A diktátor szobra

 Lovas Horthymikiegér
Szobrot kap most Budapest is.
Ez a látvány sok pénzt megér,
S szép lesz, mint a bubópestis.

Avítt elit büszkén avat,
Vivátot zeng sok száz torok,
S szónok zagyvál hetet-havat...
Éljenek a diktátorok!

Ellentengernagyé a Vár,
Népé csendes Don kanyaró,
S Kádár is a szobrára vár...
Gyagya ország, ülj le! Karó!

Májusvég

Hogyha én volnák a Május
Vége, akkor szép szabályus
Időjárástot csinálnák,
Ne ússzanak járdán bálnák!

Drága Urunk, ne így izenj,
Hisz’ ez a nagy özönvizeny
Nyakig, s nem csak aranyat ér,
S vízszintes lesz lassany a tér!

Sej-haj száríts te kis Nyárka,
S okafogyjál Noé bárka!
Tűn majd a víz, szikkad a sár,
S mindig lesz Nap, nem csak vasár-.

Szép vers

Vadul zúdul ronda vers ár,
Allitera túrán ver sár,
Iszamós irályok irtó
Mások, mint egy fűzöld ír tó.

Ebből elég! Szép versekért
Esd a tömeg, így hát e kért
Katarzist a líra vízén
Evezve hozom el, bíz én!

Legszebb versek szerelmesek,
S szerelembe, midőn esek,
Hű poézis égbe emel,
S könnypatakban úszik szem el.

Igaz költő szépet ír ám!
Bús lelkeket én szép lírám
Reménytelenségből kiránt
Elefántcsonttoronyiránt.

Focilabda

Focilabda miért bőrgömb
S nem pediglen csapolt sörtömb?
Ennek okai közt primer,
Hogy utóbbi habozni mer,
S nincs habozás kapu előtt,
Mer’ akkor a gól nem belőtt,
És a harci szél csak malom,
Null-null halom, dögunalom.
S vajon mi a szekunder ok?
Meginnák a jó haverok.

Tanganyikai zsiráf

Zsiráf rohan Tanganyika
Közepén, mert bantu bika
Kergeti, sőt bőszen űzi,
S mozgása nem szende szűzi.
Erre persze hősünk se rest
Ugrani egy húszméterest,
S így szökell egy árkot á’tal,
Melybe bikánk belehátal.
Zsiráf röhög harsány hahát,
S felfalja egy tigris. Nahát!

Yoda

Stöpszli vagyok s enyhén ronda,
De nem ez a legfőbb gond a
Létemmel, hanem, hogy hosszú,
S elnyű, akár fát a rossz szú.

Erő, bár még bennem tombol,
Jó sok agyi atomomból
Egyre több lesz kvantum-selejt…
Hja, az öreg jedi felejt!

Bevegyem-e Calgonomat,
Mit mosógép reklám nyomat?
Éljek-e tovább, mint kéne,
S legyek én a vének véne?

Hol tartottam Moonwalkerka?
Jó, Skywalker! Kell egy cerka,
Hogy fölírjam! Hol a füzet?!
Artu, ezzel raktál tüzet?!

Mit tettél, te csökött robot?!
Megütlek, mint Starr a dobot!
Hej, úgy hallgatnék én Beatlest,
De csak egy lemez van itt, Liszt.

Nem kell ez a magyar kardal,
Elnémítom lézerkarddal!
S bár a hangulatom hadi,
Bőröm szép zöld! Hajrá Fradi!

StarWar után...

StarWar immár meg van nyerve,
Luke-nak nincsen jövőterve.
Mindent ellep űri béke,
S így töpreng a jedik éke:

„Obi Wan és Yoda kaput,
Eltemettük Vader aput,
Leia húgom immár Hané…
Bármi feladatom van-é?

Legyőztük az összes ellent,
Vukim unalmában szellent.
Így telnek e szürke hetek…
Nincs más dolgom, szellőztetek.

Űrt itat át Erő, a jó,
Immár minden hadihajó
Ewokokat kirándultat.
Visszasírom én a múltat!

Előnyugdíjas lét merő
Semmittevés. Drága Erő,
Harci vágyam bentről éget,
Támassz nekem ellenséget!”

a., „Ugyan Luke-om, ne légy lüke!    b., „Jó, segítek neked én itt.
     Már Erőükapám üke                         Keressél egy morcos nénit,
     Is világbékére vágyott.                       Feleségül lányát vedd el,
     Dőlj le, van halálos ágy ott!”               S küzdhetsz vad nő-seregeddel!”

Péntek!!!

Hétvégének előszele
Fú, mint vidám hajszárító,
S fellegekbe szállok vele,
Alattam Velence ító.

Szakadnak le ragok s szavak
Esnek szét, mint püfölt Lego.
Hall a süket és lát avak,
S tombol a sok víg kend ego.

Hálatáncom éterűri.
Jöhet tűzokádó hét fő,
S nullázhat e sárkány-zsűri,
Víg vagyok, míg nincsen hétfő.

Padlófűtés

Veszélyes a fűtött padló,

Leterített hőtan-betli.

Patát éget rajt’ a vadló

S pattog, mint egy Michael Flatley.

Ilyen forralt táncikától

Mállik lúdtalpbetét s fáj hát.

Ember küzdj és irtsd, mi gátol!

Ne fűts padlót, vegyél kályhát!

Lélekvándorlás

Ha a lélek vándorlana
Vé alakban, mint a madár,
Nem tudnám, hogy épp hol van a
Mozgástól a lélekhad ár:


Egyszer drágák, másszor olcsók…
Magát itt ki ismeri ki?
Hol egy pofon csattan, hol csók…
Pédiáddal segíts, Wiki!


Folyton folyvást költöznének:
Karl-Heinz, Judy, Tánya, Gábor…
S harsogna bősz menet-ének.
Abcúg lélekvándortábor!

Néhány vélemény a műről:

„Szórakozik a lélekvándorlással?! Monnyonle!!!
/New Age guru/

„Ez az! Őőő, akarom mondani, teológiailag helytálló mű, bár a stílusa...”
/pápai nuncius/

„Nem értem! Mi van?! Semmit nem hallok ebben a nagy zajban, mert a fiam áriázik a szomszéd szobában!”
/Andrea Bocelli idős édesanyja/

„Ez nem vers, ez kultúrmocsok! Ezt még a szomszéd macskájának sem olvasnám föl! Sőt, a süketfajdjának se! Nulla pont!”
/Puzsér Róbert/

„Ez a! Va benne olya izé! Tökjo tökjo! Csinálom sláge ebőő!”
/Fekete Pákó/

"Tanulni, tanulni, tanulni!"
/Lenin/

"Ugye, hogy nem ígértem mást, mint vért, verítéket és könnyeket?!"
/Sir Winston Churchill/

"Frady Endre! Úgy szeretnék már az utókorod lenni!"
/Újpesti Barnabás/

"Ni!"
/egy ó-brit lovag/

Bárányfelhők

Bárányfelhők hada béget
S betölti a nagy kék éget,
Pontosabban szólva eget.
Mindegy, e had úgysem beget!

Nem beg, nem bég s ráadásul
Némaságban el sem fásul,
Sőt, jókedvvel legel égfűt,
S nem izzad, bár a Nap ég, fűt.

Ó, ti birkapárák boldog
Nyája, ott élhettek, hol dog
Nincs, nem harap s meg sem ugat!
Az a légvár, az már Nyugat?

Fanni és Kincső

A semmi közepén

Legközepén tök semminek
Nem nőnek se kökörcsinek,
Se egy meggyfa, se két szeder,
Se cseberből nem lesz veder.
Nem bőg ottan bágyadt bornyú,
Víztorony is nulla tornyú.
Máshol él a Slopáncz pék is
S becses neje Slopánczné Kiss
Annabelladonna Olga
S más tájakon zúg a Volga.
Gyors Dnyeper is másutt teper,
S -elni híján nincs kit beper-.
Valamihez képest de más
Az, hogy vermet senki nem ás,
S reggel sem rikkant a rigó.

Semmi centrum, űr-origó.

Zöld döglégy

Hogyha nagy zöld döglégy lennék,
Slambucznék és Szupermennék
Sikoltozva fapartvisért
Nyúlnának – ez álom kísért.

Pedig nem is vagyok zöld én,
Csak egy paraszt termőföldén
Élő óriás barna atka,
Nőm szerint cukorfalatka.

Elfogult ám velem e nő,
Neki én vagyok a menő,
Nem pedig a tücsköt-bogárt
El-eljátszó Humphrey Bogart.

Atkaanyám, itt az eke!
Van időm, eltűnhetek-e?!
Zöld döglégy, ha lennék vélet-
-len, elszállnék, mint az élet…

Rohanás

Rohanni is lehet…
Kenődik a táj,
Csíknak látsz tehenet
S hangrobban a nyáj.
Tégy úgy, mint egy lelet,
Kicsit álldogálj!

Nézhetsz szét és szana…
(Költő úr, túl mély
Kezd ez lenni, nana!)
Hámozhatsz, a héj
Tája alatt van a
Táp. Na, azon élj!

Ollétlanság

Bekapta a ventilátor
Bajuszomat tegnap este!
Nem olléztam, mivel hát orr
Nyeséskor az ember teste

Sajog, mint szerelmi bánat,
Bullharapás gyulladt fülön,
S lórúgás, mely éri számat…
Nem mind, hanem külön-külön.

Juanitám sikolt: „Minő
Rémes lett az orrod, José!
Esküvőnkig vajon kinő,
Vagy menjek a Juanhoz-é?!”

Eső

Oly nagy eső van kinn oda
(Jaj a szórend! Odakinn tán?),
Mintha csak két tanuszoda
Billegne egy mérleghintán.

Csoda-e, ha minden ömöl?!
Ömöl Emil, ömöl Amál,
Ömöl email, minden ömöl!
(Sorvég deja vu-m most blamál.)

Barna kislány áll az esőn,
Bazsarózsát viszek neki
(Jó rím lenne a Danke Schön!),
De csak ordít: Mért nem dzseki?!

Nyúlszerelmi tragédia

Megszitáltak sörétek,
Elkerültek mázlik,
Köret lettem, kör-étek,
S van rajtam vagy száz lik.

Rostásra sült nyuszita*
Vagyok és a szesznek
Hódolgató huszita
Lovagok épp esznek.

Well-done lelkem csúszik át
Túlra s hallok áment.
Nyúlnőm nem ad puszikát,
Sőt új nyúlfile-t rámment.

*nyulusz likacsusz lukullusz

Irma elvtársnő vigasztalhatatlansága

Összetörten zokog Irma,
Tombol, bömböl, nagyon sír ma.
Könnyár ömlik szemüvegén,
Megvigasztalom, de meg én!

„Ne sirasd a törött bögrét!
Megragasztja kedves Dögrét
Elvtársnő a hatodikon,
S szebb lesz, mint egy szovjet ikon.”

„Jaj, de ez egy Lenin mintás
Volt, min ő és neje kint ás
Dácsakertben kulákot el,
S háttérben két vörös fotel!”

„Lenin elvtárs volt a csészén?!
Elvtársnő, megáll az ész! Én
Elbújnék, mint kinek Nap árt!
Éljen Lenin, éljen a Párt!”

Fesztiváldal

Alkotok egy slágernótát,
Mely a többi közül kivál,
S hallatán szájt nem csak ló tát.
Zsebben lesz a dalfesztivál!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Oly tüzes a dal, mit írok,
Ki nem tapló, még az is ég:
Észak svédek, dél asszírok,
Sőt az egész emberiség.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvabőg John F. Rén.

Vad dallamom vért is forral,
Átizzad az ing, a pamut,
S csak az marad lógó orral,
Ki vagy süket, vagy egy mamut.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Vastapsütem széjjelveti,
S leomlik a táncdalterem.
Mint sízőevést a jeti,
Fesztivált én úgy megnyerem!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Felejtős pszicho-dal

Rosszat, aki megtapasztalt,
Felejtse el! Úgy célszerű.
Béke terít házi asztalt,
S durcát durrdefektez derű.

refr:
_Csak a szépre emlékezem,
_Nincs is másom, csupán ezem.
_Le veled, múlt sötét meze!
_Ez a tuti módszer, ez-e?

Ásni, vájni, túrni minek;
Egykor izzó izé ég-e?
Múltba visznek mind a sínek?
Rossz régmúltnak rossz a vége!

refr:
_Csak a szépre emlékezem,
_Nincs is másom, csupán ezem.
_Le veled, múlt sötét meze!
_Ez a tuti módszer, ez-e?

Terheit ki elfeledi,
Igen hálás lehet, mer’ ő
Oly szabad, mint másfél Jedi,
S kerüli a sötét erő.

refr:
_Csak a szépre emlékezem,
_Nincs is másom, csupán ezem.
_Le veled, múlt sötét meze!
_Ez a tuti módszer, ez-e?

Ez a tuti módszer mára:
Emlékezni csak a jóra!
Rendelésnek vége! Ára:
Harmincezer, másfél óra.

(Mondom: harminc!!!)

Kutyám

A mi falunk nagyon ó, na
Itt osztán az aggok s vének
Pletykálják, ha kutyám vóna,
Elnevezném Misikének.

Mért pont Misi?! Mért nem Ludwig?!
Mint a van Beethoven, úgy ám!
Gágágá! – röhög egy lúd. Víg.
No megállj, csak legyen kutyám!!!

Felvillanyoz az a tudat,
S öblös szám is ezt hörögi:
Kutyám felfal minden ludat,
Vagy ne legyek agg Döbrögi!

Agyramenős

Almafán az alma ring,
Kapufán meg kapu?
S rozmaringfán rozmaring?
Ugye így van, apu?

Hefa az, min a he ring,
S ósztárfán ring ósztár?
Anyu, szoros a Bering,
S ki az a Ringo Starr?

Hun ring a Hungaroring,
Ehun-e, vagy ahun?
Traktoron a traktor-ing,
Mente s atilla hun?

Dolmányos e traktor ing,
Amiként a varjak?
Anyu! Apun az orr ing?
Tudom… ne zavarjak!

(De mi ring a bitófán?!)

Norris apó

Chuck Norris már öreg apó.
Kick-boxban még Woody Allen
Ellen is tök esélytelen,
S lassú, mint a síkon a Pó.

Remeg rajta láb is, kéz is,
Agg gyomra csak pempőt emészt,
Fél méterről lát csak szemészt,
S fejéről hull hajprotézis.

Szakálla ősz, folyton rálép,
Esik s bőg, mint digó csatár.
Foghíja villan ki, ha tár
Szájat, hol már csak a nyál ép.

Szuttyog, mint egy náthás tetem,
Ám belül még tüze ég, sőt
Erőt gyűjt és rúg egy végsőt…
S kihal a világegyetem.

Pöndöri tarhonyázós

Barna kislyány tésztát gyúrik,
Bámulják őt Gézák s Gyúrik.
„Két karoddal engem fonj át
Barna kislyány, ne tarhonnyát
Pöndörésszél!” – szól az egyik
Gyúri, osztán odamegyik
Pödmöllézve s csattanna csók,
Ám a tésztamálés kacsók
Osztanak, oszt’ oszt a fal és
Gyúrink szügyig tarhonyalés…

The mysterious ősmagyar varázsló

Who knows
Hun Óz?

Papucs úr

Hogyha lennék ezer kiló,
S hengeres, mint búzasiló,
S lenne saját alaptömböm,
Ütlegedre tompa bömm-bömm!
Hangot pangnék félunottan,
Te meg nejem, fájnál ottan.

Ám én csupán hatvanhárom
Kiló vagyok édes párom,
Úgyhogy sodrófádat tedd el,
S másfél mázsás termeteddel
Hagyd, hogy legyen nekem kiút!
Üss inkább két Klicskó fiút!

Newton

Fenn a fán egy alma ring,
Alatta nagy elme reng.
Hintázik egy kört Isaac,
S imbolyog a kerti szék.

Két fül s nem ám elme hall
Zajt, midőn az alma hull.
Tudósunknak feje fáj
S bőg: Fáknak e faja fúj!!!

Dühtől úgy elfeketül,
Mint túl well-done fóka tál,
Ám ekkor e vén Zorró
Rájön: Hoppá, vonzerő!!!

Fára mászva felkiált,
S ágról, hol fajd-falka ült,
Kis g-vel szel levegőőőőőt…
Puff! s címet kap, lovagit.

A mennyben fenn a trónusnál

A „Before the throne of God above” c. dal fordítása

(az eredeti: https://www.youtube.com/watch?v=kXHXFhJA4SY )

A mennyben fenn a trónusnál,

Hol meghajol majd minden térd,

A szerető nagy főpap áll,

Ki mindig él és engem véd.

Kezébe véste a nevem,

Szívébe írta ugyanígy,

Amíg kiáll Ő mellettem,

Nincs szó, mi Tőle eltérít.

Nincs szó, mi Tőle eltérít.

Amikor sátán megkísért,

A bűnöm vádol legbelül,

Felnézek Őrá vigaszért,

Ki bűntelen s a trónnál ül.

A Szabadítóm értem halt,

A bűnös lelkem könnyű már,

Az Úr most ártatlannak tart,

A Fia vére volt az ár,

A Fia vére volt az ár.

Az Úr előtt áll Egymaga,

Nincsen ily tiszta más, csak Ő,

Az Alfa és az Ómega,

A nagy Király, ki értem jő.

Ővele meg nem halhatok,

Lelkemet vére mosta már,

Benne rejtőzni nagy titok,

A mennyben él és énrám vár,

A mennyben él és énrám vár.

Hurrá, nyaralunk!

Hurrá, nyaralunk a
Lápparton s pár unka
Talpunk alatt lapul!
Lefújná ezt a Puhl?

Á, agg már a Sanyi!
Majd’, mint a tihanyi
Anyátság. Vagy apát-?
Mindegy: nyugdíj, lapát…

Nyárra visszatérve,
Nyaralás fő érve:
Pihi! Pihi! Pihi!
Gyerekekkel?! Hihi!

Öreg kalóz

(dalocska)

Tengermosott sós kabát
Viszketteti Jóska bá-t,
S kettő darab fakarja
Hasát-hátát vakarja.

Hajóján e víg kalóz
Pipázgat és hintalóz.
Oly forró a pipája,
Mint egy busman sípálya.

refr.:
 Pipa füstöl, vakar fakar!
 Ily életet ki nem akar?
 Jobb ez, mint a száraz Szahar-
 -a, hol mindent homok takar!

Túl sok földet, mikor lát,
Felvonja a vitorlát,
Útirány nem Balaton,
Mert a kedvenc hala ton.

Sült tonhal és rá paraj
Az ebédje s cáparaj
Hamupipás vezére
Rákap bükkfa kezére.

refr.:
 Pipa füstöl, vakar fakar!
 Ily életet ki nem akar?
 Jobb ez, mint a száraz Szahar-
 -a, hol mindent homok takar!

Szegény cápa a'la carte
Akart enni ma fakart!
Ám a kemény sós kabát,
Jól megvédte Jóska bá-t!

refr.:
 Pipa füstöl, vakar fakar!
 Ily életet ki nem akar?
 Jobb ez, mint a száraz Szahar-
 -a, hol mindent homok takar!

Lik

Napocska bő likon néz át
S meglátja az alvó Gézát.
Átsütne a plafon likán,
Ha böhönye zsírpelikán
Mint egy sárga Windows ikon
Nem nyomulna ki e likon.
Nem szállhat itt se egy sas át,
Se egy műhold, s Géza hasát
Nem éri sem UV sugár,
Se jégeső, se hűs cúg ár.
Így hát, mint szigonyszúrt hal lik,
Oly rút horki tovább hallik.

Kacsavacsora

Tóhoz totyog kacsa család,
Vígan szól a háp-táp ének.
Ízért, mit csak ebihal ád,
Bármily messze elmennének.

Mehetnek is, mert a sok kis
Ebihal már vad béka lett,
S ráadás egy kultúrsokk is:
Brekk Lee és a béka balett!

Kacsa klán fut másik tóhoz,
Hol sikoltoz Drözlejn Aliz,
Kit foga közt víziló hoz
S kacsint: Jobb ez, mint a hal íz!

Hölgyet hippopotámusz esz,
Kacsafogtól ebihal vás,
Majd alkoholtartalmú szesz
Koccintódik, s jő az alvás.

Tájfutó

Erdőben sok csíkos malac
Nézi, ahogy föl-le szaladsz,
S megmászol egy magas dombot
Csodálkozván: Mért van pont ott?!

Talpad riadt nyúlon tapos,
Amely ettől gyakran lapos.
Felhős égből eső ered,
Te meg fejed ágba vered...

Hű, de kemény ez a kőris!
S szembe jön egy határőr is...
Eltévedtél ifjú titán!
Jobb lett volna focizni tán!

Kötelező olvasmányok

Ha egy UFO galaxisi
Kezébe jut Nyilas Misi
Életéről szóló regény,
Űrkönnyeket hullat szegény.

Szeméből jő újabb eső
Körtés muzsik kincskereső
Miatt, mint a szőnyegbomba,
S űrlénylelket döngöl romba.

Felfordul sok űri gyomor,
Meghatja a magyar nyomor.
Külvilág marad a Jaj!-nál,
S nem támad meg, csupán sajnál.

Kályhagyári évszakok

(megzenésítendő dalszöveg)

Nyár van újra, nyár!
A Balaton csúcsra jár,
Szabadság miatt a kályhagyár
Alig termel már.

Tél jön, szörnyű tél!
Jaj, jegesen bőg a szél!
Kályhagyár megint bőséget él,
Éhkopptól se fél.

Ősz van közben, ősz!
Avarban oson a csősz,
Csúzlizok, elkap, kérdezi bősz
Tekintettel: Lősz?!

Tavasz nincs sehol?
A szerelem hol dalol?
Kályhagyár csősznője tudja jól,
S csősz után lohol.

Dalnak vége már,
Boldog a csősz házaspár,
Kályhagyár csillagos égre vár,
Kell egy hőhatár.

Vad ár

Balról kajmán, jobbról kígyó,

S mindenünnen éhes vad ár

Támad s végem lenne így ó,

Ha nem lennék böhöncmadár!

Ámde böhöncmadár vagyok!

Nyolcvan tonna izomhegyhát,

S intelligens, mi egy agy ok,

Rapid vaksakk simán megy hát.

Fejben eldőlt: jól elverek

Bal-jobb szárnnyal kígyót s kajmánt.

Visong sok rút ogregyerek,

S vad ár fejest csúszik hajmánt.

Ja, de nincs is böhöncmadár!

Rossz álom volt… gyomrom degesz…

Felébredek… s éhes vad ár

Happyetlen endként megesz.

Vasas

Szilánkpépes szegény lábam,
Rajt’ fekszik nagy acéllemez.
Épp az imént esett rá, bamm!
Más tervem volt mára, nem ez.

Szőlőskertbe vágytam menni,
Nézni, hogy a magból lesz tő…
Hát ebből már nem lesz semmi!
Mért is lettem ívhegesztő?!

Locsolólírák

Mivel Húsvét közeledtével komoly társadalmi igény mutatkozik színvonalas mélylírai locsolóversek iránt, ezennel ingyen rendelkezésre bocsátom irodalmi szellemiségem ezen részhalmazát szíves felhasználás végett. Diákoknak, katonáknak, nyugdíjasoknak, kezelőorvosoknak, gyógyszerészeknek, Avon-tanácsadónőknek, politológusoknak, mosógépszerelőknek és a fogorvosok 97%-ának féláron!

Locsolólíra I.

Oly messziről indultam én,
Kidőlt alólam már a mén.
Sőt egy teve, meg egy szamár
Is, de ideértem, ha már
Elindultam. Mondom tehát,
Mért görnyedt az úton e hát:
Van nálam a tonhalfilé-
-nél is jobb szagú kölni lé,
Amit szétlocsolni jövék.
Nőké. Hadd kapják, mi övék!
Van itt egész kölni-rolni.
Csókolom, szabad locsolni?


Locsolólíra II.

Bús szenátor pancsol halkan,
Parton hagyott sarut, tógát.
Mögé usszan éhes hal-kan,
S ekkor szakad át a tó-gát!

Gátőr, ki felel a gátér',
Túlról szalad mélyreható
Szemlét tenni. Vajon átér?
S közben mindent elönt a tó.

Víz visz őzet, öreg nénit,
Úszik ember, állat, holmi.
Tó nem kérdi, amit én itt:
Csókolom, szabad locsolni?

Locsolólíra III.

Szabad-e locsolni? – kérdem
Teelőtted, íme térden
Harapva a snaucered
Által és a vérem ered.

Ne térdvérem, kölnim folyjék
Illatos zuhanyként oly ék
Dús hajára, mint kiskegyed!
Jaj, rohanok! Mindjárt negyed!

Szabad-e locsolni?


Locsolólíra IV.

Elgyüttem, oszt’ itten vagyok!
Ittlétemre van egy nagy ok:
Szomjas lettem, innom kéne!
Meglocsolhatlak most én-e?

Sok a szó, nem bírja nyál ezt
A sok dumát, kérek páleszt!
Sok beszélyben sok az aszály,
Pálinkával teljen a száj!

Húsvét táján folynak szeszek,
Vígan iszok, bőven eszek!
Ettem-ittam, lelkem örül,
S kölnis légyraj dünnyög körül.

Meglocsoltalak hát, te kis-
-lyányka, úgyhogy mehetek is.
Ne ríjál már, ne légy dőre,
Elgyüvök majd esztendőre!

Zöld erdős locsolólírák:

1.,
Zöld erdő most igen zajos,
Tombol benne Schlötzer Lajos.
Chuk Norris jön s tarkón üti.
Locsolhatok s van-e süti?

2.,
Zöld erdőben, ahol futok,
Nincsenek ott aszfalt utok,
Csak a kölnifáknak ága.
Meglocsolhatlak, te drága?

3.,
Zöld erdőben döglött süni,
Nincsen kedvem rája ű'ni.
Inkább locsolkodnék hamar,
S kérnék páleszt, de csak, ha mar!

4.,
Zöld erdőben jegesmedve
Izzad s mindent elönt nedve.
Elakad itt traktor s tank is.
Locsolhatok? Kölnim van kis.

5.,
Zöld erdőben fekszek,
S hullnak csokis kekszek
Nagy kekszfáról alá.
Locsolhatok, olé?!

6.,
Zöld erdő oly akusztikus,
Mikor bőg benn bölömbikus,
Mint egy kirgíz operaház.
Locsolhatok? Lécci aházz!


+BÓNUSZ TREKKEK:

A fiatalkoribbak…

LOCSOLLÓVERS

Hogy ma korán felkőjjek én,
Tegnap este lefeküttem,
Így e szép nap még szebb delén
Locsókodni idegyüttem.

Van énnálam szaglós kölni,
Meg olyan is, amék üdít,
Melyket szabad rádlötykölni,
Jobbik szagút, vagy a büdít?

DIGITÁLIS LOCSOLÓVERS

Jó a digitális kölni,
Mert az nem tud szaggal ölni.
Meglocsollak vele, íme!
Küldhetsz vissza tojást, híme-
-st!

Agg lovag

Lovagnak túl agg a Nagyúr,
Darth Vader már csak agyra gyúr.
Elméje kész Erőfészek,
S észcsírákból észi részek
Állnak össze, mint a tészta,
S agg sith lovag így oszt észt a
Padavánjainak. Ő meg
Érzékeli, feje nő meg,
S kazánnyomott agyvért vagy át-
-szakad, vagy feszíti agyát.
Sisakján bár van pár abroncs,
Szétrobban és gyúrtagyhabroncs-
-teleppé lesz váratlanul.
Így jár, aki holtig tanul!

Húsvéti munkamegosztás

Emberiség egyik fele,
Amelyik hím, kölnit lele.
Vállat von, oszt’ jól elvan ő…
De nem a másik fél, a nő!

E fél sosem bír magával:
Süt-főz, takarít… Ez rávall.
Csodálkozik is a hím: „Ez
Csokit nyulaz, tojást hímez?!”

Végül kölnit locsol a hím,
Peckesen, mint perzsa sah: „Ím,
Csúcsparfümöm hozom, te nő,
Örvendezzél, ez a menő!”

A „hálás” nő, ki e hetet
Átdolgozta, hímet etet.
Eszik-iszik a hím s dagad…
Józan elme, add meg magad!

Versenyfutás az idővel

Versenyt fut az idő és én,
Míg ő halad, én csak telek.
Vajként mállok nyarak késén,
S repesztenek hideg telek.

Tavasza húz, ősze lassít,
Hajkoronám rég nem bozót,
S miként jeti nem hord vas-sít,
Én sem tejfogszabályozót.

Fogam alig, arcom karist,
Száraz szám már rég nem nyál-tó,
S mint japánt, ki nem falt ma rizst,
Szétráz a nagy iramváltó.

Célba érés csodás álom,
Iszok halloween-i töklét!
Futó időt úgy sajnálom,
Hajszolja a mindöröklét...

Jégkorong

Hokikapus ül a jégen,
Kit a korong gigán csűrt.
Csillagokat lát az égen,
Majd’ az egész világűrt.

Homlokán száz szomor-redő,
Pakkot kapott, leverőt.
Giganyaklást elszenved ő,
S torkának a leve rőt.

Ez egy ilyen kemény sportág,
Korong nem lágy lasztika.
Arccsont törött, bevert orr tág…
Jó biznisz a plasztika!

Góliát

Laza gigász, keze zsebben…
Hoppá, homloklebeny lebben!
Úgy borul, mint Norisz a Csák
Által fejbe rúgott kacsák.

Az ok

Özönvíz múlt. Nagy a dínom-
-dánom szívárványív alatt.
- Noé fiam! Hol a dínóm?
- O-ó! Ő a parton maradt…

Elhallásháború

Puszta… Piff-puff… Háború?
Nemnyugvó Nap vérnarancs…
Úrnak hangja szigorú:
„Mózes! Nem tűz-, Tízparancs!!!”

Magyar foci

Magyar focit ad a tévé,
Fradikát lát, ki nem vaksi:
Mezünk színe, mint a HÉVé.
Ellenfél meg talán paksi?

Vagy pápai? Vatikáni?!
Mindegy, a meccs dögunalom!
Nem is tudok mást csiná’ni,
Minthogy tévém szétrugdalom!

Páros talppal török-zúzok,
Lelkem tája nem túl kies,
S habzok, mint egy hypós túzok:
Végem, ha a Fradi kies!!!

A költő ebédel

Forró bolondgombapörkölt
Fújás közben költőnk sört tölt
Rá a szaftra s habot bámul,
S mélán dalol ó-arámul.

Nem értem, hogy mit, mert arám
Tolmácsom nem csörgött ma rám,
S nem tudhatja, merre várom.
Költőnk közbe szinte má’ rom,

Hisz’ a gomba ártott néki,
Fülén ömlik sörhablé ki,
S tetszhal. Jó, hogy arám, Eszti
Műtősnő, s ő feléleszti!

Keselyűkarcsúság

Felhő-lakból keselyű
Friss kajáért ki se jő,
Csak, ha már a maradék
Szaga másnak meredek.

Addigra az oroszlán
Dereka sok arasz lőn,
Hősünk viszont dögevő,
Úgyhogy nem lesz dagivá.

Lajtoskocsi

Lajtoskocsiról a falajt
Lezuhan és döngöl talajt,
S igáslóban reng a lómáj.
Kocsis bömböl: „Hé, te lóm, állj!”
Kocsis mellől Lantos, Lóránt
Bakról billen, mert a ló ránt.
Buzánszky s Budai kicsi
Röppályája nem grosicsi.
Lajtból közben ömlik ki bor,
S kortyol Bozsik, Puskás, Czibor.
Hidegkúti, Zakariás
Szódásszifont sárból kiás,
S szaftos kaját vígan csapat
Fröccsel szét az Aranycsapat.