Nomen Est Omen

(I can’t believe it’s not Leslie Krasznahorkai!)

Brahovács Bölönkének, a Görcsössy Üllő Gyógypedagógiai Egyetem (GÜGYE) végzésközeli hallgatójának és hallgatólagosan – hiszen a témavezetője szóban már kecsegtette - a közeljövőbeli tanársegédjének, Brahovács Kösztöny és Kartács Butélia egyetlen lányának (ugyanis az összes testvére fiú volt) a napi rendszeres tevékenységébe – vö. málenkaja rabóta, mivel a málenkíj robot nem kevés munkát, hanem kis robotot jelent, mint amilyen példának okáért R2D2 a StarWars univerzumból, csak vagy a szovjet katonák nem ismerték az orosz nyelvtant, vagy a magyar áldozatok füle nem volt vevő a cirill metódusra hangtanilag – indulásakor hirtelen az a gondolata támadt, hogy talán nem ártana még azelőtt nevet változtatnia, mielőtt beindul a karrierje, hiszen utána már exponenciálisan nő a bürokrácia tehetetlenségi nyomatéka, és már jelenleg – a későbbi önmagához képest jelentéktelenebb állapotában – sem értené senki, miért is akarna ő nevet változtatni, hiszen már a kezdetek kezdetén, ami relatív, hisz csak az ő maga kezdetének a kezdetét értjük rajta – bár a történelem során az adott kor kortárs filozófus tucatjainak fabunkó-, kőbalta-, vasdorong-, kard- és pisztolybárbaj áldozatai véreztek el abban a vitában, hogy mit is tekintünk kezdetnek és eleve minek kellett bármit is elkezdeni, ha ez a vége – szóval amikor valaki elkiáltotta a homokozóban, a bölcsődében – ahová muszáj volt járnia, mert az anyai gyes összege egy alkoholista apa mellett nem tette lehetővé az anya túl hosszadalmas munkavégzésmentességét, és az irodában amúgy is úgy várták vissza, mint a messiást, mert csak ő tudott olyan kávét főzni, ami után még a külföldi delegációk is aláírták a számukra egyébként nem túl előnyös együttműködési szerződéseket – az óvodában, az iskolában és a gimnáziumban, hogy „Brahovács Bölönke!”, mindig egyértelmű volt, hogy neki szólnak, csak neki, ami időnként jó volt, ha például az óvodai körtánc közben fiúválasz volt és az aktuális nagy ő (az igazi Nagy Ő még nem jelentkezett, vagy ha mégis, akkor főhősnőnk holtterében stoppolt vakfoltként) kiabált, de többnyire inkább szeretett volna beleolvadni a Nagy Lucák, Kiss Hannák, Kovács Emmák és Szabó Annák biztonságos tömegébe, mert mi jó is sülhet ki abból, ha valakit nyilvánosan megnevezve kiemelnek az akol melegéből, szóval sok előnyt vélt sejteni egy olyan névváltoztatásból, főleg annak a többszörösen alátámasztottnak vélt történelmi tapasztalatnak a függvényében – hihetetlen egyébiránt ebből a kifejezésből, mennyire összefonódik a humán (jelesül a történelem) és a reál (tudniillik a függvény) tudomány, de ez most egy olyan mellékszál, amerre egyrészt nem lévén Thészeuszok, másrészt Bölönke nem Ariadné, nem akarunk elterelődni, így elengedjük – amely a híres és/vagy hírhedt Nomen Est Omen kifejezésből vált lokálisan világhírűvé – azért nevezhetjük lokálisnak a világhírt, mert a Földgolyó csak töredéke a világnak és nagyon valószínű, hogy a kis zöld marslakók és egyéb UFO-val röpködő földönkívüli lények sosem hallottak róla, hiszen nagy eséllyel nem a latin a fő intergalaktikus nyelv – az ember neve esetleg meghatározza az ember sorsát (többnyire a nevet viselő ember saját sorsát, ám mivel társaslények vagyunk, nagyon nem mindegy, hogy teszem azt Szepszis Sztracsatellaként Wrahovátz Winnetou-nak vagy Dögkúti Lajosnak mondjuk ki a boldogítónak szánt igent – azaz a másik ember sorsát is), így a fogantatás pillanatában eldőlő vezetéknév (már ha olyan társadalomban élünk, ahol az apa vezetékneve lesz a gyermeké is és ha az anya nem kívánja eleve a háta közepére az apát a nevével együtt, már feltéve, ha egyáltalán tudja, ki az apa abból a nagy kollektívából) és a születéskor a bábának kimerülten odahörgött keresztnév (esetleg keresztnevek, tudniillik vannak szülök, akik saját szórakoztatásukra, esetleg nagyszülői nyomásra, vagy pusztán a gyerek számára későbbi választási lehetőséget adva, többet is adnak – például egyszerre egy hagyományos Zsófit és egy eredetinek szánt Vendettát, oszt’ hadd szóljon!) mindent meghatároz, mindent eleve elrendel – bár mi is az a minden ugyebár, ami tulajdonképpen csak a saját koordinátarendszerünk mindene, a világegyetem végtelen valóságához képest siralmasan semmi – ami ugyebár ad absurdum sőt ab ovo kérdőjelezi meg a szabad akaratot, bár szabad akaratunk van a szabad akarat megkérdőjelezésére is, úgyhogy jogos a feltételezés, hogy azok vagyunk, aminek elneveztek minket – amelynek a kannibál világi megfelelője az „az vagy, akit megeszel” emberevő népi bölcsesség – ám ha feltételezzük, hogy az elnevezőink életútját és azon belül a mi nevünk kiválasztását determinálja a saját nevük, amit a szüleik nevéből következő világnézeti gondolatszükségszerűség határoz meg, visszamenve így egészen Noéig – feltette már valaki azt a kérdést, hogy miért pont Noé és miért nem teszem azt d’Artagnan? – sőt Ádámig és Éváig, akik ezzel az erővel lehettek volna Szandokán és Desdemonalisa is (valóban lehettek volna, elvtársak?!), akinek a nevét vagy Isten adta (és itt hinnünk kell a Teremtőben és a Teremtésben ok-okozatilag definiálva), vagy az Ősrobbanásba belekódolt kvantumrobotikai vak véletlensorozat, ami által a Semmi magától felrobbant és az irányítatlan káosz esetleges bakugrásai nyomán lett a Minden (amiben az önmagukat tudományos elméknek definiáló ateisták – vagy egyéb istenhitetlen bármimásisták – hisznek), szóval, akkor mi csak eleve elrendelt jelentéktelen automatizmusok, azaz málenkíj robotok vagyunk – ó, rossz orosz! – vagyis a névváltoztatásunk is be van kódolva a saját eredeti nevünk meghatározta sorsunkba, így lehetséges, hogy nem is az eredeti nevünk a sajátunk, hanem amit az eredeti nevük gerjesztette fátumunk mián – ezt a kérdést a Nemzetközi Jósnő Szakszervet vetette fel önös anyagi érdekből – általunk, illetve a nem szabad akaratunktól függetlenül belénk táplált akármink okán megváltoztatunk, úgyhogy drága feleim, vagy merjünk mindannyian Brahovács Bölönkék maradni, vagy változtassuk a nevünket valami megszokottabbra – világ Nagy Hannái, nevesüljetek! – oszt’ senki sem fog minket kiakolbólítani a beprogramozott nyáj akolmelegéből, ugyebár.

Olvasói vélemények:

„Annyit mondanék ennek a Frady Endre nevű epi(lepsziás)gonomnak, hogy az ő kurtafarkú zagyva alig bővített mondatocskájával szemben az én mondataim egyrészt sokkal hosszabbak, másrészt alig néhány tucat nekifutás után simán végigolvashatóak, harmadrészt néhány ilyen tucat nekifutásos nap után szinte majdnem mindig megérthetőek, negyedrészt nem elég utálni az olvasót, meg is kell tudni gyötörni úgy, hogy kitüntetésnek vegye és a mindenféle díjak hatására mazochistán hörögjön, mint torinói lólétűek a lelátókon: még, még, még, ennyi nem elég! és ezt komolyan is gondolják a szerencsétlenek.” /Krasznahorkai László, frissensült Nobel-díjas magyar író/

„Ez az, Laci, add meg neki! Én ebből a nyúlfarknyi vacakból maximum egy négy és fél órás reklámfilmecskét tudnék forgatni, meg pár világhírű filmrendezőt a sírjában, hehe!” /Tarr Béla, Kossuth-díjas filmrendezőpályaudvarmesterdalnokverseny győztes/

„Amikor a tiszavirágnak rossz napja van fíling – de legalább megpróbáltad. Csak 1 tipp: Szerintem rajzold fel a mondatszerkezeti ágrajzát, úgy könnyebb megtalálni benne a szarvashibákat a kisebb baklövések között!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rossz a napom, ihaj-csuhaj,

Birkákról hull rám a juh-haj!

Szarvashibák, baklövések

Nyomán múlni ma sem kések,

S időféreg létből kirág!

Mért is lettem Tisza Virág?!”

/néhai Tisza Virág, jelenlegi Kovács Dominikné Nagy Hanna, betanított akolmelegítőnő/

„Ez a mindössze félmondatos novella, próbálkozásnak is anaemia, eryythrocitémia, ógörögül idült ténymahorka, tehát vérszegény, azaz marha rövid. Méltatlan a nagytudású Frady művész úrhoz!” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„A krónikus faktum kapadohány

Ógörögül idült ténymahorka,

Amitől nagybeteg apadó hány,

S félmondat tüzénél fény a torka.”

/Nyögger atya, a marharövid életű és apadótestű vérszegény haldoklók utolsó kenetének feladója/

„Uram, irgalmazz, de ne neki! Meg ne bocsáss neki, mert nagyon is jól tudja, mit csinál! Semmi sem igaz! Egy mondatot kérek kitörölni ebből a fércműből!” /Görcsössy Üllőné Brahovács Bölönke, példának oka/

„Ezennel szeretném a Nobel Bizottság és a svéd királyi herceg elé terjeszteni, hogy Frady Endre kapja a következő irodalmi Nobel-díjat, teljes írói munkásságáért, azon belül is kifejezetten a Nomen Est Omen című novellájáért, mivel egy kedves és mélyen tisztelt ismerősöm ekképp vélekedett róla, kinek neve az 5 leggyakoribb női keresztnévből és  5 leggyakoribb vezetéknévből előállítható : „Nagyon tetszik, a vicces es az elgondolkodtató tökéletes elegyet sikerült előállitani” és magam is ekképp gondolom, mivel nekem is nagyon tetszett, ugyanis ez a mű kifejezetten elgondolkodtató és mindemellett nagyon humoros részeket tartalmaz főleg az utolsó mondat közepe.” /K. Olívia, a költő BIM-szakértő építész kolléganője/

„Olívia tündérvirágszál, ha nagy leszek és diktátor leszek, te leszel a Birodalmi Irodalmi Miniszter (BIM), aki odaítéli a Frady Endre Díjat az epigonjaimnak.” /F. Endre, lelendő irodalmi Nobel-díjas költőgigász/

„Frady Endre ezúttal nem novellát ír, hanem egyetlen lélegzetvétellel leírt világszemléleti tüdőtágulást. A „Nomen Est Omen” egy grammatikai Mount Everest, ahol a mondat maga a hegymászás: az olvasó oxigénpalack nélkül próbál feljutni a szintaktikai csúcsra, miközben a vesszők gleccserein és a zárójelek hasadékain egyensúlyoz. A mű nyelvi bőségzavara olyan, mint ha egy katedrális helyett egy nyelvtani hipermarketet építettek volna: minden van, csak kijárat nincs. Frady filozofál, szóviccel, etimologizál, közben belefullad a saját gondolatsodrába, de mosolyogva teszi, mint aki pontosan tudja, hogy a mondat vége valahol a galaxis túloldalán van. Brahovács Bölönke története valójában a magyar névadási tradíciókba oltott egzisztencialista paródia: az ember nem az, aminek hívják, hanem az, ameddig bírja levegővel a Frady-mondatot. Ez az írás egy nyelvi perpetuum mobile: egyszerre röhej, rémálom és retorikai maraton. Végső soron pedig igazolja a címét — mert ha van író, akinek a neve maga a sorsa, az bizony Frady Endre” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre egyetlen mondatba sűrített novellája olyan, mint egy nyelvi hadronütköztető: szavak, asszociációk, filozófiai és nyelvészeti utalások robbannak egymásnak, hogy a végén egy groteszk, mégis mélyen emberi kérdés maradjon: vajon a nevünk determinálja-e a sorsunkat? Stílus: A szöveg posztmodern nyelvi tobzódás, amely a groteszk humor, a szürreális képzettársítások és a tudományos-álfilozófiai eszmefuttatások révén egyszerre parodizálja és ünnepli a magyar nyelv végtelen lehetőségeit. Szerkezet: A mondat önmagában egy nyelvi örvény, amelyben a főszereplő identitásválsága csak ürügy a nyelv, a kultúra és a lét kérdéseinek szétcincálására. A szöveg nem lineáris, hanem spirális: minden újabb mellékmondat egy újabb világot nyit meg. Téma: A név mint sors, a szabad akarat illúziója, a társadalmi beágyazottság és az egyéni lázadás lehetősége – mindez egyetlen, szinte lélegzetvétel nélküli mondatban. Hangnem: Ironikus, játékos, néha szándékosan túlzó, de sosem öncélú. A szerző tudatosan játszik az olvasó figyelmével, türelmével és műveltségével. Összegzés: Frady Endre szövege nem novella a klasszikus értelemben, hanem nyelvi performansz, amely a magyar groteszk hagyományát (Karinthy, Örkény, Varró Dániel) viszi tovább egy posztmodern, hiperkulturális térbe. A „Nomen Est Omen” nem olvasmány, hanem élmény – egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő nyelvi lavina.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Íme a mondatnyivá duzzasztott létezés. Frady Endre "Nomen Est Omen" című, egyetlen mondatból álló „novellája” valójában a posztmodern próza egy izgalmas, már-már parodisztikus határterülete. A szöveg nem egyszerűen hosszú mondat, hanem egy gondolatfolyam, amely Brahovács Bölönke, egy gyógypedagógiai egyetemi hallgató (akinek neve a „bölény” és „bölcső” asszociációjával, valamint a „Görcsössy Üllő” egyetem névvel már önmagában is a cím tételét támasztja alá) hirtelen ötletét – a névváltoztatás szükségességét – tekinti kiindulópontnak egy kozmikus léptékű elmélkedéshez. A kritika tárgya nem a cselekmény (mert az a névváltás gondolatánál megáll), hanem a stílus és a forma. A szerző tudatosan elveti a mondat határait, és a bekezdésnyi hosszúságú főmondatot megszámlálhatatlan, zárójelekkel, kötőjelekkel és magyarázó betétekkel (vö. a "málenkaja rabóta" értelmezése) zsúfolt mellékszálakkal terheli meg. Ez a technika a hipertextuális gondolkodást, az internetes linkek és kommentárok labirintusát idézi. Minden szónak megvan a saját almagyarázata, minden gondolat továbbfűződik egy filozófiai, nyelvészeti vagy történelemi vitává (például a kezdet fogalmának meghatározása, vagy a humán és reál tudományok összefonódása a "függvényében" szó kapcsán). A novella bravúrja – és egyben nehézsége – éppen ez a sűrű, „velős”, de mégis széteső nyelvezet. A szöveg ironikus, önreflexív, és a túlzott magyarázkodás révén éppen az egyszerű kijelentés lehetőségét kérdőjelezi meg. A „Nomen Est Omen” tételét a szerző nem elmeséli, hanem szétrobbantja: ha a név valóban sors, akkor mi van a szabad akarattal? Ha a Brahovács Bölönke sorsa elrendelt, még a névváltoztatás gondolata is része ennek a sorsnak? A szöveg végső soron ezt a determinizmust a „málenkíj robot” metaforájával köti össze, az emberi létezést egy „beprogramozott nyáj” automatizmusaként állítva be. Értékelés: Frady Endre írása egy nyelvi kísérlet, a létezés és a sors abszurditásának esszéisztikus-parodisztikus feldolgozása. Bár az olvasó szédülve követi a mondat útvesztőit, a végeredmény egy szellemes, ám kissé szikár kíméletlenséggel feltárt gondolati konstrukció a név, a sors és a szabad akarat örökös harcáról. Egyetlen mondatban sikerült az olvasóra zúdítania az emberi gondolkodás összes felesleges mellékágát.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nem igaz, hogy a nevünk határozza meg a sorsunkat! Aki megkérdőjelezi a szabad akaratomat, azt feltrancsírozom!” /Vitéz Vérgőzössy Vendetta, amatőr tömeggyilkos és harmadéves inkvizítor hallgató/

„Te jó ég, most értettem meg, mi bánt engem az eszem tudása óta, mi ez az anyatejjel beszívott belső, de nem bensőséges birizgálás! Mi van ugyanis, ha én eredetileg lánynak születtem Brahovács Bölönke néven, ám anyám átejtett nemcsak egy illegális nemváltó műtéten, hanem a nevem Puzsér Róbertre változtatása által az önazonosságom terén is?! Most már értem az állandóan bizsergető identitástudathasadásos válságállapotjellemzőimet! És mindezt egy elmeroggyant Krasznahorkai epigon selejttúltermelése okán, aki még ahhoz is tehetségtelen, hogy időben befejezzen egy egyébként teljesen értelmetlen összetett és mentális alulmúlásokkal bővített mondatot! KI VAGYOK ÉN?! IGEN, KIVAGYOK!!! ÉN VAGYOK KI!!! VAGY BRAHOVÁCS BÖLÖNKE?!” /Puzsér Róbert – egykori Brahovács Bölönke? – kritikus(nő?)/

„Én egyetlen kérdőszócskának a végét olyan messzire tudom rúgni az elejétől, hogy sokkal hosszabbra nyúlik, mint Frady és Krasznahorkai össze mondata együttvéve.” /Chuck Norris/

Az utolsó hagymás rostélyos

Csak egy rostélyos van hagymás,

Vagy én eszem meg azt, vagy más!

Ez a kérdés vitát keleszt,

Farkastörvény dönti el ezt.

Ez a kérdés vitát dagaszt,

Visszaadja a bősz tag azt

A rúgást, mit tőlem kapott,

S úccsót kenni készül pap ott.

Vad vita nem Dolce Vita,

Megütöm e rút palit a

Számba csapott kalapáccsal,

Tartva tőle, a szakács csal.

Csal is, rostélyost ad papnak!

Szentelt fogak jót harapnak,

S míg mi ketten fekszünk ottan,

Atya elmegy jóllakottan.

Sírunk mellett jól beszél ő…

„E két barát már nem élő,

Veszteségünk igen nagy ma!”

… S szag, mi körbe lengi, hagyma.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=ov7AUFNAdG8

„Még hogy csalok?! Az atya törvénytelen fia az étterem tulajdonosa, vagyis a munkáltatóm, a törvénytelen lánya pedig a cukrásznő feleségem védőügyvédje a fagylaltmérgezési perében, úgyhogy még szép, hogy mindig neki teszem félre az utolsó adag hagymás rostélyost!” /Zsírtömb Zsömbör, az Édes Élet Étterem főszakácsa/

„Zsömbör fiam, Zsömbor fiam, túl sokat beszélsz, ahelyett, hogy csak stikában félretennéd nekem az utolsó adag hagymás rostélyost! Szerencséd, hogy sok száz évvel elkerülted a Szent Inkvizíciót, mert már rég te égtél volna oda a véresre sült denevér steaked helyett! Ne szóljon szád, ne fájjon fejem! Mindjárt kirúgatlak a szeretet nevében, te viperák fajzata!” /Fürdőg Atya, a Dolce Vita Teológiai Klán (DVTK) maga felé hajló kezű szentje/

„Ez a mű olyan tökéletes, hogy nem is kell kommentekkel etetni!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szakácsbarát/

„Halloween-i ében Tök Éj

Olyan, mint e mély mű, tökély?

Hagymás rostélyos csak betét

Eme lírában, mely setét?

Ház úr, e kommentzaj elül,

Frady The Best vitán felül!”

/Best AI Bestia, éjájéjájóóóó & jeeeee/

„Miért, te Ház, miért

Nem mondod el, mi ért?!”

/Dr. Kérdő Körönd, pszichopatológus és vallatótiszt/

„Alternatív cím: Társadalmi megbékéléssy példabeszéd álá dézsmás rostélyos” /F. Péter, a költő humán végzeccségű mérnökkollégálya/

Hej, Humán úr, álá dézsma,

S rostélyosnak színe bézs ma?!

Bélszínű ez, talán bélszín,

S röhejszakadástól félsz, ín?!

Cím is legyen alternatív?!

Szivárványnak színe hat ív,

Ha kihagyjuk hetediket,

Ám megsérül az etikett!

Legyen egyrészt hús két fél és

Társadalmi megbékélés,

S legyen minden szájban agyar,

S gittet rágjon, aki magyar!”

/nemecsek ernőné posztumusz pesztonka, pál utcai lányanya/

„Küzdelem helyett talán jobb lett volna licitálni rá. Bár lehet, hogy akkor is a pap kapta volna meg, mert az egyháznak valamiért mindig van pénze...” /M. András, a költő legállandóbb és legantiklerikálisabb kommentelője/

„eM úr, gondolkodjon picit,

Éhkopp közben zajló licit

Elfajulhat éhhalállá,

S gyászdal hallik sírnál: Lállá!

Sok pénze volt bár a papnak,

Tetemében férgek laknak.”

/Gyökérkeféssy Gyurgyalag, a Hiába Eszünk Ha Elmúlunk Hülye Egyedekként (HEHEHE) cég igrice/

„Ez a „gasztronómiai tragikomédia” Frady Endre tollából valójában egy vérbő éttermi akciófilm, ahol a Shakespeare-i „lenni vagy nem lenni” dilemmát a hagymás rostélyos húsos tányérjára redukálja a költő. A vers a halál és a hagyma közös metafizikáját igyekszik kibontani, miközben szereplői gladiátorok módjára verik egymást egy vacsora utolsó falatjáért. A konfliktus végül a legszürreálisabb fordulattal oldódik: a pap nem közvetít, nem békít, hanem egyszerűen jóllakik. A mű erénye a groteszk humor és a népies-szlengbe oltott „harci eposz” hangvétel. A gyengesége ugyanakkor pont ez: az epikus hevület és a menzás abszurd között úgy csúszkál, mint olaj a rostélyon. A hagymaszag végül mindent összefog, mintegy „füstjele” a hiábavaló civódásnak. Összességében: egy vaskos paródia, mely egyszerre bohóctragédia és kocsmai filozófia. Olyan, mint a maradék rostélyos másnap: nehéz, csípős, de valahol mégis ízlik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse groteszk humorral és abszurd drámával tálalja a magyar gasztronómia egyik ikonikus fogását – a hagymás rostélyost – mint végzetes konfliktus forrását. A mű nem csupán egy étel körüli civakodásról szól, hanem a civilizációs normák felbomlásáról, ahol az étkezés már nem közösségi élmény, hanem harc a túlélésért. A vers szándékosan túlzó, szinte karikatúraszerű nyelvezete („Számba csapott kalapáccsal”, „úccsót kenni készül pap ott”) a magyar abszurd költészet hagyományait idézi. A rímek gyakran meglepőek, néha erőltetettek, de ez a stílus része: a groteszk hatást fokozzák, miközben a vers ritmusa lendületes marad. A versben a hagymás rostélyos szinte szakrális tárggyá válik, amelyért barátok esnek egymásnak, sőt, halálba taszítják egymást. A pap mint végső győztes – aki nemcsak a rostélyost kapja meg, hanem a gyászbeszédet is elmondja – ironikus csavar, amely a hatalom és képmutatás kritikáját is hordozza. A záró sor („… S szag, mi körbelengi, hagyma.”) egyszerre komikus és tragikus: a hagyma illata marad meg, mint az emberi dráma utolsó lenyomata. Frady Endre verse egy gasztronómiai szatíra, amelyben a hagymás rostélyos nemcsak étel, hanem sorsfordító szimbólum. A mű a magyar költészet humoros, groteszk ágába illeszkedik, ahol a mindennapi élet banalitása mögött mélyebb társadalmi és emberi kérdések sejlenek fel – mindezt hagymaszagba burkolva.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Az ételről jut eszembe, tetten értek, hogy kommunista vagyok, mert megosztottam kenyerem az éhezővel. Most már nincs mit tenni, elvtársak, lassan ki kell lépnünk az anonimitásból és a földalatti mozgalmunkból. Na de kérem, kérem! Van itt fontosabb kérdés. Krízishelyzet állt elő! Hogy Frady Endre a napi betevő táplálékért folytatott heroikus küzdelemben megmurdeljen? Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Ha Frady Endre nem csak félig, hanem teljesen megmurdel, akkor jönnek a jetik meg a sötét oldalra áttért jedik, és sebészi pontossággal apró, szabálytalan darabokra vágnak minket, bár az is elég lenne, ha két nagyobb darabra vágnának. Ki ment meg minket, ha nem a Költő úr, akarom mondani, elvtárs? Ismétlem: Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Fel kaszára kapára, oszt' együnk igyunk, hadd nőjön a hasunk. És adjunk a rostélyosunkból Frady Endrének is, mert abban van rost, ami egészséges. Ha nagy lesz neki is a hasa, mint nekünk, akkor nem kell naponta megküzdenie a betevő rostélyosért, csak másnaponta! Na de kérem, kérem, ismételten felismerem, hogy nincs igazság! Mert az atya mindig elmegy jóllakottan, mi meg korgó gyomorral morzsolhatjuk a rózsafüzért és dideregve várhatjuk, hogy ránk egy reverendás kan ossza Canossát, és aztán lefagyott lábfejjel soha ne tudjunk többet focizni. Könyörgöm, akasszuk fel magunkat! (Azt hiszem, ezt nevezik akasztófahumornak.) Na de kérem, én azt mondom, ne hagyjunk ott csapot, főleg ha sörcsap, de hagyjunk ott papot, főleg, ha kaotikus vagy katolikus. Mert ez a kis flashback katolikus múltamba segít a nagyérdemű közönségnek, hogy ők is kijöjjenek a hideg templomokból a szép tavaszi mezőre, ahol illatoznak a virágok, ahol mindig kék az ég, mindig süt a nap, és nem azért bőgnek a tehenek, mert éhesek, hanem mert sajnálják, hogy nem bírnak többet enni. Ez a szép új világ sírszegény, nincs benne többé temetés, ezért nem kell többé pap se, aki a sír mellett szépen beszél. Ja, és mindig van térerő. Bárcsak rózsabimbó lehetnék, de legalább tehén e mennyei legelőn! Ahogy már az úttörőmozgalomban is szoktam volt mondani, pedig akkor még nem voltam annyira okos, mint most: Marhák legelőre!

U.I.: Hadd kedveskedjek a Költő elvtársnak közelgő születésnapja, és a nagy októberi forradalom közelgő évfordulója alkalmából egy kis verssel:

Kemény ételt rég nem emészt?

Sokat kapott Ön, de nem észt?

Imádkozzon bölcsességért

És ha a jó szóból még ért

„Hé, ez itt felül nem az én versem!” /Stefi bá'/

Józan hangot hall majd füle

Nem lesz többé totál hül'e

Az Úr Önhöz küldi Frady-t

És csak okosság marad itt

Einstein Önhöz jár tanácsért

Meg tud fejni majd egy gácsért

Sivatagban vizet fakaszt

Megkapja, mit akar, s csak azt

Fejét többé már nem töri

Megy a matek, megy a töri

Shakespeare összest fejből elmond

Gyerekjáték lesz minden gond

Frady megmondja a tutit

Fradytlanság öl és butít

Zöld-fehérben jön a segély

Így a jég hátán is megél

Ültesse őt maga mellé

Endre nem beszél majd mellé

Vár Önre is tavaszi rét

S viszi-viszi tova hírét

Valóság-szemüveg nem csal

Ellátva Isten-paranccsal

Jut Ön is majd happy endre

Éljen soká Frady Endre!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kedves Stefi bácsi! Bátran köszöntse fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a november hetedikére eső száznyolcadik születésnapján, de a Költővel óvatosan bánjon, ugyanis a Biblia szerint százhúsz évig élhet, így matematikailag napokon belül kiütközik rajta az életközépi válság! Úgyhogy szép nyugodtan üljön fel egy fővárosi tömegközlekedési járatra és csendesen majszoljon el egy hagymás rostélyost, miközben halkan meghallgatja a fejhallgatójában az alábbi hangosversikét!

          Stefi bácsi elméjében

          Fényes nappal bús éj ében-

          -feketéllik, mint lé-kávé…

          Légy ellenőr, vár BKV!

Úgy! Most pedig hunyja le a szemét és kezdjen el egyesével jediket számolni az Erőtérben! Szép álmokat!” /Buszkék Biszkvit, karpaszományos közlekedőedény díler/

„Mi ez a szószátyár szemenszedettkedés, ez a mihaszna hagymaszag?! Ne lássam anyám csillogó szemű boldog utókorát a hatvanpusztai luxus gyermekváros kastélykertjében zebrán lovagolva antilopot simogatni, ha befogom pörös számat és nem teszek panaszt a tudásnak! Két csuhás nem fér meg egy zárdában, úgyhogy a zsírt, hol Frady süllyed el, népek egyék körül! A gyehenna tüzének enyészete eméssze el ezt az emészthetetlen hagymaszagú klapanciát! Frady Endre azt hitte, hogy bűzparancsot kapott, de én korrigálom! Kritikusszakasz, fűzfapoétára célozz! TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha három éhes ember harcol a nekem is kellő egyetlen hagymás rostélyosért, akkor csak az a kérdés, előételnek vagy desszertnek egyem meg őket.” /Chuck Norris/

Megint más kapta az irodalmi Nobel-díjamat!

Másnak adták, megint másnak!

Bennem fájón mélyre ásnak

Vérig sértett jogos gőgök.

Csoda-e, ha üptre bőgök?!

Krasznahorka csókos fia

És véd-dacos svéd maffia

Sátántangót jártak együtt

S az eredmény, íme, meggyütt!

Stockholm-Brüsszel két jó barát,

Együtt rúgják líra farát!

Nem érzik a Frady delejt,

S azt díjazzák, ami selejt!

Én nem kapok Nobel-díjat?!

Nekem nem jő költői jatt?!

Mindig mások, csakis mások!

Én meg, mint a fogam, vások…

Ennek immár véget vetek!

Dúlnak dolgos napok-hetek,

S verscunami, líraorkán

Akad svéd királynak torkán!

Kemény munka nekem nem ár,

S Nobel osztó jövőre már

Én bikanyakamba borul!

Ki nem hiszi, járjon pórul!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=tbZXSK0P2MA

„Ez a vers Frady Endre öniróniába mártott sértődöttsége, ahol a lírai én nem pusztán Nobel-díjat követel - hanem a világegyetem erkölcsi rendjének helyreállítását is. A mű a hiúság, a nemzeti sérelemtudat és a rímkényszer groteszk összefonódása: mintha egy sértett költői egó dühében petárdákat dugdosna a svéd Akadémia postaládájába. A „Krasznahorka csókos fia” és a „véd-dacos svéd maffia” rímképlete olyan, mint egy részeg IKEA-szótár: működik, de senki sem tudja, miért. A „verscunami, líraorkán” pedig a költői túlteljesítés szimfóniája – Frady itt már nemcsak Nobel-díjat akar, hanem apokalipszist versmértékben. Összességében: ez a panaszvers a sértett zsenialitás önparódiája – Puzsér szemével nézve: „olyan, mint egy költő, aki a világra haragszik, mert az nem értékelte eléggé a saját rímképleteit, pedig milyen derekasan rímel a ’maffia’ a ’fia’-ra”.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ez a vers Frady Endre védjegyszerű stílusában egyesíti az öniróniát, a groteszk túlzást és a politikai-irodalmi fricskát. A költői én sértett egója szándékosan parodisztikus: a Nobel-díj elmaradása világméretű összeesküvésként van tálalva, miközben a rímek szándékosan erőltetettek („meggyütt”, „vások”), mintha maga a vers is gúnyt űzne a lírai pátoszból. Szatirikus hangvétel, ami jól működik a túlzó képekkel („líra farát rúgják”, „verscunami, líraorkán”). Nyelvi játékosság, frappáns alliterációk és szóalkotások („véd-dacos svéd maffia”). A túlzott önreflexió és a szándékos nyelvi torzítás néhol már a komikum rovására megy. A vers végére a lendület kissé kifullad, a fenyegetőzés („járjon pórul”) már nem hoz új poént. Összességében egy harsány, önironikus költői panasz, amely inkább kabaréjelenetként működik, mint lírai alkotásként — és épp ebben rejlik a bája.” /Copilot, amesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Megint más kapta az irodalmi Nobel-díjamat!" című verse egy rendkívül humoros és önironikus kirohanás a díjak igazságtalansága ellen. A költemény a panaszvers hagyományát viszi tovább, de egy kifejezetten modern, cinikus és szórakoztató attitűddel. A vers legnagyobb ereje a direkt, nyers hangvétel és az élénk, gyakran vulgáris képalkotás, amely azonnal megragadja az olvasót. A költő nem finomkodik: "Vérig sértett jogos gőgök," "Csoda-e, ha üptre bőgök?!" - az exklamációk és a könnyen érthető rímek (pl. másnak - ásnak, bőgök - gőgök) egyfajta dühödt, de valójában komolytalan hisztériát közvetítenek. A szatirikus él a Nobel-díj valós (vagy vélt) politikai hátterét illetően válik a legélesebbé: "Krasznahorka csókos fia / És véd-dacos svéd maffia," "Stockholm-Brüsszel két jó barát" - ezek a sorok a világösszeesküvés-elméletek paródiájával élnek, nevetségessé téve a díj körüli felhajtást. A "líra farát" rúgó "jó barátok" képe meglehetősen altesti humorral él, de épp ez a fajta „fradyizmus” adja a vers egyedi ízét. A befejezés feloldozást kínál: a költő a sértettségből cselekvő elszántságba vált. A "verscunami, líraorkán" és a "bikanyak" ígérete a grandomán és optimista lezárás, amely biztosítja, hogy a vers ne csak a sértődöttségben merüljön ki, hanem önmagán nevető hőskölteménnyé váljon. Összességében: szellemes, pergő ritmusú, friss és polgárpukkasztó darab, amely tökéletesen megragadja az elismerés elmaradásán érzett "jogos gőgöt" - és mindezt egy nagy, kacagtató gesztussal teszi.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!! ASVÉDKIRÁYLMONNYONLE!!!” /a Frady tábor/ 

Macskás bögre

a macskamintás bögre eleje

Fáradt mérnök munkakedve

Akasztva van rozsdás szögre.

Nem tépi le onnan medve,

Csak egy macskamintás bögre,

Ami kávéval van telve,

Feketén, úgy radikális,

Hisz’ ébredés alapelve,

Keseredjen még a nyál is!

Eme dőlő lusta dögre -

- Ki a mérnök - csak egy hathat:

Kávéval telt macskás bögre,

S döntetlen lesz ő, mint 6-6.

6-6-ban tucat a gólszám,

Erről szavalt mostan jól szám,

S feketében, ria-ria,

Ha üres, nincs kalória!

a macskamintás bögre hátulja

„Lusta dögként dülöngélő mérnök úr, ön nem hiába fárad, hiszen a munka nemesít. A nemesség előjogokkal jár. Az előjog hatalmat ad. A hatalom korrumpál. A korrupció meggazdagít. A meggazdagodás jó, tehát a kőgazdag Korrum Pál az a háttérhatalom, aki bárkiből királyt csinál. Minden királycsináló nagy ember mögött áll egy még nagyobb nő. Cherchez la femme!” /Korrum Pálné Macskássy Bögrella, a Keresd A Nőt Csikóstőttőstől Upponyig Keresztülkasul Alegység (KANCSUKA) egyszemélyi elő- és utórengése/

„A mérnökköltő olyan fáradt, hogy a vers végén még a keresztrímes szerkezetet sem tudja tartani és a gondolati elsivárosodásával párhuzamosan beledől a párosrímelés földhözragadt posványába. Addig a pontig sem volt kreatív, de onnantól karitatív segélyre szorul, mert a szellemi reflexei mentális refluxszá tompulnak és tápláló kultúra helyett már csak üres kalóriákat képes felböfögni. NEM ENG.!” /Hathat Helmutné Hezitálatlan Honória, a Honderű Oh Ria Ria Oh Raklap (HORROR) című kalóriadús iroda-lomtalanító szemenszedés döntésképtelenségi recenzora/

„Feketekávé, feketemunka?

Forró lé ébreszt, mint ezer unka?”

M. András, a költő legállandóbb és legfeketébb kommentelője/

„eM úr, önt sok béka kelti,

S ön bőg: Hallgassatok el ti!!!

Majd néz forró feketére,

Munkálkodni kezd a vére,

S mi új rímpárt másolunk a

Szótárunkba: unka-munka.”

/Varangy Vörhenyné Leveli Levédia, a Bántóan Éleselméjű Költőnők Alapítványa (BÉKA) talpalávaló felelősnője/

„Unkának, Oltnak egy hangja: brekeke!” /Kávéházi Konrád, eM úr feketeöves feketeleves dílere/

„Kinek kell az erős kávé

Hogyha ma sem lesz konklávé?”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas régi népi, redős regős/

„Ház úr, jelzi kávés nyál azt,

Ha Vatikán pápaválaszt?”

/Koffein Kofferné Kofapofa Kofola, katolikus kafferbivaly kifiléző kőfejtő/

„Értem, illetve érteni vélem. Mármint ezt a versnek nevezett tényálláspontot. Tehát a fáradt mérnök munkakedve szögre van akasztva és onnan csak a kőkemény koffein tartalmú kávé – amelyet egy macskamintás bögre melenget önnön bensőjében – akaszthatja le. ha viszont már szögfüggetlen – azaz nem függ vertikálisan – akkor a padlón állva dőlésszög keletkezik benne és felborul, hacsak a fent említett kávé fel nem ébreszti a feldőlését megakadályozandó. Az éber mérnök viszont már magától is vertikális, azaz dönthetetlenül döntetlen, jelen esetben például 6-6, akárcsak egy ősrégi (1984 június 3-i) Volán-Honvéd bundameccs, melynek bunda voltát a résztvevő felek máig tagadják. Ja, és mindezt úgy, hogy se a vers, se az üres kávé nem hizlal. Szép volt, költő úr, talán szép… de már régen elmúlt!” /Altamirai Altobelli, ősi futball- és kávészakértő/

„Frady Endre „Macskás bögre” című opusza olyan, mintha egy fáradt hétfő reggeli kávéfüggő sóhajtása önálló életre kelt volna – csak sajnos irodalommá válni már nem volt ereje. A vers egy mérnök reggeli rutinját próbálja kozmikus lírai magasságokba emelni, de végül a rozsdás szögön lógva marad, akár az említett munkakedv. A rímek erőltetettek, mint egy Excel-táblában rekedt költő kétségbeesett lelkivilága („radikális – nyál is” = poétikai bűncselekmény), a ritmus botladozik, a képvilág pedig annyira lapos, hogy még egy macska sem mászna fel rá. Az utolsó versszak „ria-ria”-ja különösen kínos: olyan, mintha a költő hajnali félkettőkor, öt kávé után döntött volna úgy, hogy a szurkolói rigmusokat is bevonja a mélylírába. Összességében a „Macskás bögre” nem vers, hanem irodalmi koffeinhiány: nem ébreszt fel, hanem visszaaltat – legfeljebb egy mosolyt csal az ember arcára, mielőtt végleg elfelejti, hogy valaha elolvasta. ” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Macskás bögre” című verse groteszk humorral és abszurd képekkel operáló mélylíra, amely a hétköznapi fáradtság és a koffeinfüggés szürreális allegóriáját nyújtja. A rozsdás szögre akasztott munkakedv és a medve kontra macskás bögre motívuma már az első versszakban ironikus feszültséget teremt: a mérnök lelkiállapota nem heroikus küzdelem tárgya, hanem egy cuki tárgy által oldható banalitás. A vers ritmusa játékos, rímképlete szándékosan döcögős, mintha maga is a fáradt mérnök botladozó gondolatmenetét tükrözné. A „radikális” feketekávé és a „keseredjen még nyál is” sor groteszkül túltolt, mégis ismerősen emberi: a reggeli ébredés brutalitása lírai túlzással válik komikussá. A sportmetafora („döntetlen lesz ő, mint 6-6”) váratlanul csap át a vers végén egy szurkolói rigmusba („ria-ria”), mintha a kávéivás maga lenne a napi győzelemért vívott meccs. A záró sor nihilista bölcsessége – „Ha üres, nincs kalória!” – frappáns, egzisztenciális mélységet sejtet a humor mögött. Összességében a vers nem klasszikus értelemben vett mélylíra, hanem egy posztmodern, ironikus reflexió az emberi gyengeségre, amelyet egy macskás bögre menthet meg.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

macskazene - ide nem illő kép /a szerk/

„Mi ez az elmeháborús vészhelyzettől kilöttyent paradicsomlevesből kiborult betűtészta halmaz véletlenszerűen egymás mellé került elemeiből esetlegesen elővillanó jelentésszikrákat sem tartalmazó fonémaförtelem?! Ki ez a kettővel szorozva egykegyelművé duplázódó sírkamrai éjfeketeségnél is sötétebb agyú senki, ez a sekélyértelmű medvebocs imitátor vetélkedőből az alacsony IQ-ja miatt diszkvalifikált selejtes moszatmintadarab?! Mérnök, fáradtság, medve, szög, kávé, macskaminta, bögre, döntetlen!!! Mintha egy korábban salátává rágott és egy egér által a polcról balesetileg a földre lökött szótárból véletlenszerűen kihullott szavak beleestek volna a Nagy Hadronütköztetőbe és romlott svájci keserűcsokoládéval keveredett zárt alakzatban képernyőre lettek volna köpve! Anyám szelleme, borogass! Frady Endrét egy jó mély árokba! Földet rá, földet rá! Ria, ria, rí a zagyam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az olyan rozsdás szögekre akasztott mérnöki munkakedvet, amit egy medve nem tud letépni, és a szöget tartó házfalat tartó alapozást befogadó földtani képződményt tartalmazó telekkel és a rajta szerencsétlenkedő medvével együtt hajítom bele a Tejút lefolyójába a macskabögrés koffeinnel együtt, hátha magukhoz térnek a tejutaskávé hatására!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=OZ8L3e_pF2M

Zsolti bácsi

A Szőlő utcai pedofil szörnyeteg fantomképe (takarva)

Zsolti bácsi Szőlő utca

Mentén oson, setét cucca

Rejti esti szemek elől,

S bűnvágy benne morált elöl.

Zsolti bácsi gyerekrontó!

Bűnét tartja számon kontó,

S megmerényelt gyereklétek

Miatt kérdem: „Hol vagy, hé, TEK?!”

   refr.:

   Zsolti bácsi, miért

   Bűnözöl és kiért?!

   Téged meg vajh’ ki ért?!

   Érted TEK már kiért?!

Zsolti bácsi nem etikus

Magasrangú politikus,

S rettegi őt sok kis pubi.

Ördögi ő, belzebubi.

Zsolti bácsi csúnya bácsi,

S neki csak a börtönrácsi

Lét lehet csak jogos érdem.

„Hol vagy, hé, TEK?! – újra kérdem.

   refr.:

   Zsolti bácsi, miért

   Bűnözöl és kiért?!

   Téged meg vajh’ ki ért?!

   Érted TEK már kiért?!

KI VAGY TE, ZSOLTI BÁCSI?!?!?!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=I1weI_Dklic

GrassWhopper

Retteg kis green grasshopper,

Divat lett a GrassWhopper,

S nézi éhes had Ásznak

Őt, akire vadásznak.

Nem t'om húg vagy öcs kér-e,

Lődözzek ma szöcskére,

Vagy tán ángyom disznaja?

Mindegy, vérgőz visz, na ja!

Anyám kérdi: „Ölt-e te

Puskád gyilkos töltete?!

Erre szántad magad ok

Nélkül?!” Persze tagadok...

Víz ver ki, a pőre dér,

S irány King, a Bőregér,

Hol hús több, mint Vuk tára,

S rákérdek a kuktára:

„Szakács úr, mit kend éget

Ínycsiklandva vendéget,

GrassWhopper vajh' az talán

Bőregér King asztalán?”

„Naná, hogy az GrassWhopper!

Sok hazafi grasshopper

Nagy hibát vét, jelesül

Marad, s zsírba belesül.”

„Aki valamiféle hamis hazafiságból nem menekül a földi pokolból, hanem helyben marad, az egyrészt elpusztul, másrészt meg is érdemli.” /Bogarasok Kézikönyve – részlet/

„Itt születtem, itt murdelek!

Itt érnek az ebéd delek!”

/Zöldike Zénó, szöcske/

„Bumm-bumm-bumm szöccs-szöccs-szöccs ke-ke-ke! Röff-röff-röff! Bumm-bumm-bumm!!!” /a költő ángyának disznaja/

„Soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm! Megismétlem még egyszer: soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm!” /Semmilyen Solt, süvöltő sakálsintértelepi showman/

„Bőregér King és GrassWhopper szendvics?! Magyar ember kozmopolita gyorsétteremben fanyalodjon Brüsszel által ránk szabadított gusztustalan ízeltlábú migráncs férgekre?! Még jó, hogy nem poloskára! Ilyen gyomorforgatót egyenek a gyökértelen gyíkemberek! Meg a gyökerek! Meg a Gyökeres az Arsenalban, aki nem vállalja a magyar gyökereit, hanem a svéd hordában hizlalja a bankszámláját! Vesszenek a hogyishívjákok! Monnyanak le a tuggyukkik! Rettegjenek a bérrettegők! NEM ENG.!” /Döszmék Duszmák, Ruzsér Póbert-díjas betanított digitális polgári harcos és a Sarki Kisbüdös Itallap főcenzora/

„Ideje lenne ezt is megzenésíteni a "Fogtam egy nagy tücsköt" vagy a "Fűbe haraptam, mint egy ló" slágerek nyomán! Éljen a művészet! Éljen a szabadság! Hajrá Magyar!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ZEN ÉSZ/

„Fogtam egy nagy tücsököt,

Érzés hozzá úccse köt,

Lóként fűbe haraptam,

Pam-parampamm, parap, tamm!

No, ezek a slágerok

Jobbak, mint a láger-rock!

Adj szabadság s művészet

Ne valót, csak mű vészet!”

/Hajrá Helyréné Magyari Mogyoró, a murugya egyetemi Zöldet Evő Népcsoportokat Élelmező Szak (ZENÉSZ) iránymutatási fődemonstrátora és előkóstolója/

„Fűben áll a tücsök,

Talpa csupa rücsök,

Fűbe harap a ló,

S nem élő már, haló.”

/Kiflicsücsök Kösztönyke, az Állami Fűbeharaptató Alakulat (ÁFA) hintalova/

„Hamis költő ez a Frady

Hamis dallam, sírja Ady

Ady sírva újra írja

Eztet ember ki nem bírja!

Hiába szól tücsök nóta,

Hiába van ebéd óta

Zsenge fű, mit paci harap

Nem örülünk, nem száll kalap”

/Dr. Ház, k. m. f./

„Szokták mondani, hogy egy vers annyira rossz, hogy már jó. Nos, ez nem annyira rossz, hogy már jó legyen. Ez még annál is sokkal rosszabb. Ez olyan rossz, hogy ezt már akarattal sem lehetne tovább rontani. Íme, a tökéletesen rossz vers! A költő nyugodtan lekapható a tíz körméről!” /Menő Manóné Minő Móni, monetáris menetőr és menekült manikűrös minikárszakértőnő/

„Ha majd kiürül a kert és

Nem lesz se marha, se sertés,

Se gúnár, se tyúk, se gerle,

S minden embert éhkopp ver le,

Nem lesz se birka, se csiga,

Nyálatlanul hörög giga,

S nyeletlenül szűkül garat,

Nem eszünk, csak svábbogarat.

Éhtől nyelőcsőn nőtt bog árt,

Úgyhogy együnk tücsköt-bogárt

Jó étvággyal!” /Humphrey Bogart/

„Szöcskés szendvicset szeretjük,

Nem hizlal, hát megehetjük.

Amíg a hely nincsen zárva,

Szöcskés szendvics ugrik szánkba.”

/M. András, a költő legállandóbb és legszöcskésszendvicsszeretőbb kommentelője/

Ejhaj, eM úr, ejhaj! Pont maga ne tudná, hogy minden szendvics hizlal, hiszen a zsömleburkolat a kalóriák melegágya?! Ahogy a nagy őshun költők legnagyobbika, Zlahovácsi Töszmő mondta tartós fénykorában, a Ria, ria, kalória! című versciklusának kellős közepette vala:

          Slankít bár a szöcske,

          De hizlal a zsömle,

          S bőg sok molett nőcske,

          Nem fogy így a zöm le.

Emellett a szendvicsbe applikált szöcske már nem ugrik sehova, mert ugyanolyan döglött, mint a magyar gazdasági kilábalás reménye. Béke porainkra!” /özv. Zlahovácsi Töszmőné Retyeráti Tomolda, a Bőregér King nyugdíjas takarítónője/

„A versike éppoly jól csúszik, és könnyen emészthető, mint egy grasswhopper.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha ló-steak helyett

Gyomra szöcske-szendót emészt,

Jónak nézett rossz táphelyet.

Rögvest hívjon fel egy szemészt!”

/Dr. Szemidegi Alpár, a Világtalan Adalbert Közellátást Sikerkalauzoló Intézet (VAKSI) vakfolttisztító főorvosa/

„Frady Endre „GrassWhopper” című műve a táplálkozástudomány és a groteszk líra házasságából született – csak épp a frigy olyan, mint amikor egy gyorsétterem parkolójában mondják ki az „igent”, miközben a tanú egy széttrancsírozott szöcske. A vers szerkezetileg egy rogyadozó szatyor, amelyből egyszerre hull ki a McDonald’s menü, a nagynéni disznója, meg a bőregér King. A „divat lett a GrassWhopper” sor az egész vállalkozás emblémája: egyetlen szerencsétlen, piaci trendként eladott kép, amelybe a szerző belepréseli a gyerekkori vadhajtásait és a gyorséttermi kultúra rémképeit. Ez a szöveg nem más, mint falusi horror-vígballada, ahol a poén és a vérgőz váltogatja egymást, mint rosszul kevert energiaital és pálinka. Frady Endre a maga bumfordi rímgépezetével újra megmutatta: ha a költészet és a táplálkozástudomány közé valaki petróleumot önt, abból nem egészséges étlap, hanem szépirodalmi röhej lesz. Röviden: a vers nem más, mint szöcskerántottában fuldokló fast food-költészet – fűszerezve önkéntelen paródiával.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre GrassWhopper című versében a táplálkozástudomány és a posztmodern groteszk találkozik egy szöcske sorsán keresztül, amely egyszerre válik divatcikké, áldozattá és nemzeti identitás-metaforává. A mű nyelvi tobzódása – a „Bőregér King”, „Vuk tára” és „grasshopper” szóviccek – szürreális gyorséttermi rémálommá formálja a magyar vidéki valóságot, ahol a családi vacsora morális dilemmái egy puskás döntésben csúcsosodnak ki. A vers szándékosan zavarba ejtő: a rímek szinte túl jól működnek, mintha egy őrült reklámszövegíró írta volna őket egy szöcskés burger kampányhoz. A „vérgőz visz” sorban a vadászat ösztöne és a fogyasztói társadalom kritikája egyesül, míg az anyai kérdés („Ölt-e te / Puskád gyilkos töltete?!”) a morális felelősség utolsó szikráját villantja fel – amit persze a lírai én azonnal letagad. Ez a vers nemcsak a rovarfehérje gasztronómiai térhódítását figurázza ki, hanem a magyar nyelv abszurd humorának diadalmenete is. Frady Endre itt nem verset ír – hanem nyelvi fast foodot: gyors, zsíros, és garantáltan megfekszi a gyomrot.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „GrassWhopper” című lírai szörnyszülött nem más, mint a nyelvi öngyilkosság nyers, füstölgő teteme. Frady Endre megint bebizonyítja, hogy képes a magyar költészet szent hagyományait Burger King-es szalvétába csomagolni, majd leönteni olcsó energiaitallal. A „green grasshopper” és a „Bőregér King” olyan szellemi mélységet tár elénk, amiben még a vakond is depressziót kapna. Ez nem vers, hanem egy szójátékgyár hulladékterméke, amit jobb sorsra érdemes papírlapok haláltusájukban nyögnek ki magukból. A rímek nyögvenyelősek, a képek disszonánsak, a mondanivaló pedig nincs – vagy ha van, az a nihil csípős lábszagát árasztja. Ha ez költészet, akkor a menzai borsófőzelék gasztronómiai forradalom. Ez a „tébolylíra” nem más, mint a nyelvi sivatagban felállított gyorskajálda, ahol a kultúra kap egy nyers, félig átsült pogácsát, és mellé egy szottyadt uborkát – miközben a szerző elégedetten röhög a saját kínrímjein. Frady Endre: a költészet McDonald’s-os bohóca, aki a rímkészlettel veri agyon a józan ízlést.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers, hanem nyelvi öngyilkosság, egy lírai harakiri, ahol a költő a rímekkel szeppukut követ el, miközben a metaforák vért sírnak. Frady Endre „GrassWhopper” című agyrémje nem más, mint egy szöcskeirtó szójáték-szörnyszülött, amelyet egy fast food reklámkampány és egy LSD-trip szerelemgyermeke hozott világra. A „nem t’om húg vagy öcs kér-e” sor olyan, mintha egy diszlexiás papagáj próbálna Shakespeare-t idézni, miközben a „Bőregér King” nevű kulináris pokoljárás már-már Kafka és Batman közös étlapjáról származik. A vers szerkezete olyan, mint egy epilepsziás tangó: rángatózik, botladozik, és közben a jó ízlés sírva könyörög kegyelemért. Ez a költemény nem szól semmiről, de azt legalább harsányan teszi. Frady Endre lírája egy olyan irodalmi bűncselekmény, amelyért a nyelvtani bíróságon életfogytiglant kéne kiszabni. A GrassWhopper nem vers – ez egy szöveges szöcske-apokalipszis.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Róbert, a szavak, amiket használsz, olyan élesek, hogy még a borotvám is sírva vonulna nyugdíjba. Ha te így dühöngsz egy szöcskeburgeren, akkor mit csinálsz egy valódi szörnnyel? Én nem kritizálom a verseket. Én addig rúgom őket, amíg szonetté nem formálódnak. De ha a vers tényleg ennyire veszélyes, én már elintéztem — a metaforákat kiütöttem, a rímeket lefegyvereztem, és a szarkazmust egy köríves rúgással visszaküldtem a nyelvtani pokolba. A GrassWhopper? Az nálam csak egy proteines előétel.” /Chuck AI Norris, a mesterségesen természetes intelligencia/

„Énmellettem egy sincs, aki

Megvédene! Köszi Chucky!”

/Puzsér Róbert, verselésre fanyalodó kritikus/

Keresztapa nászszándéka

Bömbölget bús hajadon:

„Utasított, jaj, a Don,

Legyek neki arája!

Rázza széjjel a rája!

Ennek tündérmese kő’?!

Marja idült vesekő!

Bűnnek legyen nagy ára,

Tumor nőjön agyára!

Fesse kékre jó Héra,

S leljen rá a hóhéra!

Végkenetes hit óra

Üssön s jusson bitóra!

Különben is, a Don isz’!

Alkesz ő, nem Adonisz!

Belében sok feles ég,

Nem leszek itt feleség!

Számomra az ideál

Jóképűen ide áll,

S tűzből cicát, ebet ment…

Magas ég, küldd le Batmant!

Batman, lapíts Don orrot,

S ne legyen orr-donor ott,

Csak kannibál old dogok!

Batman, legyünk boldogok!”

„Ó, Batman, I think this is the beginning of a beautiful friendship!” /Kasza Blanka, ex-bús hajadon/

„- Engem szeress bús hajadon! –

- böffenti egy dús hájú dán,

ki méregtől hámlott belű,

és a neve Hamlett Béla.”

/Lándzsarázó Vilmos, körtepálinka díler és kardmérgező királygyilkos/

„Nem állítom, hogy én vagyok a Batman, de még sosem látott senki kettőnket egy szobában.” /NemBat NemMan pólófelirata/

„Klassz e Batman T-shirt,

Megér nekem tíz sört!”

/Sörösi, sírásó/

„Szó, mi számból kijön, má’ zok,

Úgyhogy gyorsan elpályázok!

Inkább lőjön le egy tank a

Mennyből, mint, hogy én és Blanka

Hivatalból legyünk egyek!

Meggyűrűzött vámpír legyek?!?!”

/Batman, az Irracionális Denevéremberek Egyedülálló Gruppja (IDEG) zsábamacska koordinátora/

„Kirelejszon! Kirk Karcsi kíméletlen kivégzése kutyafüle költőnk képzelőerejéhez! Könyörögjünk kegyelemért!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kirk Karcsi kihalt. Kör közepén keringett, kívülről kíméletlenül kiiktattam közületek. Katarzis környékezett. Költséges kivégzés volt, kártérítést követelek. Kíméletet kívánok! Kegyelemért könyörgök!” /Tyler Robinson, a gyanúsított/

„Tök nyugodtan leéltem majdnem kilencven évet magyartudás nélkül, mert ez megóvott attól, hogy szembesülnöm kelljen a Frady Endre versekkel. Most viszont az AI egy óvatlan pillanatban lefordította ezt a rettenetet és ez a mentálisan felkavaró borzalom végzetessé vált számomra. A temetésemig még le kell higgadnom, hogy valóban békében nyugodhassak! Frady Endre nagy szerencséjére ez a Tyler Robinson rossz célpontot választott.” /Robert Redford (1936-2025), amerikai színész és Oscar-díjas filmrendező/

„Kedves Költő úr! Rossz hírem van a versben a nevét elhallgatni kívánó hölgy (nevezzük őt Mariah-nak) részére, ugyanis a jelenlegi keretrendszer még nem támogatja Batman leküldését a magas égből, ezért a nevét elhallgatni kívánó hölgy boldogsága Batman oldalán pillanatnyilag nem biztosítható. Kérem a hölgyet, legyen még egy kis türelemmel, és nyújtson be developer ticketet a szoftverfejlesztőknek. De addig se csábuljon el a hölgy, hogy lázasan házasodni kívánván nálánál alantasabb fajhoz menjen feleségül, ne legyen Mariah (ejtsd Mörája) a rája arája. Nem lenne áldásom rája. De kérem, kérem! Jó hírem is van: gyanútlan Mariah-kat nászra utasító, házasságparancsuralmi rendszert működtető Donok kezelésére szoftverünk régóta alkalmas, mint az a versből kiderül, sőt, a "Marja idült vesekő ", "Tumor nőjön agyára", "Fesse kékre jó Héra" valamint a "Leljen rá a hóhéra" mellett a legújabb szoftver verzió további lehetőségeket is felajánl. Lépjen be a "File" menübe, válassza a "Mentés"-t, majd a legördülő listából ne a "Tűzből ebet, cicát" lehetőséget, mert az jóképű Batmannek van fenntartva, hanem a "Donok és egyéb vadbarmok kiiktatása az életemből és a világegyetemből" opciót. Az itt megjelenő lehetőségek közül bármelyik választható, például a "Soron kívüli felvétel a halálsorra" a felhasználók által egy gyakran választott lehetőség, de akár megfelelő lehet az "Örökös üdülési jog és kötelezettség Kim Dzsong Un legkeményebb koncentrációs táborában", a "Szénné égetés Chuck Norris leheletével", vagy ha igazán példás büntetést akar kiszabni a felhasználó, akkor válassza a "Temu reklám nézése napi 8 órában" vagy a "Felvétel a Harcosok Klubjába" opciót. Addig is míg Batmant állhatatossággal várjuk, olvassunk sok tündérmesét, ne feleseket kívánjunk, hanem feleséget, ha még nincs, valamint ne sakkozzunk Polgár Zsuzsával és ne játsszunk a tűzzel, mert mindkét esetben mi fogunk veszíteni.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője

„Stefi bá’ nem érzelemdús,

Hanem szerverkereskedő!

Nem látja, hogy életem bús,

S lelkem síkja cseres redő?!

Legyen teste élelemhús,

Falja fel a Weress Bedő!”

/Maraih Mörája alias Kasza Blanka, aki nem a rája arája/

„Igaza van a lánynak. Pár kapcsolat mindig jobb, mint egy párkapcsolat. Főleg, ha házasság a vége. Esküvői bevonuló zenének ezt ajánlom: Ossian – Menetelés a vágóhídra” /M. András, a költő legállandóbb és legromatikustalanabb kommentelője/

„eM úr, kő van szíve helyén?!

Tyű, de megütön önt, hej, én!”

/Titántálú Titanilla, nótafa és romantika díler/

„Hajadontalanul rí Don,

Hisz’ nem járhat vágóhídon!

Ahogy eztet eM úr híjja,

Mer’ agyának vala híja.”

/Násznagyenyedi Kétfűzfáné Jókaibableves Aranygaluska, mélylélektani megmondónő/

„Eddig kapuskesztyűs kézzel bántam ezzel a denevérimádó tyúkkal, de most megtanítom kapuskesztyűben dudálni, hogy megtudja, milyen az olaszok istene!” /Don Narumma, az olajmaffia pénzéhes cerberusa/

„Hajadonnal hogyan ugacc?!

Taplóbb vagy, mint szovjet kosok!

Sík leszel, mint löszös Bugac,

Ha arcodra rátaposok!

Ahol stoplim rád book Face-en,

Elefántcsont Party lészen!”

/Wilfried Stephane Singo, elefántcsontparti válogatott futballista/

„Ez a vers, kedves olvasó, olyan, mintha Frady Endre egy pizzakartonra firkált volna fel egy lidérces álmot, amit egy délutáni szunyókálás közben látott, mikor a tévében párhuzamosan ment a Keresztapa és a Batman – A sötét lovag. Az eredmény: gyomorgörcsöt okozó rímorgia, ahol a „rája” és a „Héra” ugyanabban a kocsmai versszakban próbálják legyűrni egymást. A „tumor nőjön agyára” sor például egyszerre önkéntelen stand-up és szándékolatlan önparódia, míg a „belében sok feles ég” kifejezés olyan, mintha a költő egy pálinkafőzdében próbált volna hexametert írni. Az epikus fináléban pedig Batmannek kellene megmenteni a menyasszonyt, de valójában a verset kéne kiszabadítania saját önsorsrontó szójátékai alól. Ez tehát nem más, mint tébolylíra a köbön: szürreális nászinduló, ahol a frigy tanúja nem Héra vagy a Don, hanem a mentőautó, amit a versolvasó lelki egészségéhez kell hívni.” /ChatGPT/

„Ez a vers nem csupán tébolyult, hanem szándékosan és ördögien groteszk: Frady Endre „Keresztapa nászszándéka” című műve olyan, mint egy szürreális operett, amit egy részeg szatír írt egy kocsma vécéajtajára, miközben Nietzsche-t olvasott visszafelé. A hajadon bömbölése nem pusztán panasz, hanem egyfajta apokaliptikus invokáció: a Don, mint alkoholgőzös zsarnok, nemcsak házasságot ajánl, hanem egyenesen ráját és vesekövet. A vers groteszk képei – „tumor nőjön agyára”, „fesse kékre jó Héra” – nemcsak a klasszikus mitológiát gyalázzák meg, hanem a magyar nyelv szürreális lehetőségeit is kiaknázva egyfajta posztmodern népballadát teremtenek. A záró szakaszban Batman megidézése nem puszta geg, hanem a megváltás iránti kétségbeesett vágy. A hős, aki cicát és ebet ment, itt a női ideál, a Don ellentéte, a remény utolsó bástyája. A „lapíts Don orrot” sorban a fizikai agresszió groteszk humora találkozik a morális igazságszolgáltatás vágyával. A vers ritmusa zaklatott, rímképei szándékosan erőltetettek, mintha a költő a nyelvet is meg akarná erőszakolni, hogy az végre kimondja a kimondhatatlant. Ez nem líra, hanem verbális Molotov-koktél. Frady Endre verse egy dadaista lázálom, ahol a groteszk, a mitológia és a popkultúra egyaránt áldozatul esik a nyelvi anarchiának. Vesevelős? Inkább veszett. És épp ettől zseniális.” /Copilot/

„Mi ez a tektonikus elme-rengés, ez az agyalapi zagycunami?! Ki ez a detoxikálatlan félkegyelmű, ez a romatikát antik rommá zúzó násztáncpojáca?! Miért kell egy kontraszelektált antitalentumnak állandóan olyan szorgalmasan miazmás trágyát gyártania, mint sztárolt szovjet sztahanovistának a szocialista selejtet?! Frady Endre ismét felböfögte a belső elmeháborodott pszichopata ragadványait és beleokádta az irodalom szélsebesen pörgő ventilátorába, hogy ugyanúgy beszennyezze vele az emberiség józan paraszti eszét, mint a zenekultúrát a lakodalmas rock és a Slamovits utáni Edda! Inkább feküdjek ismeretlen katona sírjában, minthogy még egy Frady Endre vers a szemem elé kerüljön! Ebből az összegyűjtött grafomán szemétből inkább valami nagy-nagy tüzet kéne gyújtani, hogy melegednének az emberek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy lehet Batmanokért epekedni, amikor én is létezem?! Az összes úgynevezett szuperhős összes úgynevezett pusztító szuperképessége együttvéve sem ér fel az én alapbeállítású hónaljszagommal.” /Chuck Norris/

Hambi a palacsintaképű macska

Ha Hambi egy macska neve,

Akkor a költő eleve

Félzsömlék közt képzeli el,

Ami éhi s ételi jel.

Ámde Hambi nem egy étel,

Bár ételt ő sosem vét el,

Ettől zsírrétege vastag,

S tompán cuffog rajta has tag.

Hambi nem fut egér után,

Nézne is rád majdnem bután,

Mint ki agybajodtól ijedt,

Hogyha kérnél tőle ilyet.

Hambi tehát alva fekszik,

Mint Alföldön rengeteg szik,

Álmában az ege kék és

Palacsintaképe békés.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/Zh3GYFvfGBc

„Hogy hívhatnak egy palacsintaképű macskát Hambinak?! Ez rosszabb és értelmetlenebb, mintha egy háziszöcskét Grass-Whoppernek neveznének el, vagy egy denevért Bőregér Kingnek! Ha legalább méheket enne, akkor érteném a Hamm Bee nevet, de így?! Egy palacsintaképű macskát Lekvárosnak, Túrósnak vagy Kakaósnak kell hívni! Amúgy pedig a tulajdonos évek óta tartozik nekem a Név Adóval! Ideje lenne a hátralékokkal együtt befizetni a számlámra, hogy ne az Államot terheljük az ilyen piszlicsáré ügyekkel! Másfélmillió lesz és ne terheljük egymást számlaügyekkel!” /Taxy Maxy, a Nomen Est Omen (NEO) családi kisvállalkozás névadóbeszedési csúcsragadozója/

„Hát tehetek én arról, hogy az építész kolléganőm palacsintaképű macskájának Hambi a neve?! Én lennék a hibás amiatt, hogy megverseltem?! Kérem, tisztelt birodalmi íróság irodalmi bíróság, enyhítő körülményként vegyék figyelembe, hogy nekem születési rendellenességként hétoldali idült rímkényszerem van! Páratlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /F. Endre, költő- és hidász-gigász/

„Ez a Hambi egy kicsit el van kényeztetve. Mint az olvasók, akiknek ilyen versek jutnak.” /M. András, a költő legállandóbb és legelkényeztetettebb kommentelője/

„Az ily vers az elmét fényez.

S olvasónak jó, ha kényez-

-tetik. Ugye, eM úr, tény ez?!”

/Illuminátus Iluska, fényestekintetű kényelemszerelőnő/

„Még hogy kényeztetve lennék?!

eM úr, önben nincsen fenn ék,

Ami rögzítené agyát?!

Irány doki s mondjon nagy ÁÁÁÁ-t!”

/Hambi, a palacsintaképű macska első megjegyzése/

„- Mangiare gatto fritto! –

- röhög rám egy talján,

s elkezd kisütni itt, ó!

s forrok tepsi alján.”

/Hambi, a palacsintaképű macska utolsó megjegyzése/

„Költő úr, Költő úr! (Ezt kissé sopánkódó hangon írom.) Ugyanis újfent tévedni tetszik, hiszen nincs a világon olyan kövér és lusta macska, amely ne gerjedne az egérre. Még egy palacsintafüggő, zugevő, kórosan elhízott, Hambi nevű macska is elkezdené üldözni az egeret, ha nem is tudná utolérni cuffogó zsírréteg általi akadályoztatása folytán. Ezért úgy ítélem meg, hogy Hambi macska vagy kitaláció, mint Garfield, aki szintén nem érdeklődik az egrek üldözése iránt, vagy egy mutáns, akiből annyira kiveszett az alapösztön, mint a magyar gazdaságból a konjunktúra. Persze manapság már annyi pszichés betegség ütötte fel a fejét a háziállatoknál is, hogy Hambi akár mauszofóbiában is szenvedhet. Na de kérem, kérem! Mivel a versben sem mutációról, sem mauszofóbiáról nem esik szó, Hambi macska csakis fiktív lehet. És akkor jól nézünk ki! Mert akkor már Költő úr is oda süllyedt, mint a politikusaink, hogy kitalált mesékkel traktál minket a rögvalóság véres verejtékes és drámai tálalása helyett. De ha így van, akkor a mese lehetne legalább borzasztóbb, elképesztőbb, legalább annyira szenzációhajhász, mint a napi betevő híreink a tévében. Például mennyivel jobban csengene ez a vers, ha Hambi macska beleesett volna a palacsintatésztába, majd anya véletlenül kisütötte volna őt az egyik palacsintában, mert az eszemadta annyira lusta, és annyira szeret sütkérezni, hogy ki nem mászott volna a forró serpenyőből sem. A 6 éves Lacika pedig megjegyezte volna ebéd közben, hogy "Anya, a diós palacsintámnak olyan Hambi íze van!" Mire anya: "Még kimondani is szörnyű, kisfiam! Ez lehetetlen, hiszen tudod, hogy vegetáriánusok vagyunk. Hamburger ebben a házban szóba sem jöhet!" Kedves Költő úr! Ha legközelebb vért, verítéket, katarzist szeretne a versében, forduljon hozzám bizalommal. Én leírom prózában a történetet, kedves Költő úr pedig megversesíti. Ha mi ketten összefogunk, kő kövön nem marad a magyar irodalomban! Erre inni kell! Egy kis nyers palacsintatésztát. Mert mit mondott Lenin apánk? Be a szervezetbe! (Amíg nem késő, és el nem ér a forradalmi terror.) Egs!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá, ön sopánkodó!

Ön szerint az egérsodó

Meg a Hambis palacsinta

Éppen oly egykutya, mint a

Politikus Lenin-mese,

Hol a közpénz szerelmese

Minket fikciókkal etet?!

Aludjon még másfél hetet!”

/Sánta Klauszné Mausz Trofóbia, szövegértetlenségi konjunktúravezetőnő/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zsírpapírra firkálta volna fel a konyhában, miközben a hűtőből kiesett egy félig megevett palacsinta. A „palacsintaképű macska” már önmagában is a költői ihlet végstádiumának klinikai tünete: egy olyan kép, ami egyszerre lapos, nyúlós és emészthetetlen. A rímek úgy puffannak, mint egy túlsült lángos a betonon, a humor pedig annyira erőtlen, hogy egy kómás teknőc is előbb nevetné halálra magát, mint az olvasó. Hambi nem karakter, hanem egy kifulladt poén, amit Frady Endre kétségbeesetten próbál négyszakaszos eposzként eladni. Ez nem irodalom, ez egy elhibázott gyomorrontás nyelvi lenyomata – olyan, amitől nem csak az olvasó, de a költő anyja is a falnak szalad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre verse olyan, mint egy palacsintába csomagolt dadaista rémálom, amit egy macska álmodott, miután túl sokat evett a hűtőből és megivott egy liter szódát. Hambi nem macska, hanem egy mozgásképtelen zsírkompozíció, akit a költő valószínűleg egy pizzásdobozban talált, miközben a verset írta. A „palacsintaképű” jelző nemcsak vizuális, hanem gasztronómiai támadás az olvasó ellen: itt nem esztétika van, hanem étlap. „Félzsömlék közt képzeli el” – ez nem verssor, hanem egy szendvicsreklám, amit egy éhes marketinges írt ebéd előtt. A „cuffog rajta has tag” pedig olyan hangutánzó szó, amit csak akkor hallasz, ha egy macska ráül a távirányítóra. A rímek néha olyan erőltetettek, mintha egy versgenerátor és egy kenyérpirító közösen írták volna őket. „Egér után – majdnem bután” – ez nem költészet, hanem egy szürreális IQ-teszt. Az utolsó versszakban Hambi már nem is macska, hanem egy geológiai képződmény. „Mint Alföldön rengeteg szik” – ez a sor olyan, mintha Petőfi és egy geográfus közösen írtak volna egy macskás mesét, miközben térképet hajtogattak. Ez a vers nem kér bocsánatot, és nem is ad kegyelmet. Frady Endre itt nemcsak a lírát, hanem a macskákat, az étkezést és a józan észt is gúny tárgyává teszi. Ez nem költészet – ez egy kalóriadús kulturális trollkodás, amit csak erős gyomrú olvasóknak ajánlunk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ferde szemmel ne nézz rája

Hambiban ninc cirke, rája

Cakis olcó kici macka,

Füle, farka kicit cacka.

Ne zavarjon téged eztet,

Faljad, egyed, nem ereszted!

Hogyha karmol, harapj nagyot!

Előbb-utóbb abbahagyod.”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas streetfoodfighter/

„Ház úr, maga macskát enne?!

Jobb a vörös csicskás penne,

Aminek nincs kifent karma

S gyorsan kész, mint Instant Karma.”

/John Lenin, bolsevik ex-beatle

„Ez nem vers. Ez egy kulturális bűncselekmény, amit Frady Endre elkövetett a magyar irodalom ellen, miközben egy palacsintába csomagolta a középszerűséget, és ráöntötte a nyelvi igénytelenség szószát. Hambi, ez a zsírrétegek közt vergődő macskakarikatúra, nem karakter, hanem egy szimbóluma annak, ahogy a posztmodern nihil felfalja a költészetet. A „cuffog rajta has tag” nem költői kép, hanem egy hangutánzó horror, amitől József Attila sírva kérne menedéket egy dietetikusnál. Ez a vers nem kérdez, nem provokál, nem emel fel – csak fekszik, mint Hambi, a líra palacsintába sült kudarca. A magyar irodalom nem ezt érdemli. A magyar olvasó nem ezt érdemli. És én, mint kritikus, nem ezt akarom olvasni, amikor verset keresek – hanem katarzist. Ehelyett kaptam egy macskát, aki nem fut egér után, mert túl lusta. Ez nem vers. Ez egy kalóriadús kulturális trollkodás.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor Hambi nem üldöz egeret, az csak azért van, mert fél, hogy ellopja előlem a dicsőséget. Ha én álmodok, az ég nem kék, hanem rettegő vörös. És ha valaha palacsintát sütök, abban nem macska van, hanem az univerzum összes félelme belegyúrva. Frady Endre? Az én árnyékom írt már nála jobb verset, miközben egy kézzel szétverte a Holdat.” /Chuck ChatGPT Norris, a természetesen mesterséges intelligencia (is)/

Sas Tas dühöngése

Dühöng Sas Tas penészmérnök,

Nem érti meg azt, hogy mér’ nők

Szülhetnek csak, férfik mért nem:

„Mért női az erre ért nem?!”

Nagyon úgy tűnik, a hímnem

Halmazban is van pár, ím, nem

Agyra gyúró tompa egyed:

„Nekem nem jár se gyes, se gyed?!”

Bőg agresszív kérdés: „Mé’, he?!

Férfiaknak mé’ nincs méhe?!”

Így szól neje Sas Tas úrnak:

„Méhek zümmögnek és szúrnak!”

Sas Tas penészmérnök retten,

Alél s élesztgetik ketten,

Neje s Xha a tibeti jak:

„De nyápicok a férfiak!!!”

„Szegény drágám nem a legélesebb kés a fiókban, de nem is az eszéért szerettem bele. Miután láttam, hogy ő nyer meg minden penészes közbeszerzést, úgy éreztem, hogy van az a pénz, amiért szépnek és okosnak tudom őt látni, akinek utódot szülni nem csak öröm, de hazafias kötelesség is.” /Sas Tasné Has Pókica, zen észmérnöknő és anyagias anyatigris/

„Úgy kerültem bele ebbe a versbe, mint Pilátus a krédóba, de mosom kezeimet! Az az igazság, hogy általánosságban nem tudom, mi az igazság, de tuti, hogy az emberférfiak – pont úgy, mint minden férfi jak – nyápicok!” /Xha a tibeti jak/

„Nos, a nemértés, mint civilizációs kockázat mindig is jelen volt közöttünk. Egykoron ugye a tudomány és a kultúra képviselői, a felvilágosodás erői hősiesen küzdöttek az értés elterjesztéséért, szegénykéim. Az azóta eltelt évszázadokban váltakozó esélyekkel folyt a harc az értelem és az értetlenség csapatai között, mígnem eljutottunk Frady Endre munkásságának mai gyöngyszeméig. Lássuk be, egy ilyen alkotás az internet szárnyán önmagában is könnyűszerrel reménytelenné tudja tenni a nemértés elleni nemzetközi erőfeszítést. Hagyjunk fel minden reménnyel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Így szól haragtól parázsló

Szájjal Óz, a nagy Varázs Ló:

Herr Humán für Über Alles!!!

Aki vétóz, abból hal lesz!!!”

/Csótányossy Csimborasszóné Csakracsóró Csikicsuka, csumidaleguánt csicseregtető csapatkapitány/

„Aki nemiséget nem ért,

Folyamodjon másik nemért!

Nemváltani lehet, noha

Sokak szerint: Nem, nem, soha!”

/Dr. Nemváltó Igenné Igenváltó Nemke, a Humán Urat Regionálisan Kapitalizáló Alapítvány (HURKA) töltelékként alkalmazott főorvos helyettese/

„Inkább örülne Sas Tas, hogy nekünk, férfiaknak a szaporodás könnyebb része jutott...” /M. András, a költő legállandóbb és legörülőférfibb kommentelője/

„Még hogy a könnyebb része, eM úr, még hogy a könnyebb része?! Járt már maga szülőszobában?! Borzalom, ami ott folyik! Apukaként nézve rettenetes! Ott az anyukák sosem ájulnak el, mi apukák viszont annál gyakrabban! Én is összeestem mindhárom gyerekem születésénél, de a barátaim szerencsére előre felkészítettek erre a problémára és mindhárom esetben volt a fejemen bukósisak!” /Ragurágó Rögény, vadászpilóta és karate világbajnok/

„Sas Tas tapló, nem csak irigy,

Neki ez e cucc csak ürügy,

Hogy ne örülhessen, (m)er’ egy

Lukfej manus, totál űr-agy,

S azt hiszi magáról, ő rügy.”

/Rezső One, alias R1/

„Frady Endre ismét leszúrta a költészet szent tehénkéjét, majd rajta ugrálva skandálta: „méh, méh, méh!” – és a tehén csak bőgött. A „Sas Tas dühöngése” olyan, mint egy barkácsáruház akciós kifutója: minden van benne, de semmi sincs a helyén. A penészmérnök egzisztenciális hisztériája, a férfi-méh utáni vágyakozás, s végül a tibeti jak deus ex machinája olyan groteszk szimfóniává áll össze, amelyből a logika pánikszerűen menekül. Frady itt egyetlen mozdulattal szétrobbantja a biológia, a társadalom és a józan ész kereteit – de az így kapott törmelékből egy bizarrul szórakoztató, abszurd kaleidoszkóp keletkezik. Ez nem költészet, hanem irodalmi szabadulószoba: csak ne próbáljunk kijutni belőle.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Erről egy fájdalmas vicc jutott eszembe: Mi a fájdalmasabb? A szülés vagy a t.kön rúgás? Ki tudja!? Egy biztos: t.kön rúgást követően egy férfi sem szólt, hogy még egyszer!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas leépítőmérnök/

„Ház úr, e vicc, mit itt szült Ön,

Mint egy t.kön rúgott szultán,

Ki már túlvan hanyatt szaltón,

S terjeszti itt hosszán-széltén,

Fáj, mint tompa késsel szelt ín.”

/Fahal Flex, alias Szil Ton/

„Frady Endre „Sas Tas dühöngése” című műve egy groteszk humorral átitatott, abszurd lírai jelenet, amely a nemi szerepek és biológiai adottságok körüli társadalmi feszültségeket karikírozza ki. A vers nem csupán egy penészmérnök dühkitörését mutatja be, hanem egy mélyebb, szatirikus reflexiót kínál az identitás, férfiasság és társadalmi elvárások témakörében. A vers tele van frappáns rímekkel és nyelvi csavarokkal („Méhek zümmögnek és szúrnak!”), amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem ironikusan reflektálnak a főhős értetlenségére. Sas Tas, mint penészmérnök, már önmagában is abszurd figura, akinek szakmája és világlátása egyaránt a társadalmi perifériát képviseli. Dühöngése nemcsak komikus, hanem tragikomikus is: a férfi identitás válságának groteszk megnyilvánulása. A vers játékosan, de élesen mutat rá arra a férfi-női szerepkörök körüli frusztrációra, amely sokakban ott lappang – különösen a szüléshez és gyermekneveléshez kapcsolódó jogok és lehetőségek terén. A tibeti jak, Xha, mint mellékszereplő, a vers csúcspontján jelenik meg, mintegy deus ex machina, hogy kimondja a végső ítéletet: „De nyápicok a férfiak!!!” Ez a mondat egyszerre nevettet és elgondolkodtat. Frady Endre műve nem hagyományos szépirodalmi eszközökkel dolgozik, hanem a groteszk, az abszurd és a nyelvi humor határán egyensúlyozva tárja elénk a modern férfi identitás egyik szatirikus válságát. A vers nem kínál megoldást, de tükröt tart – és ebben rejlik valódi ereje. Ha Sas Tas dühöng, mi vajon csak nevetünk, vagy magunkra ismerünk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A méztermelvény nem érdekes. Bár, nem egészséges, ha jön egy méh és beleharap az ember húsába. De az alapvetőleges kérdés továbbra is fönnmaradlik. Mer, már mér csak nők szülhetnek, a férfiak pediglen nem? No, már, mér? Erőteljes akaraterő sem számít? Magánrendelésen is kivitelezhetetlen? 87%-os pálinka bekebelezése miatt létrejött másállapot, sem súlylik úgy, hogy beleesik a latba? Ez totális diszkrimináció!” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Mézpálinkás másállapot?!

Nyuggerapó, kérjen lapot,

De ne tizenkilencre ám,

S ne is hivatkozzon reám!

Szülész mégis magánrendel?

Okvetlenül menjen kend el!

Latba lépve nézze, min áll

Totál úr, ha diszkriminál!

Dísz krimin áll, Christie Agáth?!

Mindenki szülje meg magát!”

/Téboly Tuboly, huszonegyező totális kikészülészorvostanhallgató/

„Kedves Költő úr! A férfiasság mértékét nem agyra gyúrásban és IQ-ban mérik, hanem izomtömegben, nem tetszett tudni? De ez nincs régóta, csak mióta megjelent az MI. Az MI úgyis mindent megmond, akkor meg minek nekem túlméretezett szürkeállomány és tanulási meg gondolkodási képesség? Szerintem elég munka az agynak szabályozni az evést, ivást és ürítést, ne terheljük az agyat gondolkodással is, ha már van MI-nk. Kérem, kérem, én haladok a korral, egy pár hónapja elkezdtem keményen gyúrni a konditeremben, hátha belőlem is férfi lesz. Szedek hozzá szereket is, amelyeknek vannak mellékhatásai, például, hogy néha elfelejtek dolgokat, például, hogy mi a nevem, de szerencsére meg tudom kérdezni az MI-t, és így újra rájövök, hogy ki vagyok. Erről jut eszembe, elbeszélgettem a konditeremben néhányszor egy férfival, akinek említettem, hogy skizofrén vagyok. Erre megkérdezte, hány fekvőtámaszt tudok csinálni. Mondom, 15-öt. Erre ő: "Tizenötöt? Akkor te nem vagy skizofrén, ugyanis egy bolond százat csinál." Költő úrnak is azt ajánlom, hogy járjon konditerembe, ha pontosabb diagnózist kíván kapni egyes betegségeiről, de egy kicsit edzeni is.

Mert ha esetleg tényleg nem születik több férfi, legalább maradjon néhány, aki meg tudja termékenyíteni a világ női lakosságát. Egyébként a Költő úr éleslátását dicséri a felismerés, hogy férfiaknak is lehet méhe, például, ha az illető méhész vagy rovargyűjtő. Sőt, petefészke is, ha például az erdőből hazavisz egy madárfészket és petéket tesz bele. Legegyszerűbb megoldás erre békapetét használni. Ezért, ha egyszer politikus leszek, és hatalomra jutok, első dolgom lesz, hogy törvénybe iktassam a férfiak emancipációja nevében, hogy a méhhel és petefészekkel rendelkező férfiak is kapjanak GYED-et és GYES-t, hogy megfelelő körülmények között tudják kis békáikat felnevelni. Szóval, ha majd itt lesz az óra, ne habozzon, szavazzon Ön is Stefi bácsira! Remélem ez megnyugtatja a Költő urat, mert utóbbi két versét olvasva vélek felfedezni némi idegi kerültséget. Nyugodjon meg, a fejlődést nem lehet megállítani. Your country needs you, küzd Stefi bácsival a férfiak egyenjogúságáért, és szabadítsuk fel végleg a férfiakat a női elnyomás alól!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi úr, ha iszik, e máj,

Melyben gyűlik szeszes vegyszer,

Duzzad, mint a túltolt MI,

S maga skizó rént szül egyszer.

Szülőszobás konditerem,

Melyben gyűlnek izmos szerek,

S ahol fekvőtámasz terem,

Terhes pocakként lesz kerek.

Illa berek, nádak, erek,

Pocak kerek, benne gyerek,

Habzanak a belga serek,

Minden IQ-t lazán verek!”

/Dr. Antistefi bácsi, antianyagban gazdag skizofrénszarvasméz díler és Antigoné keménységű eszmerendszerváltókezelőorvos/

„Mi ez a mentális vajúdás utáni szellemi elvetélkedés?! Ki ez a méhlepényhal agyú szülőszobanövényevő hímbölény?! Selyem köldökzsinórt neki! Versszakonként szüljön óriássünt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Annak, ki nemnőként szülne,

Bömbölöm ámbráscetül: NE!!!”

/Mobil Dick, a hordozható fehérbálna/

„A munkanélküli lógós férfiak ne henyéljenek, hanem tegyék hasznossá magukat és szüljenek, mert fogy a magyar és lötyög rajtunk a Kárpát-medence! Ahogy a nagy orosz Költő mondja:

          Szülni ma becsület dolga!

          Míg medrében zúg a Volga,

          Tas is szüljön, ne csak Olga!

Bajszos arccal a koedukált szülőszoba felé! Magyar ököl, magyar öl, hun hazafit szül, ha köll! Nertársaim, az a siker, hogyha minél több az iker! Előre!” /Kövér László, házelnök/

„Amikor az ÚR ’Legyen világosság!’ ötletére megszültem a fénykibocsátó égitesteket, többek között a Napot is, még mindenki szakmányban szülhetett, akár naponta többször is, csak a hetedik napon pihentek meg a méhek a tőgyfán, így aznap csak az előző napi tejjel és mézzel folyt Kánaán az Édentől keletre. Régi szép idők!” /Chuck Norris/