A jeti és a jegesmedve

Jól megrágott hegyi jeti,
Kit épp jegesmedvenyál mos,
Önmagának köszönheti,
Úgy fekszik, hogy nem is álmos.

Minek akart szegény pára
Jaknyak helyett medvefület
Zabálni ma vacsorára?!
Elvtársak, hát nem őrület?!

De-de, bizony őrület ez,
Nem álmos, de hever kint ott!
Egész világ erről netez.
Költő elvtárs, rátapintott!

„Bizony-bizony, a költő elvtárs az ő szokottnál is szokottabb érzékenységével helyesen tapintott rá, hogy a téma az utcán hever ugyan, de furcsa, ha ezt úgy teszi, hogy nem is álmos. A vers őszintén vesézi, sőt szinte már-már brutálisan belezi ki a halódó imperializmus, a döglődő monopololigarhizmus és a vele bűzhödt szimbiózisban tunyálkodó megérhetési militarizmus henye, rest, lusta, tohonya és élhetetlenül élősködő alapkarakterét. Világ proletárjai, egyetek sült jaknyakat!” /Vörös Leninné Oktogon Auróra, nehézgépkezelőnő és anarcho-kommunista agitátor/

„A néma az utcán lever, ha vak és/vagy agresszív. A múltkor is egy szó nélkül úgy leütöttek egy fehér gumibottal, amikor plakátot ragasztottam egy rendőrautó szélvédőjére, hogy azóta is a fejemen belül hordom a sapkámat.” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ahogy meg van írva, mikoron az ördög öreganyja mondá a főjetinek, hogy változtassa a hógolyókat jaknyakakká, válaszolá a főjeti, hogy meg van írva, hogy nem csak jaknyakkal él a jeti, hanem mindazzal, ami a jegesmedve fejéről származik. Valamit félreolvastam volna?” /a nem álmosan heverő jeti utolsó szavai/

„Ha választhatnék, akkor százszor inkább nézegetném a fületlen jegesmedve által megcsócsált jetit, vagy akár a feje gurultan nyakatlan jakot is, mint ezt az újabb sületlenséget, de hát a kritikus élete már csak ilyen. Mindenki elé hányja a szemetét és azt várja, hogy gyémánttá legyen hazudva. Hát itt nem lesz! Bár anyám bökdös, hogy csináljak valamit a tűzoltócsőként kidudorodó vörös nyaki ütőereimmel, mégis higgadtan azt mondom, hogy GANYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kéjem szépen, a jeti a jaknyakat nem szejeti!” /Fajkasházy Tivadaj, az JTL Klub jetnogjáfus jakszakéjtője/

„A jegesmedvenyál elképesztően egészséges és hasznos, hiszen a jegesmedve e nélkül aligha tudná tökéletesen megemészteni az alig megrágott, vagy éppen egészben lenyelt UFO-kat, sarkvidéki aligátorokat és a fókaszőrrel bélelt kitinpáncélú eszkimó plakátragasztókat és fagylaltosokat. Az evolúció kezdeti szakaszában a nyállal nem rendelkező példányokban még egy félrenyelt sámli is halálos székrekedést okozott. Csoda-e, hogy kihaltak? Ha Ön jegesmedvével lepi meg ballagó gyermekét, már a boltban győződjön meg róla, hogy az állat folyat-e bő nyálat!” /Dr. Jégtömb Jatagán, Nobel-díjas nyálkutató/

„Vigyázzunk, a sátán kommunista agitátorai már a spájzban vannak! Máglyára, ki ellenszegül, minden dzsessz énekest! Osszunk jaklevest a barlangproli jetiknek!” /Don Camillo, klerikális reaktor/

„Millió, millió, millió róka száll…” /Alla Pugacsova, szovjet énekesnő egy romlott jakleves után/

Japán pincsi

Keresem a japán pincsit,
Ami itt volt, de már nincs itt,
Úgyhogy máshol kell, hogy legyen.
Talán éppen Ferihegyen
Üldögél egy fapadoson
S rút stewardess mögé oson,
Leüti és meg is eszi?
Vagy esetleg Karancskeszi
Erdejében a kis cseles
Elejtendő medvére les?
Neten trollkodik-e netán,
Vagy épp felrobbant egy metán
Gázzal teli tigriscsirkét
S benyomásairól ír két
Blogbejegyzést finnugorul,
Amitől az agyam borul?
És, ha pont most NASA-t hackkel?!
Asszem, mindenképpen meg kell
Keresnem őt bármi módon
Kelta várkastélyok ódon
Műtőjében, hátha beteg
S körbeveszi ősrengeteg,
Hol sípolgat főpán, alpán…
(sikoly)
Jaj, itt van a cipőm talpán!!!

„Áááááá!!! Rátaposott!!! Megölte!!! Ááááááá!!!! Gyilkos!!! Vendettaaaa!!!!!! Szeppukúúú!!! Áááááá!!!!” /Ebura Fakóné Kutyimura Kicsire, ebszociológus és japán bonsai kutya tenyésztő/

„A NASA honlapját nem lehet meghackkelni, mert a tűzfalunkat az ükükükdéddéddédnagynagynagyapám féltestvérének lángpallosos biztonsági kerubjai védik.” /Názaréti Józsua, a NASA galileai származású biztonsági főnöke/

„Káráncskeszibe nincs is vádóllat, csák Tárjónba háráp á kácsá, és háthátván á vájáskálócs!” /Mádór Ándrós, mágyártánór és vádkácsávádósz/

„A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér alkalmazottai esztétikailag kifogástalanok és még szükséghelyzetben sem esznek nyers utast orvul. A repülőtér jó hírnevének megsértése miatt a költőt bepereljük és követeljük azonnali megsütését és fapados járataink menüjébe történő bekeverését!” /Dr. Erport Aranka, repülőtéri sajtószóvivő és amatőr kannibál/

„Az állatvédők megnyugtatására közlöm, hogy bár a gyógyszervegyészeti laboratóriumunkban valóban sikerült tigriscsirkét kitenyészteni, de a felpumpálásukhoz sosem tiszta metángázt használunk, mert az robbanásveszélyes lenne. Mivel épp puffadás elleni gyógyszerrel kísérletezünk, a felfújáshoz közönséges bélgázt alkalmazunk, mert az legfeljebb tíz százaléknyi metánt tartalmaz. Pfff – phhh - pfff – phhh…” /DR. Prof. Habil. Darth Win, evolúcionárius sith lovag/

„A reménytelen kutatás a céltalan lét parabolája. A csírájában elfojtott reményeket a bakancstalpon már kezdettől fogva szétkenődött öleb szimbolizálja. A véres-tocsmákos talajon bizonytalanul lépkedő költő az elidegenedett társadalom felfeslő szövetei között tétován botorkáló alsenkik velőtrázó archetípusa. Az utolsó sorokban előtörő páni félelem katarziscseppekké facsarja a nyájas olvasó szívbemarkolt agyát.” /Madár Andrásné Záptojássy Szimbolika, magyartanár és vadkacsatollpárnakészítőnő/

„A nyálas celebeket reprezentáló pincsik talpalávalóvá válása miatt majdnem tetszik a vers... két sora! Az első és az utolsó: ’Keresem a japán pincsit. Jaj, itt van a cipőm talpán!!!’ Kész! A többi szemét, a többi dagály! Ragályos dagály! Tejed, mint a ’Küldd tovább tíz ellenségednek, vagy különben nem lesz jó neked, ahogy lapra szerellek!’ típusú kör-email! Anyám ugyan megkönnyezte, de hát ő a pucolt hagymát is megkönnyezi, ám egy kultúrember ettől még nem ír róla verset! Hagyma? Hagyj ma! Höhö, ez olyan gyenge rímpár, hogy még a szenilis Chuck Norris apó sem engedné meg magának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Beszósz?! Ugacc?! Hát csak rájad nézek a szkájpon keresztül és szétesel, mint a Tomésdzserri! Az apró darabjaid összesöpréséből keletkezett Puzsér puzzlét meg csákknoriszfordultammal berúgom a Sóderklubb ablakán, oszt’ szórakozhatnak a srácok!” /Chuck Norris, az összes fekvőtámasz lenyomója és a horizontig oda-vissza futás örökös világegyetem bajnoka/

Vadászles

- Lesállás! – hörögte a lelátó népe, amikor Vadász II. kapásból a léc alá vágta Taplonczy Pocak parádés indítását. A kapu összeomlott a bődült lövés erejétől, a partjelző magasra emelt zászlaját pedig vadul lengette a hetvenezer néző sóhaja.

- Nem voltam lesen, csak túl gyors vagyok, és mindig átlépem a hangsebességet! Nem hallották a hangrobbanást?! – ordította Vadász II. és dühében a földhöz vágta a játékvezetőt. A gyepen mély lyuk keletkezett, amiből csak egy piros lapot tartó kézfej állt ki.
- Hagyjatok békén! – kérte a játékvezető védelmére siető partjelzőket és a feje felett megpörgetve áthajította őket egy másik dimenzióba, majd vállat vonva lekocogott a pályáról. Hangrobbanás hallatszott és Vadász II. egy szempillantás alatt eltűnt az öltözőben. Ekkor ugrott elé a Vadász II. lesben álló Trendy Shayna amerikai filmproducer és kis göcsört sztárocskája, Bruce Lee.
- Hagyd a fenébe ezt a nevetséges foci cirkuszt! Gyere inkább Hollywoodba filmsztárnak! – mondta a producer és meglengetett egy köteg ezerdollárost.
- Épp verekedőpartnert keresek. – szólalt meg Bruce Lee is.
- Te kis görcs, te tudsz magyarul? – csodálkozott rá Vadász II. a pattogó ugrabugrára.
- Én is magyar vagyok! Bruszlai Jenőként láttam meg a napvilágot Balmazújváros kínai negyedében. Neked is fel kéne venned valami jó művésznevet! – pattogott tovább. Vadász II. ötvenet dekázott vele, majd az öltözőablakon át kibombázta az utcára.
- Ejha! – jegyezte meg Trendy Shayna – Ugrott az egyik főhős!
- A bátyám sajnos már óriásplakátként virít a szemben lévő tűzfalon, de helyette akár én is lehetnék az a Bruce Lee, nem? – pattogott be az ablakon Bruszlai Géza.
- Remek! Egy gonddal kevesebb! – csapta össze a tenyerét Trendy Shayna – Már csak Vadász II. barátunknak kellene valami remek művésznév!
- Vadász III.? – kérdezte Vadász II.
- Marha! – röhögött fel az új Bruce Lee, de Vadász II. gyors pofonja nyomán végül a legfiatalabb Bruszlai testvér, a Lajos kapta meg a szerepet.
- Mi lenne, ha Nuck Chorris lennék? – kérdezte Vadász II. rövid töprengés után.
- Mi lenne, ha nem? – sóhajtott fel Trendy Shayna.
- Hanem? – kérdezte a sarokban meghúzódó sokadik Bruce Lee félénken.
- Chuck Norris! – kiáltotta elégedetten az amerikai filmproducer.
- Szuper! Mától én vagyok Chuck Norris! – köpött a földre Vadász II., majd elégedetten kis galacsinná gyúrta a stadiont és hozzávágta a világűrhöz.
Hát így keletkezett a legelső fekete lyuk.

Napfény keringő

Nyoma sincs a fagyos Bering-
-szoros partján pálmaháznak,
S legfelül bár napfény kering,
Csóró csukcsok mindig fáznak:

„Ellepett már minket a hó
S szügyig fagytunk, úgyhogy az a
Szitu: Te Nap, ne légy tahó!
Adj több hőt, vagy húzzál haza!”

Stupid a Nap, meg is retten,
Fenyegetésnek enged, és
Amit érünk mind itt tetten,
A globális melegedés.


„Köszönjük a költő úrnak, hogy végre érthetően elmagyarázta azt a tudományos rejtélyt, hogy mi okozza a globális felmelegedést! Ígérjük, hogy megemlítjük az érdemeit a királynőnek és könnyen lehet, hogy Önt hamarosan Sir Fradyként fogja tisztelni a brit birodalom.” /brit tudósok/

„Ne hazudozzon itt költő elvtárs! Mi abban lennénk érdekeltek, hogy teljesen befagyjon végre az a nyavalyás Bering-szoros, mert akkor úgy átkorcsolyáznánk Alaszkába, mint a huzat!  Alaszka már Nyugat?” /Szása Csukcsin, csóró csukcs/

„Ebbe a debil Amerikába már tényleg csak ezek a csukcs menekültek hiányoznának! Még jó, hogy van ez a globális felmelegedés, különben lángszóróval kéne olvasztani a jeget, hogy át ne özönöljenek!” /George Toplák, magyar származású alaszkai eszkimó/

„Ha ez vers, akkor én ózonlyuk vagyok! Bárcsak annyi UV sugár zúdulna rajtam keresztül Frady Endrére, hogy felforrna, mint a Dózsa György! Nem, mama, nem a Rózsa Gyuri! Nem mama, nem minden paraszt celeb, de minden celeb paraszt!  Nem mama, nem őrültem meg, hogy egy szál semmiben ordibálok fejen állva a hűtőszekrény tetején! Igen mama, megint a Frady Endre hozott ki a sodromból! Igen mama, áááááááá!!!!!!!!!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hideg-meleg? Globális-lokális? Nap-Hold? Bering-Kiring? Hő-hó? Hű-ha? Remélem, van középút, különben... különben? Különben van, aki dühbe jön? Vagy megy? Nagy kérdések ezek... S a válaszok? Valahol biztosan ott vannak? Ott? Vagy inkább itt? Vannak? De mit jelent vanni? És mit nem? Húha!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Rímek? Pfúj! Ritmus? Nyál! Kötött szótagszám? Hányinger! Halál a szabatos lírára! Abcúg Frady! Éljen a szabadvers!” /Dögléczi Tufa, kortárs költő és köztéri kutyagumidíler/

„Nem vagyok stupid, csak sajnálom a szerencsétlen csukcsokat! Az ózonlyukról pedig nem én tehetek, hanem az elmúttnyóccév! Mindenki monnyonle!” /Nap, közepes méretű csillag/

„Szeretem a csukcsokat! Meg a pingvineket és a fókákat!” /Iceball, falánk jegesmedve/

„Ha nem hagytam volna ott idejekorán ezt a nyafogós bandát, sosem lett volna részem abban az élményben, hogy kettéfejelhettem azt a gagyi Teatonicot! Mi, hogy Titanic? Mindegy, az előbbinek legalább volt valami értelme!” /Jajdehideg Jenő, jéghegy/

„Most örülök igazán, hogy már meghaltam, mert, ha élnék, mindent összehánynék, ha ilyen nagy sebességgel kellene forognom a síromban!” /Ady Endre/

Befordultam a konyhára...

Befordultam a konyhára

S kifordult a gyomrom.

Padlón dögló, szegény pára,

S ránőtt zilált gyom rom.

- „Nem takarít itten senki,

Barna kislány léha?!”

- „Disszidáltak mind innen ki,

Szél söpör csak néha.”

- „Kisangyalom kitántorgott

S nem is tudok róla?!

Rágjon mindig fém kiborgot,

S oldja fel a kóla!

Hej, ez a hely mára már ól,

Ővele nem lenne!”

Kifordultam a konyháról

S nem maradtam benne.

„A világirodalom egyik legszebb szerelmes verse! A költő a nyomor elől kitántorgó disszidens kisangyala fájó hiányának borzalmát egy romos gyom benőtte lótetemes konyha látványa és szagványa okozta gyomorkifordulás parabolájával teszi plasztikusan feledhetetlenné. A fém kiborgba harapás reménytelen fájdalmát szénsavas kólában oldja fel az emlékezés. Ővele tiszta a konyha, rendes a ház, nélküle viszont csak dögtetemes ló ól. A költő a vers végén egy huszárvágással véget vet a konyhában maradásnak és kifordul mind belőle, mind pedig önmagából. Hát van olvasó, akinek eme realisztikusan szerelmetes jajkiáltás olvastán nem folyik könnye-taknya-nyála egybe?!” /Kissné Jambussy Mimóza, magyartanár és táplálék kiegészítő ügynök/

„Ha nem lenne szovjet metál műfogsorom, talán sosem tudnám feltörni ennek a szörcsögő fekete bádogembernek a kitinpáncélját! Az előbb kénytelen voltam leharapni és megenni a pirosan világító karddal hadonászó karját. Az otthoni üres kórházi konyha után jólesnek ezek a finom kiborg falatok! És még a kóla se kínai!” /Barna kislány, disszidens kisangyal/

„Áááááááúúúúú!!! Ez fáááááj!!! Jaj, old a kóla!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr és félkarú kiborg/

„Kitántorogni a nyomor elől? Költő úr, ez politikailag veszélyes téma ám! Vigyázni kéne, mert könnyen bele lehet ám esni egy kínai kólával telt kiborg úsztatóba, oszt’ bugy-bugy! A javító-nevelő táborba egyelőre még ne menettérti jegyet vegyen! A verse, vagy amit maga annak nevez, természetesen NEM ENG.!” /Dr. Kontrolcé-Kontrolvé Dögéncz, főcenzor és metilalkoholista/

„Az én kiborg kisangyalom egyszer próbált takarítás helyett megszökni a konyhából, de amint lovon menekült, hozzávágtam a konyhát és egyből benne lett újra. A gebéjének meg lerúgtam a fejét. Azóta tudom, hogy döglött lónak híg a leve.” /Chuck Norris, a kiborg kisangyalok réme/

„Mi ez?! Ki merészelte idehányni ezt az elmeháborodott sehová sem vezetést?! Attól, hogy egy üres emberi koponyába belapátolunk egy agynyi mennyiségű vecsési káposztát kínai kólával, még nem kapunk értelmes embert, de még egy fűzfapoétát sem! Szegény anyám hamarabb átesne egy debil költőn, mint egy vak komondoron átesett döglött lovon. Meg is tiltottam neki, hogy sötétben kiborgokkal fogócskázzon! Olyan dühös lettem, hogy mérgemben csupa kisbetűvel írom le, hogy kissádámhajdúpéterfriderikuszsándor! Grrrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Andrej Joszipovics Fragyi! Tü plágizál minyá!” /Alekszander Alekszandrovics Petyófi, barguzini költő/

Pénteki Bibliakör

(meghívóvers)

Hamarosan itt a péntek!
Ugye nem diszkóba méntek,
Se pediglen abált kobra
Evésre, de sokkal jobbra,
Amit most verek épp dobra:

Bibliakör beszélgetés!!!

Jöhet a ténsúr és a téns-
-asszony meg a gyevi bíró
S α, σ, γ, π, ρ
S valahány betű a görög
Ábécéből, höhöhö rög-
-valóságból fel a lelki
Síkra! Futás! Has be, mell ki!

Időpont: 2013. május 17. (péntek) 18:30
Cím: Bp. XI. ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet (lift van, de inkább lépcsőzz!)

„Lépcsőzzön az, akinek csillebérci salabakter volt az üknagymamája Isonzónál! Hát mi vagyok én, futóatléta?!” /Tohonycsik Cula, válogatott labdarúgó/

„Odafutnék én, de az a gaz Ludas Matyi háromszor úgy dagadtra vert, hogy a hasamat már hat lóval sem tudnám behúzatni. Mell ki?! Nehogy már kidobjak egy rántott csirkemellfilét rósejbnivel! Hű, de megéheztem!” /Döbrögi Dániel, földesúr és sör-virsli Európa-bajnok/

„És, ha nem tudnék görögül és nem tudnám elolvasni, hogy alfa, szigma, gamma, pí, ró, akkor meg lennék fosztva egy rímtől?! Ha én műveletlen tömeg lennék, akkor nem érteném ezt a nyelvi cizellát és feldühödve szétverném a költőt és köztéri szobrokat döntögetnék kutyaürülékes közterekre, és hideg pacallevest ennék fokhagymasodóval, és vakmerő kalandvágyból középiskolai tanár lennék Magyarországon?! Jaj, ne! Inkább elmegyek arra a Bibliakörre! Hátha megkönnyebbülök kicsinyég! Bibliare necesse est!” /Dr. Ciceró Celesztin, antik mélylélek és elefántcsonttoronyőr/

„Brühühü… e-he-eee…ngem kih-kih… brühühü… hagytak a a a zábécébőőőőőől… brühühü…!!!” /Epszilon Edömér, görög betűvető és bőgőmasina/

„Ne bőg Epszi! A Pszível és a Bétával odamegyünk, oszt’ agyba-főbe deriváljuk azt a zakkant költőt!” /Delta Forszkommandó Akhilleusz, hősember/

„Szegény anyámnak legalább a görög betűk tetszettek, mert azt hitte, hogy sorminta. Én nem hittem, úgyhogy nekem az sem tetszett. Lehet, hogy tetszhalott vagyok? Ki tudja, lehet, hogy ilyenkor jobban járnék? Frady vers előtt meghalnék egy kicsit, majd utána újraélesztenének. Kezdem irigyelni a lefagyasztott Han Solo-t! Jeget akarok, rengeteg jegeeeeet!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jeget, te tök?! Ki nem állhatom a jeget!” /Titanic, ex-hajó/

„Hé, költőcske, nehogy elcsald a kuncsaftjaimat a diszkóból, mert tucc-tucc-tucc-tucc-tuccatnyi haveromat uszítom rád és úgy hajhagymán harapnak, mint Pilátus a krédós csirkét, hö! Mivan-mivan-mivan?!” /DJ Birkatokány, diszkópatkány és járdára rondíttató kutyatulaj/

„Kiciccipős abált kobra lenni finom és óccsó! Bibijakör jönni enni! Lenni coportkedvezmény! Szokan enni, occsón enni! Nyam-nyam!” /Kom Pót Fog, kínai gyorsétterem tulajdonos/

„Remegést érzek az Erőben! Ja nem, csak a vukik és az ewokok talpa döng, ahogy futnak arra a Bibliakörre. Megyek, megállítom őket… áááááááááááááá!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Őőőúúúú… Úúúúááá!” „Hű, de nagy volt ez a fémes fekete pincebogár, ami szétkenődött a talpam alatt! Remélem, van lábtörlő a Bibliakörön!” /Csubakka, fővuki/

„Száguldanék én arra a Bibliakörre, de a fater olyan gagyi gumikat adott, hogy fertályóránként le kell állnom kereket cserélni!” /Pirelli Pityuka, gumigyáros sarj/

„Goodyear-ba, ha befektet / Sohasem kap defektet!” /Jóév Jonatán, rímügynök és alma/

„Futok, futok, hogy időben odaérjek! A mama mindig azt mondta, hogy a Bibliakör olyan, mint a fél milliméter magasnak látszó cukrászda – először rettenetesen messze van, de amikor odaérek, akkor már nagyon jó.” /Forrest Gump, Oscar-díjas lükepék/

A tofu

Kedves gyerekek, ma este a tofuról mesélek nektek.

A tofu az Amazonas sivatagaiban és a Fekete-tenger völgyeiben élő kegyetlen afrikai ragadozó. Hossza a 6 millimétertől a négy kilométerig változhat attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. Oly jelentős a hőtágulási együtthatója, hogy kis melegben is nagyon kitágul és iciri-piciri hidegben is szörnyen összemegy. De általában fél méteres szokott lenni. Ugyancsak fél méteresek a szájából minden irányban kiálló szörnyű agyarak is. Ezekkel az agyarakkal ejti el fő táplálékát, a sarkvidéki vízilovat is.

Amikor a 25-30 méter magas dinnyefa csúcsáról ráveti magát a gyanútlan hippopotámuszra, hirtelen hipotalamuszon harapja, majd az agyarán pörgetve addig-addig csapkodja jobbra-balra a magas sziklafalakhoz, míg sikerül feltörnie a kitinpáncélját és a keletkező lyukon keresztül kiszippantja a másfél tonnányi vízilógélt. A jóllakott tofu ekkor jellegzetes tokakluttyogtatással odahívja az éhes tofucsordát és visszaöklendezve a gyomra által 50 kilós forgási ellipszoidokká préselt vízilózselét, jóllakatja társait. A csorda ilyenkor hallatja a jellegzetes tofubőgést, amely a havas mediterrán lankák egyik legfőbb jellegzetessége.

A tofu másik fő tápláléka a szirti zsiráf, melyet úgy ejt el, hogy a parton álló áldozat fejét berántja az óceán iszapjába, majd egy az agyarára felszúrt krokodillal addig ütlegeli, míg feltöri a kitinpáncélját és a résen át kiszívja a zsiráfzsírt. Ezután jóllakottan elterül a víz felszínén és álomba böfögi magát.

Ezzel azonban nagy veszélynek teszi ki magát, mert ilyenkor támad rá a víz mélyéről egyetlen természetes ellensége a tengeri vérnyúl. A vérnyúl füleit a tofura tekerve lerántja a mélybe és ott addig szorítja, míg a túlnyomás először kilövi a tofu szemgolyóit – ami a tengeri vérnyúllal szimbiózisban élő alaszkai klaftyorka egyetlen tápláléka – majd megrepeszti a kitinpáncélját és a vérnyúl a szarvával már könnyedén felpattintja és csáprágójával elmajszolgatja a töktikkadt tofut.

A vérnyulat ezután megeszi a fűrészorrú balboa, a balboát az üllőállú dángdáng, a dángdángot pedig a jamaikai jeti. Ezt hívják táplálékláncnak.

A tofuk feleződéssel szaporodnak. A kifejlett tofu magasra feldob valami nehéz tárgyat – ez lehet egy megkövült elefánt, egy vasbeton völgyzárógát, vagy a szerves kémia – és alááll. Az így megreccsent kitinpáncéljának rianása mentén az agyaraival kettérágja magát, bebábozódik és két egész tofuvá növi ki magát. Egyet harap, kettő lesz belőle.

Az idősödő tofuk halálukat érezvén hosszú zarándokútra kelnek az izlandi Kertönhrützenjuhhamütt vulkánhoz és a langyos lávába vetik magukat. Így keletkezik a szójaipar fő alapanyaga a tofutufa.

Gyerekek, ha erdőn-mezőn jártok, sohase másszatok fel a tofutufára, mert annak lila lombjai közt él a vad eurázsiai zsírmókus, aki úgy szemöldökön harap titeket, hogy annyit sem tudtok kimondani, hogy palládiumretardációs kvóciensanalitika, oszt’ nesze neked humbidumbi!

Aludjatok jól, de inkább ne álmodjatok semmit, mert még szörnyethaltok!

Na, jóccakát! Háháháháháháááááá…

Őstermelő

Duzgár anyó őstermelő,
S bárkinek, ha kell híres ős,
Föld alól is kerít elő,
Képzelete igen erős.

Sok hősi ős ered tőle,
Például Dugovics Titusz,
S műcsaládfát vezet ő le:
„Ön déd-üke mohácsi túsz.”

Kitalál, mondjuk egy császárt:
„ I. Kertex, múltja talány,
Neje pedig, ha e nász árt,
Ne legyen lett kóristalány!”

Nagy az igény jó ősökre,
Kutyabőrön tolla serceg,
S így lőn bármely faluökre
Lepapírozottan herceg!


„Az ősöm Mohácsnál chuck cselből volt túsz! Cselébe a király belefulladt, a szultánnak meg lerúgta a fejét és álruhában 150 évig maga uralkodott helyette.” /vitéz Chuck Norris, nemesszívű szimbólum és karatevadállat/

„Felháborító! Kikérem magamnak a gyanúsítást, hogy hamis a vitézi címem! Miszlikbe aprítom a kardommal... ööö... kardot is venni kell... szóval, párbajra hívom ki a költő urat! Mi, hogy van-e érettségim? Nem tudom, mi az, de az miért kéne a párbajhoz?! Egy szónak is sok az alja, holnap pitymallatkor megütközünk a kukoricaföldek mellett a traktorainkkal! Ekevasra költő úr, ekevasra! Tyű!” /vitéz Dinnyefalvi Taploncz Jenő, grófi származású téeszelnök és traktoros betyár/

„Mi, hogy az én bátor ősöm kitalált személy lenne?! Akkor kitől örököltem volna, hogy hétvégenként rendszeresen kizuhanok a szuterénablakomból?!  Igaz, hogy én török rántás helyett rókát török, de hát ahogy a művelt német mondja: in vino veritas!” /vitéz Dugovics Dömper, vattacukorárus és szesztestvér/

„Áááá, szóval ezért nem vehette el jó atyám élete nagy szerelmét, Özgöldét, a lett kóristalányt! Helyette az ujgur Badibilda lett az anyám, aki akkora pofonokat adott, hogy kiklopfolt aggyal ültem végül a trónra, ahol bősz ostobaságomban a birodalom összes pénzét az oktatásba és az egészségügybe fektettem, a korrupt politikusokat pedig lefejeztettem. Nem is értem, mitől virágzik a birodalom...” / vitéz II. Kertex, Abszurdisztán máig legnagyobb császára/

„Na, Frady, lesheted, mikor moslak ki a tajtparaszt őseid máig körülötted lengő trágyaszagából!” / vitéz Duzgár anyó, őstermelő és televíziós természetgyógyász/

„Mi volt ez az alpári guanó permet?! Anyám aggódva kérdezi, hogy ő most létezik-e, vagy csak ki van találva? Megnyugtattam ugyan, hogyha nem lenne, akkor ki kellene találni, de ez nem menti fel a költőt a totális tehetségtelenségben tapicskolás tényétől! Csak a a Teremtőt nem értem, hogy miért alkotott egy horpadt pingpong labdányi agy köré egy ilyen emberszabású vízfejet?!” /vitéz Puzsér Róbert, királyi kritikus és médiagróf/

„Nem ősök kellenek, hanem tehetség, rátermettség és marsallbot! Radikalitás, elementaritás, döbbenet! Csatára fel, seregem! Fetvozső! Rienövaplű! Öndöntroá! Gányé!” /vitéz Napóleon Ernő, a Vigyorgó II. emeleti lakója/

„Na, jöjjön be az erkélyről Napóleonka, mára már eleget szónokolt a kertészeknek! Hideg zuhany után jól fog esni a nyugiszuri és a zubbony a gumitrónteremben!” /vitéz Báthory Bumforda, ápolónő és szkander  edző/

„Régen se volt könnyű, de amióta még ezek a versek is vannak... Brühühü!” /vitéz Tiborc, panaszkodó paraszt és a Bólints Tibi Lovagrend Nagymestere/

Copy

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!


„Finn digó, hát persze! Jó, hogy nem ír ruszki, vagy albán tót! Mondja költő úr, hányasa volt magának akármiből is?! Manapság annyian kivándorolnak. Miért pont maga marad itthon?! Na, iszkiri, mert már nagyon feszül a Brúszli póráza! Csibész, kapd el!” /Dr. Lajtai Tódor, iskolaigazgató és harci kutya tenyésztő/

„Hrrrr-grrrr vau-vau grrrrr vaúúúúúúú…” /Brúszli, harci kutya/

„Ugatol? Kapol!” /ismeretlen népi figura/

„Mit keres e talján
Netlíra legalján?”
/Újpest Barnabás, Frady Endre kortárs ellenköltője/

„Kinek van baja velünk, finn digókkal?!” /Pekka Materazzi és Francesco Mekkinen/

„Nekünk, ír ruszkiknak!” /Alekszandr Szergejevics O’Hara és Michael Flatlovszkyj/

„Indy go?! Hová menjek már megint?! Hányadszor találjam még meg a frigyládát ennek a hálátlan emberiségnek?! Megállj Frady, egyszer még ostorvégre kaplak!” /Indiana Jones, az elveszett frigyládák megtalálója/

„Zseniális, ahogy a költő már nem csak a szavakkal, de a színekkel is játszik! Kortárs koloratúr képvers! Katartikus! Ahogy egykoron Kosztolányi is színes tintákról álmodott, majd bele is halt szegény, úgy hal bele a kortárs olvasó lelke a költő színes lázálmaiba, hogy az olvasás után eufórikus lírai feltámadásban legyen része, és megújult emberként szégyen nélkül tunkolja ki fehér kenyérbéllel a vérpiros szaftot a haragoszöld kislábasból. Szép az élet!” /Szószatyor Ida, középiskolai magyartanár és olaszlíra hamisító/

„Jaj, a lyányom olyan élhetetlen! Éhbérért tanít, a nyári szünetben meg olyan pénzeket hamisít, amik az Euró bevezetése miatt már hosszú évek óta nem is léteznek! Amíg férjet nem talál, addig eltartom én, de remélem, hogy nem egy tanár kollégát fog ki, mert abból páros éhhalál lesz!” /özv. Szószatyor Lajosné Dögkúti Aranka, szakácsnő és amatőr sintér/

„Másolni! Másolni! Másolni!” /Dr. Vlagyimir Iljics O’Lenin/

Kegyelem!

Vádlott bömböl: „Kegyelem!
Ígérem, nem négyelem
Többé fel a ló gorom-
-ba modorú sógorom,
Inkább egybe lenyelem!
Bírónő úr, kegyelem!”

Andrew Frady:
Grace!

Accused roars: "Mercy!
I promise, no four elements
No longer the horse Goro
Into mannered brother in law,
Rather swallow it together!
Mr honor, mercy! "

/Mr. Google ford./


„Kegyelem! Azt még lenyelem, hogy emberevésért életfogytiglan itt ülök a szegedi Csillagbörtön sötétzárkájában kenyéren és vízen, de hogy még ez a Frady Endre rettenet is szóljon a hangosbeszélőből, azt már nem viselem el! Inkább felnégyelem magam az ebédhez kapott műanyag kanállal!” /Lektűr Hannibál, kannibál és elefánttolvaj/

„Who is Mr. Google?! Behead!” /II. Erzsébet, brit uralkodónő/

„Magyar költő sosem kapni Nobel díj irodalomba, mert svéd király nem tudni olvas magyar. Én fordítom mű, hogy olvasni angol a király akadémián a sok svédek tudós! Mr. Andrew Frady szuper lenni!” /Mr. Google/

„Anyám bejött a szobámba és kicsit aggódva kérdezte, hogy miért sikítozom hanyatt vergődve a padlón? Mondtam neki, hogy egér van a plafonon, amit elhitt és sikoltozva kiszaladt. Csak ezzel a hazugsággal tudtam elkerülni, hogy véletlenül elolvassa ezt az asztalon hagyott verset. Ilyen rohamot korábban csak kortárs operák váltottak ki belőlem, de most már ezt a Fradyt sem bírom ki görcsök nélkül. Lektűr úr, könyörgöm, egye meg!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Brühühü! Az én szegény négyrészes uram nem is volt olyan ló goromba ember! Csak nagyon ritkán rúgott nyerítve úgy fejbe bárkit is a patkolt bakancstalpával, hogy az átessen egy vak komondoron! Ettől eltekintve ritka rendes állat volt! Nem érdemelte meg, hogy felnégyeljék! Bőven elég lett volna neki az elfelezés is! Brühühü!” /Saller Emilné Tompa Teréz, sógornő és betanított koronatanú/

„The nyihaha-bruhaha!” /Goro, a félrefordított ló/

„Tekintetes törvényszék, tisztelt bírónő úr! Védencem nemhogy nem bűnös, de még ártatlannak is tekinthető! Hivatkozván a tisztelt bíróság elődjének egy korábbi, a közel ezer éves István kontra Koppány perben hozott ítéletére, követelem védencem királlyá koronázását és soron kívüli boldoggá, majd szentté avatását, valamint szerény ügyvédi költségeim soron kívüli megtérítését! Coronat necesse est! Pecunia conlata, equus hinniens!” /Dr. Regélczi Tohárd, zugügyvéd/

„A vádlott és ügyvédje ítélete egyaránt bungee-jumping 100 méter magasról vaslánccal! Majd rájönnek, kivel szórakozzanak!” /Dr. Karakán Jusztícia, bírónő úr/