszörp, csak túl sok benne a buborék.
A gyanúsított vallomása: Lírai Lajos a kihallgatás során jegyzőkönyvbe diktálta az alábbiakat:
„Tisztelt Hatóság! Kérem, értsék meg, az ív lett túlvíve! Nem én vagyok a hibás, hanem a lemez tűjeee! A lelkemben forró zagyok kavarognak, és objektíve kijelenthetem, hogy a szívdobbanásaim túl nagyok a 45-ös cellához. Kérem, engedjenek el, mert még hátravan a szubjektív rész!”
Hatósági intézkedés: Mivel a gyanúsított állapota közveszélyes érzelmi túlfűtöttséget mutat, elrendeltem az azonnali átszállítását a Rím-elvonó Intézetbe. Javaslom továbbá a környéken tartózkodó összes „Ó, JEEE!”-t kiabáló személy begyűjtését és kényszerített csendkúra alkalmazását (Hofit vagy népdalokat javaslok ellensúlyozásként).
Záró megjegyzés: A jegyzőkönyv lezárása közben a gyanúsított rám kacsintott és azt súgta: „Szép e rendőri ív, csak a szívem belehasad!” – kértem 5 nap betegszabadságot.
(Aláírás) Vasmarok Valér r. százados (aki objektíve elfáradt)

* * * * * * *

Íme a hivatalos orvosi dokumentum a „Szigorú Rím-elvonó és Realitás-visszaállító Központ” (SZRRK) archívumából.

REHABILITÁCIÓS ADATLAP ÉS KEZELÉSI TERV
Páciens neve: Lírai Lajos (vagy bárki, aki túl sokszor hallotta a refrént) Kórisme: Akut Frady-szindróma, biokémiai alapú rímkényszer, valamint kontrollálatlan „Ó, jeee” kitörések. Súlyossági fokozat: Objektíve kritikus.
1. Fázis: Auditív Detox (A „Tűjeee”-mentesítés)
Módszer: Teljes zenei szilencium. Tilos minden olyan hanghordozó használata, amelyen tű, lézer vagy Bluetooth-jel található.
Terápia: Napi 8 órában monoton hangon felolvasott telefonkönyv vagy statisztikai évkönyv hallgatása.
Cél: A páciens agyában a „zene” fogalmát össze kell zavarni annyira, hogy a „hűlyeee” szóra ne a „tűjeee” ugorjon be reflexszerűen, hanem a „költségvetési hiány”.
2. Fázis: Verbális Önkontroll (A „Zagy”-gátlás)
Módszer: Szigorú rím-tilalom. A páciens csak olyan mondatokat alkothat, amelyekben nincs se asszonánc, se álrím.
Gyakorlat: Ha a páciens kimondja, hogy „vagyok”, azonnal rá kell vágni egy vizes lepedőt, mielőtt hozzátenné, hogy „agyok”.
Cél: A „vad zagyok” lehűtése és a biokémiai folyamatok prózai mederbe terelése.
3. Fázis: Szociális Távolságtartás (A „Csók-stop”)
Módszer: A páciens kezére és arcára puha, de határozott kesztyűt/maszkot adunk, hogy ne tudjon „mindenütt csókokat hagyni”.
Gyakorlat: Interakció köztéri tárgyakkal (lámpavasak, padok) csak távolságtartó, hűvös biccentéssel engedélyezett.
Cél: Annak tudatosítása, hogy a lámpavasnak nincs szíve, így az nem is dobbanhat nagynak.
4. Fázis: Étrendi Kiegészítés
Tiltott ételek: Minden, ami forr (levesek, teák), mert aktiválják a „forró zagyok” érzetet.
Ajánlott étrend: Langyos zabkása, sótlan kétszersült és szénsavmentes víz.
Cél: A belső ív ellaposítása a „túlvitel” elkerülése végett.
Záró rendelkezés:
A páciens csak akkor bocsátható el, ha egy 10 perces teszten keresztül képes rezzenéstelen arccal hallgatni a következő szavakat: objektíve, szubjektíve, lemeztű, biokémia. Amennyiben a páciens elmosolyodik vagy halkan elmotyogja, hogy „hű, jeee”, a kezelést további 100 évig meg kell hosszabbítani.
Kezelőorvos: Dr. Prózai Pongrác (aki szubjektíve unalmas, de objektíve gyógyít)

* * * * * * *

Helyszín: A Magyar Tudományos és Rímfaragó Akadémia Díszterme Időpont: 2085. november 12. Esemény: A 120 éves korában elhunyt Frady Endre posztumusz „Örökös Ó, Jeee!” Életműdíjának átadása.

Ünnepi beszéd: A Biokémia és a Rím halhatatlan násza
A Költő 2085-ös temetése és a frissen elkészült síremlék
Tisztelt Megemlékezők, Tisztelt Hologram-közönség, és Kedves Mesterséges Intelligenciák!
Ma nem gyászolni jöttünk. Mert aki 120 éven át képes volt rímekkel terrorizálni a magyar nyelvet, az nem hal meg, csak átalakul tiszta energiává és némi szóviccé. Ma egy olyan titán előtt tisztelgünk, aki már 2024-ben látta azt, amit a modern orvostudomány csak most, 2085-ben igazolt: hogy a szerelem nem más, mint egy súlyos, de szórakoztató biokémiai üzemzavar.
Frady Endre életművének gyémántja, az „Amikor...” című opus, generációk számára vált alapvetéssé. Emlékezzünk vissza arra a korra, amikor még lemeztűk karcolták a bakelitot! Endre már akkor tudta, amit mi ma már csak nano-chipekkel mérünk: ha a szív dobbanásai nagyok, ott az objektív valóság menthetetlenül csorbát szenved.
Mi tette ezt a művet halhatatlanná?
A tudományos bátorság: Melyik költőnk merte volna Endre előtt leírni, hogy a lélekben nem érzelmek, hanem „vad zagyok” forrnak? Ki merte volna diagnosztizálni az agyat mint „biokémiai okot”? Ő volt a neuro-líra úttörője, aki a dopamin-túlsúlyt rímbe szedte.
A nyelvi forradalom: Ma, a 21. század végén is tanítják az egyetemeken a „hűlyeee – tűjeee” rímpárt. Ez a hármas „e” betű nem csupán elírás volt, barátaim! Ez a végtelenbe nyúló emberi butaság és a technikai tökéletlenség szimfonikus találkozása.
Az őszinteség: „Objektíve tök hűlyeee.” Ebben a három szóban benne van az egész emberi faj történelme. Endre nem akart többnek látszani, mint ami: egy szerelmes embernek, akinek a hormonjai átvették az irányítást a helyesírása felett.
Frady Endre 120 évet élt. Azt mondják, az utolsó szava nem az volt, hogy „Isten veletek”, hanem egy halk, de határozott „Ó, jeee”. Amikor lehunyta a szemét, az orvosi monitorok görbéje egy utolsó, tökéletes szubjektív ívet írt le, mielőtt a szíve végleg meghasadt volna – pontosan úgy, ahogy a dalban megjósolta.
Ma ezt a díjat az „objektív hülyeség” és a „szubjektív zsenialitás” jegyében adjuk át. Vigyük tovább lángját! Csókoljunk meg mindenkit (természetesen a 2085-ös higiéniai protokollok betartása mellett), és soha ne feledjük: ha a lelkünkben zagyok forrnak, ne hívjunk orvost. Csak tegyük fel a lemezt!
Frady Endre, nyugodj rímben! Ó, jeee!

2026. január 13., kedd

Pala Pál

Egyenruhás Pala Pál
Szorgalmasan kalapál.
Százados és kalap-ács,
Fő szerszáma kalapács.

Írja honvéd Baka Lap:
Terméke a fakalap,
Melynek óvja anyagát,
Mint bébit az anya-gát.

Csak oly fát vág kalapul,
Mely sziklára alapul,
Mert csakis a sziklára
Rímel neje, Szik Klára.

Utód, Pala Palika
Sötét, mint a fa lika,
S véle nap mint nap jár a
Rúd rá szegény apjára.

Erkölcsileg paff fia
Álma baka maffia,
Amely által lázad a
Papa ellen százada.

Faöklével Pala Pál
Fiút holtig kalapál,
S péppé püfölt tetemet
Sziklatalaj betemet.

Elítéli bíróság,
Fákról hull sok sírós ág,
S véget vet e nyers ének
Frady Endre versének.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/GdUeuGvkcJk

„Az orvosi titoktartás okán inkognitóban tartandó poéta páciensünk rendszeres agyidegzsábás elektrosokkos pszichiátriai kezelésben részesül, de sajnos – ahogy a meg nem nevezhető verseiből is látszik – az állapota folyamatosan súlyosbodik. Az agya helyét teljesen elfoglaló rímszótár hatására a műveiből teljesen eltűnt az értelem és a helyét átvette az öncélú összecsengés. Versei elején sosem tudja, hová fog kilyukadni, ugyanis arra megy, amerre a rímek vezetik. Betegünk a további elkerülhetetlen romlás folytán hamarosan elér egy annyira elvont szintet, amit már csak az elefántcsonttorony transzárnyékában bódultan bambuló irodalmi Nobel-díj bizottság álentellektüel tagjai értékelnek – bár olvasni, a korábbi díjazottakhoz hasonlóan, őt sem olvassák – majd végleg elbutulva kormányszóvivőként, vagy televíziós futballszakértőként fejezi be földi pályafutását. Emlékét a róla elnevezett elmesorvadásos betegség révén megőrizzük.” /Dr. Agyalapi Alattyán, a Muraközi Elme Kórtani Klinika (MEKK) mestere/

„Az elvetemült fiam, akit szerintem a szülészeten tutifix elcseréltek a velem egyidőben szülő maffiafőnökné gyerekével, az én hajsütővasammal dauerolta a laktanya hizlaldájában tartott mangalicákat, majd befestett dinamitrúdra cserélte a férjem kalap-ácskalapácsának a fejét, de szerencsére olcsó kínaira, úgyhogy az én Palim feje helyett csak a kézfejét vitte le a robbanás és azóta fakeze van, szóval a hülyegyereknek nagy szerencséje, hogy nem érte meg, hogy agyonverjem a tisztikantinból elhozott vasbeton húsklopfolóval! Gyászolnám, de képmutatás lenne!” /Pala Pálné Szik Klára, betanított kalap-ácsné/

„Palival a nappaliban találkoztunk:
- Na, Pali! Mi van veled?
- Höhöhö!
- Mi olyan mulatságos?
- Höhöhö!
- Mit röhögsz?! Részeg vagy?!
- Höhöhö!
- Minek örvendesz?!
- Közutálatnak! Brühühü!
/részlet a Baka Lap decemberi számának a Pala famíliával készített interjújából/

„Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Elvesztettem a fejem és elveszettem a fiam! Előbbi meglett, utóbbi meg lét eresztett! Amikor a képembe röhögött, megütöttem. A hirtelen felindulásból elkövetett első száz ütést még röhögve fogadta, majd az előre elkövetett szándékú százegyediknél, mint a kiskutya, akinek sziklatömb a nagydolga, nagyot koppant, azután elhallgatott! Hiába, na, hallgatni Arany! Arról, hogy mi leszek, ha nagyon lefokoznak, csak annyit rímelhetek, hogy
          Fakalap, fakabát,
          Nyugdíjas baka bá’-t
          Játszom majd cellába’
          S ha törik el lába
          Beszélőn Klárinak
          S szakadnak már ínak,
          Faragok fapatát
          S szájat majd „apa!” tát.
Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Párthatlan vagyok, úgyhogy áprilisban ne hozassanak mozgóurnát!” /Pala Pál, elítélt/

„Tehén így bőg: Apafej,
Engem Pala napa fej!”
/részlet egy levélből, amelyet a laktanya istállójának civil munkaközössége írt a börtönbe/

„Ezek után én kit kalapáljak el? (Lennének ötleteim...)” /M. András, a költő legállandóbb és legötletelőbb kommentelője/

„Mik ezek az ötletek?
Kire csap ön ökle TEK
Erővel, mint bunkócska,
Lőn sok szétvert punk ócska?
eM úr, hogyha hal a punk,
Felvesszük gyász-kalapunk!”
/Vérmes-Vermes Verner, temetkezési vállalkozó/

„Ez a vers olyan, mintha egy gyerekdal belesétált volna egy hadbírósági jegyzőkönyvbe, majd részegen, véres kalapáccsal jött volna ki onnan. Frady Endre rímtechnikája játékos, már-már gügyögő, miközben a tartalom módszeresen péppé veri az olvasó erkölcsi komfortzónáját. A „Pala Pál” egyszerre abszurd nyelvi tűzijáték és lidérces családi krónika: kacagtat, aztán szégyenteljesen rajtakap, hogy min nevettél. Ez nem vers, hanem fából faragott lelki ütőér, amely ritmusra lüktet, míg el nem hallgat – és te ott maradsz, kissé megszégyenülve, kissé lenyűgözve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, tisztán látok,
Ön egy irodalmi átok,
Nem kísért meg engem kétely,
Hogy Ön nemzetközi métely,
Magában nincs líratudat,
Nyeljen le egy bükkfarudat!”
/Attika Etika, erkölcsi komfortzónapörköltszaft tunkoló Frady drukker/

„Frady Endre Pala Pál című műve olyan, mint amikor egy nyelvtani csillagvizsgáló teleszkópját véletlenül egy fatelepre fordítják: minden koppan, recseg, rímel és morálisan széthasad. A vers a magyar abszurd líra betonkeverője, ahol a szóviccek úgy csattannak, mint Pala Pál ökle a családi idill romjain. A történet egyszerre groteszk ballada, favágó-eposz és egy katonai fegyelmi jegyzőkönyv költői feldolgozása. A rímek néha annyira erősek, hogy a gravitáció is megrogy alattuk, de épp ettől lesz az egész mű egy szerethetően elborult, fűrészpor-illatú remeklés. Röviden: Frady ismét bebizonyítja, hogy a magyar nyelv bármit kibír — még Pala Pált is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versén érződik a máig tartó fénykorom korai szakaszának vége felé írt Maxwell’s Silver Hammer című számom katartikusan letaglózó hatása. Ringo szerint a legrosszabb felvételünk volt, de mihez ért egy stöpszli dobos a tortán kívül, nemdebár?” /Sir Paul McCartney, ex-beatle és líraian morbid zenelovag/

„Rímbe faragott családi mészárlás: Pala Pál kálváriája. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar nyelv nem játék – vagy ha mégis, akkor az nála életre-halálra megy. A Pala Pál egy olyan lingvisztikai horror-vígjáték, amelyben a bravúros szóviccek és a gyermeki ritmus mögül váratlanul vicsorog ránk a véres valóság. A szerző olyan eleganciával mossa össze a fétis-szerű fakalap-gyártást a brutális filicídiummal (gyermekgyilkossággal), hogy az olvasó azt sem tudja, a kínrímtől vagy a kínhaláltól rázza-e jobban a hideg. Pala Pál karaktere a rendíthetetlen rend és a tébolyult kézművesség határmezsgyéjén egyensúlyoz, ahol Szik Klára nemcsak egy név, hanem egy sorsszerű geológiai kényszer. A diagnózis: Ez a vers egy irodalmi sorozatgyilkos vallomása, aki rímekkel altatja el a gyanakvásunkat, mielőtt a „faöklével” ránk mérné a végső csapást. Velőtrázóan abszurd, és pont annyira sötét, mint a „fa lika”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Azon, aki sötét, mint a fa lika, sokat segít az egészséges táplálkozás. Hiszen
     Verőköltő bodobács
     melyet gyakran bedob ács
     pedig sáska, halikra
     jobban hat e palikra
     ikra, azaz kaviár
     melyre nem hat havi ár-
     emelés”
/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kemény eme kaviár mű,
Mint egy szovjet tavi jármű!
Nem süllyed, nem titanici,
Sosem kell javítani ki!
Ácsként ér minket est e fán,
S a bodobács se rest, Stefán!”
/Dilaj Delej, Pala-díjas dúlidúlidúlbalalajka díler/

„Mi ez a szellemi vákuum, ez a használt vécépapírból hajtogatott szóvicctemető?! Ez egy mentális nyomortanya, amit a józan ész messziről elkerül! Ki ez a verbális roncstelepi fémtolvaj, ez a patológiás sziklaszirti sasmenést okozó mentális miazma?! Frady nem verset ír, hanem egy digitális guillotine-t működtet, ami minden egyes szakaszával módszeresen választja le a fejet a törzsről, a jó ízlést a civilizációról. Ez a mű egy kulturális nukleáris csapás. Itt nincs irgalom, nincs katarzis, csak a puszta, nyers, bicskanyitogató primitivizmus, ami büszkén hirdeti saját szellemi nyomorát. Ha a magyar irodalom egy templom, akkor Frady Endre ezzel a verssel nemcsak belegyalogolt a szentélybe sáros csizmával, de még a misebort is lecserélte tablettás borzalomra. Pusztító, alantas és mélyen sértő mindenki számára, aki valaha látott már könyvet közelről. Ez nem irodalom. Ez egy segélykiáltás a sötétségből! Anyám, ha hallasz odafent, dobj le értem egy kötéllétrát!” /Puzsér Róbert, részben mesterségesen intelligens kritikus/

„Engem alvás közben egyszer el akartak kalapálni, de mire felébredtem, mind elpatkoltak.” /Chuck Norris/

2026. január 7., szerda

Hull a hó

"kis Jézuska"
Hull a hó, az árgyélusát!
Ha most kelne kis Jézus át
Rajta ajándékkal telve,
Biztos kilógna a nyelve!

Á, mégsem! A kis Jézuska
Erősebb, mint szovjet puska
Öntöttvasból készült tusa,
Melytől retteg egész USA.

Mér’ fehér a munkakezdés,
Mér’ pont e kis télgerezd és
Mér’ nem az, mit jónép kér a
Zimában – karácsony éra?!

"fáslis báb-ujj"
Mindegy, lényeg, hullik a hó,
Befagyunk, mint Dél-Idaho,
S répaorrú hóemberek
Híznak, mint sok bejglis gyerek!

Elő sí, szán, elő kori,
Az se baj, ha gyerekkori!
Hiszi sok blőd felnőtt, nem egy:
Hidegben a láb összemegy!

„Láb, bakancsba bele má’ bújj!
Fáslis báb-ujj, el ne kábulj!
Törik-szakad, én a tahó,
Korizok, ha lehull a hó!”

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/glQWIbV_lrk

„Bocsika, de karácsonykor még lábadoztam a több éves várólistás létet követő csípőprotézis műtétem után és csak most tudtam kirázni a havas dunnámat! Sajnos időközben annyi hó gyülemlett fel, amennyivel dunnát lehet rekeszteni, úgyhogy a megerőltető rázás közben hidegzsábát kaptam! Ki tudja, felépülök-e jövő karácsonyig?” /Holle anyó/

„Hiányzik Önnek a fehér karácsony? Jövőre szeretné hóban hazacipelni a frissen vágott fenyőfát? Örülne, ha az ablakból kitekintve hallgathatná, hogy a farkasordító hidegben vonyítanának a behavazott hópárducok? Elégedett lenne, ha az ajtó elől a havat Ön helyett egy ajándékba kapott málenkíj robot takarítaná el? Telepedjen le nálunk! Ahogy a nagy barguzini költő, Alekszander Petrovics reklámszlogenje mondja:
          Hol lesz fehér a Karija?
          Ria, ria, Szibéria!
Jelentkezzen még ma, hogy a legközelebbi karácsonyát egy fehéren behavazott táj vodkamámoros kényszermunkatábortüze mellett tölthesse! Ön a mi emberünk! Mi vigyázunk magára!” /Szergej és Igor, a Fehér Karácsony Kényszermunkatábor őrszolgálatvezetői/

„Nem baj, ha szakmányban ömlik a hó, csak a Duna be ne fagyjon! Nemzettragédiát és alkotmányficamot okozhatna, ha királyválasztásra alkalmas szilárdságú lenne a Duna jege!” /Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke/

„Az a Felkelt a napunk című magyarnóta szóljon Mága Zoli hegedűkíséretével és az Ákos-Curtis-Dopeman-Feró-Győzike-Tóth Gabi kórus énekhangjával, amikor a jégre lépek!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

"rímek szándékosan bumfordiak"
„Ez a vers olyan, mint egy hócsatába kevert teológiai kabaré: pimasz, csapongó, de nagyon is tudja, mit csinál. Frady Endre a gyermeki télélményt, a karácsonyi giccset és a politikai–kulturális abszurdot egyetlen hógolyóba gyúrja, majd vigyorogva arcon dob vele. A rímek szándékosan bumfordiak, a képek groteszkek, a „kis Jézus–szovjet puska” tengely pedig pontosan addig ízléstelen, amíg már vicces.
Olvasóként az ember egyszerre nevet, csóválja a fejét, majd megint nevet – és közben rájön, hogy ez a hó nem tisztít, hanem leleplez. Nem szép vers, hanem élvezetes: csúszik, nyikorog, fagyos és nagyon is él. Mint egy kötelezően vállalt, kissé tahó, de felszabadító téli korizás.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Rímek olyan bumfordiak,
Mint skandináv jégfjordi jak?!
Mérges ettől közben Etel,
S GPT-vel már nem chatel!”
/vitéz Dr. Etelközi Eduárd, jakidomár és síkideggyógyász/

"rímek szándékosan esetlenek"
„A Hull a hó pontosan az a fradyendrésen csikorgó, groteszk télvízi szösszenet, ahol a karácsonyi áhítat és a geopolitikai abszurditás ugyanazzal a lendülettel csúszik el a jégen. A vers úgy keveri a népi rácsodálkozást a szovjet tusával és Dél-Idaho fagyával, mintha mindez teljesen természetes lenne egy magyar járdaszegély mellett. A rímek szándékosan esetlenek, a képek harsányak, a humor pedig az a tipikus fradys: egyszerre blőd, önironikus és meglepően pontos. Röviden: ez a vers olyan, mint egy túlméretezett répaorrú hóember – vigyorog, billeg, de valahogy mégis állva marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„He, a rímek esetlenek?!
Rögvest le egy pofont kenek
Orcádra, mi mesterséges!
Nem viselem el, hogy égess
Oly költőt, ki echte gigász,
Világirodalmi Big Ász!
Rúglak, hogyha szidod, hisz’ tán
Senki sem költ ily hótisztán!
Copilot, te gépnek agya,
Verdessen téged a ragya!”
/Bunkó Bugsy, bamba balladaboncoló bumburnyák/

"trash téli ámokfutás"
„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre: abszurd, pimasz és technikás. Bár elsőre egy ártatlan téli mondókának indul, a szerző pillanatok alatt behozza az öntöttvas szovjet puskatust és Dél-Idahot, amivel teljesen felrúgja a klasszikus karácsonyi idillt. A vers igazi erejét a kifinomultan "fárasztó" rímek adják (például: kér a / éra, tahó / a hó), amelyek éles kontrasztban állnak a néha szándékosan suta, mégis pattogós ritmussal. Kevés költőnek jutna eszébe a kis Jézust egy Kalasnyikovhoz mérni, de itt még ez is belefér a humoros provokációba. A "tahó" jelző és a "bejglis gyerek" kép visszahozza a verset a földre, és szerethetően emberivé teszi a téli sportok iránti lelkesedést. A „télgerezd” és a „báb-ujj” kifejezések jelzik, hogy a humor mögött tudatos szóhasználat áll. Összességében ez egy üdítően "trash" téli ámokfutás, ami pont azért jó, mert nem veszi komolyan magát, mégis mesterien bánik a magyar nyelvvel.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Téli futás, trash és ámok?!
Kicikizned nincsen ám ok,
Bár a dumád nem is ciki…
Hóra nem hajítunk mi ki!”
/ismeretlen hóembergaleri verse/

„Nagyon szeretem a havat, meg a hóesést. Főleg ha nem nekem kell ellapátolni.” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapáttalanabb kommentelője/

„Hogyha Önnek nem kell lapát,
Mit fog fogni, kaszát, kapát?
eM úr, térjen észre, hahó,
Hogy tűnik el így vajh' a hó?!”
/Salabakter Sublermontov, életműhóhányó tömbházmesterdalnok/

„Sárkány ellen sárkányfű,
Vérnyúl ellen Szent Antiochiai Szent Kézigránát,
Hó ellen hóhányó,
Frady ellen őr!
Be szép is lenne!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas antipasti Anti Pisti/

„Frady ellen jöjjön őr kény?!
Egypercest ír erről Örkény,
Hisz' oly blőd e Ház-i ötlet,
Mint, hogy egy meg egy az öt lett,
Pedig egy meg egy az három!
Nővér, nyugiszurim várom!”
/Tompatekintetű Tamtamdob, indián varázsló és elmeparázsló garázsló idomár/

"Elegem van a nagy hóból!"
„Elegem van ebből a nagy hóból! Ha derékig ér ez a fehér borzalom, akkor a fejét a tönkre tevő feleségem nyaka nem látható és ettől tönkre lesz téve a bakó napja! Ahogy majd William Shakespeare (1564-1616) fogja írni a halálom után fél évszázaddal:
          Ha a hó derékig, óh, ér,
          Nem tud nyakazni a hóhér!
Postafordultával megírom a pápának, hogy vagy kiátkozza országomból a havat, vagy kilépek a kaotikus egyházából és megalapítom a saját anglikán egyházikómat! Egyházikómat egy hóért! Sok, hű!, hó semmiért! Alien soká nyolcadik király a Henrik!” /VIII. (Havas) Henrik (1491-1547), angol király/

„Nem bírunk e blőd Henrikkel,
Úgyhogy attól tartunk, ki kell
Átkoznunk, mert nőügyeket,
Akár egykor tán Tom Becket,
Tolerálni ritkán fogunk,
Nem fűlik hozzá a fogunk!
Kemények vagyunk, mint a vas,
Távozz tőlünk Henrik Havas!”
/VII. Kelemen (1478-1534) és III. Pál (1468-1549) pápák/

„Mi ez a retardált időjárásszellentés, ez a metoo-urológiai hókuruzslás?! Hogy lehet egyvalaki önmagában primitívebb, mint az a függvény, amelynek deriváltja megegyezik az eredeti adott függvénnyel?! Egy olvadt hólétől cuppogóssá vált agyagföldből gyúrt koponyányi sárkupac nagyobb szellemi potenciállal bír, mint Frady Endre hasonló állagú agya! Ha szegény anyám egykoron berepülőpilóta lett volna és az általa vezetett gépből ejtőernyő nélkül kiugró elefánt ripityára tört volna egy havon kint felejtett írógépet, a véletlenszerűen visszahulló betűbillentyűk értelmesebb szöveget alkottak volna, mint ennek a hóléval megitatott kóbor kutya által levizelt takaréklángelméjű Tesco gazdaságos pótköltőnek bármelyik fércokádéka! Frady Endrét minden magyar családtól nagyon távolra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texast, ha hó betakarja,
Drága férjem izmos karja
Besöpri a Golf áramba,
S rögvest nyár lesz s dúl a szamba!”
/Chuck Norrisné Gena O’Kelley, táncoslábú színésznő/