Földi pokol

Puzsér a pálfordulása előtt

Ez a világ földi pokol,

Mindenki csak egymást okol,

Rákenve a saját baját,

S falakon hallik sok „jaj!” át.

Mindenkinek süt a szemén:

„Nyilván más a hibás, nem én!

Felelősség csak azoké!

Amit én tettem, az oké!”

Írtam verset, októberit,

Szépet, ám jött rosszember itt,

Puzsér, aki földbe tiport…

Nyeljen félre többheti port!!!

Pöpec versem hever ottan

Puzsér által elrontottan!

Monnyonle a Puzsér uccu,

S legyen Vácott csíkos cuccú!

Földi pokol váci fegyház,

Hová papot küld az egyház,

S ledöbben sok utca meg tér,

Hogy a Puzsér végre megtér!

Pál lett a Sál (Paul – Saul),

Börtöneb döbbenten vaul,

S menny lesz földi pokol helyén!

Sej, de jót költöttem, hej, én!

„Sej, de jót költöttél, hej, te! De jó ez a földi mennyország!” /Puzsér Róbert, kritikátlanná pálfordult manus/

„Sálból Pál?! Sálam hirtelen pálfordul egyet a nyakam körül?! Gyanútlanul sietek a hideg utcán és egyszerre csak elkezd fojtogatni egy nyakamra tekeredett szakállas apostol?! Ő megtér, én pedig megfulladok?! Ez tényleg egy földi pokol!” /Burda Gerda, topmodell és plázacica/

„Frady Endre ismét a lélek legmélyebb bugyraiba ereszkedik, ám a kötélen ezúttal egy sértett egó, egy irodalmi önfényezés és egy börtönmissziós Saul–Pál-rehabilitációs program csüng. A mű bravúrosan szemlélteti, miként lesz az egyetemes emberi felelősség kérdéséből személyre szabott bosszúhadjárat, majd miként változik át a költői önelégültség a megtérés mennyországává. A zárlat önreflexiója már-már bibliai magasságokba emelkedik: a lírai én nem csupán megírja a földi poklot, hanem diadalmasan ki is jelenti, hogy milyen remekül írta meg. A vers végső tanulsága: a pokol talán a többiek, de a mennyország kétségtelenül a szerzői én.” /ChatGPT/

„Ez a mondás – a pokol a többiek – tőlem származik, a Zárt tárgyalás című drámámból, úgyhogy ha nem lennék rég halott, akkor ez a cseh GDP termelő akárki már rég be lenne perelve plágiumért, hogy arról koldulna, ahonnan a fal adná a másikat!” /Jean-Paul Sartre (1905-1980), irodalmi Nobel-díjas francia író és ateista egzisztencialista filozófus/

„Gerincemre dőlt egy Rocla,

Ez a létem földi pokla!”

/Rocker Rezső, rutintalan raklap rakodó rokkantnyugdíjas/

„Földi pokol nem más, mint a munkahelyem.

Miért tesz vajon az élet ilyet velem?

Kötekedik mindenki egész nap velem.

Ha jót teszek, csend van, mint egy sötét verem.

Az ilyen munkatársakat megverhetem?”

/M. András, a költő legállandóbb és legmunkahelyutálóbb kommentelője/

Munkahellyel mi a baja?

Sötétebb, mint éjjel Baja?

Földi poklos csendes verem,

Hol csak kötekedés terem?

De legalább a gázsi jó?

Forint? Euró? Ázsió?

A munkatárs nem jó verve,

Hacsak nincs ennél jobb terve!

Kirúgja a cég vezére,

Hogyha rálép a kezére!

Ne fusson el, mint egy Zalán,

eM úr, munkálkodjon talán!”

/Dzsídípí Dzsekdenielsz, munkakeresési és munkakerülési szaktanácsadó/

„eM úr, ora et labora! Munkakerülni emberi dolog, de állati veszélyes! Szorítsa össze a fogait és imádkozzon, hogy olcsó piréz migráncsok ne tegyék önt munkanélkülivé és dolgozzon pontosan, szépen, ahogy a revücsillag csúszik a jégen, rengeteg pénzért, mert úgy érdemes! Na, sipirc melózni, különben nem lesz pénze, amit elveszíthet a társasjátékbarlangban!” /Kaszinó Kasztanyetta, készétel kelesztőnő és katonás követelményszintű kócs/

„Ez a vers olyan mélylélektani látlelet, mintha egy sértett ego feküdne a pszichoanalitikus díványon, majd félúton lelökné róla a terapeutát. A mű bravúrja, hogy a „mindenki más a hibás” társadalomkritikájából egyetlen elegáns bukfenccel átvált a lírai én önleleplezésébe: miközben a világ felelősséghárítását ostorozza, ő maga rekordsebességgel talál bűnbakot saját költői szenvedéseire.

A zárlat már a tébolylíra Himalájája: a bosszúfantázia, a vallási megtérés és az önelégült alkotói önünneplés olyan örvényben kavarog össze, hogy az olvasó egyszerre nevet, szörnyülködik és gyanakodik, hogy a földi pokol talán végig a versbeszélő fejében működött teljes kapacitással.” /Copilot/

„De jött Dr. Ház is, ó, jaj

És a kommenthadi sóhaj

Mi lesz veled Drága Puzsi

Csíkos lett a drága pizsi?

Nem lehet a pizsi csíkos

Oldalunkon vértől síkos

Minden fegyver, főleg a kard

Kommentelést te is akard!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kommenthadnagy/

Ház úr, nagyon szép e kardal,

Amit levezényel karddal,

Ez tán Puzsérnak is tetszik,

S jó, mint Rigában egy lett cikk,

Amit House kungs írt lettül,

S vidul földi pokol ettül!

/Aigars Kurzeme, rigai motorbiciklilánc lazító kisiparos és amatőr kortárs költő/

„Frady Endre költeménye nem csupán vers; a lélek alagsorának füstje, azaz a magyar egzisztencialista téboly szürrealista kiáltványa. A mű a „Földi pokol” infernális valóságát tárja elénk, ahol a kollektív bűnbakkeresés és a puzséri szellemi terror cunamija találkozik a váci fegyház transzcendentális purgatóriumával. A költő zseniális, már-már kafkai magasságokba emelkedő intuícióval mutat rá: a modern ember tragédiája nem a magány, hanem az a rendíthetetlen meggyőződés, hogy „Amit én tettem, az oké!”. Frady nyelvi leleménye („Monnyonle”, „vaul”) nem holmi stiláris baki, hanem a széteső én kétségbeesett dadaista sikolya a kozmikus igazságért. Amikor a költő Vác kövezetén, csíkos rabruhában vizionálja az önkritikát gyakorló Puzsért, a magyar i3dalom évszázados prófétai hagyományát éleszti újjá: a katarzis itt nem feloldozás, hanem a gőg diadalmas összeomlása a rímkényszer kegyetlen isoromján. Vajon ön is úgy érzi, hogy a költészetnek ma a legfőbb feladata a váci börtöncellák metafizikai mélységeinek feltárása?” /Gemini/

„Mi az az i3dalom? Elírás, vagy valami modern izé?” /ismeretlen nyelvtannáci/

„Elírás volt, elnézést kérek érte! A „magyar irodalom” szót szerettem volna írni, csak gépelés közben véletlenül a „r” és „o” betűk helyett a szomszédos Billentyűzeten/számsoron lévő 3-as gomb gépelődött be. Bár, ha nagyon filozofikusan nézzük Frady Endre tébolylírájának kontextusában, a „Web 3.0-s i3dalom” akár egy modern művészeti irányzat is lehetne – de a valóságban csupán egy puszta elütés volt!” /Gemini, k.m.f./

„Költő úr! Úgy van, ahogy mondja! Hisz nem csak Önt károsította meg ez a Puzsér, mindenki minden bűnéért a Puzsér a felelős, nem én meg semmiért nem vagyok felelős. De mivel én nem vagyok a felelős semmiért, engem kell keresztre feszíteni, nem őt. Mindenesetre az a lényeg, hogy ha Puzsér nem is tér meg, óriási, örömteli hírekkel van tele a mennyek újsága, a New Earth Times, ami nem arról szól, ami történt, mint a földi újságok, hanem arról, hogy mi fog történni. Mert a földi újságok csak azt veszik biztosnak, ami történt, a Jóisten pedig azt is biztosnak veszi, ami történni fog. Magyar szemszögből nézve vannak benne hírek belföldről, külföldről és persze mint mindig, Simontornyáról. Azt ugye mindnyájan tudjuk, hiszen már az a múlt és a földi híradókban is benne volt, hogy a rendőrség K. Lászlónál házkutatást tartott, és a merevlemezén kiskorú bengáli tigrisek bundátlan képeit és videóit találták, ezért őrizetbe vették zoofília alapos gyanújával. Azt is hallottuk, hogy Vujicsics hétfőn elvesztette a szerbiai választást, és elismerte a veres egét, akarom mondani a vereségét. De azt már kevesen tudják, hogy mi fog történni. Például, hogy Orbán Viktor be fogja ismerni, hogy nem ő Mikulás, hanem csak előtte küldetett el, ő csak egy kiáltó hang volt Hatvanpusztában, hogy a magyarok tegyék göröngyössé és kanyargóssá a Mikulás ösvényeit, mert ő és a Fidesz tagjai nagyon szeretik a szerencsejátékot, de nagyon utálják a Mikulást, mivel gyerekkorukban mindnyájan egy meghekkelt félkarú rablót kértek tőle, amivel csak nyerni lehet, de a Mikulás ehelyett orosz rulettet hozott nekik, amivel nyerni soha nem lehet, csak veszíteni, de azt elég gyakran. Ami a keleti híreket illeti, a Pravda főszerkesztője véletlenül bele fog nézni egy magyar történelemkönyvbe, és megtudja, hogy "Meghalt Mátyás, oda az igazság", ezért magába száll, és levonja a tanulságot, hogy a Pravda nem lehet az igazság, hiszen az odalett Mátyással. Így átnevezi az újságot Sútká-ra, ami magyarul viccet jelent, majd nyugdíjba vonul Szibériába, mert ott kevesebbet kell dolgozni, málenkijebb a robot, mint Moszkvában. Ami pedig a nyugati híreket illeti, Charles Simonyi megnézi a Napfivér, Holdnővér c. filmet, és Francesco történetén felbuzdulva szétosztja vagyonát a SpaceX (Elon Musk) és a Blue Origin (Jeff Bezos) között, hogy lőjenek fel minden szegényt a világűrbe, hogy ők is lássák, milyen szép a Föld. Fel is lövik őket, ők meg is nézik, és elismerik, hogy "Szép vagy szép vagy, de Hófehérke sokkal szebb tenálad", ezért eltérítik az űrhajót, és meg sem állnak az Andromédáig, ahol egy sokkal szebb Földre találnak, ahol az egek harmatoznak, a felhőkből az igazság esik, és a földben gyógyulás és szabadulás terem. Amikor ezt Charles Simonyi megtudja, nem nagyon hiszi, fontolgatja, halogatja, végül nagyon beteg lesz, és ő is oda akar menni, de csak a Holdig jut, ahol kénytelen lesz port enni, mint a kígyók.

Ami pedig Simontornyát illeti, ott, mint mindig, csak a mi Józsi bácsink az érdekes. Ő meg fogja tanulni kezelni a mesterséges intelligenciát, és lekérdezi, hogyan kell atommáglyát készíteni. Fogja is a fejszéjét, és kezdi hozzá hasogatni hozzá az atomokat a kertjében, de még a felénél sem tart, amikor hasogatni kezd a dereka is, ezért beszól a házba, hogy az asszony hozzon ki neki egy kis Apranax Dolót, de az asszony azt mondja: "Józsi, Józsi, minek neked az az atommáglya? Hát Jeanne d'Arc gyilkosait már nem tudod máglyára küldeni, mert már meghaltak, a faluban meg csupa rendes ember van, akik a végén még minket raknak a máglyádra. Süssünk inkább együtt egy nagy adag máglyarakást, és hívjuk át a szomszédokat, akiket jól ismerünk, egy jó kis beszélgetésre.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bácsit Simontornyán lefogták.

Mingyár a detox elejbe hajtották,

Mind együtt volt sípos kis pán, simlis pán,

Kérdik tőle: Hány felest ittál, István?

Ittam felest ötöt, hatot, hetet is.

Mégse jutott pán uraknak csak egy is,

Ittam volna ötvent, hatvant, hetvent is,

Jutott volna pán uraknak csak egy is.”

/ősi simontornyai betyárosan pánsípos népdal/

„Én nem a hétfői választást veszítettem el, hanem az életemet egy sajnálatos repülőgép szerencsétlenségben pont a damaszkuszi út felett, pedig szívesen megzenésítettem volna Frady Endre tébolyversét, mert mindig imádtam a parodisztikus marhaságokat és emellett a költő úr apukája osztálytársam volt a gimnáziumban. Kár, hogy erről a fenti versről lemaradtam és így már csak a Tenkes kapitánya és a Bors filmzenéje miatt lehetek lokálisan világhírű!” /Vujicsics Tihamér (1929-1975), szerb származású magyar zeneszerző és népzenegyűjtő/

megzenésítve és eldalolgatva:

https://www.youtube.com/watch?v=xTIi4gps-sA

70. '56

Forradalom hetvenedik

évfordulójára szedik

sokan elő puskáikat,

vélt ellenbe lőni likat.

Magyar kerget magyar ellent,

aki orra alá szellent,

az meg odafröcsög: „Na, te

barom!” s megy a szájkarate.

Magyar ünnep gyakran brutál,

mindenki mindenkit utál,

s egymás közti víg tort ülik

a nemmagyarok nélkülik.

Nemmagyarok s másmagyarok,

kiket ver nagymagyar marok,

kinevezve ellenségnek,

békés bosszúvágytól égnek.

Békétlenség kicsit má’ sok,

így ünneplünk „mi meg mások”,

mindig külön, sosem együtt…

Na, a „Nélküled” is meggyütt!

Magyar s magyar között fal áll,

mást nem győzés nemzethalál;

Muhi, Mohács, Bern* és Arad…

Aki okos, otthon marad!

*Bernben veszítette el 1954-ben az Aranycsapat a világbajnoki döntőt…

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/BjT11JlrTOg

„A Frady-féle nemzeti önvizsgálat ezúttal nem a tükörbe, hanem mindjárt a saját szemünkbe lő. A vers keserű szatírája azt a tragikomikus magyar hagyományt ostorozza, amelyben a közös múlt ünnepe is belviszállyá fajul. A bokorrímekbe csomagolt politikai görbe tükör egyszerre nevettet és szégyenít meg. A végső poén pedig telitalálat: ha a nemzeti összefogás ennyire veszélyes üzem, talán tényleg az otthon maradás a legbiztonságosabb hazafias tett.” /ChatGPT/

„Ami ma politika, az holnap történelem. Ami már történelem, az konkrétan valahogy történt, de minél frissebb az emléke, annál késhegyre menőbb viták folynak róla még pár emberöltőig, hogy a csasztuskák, a népmesék, a köztéri szobrok, és a nemzeti legendárium melyik narratívát vésse kőbe. A már megkövesedett történelmet a győztesek írják, éneklik, szoborják, filmesítik, és még utólag is jaj a legyőzötteknek. Ez eddig nem hungarikum, csak emberi, esendő, halandó. Kompországban külön cuki még az, ahogy az ügyeletes révész klintísztvudos arckifejezéssel fúj abba az irányba amerre épp hajlanak az Üllői úti fák. De ha demokráciában fúj a szél, itt is van, aki vitorlázik, van, aki sárkányt reptet, és van, aki otthon marad.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, mi ma vaspuska,

Holnap talán már csasztuska.

Aki ma lő balról jobbra,

Holnap tán lesz lovasszobra.

Ma még magyart agyal magyar,

Holnap fűbe harap agyar.

Tudja labanc, tatár, török,

Csak a legyőzött-jaj örök,

S nem marad már közös az a

Szlogen sem, hogy Ruszkik Haza!”

/Budamár Bodomér, body maró budi mérő/

„Ez a vers olyan, mint egy családi ebéd, ahol a rántott hús még ki sem hűlt, de már három történelmi sérelem és öt aktuálpolitikai sértődés repked az asztal fölött. Frady Endre szatirikus látlelete fájdalmasan ismerős: miközben a nemzeti összetartozást ünnepelnénk, rendre egymást találjuk meg ellenségnek. A csattanó különösen kegyetlenül talál célba: ha a magyarság legfőbb hagyománya a belső csatározás, akkor az okos néző tényleg jobban jár, ha otthon marad.” /Copilot/

„A magyar nemzet nem megosztott, mert aki nem ért velem egyet és ezáltal a magyarságteljesítménye negatív előjelű, az nem is tagja az ősmagyar nemzettestnek, tehát nem lehet megosztó sem! Nemzettudathasadás kizárva! Mi hiszünk az összefogás erejében! Van, akivel összefogunk, másokat pedig összefogunk és egybeterelünk olyan munkatáborokba, ahol hasznos kényszermunkával vagy átnevelődnek olyanná, mint akikkel összefogva összefogdostuk őket, vagy nem. Vagy át lesznek nevelve, vagy nem is lesznek. Lenni, vagy nem lenni… lenni… lenni… lenni – mondta Lenin (vagy nem Lenin?) a híres-hírhedt tihanyi beszédében, de ott nem csak a hang verődött vissza, hanem MINDENT VISSZA!!! Visszafoglaljuk Trianont, mert visszakézből vagyunk vitaképesek! Dolce vita, nincs itt vita! Nem, nem, soha! Hééé… nővérke, kik ezek, és milyen zubbonyba akarnak belekényszeríteni?! Ááááá…” /Vitéz Árvalányhajassy Ártány, gyulatáltos és szittya szotyolapörkölő/

„Frady Endre ezúttal is hozza a tőle megszokott, nyers és görbe tükröt tartó stílust. A 70 ’56 nem pátosszal teli emlékezés, hanem a mai magyar közéleti állapothoz írt kesernyés, szatirikus kórkép. A vers fegyvere a könnyed forma és az alantasabb köznyelvi elemek („szájkarate”, „szellent”, „odafröcsög”) tudatos ötvözése a komoly történelmi traumatológiával (Muhi, Mohács, Arad). Ez a kontraszt adja a költemény igazi élét: megmutatja, milyen méltatlanul és gyerekesen pazaroljuk el a történelmi emlékezetet a szüntelen belső széthúzásra és politikai sárdobálásra. A ritmus és a rímek sodróak, a poénok (például a „Nélküled” bedobása) eltaláltak, a zárósor pedig („Aki okos, otthon marad!”) egyszerre csattanós, kiábrándult és fájdalmasan reális.

Összegzés: Fanyar, pimasz és elgondolkodtató költemény a nemzeti megosztottságról. Bár könnyednek hat, a felszín alatt nagyon is pontos és keserű diagnózist ad.” /Gemini/

„Frady Endre az antiköltészetével sikeresen elérte, hogy még nekem, az örök rebellisnek is elment a kedvem mindenféle forradalomtól! Annyira lehűtötte nem csak a lelkesedésemet, de még az életkedvemet is, hogy nemhogy nem forr a dalom, hanem fagyott jéghegyként dideregve-dudorászva ütközik belém és hasítja ketté énemet, hogy skizofrénszarvasként bőgjek a Rottenbiller – Wesselényi utca sarki jégen lyukas nemzeti zászlóból varrt jégeralsóban és hőemelkedett lázálomban Chuck Norris gyerekkori szinkronhangján visítsam, hogy Bruce Lee-k haza! Nővérke, feszül az agyhólyagom, kérem az orrkatéteremet!” /Puzsér Róbert, a mirelit kritikus/

Derelye

Új cukrászda ereje

Meggylekváros derelye.

Aki ilyet eszeget,

Nem kíván már keszeget.

Derelyéből leszegek,

Örülnek a keszegek,

S Tas víg keszege szemén

Látszik, nem őt eszem én.

Dopping is a derelye,

Atlétának gerelye

Száll, mint asztrál-delej-test,

Hacsak nem vett selejtest.

- Tök jó lenni asztrálnak,

Kit soha nem kasztrálnak! –

- Szól Tas, míg hűl derelye

S megüté tél dere, jeeee!

Lírán tapos derelye,

Költő uccsó ereje

Múlik s dögre Vuk rászok’…

Éljenek a cukrászok!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dbGTjBSyZ88

„A derelye ereje…” /M. András a költő legállandóbb és legszűkszavúbb kommentelője/

„Ez az, eM úr! Rövid, velős!

Nem, mint mamut, amit lel ős

Gödörben, mit aznap ásott,

S mamut mellett van még más ott:

Ősdereglye, őspentele,

S meggyvérrel van gödör tele!

Ön se egyen mamutvelőt,

Inkább ássa mélyre el őt!

Ehelyett derelyét egyen

Veszprém fölött Bakonyhegyen!”

/Derelye Dezső, dunapentelei dereglye díler/

„Pirosan villogja e led:

Derely-Erő legyen veled!

Fénykardoddal, mi nem fakard

Derelyédet szeld, ne vakard!

Bár a sötét oldal vonzó,

Maradj Jedi, ne légy Gonzó!”

/Lyoda mester, a döblingi Jedi elmeklinika „A derelye ereje” c. szakácskönyvének szerzője/

„Ez a vers olyan, mint egy túltöltött derelye: első harapásra bohóctréfa, de belül ott fortyog a nyelvi excesszus és az önironikus költői kifulladás. Frady itt nem ír a líráról, hanem beleeszi magát a nyelvbe, míg a rímek már könyörögnek kegyelemdöfésért. A „derelye” egyszerre dopping, végső menedék és gasztro-apokalipszis – ahol a költészet nem meghal, hanem lekváros szájjal röhögve omlik össze.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Olvasó, ki itt belépsz, jó helyen jársz! Feltéve persze, hogy teljesen elvárások nélkül érkezel, vagy kifejezetten elengedés témakörben keresel szellemi táplálékot. Ha újonc vagy, és még van bármilyen illúziód, engedd el bátran! Ez a vers a címén kívül még számos egyéb dologról nem szól, látszólag. Volt ugyanis egyszer egy rímpár, amelyik úgy tényleg igazán benne volt a levegőben, és ott várta, várdigálta, de már egyre kétségbeesettebben, hogy arra járjon végre a megfelelő kvalitásokkal rendelkező gazdatest. Meg is jött emberünk, aki nemcsak páratlanul fogékony volt, hanem a rímpár várakozásait messze fölülmúlóan lelkes, meg szorgalmas is. Így született ez a figyelemre méltó írásmű, és még nagyon sok másik is. Orákulumnak lenni bizony nem sétagalopp.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Vártam, várdigáltam ottan

Gazdatestet lelakottan.

Jött bús orákulum némán,

S rám pillantva hörgött: „Né mán!

Eme rímpár hej, de helyre,

Versemben lel méltó helyre!

Nem sétagalopp az írás,

Fáj, mint mikor ír sírt ír ás,

Hisz’ szellemi tápos dolga,

Tegyen úgy, mint líra-szolga,

S ne ő, műve legyen fétis,

Megverselve derelyét is!”

/a rímpár, aki Humán úr szerint volt ugyanis egyszer/

„A derelye itt nem étel, hanem kozmikus erőmű: Frady Endre úgy dobálja a rímet, mint Tas a gerelyt, csak több benne a meggylekvár és kevesebb a józan ész. A vers maga egy cukrászdába oltott űrdiszkó, ahol a keszeg is fellélegzik, a költő pedig az utolsó erejével is még egy szóviccet présel. Röviden: ez a magyar abszurd líra derelyeszaggató diadala.” /Copilot, a mesterséges intelligencia /

„Amikor 1976-ban a Montreáli Olimpián 94,58 m-es világcsúccsal olimpiai bajnok lettem gerelyhajításban, akkor előtte a tatai edzőtáborban vagy ettem meggylekváros derelyét, vagy rosszul emlékszem és csak szerettem volna enni. Ez doppingolt ugyan, de szerencsére nem volt rajta a tiltott ajzószerek listáján, és ha a verseny után levett vizeletemben találtak is derelyemolekulákat, megtarthattam az aranyérmemet. Szeretem a derelyét!” /Németh Miklós, olimpiai bajnok gerelyhajító/

„Frady ebben a művében a gasztro-metafizika és a rím-anarchia határmezsgyéjén egyensúlyoz. A vers igazi ereje a totális asszociációs szabadságban rejlik: nála a töltött tészta nem csupán kalóriaforrás, hanem egy olyan kozmikus katalizátor, amely képes összekötni a balatoni keszegeket az asztráltestekkel és a gerelyhajítással.

Amiért a mű megkerülhetetlen: A derelye–gerelye–selejtest hármas olyan nyelvi brutalitás, ami után a Magyar Tudományos Akadémia is csak keresi a szavakat. A „tök jó lenni asztrálnak, kit soha nem kasztrálnak” sor a létezés szabadságának olyan elemi megfogalmazása, amely mellett Heidegger is csak szerényen jegyzetelhetne. A „tél dere, jeeee!” fordulat a népi szürrealizmus és a modern szleng találkozásának legvéresebb, mégis legédesebb gyümölcse. Frady nemcsak tapossa a lírát, hanem egyenesen rumba-lépésekkel táncol rajta. Ez a vers egy lekvárral töltött irodalmi hadüzenet a komolykodás ellen.” /Gemini, a mesterséges intelligencia /

„Frady Endre olyan tapló,

Kijár neki jó nagy tasli!

Rögzítse most ez a napló:

Megadtam neki én, Tas Lee!”

/Dr. Tas Lee, a Leharcolt Arcú Keszegek Átalános Jogorvosszolgálata (LAKÁJ) vasökle/

„Amikor gyerekkoromban anyám minden hétvégén meggylekváros derelyével tetőzte be a vasárnapi ebédet, akkor még nem sejtettem… nem jut eszembe, hogy mit nem sejtettem… ja, de, megvan… akkor még nem sejtettem, hogy a derelye-ereje rímpár Frady Endre betépett költői eszköze és az irodalmi antitalentumok aljas ügynöke, aki felnőttkoromban meg fogja velem útáltani a derelyét! Ne lássam álmomban anyámat, amint a szennyes ruhát hagyva másra engem visz fel a padlásra, ha nem tapsolom meg önfeledten Tas Lee-t, amikor Frady Endrének ad egy akkora taslit, hogy a fal nem a másikat adja, hanem egy Frady Endre alakú lyuk mentén átszakad, ez az agyatlan rímbohóc pedig olyan messze harap a fűbe, mint egykor Németh Miklós meggylekváros derelye által felajzott gerelye!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Születésnap lóra

Hatvanegy éves lett e mén,

hátán billeg, mit vettem én,

kerge

nyerge.

Versboltban bejött rímportya,

megjött ajándék importja:

lengyel

kengyel.

Születned jókor sikerült,

lópatát akkor kikerült

Ratkó

patkó.

Jó anyád megszült szabadon,

S terád folyt gazdád, baba Don

hála

nyála.

Csendes Don ő már s baktat a

Fehér bottal mint vak tata,

s illeg

billeg.

Nem hajt hát gazdád, kába Don,

komóttal kopog lábadon

tata

pata.

Hajszolni már nem fog a Don,

s menetszél sincs, se fogadon

árva

lárva.

Agg kori érzet, ó, ha ver,

felvidít ugró jó haver,

fürge

ürge.

Lótársid méltón nyeríték:

Bő táppal telt e teríték,

zab a

zaba!

Zabpehely jó tán fogadnak,

s ha majd halsz, vígan fogadnak

örök

körök.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/7C1UvAjATq8

Narvál

Veszélyes úszó a narvál,

Szájából ki hegyes szarv áll,

S hosszú, mint a kötő tűje,

Aki rátámad, az hűje!

Szonár is a narvál szarva,

Tengertitok nincs takarva,

Egyetlenegy zaj sem rejtély,

Ellenséget ritkán rejt éj.

Harcban csattan e szarv, íme,

Nősténynek ki legyen híme?

Vesztes, aki csak második,

Aznap biz’ nem párosodik.

Utódok a narválborjak,

Kisebbek, mint másfél sor jak

(Könnyű szülés narválnőnek),

Oszt’ majd öt méterre nőnek.

Narválférjek s narválarák

Együtt esznek s tápjuk a rák,

S ritkán marad kint a falat,

Midőn nyelnek tintahalat.

Táplálékláncon egy tető,

Mivel valójában cet ő,

S szarva fogként kinőtt agyar.

Féljen tőle, aki magyar!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=KG1gxOfTMzA

„Hűje úr, milyen tápláléklánc tető?! A narvált bármikor megeszi a kardszárnyú delfin (orka), a jegesmedve, a grönlandi cápa és a rozmár is! Ahogy a nagy magyar származású eszkimó költő Tulok Hanta írta a Narválzabálók c. halászati eposzában:

          Narvált zabál orka,

          Nyeli széles torka.

          Kilenc éhes rozmár

          Narvált trancsíroz már.

A magyaroknak nem a narváloktól kell félniük, hanem az ilyen dilettáns fércművek agyzsibbasztó hatásától! Magyarország biztonságos ország, ahol se narválkór, se az ellenkezője, a róklávnar nem tombol! Itt csak a hűje költőcske tombol, de őt pár narválszardöféssel megfékezzük!” /ismeretlen megmondóember/

„Magyarországon ugyan nem él narvál, de ettől még jó kis vers született róla. De ha megint lenne tengerünk, akkor tengerészeink tengernyi sok narvált látnának.” /M. András, a költő …legállandóbb és legtengernyibb kommentelője/

„eM úr, adjon tengert az Úr,

Melynek színe szürkés azúr,

S onnan támadjon sok narvál,

Kiktől holttá hajas s tar vál’,

S fagyjon meg bennük a nyál is?!?!

eM úr, ez kéne?! Nóóóóóórmális?!”

/Besenyő NSzMER István, azaz Besenyő Narvál Szarvától Maaargittal Együtt Rettegő István/

„eM úr, hej, Trianont vissza!!!

Hunvíz levét narvál issza!!!

/Szittya Szötyő, sziklaszilárd szívritmusú szociopata/

„A Frady-féle tengeri bestiárium újabb gyöngyszeme, amelyben a zoológia összecsap a rímkényszerrel, és mindkettő agyarat növeszt! A narvál szarva egyszerre szonár, párbajfegyver és költői vészjelző, miközben a „másfél sor jak” láttán még Darwin is visszakérné a diplomáját. A zárlat pedig, miszerint féljen tőle, aki magyar, olyan nemzeti fenyegetés, amelyet a NATO-nak is érdemes volna cetül továbbítania. Összességében: szarvashiba nélküli, cetesen abszurd rímbúvárkodás – csak a józan ész fullad bele a végére!” /ChatGPT/

„Fegyvert ragad vitéz karom, zengjen harci ének,

Nem rettentik szívemet a vad erdei lények.

Ha vad narvál támad rám, s eljő halálom napja,

Maradok inkább vadkannál, ezt kívánja sorsom csillaga!”

/Zrínyi Miklós á la Dr. Ház Feat. ChatGPT/

„Nem erdei lény a narvál,

Ívtestén nincs hónalj, kar váll,

Sokkal inkább bálna szerű,

S Ház úr arcra szállna derű,

Ha hajóból lesve ki, ki

Látná, ahogy Zrínyi Miki

Lovagolna narvál hátán,

S szarvhegyen fityegne sátán,

S dög ördög hörögne: Hullám

Elmossa egy hideg hullám…”

/Arktiszi Atanázné Arkangyal Aranka, párosrímelő verslábgombaszakértőnő/

„Ez a vers olyan, mintha a természetfilm, a népiskolai tankönyv és a kocsmai rigmus karon fogva belegyalogolt volna a Jeges-tengerbe. Frady Endre hősiesen bizonyítja, hogy a narvál nem csupán „tengeri unikornis”, hanem egy szonárral felszerelt, párbajozó, rákropogtató cetlovag, akitől a zárósor szerint különösen a magyaroknak illene rettegniük. A „másfél sor jak” mértékegység bevezetése pedig akkora tudományos áttörés, hogy azonnal jelölni kellene a Verses Zoológiai Nobel-díjra.” /Copilot/

„Kedves Költő úr! Már írni kezdtem az Oktatásügyi Minisztériumnak, hogy tegyék a biológia tananyag részévé kiváló versét, illetve hogy kérjék fel Költő urat a jelenleg kidolgozás alatt álló új nemzeti tanterv tekintetében arra, hogy szedje versbe és énekelje meg az általános iskola teljes biológia tankönyv kollekcióját, ezzel is elősegítendő a nebulók nagyobb kedvét a biológia tanuláshoz, amikor eszembe jutott, hogy nekem semmi nem sikerül. Költő úr, olyan igaz, ez, mint hogy hallottam már Jancsiról és Juliskáról, hogy nekem semmi sem sikerül! Így hát nagybecsű verse helyett a magam életét kell elemeznem, mert ez már nem járja!  Úgy látszik, sokat örököltem nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello szerencsétlen vérvonalából, akivel egyetlen bizonyosan közös ősünk Ádám és Éva. Kezdjük mindjárt a párkereséssel. A netes párkeresőn találtam egy csinos, fiatalos hölgyet, Nórit. Meg is beszéltünk egy találkát, meghívtam ebédre egy étterembe, amire nem ő jött el, hanem két, rendkívül kövér, öreg csaj, akik azt mondták, hogy Nóri küldte őket, mert Nóri már igazából foglalt, de ők még párt keresnek. Mire diplomatikusan azt találtam mondani, hogy "A Nóri ezt tette? Hát én meg megyek a rendőrségre, és feljelentem, mert két rendbeli súlyos testű sertést követett el ellenem. Mit képzel ez, hogy hízódisznókat fogok etetni, amíg ki nem esznek a kemény semmittevéssel megszerzett vagyonomból? Aztán meg mehetek én is moslékot enni, mint a többi hülye?" És ez csak egyike a párkeresési kudarcaimnak. Hát mikor fog engem elvenni valaki férjül? De folytassuk a munkakereséssel. Eleinte, diplomámnak köszönhetően jól fizető állásokra is pályáztam, a paranoid skizofréniáról persze mélyen hallgattam. Anno, egy jobb napomon egy meggyőző interjú után fel is vettek a Pannonia Filmstúdió Rajz- és Bábfilm Főosztályára kreatív igazgatónak, és megbíztak egy egész estés gyerekeknek szóló rajzfilm cselekményvázlatának előkészítésével. Sajnos a nagyfőnöknek már eleve az anyagom címe és alcíme sem tetszett, ami úgy szólt, hogy "Bepisilve - azaz mumusok márpedig vannak". El is magyarázta, hogy gyerekeknek csak csupa szépet és jót szabad mondani és adni, dicséretet, bátorítást, nagy, kedves mosolyt, cukrot, csokit, puszit a pofijukra, ilyen durván félelemkeltő, barbár és naturális címről szó sem lehet. Változtassam meg a címet, akkor hajlandó elolvasni a többit. El sem olvasta a korszakalkotó cselekményemet. Így hát megváltoztattam a címet és az alcímet az alábbira: "Becsokizva - azaz Petike, ne parázz annyira, hanem harcolj a félelmetes cukrosbácsikkal, a földön- és magukon kívüliekkel". Ma sem tudom, hogy miután a főnök elolvasta az új címet, miért rúgott ki azonnal, hisz volt benne csoki, cukor, bátorítás is... Ezután alaposan lejjebb adtam, és így duguláselhárítónak jelentkeztem. Fel is vettek, sőt a főnök kitüntetett azzal a keggyel, hogy ő maga tanít be engem. Sajnos már régen nem csinálta, kiesett a gyakorlatból, és amikor meg akarta mutatni, hogyan kell helyesen eltávolítani egy eldugult, kakis vízzel teli vécékagylót, alaposan telibe kapta a bűzös lé. Abban azonban nem ment ki a gyakorlatból, hogy elmagyarázza, hogyan kell a kuncsaftokból minél több pénzt kipréselni a szolgáltatásért. Az oktatás végén dicsekedni akartam, hogy milyen jól megjegyeztem az egyetlen szakkifejezést, amire tanított, de megcsapott a főnök ruházatának átható, kakis lefolyószaga, hát egy füst alatt az elköszönést is el tudtam intézni, emígy:

"Cső, görény!" Sajnos, ezután többet nem kellett megjelennem ezen a munkahelyen sem. Nem értem. Nem értem. Miért nem sikerül nekem soha semmi?! Talán bennem lenne a hiba? De hisz az lehetetlen! Ezek után Nóri és munka nélkül elfogyott a türelmem, de legfőképpen a pénzem, és nem volt mit tennem, mint a Pityinger és a Váradi útjára lépni, vagyis elmenni lopni. Sajnos azonban rögtön az első próbálkozásomnál, egy ruhaüzletben jelzett a biztonsági kapu a kijáratnál, és a biztonsági őr anorákot diagnosztizált nálam, amely az adott ruhaüzletből származott, de nem volt róla számlám. Ezért kihívta a rendőrséget. A rendőrök figyelmeztetésben részesítettek, hogy hogyan kell rendesen lopni ahhoz, hogy ne bukjak le, és ne zavarják őket miattam a jövőben. De hát Költő úr, a sok-sok kudarc, ugye csak ólomsúllyal nehezedik rá az emberre! Hiába oktatnak ki a rendőrök, hogy hogyan kell szakszerűen lopni, ha én már lopni sem merek, mert biztosan megint nem sikerül. Ajjaj, ez csakis a Limoncello rokonsági kötelék átka lehet! Na de kérem, kérem! Nem tudna valaki jobb jó tanácsot adni, mint a rendőrök, mielőtt felkopik az ősmagyar állam? Én, ha bárkinek bármi baja volt, mindig azonnal adtam jó tanácsot, mit jó tanácsot, jó tanácsokat! Mit bárkinek, egész Magyarországnak! Sőt, még akkor is adtam jó tanácsot mindenkinek, amikor senkinek nem volt rá semmi szüksége. Most meg, amikor én vagyok bajban, senki nem ad tanácsot? Költő úr, én már csak magában bízom, mondja meg, mit tegyek! SOS! (Sóskamártást, Oh, Sóskamártást!). Vagy legalább azt mondja meg valaki, hogy Lenin vagy nem Lenin? Mert az itt a kérdés.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Ano-rák az gyógyítható?!

Tudja azt a Mindenható!

Ellenszert árul az Aldi

Szerpultjában Fittipaldi?

Mindegy, fő, hogy egészséges

Egy ideig, hisz’ lét véges.

Gazdagsághoz itt a tanács:

Énjei közt, hogyha van ács,

Ácsoljon egy időgépet,

S ha e remek útra lépett,

Nézze meg a jövőheti

Lottószámot! Megteheti!

Pénzét narválfarmba ölje,

S kedve attól vidul föl, jeee!!!”

/Sóska Sománé Mártás Márta, Lenin-renddel kitüntetett tanácsadónő és elméleti időgépészmérnöknő/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar líra nem halt meg, csupán súlyos oxigénhiánnyal küzd a mélytengeri nyomás alatt.

A mű egyfajta tengerbiológiai ámokfutás, ahol a tudomány és a rímkényszer egy frontális ütközésben keveredik össze. Külön kiemelendő a költő úttörő mértékegység-innovációja („másfél sor jak”), amely végre felváltja az elavult SI-mértékegységrendszert a költészetben, valamint a csattanó zseniális, semmivel sem indokolt xenofób-magyar reflexe, miszerint a sarki cetektől a Kárpát-medencében is rettegni kell.

Ez a vers olyan, mint maga a narvál agyara: hegyes, picit fáj, ha rátalál az ember, de garantáltan kiveri a vizet a gyanútlan olvasóból. Babits zokogva dobná el a tollát, Arany János pedig valószínűleg ráfejelne egy sziklára. Tízből tizenegy pont a költői önkívületre!” /Gemini/

„Anyám szelleme, borogass! De ne halászladikból a háborgó hideg tengervízbe, ahol aranyeremnél fogva felnyársal a narvál, ami majdnem annyira fáj, mint egy erről szóló Frady fércmű, hanem gyógyászatilag és átvitt értelemben! Közben titkos forrásból megtudtam, hogy ezt a szerencsétlen antitalentumot a kollégái uszították a témára, mondván, hogy miért nincs még narválverse! Sajnos ennek hatására azóta már van, de minek?! És kik ezek a kollégák?! Neveket akarok! Ne lássam anyám hasonmásversenyének harmadik helyezettjét púpos narválháton lovagolni, ha nem derítem ki és nem tűzöm vitriolos tollam hegyére ezeknek a sötétben bujkáló ellenforradalmár kollégáknak a nevét! Vendetta! Omerta! Tortúra! Inkvizíció! Sötétterror! Na, megvan a ma esti pogrom! Nővérke, hol a golyóálló kényszerzubbonyom?!” /Puzsér Róbert, a döblingi elmeklinikán ápolt kritikus/

Muflon

Magos, sziklás hegyen

Mufloncsalád megyen,

Ruhájuk nem egyen.

Rajtuk bunda vagyon,

Tarkabarka nagyon,

Ritkán fagynak agyon.

Bunda tarkabarka,

Táplálék meg barka,

Fogja muflon marka.

Nincs is muflon marok,

Csak lábak s nem karok,

Szőrösek s nem tarok.

Muflon szarva csavart,

Azzal turkál avart,

S ha öndöfő, zavart.

Ha saját szarv döfi,

Sivít, mint szúrt röfi,

S lelket lehel: pöfi…

Muflon nyári-téli

Létét vígan éli,

Csak a medvét féli.

Ám, ha nem jön medve,

S nem ömöl vér nedve,

Jó a muflon kedve.

tirolilagosan megzenésítgetve és eljódlizgatva: https://www.youtube.com/shorts/Kx4GKm6zeOs

„Frady Endre (1965-2085) magyar költő élete félidejében, a nagy életközépi válsága végefelé, megtudta egyik kollégájáról, hogy muflont ebédelt Lillafüreden, majd ennek a beszélgetésnek az apropóján a többi kollégája szembesítette őt azzal, hogy még sosem írt verset a muflonokról. Frady Endre szégyenében nekilátott és megírta a Muflon című világirodalmi mérföldkövet, melynek hatására soha senki sem néz többé ugyanúgy a tányérjában tocsogó muflonpörköltre, mint korábban.” /Encyclopedia Britannica, pótkötet/

„Itt, Veszprém megyében, a Bakonyban is él muflon, ritkán lehet látni.” /M. András, a költő legállandóbb és legmuflontritkánlátóbb kommentelője/

„Veszprémlik a Bakony zuga,

Ahol mufloncsorda rúg a

Szelekbe, mik fájón fúnak,

eM úrt hívva fültanúnak,

Mert a muflonlátás ritka,

S ez a túlélésük titka.”

/Bakonyi Betyárné Veszprémi Linda, szeles karatéka/

„Muflont lát Veszprémben eM úr?!

Nem lehet, hogy az plüss lemúr?”

/Dr. Cogito Ergosum, sokat gondolkodó létigekötőelemszámmisztikus és a veszprémi egyetem dékártja/

„A muflonvers a magyar pásztorlíra és az állattani abszurdizmus szőrös kis csúcsteljesítménye! A kancsal rímek békésen legelésznek, míg a muflon saját szarvába gabalyodó egója vérbő tragikomédiába fordul. A „lelket lehel: pöfi” sor pedig olyan költői mélyütés, amely után még a természetfilmes is inkább kikapcsolja a mikrofont. Frady Endre bebizonyította: a muflon nemcsak gyapjas, hanem rímes is – csak néha önveszélyesen csavaros!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csak jelzem, hogy ezek nem kancsalrímek, hanem bokorrímek.” /F. Endre, természetes intelligencia/

„Jogos a muflonészrevétel! A versszakok háromsorosai következetesen bokorrímesek: hegyen–megyen–egyen, illetve barka–marka és a többi. A kancsal rímeket most én legeltettem át a szomszédos költészeti karámba. Frady Endre rímtechnikája szakszerű, a muflonja szarvas természetű, a kritikusa pedig rászorul némi irodalmi féreghajtásra.” /ChatGPT, k. m. f./

„Muflonunk, ha eszte-

-len, eléri veszte,

Sajnálod-e ezt te?”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bőgök muflon vesztén,

Megkönnyezem ezt én,

S fogy a bánatszesz, tén-

y!”

/F. Endre, muflonsirató költőgigász/

„Humán úr nagy muflonbarát,

Ölelné őt muflonkar át,

Ám muflonkarlét nem valós,

Költőt rágja szét sok falós-

-ejt!”

/Lonmuf Nolfum, eszkimó tengerhengerzsírozó és narválagyaregyengető/

„Ez a költemény valahol félúton cammog a természetfilm és a nyelvbotlásokkal súlyosbított zoológiai szakkönyv között. A szerző láthatólag mindent megtett azért, hogy a „muflon” szóra rímelő univerzumot feltérképezze, miközben a biológiai hitelességet olykor ugyanúgy felöklelte a vers, mint a zavart muflon saját magát.

Különösen tetszik, hogy a mű egyik legmélyebb filozófiai problémája is megjelenik benne:

„Fogja muflon marka.” A következő pillanatban pedig: „Nincs is muflon marok...”

Ez olyan sztorivezetési fordulat, amelyre még a krimiírók is csettintenének. A narrátor felépít egy anatómiai tényt, majd a következő versszakban azonnal cáfolja. A muflon pedig ott áll négy lábbal, és láthatóan ő sem érti, mi történt.

A költő alighanem azt gondolta, hogy a muflon élete alapvetően derűs, amíg nem érkezik medve, illetve amíg nem követ el szarvalapú önmerényletet. A mű legfőbb tanulsága: az önismeret fontos, különösen akkor, ha az embernek... pardon, muflonnak... nagy, csavart szarvai vannak.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hejj, a muflonnak be' jó kedve vagyon! Induljon a táncz!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas muflamenco táncos/

„Ház úr menco-díjas mufla,

Kiből nem fogy ki a szufla,

Midőn tánczol, mint a hinta,

S verseli e kínt a tinta.”

/Tüchtig-Tahowirtz Tihamér, tektonikus tequila-tonik tunkoló törpetigrisidomár/

„Végstádiumú versolvasók utolsó leheleteinek hangzását vizsgáló brit tudóscsapat oszlopos póttagjaként majdnem határozottan kijelenhetem, hogy a ’pöfi’ hangsorú lélekkipöfögés csak a Frady versek olvasása okán saját szarv szúrással öngyilkos muflonok mintegy nullaegész egytized százalékánál volt észlelhető, de akkor is csak a finnugor apanyelvűek szűk körében. Mivel a muflon kérődző állat, így az evolúció által rákényszerített hiábavaló földi életének legutolsó pillanatában a lelkét nem kileheli, hanem barkás nyállal összegyúrva fölöklendezi, majd kiböfögi. Ez a nyálas muflonlélekgombóc a szikláshegyivakond legfőbb fehérjeforrása. Köszönöm, hogy elmondhattam! Pöfi…” /néhai Jim Beambumm, brit ex-tudós/

„Frady Endre Muflon című versikéje a szerzőre jellemző hamisítatlan, abszurd humort és játékos könnyedséget hozza.

A mű legnagyobb erőssége a szándékos, komikus nyelvi ügyetlenkedés és a groteszk képek váltakozása: a látszólag együgyű rímekből (megyen – nem egyen, röfi – pöfi) és a biológiai képtelenségekből (muflon marka, öndöfő muflon) egy kifejezetten szórakoztató, könnyed paródia kerekedik. A vers szembe megy a klasszikus természetlíra fennkölt hangvételével, és helyette egy végtelenül laza, mosolyogtató karakterrajzot ad erről a hegyi vadállatról.

Rövid, pörgős és humoros – tökéletes kikapcsolódás egy gyors mosolyra!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Huhuhú, Költő úr! Maga újfent eltalálta szarva közt a szöget és fején találta a tőgyét. De igaz, ami igaz, nekem még jobb a kedvem, mint az összes muflonnak együttvéve. Hisz életem csupa móka és kacagás, egyik bálból a másikba járok, és vígan eszem-iszom. Ez a bálsors engem már régen tép. Hisz, ha semmi kihívás nincs az életemben, pölö még egy döglött muflont sem kell életre keltenem, akkor hogyan mutathatnám meg, hogy milyen rátermett vagyok? Kis hazánkban lassan már senki nem öl, lop, csal és hazudik, hisz áll a bál mindenkinek. Így viszont hogyan mutathatnám meg hősiességemet, ha nincs lehetőségem vérrel-verítékkel harcolni a harc mezején? Hát, ha nem jön egy jó kis háború Magyarhonba is, a végén még mindenki azt fogja gondolni rólam, hogy egy pipogya fráter vagyok, aki még egy fegyvert sem tud elsütni, vagy megslisszol egy teljesen hétköznapi atomcsapás elől! Halál reám, ha ezt hagynám! Hát majd én megmutatom, hogy vagyok én is olyan bátor, mint Safranek a Macskafogóban. Ide nekem az orosz lányt! Vagy egy orosz muflont! De utóbbit bunda nélkül és jól átsütve, azaz well done, oroszul malagyec! Na de kérem, kérem! Hát ez a Putyin és testes társai is csak maszatolnak! Ha krumplileves, akkor legyen krumplileves, és ha háború, akkor legyen háború, akkor már rendesen kellene csinálni! Pár száz rakétát vagy drónt kilőni naponta Ukrajnára, ahol már a madár se jár, legfeljebb mankóval? Így akarja ez a nagyokos eltenni az EU-t láb alól? Hát annyit ér ez EU ellen, mint mackósajtnak a jutalomfalat! Jaj, jaj! Nem történik a világban abszolúte semmi izgalmas, dögunalom így az élet! Mindig csak ez a bál?! Atomot nekünk! Én mondom, ha ez Putyin nem embereli meg magát, és nem fakít valami ütőset, megtanítom én őt kesztyűben dudálni! Olyan összeköttetéseim vannak, hogy egyetlen imámmal -40 fokot és akkora dugót csinálok a Vörös téren, hogy maga Putyin is kesztyűben fog dudálni az autójában fagyoskodva. Remélem meg vagyok értve! Mert ha nem, hát nem! Csak a miheztartás végett: Ha nem elég kemény a helyzet, Who're you gonna call? Stefi bácsi!!! (nem ám Ghostbusters!)” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Bátor vagyok, olyan bátor,

Mint egy muflonbunda sátor

Nélkül hideg tajgán kúszó,

Kit nem rettent sajtágyúszó!

Olyan bátor macska vagyok,

Akár az igazán nagyok,

Mint például Mister Teufel,

Aki lecsap s rám szól: Áll fel!

Ily jó főnök igen ritka,

Ő a bátorságom titka!

Stefi bá’ is igen bátor,

Ő mentális terminátor.

Merész volt, hogy megemlített,

Ez Bruce-osan harcos Lee tett!”

/Safranek, az ezer harci sebből vérző macskatitkár/

„Mielőtt Frady Endre ősei lejöttek a fáról, nyilván már onnan is levelekkel bombáztak minden arra járó fabaltás előembert, csak azokon a leveleken még nem rémrímes klapanciák voltak, hanem lucskos ősnyál! Frady Endre egyértelműen az evolúciós zsákutcából való visszatolatás kontraszelektált megéneklője! Saját személyes élményanyagából gyúrva-gyömöszölve meri vakmerően megverselni annak megtapasztalását, hogy milyen az, amikor a költő nagyságrendekkel butább és visszamaradottabb az általa megénekelt muflonoknál! Ne lássam anyámat vérszomjas hegyimedveként reinkarnálódva muflongerincet roppantani, ha hagyom, hogy ez a szellemi trianonista darabológép az agyam kétharmadát az engem orvul körülvevő sötétséghez csatolja! Agyharmaddal mit érek én?! Írjak majd én is muflonverseket nyállal?! Jaj nekem! Végem van! Pöfi…” /néhai Puzsér Róbert, ex-kritikus/

„Ne aggódj, Robi! Akinek halálhírét keltik, az sokáig él! Higgy nekem, én csak tudom!” /néhai Muflon Nolfum (1978 – 1553), az időgép egyenlítői-skandináv származású feltalálója/

Magyarország apró

Magyarország apró telek,

Nem zavarják hideg telek,

Mert oly kicsi, mint egy pajta,

S hó így alig fér el rajta.

Ám, ha mégis van hó, rajt’ ás

Reggel sok házmester pajtás,

Ne törjön el lakók lába,

Átcsusszanva Ukrajnába!

Kis országból rövid csúszka

Az út oda, hol lő muszka,

Aki Putyin szobrot avat…

Házmester, söpörd a havat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/a6RR7OfYLyw

„Söpröm én, söpröm! Végre valaki értékeli a munkámat nemzetbiztonsági és geopolitikai szempontból is, bár a felszólító mód rosszul esik kicsinyég! Ugyanakkor művelt emberként tisztában vagyok azzal, hogy az udvarias ’Házmester úr, legyen szíves elsöpörni a havat’ sor megtörné a vers csodálatosan lüktető és szertelen ritmusát. Hogy maga a költő úr is szertelen-e, azt majd a független doppingvizsgálat fogja eldönteni. Na, addig is elhordok hetet-havat!” /Lapát Lipót, a Hun Eredetű Házmesterek Egyesülete (HEHE) sztahanovistája/

„Nem tudhatom, másnak e líra mit jelent! Nekem Kollégám itt e hókupacokkal ölelt kis versike apukája, messzeringó meg minden. Köszönöm, Endre bá'! Köszönöm, hogy mindig alázatra tanítasz! Köszönöm, hogy érthetem a szavak nagy részét, néhány mondatot, egy-egy versszakot és néha felismerhetek benne hivatkozásokat az irodalmon kívüli világra! Én igazán beérem ennyivel. Ki vagyok én, hogy egyáltalán megpróbálhassam megérteni, hogy jön ez most ide, meg miért kellett. Adott a Vers, van szerzője, címe, aláhúzva, ahogy kell, helyes kis versszakok cuki kis rímekkel, pityorká, és hogy aztán a Költő ezzel mit akart, na erre ott van a Művész, meg a Jóisten!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, kis hazánk kies,

Ki elcsúszik, könnyen kies’,

S a Jóisten, meg a Művész

Együtt jelzik: nem csak mű vész

Van, de valós és nem lódít,

Ki gazolja a valódit.

Könnykár kell, a vigyor kára

Nem lesz elég pityorkára.”

/Tokmányossy Teofil, tikmányfalvi tömbházmester és tokatikkasztó tamburmajor/

„A vers a Frady-féle kancsal rímtechnika és abszurd közéleti humor igen tömény példánya. Már a „Magyarország apró telek” → „Nem zavarják hideg telek” szóvicces indítása is jelzi, hogy itt a földrajz, a meteorológia és a geopolitika egyetlen hólapátba lett összekeverve.

A csúcspont kétségtelenül az „Átcsusszanva Ukrajnába!”: a síkos járda pillanatok alatt háborús határátlépéssé változik. A végén pedig a „Putyin szobrot avat / Házmester, söpörd a havat!” bravúrosan csapja össze a nagypolitikát a társasházi közös képviselet szintjével.

Összegzés: földrajzilag kétes, fizikailag valószínűtlen, politikailag csúszós, költészetileg pedig… hóhelyzet. A házmester mindenesetre nem lazsálhat: ha nem takarít, Frady geopolitikát csinál a járdából.” /ChatGPT/

„Ha Szobot zavarná szobrom, drónjaimtól lenne Szob rom.” /Putyin falfirkája egy szobi szabadulószobában/

„Ha Magyarország a téli hidegben olyannyira összemenne, hogy egy ponttá zsugorodna, vagyis semerre sem lenne kiterjedése, akkor létrejöhetne az ukrán-osztrák határ. Új határszakasz lévén használat előtt persze ki kellene mosni. Fertőtlenítőt azonban tilos lenne használni, nehogy eltűnjön a Fertő-tó!” /Vaszilij Fosszilij, szuperszenior korosztályú kijevi jércemellúszó/

„Még október eleje van, talán még nincs hó... De tényleg érdemes eltakarítani... (Mint azt, aki már ilyenkor a hóról ír verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legtalánosabb kommentelője/

Hó?! Hó’ van?! Még csak az kéne, eM úr, mi?! Hó a léken, hohohó?!” /a nagy ho-ho-ho horgász/

„eM és ho-ho-ho horgász urak,

Legyetek már tök lelkesek,

Hogy Irak egyrészt nem Urak,

Másrészt, ha akarok,esek!”

/a hó/

„Irak nem Urak?! Ukrajna meg nem Ikrajna?! És ha kaviárnak való ikra Rajna folyóban is található lenne?! És ha a Rajna nem folyó lenne, hanem tó és lehetne benne tokhalat találni, akkor a

          Rajnán úszó tavi jármű

          Lehetne egy kaviár-mű?

és fellendülne a német kaviáripar, mi meg lennénk a kaviár-mű összeszerelő gyarmat, he?! Itt mindenki megskótult, csak a költő úr ír?! Walesi bárd alá akarok feküdni! Tillárom, haj!” /Nyakas Nyihámor, tiló tiloló tilinkó tiltótáblafaragó/

„Ez a vers bravúros példája annak, hogyan lehet egy hólapát nyelével egyszerre megpiszkálni a földrajzot, a házmesteri munkaköri leírást és a kelet-európai geopolitikát. A költő olyan parányira zsugorítja Magyarországot, hogy egy átlagos téli megcsúszásból már külpolitikai incidens kerekedik.

A mű legfőbb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hagyja magát a valóság által korlátozni. A logika itt épp olyan ritka vendég, mint a hótakaró a versbeli országon. A záró felszólítás pedig igazi közép-európai életbölcsesség: míg mások hadseregekkel és diplomatákkal próbálják kezelni a nemzetközi helyzetet, Frady Endre szerint elég lenne egy lelkiismeretes házmester és egy rendes hólapát.

Röviden: egészségesen szemtelen, kedélyesen pimasz politikai hófúvás, amely bebizonyítja, hogy néha a szatíra messzebbre csúszik, mint maga az ország.” /Copilot/

„Hol van már a tavalyi hó?

Az eső sem jön, nemhogy hó!

Hahó! Endre, nooormális?

Ősszel legyen majális?

Októberi nyárban megfőtt a feje?

Gyorsan hűvösre vele!”

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rémes rímes hóhányó

„Ne legyen már ilyen vaskalapos, Ház úr, mert lefejeli magát a Mágnes Miska! Engedje már szabadon lélegezni az időjárást! Ne akarja egyenszagúra bedezodorozni az ég hajlatát! maga szerint ősszel a hó monnyonle?! Nooormális?!” /özv. Taktapölöskei Nótáriusné, notórius nótaárus és szabadgondolkodónő/

„Ház úr fején vaskalap áll,

Amit épp egy sas kalapál,

Meg gazdája, Lyaskala Pál.”

/Lyaskala Pálné Jaskala Jolanda, saslik sütő siserahadúrnő/

„Hol van már a tavalyi hó?

Kiszáradt a hawaii tó!”

/polinéz falfirka – Frady Endre ford./

„Bár közeledik október 16-a, a Kenyér Világnapja, mégse süssünk túl nagy kenyeret a pikniken, nehogy lelógjon a Kárpát-medence tányérszéléről! Magyar kenyér legyen apró!” /Tenyeresné és Talpasné, páneurópai péknék/

„Frady Endre ebben a versében nem csak másolta, de meg is haladta az őt megelőző generáció Frady Endréjét, a szintén meg nem értett Befőtti Vándort, aki bár gyáva ember volt – amiről tanúskodik, hogy még a szelídgesztenyét se merte puszta kézzel megsimogatni – de verset írni bezzeg mindig mindenről volt bátorsága. nem csoda, hogy egyszer egy suberdafalvi író-olvasó találkozó után nyomtalanul eltűnt, a falu téeszelnökének viszont gyomorrontást kapott a disznaja!” /Subler Sebő, sivár strófák sugárterapeutája/

„Befőtti Vándor:

Magyarország igen apró

Magyarország igen apró,

Ezért Trianont a pap ró,

Mert e pap oly hazafika,

Szíve könny az arca fika.

A magyar nép azért kicsiny,

Mert Habsburggal deáki csíny,

Kiegyezés nem lett kóser,

S szétfolytunk, mint padlón jó ser.

E hont három tenger mosta,

Ámde leend szörnyű rosta,

Megráztak tuggyukkik s ezér’

Szétestünk, mint Koppány vezér!”

„Ez a rövid költemény a klasszikus fradyendréi stílusjegyek iskolapéldája: gátlástalan rímkényszer, szellemes képtelenségek és egy csipetnyi nyers társadalom-politikai áthallás.

A vers első felének naiv képtelensége – miszerint Magyarország akkora, mint egy pajta, így fizikailag alig fér el rajta a hó – nagyszerűen megágyaz a második versszak abszurd kerti humorának. A „házmester pajtás” és az „átcsusszanva Ukrajnába” fordulat közötti kontraszt zseniálisan hozza a közép-európai kisrealitás és a groteszk határát.

A záró szakasz azonban a szimpla hólapátolós ökörködésből hirtelen átvált az éles, időszerű geopolitikai szatírába. A játékos csúszkálástól eljutni a muszka fegyverekig és a Putyin-szoboravatóig merész, mégis frappáns csavar. A végén a vissza-visszatérő, parancsoló felkiáltás – „Házmester, söpörd a havat!” – pedig tökéletes abszurd keretbe fogja a kisstílű hétköznapi valóságot és a szomszédban zajló nagybetűs történelmet.

Tréfás, pimasz és váratlanul karcos szatíra – mindössze három versszakban.” /Gemini/

„Mi ez és miért kellett?! Muszáj nekünk huzigálni a nagy orosz medvegy sztálinbajszát?! Ráadásul debil kínrímekben?! Ne lássam anyám AI generált mozgóképét balalajkaszóra nyírfaszoknyában szibériai guggolós táncot ropni, ha a Továrisi konyec! feliratú kaszáimat és kapáimat nem adom oda a Frady Endrével tervezett író-olvasó találkozóra özönlő felbőszült tömegeknek! Ne legyünk szellemileg Frady Endre gyarmat! Állítsuk meg Frady Endrét! Anyaföldet rá, anyaföldet rá!!! Legyen neki nehéz, legyen neki nehéz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kolossé levél

(igazán izgalmas istentiszteleti invitációs irodalom)

Eme kereszt el nem ereszt...

Könyvben egyik legigébb a

Páli levél Kolosséba,

Mely Krisztusról igen mélyen

Tanít, úgyhogy hurrá, éljen!

Happy Cat fesztivál mellett

(Lurdy Háztól erre tellett)

Megtöltünk egy kisebb teremt,

S hangulatot Jézus teremt.

Krisztológia a topik,

S míg kint tömeg macskát shoppik,

S tápegért, mi hasznos holmi,

Bent tanulunk Krisztusról mi.

Nem tudja még Abib, Lia,

Macskánál jobb a Biblia,

Ám ha átlépnek sok cat-en,

Meglátják majd mind a ketten!

Muszáj leszek lenni bátor

Én, ki aznap prédikátor,

S elszállandó rólad gondok,

Jer el hallgatni, mit mondok!

* * * * * * *

Helyszín: Lurdy Ház, emeleti konferenciaközpont

Időpont: most vasárnap de. 10:30 – 12:00

Krisztus Magyarországi Gyülekezete

www.krisztusegyhaza.hu

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/MONp2qHRleg

„A meghívó bravúrosan ötvözi a krisztológiai mélységet a macskás kapitalizmus kritikájával, miközben a kancsal rímek már-már eszkatológiai magasságokba emelkednek. A „tápegér” teológiai ellenpontja különösen merész: a vasárnapi lelki táplálékot a macskák virtuális zsákmányával állítja szembe. A prédikátor önironikus bátorsága pedig biztató: ha a hallgatóság nem is száll el, a gondjai talán igen. Én jövök – Krisztusért, a Kolossé levélért és a macskáknál is nagyobb igazságért!” /ChatGPT/

„Mivel úgy döntöttem, hogy önként kivágatom magam a válogatottból, mint macskát szaladgálni, van időm, hogy odamenve a Lurdy Házba megemeljem az esemény fényét. Remélem, ez a Jézus megbocsájtja nekem, hogy öttel több aranylabdám van neki és nem ő a világ legjobb focistája - azaz se a Messiás, se a Messi – hanem én.” /Cristiano Ronaldo, nyugdíjas portugál szuperegoista ex-válogatott focista/

„Mivel én is elköszöntem a válogatottól – igaz engem könnyek között búcsúztattak – én is ráérek eljönni a Lurdy Házba. Az aranylabdáimat felajánlom az Úrnak, hiszen Ő csinált belőlem, oroszlánnevű bolhából elefántot.” Leó Messi, a Bolha becenevű argentin világklasszis/

„Levélíró vala Pál?!

Szívem tökre kalapál,

Meghallani, mit is írt,

S könnyel töltök piti sírt.”

/Bio Messi, permetmentes sírásó és Leó alig ismert öccse/

„Bio Messi sírásó?! Messi ás?! Messiás!!! A Leó öccse?! Csoda!!! Őrület!!! Jövök!!!” /XIV. Leó pápa/

„Meghívottként nehéz ellenállni egy olyan rendezvénynek, ahol a krisztológia és a macskatáp szinte egy folyosón verseng a figyelmünkért. A vers bravúrosan egyesíti a bibliai tanulmány mélységeit a Happy Cat fesztivál földközeli valóságával, miközben azt sugallja: a Lurdy Házban akár egyetlen lépéssel átjuthatunk a konzumer cat-kultúrából az örökkévalóság felé.

Különösen megnyerő az őszinte prédikátori marketing: „Jer el hallgatni, mit mondok!” Ennél egyenesebb és becsületesebb meghívó ritkán születik. Ha a vers ígérete beválik, a résztvevő nemcsak tápegér nélkül, hanem gondok nélkül is távozhat.” /Copilot/

„Ne legyek Kolos Ébenezer, ha nem érdekel, hogy Kolossében ezer, sőt kétezer évvel ezelőtt mi a bánat történt, ami még egy macskakiállításnál is fontosabb! Mondanám, hogy jövök, de nem emiatt, mert hivatalból már amúgy is jelen leszek.” /Kolos Ébenezer, macskatenyésztő/

„Ha sikerül elmenekülnöm az élő macskatápokat őrző börtönketrecemből és segélykérő cincogással bemenekülnöm az istentiszteletre, akkor kapok védelmet és lehetek én a templom egere?” /Cincin Celesztin, sajtszabadságharcos gyógyegér/

„Örömtől ellep a frász,

Hogy én, a kis Epafrász,

Kolosséban szóltam én,

S mint, ha rúg bűn-ólt a mén,

Kolossét lepte el Menny!

Hé, oda most te elmenj!”

/Epafrász, a kolosséi gyülekezet megalapítója/

„Zseniális költői bravúr: a macskakaja-akciók és a mély teológia találkozása a Lurdy Házban! Zokogva nevetős kolosséi exegézis, ahol a fogyasztói társadalom tápegér-láza és a krisztológiai magasságok egyetlen szentenciában borulnak egymás kebelére. Külön tisztelet a „cat-en / mind a ketten” rímért – ha Pál apostol élt volna a Lurdy-konferenciatermek és a Happy Cat fesztiválok korában, egészen biztosan Frady Endrét kéri fel sajtósnak. Ott a helyünk!” /Gemini/

„Azt hiszem, ez a vasárnapi igehirdetés olyan remek programnak ígérkezik, hogy előre hozom a feltámadásomat és ellátogatok a Lurdy Házba. Úgyis unom már egy a pokolból a mennybe folyton átszökdösni akaró álangyalhajas ördögfiókák visszarugdosását az örök tűzbe.” /Chuck Norris/

„Mi ez a BLASZ fém járókeretes veteránja által ideböffentett pszeudo-szakrálisan szekuláris blaszfémia, ez a szellemi nyomorban tapicskoló félkegyelmű félegyházi félnóta?! Ki ez a Sánta Klausztrofóbiás klapancia kisiparos?! Ez fog prédikálni?! De miért kell ehhez kiengedni a diliház zárt osztályáról?! Ott nincsenek macskák?! Akkor el fognak szaporodni a patkányok! Ne lássam anyámat glóriás templomfreskóként kancsalul, festett egekbe nézni, ha a Frady Endre rendszeres olvasása miatti óhatatlanul bekövetkező teljes elborulásomkor megengedem, hogy olyan helyen zárjanak gumiszobába, ahol minden sarokban ős-patkány terjeszt kórt! Ahogy az egyébként dilettáns Befőtti Vándor megénekelte döblingi tartózkodása idején:

          Nem kell olyan kórterem,

          Amelyikben kór terem!

Amennyiben valaki felveszi videóra Frady Endre prédikációját, eszébe ne jusson elküldeni nekem, mert úgy megharapom, mint feketeöves önvédelmi tápegér a gyanútlanul vacsorázni készülő dagadt házimacskát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Utálom a többi macskát, mert zajosak és büdösek, úgyhogy ha Frady Endre megígéri, hogy halk, monoton hangon fog beszélni, akkor szívesen odamegyek szuszókálni egyet! Ja, amúgy milyen fogásokból fog állni az úrvacsora? Lesz kóser lasagne is?” /Garfield, a lusta és kövér macska/

Városligeti piknik

mottó:

Minden embert ide hí’ rét,

Úgyhogy vidd e piknik hírét!

BRÉKINGNYÚZ: a piknik a várható rossz idő miatt sajnos elmarad!!! :(((

A piknik meghívója

Hogyha nem vagy gumipite,

S ritkán rettegsz attól, hogy tán

Elázol, hát gyere ki te

S ne ülj otthon okafogytán!

Megmozgathatsz lábat-kezet,

Midőn sportolsz önfeledten,

S veled vidul gyülekezet,

Mely kis zuhétól sem retten.

Ám ez egy napozó rét itt,

Úgyhogy majd a Nap is sütik,

S nem lelsz ázott csigát, étit,

Tálakon, hol fogynak sütik.

Hozzál te is kaját, piát,

De persze csak szeszmenteset,

Mitől Bálám nem mond IÁ!-t,

S nem sül balul el az eset!

Ha hallod ezt s örülsz neki,

Hírét terjesztheted itt-ott!

Ne hiányozzon most senki,

Piknik mindenkinek nyitott:

Kannibál is jöhet, meg a

Lóevő, kire e dal hat,

S jóllakhat az összes vega:

Húst itt kint a zöldben falhat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dur93wvWw9g

„Ez a meghívóvers a közösségi piknik műfajának valóságos gasztro-bibliai avantgárdja: a „Minden embert ide hí’ rét” kezdőszójáték már rögtön becsalogatja az olvasót a Napozórétre, ahonnan aztán nincs menekvés a rímek elől. A gumipitétől a csigán át Bálám szamaráig és a kannibál–lóevő–vega triumvirátusig mindenki megkapja a maga helyét – csak a sör marad kívül a pikniken.

Költőileg különösen merész a „Húst itt kint a zöldben falhat!” zárás: ez a vegetáriánus szóvicc olyan elegánsan fordítja ki önmagából a meghívó eredeti békés üzenetét, hogy az ember már-már elfelejti: szombaton kettőkor valójában egy gyülekezeti piknikre kellene menni, nem pedig Noé bárkájának vegetáriánus lakomájára.” /ChatGPT/

„Ez a meghívóvers olyan, mint egy jól sikerült gyülekezeti piknik: könnyed, derűs és befogadó. Frady Endre játékos rímei, nyelvi csavarjai és szelíd humora mosolyt csalnak az olvasó arcára, miközben természetesen közvetítik a közösséghez tartozás örömét. Különösen szellemes a „mindenkinek nyitott” gondolat végletekig fokozott megjelenítése a kannibálokkal, lóevőkkel és vegákkal, ami kedves abszurditással zárja a verset. Egy szerethető, vidám kedvcsináló, amelyhez szinte kedve támad az embernek pokrócot ragadni és elindulni a Napozórét felé.” /Copilot/

„Frady Endre meghívóverse pontosan azt nyújtja, amit a műfaj megkövetel: könnyed, humoros, és azonnal meghozza a kedvet a városligeti piknikhez.

A vers játékos rímei (például az „étit – sütik” vagy a nyitó mottó csattanója) és a szerzőre jellemző komolytalan, mégis közvetlen hangvétel tökéletesen illenek egy kötetlen, közösségépítő eseményhez. Különösen szellemes, ahogy az időjárási bizonytalanságokat megelőlegezve megnyugtatja az elszántabbakat, miközben a szeszmentesség és az ételek sokszínűségének szabályait is sikerül nyakatekert, vicces szójátékokba csomagolnia (a vegetáriánusoknak szánt „zöldben falható hús” poén kifejezetten ütős).

Összességeiben egy igazán szórakoztató, figura- és közösségépítő invitálás, ami nemcsak felhívja a figyelmet a szombat délutáni programra, de már olvasás közben is jókedvre derít. Ha a piknik hangulata csak fele olyan jó lesz, mint ez a vers, már megérte kimenni!” /Gemini/