Céklám

Átok ül a céklámon?!
Penész miatt ciklámen
Színű, ám én mega-szám
Kitátom és megeszem.

Íze bár nem lányálom,
Megrágom és lenyelem.
Szájt utána csukni rossz,
S gyomron rúg, mint Chuck Norris.

Kóbor dallam

Kóbor dallam... Nem egy Mozart!
Olyan, mint mikor pár ló cárt
Tapos s cárnak hátán pata
Ütemtelen ratatata
Hangot hallat, s süket bojár
(Kinek torkán varjúszó jár)
Sündisznóra zuhant görög-
-dinnye módján halálhörög...
Rút e dallam, ez a kóbor!
Vagy csak túl sok volt az óbor?

Hárfatea

mottó: Ki oly fool, hogy full, az fúl.

Hamis hangú hárfatea
Húrszakadtan zúdul le a
Hős torkán s a bele tele.
Majd szája is s lé kifele
Csordul s gyomra kordul zordul,
Hasra fordul, padlót orr dúl,
S Bé negatív tea elegy
Langyul csordogálgat el egy
Mélyebb szintű sarok felé
(E sarokba nem lő Pelé
Gólt, mert ez nem olyan sarok),
S lassacskán, mint facsiga-rock,
E zagy-trutymó mindent elönt…

Olvasóm, most mossam fel önt?!

A marathóni futó

Marathóntól futva Athén
Oly messzi, hogy fogamat én
Fűbe haraptatom, amint
Beérek, s ha C-vitamint
Tartalmaz és B, D, meg A
Is van benne, sőt ómega
Hármat is rejt zöld gyep hűse,
Túlélem…
… Ja, nincs még fű se?

Kossuth Lajos aztat írja...

Kossuth Lajos aztat írja,
Elfogyott a faxpapírja,
Komputere viszont kímélt,
Arról küldözget majd emailt.

Árad a mail, gépem mail-tó,
Lajos bá’, nem vagyok méltó!
Annyit ír, mint három Gogol,
Ki ily aktív, mért nem blogol?!

Főoldal lőn Nemzeti Dal,
Ferenc Jóska földre hidal,
S magyar nemzet klikkel: „Tetszik”
Ja, és elég napi egy cikk!

Borsodi Söralátétvers

Meghívó a műsoros eredményhirdetésre

Most vasárnap (2012 március 18.) délután 17:00-kor az APACUKA Kávéházban (Bp. VI. ker., Nagymező u. 54-56.) lesz a Borsodi Söralátétvers pályázat díjkiosztója, ahol én is érintett vagyok. A helyezettek felolvassák az őket odakvalifikáló versüket, és a felolvasások között Kálloy Molnár Péter zenél. Akinek van kedve jönni, az szeretettel meg van invitálva. A belépés díjtalan.
Özönöljetek! Szuper lesz!

(A képen a költő izgul, hogy hogy ilyen sisakkal beengedik-e a kávéházba? Úgy dönt, hogy nem, ezért inkább gyorsan megeszi.)

Az esemény Facebook oldala:
https://www.facebook.com/events/308905322507110/


ui.: Egy kis szórakoztató kedvcsináló. Ezt írta a zsűri az Irodalmi Lépegető jeligével beküldött 6 db versikémről:

„A szerző mindegyik szösszenete a sörivó szerepében szólal meg. Verseiből kitűnik, hogy jól bánik a formával. Humorának legerősebb eszköze a szélsőséges, játékos rímek használata, szinte az összes szövegét erre építi. A legértékesebbek azok a darabjai, ahol ezen túllépve mutatja meg, mennyire jó érzéke van a nyelv csűréséhez-csavarásához. Hat lépegetés, több jó geg, tud írni, gyakorolja is, no meg pár olyan rossz rím, hogy az már jó! Legalábbis jól forgatja.”

Ja, és maguk a versek:

1.,
Sokat ittam, korsóm remeg…
Ne röhögjél ezen te meg!
Vissza-vissza húz az asztal,
Mennék már, de itt marasztal.
Nyelvem akad, duplán látok,
S nem csak fittyet hányok rátok.
Kár, hogy hullámzik a padló,
Mert, mint gyomron rúgott vadló,
Ügetnék az ajtó felé…
Nagyon furán hat rám e lé!




2.,
Jóembert, ki vígan vedel,
Söröskrigli nem enged el,
Amíg ki nem látszik alja,
Kortyolgatni marasztalja:
„Hinnye, nem mehet most kend el!”
A kend bólint s újat rendel.
Nem száraz (mint tavalyi szik)
Az ő torka, hiszen iszik.
Újabb korsó, szép az élet!
Meg ne fordítsd lenül vélet!

3.,
Kriglim alatt söralátét.
Vajon sörivási kátét
Olvashatok-e most rajta,
Vagy csupán egy vicces fajta
Négyzetesre erőltetett
Kínrímmel telt versezetet?
Van még négy sor… már csak három,
Utolsót már nagyon várom!
Szárad a szám… már csak kettő…
Hej, de szomjas lettem ettő’!

4.,
Mit tegyek a sör alá hét-
-végén, ami olvasható?
Öntsek betűtésztás kávét,
S legyen sötétforró a tó?
Idézzek esetleg Mátét:
Hegyibeszéd, Mindenható?
Á, túl mély lenne és má’ tét
Nélkül el nem fogyasztható!
Legyen verses söralátét,
S dőljön irodalmi jatt, ó!

5.,
Páranedvből eredendő
Szabályosnak látszó körfolt
Látszik itt, ám törlőkendő
Felitatja azt, mi sör volt.
Feltörli, és felszárítja,
Volt-nincs, olyan, mint az élet…
Hullik könny és szuttyog szittya
Szomor: Jaj-jaj, nincs kímélet!
Az az enyém, amit iszok,
El ne vedd a söröm, piszok!

6.,
Pivo diem! – Sörj a mának!
Ha netalán túlinnának,
Még egy kriglit rendelj, haver!
Rossz a sörellenfél, ha ver.
Önmagadon vegyél erőt,
S gyertyafényben nézd meg e rőt
Csillogású habos italt:
Senki sincs, ki ettől kihalt!
Jó lét harap habos agyar,
Csak sört igyon, aki magyar!

A szoba

Ajtó mögött mi van, szoba?
Ha belépek, felém dob a
Bent ülő egy vaskos dárdát,
Mondván: „Szikkadt szívét járd át!”?

Vagy tán néhány öreg néni
Kötöget bent Frédi-Béni
Mintás sálat s egyik sem rest
Horgolni pár húszméterest?

Mi van, hogyha Kossuth Lajos
Rádiózik étolajos
Hordón állva? (S a regiment?
Szétesett, míg a reggae ment?)

S ha az ajtó nem is ajtó,
Csupán jajhullámzó baj-tó?!
Maradjon csak mindez titok,
Úgyhogy inkább be sem nyitok!

Robotgyár

Robotgyár romjain fű nő,
Nem készül itt többé műnő,
Se műférfi, se új művész.
Enyészet van csak és nyű-vész.

Fénykorban a sok-sok robot
Műlovat ült s négyes bobot,
S kilenc alatt futott százat.
„Edzés” volt a magyarázat.

Ám jött fatal error malőr,
S rozsdamentesnek szánt halőr
Kapott két fénysebes kezet…
És Chuck Norris keletkezett!

DÁVID

(előadás sorozat meghívó)

Dávid király arról híres,
Harcol nappal s zsoltárír es-
-tefelé és zeng a falant,
S míg ő dalol, rátör alant-

-asan ellenséges sereg,
S ő csak futtában tud bereg-
-gelizni, majd mond egy imát:
„Ó Uram, fut mindenkim át

Velem együtt újabb hegyek
Felé! Hát így hogyan egyek?!”
Hősünk dühöng, lelkén folt ár
Nő s lőn új bűnbánó zsoltár.

Dávid olyan, mint én, mint te,
Vagy majdnem, de tök őszinte.
Róla szól majd okos beszély,
Jöjj, halld, ne kószálj szerteszéj-

-jel!

Időpontok: minden vasárnap de. 10:00
Helyszín: Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet
www.krisztusegyhaza.hu

Influenzám

Laza lázzal törő torok
Ellen hatnak csodaporok.
Oldom, iszom meg én, meg én...
Ángliusul: again, again...

Influenza rút egy izé,
Nem írt erről soha Bizet
Kármentesítő dallamot
Se e Földön, se Túl Amott.

Mégse halok bele, nem én,
Hiszen folyvást süt le remén-
-ysugár, meg rántott húst Anyám,
Hogy ehessek fincsit ma, nyám-

-nyám-nyám nyám-nyám!!!

(büfi)

Örök kérdés

Örök kérdés, hogy a sajt
Hasznot, avagy hasat hajt?
Hinnyét vált ki, netán jajt?

(Pocakban a bendősejt
Mindeközben mit sem sejt,
Emészt csak s nem csóvál fejt.)

Akit avas tyúksajt sújt,
Hörögve bőg ujujújt,
S tenmaga lesz hasfelfújt.

Ám, ha ízes az a sajt
S nem lelünk ősz hajt se rajt,
Hallassunk víg rágás zajt!

Borsodi söralátét vers

(helyezetlen pályázati líra)

Fekete bakancs

Jó bakancsom fekete,
Fényt nyel el és néma.
Felmerül, hogy süket-e,
Letesztelem én ma:

Püfölöm a zongorám,
S akkorát rúg belém,
Mintha esne Kongó rám…
Leteszteltem, le én!

A híddekorátor

Látvány, amit Ida lát:
Völgyet vashíd hidal át.
Hősnőnk így zengi dalát:

„Ha az ember odalép,
Zöldfestékszór s csodaszép
Ábra leend: Yoda kép!

Tök élethű: Laza, vén...”
Híd alatt meg az a mén,
Amely zöld lett, hazamén.

Elvágy

"Cseh talajban lévő szemcse"

Cseh talajban lévő szemcse
Nem állítja, hogy ő nem cseh.
Sőt, nem állít semmit soha,
Csak úgy elvan, mint a moha.

Moha elvan, összes vágya
Földre hullni, lenni trágya,
Felhizlalni hangyák bolyát,
S midőn erdőn folyó foly’ át

Bubis biomassza módon
Utazgatni kies, ódon
Rézsűk közt mint szerves szemcse
Messze földre, ami nem cseh.

Időlefagyás

Karodról óra
Esik a hóra.
Lefagy az idő,
S nem kérded, mid ő?
Hatlan a hasis,
Légáll a sas is,
Bambul a barbár,
Rozsda se mar már.
Nem köt a cement,
Egy mentő se ment,
Nem hal, ki halna,
Nem fő ma alma,
Nem hajt, mi termő,
nemecsek ernő.
Nem ing az inga,
Nem King a Kinga,
Indó nem indóz,
Kék minden Windows,
S nem ej, mi a kő.
Chuck Norris, csak Ő!

Romantikus tragédia

Idézzük fel együtt a világirodalom legmagasabb 'rövidség x romantika' szorzatértékű félperces szerelmi novelláját, amelyet a Velence-felsői Nemzetközi Giccsfolyam Fesztiválon a legrövidebben romantikus és a legromantikusabban rövid kategóriában egyaránt Arany Érrel tüntettek ki.

* * * * * * * * * * *

Frady Endre:
Romantikus tragédia

"A hideg napsütés felszárítja-e a könnyeket?"-kérdezte volna
önmagától Wilfried, a lánglelkű svábbogár, de egy érzéketlen
papucstalp roccsanós csattanással kioltotta ifjonti életét...
... Rosalinda, a finomérzésű csótányhajadon, látván szerelmének
tragikus végzetét, bánatában a lefolyónak ment...
... immár soha meg nem kötendő frigyük így gyümölcstelen maradt...
... Emlékük már csak a rovartársadalom szívében él, hiszen már
Wilfried nyomát is rég elmosta hypós rongy...

* * * * * * * * * * *

Frady Endre tegnap újságírók kérésére megtörten beismerte, hogy ez igazából egy nagy lelkiismeret ki- és feltáró és családi bűnmementóállító mű, mivel Wilfried, a lánglelkű svábbogár halálát az ő papucstalpa okozta. Mentségére könnyek között csak annyit tudott felhozni, hogy a nevezett lábbeli ekkor még nem az ő lábán volt, mivel azt csak jóval később örökölte bogárgyilkos anyai nagyapjától, Szendeszelíd Szomortól, akit viszont a családban szemlesütő titokban mindenki csak 'A Vérestalpú'-ként emlegetett.
E szörnyű história igazolására álljon itt e kegyetlen ős verse, melyet a szörnyű tragédia felett érzett kéjes kárörömében írt:

Szendeszelíd Szomor (a Vérestalpú):
YESSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!

"Svábbogár, kit talpam lecsap,
Olyan, mint egy liter ketchup."

Világirodalomfelebarátaim! Borzadjunk el együtt, és ígérjük meg, hogy ezentúl jók leszünk (ha tudunk), és csak azokat az öreg néniket kísérjük át az úttesten, akik maguk is át szeretnének jutni!

Kánka

Tatár sereg nélkül a kán
Oly gyenge, mint zsiráf nyakán
Tévedésből kinőtt kóró,
S leesik az első lóró’

Földön fekszik fájó kánka
Duzzadtan, mint sülő fánk a
Kemencében, s jő az ellen
Kánkánt járni káni mellen.

Kánkának a könnye pereg,
Úgy kellett vóna a sereg
Őnéki, mint kócos zsiráf
Copfjának a hajgumiráf.

Beteg vagyok

Látogattam gyógyász gurut,
Orvosomat, aki házi,
S azt mondá, hogy hörg a hurut,
Azaz beteg vagyok kvázi.

Sajgok, mint egy öreg tanti.
Tüdőm fáj, a torkom veres,
Biotikumom meg anti*,
S ellenséges bacit keres.

Gyógyszeremmel együtt ketten
Vad kórt zúzunk isa purrá,
S alig hőemelkedetten
Nyögdécselem: Hipp-hipp hurrá!

*Fromilid ® Uno 500 mg

Építsünk stabil családot!

(előadás sorozat meghívó)

Magától, mi nő, a csalán.
Család csak fontosabb talán?!
Előbbi az spontán terem,
Utóbbi, meg, mint egy terem
Téglafala körös-körül,
Pont úgy épül s víg nép örül.

Hogy épülsz hát, stabil család?
Szilárd alapzat kell alád,
S arra kerül körben falad,
Mely, ha tervek szerint halad,
Tetőt tart, meg ellent szélnek,
S boldogok, kik belül élnek.

Mily anyagból épül a ház,
Mi az, mitől jót hahaház
Létvidám mester, ki épít?
Megtudhatjuk ezt most épp itt,
Havi egy-egy péntek estén!
Erre jönni lennék rest én?!

Cím: Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet
Első előadási időpont: 2012. február 17. (péntek) 19:00
További információk: http://www.facebook.com/stabil.csalad

Lék

Léket vág az öreg Józsi,
Mai célja kilenc keszeg.
Táskájában elemózsi,
Amíg pecáz, abból eszeg.

Hamarost a bele tele,
Ébren hogyan bírja ki ezt?
Megcsörren a mobiltele,
Zavarván e békés szieszt.

Lékbe ijed, remek e vicc,
Parton röhög havas akác,
S mire Józsink stégre evic,
Beköszönt a nyári vakác.

Müzli

Tejben áznak ízes magvak.
Sasszem ifjonc és az agg vak
Is egyaránt megeheti,
S máris indul az e heti
Bélkönnyítő anyagcsere,
S hív az üldögélde: gyere!
Szék nem reked, zúg az anyag.
Fald a müzlid, ne légy hanyag!

Sísokk

Síeléskor térd- és boka-
-tördelések miatt sok a
Baleseti sebész meló.
Sakkozni járj inkább, helló!

Tohonya tavasz

Talán tohonya a tavasz,
Ám, ha végre eljő, Kawas-
-aki hátról nyilaz Ámor,
S rózsaszínű ködös mámor
Terjed, mint az okosteló.

(Azon nézed asztat, te ló,
Hogy, aszongya hű, de kafa,
Zöldül majd a tarhonyafa,
S harcmező lesz nagy rét, hol vad
Hóemberek hada olvad!)

Jöjj, mint Koplárovics Béci,
S ne tohonyulj tavasz, lécci!

Álom

Álmomban egy lila lepke
A lepkelakótelepke
Fölött köröz, ám egy vércse
Lepkéül, hogy ő is értse,
Rávijjog, hogy „Add meg magad!”,
Ám a lepke izma dagad,
S tudván, hogy a szálló vad árt,
Lecsapja e szörnyű madárt,
S bikaként fú orra lika…

Mit tesz az anabolika?!

Csülök

Étteremben ülök,
Tányéromban csülök,
S számban merőkanál.
Főpincér halkan áll
Mögém, köhint s megint:
„Uram, Ön már megint
Ártánydisznó módon
Zabál eme ódon
Falak között, szégyen!
Megverjük most négyen!”
Állok… ők meg hagynak.
Tök jó lenni nagynak!

Ivartalan kutyák

Ablakomból láttam alant
Kettő kutyát, ivartalant.
Őáltaluk nem lesz kilenc
Altatandó ebke kolonc!

Ivartalaníttasd ebed,
Hasznos ez és meg sem gebed!
Ne legyen, mint úton kátyú,
Ugyanannyi kóbor kutya!

Szegény ország, kevés hami,
Ne legyen se ebcunami
Se túl sok eb, aki gizda!
Ahány kutya, annyi gazdi!

A Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület ezzel (is) propagálja a kutyák ivartalanítását, hogy ne legyen annyi utcára kidobott kóbor eb…
http://zoldzebra.wordpress.com/

Csótika

Nézem elhunyt csótányomat.
Nincsen rajta ujjlenyomat,
Se vér, se semmilyen bűnjel…
Csótim hangja csattan: „Tűnj el!”

Felragyog a tekintetem!
Szép csótikám mégsem tetem,
Csak szuszókált nagyon mélyen!
Hurrá! Vivát! Soká éljen!

Fincsi ebéd

Örül Béci, ujjong Nusi,
Ma az ebéd rántott husi!
Rósejbnivel falva fincsi
S energikus, mint a finn csí.

Barna sörből hogyha van ír,
Azzal esik jól a panír.
Villán négy hegy, késen egy él
Legyen, s ha nincs, kézzel egyél!

Hali-dubi, subi-gali,
Savanyúság ubisali!
Lá-lá-ti-ré szó-lá-dó-mi,
Rántott husi, overflow me!!!

Műtét

(véradási felhívás)

Ha a műtendő épp műtül,
Műtét van, ám nem mű a tét.
Vér kell, ne féljünk a tűtűl!
Kellemesebb, mint a katét-

-er; ez csak a kari vénát
Szurikálja, s nem az altájt.
Könyöködig sosem mén át,
S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”.

Műtőben a tét hát való.
Haver, ha vér kell, ne hóvár-
-építkezni menjél, haló!
Téged most véradó-show vár!

VÉRADÁS:
2012. február 3. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

Szaft

Tányéromban szaftmaradék.
Tápcsúcspont jön immár, a tunk!
Kenyérbelem rátámad ék
Alakban és tocsoghatunk!

Szaftimpregnált kenyér héja
Képlékenyen csusszan s irtó
Gyorsan merül, mivel mély a
Gyomromban a kies zsír-tó.

Koleszterin átaljár ma,
Gömbalakom tovább dagad,
S hull a művi illem járma.
Szaftutóvéd, add meg magad!

Pusztai vándorlás

Körös-körül száraz puszta,
Szomjas tömeg nem túl guszta.
Csoda kéne, vízfakasztó,
S egyből lenne marha-klassz tó!
Víz nélkül a manna-hami
Sem tök ugyanaz, mint ami
Lehetne, ha lében ázna.
Kétmillió néhányszáz „Na!
Mi lesz már?!” kiáltás hallik.
Mózes csap és csapként fal lik
Nyílik a sziklán és Áron
Örömtáncot lejt a sáron.

Dán nyár

Rasmussen a szalamandra
Elindult a helyi strandra.
Sajnos, amint ment a járdán,
Tarkójára lépett pár dán.

Rá most babakocsi tolat,
Leend szerves útburkolat
S bitumenbe olvad lába…
Na, ő bűzlik Dániába’!

Mechwart ligeti pszichodráma

Andalogtam ma a Mechwart
ligetben és hagymalekvárt
falatoztam, no meg répát,
s járta csípős répapép át
mindkét tudathasú énem.
„Á” én örült csupán, „Bé” nem,
sőt ő sírógörcsöt kapott!
Szerencsére volt egy pap ott,
aki rontásűzés gyanánt
hozzám vágott pár fürt banánt.
Taglózott, mint kelta balta,
ám két énem vígan falta.

Répás banán? Lekvárhagyma?
Túlterhelt bennem az agy ma…

Legyek ura?!

Rovarkirály lett a szörnyű
Menyasszonnyal bíró Sir Nyű.
Arajelölt vad hárpia,
Kit kibírni csak pár pia
Után lehet, vagy akkor se.
„Bár kenődne fel egy Porsche
Szélvédőre!” – dühöng halkan –
„Vagy falná fel ebihal-kan!”
Kéznyűves menyecske-kendő
Mögül néz rá a leendő
Sir Nyűné és hősünk Jura-
Dínómód bőg: „Legyek ura?!”

Büdös vagyok

Büdös vagyok s elég ronda.
Társadalom szerint gond a
Tápom, ami vegyes szemét,
S ez szúrja a népek szemét.

Tompa színem taplóbarna
S, ha rám pottyant bárki barma,
Jól lakok, míg jól nem lakok,
S meg se láttok engem, vakok!

Ha egy félholt lapp póni kúsz,
Ectobius lapponicus
Haddal rágunk dögös filét.
Fincsi ez a csótányi lét!

Pók jelmezbál

Jenő pók és Béla pók
Jelmezbálon Télapók.

Szájtáti

Sziklafalon leng az inda
S bőgve nézi Rodelinda.
Alpinista férje, Pista
Ügyetlen volt s tán már nyista.

Tragikus hírt, lelombozót
Mégsem kap, mert lent a bozót
Rugalmasan tartja Pistát,
Ki meglepve szájat is tát.

Szájtátanak mind a ketten,
S nehézkedés meg is retten:
„Aggom… Már csak g-mnek fele
Hat… Elszállunk mind felfele?”

Hagyományos vers

Hagyományos verset írok.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.

Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.

Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.

Poén

Kortársak röhögtek Noén,
S elhangzott sok bárka-poén.
Mit sok?! Egész poén-özön,
S veszélyérzet kézen-közön
Eltűnt és a víg nép vedelt…
S gyártott mindből haleledelt
Özönvíz az egész bolygón…

S nézte Noé bús-mosolygón…

A híd panasza

Emberekből nagyon sok szid,
Mert megzabált a vas-oxid.
Hídmesternek mondták: Mosd a
Hidad! s tessék, lettem rozsda!

A zöld zebra

(mese Fanni lánykámnak az iskolai vers- és prózamondó versenyre)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy növényevő állatokat élelmező nagy zöld mező. Ezen a mezőn a halak, a ragadozók és természetesen a ragadozó halak kivételével mindenféle egyéb állat élt. Mind boldogok voltak, azaz csak majdnem mind, mert Zebulon, a zöld zebra nem volt az, mivel neki mindig fájt a háta.

Zebulon ugyanis pont ugyanolyan zöld volt, mint a mező füve, így amikor lefeküdt aludni, a vidáman ugrándozó állatok egy kis dombnak nézték, amire az egyik oldalán felszaladtak, a másikon pedig legurultak. Főleg Ella az elefánt, Zsiga a zsiráf és Lali a lusta lila lúd fájt neki. Utóbbi ráadásul rendszerint le sem gurult róla, csak felmászott a hátára és ott leült enni.
- Hé, te lila gömbtömb! Miért eszel annyit? – kérdezte nyögve a zöld zebra.
- Na hallod, ha már lúd vagyok, legyek kövér! – válaszolta csámcsogva Lali a lila lúd.
Zebulonnak a zöld zebrának ekkor elege lett a vele megegyező színű mezőből és elindult világgá.
Ment mendegélt és egyszer csak egy tenger partjára ért. A tenger partján sokan napoztak. Fölöttük a kék égen egy fecske körözött és pottyaival bombázta a barnulni vágyókat.
- Nem így akarunk barnulni! – kiabálták az emberek és elszaladtak a partról. Egy, csak egy legény maradt fekve a parton.
- Te miért nem szaladsz el a fecskepottyok elől? – kérdezte tőle Zebulon a zöld zebra.
- Á, én tudom, hogy egy fecske nem csinál le minden nyaralót! – mondta mosolyogva az egy legény, majd Zebulonra bámult – Hát te miért vagy zöld?
- Csakért! Brühühü!
- Te sírsz?
- Sírok, mert az otthonom, a mező is zöld és ott senki sem vesz észre és mindenki rám lép!
- No, ezen könnyen segíthetek! – mondta az egy legény – Pemzli Palkó festőművész vagyok. Hazakísérlek és befestem azt a zöld mezőt fekete-fehér csíkosra, és akkor majd senki sem fog téged összekeverni a gyeppel.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! – ugrándozott a zöld zebra.
Ahogy mondták, úgy is tettek. Pemzli Palkó festőművész egyik kezében a pemzlijét, a másikban pedig a fekete-fehér csíkos festékkel teli vödröt vitte, Zebulon a zöld zebra pedig vígan pattogott körülötte. Így értek el nagy zöld mezőre.
- Juhé! – kiáltotta Zebulon és tovább ugrabugrált. Ekkor váratlan dolog történt! Zebulon ráugrott egy dombra, a domb felugrott, és mindketten beleestek Pemzli Palkó fekete-fehér csíkos festékébe!
Jaj uramfia! Ott állt Zebulon fekete-fehér csíkosan és vele szemben ott állt egy ugyanolyan fekete-fehér csíkos valaki! Zebulon jobb híján bocsánatot kért és bemutatkozott:
- Bocs, hogy rád ugrottam! Zebulon vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra.
- Megbocsájtok! Zinajda vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra. - válaszolta a korábbi zöld domb.
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Hetedhét rétre szóló lagzit csaptak és esztendőre fekete-fehér csíkos zebrababák oázásától volt hangos a nagy zöld mező.
Pemzli Palkó csíkos családi festménnyel ajándékozta meg őket, majd elköszönt és integetés közben letörölte az orra hegyéről a frissen fröccsent fecskepottyot.
A fekete-fehér zebrák pedig azóta is csíkosan élnek, hacsak le nem koptak.

Sporttörpe

Januárban Vidor fáz.
Kazánjában nincsen gáz,
S arcára a mosoly-máz
Odafagy a mínusz száz
Celziuszos törpeház
Halljában és jő a láz
Hideg faja, amely ráz.
Rádióból bőg ukáz:
"Davaj-davaj kinn tornázz!
Ráz-dvá ráz-dvá ráz-dvá ráz!”
Törzshajlik a Vidor váz
S hősünk verejtékben áz.

Halwax Erik

Továris Titusz

Kaviárba dőlne Titusz,
Ámde Kolja bácsi kitusz-
-kolja a Jenyiszej parti
Dácsából az after party
Után tikkadt továrisát,
S széles vizet úsz máris át
Főhőst enni barna medvegy,
Kiben kész a gyomornedv egy
Vacsorára, úgyhogy siet...

Ezópusz néz: No, de ilyet?!

Rémálom

Fejem, hogyha hiányozna,
Nyakamon, mely üres pózna
Volna, lenne gólyafészek,
S csúzliznák a kiscserkészek.

Sok hegyes kő eltalálna,
Ütne, mint egy maláj bálna,
S addig zúzna kavicszápor,
Míg hamu lennék, vagy má’ por…

Ám kétfelű agyi tekém
Ébredezik… felkelek én
S szájszaggal, mely szennyvíztelep-
-szerű, felsóhajtok: Kelep!

Kalóz dal

Árbockosárból a kalóz,
Hajót látva bőszen haló!-z,
Fedélzeten koppan lába,
Lesz hamar új kincses láda!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Kapitánynak kardja görbe,
S vígan kortyol habos sörbe.
Kalóznak van fapipája,
Jobb ez, mint a papi pálya!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Kalóznak az ágyúdörej
Nem ijesztő, csak kis zörej!
Sosem félünk, csak ha égünk,
Rettegjen az ellenségünk!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Támadásunk, mint a henger,
Menekülj csak, vár a tenger!
Aranyból lesz osztozkodás,
Kalózélet, hej de csodás!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!