Hentergő hős

Lacikonyhán Herkules
Szája széle hurkalés
S dől belőle horkolás.

Segédnek szól Lacika:
- Ez a nyálzó ló ciki,
Rugdald már ki léccike!

- No, mögállj csak Höraklész,
Nyakadon most hurok lösz!
Look boss I öm how röckless*#…

Kutyát tépve felébred:
- Hulljon e két fél eb rád,
S széttörsz, mint egy falábrúd!

Így lett e hely tatami,
Hol a segéd teteme
Herkulesi tuti mű.

*röckless = vakmörő

# „szolgálati közlemény = Lacika, Höraklész és képzeletbeli barátaik egy heti hidegélelemmel felszerelkezve fáradjanak be a nyelvtannáci tanszékre egy kis korrepetálásra:

Balámbökö big a fún
Bálömböki bag ú fan
Bölömbika búg a fán /Lázár Ervin/

Emígyen bőg Aromo,
S hogy kancsalít a ríme,
Mind elszívja erőm, ááááá!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem csoda, ha jóllakottan elfáradtam, mert előtte meg kellett mérkőznöm a nagyöklű Badszpenszerrel és nagyétkű Terenszhillel sör-virsli versenyben! Mivel csak harmadik lettem, érthető, hogy idegessé váltam, amikor az a szögedi akcentussal angolul vartyogó konyhasegéd elkezdett fojtogatni. Muszáj voltam agyonverni egy széttépett kutyával, mert ki nem állhatom a rétotürk nyelvekben az anglicizmusokat!” /Herkules, a hentergő hős/

„Ez a Herkules teljesen kiütötte magát. Kár érte, kiváló hurkaügynök volt!” /Badszpenszer & Terenszhill/

„Segédem oly hurka,
Hősnyakra font hurka
Nem ért kellő hatást,
Sőt ő dobott hátast!”
/Konyhás Laci, lacikonyhás és betanított állítmányi költő/

„És Obiwan megremegett, lerogyott a földre.
Luke: -minden rendben mester?
- vmi nagyon rossz dolog történt, mintha milliók kiáltottak volna fel egyszerre és utána néma csend.
- De mit sikítottak mester?
- "De miért F. Endre??? Miért????"”
/P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves Költő Úr!
Hentergő hős című époszában rengeteg értéket találtam, míg... el nem olvastam kérem! Hát mi az kérem, hogy Lacikonyhán Herkules? Kérem, Herkules nevét a lesésre célozva emlegetni? Ez kérem kellemetlen. Sőt mi több történelemromboló: Nimbuszromboló. Doromboló... bocs, az mást jelent! Hööööhöööhöööö, az elébb csak viccelődtem Önnel kedves Mester! Nakéremszépen! Rátérve mostmár a vers konkrétumaira: ez egy remekmű! Rímei megrezegtetik rekeszizmaimat úgy, hogy lassan izomlázam lesz kérem! De ha az lesz, én Önt beperelem könnyű testi sértésért! Na jó, elég lesz kárpótlásul, ha abba a bizonyos Lacikonyhába meghív egy véres, egy májashurkára, egy fokhagymás kolbászra, egy szelet tarjára, mindehhez friss fehérkenyeret kérek majd, meg kovászos uborkát! Ja, csapolt sört is kérek, hejjnekem az is a kedvencem!
S ha így lekenyerezett, azt sem fogom bánni, ha egy szegedi kannibállal találkozunk! Ismeri a klasszikus viccet ugye, kedves Költő úr! Nem? Elmondom!
- Te gyerök, hol van az anyád? - kérdezi a kannibál apa a fiát.
- Mögöttem. - válaszolja a gyerek.
- Mögötteeeeed? - mondja az apa, s jól képen vágja a srácot.
Nem ismerte? Höhhh, sokat kell még Önnek tanulnia Költő úr!”
/egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen lektor/

„Ez a vers oly rímtelen,
nem bírom el rumtalan,
idős korom rém-telén,
elmebajt hoz rám talán.”
/D. György, a költő reál végzettségű kollégája/

„DÉLIDŐRE
Harangszót nyel el a lápotok,
de hallga’ csak; büszke lópaták!
megérkezett a hős lovas,
s kérdezi, kész-e a húsleves.”
/Hepp Béla, kortárs dokker/

„A kancsal bokorrímek fékezetlen habzású cárja, az önfeledt szócsűrés-ragcsavarás és fonémacséplés alfája és ómegája, sőt bétája, kappája és nűje is – a herkulesi deltát és a kört teljessé tévő pít már meg sem említve – szóval ez a korszaktalan zseni ismét a retinánkra vetítette poétai névjegyének kicsinyített fordított képét, amelyet a többi kortárs költő által meggyötört agyunk visszafordít és a helyére tesz, miközben a szépre szomjazó lelkünkben felbugyog a katarzis kispatakja, azaz a kulináris koleszterint kínáló lírai hurkalé. Hiperszupertunkosszaftcunami!  Óbegyönyörűelalélok!” /Überalles Üledékné Achtungachtung Aranka, a Jajanyámmiértszültélilyenelvontnak?! című letargialírai pablog pikk asszója/

„Aúúú!!! - jajgatnám, ha a spanyol inkvizíció kínozna, de nem lennék ennyire visszafogott, ha ennek szellemi guanónak a felolvasásával tenné! Akkor ugyanis anyám szerint is azt üvölteném, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a Herkules gyerek erős jóindulattal megfelelő padavanom lehetett volna, ám sajnos csupán félisten a fiúka, így alkalmatlan!” /Chuck Norris/

Esőcsinálós

Templom felett felhőpaplant
Hidegen hagy lenti pap lant,
Mert bár ügyes a pap alant,
Nem elég hangos a falant.

Ám egy elektromos gitár
Zaja égi kaput kitár,
Felleg el is sírja magát
S tónál átszakad a fagát.

Reverendát, sötét papit,
Zápor mosóronggyá lapít,
S úszik mormon, Krisnás, amis…
Ez van, ha a zene hamis!

„Miért csak a mormonok, a Krisnások és az amisok szerepelnek az úszójelenetben?! Hol pancsol a többi felekezet?! Ez ökomenikus diszkrimináció!” /Gyüli Gyula, hites könyvvizsgáló és amatőr könnyűbúvár/

„Megragadva az alkalmat, gyermekeim, engedjétek meg, hogy ismertessem veletek az ökomenikus hitélet egyszerű alapegyenletét:
   Háromság – kétség = egység
Ámen! Köszönöm, hogy elmondhattam! Most pedig álljunk fel és énekeljünk! Daaa aquaaa, Dooomineee…!” /Matteo Logia, itáliai fejszámoló lelkipásztor és nótafa/

„Ordít az égre Eminem, a pap
Add már, Uram, az esőt!
Hangszere a vokál, műfaja a rap
Add már, Uram, az esőt!
Hozd el a csúnya időt!
Add már, Uram, az esőt!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lantos van a versben, Buzánszky és Lóránt meg nincs?! Hogy védjek ilyen foghíjas védelem mögött?!” /Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa/

„Az imazene eget-földet megrengető spiritualitása és a vallási köntösű költészet szakrális mibenlehetetlensége kovászként keleszti Frady Endre szellemileg pákosztosan pátoszos kézzelfoghatatlanságát. Hová még, meddig már, miért igen? Igazi halál közeli életigenlés dalban elbeszélve! Holnapra mindenki kívül-belülről!” /Teknő Türkné Dagasztó Dália, középiskolai magyartanár és maszek pékinas/

„A babakori pelenkámnak ütősebb tartalma volt, mint ennek a rímes elmekórtani esettanulmánynak! Anyám szerint könnyedén, minden erőlködés nélkül produkáltam a tartalmakat, aminek oka a rostdús anyatejben keresendő. Ahogy a kedvemért akkoriban sok rostot fogyasztó anyám egy kétsorosában büszkén megfogalmazta:
   Robi kakil hamarost,
   Segíti a mama rost.
Szerencsére ő több verset nem írt, balszerencsére Frady Endre viszont igen! Szakmányban! Szakadjon rá a fagát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robikám, muszáj volt fölelevenítened a fiatalkori irodalmi tévelygéseimet?! Nem tehetek róla, hogy versikéket írtam, hiszen muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmemet rólad, mert már babaként is úgy üvöltöttél, mint manapság felnőttként a tévében és a rádióban!” /Puzsér mama/

„Kedves gyerekek, a mai kísérletben megpróbálunk esőt csinálni elektromos gitárral, ami nagyon veszélyes lehet, mert az esetleges rövidzárlati szikrázástól szénné éghet a zenekar és az ott felejtett falant!” /Öveges professzor/

Egyszer egy texasi vihar szupercellájában elektromos falantoltam, amikor belém vágott egy villám. Menten szörnyet is halt.” /Chuck Norris/

Mózes Lévi

Vörös nevű tengerparton
Öregember botot emel.
Bot nem új már, nincs rajt’ karton,
S monogram van benne: M.L.

Tűznél, melynek nem volt üszke,
E két betűt maga véste,
S eme tettre máig büszke.
Írtam róla verset. És te?

„És te?! Ki az a te?! Talán én?! Nekem csobogsz, kispatak?! You talk to me?! Szóltál, vagy csak a szél lebegtette a szádat?! Örülj neki, hogy írtál verset, más úgysem örül neki! Legyél büszke a leégésed üszkére! Na, húzzál innen biocsíra, mert lezúzlak, mint repülő malomkő a munkavédelmi sisak nélkül szájtátó szép magyar vitézt és aranyos leventét! Juszt sem írok verset! Idióta!” /Toldi Tivald, kortárs költő és betanított tánc- és illemtanár/

„Ha benne van az M.L. monogram, akkor az a bot az enyém! A bot is! Ahogy minden más is! Minden az enyém, illetve majdnem minden! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Mészáros Lőrinc, multimilliárdos víz-gáz szerelő/

„"Héber írás megtévesztő!"
szól, tarol, hisz' sosem veszt ő:
"Jobbról balra M.L.: L.M.,
Ezért ezt mind elemelem!"”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, tyű, ez a kófic mérnökizé rájött, hogy elszúrtam! Fordítva véstem a monogramomat! Talán az egyiptomi neveltetésem keverte meg bennem az ó-héber nyelvtant! A fáraó monnyonle! Ja, már nem tud, mert vízbe fúlt! Na, ennek annyi, mehetünk a pusztába kirándulni! Nóta, indulj: manna manna tutturu tuttu, manna manna tutturu tuu…” /II. Mózes, lévita próféta/

„Hát, ha az életben maradás ennek az ó-héber kornyikálásnak a hallgatását jelentette volna, akkor nem is bánom, hogy a seregemmel együtt belefulladtam a Vörös-tengerbe!” /valahányadik Ramszesz, néhai fáraó/

„Mi se! Mi se!” /a fúlt sereg/

„Mise? Türelem, mindjárt kezdjük, csak előbb még átváltoztatjuk a kannás vizet kannás borrá. Lajtos atya, hol a tabletta?!” /Ostya atya, szárazvörösvári bíboros/

„Manna mia! Micsoda tápláló müzli hull az égből! Egy-két-háromra megpróbálunk minél többet összegyűjteni! The winner takes it all! Sose hagyjuk abba!” /ABBA/

„Igric úr, mi ez a liberálsorosista klapancia, ami csak a tudjukkiknek íródott, he?! Vagyok olyan éber, mint egy héber! Vigyázzon magára, mert visszakézből lesz itt akkora córesz, hogy ajvé! Na, tűnés a stadionba közmunkában focit nézni! Eddig verseket költött, mostantól meccsjegyre fog!” /Csávás Kálmán kőagy, a Közvagyonból Összeharácsolt Pénzen Ősrégi Csellengő Értelmiségieket Szekírozó Egylet (KÖPŐCSÉSZE) zenitje és nadírja/

„Íme, itt a cáfolata annak, hogy Mózes írástudatlan lett volna! Ezzel bizonyítást nyert, hogy igenis önmaga írhatta mind az öt saját könyvét! Költő úr, a történeti teológia örökké hálás lesz önnek! Apropó, nincs valami hiteles verse Józsué jerikói falfirkáiról?” /Dr. Késztény Kösztöny, a világegyetem Hagyjuk Istent Teremteni (HIT) tanszékének adjunktusa/

„Mi ez a totális tehetségtelenség szűrőjén átpasszírozott ószövetség massza?! Ha én rendezhetnék egy Mózesről szóló filmet, biztosan Frady Endével játszatnám el azt a sivatagi sziklát, amelyből Mózes erőteljes botütésekkel fakaszt vizet, és ezt a jelenetet legalább százszor újraforgatnám! Anyám szerint a fizikai erőszak a sehovába vezet, de én pont azt akarom, hogy Frady Endre a seholban legyen! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is száraz lábbal szoktam átkelni a Vörös-tengeren, mert a víz sosem mer hozzám érni.” /Chuck Norris/

Őszi levelek

Itt van az ősz, itt van újra,
S hull az erdő levele.
Szél átkapcsol default „FÚJ”-ra,
S lombra mutat: „Le vele!”

Szállnak kerti bőgésneszek:
„Ma még almám nevelem,
Ám holnap már kopasz leszek,
Szél rázza le levelem!”

Térdig ér a levélszemét,
Itt az ősz, nincs kímélet!
Na, majd írok neki szemét
Vakosító email-et!

„Csóri költőkém, az internet elterjedésével már nem évszak specifikus, hogy térdig gázolunk a szpemekben. Az egész napos monitorozás viszont tényleg károsítja a szemet. Ennek kárpótlására keresek én annyit, amennyit te sosem fogsz, te lúzer júzer!” /Tüszkös Tahormány, IT-s rendszergazda és domain díler/

„What is domain,
Mit tudom én?!”
/Frady Endre, a kommunikációs világsztráda leállósávjában a forgalommal szemben bandukoló, a XX. századból itt felejtett költőgigász/

„Tetszik, hogy a költő a harmadik-negyedik sorba belecsempészte mindannyiunk szeretett sportágát, a labdarúgást! Amikor ugyanis a játékvezető egy fault után fúj, akkor kialakul a vita, hogy Ez fault?! Nem fault! De fault! Abcúg bíró, le vele! Hajrá Frady!” /Vak II. Béla, labdarúgó játékvezető és király/

„Mindannyiunk szeretett sportága?! Még mit nem?! Szét kéne zavarni a sok ingyenélő focistát, úgyis munkaerőhiány van az országban! Irtsanak parlagfüvet vagy mosogassanak minimálbérre bejelentve a Balatonon! Bár lehet, hogy nem bírnák a kemény munkát, mert még a terhestorna válogatott erőnléte is jobb az övékénél! Talán pingponglabdaszedőnek még elmehetnének…” /özv. Tenyeres Talpasné Fonák Fikónia, nyugdíjas tömbházmester és szenior asztaliteniszező/

„Jaj, Fikónia, már megint trollkodsz?! Még itt a túlvilágon is ég a nem létező bőr a nem létező arcomról, miközben a féregrágta porhüvelyem forog a síromban!” /néhai Tenyeres Talpas, egykori cirkuszi erőemelő és pankrátor/

„Az első sor színtiszta plágium, amelyért kártérítést követelek! A pénzt pedig fordítsák arra, hogy a segesvári fiatalkori tetememet kihantolják és az időskori barguzini mellé helyezzék! Frady Endre közelében sosem lelnék örök nyugalomra!” /néhai Petőfi (Petrovics) Sándor, egykori magyar-orosz költő/

„Lineárisan monoton csökkenő (tart a nullába) a minősége a versnek, hála istennek, hogy nem hosszabb... Ha csak egy versszakos lenne, jönne a Nobel díj, de így: "Le vele".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy fáj, au!, gusztustalan
A lét augusztustalan!”
/Csasztuska Szilveszter, a Nyarat Eldaloló Költői Klub (NYEKK) alanyi témafelelőse és betanított csősz/

„F. Endre és Cs. Szilveszter gyanúsított budapesti fűzfapoéták, maguk mindketten megvalósították az ősz elleni uszítás tényállását! Magukat saját kezűleg és lábúlag fogom kezelésbe venni! Ebből ideológiai ütleg lesz, akárki meglássa!” /Csávás Kálmán nagyonnagy, az Őr Század (ŐSZ) vas- és acélökle/

„Jaj, segítség! Ez az emailben jött elcitromsárgult levél hófehér betűkkel kiégette a retinámat! Bosszú!!! Csávás úr, azonnal adja ki az ’ÖL!’ parancsot!” /az ősz/

„A szezonális giccspályázatok első számú gáncsnoka lesújt. Pár rutin húzással magabiztosan jut el a klasszikus klisétől a posztmodernig, lendületesen söpri a verslábakat, új szóalakok és jelentések születnek, csak a rím a sent.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ismét egy polgárpuffasztóan fazonális gyöngyszem a humán dumán edződött tömegek felhergelésére! Vérpermetező vitalitás! Már-már majdnem megközelíti a nagy Lavórnyik Löftöny hírhedett ötsorosát:
  Elszelel a nyár,
  Simán az ősz nyer,
  Kopaszul a nyír,
  Rözsmölyög a nyűr,
  S hull a toro nyőr…
Ki más képes erre, mint Frady Endre?! Szerencsére csak ő! Na, vegyük-vigyük azt a kötetet, nincs itt semmi látnivaló!” /özv. Lavórnyik Löftönyné Dézsavű Debella, az Irodalom Visszarág c. művészeti és kártevőirtási folyóirat főszerkesztője/

„Beperelem ezt a szennylapot, mert kis kezdőbetűkkel írta a nevemet! Ezt nem tűröm, én nem vagyok nemecsek ernő!” /Toro Nyőr, tériszonyos torreádor/

„Mi ez a fertőző nihilizmus, ez a tömegoszlató tehetségtelenség?! Ki mer elkövetni ilyen őszbe beleőszítő koravénséget?! Ne lássam anyámat rúdugrani, ha nem nyitom ki pörös számat! Nem engem kellene kitiltani a közpénztévéből, hanem Frady Endrét a világegyetemről! A nyál kössön meg a szájában!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban akkor kezdődik az ősz, amikor lefejelem a fákról a lombot.” /Chuck Norris/

Abrakadabra

Szól a varázsló: „Abrakadabra!”
S mágia-bottal rácsap a babra…
Nincs meg bab már s hűlt helye pépes!
Hű, e varázsszó bármire képes?!

„De hát a bácsi egyszerűen csak szétverte a botjával a babszemet! Ez nem is varázslat volt és a bácsi nem is varázsló! Brühühü…” /a csalódottan síró négyéves Zénóka/

„Mi ez a cirkusz má megint, Csiri Bá?! Mit hadonászik azzal a golfütővel, mé nem használ inkább konzervnyitót?! Nooormális?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem figyel, humán úr?! Még a négyéves Zénóka is tudja, hogy mi a különbség a bab és a babkonzerv között! Amúgy minden a trükkön múlik.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nincs itt semmiféle trükk, minden az abrakadabrán múlik! Akarják, hogy a szemük láttára tüntessek el akármennyi közvagyont, miközbe’ közbeszerzek?” /Mélyzseb Mohóny, közpénzmágus és nemzeti oligarcha/

„Mi ez a varázslat köntösébe bújtatott tomboló erőszak?! Ez már nem hókuszpókusz, itt már babra megy a játék! Le a babverőkkel! Babra magyar! Világ babjogi ombudsmanjai, egyesüljetek! Ne csak beszéljük a zöldségeket, de tegyünk is értük!” /Kebab Kösztöny, a Nemzetközi Babügyi Integrációs Igazgatóság (NB II) sajtószóvivője/

„Nézze, költő úr, én értékelem, hogy csak a szerencsétlen babot eresztette bő lére, nem a verset, ám ez az erény igencsak szerény, úgyhogy NEM ENG!. Nem akarom kedvét szegni, de ha legközelebb művészeti alkothatnékja támad, próbálja inkább néptánccal levezetni! Az a műfaj nem hozzám tartozik.” /Baltaarc Benő, a Nemzeti Alkotókedvetlenítő Vállalat (NAV) betanított főcenzora/

„E varázslatos vers olvasóiban felmerül a ’Mit meg nem adnék egy nagy tányér csülkös babfőzelékért?!’ kérdés, főleg így hó végén, ám a nyálcsorgató igazságok valóságtartalmának igazsága paradox módon messze áll a valóságtól. A vers rövid, de velős, mint a pacal. Aki ötöst szeretne, az holnapra vagy megtanulja, vagy hoz egy nagy lábassal!” /Ínségszikla Imréné Szűktáp Szidónia, középiskolai magyartanár és csontváz imitátor/

„Jézusi indíttatásból ma egy nagyobb élelmiszercsomaggal megpróbáltunk bejutni pár általános és középiskolába, de a karhatalom mindenütt megakadályozott minket az állam által éheztetetett pedagógusok táplálékhoz juttatásában. Ha Krisztus Urunk nem támadt volna fel, akkor most forogna a sírjában.” /Iványi Gábor, lelkész/

„Rémálmaimban kísért a szétvert babarc látványa! Községünk nevében kikérem magamnak ezt a verset! Ebből per lesz!” /Dr. Babarci Berci, Babarc község jogorvosa/

„Ne szórakozzanak folyton a nevemmel! Hogy lehet így békében nyugodni?!” /néhai Abrakadabra Aranka, a varázslónők ősanyja és varázsige díler/

„Jó lenne nekem lenni ilyen vers varázspálca, ha akarni nemzetközileg harasó csapatot csinálni és muszájni kutyaütni! Kéne csinálni csoda!” /Szerhij Rebrov, a Ferencvárosi Torna Club frissen kinevezett edzője/

„Mi ez a szellemi fekália, ez az irodalmi hasmenés?! Anyám szerint az ilyet be kellene tenni egy pelenkába és kidobni valahol egy külhoni autópálya mellé, de érzem rajta, hogy csak viccel, mert kultúrember ilyet sosem tenne! Frady Endrét viszont veszélyes hulladéknak kéne minősíteni és egy Koppány vértől veres karddal kipróbálni, mennyi a felezési ideje! Vagy a negyedelési! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az erdőben aludtam, amikor rám ütött a mágia botjával egy abrakadabrázó varázsló. Arra ébredtem, hogy a fa tetejéről a hasfalamra zuhant egy a visszapattanás miatt hónaljból kiszakadt karja által levert mókuscsalád. Szegények nem élték volna túl a mágust, ha fel nem támasztottam volna őket.” /Chuck Norris/

Kifli mellett...

(gyerekdal)

Kifli mellett nyúl vigyorog
S felbámul a kéklő égre,
Hol egy dagadt sastyúk forog,
Majd lecsap a kiflivégre.

Mért nem nyúlra csap le a sas
Kiadósabb ebéd végett?
Könnyebb neki - mivel hasas -
Elkapni a kiflivéget.

Refr.:
  Jaj, hol a kifli? Jaj, hol a kifli?
  Jaj, kiürült ez a kongó tál!
  Ott van a kifli! Ott van a kifli!
  Randa madárnak a csőrén száll!

Száll a kifli, hull a morzsa,
Sastyúk bele félig tele.
Bús nyúlnak csak répatorzsa
Lesz a mai eledele.

Tanulság, a friss pékárut
Azon melegében egyed,
Mielőtt lecsapna rá rút
Csőrével egy madáregyed!

Refr.:
  Jaj, hol a kifli? Jaj, hol a kifli?
  Jaj, kiürült ez a kongó tál!
  Ott van a kifli! Ott van a kifli!
  Randa madárnak a csőrén száll!

„Randa és dagadt madárnak neveztél, te pókhasú fűzfapoéta?! Ha nem lennék degeszre telve friss pékáruval, akkor most miszlikbe aprítanálak a csőrömmel! Amúgy nem azért csaptam le a kiflire a nyúl helyett, mert előbbi nem tud elfutni, hanem mert jobban szeretem a jól átsült péksütiket, mint a nyers, zsíros nyúlhúst! Ennyike!” /a sastyúk/

„Zsíros a nénikéd, te randa tolvaj ragadozó! Ha engem próbálnál elkapni, akkor csak a hűlt helyemen törne szilánkosra a kajla csőröd! Amúgy ne lepődj meg, ha a következő ellopott kifli közepében egy időzített bomba fog megakadni a torkodon, te sörhasú sastyúk!” /a meglopott nyúl/

„Hogyha éhes sas has korog,
Csak egy lüke nyúl vigyorog!”
/Hurok Hubert, orvvadász és kortárs csasztuska díler/

„Tömören: ez rettenet. A teletabikat tudom elképzelni, ahogy ezt éneklik a duck tv-n... (IQ hanyatlás garantált)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ez opusz Ezopuszt idézi, La Fontaine Jancsi is lehetne forrása. A dietetikailag megalapozatlan dramatizált tanmesék alrendjébe sorolnám. Dadusok és kisgyerekesek őrizkedjenek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Korgó gyomorral olvastam ezt a friss pékáruról és jóllakott állatokról szóló, hiszen én ilyen fenséges étket csak a gazdagabb diákjaim eldobált tízórai maradványaiban láthatok, mert az éhbéremből nem engedhetem meg magamnak. Kétgyerekes pedagógusként csak a Méhzáros & Méhzáros Közéheztetési Alapítvány által szállított menzamoslék maradékán élek. Még szerencse, hogy Magyarország jobban teljesít, különben még ennyi se lenne!” /Gyomorszűk Gyuláné Csontésbőr Csomália, középiskolai tanár és guberáló/

„Jaj, Csomália, ne zúgolódj! A pedagógus életpályamodell 2/3-ának bevezetése óta majdnem annyit keresünk, mint egy jól menő birodalmi kéregető!” /Gyomorszűk Gyula, középiskolai tanár és lomis/

„Gyomorszűkné, hallgasson az urára és parancsolójára amúgy jóasszony módra, mert mi előbb ütünk és azután kérdezés nélkül megint! Nem szól szája, nem fáj feje! Na, indulás szülni egy harmadik gyereket is! Kellenek a fiatal focisták! Legyen kiken feszüljenek azok a 2rule mezek!” /Csávás Kálmán gólnagy, az Ellenkező Pedagógusokat Egyedi Gumírozott Övcsattal Rendreutasító Csoport (EPEGÖRCS) ideológiai ökle/

„Az ütemhangsúlyos versszakok és az időmértékes refrének kavalkádjának eklektikus disszonanciája teszi annyira felkavaróan bájossá ezt a frissensült sületlenségű gyerekdalocskát. Kiflivégek, vigyorgó nyulak, dagadt sastyúkok (tényleg, mi az a sastyúk?) népesítik be a költő agyát, majd onnan kitörve a gyerekekét is. Még mindig jobb, mintha a kütyüiket nyomkodva kockulnának! A dal ettől függetlenül zenés applikációnkra is letölthető. Kétszer tölt, aki gyorsan tölt! Gyerünk gyerekek!” /Balladaihomály Béláné Jutyúb Jolán, a Mértéktelen Energia Süvölvény Egyedeknek (MESE) c. gyerekdal kiadó lektora és marketing igazgatója/

„Mi ez a gyerekdalnak álcázott álirodalmi tivornya, ez a kiskorúak szellemi megrontására alkalmas elmefertő?! Ha én gyerek lennék, ettől celebmocsoktól évszázadokkal visszafejlődve azokat a kidobolt bulvárhíreket is elhinném, hogy a Föld lapos és Kopernikusz kommunista! Ha főpolgármester leszek, akkor ezt a borzalmat zenei közszeméremsértés vádjával örökre kitiltom Budapest egész területéről és háromszáz kilométeres körzetéből! Autó- és Frady-mentes fővárost minden magyar családba! Anyám, ugye rám szavazol?!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester önjelölt/

„Egyszer az én kiflimre is lecsapott egy szemtelen héja, de én nagyobbat csaptam a szemhéjammal. Héjapépes lett egész Texas.” /Chuck Norris/

A hód inge

Hód szól: „Kéne nékem hód ing!
Le is töltök egyet!” Loading...
„Lassú! Szakadozik a net,
Lődd ki okostelód, Anett!

E sáv nem elég, hogy heten
Egyszerre legyünk a neten!”
A nett Anett s öt hód kölök
Vadul visít: „Netért ölök!”

„Minden száj’t itt e mancs etet,
Függesszétek fel a chat-et!”
Csúnyán néz a nej s öt ifi:
„Nekünk itt és most kell wifi!”

Gépe lefagy, gyomra kordul,
Legyint s házból kimegy zordul
Megnézni, fán alma ring-e…
S azóta sincs neki inge.

„Csak a hódikének szomorú az ének, nincsen ingecskéje máig se szegénynek... Szerintem a hóding egyébként egy szó, mint a mackónadrág. Amúgy szuperzöld!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú! Végre valami jó alkotás. Elképzelem, ahogy száz év múlva érettségi tétel az elemzése: Társadalmi változások bemutatása a hanyatló 21. századból a "hód család" analógiájának részletes kifejtésével... Segítő kezdő mondat: A költő itt görbe tükröt mutatott a túl szelfizett világnak, így kiáltva fel, hogy legyen már elég.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy mehettem hozzá egy ilyen élhetetlen alakhoz, akinek se inge, se szélessávú internete nincsen?! És én ennek szültem öt örömtelen kölköt, akik kénytelenek biteket koldulni!” /Hódné Anett, családanya/

„Majd adok én a vásott hód kölköknek biteket koldulni! Lecsapok rájuk gátrágás közben és kiiszom a vérüket” /Bitman/

„Védd a gátat, egyél hódot!” /Római-parti óriásplakát 2020-ból/

„Gratulálok, költő úr, hogy biológiából ennyire felkészült és tudja, hogy a hódvadászok csaliként elsősorban almát használnak, azaz a hód tényleg szereti az almát, és bár a fára felmászni nem tud érte, de simán elrágja a törzset és a ledőlt almafát már könnyedén lelegeli.” /Dr. Magvas Menyhért, biológus és hódprém díler/

Úgy kell a nyavalyás hódnak, hogy ing nélkül maradt! Miért számítógéppel akarta előállítani ahelyett, hogy nálam rendelte volna meg?! Afelé megyünk, hogy a gépek kiszorítják a szakembert?! Éhen fogunk halni?! Le a modern technológiával! Vissza a kőkorba!” /Gyűszű Gyula, úriszabó és gépromboló/

„Tisztelt költő úr! Köszönjük szépen az ingyen reklámot!” /Hód-Ing Bau Kft/

„Hódolat illeti a költőt, hogy összehozta a természetes állatvilágot a telekommunikáció ipari forradalmával és önfeledten nekünk ajándékozta a gyúelegyet! A családfő egyéni igénye és a család közigénye olyan ütközőpont, melyeken társadalmak hullhatnak atomjaira, ha az okos nem enged, a szamár pedig kellően szenvedélyes. Frady Endre már-már XXIII. századot idéző költeménye kendőzetlenül hirdeti a hódkirály meztelenségét. De ne bánkódjunk, hanem együnk almát a fáról, mert egyrészt egészséges, másrészt másra úgysincs pénzünk!” /Éhkopp Koppányné Szomorú Szamária, középiskolai magyartanár és piaci almafényező/

„Persze, hogy nincs pénze, mert elherdálja krétára meg fénymásolópapírra! Ezeknek a folyton nyavalygó pedagógusoknak a világ összes béremelése sem lenne elég, mert írószerekre és szakkönyvekre költik! Nehogy már stadionok helyett oktatásra pazaroljunk! Ne tanuljanak a gyerekek, hanem focizzanak! Abból lesz a nemzeti büszkeség!” /Vízfej Vidor, oktatáscsökkentési és gyerekéheztetési szakállamtitkár/

„Mi ez a tömegpusztító szellemi bűncselekmény?! Mi ez a bulváriszapos szócséplés?! Anyám, fordíts háttal ennek az irodalmi kútmérgezésnek, kötözz le a székhez és kösd be a szememet, hogy még a monitorommal érintkező légteret se láthassam! Szerintem a hód ing – loading rímpárnál már nincs lejjebb, bár anyám szerint, aki véletlenül tovább olvasta, optimista vagyok! Te jó ég, mi mindenre lehet még képes ez a szellemi Mariana-árok?! Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer az erdőben aludtam, egy hódcsalád elkezdett rágni, de belém tört a foguk. Megsajnáltam őket és fűrészporrá haraptam nekik pár mamutfenyőt, hogy ne haljanak éhen.” /Chuck Norris/

Ámor nyámnyila nyila

A kép csak illusztráció /a szerk./

- Hej, eltalált Ámor nyila! –
- örvendezik Bejgli Bernát –
- Elmém köde immár lila
s feleségül kérem Ernát!

Echte Erna oly nagyon fitt,
ily nyíl őt utol nem érte,
s bár nem utálja e honfit,
rajongni se rajong érte.

- Mit tettél te béna Ámor?! –
- Bernátban már hűl a hála, –
- Verjen péppé izzó hámor! –
- bőg s egybefoly’ könnye-nyála.

- Ne bőgj, nem bírom a nyálat! –
- oktatja őt Echte Erna
s kitör belőle az állat
s Ámor bőszen vonyít: - Ver! Na!

Búbánattól Bernát kába,
véle Erna együtt érez,
s beleszeret Bernátkába.
Ámor sántít: - Mér’ így?! Mér’ ez?!

„Ez vmi rettenet bűn rossz lett, a végén a fordulat mekkora kamu. Megkoronázza a szörnyűséget. Az utolsó sor a lényeg: Mér' így? Mér’ ez? Még egy stadiont, hátha jobb lesz...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tényleg jól jönne egy hatalmas stadion, amelynek lelátóin elférne a felolvasóestemre egybegyűlt tömeg!” /Frady Endre, költőgigász/

„Egybegyűlünk, ne aggódjon költő úr, egybegyűlünk! A kaszákat-kapákat ugye nem kell leadni a bejáratnál?!” /a felolvasóestre tartó tömeg/

„Beteljesült szerelemre nem számítottunk, némi erőszakra, rímes pszichothrillerre igen. Most sem kellett csalódnunk. A kitartó olvasók így összegezhetnek: a szánalmasság szerethető.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, megfigyeléseink szerint a jó étvágyú jetik szerint a szántalpasság is szerethető.” /brit tudósok/

„Ó, én olyan boldog vagyok!” /Bejgli Bernát, vattacukrász és szántalpvaxoló/

„Mindig a gyenge férfiak voltak a gyengéim, akik mellett anyatigrisnek érezhetem magam. A gyengéket bántó erőseket pedig leverem, mint hurrikán a palatetőt!” /Bejgli Bernátné Echte Erna, hétpróbázó világbajnok/

„Nem csoda, hogy a meglazult ókori íjammal kilőtt nyílvesszőm nem érte utol ezt az NDK olimpiai bajnok felmenőkkel és ezáltal tiltott doppingszereket tartalmazó génekkel felvértezett pörölyöklű amazont! Azóta meg már lőni sem tudok, mert, ahogy a költő mondja:
  Ez a szörnyű barom
  Eltörte a karom!
Úgyhogy a jövőben kénytelen leszek stílust váltani és áttérni a nyílról a szerelmi bájitalra! /Ámor/

„Szegény Ámor,
Sújtja hámor,
Nincsen mámor!”
/Nyegle Nyihámor, amatőr költő és kohósalak díler/

„A matematika oktatás tudatos elsorvasztása okán talán kevesen tudják, ezért megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: a nyíl deriválásával jött létre a nyílvessző. Köszönöm a figyelmet!” /Dr. Függvény Ferdinánd, állástalan matematikus és amatőr tegezdíler/

„A rímtechnológia renitensen romantikus költője önnön szerelmi líráját és lantját íjjá ideiglenesítve húzza az ideget, hogy könnyed nyári nyilával találja el a híg levegő egy bizonytalan pontját. A kezdetben félresikerült, majd kerülő úton beteljesült románc végül feloldódik a bőgőmasinává kudarcult Ámor nyálában. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogyha ő nem lenne, meg a kinyirbált kenyérbél, akkor ki tunkolná ki a szaftot? Igazi zöldségszezoni best zeller!” /Íjhúrossy Ihajné Sercegő Saláta, a Trauma Utáni Népnemzeti Katarzis (TUNK) c. sírva vígadó líraportál agytrösztje/

„Mi ez a szellemi bundameccs, ez az irodalmi alibi null-null?! A focivébét záró potyagól egy vállalható produktum ehhez a degenerált miazmához képest! Mekkora nihilista kreténnek kell lennie valakinek, hogy egy ennyire szánalmas nyálözönt moslékoljon az emberiség gyanútlan arcába?! Szegény anyámat el kellett küldenem Thaiföldre barlangi mentőbúvárnak, hogy az ottani sötétség megakadályozza, hogy ez a pusztító alpáriság a szeme elé kerüljön! Követelem, hogy töröljük fel Frady Endrével a föld színét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az a szerencsétlen Ámor azóta szerelmes önmagába, amióta a számszeríjjal kilőtt nyila a szemgolyómról visszapattanva odaszegezte egy sziklás hegységhez. Akkor meg akart halni, de nem engedélyeztem. Néha hibázik, de ez rajtam kívül mindenki másra is igaz.” /Chuck Norris/

Balatoni kikötő

Kora reggel reng a móló,
Ahogy űrből rászáll Solo
Kapitány, kit olyan sztár vár,
Mint a nagy Luke. Tiszta StarWar!

Tátott szájjal néz egy okker-
-sárga fogú hajódokker,
Míg vízbe nem löki halkon-
-zervét Millenium Falcon.

Dühös dokker arca merő
Harag s bár nincs vele Erő,
Akkorát üt, hogy Luke sír Hant
Látván. Lassan érik sírhant?

Ám cirkuszból szökő show ló
Hátán elmenekül Solo,
Maga mellé rántva Luke-ot,
S téridőben marad luk ott.

- Parton van sok fura alak! –
- vonnak vállat lenn a halak,
S míg a hőség lassan rekken,
Csubi rágódik egy hekken…

„Uuuuuuuuuuuur Ahhhhrrrrr Uhrrrrr Ahhhrrrrr Aaaarhg…” /Csubakka/

„Mit ordítasz, te migráncs szőrmók?! Tán nem ízlik a sült hekkem?! Ha nem tetszik valami, vissza lehet húzni a világűrbe! Úgyis le kéne állni a stégről azzal a gigantikus bádogbilivel, mert nem tudnak kikötni az argentin hekkhalászok!” /Avas Ajtony, balatoni hekker/

„Van benne Erő, trendi a mi költőnk... A névjeggyé vált zseniálisan erőltetett "szó-rím-poénok" is megtalálhatók. "show ló - Solo" - Jááájjjjj, ez azért fáj.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Van a Paul Simonnak egy "Diamonds on the soles of her shoes" című dala. Demé'mondoménezt?! Hát mer' egyesek szerint annak se kell nagyon mély értelmét keresni, csak élvezni a tökéletes zeneiséget, az ősi ritmusokat: https://www.youtube.com/watch?v=Fmf9ZJ_Yn0A Nem biztos, hogy igazuk van az értelmezésről lemondóknak, de nekem speciel még úgy is tetszik ez a dal - persze a zene azért sokat segít.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kérdés, humán úr, hogy zen-e ez a zene? Vagy buddhákat kérdezek?” /Egyszerű Egyed, nyolc általánost végzett oktatási államtitkár/

„Hű, de jó, hogy elragadott az a show ló, mert az az okkerfogú dokker akkorát ütött, hogy azt hittem, rám zuhant a Halálcsillag! Olyat buktam, mint a fiatalkoromról készült Disney film! Mit esznek ezek a balatoni kikötői dokkmunkások, spenót?!” /Han Solo, intergalaktikus űrcsempész/

„Enni a spenót! Bukni a mint! Ez az! Végre egy külhoni nyelvzseni, aki helyesen alkalmazza az automatikus tárgyeset!” /Tárgyi Tévelyné Alanyi Auróra, a Nyelvi Újítók Lokális Bombasztikumaihoz Észbontóan Lojális Alapítvány (NYÚLBÉLA) toldalékügyi főelőadója/

„Nem tudom, hogy kerültem bele ebbe a versbe, de Yoda tanácsa ellenére is nehezen tudom eloszlatni a kételyeimet, hogy ez nekem jó…” /Luke Skywalker, az utolsó Jedi lovag/

„Nem azért okkersárga a fogam, mert nem mosom, hanem mert az olcsó kiciccípősz kínai fogkrém ilyenre színezi a rászáradt spenótréteget. Így aztán nem csak az öklöm csapásával, hanem a szám leheletével is el tudom kergetni a spenótos halkonzervemet vízbe lökő űrmigráncsokat!” /Rocker Rezső, okkerfogú hajódokker/

„Phhh-pfff, phhh-pfff… mivel jómagam is a Világegyetem Sötét Erő Szakán doktoráltam, szeretem ezeket a vérgőzös szövegeket, amiben az Irodalom visszavág! Gyere, költő padavan, állj át te is a sötét oldalra és legyél főszerkesztője a birodalmi hirdetésekből fenntartott propagandaportáljaimnak! Ez nem kérés volt! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Dr. Darth Vader, sötét nagyúr/

„Úgy látom, hogy Darth Vader a plagizált doktorátusától elvakultan nem veszi észre, hogy Frady Endre már nem tud átállni a sötét oldalra, hiszen időtlen idők óta ő maga az irodalom sötét oldala! Ha ez a koromfekete rímcsótány egy kicsivel is sötétebb lenne, magába szippantaná a fekete lyukakat is! Kénytelen vagyok versbe foglalni, hogy ez az elfajzott véglény is megértse:
   Ő az irodalmi nadír,
   Egy jó ellene, a radír!
Azaz egy Lenin parafrázissal élve: Törölni, törölni, törölni!!! Világ irodalmi gyomirtói, egyet üssetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azóta kedvelem a Jediket, amióta az általam vezetett Kerub Security tagjaiként lézerpallossal védték az Édenkertet, úgyhogy amikor az aurámmal lefejeltem a Halálcsillagot, hagytam, hogy mindenki azt higgye, övék az érdem. Úgysem láthatott meg senki, mert többszörös fénysebességgel futottam oda-vissza a Tejúton.” /Chuck Norris/

„Chuck léptei nyomán tiszta kátyú lettem, tele vagyok fekete lyukakkal! Mikor írnak már ki közbeszerzést a nagyjavításomra?!” /a Tejút/

„Közbeszerzés?! Hol?! Megnyerem!” /Pénztáros Hörpinc, a Kisgömböc Kft tulajdonosa és Whiskas szerelője/

NYARALUNK...

Nyaralunk, ütött az óra,
Indulni kell ki a tóra,
Strandkapunál állni sorba
S izzadni, mint tánctól Zorba.

Parti fűz ellen a szú vét,
Kidől s kapunk csőstül UV-t,
Rizikóból ez a soros…
Védj meg naptej, sokfaktoros!

Szorgos népünk hekket zabál,
Verítékben úszik a bál,
Szutykos plédre jön sok hangya,
S nem hűt le a tóvíz langya.

Emberhadtól bűzlik a tó,
Gyerekzsivaj agyig ható,
Bankszámlám a nullig apad,
S lerogynék, de nincs egy fapad.

Lassú Napnak teste rest-e,
Mikor lesz már este, beste?!
Nyaralás rám nézve káros,
Irány haza, vár a város!

Lassú?! Én?! Rest testű?! Kikérem magamnak! Folyamatosan 220 km/másodperc sebességgel száguldok a világűrben! A látszólagos lassúság a Föld tohonya forgásából adódik! A saját portádon söpörgess, te szerencsétlen sárlény ahelyett, hogy megugatnád a vezérlő csillagodat!” /a Nap, G2V színképtípusú csillag/

„Öngyilkos hajlamúak inkább ne olvassák... Nehéz szavakat találni, én gyorsan le is mondok minden tervezett utat. Inkább a munka.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Soros rizikó?! SZÚ vét?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Uszítunk a rendszer ellen?! Sorossal bomlasztanánk a szovjet-magyar barátságot?! Ráadásul ilyen gyenge verssel?! NEM ENG.!” /Senki Soma, a Rémrímeket Üldöző Hivatal (RÜH) főcenzora/

„Nekem a balkonom a Riviéra
Lógni ott szeretek én a fészbukon,
Nem nyaggat lányom, s a munkabér a
Számlán csücsül, a kaján sem bukom.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Brit tudósok szerint a kiskorú gyermekeikkel a Balaton partján nyaraló szülők 50%-a alig várja, hogy visszamenekülhessen a légkondicionált munkahelyére a nyaralást kipihenendő. A maradék 50%-nak nem légkondicionált a munkahelye.” /F. Endre, költészmérnök/

„Na, költő úr, maga itt nyafog és elégedetlenkedik, miközben szociálisan és kapitálisan is érzékeny pártunk és kormányunk minden követ megmozgat, hogy a keményen dolgozó kisemberek arra érdemes rétegei aktív pihenéssel regenerálódva mihamarabb munkára-harcra készen forduljanak arccal a munkapad felé?! Szorgos népünk győzni fog, maga viszont ülni! Irány a közmunkatábor!” /Csávás Kálmán bőrnagy, a Csúnya Ornamentikájú Károkozókat & Illiberalizmust Simfelő Költőket Elhárító Kopaszok Szervezete (CSOKISKEKSZ) ideológiai főtisztje/

„Magyarországon az emberek felének nincs pénze arra, hogy egy egyhetes nyaralást kifizessen.” /újsághír/

„Akinek nincs pénze nyaralni, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, kastélytulajdonos országgyűlési képviselő/

„Mivel kiszáradt az Aral,
Putyin elvtárs máshol nyaral.”
/Szergej Vodkamámorovics Csasztuskin, orosz ellenzéki költő és a volt Aral tó melletti kényszermunkatábor nótafája/

„A mindenáron való élvezet hajhászás lelket és pénztárcát kiüresítő hatásáról szóló elénk döbbenésében a költő – aki egyszerre önmaga alanya, tárgya, állítmánya, helyhatározója és minőségjelzője – párját ritkító páros rímekkel akar páratlan hatást kelteni. A már-már naturalistán rusztikus nyaralásábrázolás oly sajátja Frady Endrének, mint mirigynek a hasnyál vagy közös tónak a zsíros víz. A városból a vízbe, majd a vízből vissza a városba menekülő költő pályaíve a föl-földobott kő archetípusa. Igazi determinisztikus nihillíra, amely nem hiányozhat egyetlen életunt homo sapiens utolsó kívánságainak listájáról sem!” /Vasmacska Vendelné Szigony Szidónia, a Megvető Kiadó sorok között olvasó szerkesztője/

„Nem, nem, nem és nem!!! Hegyek, essetek rám, halmok, borítsatok el, Kritikus Szakszervezet tagjai, vessetek ki magatok közül, de nem vagyok hajlandó elolvasni ennek a rímhajhász szellemi toportyánféregnek ezt a legújabb líragyalázó undorböffenetét! Hogy jön ez a hullaragályos svihák ahhoz, hogy magam alá vizeltető rémálmokba hajszoljon?! Anyám szerint a szakszervezettel jobban kéne vigyáznom, mert megemelik a tagdíjamat, oszt’ nem lesz pénzem szájhaboztató vitriolra! Na, jó, a Szakszervezet kedvéért… Miii, a tóvíz langya?!?! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, elalélt kritikus/

„Puzsér Róbertet a Kritikus Szakszervezet saját betegének tekinti.” /a Kritikus Szakszervezet/

„Az operáció során a fiacskám kőszívét műkőszívre cserélték. Már jobban van, tegnap is leordította az ügyeletes nővér fejét, mert túl hangosan nézte a folyosói tévén a Barátok közt ismétlését.” /Puzsér mama/

„Én olyan aktívan pihenve nyaralok, hogy a látványomtól a nyár annyira lefárad, hogy hirtelen ősz lesz.” /Chuck Norris/

Megtörés

"kék madárcsapat, meg a lepkék" /a NASA felvétele/

- Nem érdemlem meg az esőt
meg az esőmentességet se, sőt
semmit, akármire hajaz.
Amit érdemlek, a baj az.

- Mit tettél hát, mi a vétek? –
- kérdik erdők, mezők, rétek,
miket körben rögvest lep kék
madárcsapat, meg a lepkék.

- Lóverseny volt, magas tétek,
zabzsák dopping, ajzós étek,
s lovam, melynek lába ízelt,
verseny után zöldet vizelt.

Lebuktam, mert jött a WADA*,
s doppingellenőrök hada
kicipelt és vert az esőn…
Megtört szám szólt: Ó, Danke schön!

*World Anti-Doping Agency

„A lónyugtatót nem neked kéne szedni! Le kéne állnod a szerrel, nem segít. Ha nem szedsz, akkor kéne!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Most akkor kéne, vagy nem kéne?! El kéne dönteni, hogy kéne-e?! Vagy nem kéne?! Boroshordóba kéne kén-e s őőőő-zik-e az öreg néne?! MIVA’, MIVA’, MIVA’?!?!?!” /F. Endre, ideges költőgigász/

„Na, ez a baj azzal, amikor túl magasra tesszük a lécet. Az életrevalók simán átsétálnának alatta, de egyszer csak arra téved egy szilárd jellem, odateszi magát, és kész a tömegszerencsétlenség. Boldogok, akik elbuknak, mert azok legalább nekifutottak? De most tényleg, hát kinek jó ez, T. Rajongótársak?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rajongótársa magának a salgómocsolányi hóhér, humán úr! Frady Endréért nem rajongani kellene, hanem éjjel nagy fekete autóval érte menni, oszt’ ablaktalan cellába vele! Sötétzárkában minden költő feketelevesen él!” /majdnem tizenötmillió magyar/

„Megtört költő úr, posztfuturista és dezimpresszionista festőként érdekelne, hogy mi az a csodavegyszer, amitől egy ló ízeltlábúvá válik és smaragdszínű lesz a vizelete! Jó lenne végre hús-vér modell alapján festeni!” /Babló Bikaszó, posztfuturista és dezimpresszionista festő/

„Ha valami csodavegyszer
Hatására talán egyszer
Rosszról jóra eme NER vált,
Más leszek majd, nem enervált.”
/id. Ejmiakő Elemér, Babló Bikaszó egykori középiskolai rajz- és magyartanára, valamint kortárs költő/

„Jaj, apám, ne csináljon már mindenből kozmopolita liberálbolsevik aktuálpolitikát! A vezető beosztású állásommal játszom, ha egyenes ági felmenőmként állandóan bérretteg, sőt fékeket és ellensúlyokat követel! Ha jogállamra vágyik, tántorogjon ki Amerikába, de eszébe ne jusson levélszavazni! Már van közvetlen járat. Mikorra szerezzek okosba’ repülőjegyet?” /ifj. Ejmiakő Elemér, a Nemzeti Erkölcsnemesítő Minisztérium (NEM) szakállamtitkára/

„Ritka, mint a fehér hulla a napos parton az olyan vers, ahol ennyire releváns a jellemfejlődés és ennyire irreleváns minden, ami nem releváns. Az igazságosztó felső hatalmak kikényszerítette külső és belső megtörtség, a bolondság kék madara és a lepkék így együtt alkotnak egy olyan esőálló lírai gyúelegyet, mely folyamatos többütemű világirodalmi detonációt képes létrehozni a szinte semmiből. A lóvétség miatt tettlegesen megvezekeltetett antihős németbe fordulása a jólétbe menekülni vágyás rejtett apoteózisa. Frady Endre olvasása gyógyír minden Frady Endre olvasás ejtette sebre. A költő önmaga tézisének és antitézisének a szintézise. Költőt minden magyar családba!” /Rököny Rezsőné Pirosledes Piroska, a Robbantott Igeidőket Poézisba Olvasztó Csoport (RIPACS) szakreferense és hobbiterrorista/

„Sajnálatos hiba folytán az OKJ-s képzésű szinkrontolmácsunk összekeverte az eltilt és az eltángál szavakat, miáltal a doppingvétségen kapott tárgyi alany nyolc hónapi eltiltás helyett nyolc napon túli gyógyulást szenvedett. Elnézést nem kérünk, mert az a közúti forgalomban történő indexhasználathoz hasonlóan a gyengeség jele lenne.” /Wadnai Winnetouné Wérbő Wendetta, a WADA sajtóreferense/

„Mi ez az agyatlan celebrüh, ez az elbulvárosodott szellemi végvonaglás?! Ha zsűritag lennék és pontoznom kellene, akkor most legszívesebben egy sörétes puskával adnék pár tucat fájó pontot Frady Endre hátsó fertályára! Anyám sajnos pont bekapcsolva felejtette a csehszlovák benzinmotoros hallókészülékét, amikor dühömben üvöltve elszavaltam ezt a hadibakancsba bepálló lábszagú förmedvényt és az ízeltlábú lónál elájult! Úgy felforrtak az indulataim, hogyha most venne tőlem vizeletet a WADA, a húgysavam átégetné a kémcsövüket! Piszkítótűzbe Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fiatalkori Forma 1-es autóversenyzés úgy összerázott, hogy mára már nem én döntöm el, mikor akarok vizelni.” /Alain Prost tata, négyszeres világbajnok nyugdíjas autóvezető/

„Én doppingszer nélkül is olyan színűt vizelek, amilyet csak akarok!” /Chuck Norris/

Nyaralunk...

Randalírozó rigók (a kép csak illusztráció)

Rekettyéssy Richárdot randalírozó rigók füttye verte fel a kies rozgoványhöttyösi szakszervezeti üdülő harmadik emeleti luxuslakosztályában. Azt nem mondhatnánk, hogy előtte az igazak álmát aludta, mert a Kőkemény Gazdasági Bűnözők (KGB) szakszervezeti nyaralójában ez az állapot csak a tagok kiskorú gyermekeinél jöhetett szóba.
- Rohadt rigók! – kiáltotta a fülsértett, és a néhai ateista nagyapjától elsőáldozási ajándékként kapott Kalasnyikovjával egy hosszú sorozatot eresztett meg a szemközti szomorúfűz lombkoronájára. A fáról meglepett halálsikollyal két óriásrigónak álcázott férfi hullott az üdülő jól karbantartott gyepszőnyegére, majd hirtelen csend lett.
A csend hangjaira Simon & Garfunkel mintás pizsamában előrohant egy ásító politikus, majd körbenézve, hogy figyeli-e valaki, odaosont a tetemekhez, kiforgatta a zsebeiket és a talált pénzzel villámgyorsan visszaszaladt a lakrészébe.
- Igazad van, ha nem lennél kleptomániás, sosem lehetnél szakállamtitkár a gazdasági minisztériumban! – röhögött az erkélyről titokban figyelő Rekettyéssy Richárd, de nem sokáig.
- Most nyaralunk vagy lövöldözünk?! Azonnal gyere vissza lefeküdni! A szabadságodon nem bankrabló vagy, hogy éjszakai műszakban kelljen randalíroznod! – dörrent rá megszeppent férjére Rekettyéssy Richárdné Kardkikard Karola, az Országos Bankbiztonsági Intézet (OBI) adatkezelési igazgatója – Ha nem alusszuk ki magunkat, akkor gyűröttek leszünk, és nem mi nyerjük a ma esti üdülői párszépségversenyt! Pedig mi szép pár vagyunk, ugye?
- Szép pár vagytok, szép pár vagytok, de a Dögkúti miniszter úr és a szeretője sokkal szebb pár nálatok! – mondta röhögve a falitükör mögé rejtett lehallgató készülék hangszórójából a kihangosítás gombra véletlenül rátenyerelő titkosszolgálati ügyeletes tiszt.
- Richárd – visította a tükör szétverése után a bősz feleség – te tudtad, hogy a miniszter félrelép?!
- Ezt mindenki tudta, már a madarak is ezt csiripelték. – sóhajtott a beszélgetést lezárni vágyó férj.
- És ezért kellett legéppuskáznia őket? – lépett be a szobába vártalanul Columbo hadnagy a Los Angeles-i rendőrségről. Magyar hangja Szabó Gyula. Karola elájult.
- Miért ájult el a felesége, Rekettyéssy úr? Tudja, azért kérdezem, mert az én feleségem csak akkor ájul el, ha kísértet lát vagy a ballonkabátomat tisztán. – kíváncsiskodott a felügyelő.
- Itt ugyanez a helyzet, ugyanis mind az önt megformáló Peter Falk, mind pedig az ön magyar hangja már évekkel ezelőtt elhunytak, így ön feltehetőleg kísértet. – próbált fölényesnek látszani a gyanúsított.
- Feltehetőleg. Akkor én megyek is! – mondta a többszörös elhunyt és áttűnt a falon.
- Kísértet!!! Ááááá!!! – hallatszott a falon túlról Tégla Tivald építési vállalkozó és futballklub tulajdonos halálhörgése majd vastag arcbőrének a csattanása a padlón.
- Na, végre, most már nyugalom lesz! Karola is csöndben van, a két kerti jómadár is örökre elnémult, és a szomszéd is nagyot koppant, azután elhallgatott, úgyhogy nyaralhatok végre! – könnyebbült meg Rekettyéssy Richárd.
- Csak még egy kérdés – lépett elő a zárt hűtőszekrényből Columbo hadnagy szelleme – Ki volt ez az úr a szomszédban, akinek az eséstől szétrepedt bőre alatt is közpénz van?
- Nézze, néhai hadnagy úr, a filmjeit látva pontosan tudom, hogy ön már a kezdetektől tudja, ki a gyilkos, akihez vissza-visszamegy kérdezősködni pont úgy, ahogy velem teszi. Én erre a színjátékra nyaralás közben nem vagyok vevő, úgyhogy inkább beismerő vallomást teszek, hogy utána nyugodtan mehessek masszíroztatni magam a Zsebesi bankigazgató úr OKJ-s képzett gyógytornász sógornőjével. Bevallom, én tettem! – vágott majdnem bűnbánó képet a pihenni vágyó bankrabló.
- Mit? – tudakolta néhai Szabó Gyula hangja.
- Bármit! Akármit! Én löktem jéghegyet a Titanic elé, én lőttem le Ferenc Ferdinánd trónörököst, én végeztem Kennedy elnökkel és John Lennonnal is! Elmehetek végre?! – lett egyre ingerültebb Rekettyéssy Richárd.
- Persze, hiszen úgysem tudnám megakadályozni – szólt a felügyelő.
- Visznemlát! – vetette oda könnyedén a szabadulni vágyó és nagy sóhajjal indult bele a napfelkeltébe.
- Várjon! Csak még egy legutolsó kérdés – mondta Columbo a nyaralásra képtelensége miatt hirtelen sírásra hajló szájú Richárdnak - Honnan tudta a kora hajnali szürkületben, hogy a fán nem valódi rigók ülnek?
Rekettyéssy Richárd bankrabló ekkor büszkén elmosolyodott és a kamerába fordulva elárulta a megoldást:
- Korán reggel ritkán rikkant a rigó!

Bringázok

Amikor én tekerek,
megy alattam e kerek
világ hátra lassacskán,
s megizzad a hasacskám.

Hasamon a veríték
szúnyoghadnak teríték,
s magamból míg kifolyok,
felfalnak e szipolyok.

Vérszipolyok megesznek,
rögvest hatnak degesznek
s gyötrik őket kíngázok,
amikor én bringázok.

„A világ kerek, a vers keretes, az ökoszisztéma egyensúlya dinamikus, a biciklista statikus - de legalábbis nem halad gyorsabban az átlagszúnyog repülési sebességénél. A vers többi része természettudományosan nem értelmezhető, az ott már művészet.  ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Amikor én tekerek,
Duzzadnak a TEK-erek.”
/Csávás Kálmán erőkarnagy és TEKker, a Terror Elhárítási Központ kerékpáros kommandójának erőnléti edzője és motivációs rímcápája/

Innentől kezdve két általam megkért kortárs költő álkommentjei olvashatóak.

1., Duma György:

„Az írás nyilvánvalóan egy kis flaszter bikmakk, egy koca szobabiciklis zöngeménye. Igazi kerékpáros alatt mindig száguld az út, nem pedig lassacskán megy. A szúnyog viszont óriási ötlet, hogy nem jutott eszembe ajzószerekkel töltött szúnyogokkal szurkáltatni magam!” /Lance Armstrong/

„A szakmaiatlanság csimborasszója ez a fércmű! A szerző a biológia legelemibb törvényszerűségeivel sincs tisztában amikor a szúnyogot (culicidae), izzadságevőként ábrázolja a vér helyett. Még jó, hogy egyéb testnedvek nem kerültek terítékre!” /Laár Valéria, a Csereszabatos Ízeltlábúakat Pótló Élősködők Siserahadának (CSÍPÉS) főszivornyája/

„A múltkor bicajozás közben megcsípett egy moszkitó. Olyan tockost adtam neki, hogy az egész faja kipusztult a Földön.” /Chuck Norris/

„Mit mondjak, elolvastam, de egy lejtőn gördülő rúdlánc modellezése nagyobb élményt nyújt.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Páros rímű hetesekből felépített háromszintes műtárgy, melynek földrengés biztos alapozását trolibusok, repedésmentes felépítményét kannapesztusok, míg vízhatlan szigetelésű tetőszerkezetét spongyausok adják.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az izzadmányos trágyaköpedelem, ez a bélgáz gőzös ótvarlíra? Frady Endre, aki pusztán nevével egyszerre csonkítja kétharmadára büszke trikolórunkat, s dehonesztálja nemzetünk költőgigászát, Hugóg és Magóg fiát, most még vérbajos szúnyogokkal is inszinuálja őt. Ez nem vers, ez nem egy lenge, kellem kelesztette szellem-lehelet, ez egy elmebeteg elvetemedett medvetetem. Brrr! Anyám, gyorsan vidd előlem a nokedlis lábost, mert okádhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, aszkéta esztéta, hesstészta!/

2., Várkonyi Miklós:

„Mint a Pojáca- és Ripacsképző Állami Tanintézmények nyugger-állományú hangtani professor emeritusa, az inspekcióra elém terjesztett Művet végzős diákjaimnak adtam ki témazáró dolgozatként elemzésre. Dolgozataikból állítottam össze az alábbi mixtúrát:
"A cím kettős kezdőhangja eleve elárulja az alkotó viszonyát, viszonyulását, viszolygását és víziszonyát a szöveghez. A BR kezdet arra utal, hogy a főhős nemcsak fázik, de utálkozik is a témától. Az előbbi, objektív érzetét a külhőmérséklet mellett a menetszél is fokozza, de hozzájárul ruhátlansága is; ha nem így volna, ugyan hogyan is férhetnének hozzá a szipolyozók a verejtékező hashurkáihoz, hogyan kezdődhetne a lakmár? Az utálkozást a főhősön kívül az olvasók is érzik. Amúgy a sokadik szótári jelentését tekintve "kerékpár" jelentésű cím alig rejtetten társadalomkritikát tartalmaz, amennyiben az olvasónak olyan szavakat idéz fel, mint: kormány, fék, egyensúly, kontra, pedálozás, láthatóság, és egyebek. Az első strófa kulcsszava a "tekerek", ez az azonos magánhangzók sorozatára bazírozó, úgynevezett "tribrakhisz" verslábat alkotó, ótörök eredetű szó. Magyaros képzés viszont az igéből alkotott "szipoly" főnév, amely hasonló kialakulású társaival - métely, ragály, pisztoly (ja, az nem) - többnyire negatív konnotációt hordoz. A szúnyogok tudottan vérkedvelő életmódja felidézi továbbá a vámpírt, a piócát és az anyóst."”
/Hanga Kinga, bringóhintó-kölcsönző egyéni vállalkozó/

Bakancslista

Bakancsok (a kép csak illusztráció)

A hipermarket pénztárosnője döbbenettel nézte a futószalagon törökülésben közeledő bácsit. A műszakja addig viszonylag békésen telt, csak egyszer kellett a részmunkaidős vak biztonsági őrt riasztania egy a kabátja alá nyolc darab akciós pólót felhúzó kleptomániás államtitkár miatt, aki mentelmi jogára hivatkozva sértetlenül távozott, és mindössze tucatszor ordították le a fejét, mert a gépében más ár volt beprogramozva, mint amit az árufeltöltő kollégái kiragasztottak a polcra. Épp megkezdődött az utolsó másfél perce és gondolatban már otthon járt, amikor aznapi utolsó kuncsaftként az agg bácsi bekúszott a látómezejébe. Felsóhajtott:
- Mi járatban van itt, öregapám, ahol a madár is csak lefejezve, megkopasztva, kibelezve, lefagyasztva és vonalkódos tálcára fóliázva jár?
- Mivel öregapámnak szólítottál, elárulom neked, hogy bakancslista! – kacsintott huncutul az öreg.
- Na, ez nem lesz egyszerű! – sóhajtotta a kizsigerelt munkaerőnő és egy mozdulattal leintette a járókerettel közeledő részmunkaidős biztonsági őrt. – Mondja csak, mi is ez a bakancslista dolog?
- Tudja kedveském, én valamikor komoly sportember voltam. Olyan hiperaktív bélrendszerem volt, hogy egy időben hét púpozott és négy csapott bilivel tartottam az ülvenyomás világrekordját, ám ma már csak egy székrekedéses kisnyugdíjas vagyok, aki az árnyékszékre már csak emlékezni jár. Csupán árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Annyira lelassultam és elerőtlenedtem, hogy a minap árnyékbokszolás közben kiütött a saját árnyékom. El tudja ezt képzelni, kedveském?
- Már látom az alagút végét, mindjárt beérünk. – dünnyögte pesszimistán a megfáradt emberi erőforrásnő – Mikor és mire fogunk kilyukadni?
- Szóval, úgy éreztem, hogy immár közel a vég, hamar fel fogom dobni a bakancsomat, így elhatároztam, hogy ebben a rövid időben, ami még megadatik, meg fogom tenni mindhárom dolgot, amit mindig is szerettem volna. – lelkesedett be az öreg. – Ez a harmadik! Akár most rögtön meg is halhatok!
- Jaj, ne tegye, az rengeteg papírmunka és még tanúskodnom is kellene! Haza szeretnék menni! Inkább mondja el gyorsan, mi az a három!
- Mivel fiatalon nagy barlangász voltam, mindig is szerettem volna kinyomtatva látni az ebben a témában íródott kétsoros versemet, mely így szól:
                                                                   Huzatos a barlang,
                                                                   Denevéren bőr leng.
- Nem csodálom, hogy nem talált… - kezdte elveszteni a türelmét a pénztárosnő – megfelelő színvonalú kiadót!
- Kiadót nem, de az egyik unokám megoldotta a dolgot, mert a saját gépén kinyomtatta, így most ott lóg bekeretezve az Utolsó Lehelet Idősotthon társalgójában. Ezzel teljesült az első kívánságom!
- Remek! És mi volt a második? Ezt hallgassa meg, Béla! – hívta magához a süketség miatt leszázalékolt biztonsági őrt a kíváncsiságot mímelő munkavállalónő.
- Nem mi, hanem ki! Második János Pál pápa! Vele szerettem volna kezet fogni! – magyarázta az idős ember.
- De hát ő már évekkel ezelőtt meghalt! – bámult rá a munkaalapú társadalom egyik tartópillérnője – Ezt hogy oldotta meg?
- Nem én voltam, a betegség vitte el szegényt. – szipogott az öreg – Ne gyanúsítgasson! Mindenesetre a második kívánságom már maximum a túlvilágon teljesülhet, ha mindketten ugyanarra a részlegre kerülünk.
- A tüzes gyehennára kerültök mindketten! – kiáltotta közbe egy épp arra sétáló Jehova Tanúja, de a leszázalékolt biztonsági őrök önmagunkhoz képest gyorsan elhessegették, majd zavartan gyűrögetni kezdték a markukba nyomott Őrtorony magazint.
- Na, jó, és mi a harmadik, ami épp most van folyamatban? – türelmetlenkedett a kitűzője szerint Jolánnak nevezett pénztárosnő. – Essünk túl rajta! Csupa fül vagyok!
- Nos, mindig szerettem volna látni, hogy a pénztár melletti futószalagokon a KÖVETKEZŐ VÁSÁRLÓ feliratú léc mögött valóban a következő vásárló üljön, de eddig sosem történt ilyesmi. Most megcsináltam! Boldogan halhatok meg! – somolygott az öreg és a lelkét kilehelve fennakadt szemmel zuhant az akciós tejcsokoládék közé.
(…)
- Üdv gyermekem! – nyújtotta áttetsző kezét II. János Pál pápa kilehelt lelke.

A betörő

A betörő a sötét nappaliban /F.E. felv./

- Pénzt vagy ételt! – kiáltotta a betörő a nappaliban, majd véletlenül felrúgta az üres éjjelit.
- Várjon, meggyújtom a lámpát! – mondta egykedvűen Dr. Aranyos Aranka pszichológus lakástulajdonos és megnyomta a kapcsolót. Világos lett. – Világosnál le szokás tenni a fegyvert!
- Igaza van! – sóhajtotta Ókor Ottó, aki civilben középiskolai történelemtanárként tengődött egyik napról a másikra és időnként megélhetési betörőként vetette bele magát a sötét éjszakába.
- Akkor most tegye le azt a pisztolyt! – kérte határozott hangon a nő.
- Letehetem, de felesleges. Üres a tár. Nincs pénzem lőszerre. – tört ki az őszinteség az éhes pedagógusból, majd sírva fakadt.
- Tessék, zsebkendő! – lett gyakorlatias Aranka, majd együtt érzőn megkérdezte – Akar róla beszélni?
- Brühühü… Akarok… Gyerekkoromban a szüleim azt mondták, hogy tanuljak, hogy sokra vigyem! Hittem nekik és tanultam, majd nagy álmokat dédelgetve tanár lettem, de vinni csak a tányérokat vittem pincérként a nyári szünetekben. Egy időben arra gondoltam, hogy jó ötletekkel keresek meg cégeket, hátha fizetnek érte.
- Milyen ötletekkel? – kerekedett fel a szakmai kíváncsiság a doktornőben – Meséljen!
- Megkerestem például a BKV-t, hogy úgy csökkenthetnék a zsúfoltságot, ha a megállókba krokodilokat telepítenének, hogy megegyék a leglassabban menekülő utasokat, akik le- és felszállásnál a legnagyobb tumultust okozzák. Rövid latolgatás után végül elvetették a forradalmi javaslatomat.
- Nem is értem, miért. Mivel indokolták? – tört ki az empátia Dr. Aranyos Arankából.
- Egyrészt túl drágának tartották annyi hüllő beszerzését, másrészt az állatvédők tiltakoztak, mondván, hogy ha szegény állat véletlenül egy fertőző utast eszik meg, akkor akár bele is pusztulhat. Apropó, utas evés! Nincs véletlenül valami ennivalója? Utoljára délben ettem a menzán abból a moslékból, amit a gyerekek meghagytak. – mondta hangosan korgó gyomorral Ókor Ottó és reménykedve beindult a nyálelválasztása.
- Van pizza a hűtőben. – mutatott a konyha felé a házigazda - Milyet szeretne?
- Mindegy, csak nagy legyen, sok mindennel megpakolva! Bármi lehet rajta! Tudja, én mindenevő vagyok, mint a sertések. Apám mindig is azt tanította, hogy akkor táplálkozunk természetesen, ha úgy eszünk, mint a disznók! – lelkesedett be a hívatlan vendég.
- Jól van, csak ne röfögjön túl hangosan, mert a szomszédban egy éberen alvó kocavadász politikus lakik, aki a végén még átjön és lelövi magát! – figyelmeztette a fonák helyzettől egészen felvillanyozódott Aranka.
- Sebaj, majd vele is eljátssza azt a világosos fegyverletevős trükköt! – röhögött az ételszagra gyűlő nyállal megtelt szájú tanár.
- Á, az nála nem jönne be! Úgy hallottam, hogy fiatal korában folyton megbukott történelemből. Történelemből is! Nem tudott továbbtanulni, így lett belőle politikus. – árulta el némi lenézéssel a diplomás hölgy.
- Egy időben én is megpróbáltam politikussá átképeztetni magam, de képtelen voltam azt hazudni, hogy a haza üdvéért szeretnék munkálkodni, így elhajtottak. – szomorodott el Ókor Ottó – Úgy kivágtak, ahogy nekem kellett volna az érettségin a polgármester gyerekét, amikor azt állította, Kossuth Lajos volt az MLSZ első elnöke, de nem mertem.
- Félt? – kíváncsiskodott a pszichológusnő.
- Mitől félt volna? Tudta, hogy az apja a polgármester. – értetlenkedett a betörő tanár.
- Nem ő, maga! – vált türelmetlenné a nő.
- Én nem vagyok polgármester! Akkor nem kéne betörnöm ahhoz, hogy lopjak! Majdnem becsületes kétkezi középiskolai történelemtanár vagyok. – kihúzta magát – Bemutatkozom, Ókor Ottó legényember, szolgálatára!
- Örvendek, Dr. Aranyos Aranka hajadon pszichológus. – mutatkozott be egy anakronisztikus pukedli kíséretében.
Meglátni egy villanykapcsolásnyi pillanat, megszeretni egymást egy balga betörésnyi és egy értelmetlen beszélgetésnyi idő volt csupán. Összeházasodtak és lett két gyerekük. Mivel Ottó tanári fizetéséből és Aranka gyedéből nem tudtak megélni, kitántorogtak Amerikába.
Ott hatnak, alkotnak, gyarapítanak. S a Haza? Lassan kiürül…

Latolgató

Latolgatva ráz lat:
- Vers ez vagy csak vázlat?!
Agyad préselt nyirka
Irka-e vagy firka?!

Olvasóhad térdi
Rúgások közt kérdi:
- Költőfeji szűk ész
Szerint eme mű kész?!

- Nem a mű a kész, én.
Alkotás e részén
Elhagyott az ihlet.
Ne latolgass, ah, lat!

(a kézirat és az író-olvasótábor találkozó itt megszakadt, már csak tompa puffanások hallatszanak…)

„Könyörgöm, akasszuk fel! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Üsd ki, üsd ki! Még, még, még, ennyi nem elég! Földet rá, földet rá!” /a nekihevült olvasótábor/

„Frady Endrét vágyom nagyon
Ütlegelni rögvest agyon!
Habár neki nincs is agya,
Úgyhogy verje meg a ragya!”
/Újpesti Barnabás, betanított cérnavég nyálazó és amatőr kortárs költő/

„A sokat tűrt olvasótábor kriminalizálása innen nézve kinemkényszerített hibának tűnik, de Endre versei kifürkészhetetlenek. Neves irodalomesztéták talán a rendületlen lojalitás, és a minőség iránti éhség tesztelésének neveznék ezt a jelenséget, de hát mindenkinek élni kell valamiből.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„What a ***??? Nem tudom mit használsz, de le kéne jönni a szerről... Már az első sor egy komoly mélyütés, de a vers ezt a keménységet hozza végig. K.O. Kiégtem...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kérem, én ártatlan vagyok! Az én testalkatommal hogyan is tudnék rázva bántalmazni egy jóhús-bővér költőt?! Latolgatom egy per lehetőségét…” /egy lat azaz tizenhét egész öttized gramm/

„Latol?! Lökjétek a padlóla, de nagyon dulván! Utána meg feszítsétek kelesztle, mint a názáleti Blájent!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/

„Szegény kicsi lat rína,
Ha elnyelné latrina.”
/Emtéká Etele, mobilvécé díler és betanított kortárs költő/

„Mi ez a csődület, költő úr?! Mit művelt már megint?! Több olvasója is feljelentette, hogy az arcával megütötte az öklüket, a gyomorszájával a térdüket, a sípcsontjával a lábfejüket és a hátával összetörte többek botját és járókeretét! Miért nem figyelmeztette őket előre, hogy a verse a közrend és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz?! Na, eleget kérdeztem, most már ütök!” /Csávás Kálmán nagynagy, az Önveszélyes Költőket Összecsináltató Liga (ÖKÖL) lesújtási főparancsnoka/

„Latolgató című versében a hezitációs tanfolyamot végzett költő a műve teljessége feletti kételyeit latolgatva fordul az olvasóhoz, ám a segítő kezek a komfortzónába behatolva jajlilán fájó nyomot hagynak nemcsak a költő külcsínén, hanem azt átütve a belbecsében is. A versvégi váratlan kancsal rímpárt már a fal adta, miután a költő feladta. A hirtelen deheroizáció következtében a költő nem lassan és éhen, hanem gyorsan és a poézis csatamezején halt meg. Persze nem igazán, mert a költők halhatatlanok. Vége az órának. Tud valaki adni a tízóraijából?” /Csontváz Csabáné Koplaló Katinka, középiskolai magyartanár és amatőr éhezőművész/

„Frady Endre kihívta maga ellen az irodalmat és az irodalom visszavágott! Anyám ernyője ugyan ripityára tört ennek a roggyant ripőknek a lapockáján, de mégsem szomorú, mert szerinte még mindig jobb bőrré ázni, mint engem megőrülni látni. Most végre örülni lát. Igaz, hogy Frady Endre is örvend, de ő csupán közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én sosem latolgatok. Amikor az Úr szólt, hogy legyen világosság, egy rúgással felkeltettem a Napot.” /Chuck Norris/

Létértelem

Életed túl sivár,
Nincsen otthon, ki vár?
Öngyilkosság helyett
Keress pénzes nejet!

Fő szempont az érdek,
Nem a formás térdek,
Sem a csábos szemek;
Bankszámla kell, remek!

Arád gazdag legyen,
-lege pluszban egyen-,
S kacsalábú háza,
Meg sok antik váza!

Gazdasági háttér
Jó sok pelenkát ér,
S babahad (nem Gül!) jön.
Szüljön, szüljön, szüljön!

„Úgy van, szüljön! Derék dolog, költő polgártárs, hogy buzdító szurkolói verssé formálta a magyar anyákkal kötött megállapodásomat, hogy szakmányban szüljék a nemzeti porontyokat, a jövő futballistáit! Ahogy a dakota közmondás tartja: Nincs annyi gyerek, hogy ne lehetne szülni melléjük még kétszer annyi gólerős kistestvért!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Jól mondja, költő úr, nem kellenek a turbánban türbéző piréz migráncs gülbabák! Magyar anya magyar kölköket szüljön, akiknek a Mariahilferstrassén masírozó bús hadát újra nyögi majd Brüsszel büszke vára! Zászlónk gyakran plántálódjon vad EU sáncára! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Szülni, szülni, szülni! Heeej, grosicsbuzánszkilórántlantosbozsikzakariásbudaikocsishidegkutipuskásczibor! Góóól! Tánc!” /vitéz Vérszagragyűlazéjivad Vidor, házmester és maszek kertitörpe/

„Ó, Fényes Tekintetű Mennyei Magasság, Aki a hetedik mennyországban székelsz, miért engedted meg, hogy szentéletű dervis létemre a tisztátalan szájára vegyen egy gyaur fűzfapoéta?! Mit vétettem?!” /Gül Baba/

„Ontológiai értekezésnek indul, de Kierkegaard már az első versszakban önzetlenül átadja a labdát Yentének, aki boldogan elszalad vele, eszébe sincs játékba hozni számos kiváló csapattársát. Csak halad megállíthatatlanul, járókeretével pragmatikusan rendet vág a védők közt, majd két egyperces híradóval később töretlen lendülettel rárúgja. A végeredmény a harmadik egyperces miatt nem ismert, csak hogy Kőmíves Kelemen óta senki sem fogalmazta meg ehhez fogható irodalmi igénnyel súlyosbított építőipari jártassággal, hogy "asszony kell a házhoz".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát nekem már ne kösse be a fejemet senki, mert én nem vagyok felső-középosztálybeli gazdag lyány?! Én már arra sem vagyok jó, hogy ara legyek?! Inkább a francia király lányát vegye el a Kukorica Jancsi?! Jaj, nem bírom, nincs miért élnem! Megyek és a gonosz mostoha elé vetem magam!” /Iluska, többszörösen hátrányos helyzetű mélyszegény lyány/

„Ne nyafogj Iluska lyányom, ne itasd a templom egereit! A hegedűs essen a fejem tetejére a háztetőről, ha nem szerzek neked is egy jó partit! Igaz, hogy szegény vagy, de majd módosabbnak füllentelek, ami végső soron nem is hazugság, ugyanis a belső gazdagság fontosabb a kopottas külsőnél. Az Úr meg majd megbocsájt, hiszen ez a dolga, nem?” /Yente, the matchmaker/

„Szüllyön minden magyar anya
Addig, amíg nem lesz nyanya!”
/Nemzetmenthő Nadályné Mocsári Mumuska, a Sikeres Keresztény Anyák Totálisan Univerzális Lyövőképe Alapítvány (SKATULYA) kor- és nertárs költőnője valamint OKJ-képzett hejesírási szakértő/

„Hogy mit is gondolt a költő? Tanárnő kérem, szerintem semmit, de ezt rögtön elkezdte leírni és addig kínlódott, hogy eszébe jusson valami, hogy négy versszakig jutott. A költő a magány feloldását a jóléttől és a bő gyermekáldástól várja, úgyhogy érdekházasság kötésére bíztatja a céltalan panelprolikat. A Gül baba és a negyven rabló megidézése a sokgyerekes piréz migráncs családmodell kifigurázása. Tanárnő kérem, több nem jut eszembe.” /Átlag Álmos, gimnazista/

„Oké, leülhetsz! Elég… telen! Diktálom: A költő a dekadens irónia és a militáns cinizmus Szküllái és Kharübdiszei között sodródva sikoltja világgá a nemzettudathasadás visszafordíthatatlanságát. Az elanyagiasodott lét szarkasztikus megjelenítésével a költő odacsap hol sanyargatni lát. Az időnként széteső tartalmak és szavak az egyre tébolyultabb világ szimbólumai. Jövő hétre mindenki kívülről megtanulja a verset! A helyettesítő tanár fogja kikérdezni, mert én addigra már Londonban fogok bébiszitterkedni, majd érdekházasságot kötni. Az szüljön ezeknek itt, akinek két anyja van! Viszlát!” /Éhkopp Édua, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Nem hiába koptattam a jobb sorsra érdemes számat, mert Frady Endre végre a tartalomnak legalább a látszatával próbálta megtölteni az egyébként halálsápadtnál is haloványabb szerkezetet! Versnek szódával egész jól elmegy, ha eltekintünk attól, hogy rettenetes, de amúgy most kivételesen kerüli a jellegzetesen neoprimitív semmitmondást. Talán a fatális véletlen, talán a hirtelen betörő melegfront hatása, de ettől a klapanciától végre nem kell anyámat eltiltanom. Egyrészt magától sem olvasná el, másrészt nála már nem áll fenn a veszély, hogy emiatt elkezd szakmányban szülni. Szerintem Frady Endrének most, a lokális csúcson kéne abbahagynia, de sürgősen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig érdekházasságokat kötöttem, mert az egész világnak érdeke volt, hogy tovább örökítsem a tökéletes génállományomat.” /Chuck Norris/

Műfű

Műfűn műparipa legel,
S műfűfoccert vad félsz hat át,
Mivel ritkán múlik heg el,
Homlokra, ha kap egy patát.

Műfűfoccer cséká fölköt
Szintetikus harci övet,
Ám fejbe e vakmert kölköt
Műló lő, mit műtét követ.

Valódi a műtéti tét:
Szikét agylebenye tűr-e?
Végül visszanyeri hitét
S nem jár focizni, csak fűre.

„Hé, ti büdös kölkök, nem látjátok a FŰRE LÉPNI TILOS! táblát! Ez a fű nem azért van, hogy focizzanak, ugráljanak, hemperegjenek, napozzanak, kutyát sétáltassanak és jól érezzék magukat rajta, he! Ezt csak nézni szabad, hogy milyen szép zöld, és szagolni, hogy milyen trágyaillatú! Aki nem csak gyönyörködik benne, annak a belét ontom a hegyes végű botommal ám! Rendnek kell lenni! Tűnés a műfűre!” /Vérszag Vendel, parkőr/

„A szintetikus műfű sokkal paraktikusabb a labdarúgásra, mint a hagyományos, mert igaz ugyan, hogy az anyaga rákkeltő, de miért is akarnának rákok aludni egy futballpályán, ugye?!” /Dr. Pévécé Pusztulcz, az Országos Műfüvesre Átépített Játszóterek Gondnokságának Államosító Direktóriuma (ÓMÁJGÁD) ideológiai főmérnöke/

Vakmerő helyett vakmert?! Mert merő véletlenségből csak így jön ki a szótagszám?! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Áááááá!!!” /néhai Jószándékú Jenő, a Rím Ügyi Hivatal (RÜH) szívrohamban elhunyt főcenzora/

„Jó, ha műfűvű a padló,
Táncol rajta műbőr vadló!”
/Rémrímremeklő Rögény, a Szórakoztató Állatos Játékokat Szintetikusan Alakító Galvánüzem (SZÁJSZAG) vállalati költője és propagandaigazgatója/

„Gyerekkorom óta nem értettem, mit jelent a műlovarnő kifejezés, de a vers alapján végre rájöttem, hogy ez egy műanyag lovon cirkuszoló műnő! Köszönöm, költő úr! Ezek szerint a művelődési ház mögötti kisboltban lévő dobozos műtejet a műtehénből fejik? De király!” /Egyszerű Etelközné Egykaptafa Eutanázia, kisbolti árufeltöltő/

„Önéletrajzi ihletésű alkotás. Azelőtt műfű, azóta művészet három műszakban. Rím, szótagszám, mélyen emberi kérdések értékteremtő megközelítése megvan, hol itt a probléma?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A műló, mint a trójai faló szimbóluma, amin keresztül a liberálbolsevik kozmopolita söpredék titokban bemételyeződik tejjel-mézzel folyó hazánk szívcsakrájába?! Figyelünk, költő úr, mi résen vagyunk, bár honunk nem rés, hanem erős ostya az illiberális monopolkapitalizmus aranytojást tojó falában! Maga most befárad egy kenterbe verésre, oszt’ meglátjuk, lesz-e még kedve összetapostatni a mi szép zöld gyepünket a füvező belvárosi egyke gyerekcsordákkal!” /Csávás Kálmán kőagy, az Ellenzéki Poétákat Egyszerű Gumibottal Összeverő Rendészeti Csoport (EPEGÖRCS) műveleti főtisztje/

„A mesterséges kis és nagydolgát egy műsíkon végző műállat látszólag nem nagy dolog, mégis a dolgozó nép sivár eldologiasodásának apoteózisa. A „Vissza a természethez!” rousseau-i életérzés letaglózó ellehetetlenülését a keresztrímek könnyed kalapácsütésszerű dübörgése teszi kibírhatatlan vesszőfutássá. A vers végi visszatalálás nem feloldozást jelent, csak a halandók illékony haladékát. Haladéktalanul elolvasásra javaslom!” /Halleluja Hubáné Lichthóf Letargia, a Jóindulatú Jajveszék c. ellenkulturális antiportál műszakfelelőse/

„Jobban szeretek füvön föcizni, mint műfüvön, mert ha becsúszok, előbbi esetben csak fűfoltos lesz a lábam, míg utóbbi esetben leég rólam a segélyből vett tornagatya is!” /Borsodi Béla, sörfoccer és munkanélküli martinász/

„A fű csak a birkáknak előnyös! Éljen az aszfalt!” /Sonkás Lajos alias Lewis Hamilton, négyszeres világbajnok Forma 1-es autóversenyző/

„Mi ez a szétkent kutyagumi állagú dögvész, ez az izzadt celebhónaljszagú bulvármédianyál?! Anyám a kultúrsokk hatására épp átkutatja a szobámat műfüves cigik után, hogy ürügyet találjon arra, hogy eltilthasson a nagy szám miatt amúgy sem létező baráti körömmel való játszótéri labdázástól! Teljes időzavarba került, mert Frady Endrétől elgurultak a gyógyszerei! A műfűfoccer csékánál úgy megütött, mint ügyetlen egykét a kiegyensúlyozatlan mérleghinta! El se jutottam a vers végéig! De van vége, ugye?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer műfüvön hanyatt fekve napozva áthajtott rajtam egy műménes, de mindet le kellett lőni, mert eltört és kilógott a szuperszintetikus lólábuk.” /Chuck Norris/

Egyszer volt...

Egyszer volt, de elmúlt mára
Ükapámnak bombagyára.
Fellobbant bent gyufa feje,
S másnap délig hűlt a helye.

Akkor volt, már nagyon régen,
Fekete füst szállt az égen
S ükömből pár üszkös szelet,
Várva légtisztító szelet.

Ekkor volt és igaz is tán,
Ükömnél lelt bakancslistán
Szerepelt e nagy bumm terve.
Ükanyám jól le lett verve.

Nemrég volt és fájó is volt,
Megcsapott száz nem is kis volt
S főtt bennem sok agyi zsír át…
Így írtam e tébolylírát.

„Minden, amit sosem szerettél volna megtudni Frady Endre képzelt ükapjának felrobbant bombagyáráról, de nem mertél szólni. Ezt józanul sem megírni, sem elolvasni nem lehet! NEM ENG.!” /Dögényi Deziré, a Szösszeneteket Elbíráló Szervezet (SZESZ) főcenzora/

„Ezt a valamit a megbomlott agyú költő egy „Egyszer volt…” című verspályázatra követte el! Szellemi terrorveszély miatt követeljük az összes magyar nyelvű verspályázat visszamenőleges hatályú azonnali betiltását és Frady Endre világhálóra való kijárási tilalmának bevezetését!” /Hirtelenharagú Hőbörd, a Bizonyítottan Elmebeteg Poétákkal Önvédelemből Cudarkodó Civilek (BEPÖCC) szócsöve/

„Súlyos időzavar van a versében, költő úr! Míg az ön vélt vagy valós ükapja feltehetőleg a XIX. században rontotta a levegőt, addig a ’bakancslista’ szószörny csak ebben az évezredben mételyeződött bele a magyar nyelvbe, tehát az ön durrogtatós ükének nem lehetett bakancslistája! Anakronizmus! Quod erat demonstrandum! Vae victis!” /Entellektüel Elténé Bölcsész Bigyonka, a Bölcsek A Nyelvért Alapítvány (BANYA) holtnyelvi szakértőnője/

„Füstbe ment terv, avagy ember tervez, de van, aki végez is magával. A halálos utókór örökösének megrendítő erejű megemlékezése a Darwin-díjra jelölt Nagy Elődről - Oxymoronok egymás között önkritikusan. Nehéz pillanatok ezek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, humán úr, csak azért nem perelem be személyiségi jogaim megsértéséért, mert az igazság malmai lassan őrölnek, az ökleim viszont gyorsan pépesítenek! Gyorsan kössön életbiztosítást, mert hamarosan érkezem!” /Dr. Nagy Előd, szupernehézsúlyú kick-box professzor/

„Nem akartam én rosszat. Igaz, jót sem. Csak kíváncsi voltam, hogy nem tűzveszélyes-e a bombagyáram. Aztán kiderült, hogy de. Szép szórásos temetésem volt.” /néhai Frady Ferdinánd, a költő képzelt lüke üke/

„Nem volt rossz ember az uram. Igaz, jó sem. Leginkább egyszerűnek nevezném. Kicsit hirtelen és nagy zajjal hagyott itt minket, de lehet, hogy ha tovább él, még több kárt okoz. Béke kormaira!” /néhai özv. Frady Ferdinándné Emtéká Etelka, a Monarchiabeli Tanítónők Köre (MTK) oszlopos tagja/

„A költő nemes egyszerűséggel bonyolítja le a köztudatba robbanás másoknak oly nehéz feladatát. A köszörűéles elmével összecsiszolt páros rímek pajkos detonációja viharos erővel söpör el mindent abból a megkövesedett épületromból, amit mi eddig költészetnek hittünk. A gyújtó hatású poéta úgy vált paradigmát, mint hasmenéses súlyemelő alsógatyát. Ne szégyelljük elérzékenyülve kimondani, hogy Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint trágya a kizsigerelt termőföldnek, mint végbélkúp a lázasan hányó kisbabának vagy mint papírzacskó a turbulenciába került repülőgép utasainak – megmentő! Senkik, kövezzetek meg, de kimondom: próféta tette be közénk a lábát! Jaj! Fáj! Au!” /Jártányi Erőné Gyurgyalag Gyogyilla, a Rusztikus Irodalmat Görgető Literátorok Iróniája (RIGLI) c. versportál szakértője/

„Nesze! Nesze! Kő még?! Még, még, még, ennyi nem elég!” /a senkik/

„A magát költőnek képzelő páciensünk az elektrosokkos kezelést követően véletlenül bekódorgott a főnővér irodájába és pár percre magára maradt a szövegszerkesztővel. Klinikánk a költészetet saját halottjának tekinti.” /Dr. Tumor Tomor, a Ragyavert Edömér Tudományos Elme Klinika (RETEK) igazgató főorvosa/

„Mi ez a gyomorforgató ízléstelenség?! Mi ez az alpári idiotizmus?! Frady Endre a lüke ükével egyetemben kihúzta nálam a gyufát! Szét is robbant tőle az agyam! Szegény anyám most az én ideggyógyszereimre kénytelen költeni az Erzsébet utalványait és a rezsicsökkentésből félretett vagyonkáját! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az én gyomromban is felrobbant egy bomba. Utána kormosat böfögtem.” /Chuck Norris/

Fogorvosnál

Egyik napon érzem, hinnye,
Fáj a számnak felső ínye,
S külső fejfél kissé kerek.
Mi okozza, foggyökerek?

Fogorvos szó hallatára
Menekülnék bitófára,
Vetném magam mókus elé,
Taposson szét, legyek zselé!

Bensőm fortyog, mint a láva:
Nem lehetek ilyen gyáva!
Keresek e földi tekén
Rendelőt és elmegyek én!

(hatásszünet)

Ínybe adott injekció
Hatására zsibbadni jó,
Nem érzem, hogy fúrnak-vésnek,
S nyoma sincs a szenvedésnek.

Ám, ha elmúlik a hatás,
Mintha ló rugdosna, patás!
Döf a pokol tüzes nyila,
S rémálmom van: minden lila!!!

Lila majom köp, de csak rám,
Lila nyálban úszik csakrám,
S elgázol egy lila fogat…
Minden gyerek mosson fogat!!!

„Minek mosnék fogat, amikor ugyanolyan vagyok, mint a nagyapám?! Ő is ráncos és neki sincs foga!” /Zsizsikfalvi Zsödényke, újszülött/

„Mi van zöld majom úr?! Agyára ment a nyugiszuri?! Máskor ne héjastól egye a banánt, mert beletörik a satnya fradista foggyökere! Zőőőőd majmok, zőőőőd majmok!” /lila majom/

„Lila majmok! Lila majmok!” /zöld majmok/

„Húha, úgy tűnik, annyira fájdalommentesen akartam csinálni a fogcsiszolást, hogy erősen túladagoltam az idegzsibbasztót! Jaj, most látom, hogy az állatkerti majomház számára félretett adagot adtam be neki!” /Dr. Gibbon Gerzson, fog- és állatorvos/

„Kedvencem a hatásszünet. Jó hatással van rám, hogy megszűnik a vers hatása kicsinyég. Hatásos, csak rövid. A hatásmechanizmus maga szokványos: A bántja B-t, B szenvedve elmeséli C-nek. (A=bárki, B=költő, C=önkéntes olvasó). Javasolható egy C:=A behelyettesítés, mint közvetlen önvédelmi reakció, de ez még tesztelést igényel.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne C=A legyen, humán úr, hanem C&A, mert abban több a pénz! A feleségem is oda fizeti be a nagyját annak, amit én megkeresek! Amikor belép az üzletbe, úgy felpörög a gazdaság, hogy rögvest fordul egyet a gyomrom és leizzadok, mint csokifagyi a gázrezsón!” /Leszedált Leó, léggitáros és jégkrém olvasztár/

„Elszaladnék, de már késő,
Benn a számban van a véső!”
/Csasztuska Szilveszter, rímrobbantó kisiparos és amatőr foggyökér imitátor/

„Felháborítónak tartjuk és visszautasítjuk a fogorvosokkal való alaptalan ijesztgetés mindenféle gúnyverses formáját! Ugyanakkor, felhasználva a nyilvánosság adta lehetőséget, május elseje közeledtével ezúton közzétesszük a Fogorvos Szakszervezetnek az ismét egyre kötelezőbb ünnepi felvonulásra ajánlott jelszavait: Rágni öröm! Fogorvoshoz járni jó! Tégy a szájszag ellen! Ép testben ép fog! Jégkrém helyett fogkrém! Arccal a rendelő felé! Ne azt kérdezd, mit tehet érted a fogorvosod, hanem, hogy te mit tehetsz a fogorvosodért! Jut jatt! Csonka jatt nem jatt, egész jatt mennyei jatt! A fogorvos jobban teljesít! Állítsuk meg a fogszút! Aki magyar, fogat mos!” /Dr Muszáj Menyhért, a Piacon Legjobb Univerzális Szájápolás Általános Fogászati Alapítványa (PLUSZÁFA) dentálhigiéniai szakreferense/

„Ínybemarkoló szájtépésnek induló közegészségügyi katarzis líra didaktikus tanulságtétellel. A verset a térfélcsere előtti pontban felező rövid hatásszünet a költő távolba vesző futballista múltjából megidézett „Két félidő a pokolban” című ősmagyar háborús filmdráma kései archetípusa. A foglenyomat rögzítőre ráharapó Frady Endre rövid szférákban való körözés után ismét lecsapott és letette az asztalra az asztalra letennivalót, a világirodalom pedig alélva hever. Ezennel újra itt van a versészeti Top Ten idei Number One-ja!” /Bombasztikus Béláné Tyűdejó Tyuhajka, volt középiskola magyartanár, a Mennyei Áramlatok Metamorfózisában Olvadozó Rianás (MÁMOR) c. szépirodalmi szakmány szakértője/

„Mi ez a szellemi bubópestis, ez viszolyogtató rímragály?! Ó, hogy miért nem húzattam ki az összes fogamat, hogy kínomban ne harapdáljam véresre a köldökömet és ne harapjam le a hónaljamra tetovált ADOK A VÉLEMÉNYEMRE! feliratot?! Inkább cseréljék fel érzéstelenítés nélkül az alsó és a felső fogsoromat, miközben nyakig ülök egy termeszhangyabolyban, minthogy ezt a fogászati ízléstiprást még egyszer el kelljen olvasnom! Anyámat eltiltottam még önmagától is, hogy eme letaglózó förtelem hatására meghasadt tudatának az énjei nehogy kárt tegyenek egymásban! Világ proletárjai, vessetek véget velem vagy Frady Endrével, mert kettőnknek túl kicsi ez a világegyetem! Celebvér folyjon patakokban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem költök fogkefére, én medvével mosok fogat. Ha túléli, szabadon engedem.” /Chuck Norris/