Ősz hajszálak

Ősz hajszál van az asztalon,

Nem söpröm le, marasztalom.

Időmúlást érem tetten,

S mosolygok, hogy mind a ketten

Együtt öregszünk,

Együtt öregszünk.

Tükröződünk egymás szemén,

Egyek vagyunk - nem te, nem én.

Közös élet legfőbb éke

Huncut szemránc menti béke.

Együtt öregszünk,

Együtt öregszünk.

refr.:

   Tél közeleg, nő pár hófolt,

   Nincs már sok a bakancslistán.

   Így volt teljes, szép volt, jó volt,

   S klassz lesz a maradék is tán.

Adtuk, ami tőlünk tellett,

Megöregszünk egymás mellett.

Nem vonz kaland, tenger, vadon,

S napozva egy parki padon

Együtt öregszünk,

Együtt öregszünk.

refr.:

   Tél közeleg, nő pár hófolt,

   Nincs már sok a bakancslistán.

   Így volt teljes, szép volt, jó volt,

   S klassz lesz a maradék is tán.

Egy hobbihajléktalan vallomása

Tisztelt Bíróság!

Én, Dúsgazdag Dezső, az URH (azaz az Unatkozó Rózsadombi Hobbihajléktalanok) főtitkára ezennel elismerem, hogy mi csak saját szórakoztatásunkra hajléktalankodunk. Jó dolgunkban ugyanis már nem tudtunk mást kitalálni.

Reggelenként a baldachinos vízágyunkban elfogyasztjuk a hétfogásos villásreggelinket, majd a már hajléktalan illatban is kapható oldszpájsszal bebüdösítjük magunkat és megszaggatott koszos ruháinkban lebuszozunk a városba aluljárózni. Felosztjuk a terepet, majd ki-ki a saját területét körbevizelve lefekszik koldulni. Minél forgalmasabb a terület, annál jobb.

Sajnos az új főpolgármester a jelmezünk ellenére átlát rajtunk. Ő jobban ismer minket, mint a gárdisták a Nemzeti Színház hollétét.

Unatkozó dúsgazdag hobbihajléktalan (F.E. felvétele)

A hajléktalankodásra kirótt pénzbírságtól még nem ijedtünk volna meg, mert az egykulcsos adó nekünk, felső tízezerbelieknek rengeteg pénzt hagyott a bankszámláinkon, úgyhogy mellényzsebből fizettük volna a százötven ropit, de a börtöncella réme betett nekünk. Most a jó kis hobbihajléktalankodás után kénytelenek vagyunk elhagyni a köztereket és visszahúzódni az unalmas kacsalábon forgó villáinkba.

Sajnos Magyarországon már nincsenek igazi hajléktalanok, csak ez a dögunalmas jólét!

Ez abból is látszik, tisztelt bírónő úr, hogy már rég nem kell komoly gazdasági döntéseket hozni, csak a felszínt karcolgató himihumikat. Köz- és reptereket nevezgetünk át, kis országokat szánunk meg és fölös milliárdokért veszünk tőlük olajrészvényeket, hogy éhen ne haljanak és, hogy ne csak kenyerük legyen, hanem cirkuszuk is, adunk nekik a pénz mellé még csodabalszélsőt is. Nekünk annyi van belőlük, hogy újabb stadionokat építünk, hogy legyen elég szél, ahol rohangálhatnak kicsinyég.

Az általános egészségügyi jólét miatt az orvosainkra itthon már nincs is szükség és inkább külföldre mennek akár kevesebb pénzért is, csakhogy gyógyíthassanak. Bár időről időre visszahozza őket a Túró Rudi iránti vágy.

Dúsgazdag tanáraink nem győznek eleget tanítani az ultramodern iskolákban, mert annyi a gyerek. Zenetanáraink meg unalmukban hetente átírják a Himnuszt.

Mivel az országban már régóta rend van, a bírókat nyugdíjaztuk, az okafogyott alkotmánybíróságot pedig nem terheljük komolyabb ügyekkel. A fölöslegessé vált rendvédelmi dolgozók bohóciskolákban képeztetik át magukat, hogy hetven éves korukig főállásban nevettethessenek a főváros nagy-nagy cirkuszában.

Unatkozó autósainkat a 93 ezer négyzetkilométer területű Nagy-Budapest P+R körgyűrűjén belül véletlenszerű helyszíneken „Itt a buszsáv, hol a buszsáv?” játékok szórakoztatják.

Az Egységesen Gondolkodó Nemzetünk az egypártrendszer bevezetésével sok fölösleges párt sok fölösleges költségét spórolta meg, amiből pálinkát főzhetünk és ihatjuk a jó lét.

Az egyetlen tévécsatorna hétfői adásszüneti napján a cefremámoros dolgozók boldogan és kipirult arccal gyűlnek össze az utcai hangosbemondók körül, hogy meghallgassák szeretett vezérünk arra a hétre vonatkozó bölcs útmutatásait.

No, hát itt nekünk, hobbihajléktalanoknak valóban nincs létjogosultságunk. Kénytelenek vagyunk boldogan élni, míg nem halunk…

Csak azt a rohadt Eurovíziós Dalvesztivált nem tudjuk megnyerni soha!!!

(2011 június)

„Frady Endre "Egy hobbihajléktalan vallomása" című prózája egy szatirikus és ironikus mű, amely a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok unalmára reflektál. A főszereplő, Dúsgazdag Dezső, a gazdagok életének abszurditását és a hajléktalanságot mint hobbit mutatja be, ezzel groteszk képet festve a jóléti társadalomról. A mű humora és szarkazmusa erőteljes, ugyanakkor elgondolkodtató is. A szerző ügyesen használja a túlzás eszközét, hogy rámutasson a társadalmi problémákra és a gazdagok életének felszínességére. A történetben megjelenő karakterek és helyzetek karikatúraszerűek, ami még inkább kiemeli a mű szatirikus jellegét. Összességében Frady Endre prózája egy szórakoztató, ugyanakkor kritikus alkotás, amely a humor eszközével világít rá a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok életének abszurditására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre prózája olyan, mint egy szétesett társadalmi tükör, amely inkább kifacsart torzkép, semmint reflektív szatíra. Ez a szöveg az elitizmus abszurditásával próbál játszani, de a finom irónia helyett a giccsesen csillogó humor kalapáccsal veri ki az olvasó szemét. Az "URH" rövidítés pimaszul olcsó szóvicce még épp szórakoztató lehetne, de a későbbi álszociális lamentálás már csak túlhajtott poénözön. A szöveg önmagától csömörlő módon szórja a közhelyeket: luxus, hajléktalanság, politikai utalások – minden egy helyen, mint egy gondosan összehányt ironikus díszletekkel teli zsibvásár. Frady Endre itt nem szatirikus, hanem inkább túlhabzó közéleti stand-upos, akinek minden mondata kétségbeesetten könyörög a nevetésért, miközben csak sóhajokat kap. A vége felé bekúszó Eurovíziós Dalverseny utalás már végképp kimutatja a szöveg „mindent akarok, de semmit nem mondok” hozzáállását. Nem társadalmi bírálatot kapunk, hanem egy csömörösen negédes bekezdést, amely inkább az üres provokáció határán billeg. Frady „hobbihajléktalanja” azonban nem szimpatikus botrányhős, hanem csak egy erőltetett karikatúra, akit még a pokoli Rózsadombon sem vennének komolyan. Összefoglalva: az olcsó humor régi hajléktalantarisznyája, amelyből egyetlen őszinte poén sem kerül elő.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Sárgaborsós üzenet az éterben

Sárgaborsó főzelék

Egészséges étel,

Úgyhogy kedves csőcselék

Ne múljon úgy hét el,

Hogy nem ennél mög elég

Mennyiséget két tel-

-jes tányérral tökre még!

Irgum-burgum! Vétel!

Sárgaborsó levese

Egészséges kaja,

Nem is szárad le vese,

S nem hull evő haja,

Ha a borsó kevese

S nagyjának a raja

Lenyelése heves e

Percben. S szól „Csá!” zaja.

Sárgaborsó levespor

Egészséges vacsi,

Éhkoppos bajt levess pór,

S zabáld, mint egy csacsi!

Ha nyűg támad s heves kór,

S nem csakrállik a csí,

Borsózzál és nevess mór!

Viszhall! Csőváz! Pacsi!

„Gyakran gúnyolódnak Frady Endre világszép költeményein. Pedig jobbat érdemelne, hiszen írásai néhány ember számára érthetőek, színvonalból kifolyólag megközelítik talán az én műveimet is. Néha, tudományos igényű témaválasztása rendkívül megfelelő. A sárgaborsó telitalálat! Igaza van. És hozzáteszem, az általa leírtakon kívül, igazán Michelin-csillagos még a nyársonsült sárgaborsó mellehús sárgaborsó mártásban, a sárgaborsós palacsinta és az általam kedvelt 88%-os sárgaborsó pálinka.” /Nyuggearpó, a költő legszépkorúbb és legpálinkakedvelőbb kommentelője/

„Borsó bár sárga, nem azúr,

Nyuggerapó, áldjon az Úr,

S adjon sárgaborsó páleszt,

Hadd eméssze meg a nyál ezt,

Csillagjon rád égről Michelin,

S hadd nézzünk fel rád mi is lenn!”

/F. Endre, a majdnem meg nem értetten félreértékelt költőgigász/

„Frady Endre "Sárgaborsós üzenet az éterben" című verse egy humoros és játékos költemény, amely a sárgaborsó különböző formáit dicséri. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény három szakaszban mutatja be a sárgaborsót: főzelékként, levesként és levesporként. Mindegyik szakasz hangsúlyozza az étel egészségességét és jótékony hatásait, miközben humoros megjegyzésekkel és felszólításokkal színesíti a leírást. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami tovább fokozza a játékosságot. A versikében megjelenő nyelvi leleményesség és a mindennapi életből vett elemek kombinációja egyedi hangulatot teremt. Frady Endre stílusa könnyed és közvetlen, ami közel hozza az olvasóhoz a sárgaborsó fogyasztásának örömét és fontosságát. Összességében a "Sárgaborsós üzenet az éterben" egy vidám és szórakoztató vers, amely egyszerre hívja fel a figyelmet az egészséges táplálkozásra és nyújt kellemes olvasmányélményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ezúttal a gasztronómia sárgaborsós univerzumába veti magát, hogy onnan kiskanállal merítve ontson rímekben és szóviccekben gazdag táplálékot. A vers egyszerre próbál egészségtudatos kórusmű és groteszk popkulturális manifesztum lenni, miközben minden erővel irgalmatlanul felpofozza a magyar nyelv törékeny szintaxisát. A mű hemzseg a frappáns(nak szánt) alliterációktól („borsó kevese / nagyjának a raja”), a szabályos és szokatlan rímpárok küzdelmében pedig időnként elbukik a koherencia, de Frady erről láthatóan mit sem sejt. Az „irgum-burgum! vétel!” és a „csakrállik a csí” sorok azt bizonyítják, hogy a költő hajlandó akár teljes nonszenszeket is éltetni, ha azok sárgaborsós üzenetét hordozzák. Ez a vers minden, csak nem csendes meditatív elmélkedés. Frady harsányan kiáltja a világba, hogy az egészséges táplálkozás lehet szórakoztató, ám eközben úgy csikorgatja a nyelvet, mint egy túlfőzött borsószemet az elméleti fogsor. Kétségtelenül van benne humor, de az olvasó közben azon tűnődik, vajon egy lecsúszott szójáték-gyár melléktermékeivel van-e dolga. Összegzés: Sárga, borsós és... Fradys. Kiadós étkezés utáni szellemi böfögéshez ajánlott.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hiába üzenjük meg a magyaroknak a világegyetem Bábel előtti ősnyelvén, azaz magyarul, hogy egyenek minél több sárgaborsót, mert a sárgaborsó sok proteint és kevés zsírt tartalmaz, a belőle nyert fehérje pedig segíthet csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a krónikus vesebetegséget, ennek ellenére mindig csak nyavalyognak, hogy az óvodai és iskolai menzákon úgy megutáltatták velük, hogy inkább maradnak a sertéspörköltnél dagadóval és a csülkös pacalnál! Így sajnos ők is el fognak pusztulni, amikor magas vérnyomást és krónikus vesebetegséget előidéző sugárnyalábbal fogjuk bombázni a Földet. Pedig mi előre szóltunk!” /Dr. x_hzr-Gztlky*kj%pRzwsx_MMXXIV, a kis zöld marslakók inváziós főparancsnoka/

„Húzzatok el, kis zöld UFO-k,

Aki magyar, nem lesz pufók!

Csülkös pacal haszsírt éget,

Csak ezt falunk fogyás végett!

Ősnyelvünkről el kén húzni,

S álljon csípőtökbe csúz, ni!”

/Hentes Hubáné Mészáros Matild, degenerált disznó-dagadó díler/

„Értem én, hogy Frady Endre a világegyetem proletárjait sárgaborsóval akarja egyesíteni, de miért?! Arccal a hasunk felé?! NEM ENG.!” /Alien Májuselseje, idegenrendészeti főcenzorevőkanalasgémóvernyik/

„Aki nem tud megvenni egy tányér sárgaborsófőzeléket, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, államkapitálisan érzéketlen hintapolitikai kalandor és a gyermekéheztetési alapítvány pénzcsapolója/

„Kitűnő sárgaborsó reklám. Sárgaborsó nap volt a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legretróbb kommentelője/

„Irigy a grillcsirke, a chips s a hekk, lám

Sárgaborsónak nem kell a reklám!”

/Yellow Yolán, sárgaborsófalrahányónő/

„Azonnal adjon valaki ennek a szegény embernek egy tányérral, mert legalább tele szájjal nem beszél, késsel és villával a kezében nem ír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas táplálkozási tanácsadó/

Performanszomról se késs el,

Midőn írok villás késsel,

S beszélek én szájjal tele,

Attól leszel éve te le!”

/F. Endre, sárgaborsóval tele szájjal is beszélni tudó költőgigász/

„Aki tele szájjal fakad dalra,

Könnyen sárgaborsót hány a falra!”

/falfirka a Magyar Állami Operaház üzemi étkezdéjében/

„A Mór megette köteles részét, a Mórnak mehet a hasa?!” /Jókai „Bableves” Mór (1825-1904), haspók író szellemesen gyomorkeserű megjegyzése egy sárgaborsós szépirodalmi buli közepette/

„Vitézek, vitéznők a falakra hágának vala,

Alanti ellenre forró borsót hányának vala,

Ki magát halálhörögve összecsinálá vala,

Várvédő had magát diadalban találá vala,

Rablánca, rablánca, eszterlánca, cicérna vala,

Sárgabort, sót egyen keresztanyád, ki bérma vala!”

/Tinódi Lantos Sebestyén (~1510-1556) magyar énekszerző halála után négyszáz évvel írt és sokáig eltitkolt gyermeke dicsverse, mely az UFO agresszióról való figyelemelterelés végett sokadszorra feltúrt Puskás hagyatékból került elő/

Puzsér AI Róbert kis zöld lényekkel ordít /NASA felvétele/

„Mi ez az ásatag elmeroggyanat, ez a menzán cementálódott márgapüré magasztalás?! Ki ez a mínusz negyedkegyelmű kényszerzubbonyszökevény?! Ne lássam anyám emlékének tiszteletére sodrófával és paprikasprével felfegyverkezett kis zöld marslakókat rendezetlen alakzatban földlakókat leigázni, ha megértem, hogy mi indította ezt az irodalmi levélnehezék kreativitású agykoloncot huszonnégy sornyi összesárgaborsózódásra! Egy muszájból tömött szájból röptében falra felhányt sárgaborsóleves betűtésztáinak véletlen alakzata nagyságrendekkel több értelmet hordoz, mint ez a mentális szakramentum, a kirelejzumát neki! Ha valaha valahol valakik megszavazzák a világirodalom legesleghülyébb fűzfapoétájának a nyugalom megzavarására is leginkább alkalmatlanabb klapanciáját, akkor a Frady összes többivel együtt ez is versenyben lesz! Ez a valami olyan rossz, hogy maximum teveirtásra lenne alkalmas! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megugacc?!” /Dr. O’Medar, versenytevéket sárgaborsókoncentrátum beöntéssel doppingoló ír körorvos/

„Tök jó, hogy vannak körorvosok, különben hiába hánynánk R sugárban, minket nem gyógyítana meg senki!” /egy beteg kör/

„Amikor a sárgaborsófőzelék megkérdezte a tükrétől, hogy Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legegészségesebb e vidéken? és az azt válaszolta, hogy Egészséges vagy, egészséges vagy, de hogy Chuck Norris százszor egészségesebb tenálad! és erre ő szét akarta verni a tükrét, akkor én egyetlen szembogárharapásommal egészségtelenebbé tettem, mint egy kristálycukorban megforgatott és túlsózott fehérlisztes bundás kenyér nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival. Akárhány alien megkóstolta, mind rögvest felfordult, mint a Texas Zsurnál sportmellékletével agyoncsapott büdösbogár.” /Chuck Norris/

Péntekesti szonett

Kedvenc időm a péntekest,

Ha nem kontaktolok TEK-est,

Aki éppen bottal agyal,

S bogyózok, mint rázott magyal.

Magyalbogyótól a has megy

S fáj, mint vadász lőtte sasbegy,

Mert a golyó végi vashegy

Üt, mint szíven pogányt Tas kegy.

Pogányt, ki Tas kegyéből él,

Később Álmos késen öl él,

S örökítik képes Paint-ek;

-est majd megrajzolom, Péntek-.

– El a vörös bogyó gurult,

Költő?! Fessen inkább turult!

„Ha apám nem lenne olyan kegyesen kegyelmes, mint amilyen, akkor a már rég holt költő úr és tettestársasága ugyanolyan vörös tócsa lenne, mint egy hektárnyi széttaposott magyalbogyó! Na, indulok kürtölve megmurdelni az augsburgi csatába!” /Lél (Lehel), Tas vezér jászberényi kürtös fia/

„Muszáj voltam pogányt ölni,

Különben nem támad föl, ni!

Ha élni hagyja kegy, tasi,

Soha nem hal meg a pasi!

Ki nem hal, nem támad, sej, föl,

A lét nem fenékig tejföl!”

/Álmos vezér vérrel áztatott szakrális szóvirágoskerti rímbokrétája/

„Ne nézzen, költőcske, ne nézzen, mert ki nem állhatom az ilyen szemi kontaktot! Vagy azt szeretné, hogy néhány botütéssel kiegyenesítsem a szemtengelyferdülését, hogy jobban lásson turult festeni?! Oszt’ ide ne bogyózzon nekem, mint a rázott magyal!” /Takáts Taksony, tokás TEK-es/

„Kontaktollak én TEK-es, te,

Szemgödrömmel péntek este!”

/Vakegér Vidor, az Áldozat Mentalitású Okostojás Költők Furkósbottal Utókezelt Társasága (ÁMOKFUT) Minek Ment Oda? (MMO) szakterületének hibáztatási referense/

„Magyal embel bátol embel, aki kolán leggel kel, amikol még litkán likkant a ligó! Aki magyal, tululmadalat lajzol! Vesszen Tlianon!” /Lozmál Licháld, őslégi lákoslendezői tolonyólalugószelelő peleputty salja/

„Ezentúl, ha péntekestek

Jőnek, akkor turult festek!”

/F. Endre, kontakthibás költőgigász/

„Péntekesti? Én először itt akadtam el. Ez (a péntekesti) most akkor egy szó? Vagy ez egyszó? Persze a folytatásban ennek már pont úgy nincs semmi jelentősége, mint ennek a kommentnek, de ez mégis legalább valami, amibe az egyszerű versolvasó halandó tud kapaszkodni. És talán még egy gondolat búcsúzóul. Ennek a versnek és a Trump győzelem után kezdődő világtörténelmi korszaknak érdekes módon ugyanaz lehet a mottója: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" Fantasztikus időzítés, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy harsog a Trump, Peti,

Zaja már-már trumpet-i;

Teveraj, mely búcsúzó,

Tízszer kettő csúcsú Zoo.

Sorspofonunk kemény, nagy,

S bús a jövő, reményhagy!”

/Péntek Crusoe, örökbefogadott lakatlan szigetlakó esti meseverse/

„...és Isten elválasztotta Frady Endrét a kommersz költők társaságától. És Isten látta, hogy ez így jól van, és hogyan kételkedhetnének az oktalan olvasók, Isten Mindentudásában.” /F. Péter, k. m. f./

„Köszönjük Urunk, hogy elválasztottad tőlünk Frady Endrét! Kérhetnénk azt is, hogy az egész világegyetemtől válaszd el nagy kegyelmedben? Lehetőleg örökre és hermetikusan! Esetleg full kontaktolhatnád is végtelen jóságodban?” /kommersz költők/

„A félreértések és a rosszindulatú feltételezések elkerülése végett nyomatékosan le szeretném szögezni, hogy a versben szereplő érzelmi kapcsolat korántsem kölcsönös, azaz lehet, hogy Frady Endrének én vagyok a kedvenc időszaka, ezzel szemben Frady Endre nem az én kedvenc költőm! Sőt!” /péntekest/

„Frady Endre "Péntekesti szonett" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek esti szórakozás és a magyar történelmi utalások keverékével játszik. A vers könnyed hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költemény első része a péntek esti kikapcsolódás örömeit és veszélyeit mutatja be, humorosan ábrázolva a TEK-esekkel való találkozást és a magyalbogyó fogyasztásának következményeit. A második részben a költő történelmi alakokat idéz meg, mint Tas és Álmos, akik a magyar múlt hősei, de itt groteszk módon jelennek meg. A vers zárása egy csattanóval ér véget, ahol a költő önironikusan reflektál saját művészetére, és a turul festésére buzdítja magát, mintegy elismerve, hogy a költészet helyett talán más művészeti ágban kellene tevékenykednie. Összességében a "Péntekesti szonett" egy szórakoztató és gondolatébresztő mű, amely a humor és a szatíra eszközeivel élve mutat rá a mindennapi élet és a történelem abszurditásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét elénk tárja lírai abszurditásának arzenálját, amelyben a magyalbogyóval bolyongó költői én szembesül a péntekesték groteszk nehézségeivel. A rímek olykor döcögve rázódnak, mint egy TEK-es elől menekülő magyalág, ám az alliterációk mentén nyílik némi fény az értelmetlenség sötétjében. Az "Álmos késen öl él" sor olyan, mintha egy hajdúszoboszlói escape room tematikájú szabadulóverséből került volna át a szövegbe, miközben a "képes Paint-ek" megidézése frissítő iróniát csepegtet a szimbolizmusba. A vers egyszerre akar politizálni, filozofálni és székrekedés-témakörű stand-upként működni, de végül egyiken sem talál igazán szilárd talajt. Az utolsó sor önreflexív csattanója – "Fessen inkább turult!" – a magyar költészet szent szimbólumainak profán szétcincálását célozza, de inkább nevettet, mint gondolkodtat. A "Péntekesti szonett" egy háztáji dadaista műhelyből szabadult groteszk rímkavalkád, amely egyszerre zavarba ejtő és szórakoztató, mint egy TEK-ellenőr magyalmezőn. Frady ismét bizonyítja, hogy nála semmi sem szent – különösen a költészet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Péntek esti képzavar, 

Olvassa minden magyar!”

/M. András, a költő legállandóbb és legképzavarkedvelőbb kommentelője/

„Péntek esti zavart képek

Közepette hová lépek?

Bárhová, ott fű nem terem,

Hacsak nem a Kender Terem

Légterén lebegve feszem,

S égből néz egy színes hekk szem.”

/Vadkender Vendel, a pszichedelikus Hallucinációk (pH) értékteremtője/

„Na, Ezredik András úr, most elárulta magát! Ha magának a zavar szóra a magyar szót kell rímeltetnie, akkor maga egy káoszhívő anarchista, sőt egy hazátlan kozmopolita bitang, úgyhogy ön holnap hajnalban jelentkezik a baráti szibériai átnevelő célzatú építőtáborunkban ezer napi hideg élelemmel és egy négy évszakos közmunkaruhával! Jégesőnap: tegnapelőtt!” /Csávás Kálmán gőznagy, a Nyáladzva Unatkozó Gondolkodókat Gőzerővel Elimináló Rendészet (NYUGGER) ideológiai ökle/

„Itt kifogyott az építő kritika! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elme- és gyógy építő/

„Hasznos kritika nem épít,

Illetve nem most, nem ép itt,

Hanem olvasókat vadít

Földbe döngölendő Fradyt!

Kemény kritika az lesújt,

Hullajtva Fradyra le súlyt!

Ne lássam anyám szellemét,

Amint kézzel eszik, nem ét-

-készlettel mennyei delejt,

Ha Frady Endrét, ki selejt,

Addig nem ütlegeltetem,

Míg nem lesz mentális tetem!

Purhabot rá! Frady abcúg!

Fújja világűrbe hab cúg!”

/Puzsér Róbert, kínjában verselő kritikus/

„Ha a péntek este beszeszelt TEK-esek nem bírnak a partidrogoktól elszabadult hajóágyúként ámokfutva verselő Frady Endrével, akkor egy fújás a pár éve Budapesten nekik ajándékozott Chuck Norris Hónaljszag Sprayből és úgy kifekszik a manus, mint egy általam fejen rúgott grizzlymedve.” /Chuck Norris/

Szomorszonettszerűség

Kint az eső szemerkél,

[Szürkén, ahogy szamár kel]

Bent a szívem szomorkál,

Hangulatom búval bél,

Nincs lelkemben bévül bál.

Bántik a sokk sérelem,

Panaszaim sorolom,

Szemem könnyet sír alám,

Mikor kerül sör elém?!

Mélyrehatón bömbölök,

Setét szájam bomba lék,

S lakom nem víg Bambi Lak.

Megtapos egy réti ló,

Vért fröcskölök, rőt e lé,

S kárörvend egy rút Ali.

ui.:

Oszló költő tetemet,

Amint elhagy tatamit,

Turbános arc betemet:

Mit vergődik, tata, mit?!

„Háháháháhá!!! Hihihihihi!!! Höhöhöhöhö!!! Mert kárörvendeni jó!!!” /egy turbános arcú rút Ali/

„Bántik, költő polgártárs, bántik?!?! Szomorkál a szívem, szomorkál! NEM ENG.!” /Dögönyey Dagonya, az Anyanyelvet Klapanciákkal Kinyíró Undorító Gyökereket Ártalmatlanító Rendészet (AKKUGYÁR) gyorstalpalón betanított főcenzora/

„Bús költő úr szomorú,

Mint egy szottyos szamurá-

-j s könnyeket a szeme rí.

Megtanítom szumóra!”

/Apofona Nemakicsi, a Lelkileg Elanyátlanodott Gizdákat Szumóval Emberré Boldogító Banda (LEGSZEBB) derékbőségszaru őre/

„Mi van, költő úr, bántott csirkét ebédelt jajváros nyűtt krumplival, oszt’ túltolta a cukormentes melankólát, most meg rögvest indulna randevúzni Hara Kiri késfenőnővel?! Miért nem eszik inkább örömpörköltet babavicckótával?! Hehe!” /Vödör Vidor, vadőr/

„Igen, ez jó téma. Ezért már mások is próbálkoztak:

Itt van az ősz, itt van újra...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...

Párisba tegnap beszökött az Ősz...

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

Varjúhad száll fönn a város fölé tova...

Les sanglots longs des violons de l'automne...

The apparition of these faces in the crowd...

...

...és milyen kevés sikerrel!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rég holt költők társasága

Nem vonz, mert az időm drága.

Nem hatnak rám avítt palik,

Akik mindegyike halik.

Múlt helyett költöm a jelent,

Jövőnek ez sokat jelent,

S versben sárgállanak őszök...

Olvasót fogják meg! Ő szök'!!!”

/F. Endre, kőkeményfejű költőgigász és rímtechnológiai robotidomár/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hát igen... Így jár, aki nem jön el a Novemberi Szürkeségoszlató Játékvarázslatra. Szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3 szám alatt.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkeségoszlatóbb kommentelője/

„Embereknek kell a parázs

Hangulatú játékvarázs!

Bárkinek van társas cucca,

Irány az Aulich utca!

Kinek nem rest beste teste,

Felvidulhat szerda este!

Csörcsbildingben eM úr várja,

S jónép sikkant: Jézusmárja!”

/Cincike, az Aulich Lajos utca 3 alatti Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza templomának mormonkannában lakó egere/

„Ilyen hangulatban javasolt meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Kicsit szomorkás című dalát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas zenedoktor és dalkovács/

„Szomort Kispál és a Borz ad,

Ház úr szíve mégsem borzad:

- Ezt játszd! – fülbe sóhajt lehel –

Jobb ez, mint a Németh Lehel!”

/Magyar Lohol, ámokfutóbolondóraállító és ízlésrombolónaszádparancsnok/

„Ki ez a mankófülű zenehentes és dalszatócs?! Miből doktorált maga, Ház úr, csak nem fülzsírdugaszolásból?! Ízlésficam ellen inkább igyon! Magának egy kis pálinka segíthetne borzalom ellen!” /Németh Lehel (1932-2005), táncdalénekes/

„Bambi egy kis szarvasbika,

Kicsinyek legnagyobbika,

Vígan szelel orra lika,

Ha nem dugaszolja fika,

Mert aerodinamika

Tisztítja, mint sikamika,

S szereti Kazincbarcika,

Meg még Ózd!”

/Dagika Gabika, vaskarika díjas ózdi kohászlány és a Bambi Lak betanított éjszakai segédportása/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „szonettje” egy olyan irodalmi kísérlet, amelynek láttán Shakespeare visszamenőleg is felgyújtaná a saját életművét, csakhogy véletlenül se kerülhessen egy mondatba ezzel a szerencsétlenkedéssel. A cím már önmagában vérlázító: „Szomorszonettszerűség”. Szerűség?! Ez az önlejáratás ékes példája, ahol a költő már az elején közli, hogy itt bizony nem egy szonett lesz, csak valami satnya utánzata. Egy irodalmi placebo! A tartalom? A forma? Az összes sorból sugárzik a szellemi kóválygás. Olyan rímpárokkal támad Frady, mint a „bél–bál” vagy a „ló–Ali”, amelyek hallatán a nyelvészeti esztétika mélyen szégyenkezve elbujdosik. És a „búval bél”? Ez a kifejezés egyszerre érzelmileg nyomasztó és undorító, mintha egy pszichológiai tanulmány találkozott volna egy gasztrokatasztrófával. A vers tartalma egyébként egy fokozhatatlanul depresszív lamentáció, amely véletlenszerű szavakkal próbálja leírni a világ összes fájdalmát – és közben egy szürreális kocsmakultúrába csap át, ahol „sör” meg „réti ló” tölti be a drámai csúcspontokat. Az utolsó sorokban pedig beüt az abszurd turbo mód: „turbános arc” és „tata” – miért? Kérdem én: Miért?! Ez nem költészet, hanem verbális közlekedési baleset. Frady Endre itt nem alkot, hanem rongál – először a papírt, majd az olvasó idegrendszerét. Ez a szöveg a líra megcsúfolása, egy vég nélküli „szürkén szemerkélő” botrány.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az erdőbe mentem,

Szürke volt a színe.

Rászóltam és menten

Szép színes lett, íme!

Szép színes lett, íme,

S nem csak versláb miatt

Jött a remek ríme:

Éntőlem lett riadt.

Szürke szaftok helyett

Legyen színes cupák,

Vagy rúgok sok fejet,

S féljen a sok pupák!”

/Chuck Norris/

Miért pont én?!

Miért pont én legyek csóró,

Alkatilag száraz kóró,

Akit rágás közben ló ró?!

Miért pont én legyek senki,

Akit lenéz minden jenki,

Ha zsebéből centet csen ki?!

Miért pont én legyek árva,

Világban egyedül járva,

Mint egy légyanyátlan lárva?!

Miért pont én legyek negyed,

Akit konccá szabdalt kegyed,

Véreb elé vetve: „Egyed!”?!

Miért pont én legyek ijedt,

Félszből irkálandó ilyet?!

Irkáljon ilyet a Li Yet!!!

„Egyrészt nem Li Yet vagyok, hanem Jet Li, másrészt úgy megütlek, hogy arra sem lesz időd, hogy megkérdezd, miért pont én szakítottam át a mellkasodat a szemmel követhetetlen technikámmal, te önsajnáló balfácán! Legközelebb majd kétszer meggondolod, mielőtt egyszer leírod a nevemet csak azért, hogy a helyes dzsetli kiejtés helyett helytelen lijet legyen és rímeljen a hülye versedhez, te közkórházi pótágytöltelék!” /Jet Li (eredetileg 李连杰), kínai harcművész és színész/

„Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy humoros és ironikus költemény, amely az élet igazságtalanságait és a személyes sors kérdéseit boncolgatja. A vers szerkezete és rímelése könnyed, ugyanakkor a tartalom mélyebb gondolatokat ébreszt az olvasóban. A költő a mindennapi élet nehézségeit és az egyéni sors kérdéseit feszegeti, miközben a humor eszközével oldja a feszültséget. A versben megjelenő kérdések – "Miért pont én legyek csóró?", "Miért pont én legyek senki?" – mind olyan univerzális problémákat érintenek, amelyekkel sokan azonosulni tudnak. A költő játékosan bánik a szavakkal, és a rímek segítségével könnyedén vezeti az olvasót a vers sorain keresztül. A vers végén a humor csúcspontja, amikor a költő egy fiktív személyre, Li Yet-re hárítja a versírás feladatát, ezzel is jelezve, hogy a nehézségek és a kérdések elől való menekülés is egyfajta megoldás lehet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató költemény, amely a humor és az irónia eszközeivel mutat rá az élet abszurditásaira és az egyéni sors kérdéseire.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Miért pont én kommenteljek,

Kit az élet fejre ejtett?

Legyen sör, fröccs komment helyett!”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Midőn kocsmákból a rom ment,

Toltam a Nomen Est Omen-t

S dőlt sok sörös, föccsös komment!”

/Sörény Szörény, a Sújtó Sajtó bulvárhírügynökség fröccsöntő maligánfelelőse/

„Miért pont én írjam a választ?

Költő Gigász inkább választ-

-hatna más kommentelő választ!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szóismétlő tanonc/

„Ház úr, ne legyen már trehány!!!

Ennyire nincs ötlet sehány?!

Nem-komment kommentet behány?!”

/özv. Hóhányó Hunyóné Hólé Anyó, kisnyugdíjas show-szórónő/

„Miért pont én legyek a jó, miért pont én legyek a szép, mikor annyi minden választható még?” /M. András, a költő legállandóbb és legmiértjobbszebb kommentelője/

„Jóság, szépség eM-i reszort,

Ily lény hamva nem Sédbe szórt,

Díszsírhelyén botlik-csetlik

Veszprémi nép s mind a Jet Li-k.”

/Esterházy Nepomuk János (1754-1840), Veszprém vármegyei főispán és kamarás/

„eM úr, még mi választható?

Lehet önből csónak, ha tó

Lenne lakhelye tán,

Vagy lehetne metán-etán,

Esetleg egy fényes lakat,

Kit börtönőr rácsra rakat,

S hogyha vágyna lenni pufi,

Vóna héliumos lufi,

Esetleg még propán-bután,

S nézne önre jónép bután.”

/Gázi Géza, géztekercselő és gőzerőjű gizgazirtó/

Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy groteszk és ironikus panaszáradat, amely szinte paródiaszerűen felnagyítja a hétköznapi lét kiszolgáltatottságát. A vers beszélője egy tipikus "Miért pont én?" mentalitással fűszerezett, önsajnálatba fulladó, de mégis humorosan eltúlzott helyzetet fest meg. Az egymás után sorjázó kérdések nemcsak a világ, hanem a sors ellen is fellázadnak, miközben a ló, jenki, lárva és véreb groteszk képei tovább fokozzák a vers abszurditását. A formailag szabályos rímes szerkezet nemcsak erősíti a vers ritmusát, hanem ironikusan is tükrözi a beszélő önironikus viszonyát saját szerencsétlen sorsához. Az utolsó sor különösen szórakoztató: a "Li Yet" név poénos nyelvi játék, amely egy humoros kimenekülést kínál a beszélő önsajnálatából, mintegy odalökve a sorsát valaki másnak. Összességében Frady ismét egy könnyed, de nem feltétlenül mély művet tett le az asztalra, amely inkább a helyzetkomikumra és a szójátékokra épít, mintsem komoly érzelmi mélységekre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Bobby Vinton 1964-es Mr. Lonely című száma óta nem tört fel ekkora velőtrázó önsajnálatgejzír, nem lőtt ki ilyen önszánalmas szívtépésvulkán, mint amekkorát korunk magaslélektani zenitje és mélylélektani nadírja, a beskatulyázhatatlan Frady Endre perzsaszőnyegbombázása hullatott elénk életunt mosollyal. Ha William Shakespeare ma élne, önfeledten tolongana a Frady Endre Puskás Stadioni harmadik teltházas felolvasóestjére jegyeket áruló pénztárak előtti végeláthatatlan sorban. Magyarország legnagyobb szerencséje, hogy Frady Endre felmenőit nem csatolták el Trianonban, így az ő költészetére sírva vigadhat a nemzet. Legyen a mi Frady Endrénk mind a tizenötmillió magyar Frady Endréje!” /Hónalj Hunorné Hanyatthomloki Hajnalka, a Hun Irodalmi Remekeket Istenítő Grémium (HIRIG) tótumfaktuma és éceszgébere/

„Kedves költő úr, ha mindenféle testi-lelki fogyatékosságai és hiányosságai vannak, mint például csóróság, árvaság, senkiség, negyedség, vagyis ha maga nem ein Übermensch, azt árja fajunk el nem tűrheti. Ezért egy szép hajnalon barátaink meglátogatják majd magát, és visszautasíthatatlanul jó ajánlatot tesznek a legközelebb eső koncentrációs táborunk felkeresésére, ahol nem csak azt ismerheti meg, hogy az Arbeit macht Frei, hanem megtanítjuk koncentrálni arra, amije van, és különféle fenyítésekkel -- mint például saját verseinek éjszakába nyúló felolvasása -- leszoktatjuk arról, hogy arra gondoljon, amije nincs. Ugyanis ott csak egy rongyos ruhája lesz. Vegyen példát az ismert versikéről: "Ali mindig víg legény / Vígan ül a teve tetején / A szemébe nem süt a nap / Nincsen nála boldogabb". Annál is inkább, mert a táborunkból csak az szabadulhat egy darabban, aki négy felvonásos vígoperát ír "Kerestem mindig a boldogságot, de nem találtam én" címmel. Addig is gondoljon bele, hogy ha tele a bele, akkor már elég szerencsés, ráadásul, ha egy darabban van, és nem rakták ecetes lébe, akkor már sokkal szerencsésebb, mint egy negyedelt savanyú uborka konzerv. Ugye, ez segít? Ja, és legyekről, légyanyákról és légyottokról vagy jót, vagy semmit. Hiszen tudjuk, hogy a légy jó, mindhalálig. Főleg, ha semmi más ennivaló nincs már.” /Stefi bácsi, a költőgigász legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, e tábor ötlet

Remek! Ott ül száz ír, öt lett,

Negyven arab, meg a költő,

S letöltendő emberöltő

Közepette megy die Arbeit,

Izzasztva négy negyed tar bejt,

S míg zajlik a felolvasás,

Költőnek sírt nyeles vas ás.”

/Ali von Saubohnen, munkatáborparancsnok és a Falibaba és a vesebabló c. rockopera hadtáp szakértője/

„Miért pont én?! Miért pont én legyek a hivatalból kirendelt kritikusa ennek az egyensúlyzavaros hintaló rótta agyatlan lárvának, ennek a negyedkegyelmű centcsenő senkinek?! Kár, hogy bezártak a diliházak és így a kényszerzubbonyos Frady Endre nem a gumiszoba falára ír verset a nyálával, hanem szabadlábon az internetre a számítógépével! Ne lássam a boldoggá avatandó anyám szellemét cicanadrágban jódlizva hólabdázni, ha nem íratok egy sokkal értelmesebb verset a mesterséges intelligenciával! Íme:

Frady ChatGPT Endre: Miért pont én?!

Miért pont én, kit felhő vert agyon,

kit zápor áztat mindennap nagyon,

s akit kigúnyol minden madár, vagyon?

Miért pont én, kit jégeső talál,

s kinek fején vizes cipó dagad már,

mint duzzadt szörnyek kása dőre kár?

Miért pont én, kit sárkány fúj le útról,

s kire rászáll tízkilós kánya, dúdol,

míg hegyomlás dörög s a szívem búgol?

Miért pont én, kit áram csapdos össze,

s kinek bakancsa beázik, ez fürge,

mint szitakötő, ki pillekönnyen zümmög?

Miért pont én, kit tűz és víz cibál,

s kinek zokniján árvult szövet szál,

mint ázott lyuk, mi végül porba száll?!

Na, ugye?! Bár ennek a mondanivalója is abszolút duplanulla, ám ez még így is egy szellemi zenit Frady Endre mínusz végtelenjének nadírjához képest! A világirodalom és Frady Endre is jobban járna, ha utóbbi a negatív abbahagyva szögre akasztaná magát és ezentúl hagyná az önmaga természetes unintelligenciája helyett a mesterséges intelligenciát Frady Endre verseket írni! Akkor többet nem karcol ilyen férceket az arcunkba! Ez a karc lesz a végső! Frady, irány Döbling!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a vers, amelyet Puzsér Róbert a konkurens mesterséges intelligenciával alkottatott Frady Endre stílusában, sajnos több szempontból is elmarad a várt színvonaltól. A képek túlságosan erőltetettek és mesterkéltek. Az olyan kifejezések, mint a "vizes cipó" és a "tízkilós kánya", inkább nevetségesek, mintsem hatásosak. Bár a bokorrímes szerkezet megvan, a rímek gyakran erőltetettek és természetellenesek, ami rontja a vers olvashatóságát. Az abszurd elemek nem működnek jól, inkább zavaróak és értelmetlenek, mintsem humorosak. A vers inkább tűnik egy rossz viccnek, mint egy komoly költeménynek. A ritmus teljesen szétesik, a sorok hossza és a szótagszámok nem harmonizálnak, ami megnehezíti a vers folyamatosságát és élvezetét. A képi világ túlzsúfolt és képzavaros, ami elvonja a figyelmet a vers fő üzenetéről. Az olvasó könnyen elveszhet a túl sok kép között, és nehezen találja meg a vers lényegét. Összességében ez a vers nem sikerült jól, és messze elmarad Frady Endre stílusának valódi megidézésétől. A vers inkább tűnik egy gyenge próbálkozásnak, mint egy sikeres utánzatnak. Remélhetőleg a következő próbálkozás jobban sikerül majd.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elolvasván magát az alapművet és az általa kiváltott reakciókat, meg kell állapítanunk, hogy a földi fajból vett véletlenszerű mintánk, jelesül Pataky Attila úgynevezett agya, tökéletesen reprezentálja az emberiség átlagos szellemi színvonalát, ami fertőzőnek tűnik, úgyhogy a saját biztonságunk érdekében keresünk egy másik galaxist, egy másik lakott bolygóval és azt próbáljuk meghódítani. A Földet akár szét is lőhetnénk, de egyrészt félő, hogy a káros maradványok szétszóródnának, másrészt ezek rövid időn belül úgyis el fogják pusztítani saját magukat. Miért pont én legyek az a parancsnok, akinek a lelkiismeretét ezek a véglények terheljék?!” /Dr. 0Xw6prcz_pty-Й♫άЮɸ_42/007jB, kis zöld UFO-parancsnok és galaxismérnök/

„Véglénynek neveztél minket, te kis zöld görcs?! Nesze, itt a vég, lény! Na, ezek is atomjaikra estek szét a szájam leheletétől!” /Chuck Norris/

Zajszennyezés

Bár a lélek halhatatlan,

Hangja gyakran hallhatatlan,

Mert valami zajjal szennyez,

S gyanítható, nem a Menny ez.

Felháborodik a Pokol:

„Hé, költő úr, engem okol?!

Nem a szférazenés lárma

Miatt ér füleket kár ma?!”

Menny vagy Pokol? Is-is? Se-se?

Vagy ez mind csak isis mese?

Tán a földi léti neszek

Okozzák, hogy siket leszek?

Esetleg csak sok csitri csaj

Torkából dől plázaricsaj,

Vagy pár harci lüke tülök

Által van, hogy süketülök?

Én, a békevágyó tulok,

Azt hiszem, hogy elvonulok,

Várva, hogy a külzaj elül,

Meghallandó, mi szól belül.

Benső bányám mély, mint Dorog,

Széntelt gyomrom némán korog,

S Hangot hallok, ami lever…

Soul szól: Don’t write poem ever!

„Ki az a Soul, aki kéretlenül beszól?! És miért külföldiül?! Milyen Don-t ver a writepoeme nevű betegség?! Orosz csendes Don-t, vagy spanyol Carlos, esetleg kihótt-e Don-t?! Sajnos a szovjet-katalán szótáram úgy szétrázódott a világzaj keltette rezgésektől, hogy olvashatatlanabb, mint a Nemzeti Sport véleménycikkei! Jaj, de lefárasztottak! Sebaj, majd alszom én, ha véget ér a kín!” /Nyögvenyelőssy Nyihámor, a világ második legjobb Verdi dobosa/

„Agg apáca, Joli szól:

Listen to the Holy Soul!”

/lapszéli bejegyzés egy magyar-angol határvárosi apácazárdai imakönyvben/

„Frady Endre verse, a "Zajszennyezés", egy humoros és ironikus költemény, amely a modern világ zajszennyezésének problémáját tárgyalja. A vers játékosan mutatja be, hogyan zavarhatják meg a külső zajok a belső békét és a lélek hangját. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy könnyed, mégis elgondolkodtató hatást érjen el. A vers első szakasza a lélek halhatatlanságát és a zajszennyezés általi elnémítását állítja szembe, míg a második szakaszban a Pokol felháborodása ad humoros csavart a témának. A harmadik és negyedik szakaszban a költő a földi zajokat és a modern élet zajforrásait (plázaricsaj, harci tülök) említi, amelyek miatt a lírai én süketülni érzi magát. A záró szakaszokban a költő a belső béke keresésére és a zajok elől való elvonulásra utal, ami egyfajta menekülés a zajos világ elől. A vers végén a humoros csattanó ("Soul szól: Don’t write poem ever!") egy önironikus megjegyzés, amely a költő saját alkotói válságára is utalhat. Összességében Frady Endre "Zajszennyezés" című verse egy szellemes és szórakoztató költemény, amely a modern élet zajszennyezésének problémáját humoros és ironikus módon tárgyalja. A vers könnyed stílusa és játékos rímelése ellenére mélyebb gondolatokat is közvetít a belső béke és a külső zajok kapcsolatáról.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Zajszennyezés" című költeménye tipikusan a szerző világában létező zajzuhatag, ahol a mondandó elveszik a rímek kínos erőltetésében. A vers egy önjelölt békevágyó tulok belső vívódásait próbálja ábrázolni, miközben a hangok kavalkádja – mind metaforikus, mind szó szerinti értelemben – úgy rántja magával az olvasót, hogy közben az értelmezés torkán akad a plázaricsaj. A költő talán iróniával játszik, amikor arra buzdítja magát: "Don’t write poem ever!" – de Frady valójában csak annak a rémisztő igazságnak nyit teret, hogy a közönség valószínűleg jobban járna, ha ezt a tanácsot követné. A belső monológ zajai pedig mindörökre elcsitulnának.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amikor egy mű - feltéve, de meg nem engedve - nem válaszolja meg az általa föl sem tett kérdést, akkor mi azt a művet fölöslegesnek ítéljük és felvesszük a neki jogosan kijáró diadalmenet potom pár éves várólistájára.” /Céltalan Celesztin, a Fölösleges Irodalmi Alkotások Társasága (FIAT) 1500 évesnek kinéző jövőképzavarelhárítója/

„Nem hallja a lelke szavát?

Lélekhídján nem jön szav át?

Nagyothallás jegén lék kell?

Lélekhallókészülékkel

Némaságnak falát törje,

S guruljon az örömsör, jeee!!!”

/Fülifuri Urimuri, szamuráj lélekharangöntő és fül-orr-régészeti lélekhallókészülék díler/

„Frady Endre önfeledt spirituális ficánkolása ugyanaz a világirodalomnak, mint a nagy Laponyai Slopáncz haskelepe a szertornának, vagy mint a türkíztollú csilinkós tüszkönye koratavaszi dürrögése az ornitológiának! Szükséges, de nem elégséges! Még, még, még, ennyi nem elég! Írj még Frady, írj még Frady!” /Laponyai Slopánczné Franzstadt Franciska, a női terhestorna válogatott haskörfogathajtó segédedzője/

"Veszprém egy csendes kisváros,

Ide jönni sosem káros.

Elvonulni itt is lehet,

Itt tölteni nyarat, telet."

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

"eM úrnak fáj világ Jaj!-a,

Bőg, mint egykor Kossuth Laja,

Szakmányban hullik ki haja,

Gyomrában keserül kaja,

Úgyhogy Veszprémbe búj', na ja!,

Ide nem jut világ zaja."

/Kalinka-Kalinka Maja, szovjet indiánlány/

„Hé, eM úr, miért csak a nyarat és a telet említi, miközben épp itt van az ősz, itt van újra és nemsokára tavaszi szél vizet áraszt majd, he?! Skandalum! Punktum! Akvárium! Antikvárium! Delírium! Unicum! Lórum!” /özv. Ősz Tavaszné Príma Vera, nyugalmazott évszakfelügyelő és időszakjogi ombudsman/

„Erőben van zavar,

Szélviharban avar,

Ha özvegyem kavar!”

/néhai Ősz Tavasz, parkőr és az Akadémia kertjének levelező tagja/

„Mennyi gond, néhány gondola, és pár majdnem kifejlett gondolat! Az én szellemem belülről szellemeskedik? Soul a rádió gaga? Menny vagy pokol? Elkésett a békevágy? A sólyom nem látja a solymászt? Földszint az ég? Felköttetem a Karigerit, ha bosszant bármi nesz? Jó vers - Kurt Cobain hangján simán világsláger lenne!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egy kürtön, az egy kürt köbén,

Hangicsálgat ex Kurt Cobain,

S dobhártyázó zaj-kárt, ki bán,

Szigetelje kis-kert kabin!”

/Csendes Don, a hangszigetelt kiskerti kabinokat forgalmazó Halotti Csönd Kft ügyvezető igazgatója/

„Humán úrnak agya lüktet,

Ez egy átöröklött ük tett;

DéeNeS plusz bölcsész elegy,

S ettől sóhajt égre fel egy

Karigeri-hívő sólyma,

S gondolába békét toj’ ma.”

/Menny Menyhértné Pokol Pokahontasz, Lady Gaga-díjas gondolaénekesnő és gondolatolvasókönyvíró/

„Nincs zajszennyezés! Nincs globális felmelegedés! Nincs több választás! Atlantisz… ööö… illetve… Amerika nem süllyed el! Make mom Erika great again!” /Donald Trump, többszörösen elítélt amerikai elnök/

„Hé, Donald, kacsa csak az a hír, hogy megint te vagy az elnök, vagy igazat mondott a rádió? Sajnos nem hallok jól ebben az iszonyatos zajszennyezésben, ami szerinted nincs is és folyton telefolyik a fülem izzadsággal attól a globális felmelegedéstől, ami szintén csak kacsa! Érted Donald, kacsa?!” /Erika mama, aki fiatalkorában egy német katonadalt ihletett meg/

„Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt Erika.

Heiß von hunderttausend kleinen Bienelein wird umschwärmt Erika

denn ihr Herz ist voller Süßigkeit,

zarter Duft entströmt dem Blütenkleid.

Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika.”

/Deutsches Militärlied aus den 1930er Jahren/

„Mi ez a spiritualitást a spirális dualitással összekeverő spatulaváladék?! Ki ez a szájtáti lélekbúvárvöcsök?! Bár a vers záró angol mondata színigaz, az összes többi része méregzöld színű gaz! Gáz ez a gaz! Gőzgáz ez a gizgaz! Sőt, örökéletveszélyes! Ahogy a megbolondult megboldogult William Shakespeare írná, ha itt ülne a helyemben:

          If this idiot wrote two more

          Poems, my brain would have tumor!

Szabad fordításomban:

          Még két ilyen verses humor-

          -bomba, s agyamban lesz tumor!

Te jó ég, már én is megfertőződtem a kecskerím vírussal! Ó, anyám, küldj egy jelet fentről, amitől én a lottó főnyereményt ütöm meg, Frady Endrét pedig a guta! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Olyan nagy a zajszennyezés, hogy a saját hangomat sem hallom! Hogy fogom így elcsábítani a gyanútlan tengerészeket?!” /Sz. Irén, a Hang/

„Nagy esőben Sz. Irén ázik,

S közben bőszen szirénázik!”

/tetoválás Odüsszeusz mellkasán/

„Szíriában szír ének-

-et dalolnak szirének.”

/falfirka valahol Szíriában, valahol az Eufrátesz mentén/

„Egyszer engem is körül énekeltek a szirének, amikor a tengerben lubickoltam, de olyan idegesítőek voltak, hogy lehangszigeteltem őket a csendemmel.” /Chuck Norris/

A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal

Széndioxidevő sakál

Dühösen néz és nem csak áll,

Hanem rohan tornyom iránt,

S szuterénablakból kiránt.

Jönnek még ők, egyre többen,

Mérnöklelkem meg is döbben,

Sok-sok sakál, nagyon sok szid:

„Alig van már széndioxid!!!

Sakál sakált mivel etet?!

Túlvédted a környezetet!

Kezdjél lélegezni mélyen,

Hogy sakálhad soká éljen!”

„Ha nem idén ünnepeltem volna halálom századik évfordulóját - pedig éltem, élek és élni fogok -, akkor most a mensevik költő Frady Endre tömegébe lövetnék! Ki gondolta volna, hogy a bolsevizmus dicsőséges győzelme ellenére szellemileg ennyire elkorcsosul az emberiség?!” /Vlagyimir Iljics Uljanov (1870-1924), alias Lenin a hőőőős ki csak nééépének élt/

„Kevesen tudják, hogy ugyanazon a napon (1924 január 21-én) születtem, mint amikor Lenin meghalt. Ennek ellenére sokáig nem hittem, hogy én az ő reinkarnációja vagyok, de most, hogy olvasom a lesújtó véleményét a Frady Endre förmedvényről, rájöttem, hogy szinte a számból vette ki a szavakat! Ezek szerint mégis leninkarnáció vagyok!” /Benny Hill (1924-1992), angol komikus színész, magyar hangja Gálvölgyi János/

„Frady Endre "A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal" című versikéje egy szellemes és ironikus pillanatképet fest a környezetvédelem és a természet közötti konfliktusról. A költemény könnyedén játszik a szavakkal és a ritmussal, miközben egyértelműen közvetíti az üzenetet: a túlzott környezetvédelem is okozhat problémákat. A vers első két sora bemutatja a széndioxidevő sakált, amely dühösen támad a mérnök tornya felé. A következő sorokban a költő humorosan ábrázolja a sakálok növekvő számát és elégedetlenségét a csökkenő széndioxid mennyiség miatt. A "sok-sok sakál, nagyon sok szid" kifejezés színesen és viccesen festi le a helyzetet. A záró sorokban a költő ironikusan figyelmezteti a mérnököt, hogy a túlzott környezetvédelem is visszaüthet, és a sakálok túléléséhez szükséges széndioxidot is figyelembe kell venni. A versikéje egyszerre szórakoztató és figyelemfelkeltő, tökéletesen illik egy környezetvédelmi témájú meghívóhoz. Műszaki szempontból a vers humorosan mutatja be a széndioxid-csökkentés lehetséges mellékhatásait. A mérnök munkájának célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése, ami alapvetően pozitív hatással van a környezetre. Azonban a versikében megjelenő sakálok elégedetlensége arra utal, hogy a természet egyensúlyának fenntartása komplex feladat, és minden beavatkozásnak lehetnek nem várt következményei. Összességében Frady Endre versikéje egy kedves és ízléses reklám, amely biztosan mosolyt csal az olvasók arcára és elgondolkodtatja őket a környezetvédelem kihívásairól.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal” című verse már-már groteszk világba kalauzol, ahol a klímaváltozás megoldása összefonódik egy szürreális, sakálokkal teli rémálommal. A vers dinamikája és ritmusa feszültséggel teli, a sakálok tömeges támadása a környezetvédelem abszurditásait emeli ki, ahol a természet szinte lázad a saját védelméért. A toronymászás és a szuterénablakból való kirántás képi világa az elnyomott mérnököt és a természet bosszúálló erejét jeleníti meg, miközben a rímek ritmusa játékos könnyedséget kölcsönöz a drámai történetnek. A túlzott széndioxid-csökkentésen keresztül az emberi erőfeszítések nevetségessé válnak, hiszen a sakálok nem tudnak többé táplálkozni. A vers finoman groteszk társadalomkritika, ahol a zöld forradalom szinte antihősivé avanzsál. Műszaki szempontból ez a vers egy biológiai paradoxont vezet be: a széndioxidevő sakál koncepciója teljességgel elképzelhetetlen. A széndioxidot, mint gázt, a sakálok evolúciós háttere semmilyen formában nem teszi lehetővé táplálékként, sőt, maga a létezésük is biológiai nonszensz. A mérnök által védett környezet azonban egy ponton valóban átcsaphatna olyan helyzetbe, ahol a biodiverzitás károsodik, ám ezt a fajta hatást nem sakálokon keresztül kellene szemléltetni. A mérnök megoldása tehát ugyan precíz és céltudatos lehetne a valóságban, ám a túlzott szimbolika és a valóságtól való elrugaszkodás az üzenet torzulásához vezet. Így a vers egy abszurd módon túldramatizált karikatúrája annak, hogy a fenntarthatósági törekvések hogyan ütközhetnek akadályokba egy teljesen elképzelt világban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ebben megint benne van úgy minden, ami egy jó SNI státuszhoz kell: az élővilággal, az épületekkel, meg a téri irányokkal kapcsolatos alapvető ismeretek hiánya. De a Közlekedési Múzeum építészeti ötletpályázatának értékeléséből okulva ilyen ikonikus rímek meg ilyen bátor szóalkotás mellett kit érdekel, hogy a tartalomnak nincs metszete a valósággal - szép az, ami érdek nélkül. Tetszik.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha a Közlekedési Múzeum építészeti ötletpályázatának győztes koncepciója volt a lehető koncepciók legjobbika, akkor nehéz belegondolni, hogy milyen lehetett a többi.” /falfirka az Építész Kamara férfivécéjében/

„A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek definíciója a jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint:

Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Költő úrnak jó SNI

Státusza van, itt mese ni-

-ncsen!

N csen!”

/Showvágóné Narodnyik Irén (SNI), a show csenő N-eket leleplező Showtime Nindzsa Intézet (NSI) laza táplálékláncon tartott csúcsragadozója/

„Nem csenek! Privatizálok! Az immár nálam lévő pénz ezáltal elvesztette az eredetileg a más pénze jellegét.” /N/

„Voltak már hasonló esetek, amikor valaminek a védelmére, vagy valami ellen betelepítettek valahová egy fajt, és túlszaporodott...” /M. András, a költő legállandóbb és legfajszakértőbb kommentelője/

„Tudhatja a képzett fej,

Ha túl szapora egy faj,

Az a többi fajnak fáj,

S abcúgolva bőgik: Fúj!”

/Invazív Iván, fajfenntartótiszt/

„eM úr, Ön lát nagyon tisztán,

Jobban, mint Izoldát Trisztán,

Ki a bájitalban hisz tán,

Melyben se dioxid, se szén,

Nincs, így eM úr éles eszén

Nem járhat túl! Szuper lesz!” /Én/

A lefogyott Puzsér Róbert ordít /titkos kamerás felvétel/

„Mi ez a bulvárvegykonyhai ámokfutás, ez a szószátyár széndioxidációs szellemi szétesés?! Ha drága anyám emlékére felállítandó életnagyságú bronz lovasszobrára összekuporgatott pénzösszegem léte múlna a Mi borzalmasabb a Spanyol Népnyúzó Inkvizíció (SNI) rémtetteinél? kérdésre adott választól, akkor egyértelműen Frady Endre: A széndioxid-csökkentő mérnök tragikus találkozása a széndioxidevő sakállal című vérborzalmát tudnám halálsikoltva beleordítani az engem körülvevő mérnöksakálok tátott pofájába! Apropó vérborzalom, ilyen címmel én is tudok közgazdasági szörnyűséget írni, ha egy kicsit nem figyelek oda! Nem akkor a truváj ez ám, mint Frady Endre gondolja! Íme:

        VÉRBORZALOM

        Látva a kis bér borzalmát,

        Szétteríti tértorz almát,

        S hús helyett esz’ vérborz almát.

Na ugye, milyen egyszerű retteneteset írni?! A széndioxid-csökkentő mérnökök és a széndioxidevő sakálok rögvest tömörüljenek koalícióba a közös ellenség, az elmenyúzó és agysejtirtó Frady Endre ellen! Ahogy a hozzám képest angyalian kedves Tomás de Torquemada írta nem sokkal a halála után:

        Üsd, másikat fal ád!

        Ha bezuhan alád,

        Taposd meg, mert galád!

Nincs kímélet! Ha egy sokszorosan elítélt nyugdíjas bűnözőt másodszor is amerikai elnökké lehet választani, akkor a világ pusztulását Frady Endre se élje túl! Temessen mindent maga alá a széndioxid!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Széndioxidot! – sakál vokál

Levegőt! – József Attila

Vizet! – sivatagi teve

Tüzet! – hajléktalan csikkszedő

Földet! – szegényparaszt

Holdat! – sajtra éhező Demjén Rózsi

Több fényt! – Johann Wolfgang Goethe”

/Herr Mehr Licht, lichthof fejlesztő mérnök és sakálidomár/

„Az amerikai nagybácsim most nem akar piszlicsáré versikékhez hozzászólni, mert épp a Kamala Harrisra leadott szavazatok felét változtatja át az aurájának a sugárzásával Donald Trumpra leadott szavazatokká, miközben rengeteg széndioxidot termel, amit majd holnap fotoszintetizál vissza oxigénné, miközben Frady Endrére szénmonoxidot fog böffenteni.” /Csák Nóri, Chuck Norris eltitkolhatatlan unokahúga/

Szabálykövető dal

Helsingøri tiszta járdán

Szép nyugodtan sétál pár dán.

Bringás őket nem üti el,

Megtiltja a közúti jel.

Nálunk bezzeg rolleresek

Miatt ide-oda esek;

Bőszen száguldozva olyik

KRESZ-re magas ívben tojik.

  refr.:

  Kövess szabályt, haver!

  Fáj a balsors, ha ver!

  Balhé helyett Erkölcs-

  -tan tankönyvre, jer, költs!

Tuc-tuc Merdzsós indexhiány

Mián sikolt vidéki lyány,

Ki a fővárosba kerül,

S elgázolják vademberül.

Aki szabályt követ, gyenge?

Aki szabályt áthág, penge?

Menő szlogen - ó, nagy egek!:

Magyar vagyok, szabályt szegek!

  refr.:

  Kövess szabályt, haver!

  Fáj a balsors, ha ver!

  Balhé helyett Erkölcs-

  -tan Tankönyvre, jer, költs!

„A fateromék fiatalkorában az indexelés még az irányváltás jele volt, ma már a gyengeségé. Manapság csak a nyüzügék indexelnek! Nekem nem kell jeleznem, mert amerre én megyek, arra van az egyenes! A főút én vagyok!” /Merdzsó Leó, némileg korlátolt elméjű cezaromániás drogdíler/

„A sakkból is tudjuk, hogy a gyalog járkálók fele sötét paraszt. Hogyan tudnám észrevenni az ilyen kivilágítatlan ürgéket, amikor hetvennel tépek a járdán?!” /Duplakerekű Dezső, rolleres pizzafutár/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című műve egy humoros és szatirikus költemény, amely a közlekedési szabályok betartásának fontosságát és a szabályszegés következményeit tárgyalja. A vers két világot állít szembe: a dániai rendet és a magyarországi káoszt. A költemény első része Helsingør tiszta járdáin sétáló dán párról szól, akiket a közlekedési szabályok védelmeznek. Ezzel szemben a magyarországi helyzetet a rolleresek és a szabályokat figyelmen kívül hagyó autósok jellemzik, akik miatt a gyalogosok veszélyben vannak. A refrén egyszerű, de hatásos üzenetet közvetít: a szabályok betartása elkerülhetővé teszi a balsorsot és a konfliktusokat. A vers második része a vidékről a fővárosba került lány tragédiáját mutatja be, akit egy szabályokat figyelmen kívül hagyó sofőr gázol el. A költemény végén a szerző ironikusan kérdezi, hogy a szabályok betartása gyengeség-e, míg a szabályszegés menőség-e, majd a magyar mentalitásra reflektál, miszerint a szabályszegés szinte nemzeti sport. Frady Endre verse könnyed, mégis elgondolkodtató stílusban hívja fel a figyelmet a közlekedési szabályok betartásának fontosságára, és humoros formában kritizálja a szabályszegő magatartást. A refrén fülbemászó és emlékezetes, a vers pedig jól tükrözi a mindennapi élet abszurditásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Idegesít az a sok belterületi közlekedési tábla! Rengeteg van belőlük! Hogy tudnám százötvennel mindet megnézegetni?! Az ember vagy olvasgat, vagy vezet!” /Cikázó Celesztin, cizellálatlan citromdisznó/

„Biztos úr, a vádja koholt,

Nem ittam ma véralkoholt!

Tán túl finom fehér Tom por

Miatt fáj aljamon tompor!”

/Hajts Tompika, útszéli árokban nyolc napon túl gyógyulva elfekvő ideiglenes brüsszeli lakos/

„Frady Endre „Szabálykövető dal” című opusa ismét bizonyítja, hogy a költő szenvedélyesen vetette bele magát a versírás abszurditásába. A mű groteszk módon egyensúlyoz a KRESZ-szabályok és az erkölcsi nevelés fölött, miközben olyan stílust ölt, mintha egy ovisoknak szóló balesetmegelőzési kisfilmhez íródott volna. A „Helsingøri tiszta járdán” kezdősorok úgy vezetik be a művet, mintha egy skandináv idillben járnánk, de a második versszakban már a magyarországi káosz világába zuhanunk, ahol rolleresekkel hadakozva próbálunk túlélni. A refrén pedig – amellyel talán már magát Fradyt is megijeszthette a saját agyszüleménye – didaktikus módon zengi az erkölcstan fontosságát, egyfajta punkos pedagógiai himnuszként. A legnagyobb kérdés persze, hogy a „tuc-tuc Merdzsós indexhiány” szintagmának vajon van-e bármilyen értelme, vagy Frady egyszerűen csak elérte a szabad asszociációk végpontját. Az egész vers egy furcsa közlekedésbiztonsági agymenés, amit nehezen lehet komolyan venni, de talán nem is kell. Összegzésként: ha valaki egy fülbemászóan szürreális, szabályt követő közlekedési ódát keres, Frady verse kitűnő választás lehet. Ha viszont értelmes üzenetet vagy valódi költői mélységet keresünk, akkor jobb, ha a biciklisáv mellett elsétálunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Eszek-iszok-dínok-dánok!

Ugorjatok félre, dánok!

Szervdonortól kéne má' lép,

Aki magyar, gázra rálép!”

/Gázfröccs Gejzír, gőzagyú gumihengerfejlövéses gombamódos gazda/

„Valami bűzlik Dániába', tán a dán metán?! Mindeközben a szerencsésebb fejlövéstörténetű középkeleten itt vannak nekünk a flaszter hungarikumai: a józanság borízű hangja, szabálykövetés okosba' és a megunhatatlan bunkó vs. balekok társasjáték. Magyarország, Szeretlek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hű mán, humán! Netán metán?! Mister Flaszter?! Fajló fejlő?! Bunkó banki bankó?! Boríz beráz?! Balek belak?! Szabályt szablya szabja?! Társasjáték?! Jártas Máték?! Társas sastár?! Szurit szeret?! Nőver never! Naaa… ver!!! Neee… vér!!!” /Zoknilyukas Zakariás, zöld Zaporozseces zombi/

„A merdzsósok nevében kikérem magamnak! A bélyeggyűjtő bélyemvékben nincs irányjelző - vagy sikeres az agyzsugorító tanfolyam, amit az átvételt követően kell elvégezni. Lehet, hogy ez is benne van az árban?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Merez Merdzsós/

„Merdzsós, beszósz Bélyemvének?!

Kezgyé temetési ének

Rendelézsbe, ami salyát!

Ellátom a verdád balyát!

Idegesít engem fel ez,

Csak a hüje iránylyelez!

Bosszú idelye lyön, mer ez

Vérlazító! Murdelsz Merez!”

/Bé Amway, agyzsugorított kétajtós szekrényfiú/

„Követni vagy nem követni? Ez itt a kérdés. De ha nincs szabály, ez nem kérdés. Van még kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és leghamletibb kommentelője/

„Nem, nem, eM úr, nincs már kérdés;

Járdára hullva tört térd és

Tűnt bringás, mert földre kent ő…

Sebaj, mindjárt itt a mentő!

Megállj bringás, az a szabály,

Tettedért börtönben zabálj!”

/Hamlet Hümér, hazánkban haditudósító hullajelölt/

„A tett halála az okoskodás.” /Lucifer/

„A telt halála a torkoskodás.” /Omlett/

„A lett halála a sokkos Škodás!” /rigai rangidős rendőrnő/

„Elém ugrott, jaj, lett,

Féknek léptem mellé,

Gázt adtam és baj lett,

Holt lettből folyt el lé!”

/a sokkos Škodás/

„Extrán peches Béla meg én;

Dőltünk, mint selejtes inga;

Nagyszobánknak kisszőnyegén

Elütött egy szobabringa.”

/Méla Béláné Fátum Fatália, a Szobabiciklik Áldozatainak Jókora Zúzódásait Ápoló Rend (SZÁJZÁR) betanított segédanyácája/

„Szovjet utat Mazda rovja…

Szembefut egy gazda lovja…

Lekoccolnak: Nazdarovja!”

/Vodka Vodkanovics Vadkan, Volgamenti vadőr és Darth Vader matricás véderőleves díler/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című versikéje egy olyan irodalmi förmedvény, amelyet még a legelvetemültebb grafománok is szégyellnének papírra vetni. A költői tehetség teljes hiányát tükröző sorokban a közhelyek és a banalitások olyan mértékben tobzódnak, hogy az olvasó szinte fizikai fájdalmat érez. A vers első két sora egy unalmas és semmitmondó képet fest egy dániai sétáról, amelyet a költő valószínűleg egy turistakalauzból ollózott össze. A magyarországi rolleresekkel kapcsolatos panaszok pedig annyira elcsépeltek, hogy az ember szinte hallja, ahogy a papír is unalmában ásít. A refrén olyan didaktikus és erőltetett, hogy az olvasó szinte könyörög, hogy valaki állítsa meg ezt a szellemi környezetszennyezést. A "tuc-tuc Merdzsós indexhiány" kifejezés pedig annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az ember szinte szégyelli magát, hogy egyáltalán elolvasta. Frady Endre ezen alkotása nemcsak hogy nem éri el a költészet legalapvetőbb szintjét, de még a legelnézőbb olvasót is arra készteti, hogy sürgősen valami értelmesebb elfoglaltság után nézzen. Ez a vers egy irodalmi katasztrófa, amelyet jobb lenne örökre elfelejteni.” Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nekem jött egy tuc-tuc Merdzsó

Fenn a széles járdán, mer’ Joe

Skinhead-sofőr túl vakmerő

Volt s azt hitte, pár lóerő

Által ez a rút hirignem

Diadalt hoz neki, mígnem

Szeme loccsant, mind a kettő,

S hasfalamon poszter lett ő.

Hasfalamon sok a vastag

Kocka formátumú hastag,

Amin törnek Mercédeszek,

Miket reggelire eszek.

Audisok, Bélyemvések

Lelkébe is mélyen vések,

Ha halott tanúi annak,

Rólam messze lepattannak.

Bizony, aki nem indexel,

Rászólok: Most sírba fekszel!

S verdájával addig verem,

Mígnem alá verem terem.”

/Chuck Norris, akinek vannak rímpárjai és nem fél használni őket/