Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/

Szemüveg

"kerek erdő közepén"

Egyszer volt, hol nem volt, kedves gyerekek, az átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepén, azaz a fasűrűséggel súlyozott mértani középpontjában ott hevert egy több szempontból is levert szemüveg. De ez nem közönséges szemüveg volt ám, nem egy síküveges pápaszem, vagy egy oktondi okuláré, nem, nem! Ez egy nagyon-nagyon távolba látó csodaszemüveg volt, amivel nem csak térben lehetett nagyon-nagyon távolba látni, hanem időben is.
Na, gyerekek, ennek a szemüvegnek nem volt párja, mert készítőjét, a messze földön híres Fókusz mágust megbízója, a kegyetlen VII. Hecsedli király eltetette láb alól, hogy többé egyetlen konkurens királynak, császárnak, cárnak, cézárnak, führernek, feudalista pártfőtitkárnak, népköztársasági elnöknek, vagy illiberális miniszterelnöknek se tudjon hasonlót csinálni. Meg aztán a király mérges is volt az optikus varázslóra, hogy olyan nagyon-nagyon távolba látó lett a szemüveg, ő ugyanis térben csak a birodalma határain túli meghódítandó területeket szerette volna látni, időben pedig a következő heti lovagi tornákat, hogy a győztesekre fogadva megtöbbszörözhesse a vagyonát. Attól, hogy belátott a Hold mögé és megfigyelhette, amint ezer évvel később egy távoli ismeretlen bolygón kis zöld emberek Marsi Anikó mintás azonosítatlan repülő objektumokat lőnek ki a világűrbe, nem lett se gazdagabb, se boldogabb. Sőt, csak felidegesítette magát és egy csomót kellett költenie gyógyszerekre, udvari hóhérra és gyorsan fogyó ítéletvégrehajtó eszközökre, mert dühében egyre több bűnbak udvaroncnak a fejét kellett lecsapatnia.
Hű, gyerekek, ha láttátok volna, hogy sújtottak le a csupasz nyakakra az olcsó kínai és a méregdrága walesi bárdok, akkor most biztosan rosszat álmodnátok! Nem is mesélem el nektek, bár gyanítom, hogy ennél vérengzőbb horrorfilmeket is lájkolgattok a neten…
Szóval dühöngött a király és fogyott a nép. Ám ekkor egy mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fia felajánlotta VII. Hecsedlinek, hogy a lánya kezéért és a fele királyságáért kalibrál egy kicsit a szemüvegen. Balszerencséjére az uralkodó nem ismerte a kalibrálás szót és ott helyben lecsapatta mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fiának a fejét. Hű, gyerekek, megmérgesedett erre a mélyszegény ember két idősebb fia és palotaforradalom szervezésébe akartak fogni, de a lelkiismeretlen lakájmédia lekaraktergyilkolta őket, úgyhogy külországba kellett menekülniük, ahol boldogtalanul éltek, amíg meg nem találták életük párját, akivel azután boldogan éltek, amíg rá nem untak egymásra.
A király ekkor jobb kedvre derült és kilovagolt a strómanja által saját magának nemrég elprivatizált átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepébe. Eközben fel akarta venni a lovaglószemüvegét, de, képzeljétek el gyerekek, véletlenül összekeverte a nagyon-nagyon távolba látó szemüveggel és a következő látvány tárult a szeme elé:
Egy térben és időben nagyon-nagyon távolba szakadt ük-ük-ük-ük-unokája, a fiatalkori önmagára megtévesztésig hasonlító MDCLXXXIII. Hecsedli Jenő űrhajóparancsnok a fedélzeti számítógépe előtt ülve  morfondírozott:
- Talán a kompjúter oprendszerét kéne szemidigitális satavezérlővel szerverkompatibilissé tenni, hogy konnektálhasson az ixcsénddzsel és a wifis rúter invertálhassa a fájmappát az úesbé portra…
Na, gyerekek, a király ezt hallva egyszerre kapott szívinfarktus, agyvérzést, hasmenést, tüdőcsúcshurutot és vírusos napszúrást, valamint egy hatalmas menetszélütést a nagyon-nagyon távolba látó szemüveg miatt észre nem vett nagyon-nagyon közeli légellenállástól, majd tátott szájjal átbucskázva a lova feje felett a fűbe harapott. A pórul járt VII. Hecsedlit VIII. Hecsedli eltemettette és most az igaztalanok álmát alussza, hogy legyen neki nehéz a föld!
A király szemüvege pedig a közvélemény által jobbesetnek suttogott balesetben oda esett, ahová már a legelején meséltem.
Ott van az azóta is!
Ennyi volt a mese meskete, jó éjszakát gyerekek!

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:
A helyszínelő szakértőink megállapították, hogy a vágtató lóról a menetszéltől hanyatt vágódó király nem bucskázhatott arccal előre a lova feje fölött, így nyilvánvaló, hogy itt balesetnek álcázott gyilkosság történt. Az elsőszámú gyanúsítottként letartóztatott mesemondó eleinte következetesen tagadott, ám kitartó kihallgatásaink hatására, ami még maradt belőle, az beismerte a bűncselekményt. Sőt még három, korábban felderítetlen esetet is. Nyilvános lefejezése holnap délben tekinthető meg fejenként 100 Eurázsióért az olimpiai stadionban. Nőknek, gyerekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak féláron.

Állatfarsang

Erdőn csillognak a szemek,
Farsangoznak állatok.
Olvasóim, ez oly remek
Bál, hogy csorog nyálatok!

Zsömlét ölt a hód s most McHód,
Fess sofőr a pávián,
Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,
Úgy zörögsz az Ávián!”

Baglyon bő a medvejelmez,
Lötyög rajt a maskara,
S vájt fülének nem kegyelmez
Varjúkórus sas kara.

Oroszlán fut bivaly elől,
Mi csak maszkja evetnek,
Állatkirály iszkol elöl,
S körben békák nevetnek.

Tóban stégként áll a manó,
S fázik szegény elf alja,
Mígnem vízből felbukkanó
Iszapcápa felfalja.

Papnak öltözik a róka,
S nem kérdés, hogy kísér-e
Nyulat, aki éppen fóka,
Vasárnap a misére.

Szalonnát fal hal, ki mangó,
Mit egy sün, ki baszk, abált,
S önfeledten dúl a tangó,
Élvezik a maszkabált.

Így mulatnak, nevetgélnek,
Sört-bort fel sok csacska hajt…
S harangja a másnap délnek
Nem hoz mást, csak macskajajt.

„Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Illetve nem, inkább meneküljünk, nehogy valaki ezt még egyszer felolvassa! Még elkapunk valamit! Futááááás!!!” /Normál Norbert, átlagolvasó családapa és alkalmazottként adófizető állampolgár/

„Költő úr, tudja mi a különbség a gyerekvers és a gyerekes idiotizmus között? Maga! NEM ENG.!” /Kőbaltai Kobold, a Tinédzserek Életét Bearanyozó Országos Lírai Yes! (TÉBOLY) könyvkiadó főcenzora/

„Sind die elf im See?! Das ist über idiotisch! Rote Karte! Elfmeter!” /Karl-Heinz Katzenjammer, Bundesliga játékvezető/

„Sikerélmény már az is, ha valaki eljut a végére ép elmével. Na, ezt most nem kellett volna, tudtam ára lesz a remek előző műnek, túl szép volt... Hogy feldolgozzam, kevés lenne rá a hétvége is. Na, most aztán rettegjen szegény Puzsér anyuka, nyolc napon túl gyógyuló sérülések kilátásban...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a szellemi madárinfluenza, ez az irodalmi kergemarhakór?! Anyám ettől a rémmesétől akkora sokkot kapott, hogy az Óperenciás tengeren innen, de nyolc napon túl! Szegény azt hitte, hogy Camille Saint-Saëns Állatok farsangja című zeneművének a szövegkönyvét olvassa, pedig annak nincs is, de ha lenne, akkor se egy ilyen versvágóhídi rímmészárosra bízták volna! Frady Endre nem csak űzi a költészetet, de ha utoléri, akkor fel is trancsírozza, majd táncol a romokon! Nincs ennek a vérgőzös líraterroristának valami természetes ellenszere?!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„BREAKING NEWS! P. Gergő hétvégén a fenti műről rémálmodott és verejtékezve ébredt! Elmondása szerint még soha egyetlen vers sem váltott ki benne ilyen emóciókat. Úgy látszik, hogy hatok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nem elsőrandis versike. Költőnk nemigen tartja az esti saláta fogadalmát, vagy ha igen, akkor elvonási tünetei lehetnek. Állati zavaros, hogy ki kicsoda és mit eszik, de szerencsére én már a múlt héten feleltem. Csak nem az F-nél nyílik ki megint a napló.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az örök gyermek játékosságú Frady Endre egy farsangi kaleidoszkóp önfeledt színpompájával szórja elénk az állatvilág sziporkákkal teli álomvilágát. A mű egy világirodalmi igényességű szellemi játéktár, egy tolsztoji toy sztori! A versfolyam ritmusbravúrokat és rímparádét görgetve hömpölyög át az éjszakán és oldódik fel a másnap déli katartikus macskajajban. Nincsen ingyen ebéd és irodalmunk még sokáig magán fogja hordozni a Költő lábnyomát. Jövő órára mindenkitől kérek egy minimum két oldalas fogalmazást ’Miért tartom a legnagyobb kortárs költőnek Frady Endrét?’ címmel, a verset pedig fejből kell tudni! Most pedig ismét az F betűsök felelnek!” /Macskajaj Menyhértné Toitoi Tilláromka, középiskolai magyartanár és maszek vécésnéni/

„Örülök, hogy nem Chuck Forris vagyok, mert sosem szerettem felelni, csak kérdezni és ütni. Néha fordított sorrendben. Mivel a versben egyetlen állat sem húzott Chuck Norris jelmezt, a költővel el fogok beszélgetni. Ha esetleg nem éli túl, az sem baj, hiszen biztos van még több ilyen is ott, ahonnan ez jött. Ha meg nincs, az még jobb mindenkinek.” /Chuck Norris/

Bő vacsorám...

Bő vacsorám kaja-pia
Megfelelő elegye.
Nem tűröm, hogy bárki fia
Énelőlem elegye!

Közbeszédet jelenleg a
Vacsorámmal témálom;
Se nem kevés, se nem vega,
Van is tőle rémálom!

Álmok tele hassal lelki
Szodomák és Gomorrák;
Böjt kell, míg nem zsigerel ki
Belülről a gyomorrák!

Megjavulok s vadul töröm
Rossz életmód falát át,
S nem is eszem – minő öröm! –
Csupán néha salátát.

„Ez a vers annyira tökéletes, hogy bármilyen hozzászólással csak rontani lehetne rajta. Letehetetlen bestseller!” /The New York Times/

„Best serrel! Wernesgrünerrel vagy Löwenbrauval! És pereccel!” /Frankfurter Allgemeine Zeitung/

„És igen, katarzis. Egy keleti bölcsesség jut eszembe: Chuck Norris megpróbálta a lehetetlent és sikerült neki. Na, valami ilyen érzés fogott el. Ez biztos, hogy Frady Endre szerzemény? Egyszerűen tökéletes. Hihetetlen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs is szebb, mint egy hiteles, de nem túl részletes mea maxima culpa. Menj békével, gyermekem, és ma már ne étkezz! Penzumod legyen 10 "reggelizz úgy", 20 "mindennapi salátánkat" és legyen neked könnyű a vacsora!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lelki Szodoma és Gomora, költő úr? Lóti futi van éjjelenként a latrinára oda-vissza, meg kénkőszag? A kedves neje meg sóbálványként nézi? NEM ENG.!” /I. Mózes, monoteista szakpróféta és a Kőtáblischer Zeitung főszerkesztője/

„Vacsorára sosem fogyasztok többet egy tepsinyi hagymás babnál és két korsó sörnél. Vigyázni kell a vonalaimra!” /Bud Spencer/

„Ne aggódj Buddy, a legtökéletesebb térgeometriai alakzat a gömb, amit te már elértél, úgyhogy akár nekem is adhatnád a hagymás babodat! Nem? Döntsük el sör virslivel, hogy ma ki vigyázzon jobban a vonalaira?” /Terence Hill/

„Bezzeg az én vonalaimra nem vigyázott senki, sőt az a rút római katona még szét is taposta a homokba rajzolt ábrámat! Ráadásul, amikor rászóltam, hogy "Ne zavard a köreimet! ", még le is szúrt a fattyú! Mindegy! Megölhetnek, de ártani nem tudnak nekem!” /Arkhimédész, ókori szicíliai tudós/

„Költő úr, ha a drasztikus kényszerfogyása nyomán beállna a pszichés alapú anorexia nervosa, akkor okvetlenül keresse fel a Cukrozott Tokaszalonna utcai rendelőnket, ahol kellő önbizalommal és elegendő sertésdagadóval töltjük fel, hogy utána már soha ne legyen visszaesése, soha!” /Dr. Tokaredő Tomor, a Soványakat O-alakúra Hizlaló Alapítvány (SOHA) főorvosa és főszakácsa/

„Az egyre jobban teljesítő és erősödő jóléti társadalom öncélban tobzódó poklának mélységeit megjáró költő önmagát keresztrímekve feszítve vegetál át a lét letargikus lépcsőfokain. Az önnön hedonizmusához letáplálékláncolt alkotó vegetatív idegrendszerbe markoló pirruszi győzelme mögött a biblia bűnök hátrahagyásának véres izzadással kijegecesedett salátatörvénye. Felszabadult örömmel átitatott halálközeli élménylíra nem csak nyulaknak!” /Hamu Samuné Vogymuki Isa, a Kőkorszaki Irodalmárok Szervezetének (KISZ) témafelelőse és maszek kiskertész/

„Rámutathatnék, hogy milyen jó ez a vers, ha feltétlenül hazudni akarnék egy kicsit, de anyám azt tanította, hogy aki mutogat, az hazudik is; aki hazudik, az lop is; aki lop, az rabol is; aki rabol, az gyilkol is; és aki gyilkol, az akasztófán végzi, hacsak nem O.J. Simpson az illető, vagy nem tünteti fel véletlen balesetnek. Szerintem ez a vers most kivételesen valamivel jobb lett, mint egy túlkaprozott menzai tökfőzelék, de én inkább ezt tekintem véletlen balesetnek. Frady Endre talán gondatlanságból, talán ittasan, de ezt a versét elfelejtette nagyon elrontani. Kétszer aláhúzott kegyelem kettes alá, és egye fene, egyszer még anyám is elolvashatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Esténként nehéz csak zöldséget ennem, mert amikor beleharapok egy erdőbe, óhatatlanul a számba kerül egy-két mókus, nyúl, fácán, vagy vaddisznó. Alig győzöm kiköpdösni őket, bár, amelyiket véletlenül már kettéharaptam, azt azért lenyelem.” /Chuck Norris/

Sziszifuszi költészet

Verset írni hű, de nehéz,
Költő közben nem hehehéz,
Hanem izzad vért a vártán,
S közben rímpárokra vár tán.

„Jaj, hol a rím? Jaj, hol a rím?” –
- Bőgi, ám int múzsakar: „Ím’
Rád lehelem ihletemet!”
Költő víg és búbajt temet.

Korán örül, tolla néma,
Rím már van, de nincsen téma!
„Miről költsek? Muszáj költsek!”
Orra előtt sárga öl csekk…

Múzsa újráz, ad egy témát.
Fallyukon les kortárs kém át,
S plágiumvágyával vét a
Köz ellen ez orvpoéta.

Ellopja a Költő művét,
Kinek heti egy-két hűv’ ét
Jut csak tápként meg egy pléh hal,
Úgyhogy egykettőre éhhal.

Vers-tolvajé lesz a Nobel,
Költő sírján no ring, no bell,
S holta eltolt, mint a léte…
Ne röhögjél ezen, hé, te!!!

„Nem is röhögtem! Sírtam! Csak cigány… ööö… romaútra ment a könnyem, és ahogy félrenyelve fuldokoltam, az tűnt úgy, mintha nevetnék. Hát mernék én kacarászni, amikor az egész irodalom zokog?! Brühühü… bruhaha… hahahaha…” /Újpesti Barnabás, újdonsült irodalmi Nobel-díjas orvpoéta/

„Nehéz a dolga a poétának, nehéz a dolga! Merugye sokmindent kell ám beszerezni folyton a művészellátóból. Oszt hol ez nincs, hol annak járt le a szavatossága. Meg hát, hosszú ám a sor a múzsánál. Van amikor csak két hónappal előre tud előjegyezni. Új vers meg ugye kell pár naponta...Ezt az olvasótáborral nem csinálhatjuk meg, Eltársak!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A KÖLTŐ KANCSAL SÍRVERSE:
Versírás az nehéz kenyér,
Bús poétát végül kinyír.”
/Frady Endre, költőgigász/

„A költő a művében bepillantást enged a poézis kihordásának és világra hozásának kínjaiba, a világfájdalom verssé faragásának gyötrelmeibe és a mindennapi megélhetés fojtó csápjainak szorításába. A materiális eldologiasodás minden tápértéket nélkülöző pléh halas szusija a lassú éhhalál szimbólumaként végigzörgi a rozsdás verslábakon tántorgó katarzislírát. Az igazságtalanság által kerékbe tört gondolatok stációin végigbukdácsolva az olvasó életútjának felén egy nagy sötét erdőbe jut, mivel az igaz utat nem lelé, oszt’ magába szörnyed. Feleim, önvizsgáljunk!” /Herkentyűburger Hugóné Ejmiakőtyúkanyókend Eufémia, a Parnasszusi Szusipárna kultúrbüfé irodalmi főpincérnője/

„Szent lóoltár és gőzkefe! Mi a nyű nyúzza ennek a nyálas nyikhajnak az agyevő skarabeusok által már amúgy is megtépázott agylebenyét, hogy ilyen elmeorvosi leletet tördel közel egyforma sorokba?! Egy konnektorba vizelésben több ráció van, mint Frady Endre összes művében! Ha anyám babakoromban ilyesmit énekelgetett volna nekem, visítva menekültem volna vissza az inkubátorba politikai menedékjogot kérni! Most pedig mindenki hagyjon békén, mert kultúrsokkot kaptam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Életemben először meglepődtem, hogy bár magyarul is tudok, mégsem értem a szöveget, de magyar anyanyelvű ismerőseim bevallották, hogy ez a vers ugyan nyomokban tartalmaz valamiféle magyar nyelvet, valójában szemenszedett halandzsa. Ha a költő nem halt volna éhen, most meg kellene, hogy öljem a szemtengelyemmel!” /Chuck Norris/

Táplálkozom

Mikor harang kongta delek
Rázzák meg az agg fővárost,
Én olyankor ebédelek,
S belembe kerül be pár rost.

Jó a rost, ha széked reked,
Folyadékkal remek hajtó,
Ha falod, ajánlom neked,
Legyen kéznél véceajtó!

Hús az well-done, sosem nyersen
Eszem s nem jár véres szaft át,
Fogam alatt frencsfrájz hersen,
S nem kapok a stressztől aftát.

Főétel után a desszert
Része gyakran avokádó,
Lúgosságért eszem e szert
S nem leszek így savokádó.

„Babérkoszorús költőnk nem ül a babérjain, hanem tudatosan táplálkozik belőlük, már-már gasztrobloggeri babérokra törve. Vegyük a honi alapértelmezett olajban elkövetett mekmenüt, bolondítsuk meg (az olvasót) egy két szabadon értelmezett terminus technicussal, fűszerezzük csipet önéletrajzi életmód-szaktanácsadással, és tálaljuk vidám keresztrímes strófákban. Aztán vonuljunk fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha ezt meglátja, a királyunk mit szól... Ilyen mélységű ország romboló utalás a savköpő menyétekre, akiket tudjuk kik rendeltek. Jajj-jajjj. A költő úr politikai hovatartozása miatt elhatárolódom! Belekeverni szegény avokádót is a politikába, lehet, mi leszünk véres hús cafatok a végén, amit vígan fal fel egy röszti burgonyacsapat Erzsi Mamánál.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Fúj, de ocsmány vers! Ettől most elment az étvágyam és nem tudom megenni a két boncolás közötti szünetben az uzsonnára csomagolt agyvelős pacalos szendvicsemet! Hű, de rosszul lettem!” /Dr. Trancs Timúr, bűnügyi kórboncnok/

„Ez történik, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul: sajnos mindig a gyanútlan emberek isszák meg a levét! Frady Endrét ezért az előre megfontolt gusztustalanságot különös antitalentummal megvalósító klapanciáért öt év közírástól való eltiltásra ítélem, felfüggesztve! Amíg a levegőben lóg, addig sem tud költeni!” /Dr. Talár Tellúr, a Budapesti Ügyészség Fűzfapoétikai Ítélőtáblájának (BÜFI) főjegyzője/

„Tekintetes költő úr! A véceajtó még nem elég! Mögötte kell, hogy legyen szabad véce, előtte meg ne legyen sor! Ahogy a népköltés mondja: Hajtanak titeket rostok, S nincsen véce, földre f… ööö… izé… Üssek a számra?” /Sobri Sóska, vegetáriánus betyár/

„Üssél! Fokossal és ne kicsit! A betyár mindenedet! Hát szabad így beszélni?!” /Sobri Sóskáné Retkes Rukkola, vegetáriánus tánc- és illemtanárnő/

„Fel vagyok háborodva, költő nem úr, hogy ilyen minősíthetetlen szövegkörnyezetben sározza be és döngöli agyagba nem csak az én nevemet, de szegény megboldogult férjemét is! Nem vagyok egy bosszúálló típus, de magát szívesen torkon könyökölném!” /özv. Avokádó Atanázné Véceajtó Vendetta, a Körösztény Özvegy Nyugdíjasok Önsegítő Köre (KÖNYÖK) tömegközlekedési közelharc oktatója/

„Well-done és frencsfrájz?! Hát nem tud magyar szavakat használni, kozmopolita polgártárs?! Gondolom sörből sem az ősmagyar Csikit issza, hanem a vörös csillagos Heinekent, mi?! Hol él maga, Európában?! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, majd a másik orcáját! Hétszer!” /Csávás Kálmán sörnagy, az Idegen Szóhasználatú Alakok Pofozdája (ISZAP) könyörtelenség ügyi főelőadója/

„Jól mondja, költő úr, az aftát, és sokszor a tályogot is, elsősorban a stressz okozza! Jöjjön el szakrendelésemre, ahol önt üzemi hőmérsékletre felmelegítve kikalapálom önből a káros többletfeszültségeket! Higgye el, utána lazább lesz, mint a Riga lánc!” /Üllő Ella, csontkovácsnő/

„Ha a rendőrségen ennek a savokádós förtelemnek az ismételt felolvasásával akarnának vallomást kicsikarni belőlem, feltehetőleg a Kennedy gyilkosságot is beismerném, sőt talán még a szarajevói merényletet és a halálos jéghegy Titanic elé lökését is! Frady Endre megverselt bélrendszere még a Brezsnyevvel csókolózó nyugdíjas pártfőtitkárok látványánál is undorítóbb! Anyám szerint ezen az intellektuális csődtömegen már csak a fekete mágia segíthet, de szerintem inkább a költő összes már megírt és még megírandó klapanciáját szénné égető fekete máglya lehet a kiút! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaza van, költő úr, nincs is jobb a stressz ellen, mint a roston sült hús rósejbnivel és házi avokádópálinkával! Egészségünkre! Tánc!” /Kevert Kenéz, az Eszemiszom Dínomdánom Egylet (EDE) ízmestere/

„A mű archaikus – népies – kozmopolita - tudományos dietetizmusa átível a magyarság társadalmi evolúcióján és népies – urbánus ízvilágot kölcsönöz a hagyományokból túltáplált és elidegenedett gyökértelenség túlsózott rögvalóságán. A nemzet gyomra ugyan mindent lenyel, de ennek a vége csömör, amit nem lehet egy szellemesnek látszó ’Tetszettek volna egy nagyot hányni!’ bonmot koncul vetésével tudomásul sem venni. A költő a kispolgári zabálásba menekülés közben is jól látja, hogy amit ma megehet, azt tulajdonképpen már tegnap is megehette volna, és nem kellett volna ej, ráérnie arra még! Éttermekbe kötelezően kifüggesztendő gasztrolíra!” /Haspók Hugóné Éhkopp Étcsóka, irodalmi gasztroblogger/

„Well-done?! A sütéssel kiég a húsból a vitamin! Én mindig nyersen eszem. Kettétöröm a megvadult medvét, a két félmedve közé beteszem a frissenfojtott aligátort, és ezzel a reggelire elfogyasztott szendviccsel simán kibírom ebédig.” /Chuck Norris/

Hali galiba

Kan csukának húz be a ponty
S rögvest állatállat talál;
Csukafejen bomlik a konty
S megreccsen a hal áll. Halál?

Kan csuka üt kancsukával,
Él ő s pontyot csukafejel;
Sunyi mozdulata rávall,
Anti fair play-t mutat e jel.

„Haha, halvérű a tokád!”
Félholt pontynak nem jó móka,
Csuka uszonyára okád,
S így lőn csuka fogta róka…

Gyerekek, a folyók, tavak
Rútak, mint egy harci plakát,
Mit, mert nem lát, boldog a vak.
Szép álmokat, jó éjszakát!

„EZAZ!! Nem szabad elfojtani! Mondd csak meg, Endre bá'! Nem baj, hogy nem értjük, érezni érezzük, hogy baj van. Kell ennél több? Kinek kell?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, tessék! Ahelyett, hogy örülnél, hogy a gyerekeid kapnak egy bűbájos esti mesét, jössz ezzel a kispolgári fanyalgással! Merj életszagú lenni!” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter mérnökkollégája/

„Szóviccek, szójátékok eme tobzódása már-már gigászi méreteket ölt a műben. Irodalom órán egy másfélórás ’röpdolgozat’ kitelne belőle: A gyilkos tanár most minden sérelmet megbosszulandó kiadja a feladatot (szája szélén meghúzódó kaján mosolyból látszik, itt most esély sincs a kettesre): találd meg, sorold fel és magyarázd is meg a vers összes szófordulatát, szóviccét stb. Ebbe még maga Chuck Norris is beleizzadna, talán ha egyszer meg tudná csinálni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Te P. Gergő, a P. az pacalagyú pótegér, vagy péppé passzírozott pitezselé?! Én még abba sem izzadnék bele, ha rétestésztává úthengerelnélek a szemgolyómmal, reálka!” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi szintjében a lavór és a lepke között elhelyezkedő rímzagy?! Mi ez az akváriumbontásból visszamaradt halhulla halom?! Anyám a címet látva gyerekversként kezdte olvasni, de már az állatállnál félrenyelte a karácsonyi ajándék Erzsébet utalványból vett tartós tej készlet utolsó fél literét és ráköhögte a monitorra! A képernyőre száradt anyatej szerencsére teljesen eltakar mindent, amit Frady Endre ma közölni akart az emberiséggel! Ha minden ember egy fél liter tejet köpne minden egyes Frady versre, akkor az ugrásszerűen megnövekedett szükséglet fellendítené a tehénipart, ami felpörgetné az egész gazdaságot! Lehet, hogy az első számú antitalentum elleni küzdelem fogja egyesíteni a nemzetet és tesz bennünket gazdasági nagyhatalommá? Anyám hirtelen jobban lett!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amennyiben költészeten az öncélú szóviccek és a tartalmatlan semmitmondás bármilyen arányú elegyét értjük, akkor Frady Endre minden kétséget kizáróan egy világítótoronyba oltott iránytű az irodalom egén, ha ellenben a poézistől mélységet, mondanivalót, maradandóságot, mindenbírhatást és katarzist is várunk, akkor egyértelműen NEM ENG.!” /Piti Áner, az Unszimpatikus Költemények Állami Zúzdája (UKÁZ) betanított főcenzora/

„Költő úr, én az illusztrációhoz szeretnék hozzászólni. Az lejött, hogy a ·y a ponty, a bakancs a csuka, a firefox pedig a rosszulléti róka akar lenni, de az nem világos, hogy a tűzróka faroktüze hogyhogy nem alszik ki a víz alatt, mitől nem ázik szét a vizes vébé óriásplakátja és a csukának miért az orra van bebugyolálva, ha az álla törött el?! A kancsuka élethűsége meglepően jó teljesítmény attól az ötéves gyerektől, akivel rajzoltat! Gratulálok!” /Pikasszó Béla, általános iskolai rajztanár és maszek szobafestő/

Savas eső

Szemerkél a savas eső,
Szívbe mar s nem kellemes ő,
Lecsöppen az orrom hegyén,
Ha ez tovább is így megy, én
Tombolok, majd elönt a bú,
S könnypatakom lúgos habú.

Lúgos könny a savas esőn
Nem mondja azt, hogy „Danke schön!”
(Se nem német, se nem beszél…)
S tátott számba fújja be szél,
Így az esős könnyem nyelem,
Ami vegyület s nem elem.

Nincsen neki vegyjele se
S nem tagja a Vegyjel SE
Kémikusi csapatának.
„Coxit diem! – Süss a mának!” –
- Kiáltok a Napnak fel én
Szürke életutam felén…

„Nem szürke az, hanem koromsötét, és remélem, hogy jóval túl a felén, mert szegény anyámmal nem bírnánk még egy ugyanekkora dózist elviselni! Anyám szerint, ha Frady Endre nem költő lenne, hanem rendszeresen rádiót hallgató mosónő, akkor már rég nem élne, hiszen a rádióaktív mosónők kirívóan korán halnak! Jaj, mama, nem rádióaktív, hanem radioaktív! Amúgy, ha nem költene, akkor tökmindegy lenne, hogy mikor hal ki! Így sem kívánom a halálát, de nem lehetne mélyhűtött savas esőben lefagyasztani?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mi vanni?! Én nem érteni! Nem beszélni se latin, se madjar! Te csinálj énekelni űrnyelv, kísérni szféra zene!” /a Nap, a legközelebbi csillag/

„Foltot hagy február a télikabáton. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Naés? Mi ez a percemberes bulvárnyafogás? Hol a megszokott globális lépték, geológiai távlat, intergalaktikus kitekintés? Ahogy a záutdórcég mondja: nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés. Költözködjön Ön is intenzív esőben!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A köreinkbe férkőzött, költőnek látszó ex-NDK-s kommunista kém komoly kémhatást akar gyakorolni ránk, de mi átlátunk a nagyzási hóborton és leleplezzük a kisstílt! Hazánkban nincs savas eső és nem hullatunk lúgos könnyeket, mert országunkat beragyogja a honderű és örökké optimisták vagyunk, ha nem felejtjük el beszedni az előírt nemzettudatmódosítóinkat! Magyarország sosem felhősödik! Kérdés, hozzászólás ugye nincs?! Néptánc!” /Árvalányhaj Ányos, a Nemzeti Alkotók Fantasztikusan Egységes Népi Egyesülete (NAFENE) állítmányi költője és ideológiai főelőadója/

„Frady Endre jó értelemben kémhatásvadász költeménye a sorok közé szabadon eső asszociációival mintegy kontradiktálja a szmogátmosástól savas eső zenitből nadírba hullásának önfeledt ürömét. Mein Gott! – kiálthatnánk a Danke schön! helyett, ha kedvenc csapatunk az FC Sonnenschein lenne, és épp 4:0-ra kikapna Schobert Norbert csapatától, a Vegyjel SE-től. A sírva-nevető költő műve még a vájtszájúak nyálával is nehezen emészthető kemény eledel! Alig várjuk, hogy szerves trágyaként permetezze meg irodalmunk kiszikkadt termőföldjét!” /Mengyelejev Miamanóné Salak Sugárka, a Nincs De Kéne (NDK) című hiánygazdasági szaklap irodalmi mellékletének főszerkesztője/

„Jól van, na, régen jártam utoljára kémia órán és nem emlékeztem arra, hogy nem teljesen ugyanaz a porcukor és a kokain vegyjele, de az biztos, hogy egyik sem 1-es Update kódú és mindkettő ugyanolyan károsan hat az agyamra! Shut up diem! – Kuss a mának! és le lehet szállni rólam!” /Schobert Norbert, fitnesz guru és Update vegyész/

„Én úgy tudom szabályozni a szám pH értékét, hogy a savas eső a köpetemmel reagálva kristálytiszta patakvízzé alakul.” /Chuck Norris/

Hallgatni aran-

-y

Jenci néhány kiflit lopott,
S börtönben ül a srác.
Őrzi őt az ütött-kopott
Rozsdamentes vasrác-
-s.

Franci zsákszám közpénzt lopott,
S módosabb, mint hat kán;
Elittag, sőt ő a top ott!
Jogrendszer ily patkán-
-y?

Dönci erről hallgat mélyen,
Csak magában beszél,
Hogy ő minél tovább éljen,
S ne lessen rá veszél-
-y!

De én bezzeg nem hallgatok
Soha bizony, mer’ én…
Hűha, ha a hegedűtok
Puskát rejt, lesz merén-
-y!

„Ááááááááááááá!!! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Jaj, csak ne legyen baj!” /Nyúl Nyihámor, a Rendszer Ellenes Költőket Elvből Totálisan Tiltó Yószolgálati Egyesület (REKETTYE) főcenzora/

„Nyugalom, csupán hegedűt rejt a hegedűtok, és csak azért nem húzom el a félnótádat rajta, mert én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre/

„Úristen mit vétettem?! Egy biztos: hiába mondtam még a csúcson: na, most kéne abbahagyni!... De hogy a lejtő egy Marianna árok lenne, ahol világhírű költőnk lassan hangsebességgel közelít az aljára, még én sem gondoltam volna. A költő méltán híres leánya mondta a minap: Nem baj Isten megbocsájt. Már mindent értek...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, költő úr, a szegény ember szükségében lop, hogy otthon betömje az éhes szájakat, oszt’ tömlöcbe vetik, míg a gazdagok sokat kizsarolnak tőlünk és még ki is tüntetik őket érte! Itt nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás és az is erkölcstelenül! Jaj, jaj!” /Tiborc, panaszkodó paraszt/

„Erkölcsös jogrend? Igazságos ítélkezés? Törvény előtti egyenlőség? Hol él maga, demokráciában?! Pfúj!” /Zsebbe Belemind, Észak-Lopélia uralkodója/

„Igazság? Mi az igazság?” /Poncius Pilátus, Júdea helytartója/

„Költő polgártárs, önnek nincs félnivalója, mi megvédjük! További részletek megbeszélése végett legyen ma éjfélkor a Külső Porhüvely út temető melletti kivilágítatlan szakaszán. Különleges ismertetőjelként tartson a hóna alatt egy létrát! Ja, és senkinek egy szót sem!” /Selyemzsinór Simon, a Szószátyár Entellektüeleket Merénylettel Élettelenítők Társaságának (SZEMÉT) betanított bérgyilkosa/

„Bár a versei miatt megérdemelné, mon ami, hogy valami váratlan érje, mégis azt tanácsolnám, hogy ne menjen gázolásálló mellény nélkül a Külső Porhüvely útra! A szürke agysejtjeim azt súgják, hogy ott talán egy kis veszély fenyegetné, a rendőrség pedig utólag véletlen balesetet állapítana meg.” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

„Micsoda virtuóz rímkezelés! A költő a vegytiszta összecsengés oltárára helyezett verstani Prokrutész ágyba fekteti a túlméretezett szavakat és a magasabb szintű beteljesedés érdekében könyörtelenül lemetszi a fölöslegesnek bizonyuló betűket! Az avítt és félholt nyelv immár sehol nincs biztonságban a nyelvújításért küzdő Frady Endre elszánt keresztes hadjáratától! Társadalmi szókimondás és rettenthetetlen grammatikai szankciók együttese helyezi ezt a művet a világirodalom legmagasabb polcára, ahová már csak létrával juthat fel a földi halandó! Ebből még bestseller lesz, akárki meglássa!” /Pöröly Perecné Vágó Vendetta, a Lefejelt Múzsa című szubkulturális versportál tördelőszerkesztője/

„Nővérke, könyörögve kérem a nyugiszurimat!!! Amikor megpróbáltam felolvasni a minden költészeti konvenciót és kulturális mázat önmagáról levedlő versszakbarbárnak a legújabb elmeroggyanatát, a véletlenül a szobában tartózkodó anyám előbb sírógörcsöt kapott, majd sikítva a Muzsika TV elé vetette magát! Én pedig léket kapott aggyal azóta is csak József Attila szavait tudom mantrázni: Nagyon fáj! Nagyon fáj! Nagyon fáj!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban én vagyok a rend, az igazságszolgáltatás és az élet. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert üldözőiknek személyesen rúgom le az összes fejét.” /Chuck Norris/

Fehérvári úton...

… nyárra épült meg a vágány,
félév elteltével má’ gány,
s villamos sem járhat rajta
fagy miatt. Beltéri fajta?

Készülgetett hosszan, drágán,
most pedig a semmi ágán
pufognak ki pótló buszok,
s bennük verítékben úszok.

Megállókban jégi jelnek
okán népek esnek, kelnek,
s dugóban sok dízel szmogol;
Abszurdisztán a’la Gogol!

Járdán bár tél fagyaszt hólét,
plakátokról süt a jólét,
s jön szembe a százötödik
„Magyarország erősödik!”

„Újabb lendületes líra. Kevesebb a zökkenő benne, mint a felújított Fehérvárin, és több benne az ifjonti hév, mint egész Budapesten. A versek közérthetőségének mindenesetre jót tesznek a közállapotok. Frady Endre erősödik!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ki kell jelentenem, hogy a Fehérvári út gazdaságos rekonstrukciója során a vágányokat magas színvonalú tervekből, minőségi anyagokból és hibátlanul dolgozó kivitelezőkkel valósítottuk meg, így a most kialakult válsághelyzetért természetesen nem vállalhatunk semmilyen felelősséget! Minden a nagy hideg miatt van! A tél a hibás!” /Gigazseb Gerzson, beruházási főbiztos/

„Naponta egyre több embert hoznak be a mentők a Fehérvári útról a baleseti sebészetünkre, ám nekem nincs velük semmi teendőm, mert jelenleg én magam is itt fekszem. Engem a Móriczról hoztak be, miután elütött egy Fehérvári útról kanyarodó mentő.” /Dr. Gipsz Géza, traumatológus szakorvos/

„A Brezsnyevet sétáltatva a jeges zebrán megcsúsztam, a vágányra estem és eltört a lábam. Rögtön sínbe is tettem. Még szerencse, hogy nem járt a villamos!” /Térdkalács Tibor, ebcsontkovács/

„Hiába erősködik, költő úr, Magyarország igenis erősödik! Maga nem nézi a köztévé híradóját?! Egyre több politikusunknak van szép háza, új autója, versenyképes jövedelme és tisztességes megtakarítása! Csökken a rezsi, nő a nyugdíj, épülnek a stadionok meg a kisvasutak, és a maroknyi hazaáruló sem akadályozhatja meg, hogy megrendezzük minden idők legszínvonalasabb olimpiáját! Magyarország jobban teljesít!” /özv. Ferritél Ferencné Neri Nóra, nagynyugdíjas és ideológiai aktivista/

„A költő – tőle meglehetősen szokatlanul – ezúttal nem a sor-, hanem a kar- és lábtörésekre helyezi a hangsúlyt, bár magában a műben mindez csak áttételesen szerepel, ahogy a feltöretlen jég hátán túlélni kénytelen utasok is át lettek téve a villamosról a pótlóbuszra. Plakát és valóság,  valódi életpálya és életpályamodell, beltér és kültér, tisztesség és korrupció – ezek az antagonisztikus ellentétpárok jinjangolják egyensúlyivá a szélsőségekbe belefagyott abszurdisztáni tél önveszélyes életigenlését. Na, megyek járdát sózni!” /Lapát Lipótné Kősó Kokilla, középiskolai magyartanár és másodállású gondnok/

„Írogatunk, gyanúsítgatunk?! Hanyagságot, netán korrupciót sejttetünk a sorok között?! Arra nem is gondolunk, hogy az utat az eredeti, még a kommunista rombolás előtti állapotában akarjuk helyreállítani?! Már a tihanyi apátság alapítólevelében is az áll, hogy, Feheruuaru rea meneh hodu utu rea, vagyis Fehérvárra menő hadiútra. Ezek szerint a Fehérvári út már akkor is hadiút volt, mi pedig most közpénzt nem kímélve visszaállítottuk a hadiállapotot!” /Lenyúloncz Laborc, a Kiemelt Állami Osztogató Szervezet (KÁOSZ) igazgatója/

„Mi ez a jeges úton biciklizéstől eltört karú kolléga Kisbigbeli paradicsomleveséből ebéd közben kilopott betűtésztából véletlenszerűen elénk fröccsentett szószéklet?! Ha apám ilyen verset írt volna, anyám akkor sem ment volna hozzá, ha százan bíztatják. Frady Endre egy járókerettel a jégen bukdácsoló nyugdíjasra emlékeztet, aki esik és kel, de az élete árán is elcsúszik a lottózóig. Ez a szerencsétlenség is újra és újra pofára esik a költészet jégpáncélján, de mindig feláll, nekiveselkedik és bever egy újabb szöget az irodalom koporsójába! Neki mikor ver már be valaki egy jó nagyot?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugalom, Robikám, mindennek megvan a maga ideje! Megütni nem fogom, mert abba belehalna, de ha a fagyott nyálammal a megfelelő helyen köpöm homlokon, akkor helyrebillenhet az az aprócska agya.” /Chuck Norris/

Jön a Putyin!

Csütörtökön jön a Putyin,
S hajbókol a teljes elit,
Hogy, mi bejön atom mutyin,
Ossza meg velük a felit!

Putyin mellett Szergej, Igor,
Mint két gigantikus jeti;
Mért e biztonsági szigor,
Őt a nép tán nem szereti?

Orosz vodka, magyar narancs!
Aki iszik, tán nem tüntet,
Ám van pár szigorú parancs:
Minden, ami nem taps, bűntett!

Elv az átalakul, az át,
Alig holnapra a márúl,
S aki egykor ruszkik hazát
Szónokolt, most hazát árul.

Szorgos népünk sosem árva,
Adoptálja orosz medve,
S bár a város le van zárva,
Aki magyar, jó a kedve!

(guggolós össztánc!)

„Várakozásom sorról sorra nőtt bennem, hátha ez lesz az A MŰ, na még egy jó sor, sehol egy bukfenc. Várakozás átcsapott reménybe: csak nehogy az utolsó versszakban legyen a törés. Végül hatalmas megkönnyebbülés: IGEN megszületett, ez az a vers amiért eddig küzdöttem a kín rímekkel. Stílusosan megjegyezném: el kéne talán gondolkozni: lehet a csúcson MOST kéne abbahagyni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Én személy szerint örülök Putyin elvtárs látogatásának, mert ez annak az előjele, hogy április 4-e újra piros betűs ünnep lesz, és mivel idén pont keddre esik, valószínűleg összejön belőle egy négynapos hosszú hétvége! Áááááprilis 4-ről szóóóóljon a zééének…” /Vörös Csepelné Dal Matild, gimnáziumi énektanár és az Újragombolt Kommunisták Áprilisnégy Zenekarának (UKÁZ) nótafája/

„Így írtatok Te

Csütörtököt mond a vátesz
Józan esze és a naptár,
Hatalmat ő lám lóvá tesz,
S morcos rá a lovas zsandár

Medvebajszot rángat merőn,
Tekintélyelv nála talmi,
Mást ért közben elven, s erőn
Stratégánk, a nagyhatalmi.

(Frady Endre emlékverseny fájdalomdíjasa)
ui.: Elv nem vész el, csak átalakul Elvtárssá!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a szerencsétlen klapanciagyáros kihagyta a legkézenfekvőbb motívumot, ami összekötné az orosz elnök látogatását a tél orvtámadásával és így egy kis hidegháborús áthallást csempészne a műbe. Valahogy így:
   Pont most jön a Putyin
   Keresztül e trutyin?
De hát mit várhatunk egy ilyen zakkant zugköltőtől, ugyebár? Abcúg Frady Endre!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő/

„Joszif Visszarionovics Putyin… őőő… szovjet főtitkár… őőő… páncélozott Volgán repül ide… őőő… a Dunakanyarból… őőő… illetve a Don-kanyarból… őőő… megbonthatatlan baráti látogatásra… őőő… és amikor kilép a gépből a hóra… őőő… ha meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik a barlangjába.” /Faék Ferike, 5.c. osztályos tanuló felelete/

„Mi ez a… hoppá! Nocsak, nocsak? Frady Endre élete első nem is olyan rossz versét olvasva afféle érzésem van, mint amikor egy soha életében nemhogy gólt nem szerző, hanem még a labdát sem eltaláló sánta kutyaütő center térdéről valami fatális véletlen folytán az ellenfél kapujába pattan a játékszer. Anyám szerint mégis igaza lehet a diabetikus militarizmusnak és a mennyiség valóban átcsap minőségbe. Nem diabetikus militarizmus, mama, hanem dialektikus materializmus! És nincs igaza, mert Frady Endre nem csapott át minősíthetetlenségből minőségbe, csak vak tyúkként talált végre egy szemet! A következő verse nyilván megint olyan vérforralóan és gutaütően szánalmas lesz, mint egy ajánlóblokk az Izaura tévén!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Товарищ Фрaди! Иди сюда! B Сибири будет маленький робот! Давай, давай!” /Vlagyimir Putyin, orosz elnök/

„Én biztosan nem mennék el Szibériába kis robotnak! Utálom a vodkaszagú jegesmedvéket!” /R2D2, droid/

„Nem szeretem az orosz nyelvet. Kitépjem?” /Chuck Norris/

„Chuck Norris öncélúan agresszív kijelentésével nem értünk egyet, de a véleményét kénytelen kelletlen tiszteletben tartva mi kérünk elnézést!” /a szerkesztőség/

Ónos eső

Esőcseppben vannak ónok,
Ettől csúszkál falu, város,
S ne háborodj fel sok són ok
Nélkül, hogy esetleg káros!

Jégpáncél a tér, az utca,
Sószórózás közös érdek,
Mert, ki esik, szakad cucca,
S törnek nyakak, bokák, térdek.

Hívj ki húgot, anyát, apát,
Sapka, sál legyen, meg csizma,
Pörögjön a sok-sok lapát,
S feszüljön a család izma!

Nemzetünk a jeget töri,
Tél ellen győzelem lesz itt,
Vagy, mint jelzi magyar töri,
Népünk végül mindig veszít?

„Mi ez a nemzetellenes vartyogás?! Magyarország sosem veszít, legfeljebb a területeit, de visszaszerezzük! Mindent vissza! Mi nem veszíthetünk, mert mi akkor is győzünk, ha kikapunk! Győztesen vívjuk meg a hócsatát! A haza nem lehet ellenszélben, mert szél ellen nem lehet! Nem, nem, soha!” /Ner Néró, a Nemzeti Főideológiai Liga (NFL) szócsata ügyi illetékese/

„Só mászt gó óóóóón!” /Merkúr Frédi, a köztisztasági sóhivatal anyagmozgatója és a vállalati Kvín Tett együttes szólóénekese/

„Arccal a hólapát felé! Ne nézzünk hátra, csak előre! Előre!” /Lótné Showbálvány Etelka, sóbálvány/

„Úgy botorkálok a vers értelmezése alatt a sorok között, mint egy piás a csúszós jégen: esek, kelek, térdem sajog, csuklóm törött. Ónos eső ide-oda, de megyek nyílt töréssel is tovább, hiszen királyt kell választanunk a Duna jegén. Frady Endre for President.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Költőnk jég hátán is megél,
Siklik, és sóz, sósem henyél,
Vékony a jég, vigyázz Endre,
TEK ne utasítson rendre!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű költőkollégája/

„Sajnos későn figyelmeztette a büntetendő előéletű költőt F. Péter NER-társ, nagyon későn! Már ki van adva a parancs, hogy amint az útviszonyok megengedik, begyűjtsük ezt a sötétben bujtogató ellenfülkeforradalmárt! Ki lesz osztva pár koki és saller!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Tokára Egyet Könyökkel (TEK) szak szervezet rettenthetetlen vasökle/

„Még jó, hogy nem az Ónok az esőben címet választottam, mert egyrészt plágiumper lenne belőle, másrészt szegény Gene Kelly akkorát esne, mint az ólajtó, ha elkezdene szteppelni a tükörjégen! Ja, ahogy az időjárás jelentést nézem, a beltéri kommandó egy ideig még nem indul útnak.” /Frady Endre, költőgigász/

„A téli álmot alvó dermedt szívet borító jégpáncél megolvasztásának nagy költője Frady Endre ezúttal is atmoszférát, sőt sztratoszférát teremt, amin csak az fér át, akinek megvan a képessége arra, hogy a művész vezette úton elsajátítsa a lélekből lélekbe történő metakommunikáció útját és átkeljen azon a spirituális folyón, ami elválasztja az összekötötteket, de összeköti az elválasztottakat. Éljen a köz együttes és az egység közös tavaszteremtő ereje! Hólapáttal előre a frady-i úton!” /Jégcsákány Jenőné Hő Hilda, a zalaszentmocsoládi Frady Endre Gimnázium magyartanára és maszek hólapát készítő/

„Szerencsére nincs időm elolvasni ezt az időjárásnál is gusztustalanabbnak tűnő rettenetet, mert sóval és lapáttal felfegyverkezve ki kell mennem az utcára, ahol anyám pont most próbál egy hóemberbe kapaszkodva átmenni a zebrán és épp ütlegeli egy cekkerrel, hogy mozduljon már meg! Frady Endre is inkább egy jégcsákányt ragadhatna meg a klaviatúrája helyett, azzal egyrészt hasznosabbá tehetné magát, másrészt meg hátha beleállna a saját bakancsába, és amíg kórházban ápolnák, addig sem írna! Ezt hívnák közérdekű balesetnek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha itt Texasban csúszkálni akarok, elég egy fagyos pillantást vetnem a Rio Grande folyóra és máris karvastagságú tükörjég borítja.” /Chuck Norris/

Fizioterápia

Könyökömön áram jön ki,
Ami előbb oda bement,
Állapotom ettől önkí-
-vületi (hopp, enjambement!).

Tyű, megleptek rút rökönyök,
Rá is csodálkoztam nyáron:
„Mi a bánat, teniszkönyök?!
Ágyúzza szét Gábor Áron!”

Ámde Doktor Falucskai
Lőpor helyett Lidocaint
Áramoltat be a mai
Tudás szerint, ám óva int:

„Van-e remény? Talán… szóval
Vagy javul, vagy nem a karja,
S ha viszket is, lángszóróval
Semmiképpen ne vakarja!”

„Ágyúval teniszkönyökre?! Való igaz, költő bajtárs, hogy a rézágyúm kartácstüze eltünteti a teniszkönyökét, de ugyanakkor magából is ezer darabos kirakójátékot csinál!” /Gábor Áron, ágyúöntő és tüzértiszt/

„Juuujjjj, olyan érzés mintha egy gátfutáson lennék. Minden rímnél beverem a térdem, akarom mondani könyököm a gátba, de futok tovább önnön pusztulásom felé. Az orvosi leleményesség eme szintje viszont bámulatos: gyakorlatilag bármivel lehet gyógyítani: rézágyú, lángszóró, áram, lidocain, bár a jedi erőt és fénykardot nagyon hiányolom a költőtől...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Á propos gátfutás: az enjambement eredetileg átlépést/ átugrást jelentett (jambe = láb), így a költő úrnak stílszerűen tényleg a térdét kéne delejeztetni. Magával az átugrálással nincs is gond, csak nem mindegy min, miért és milyen gyakran. Bónusz málusz: a versbe pilátusként belekeveredett reumatológus szakorvos nem is sejthette, hogy hovatovább Holger tanár úrhoz hasonló hírnévre van kilátása. Ami meg azt az iontoizét illeti, az télleg használhat, de csak ha a gyógytornát sem hanyagoljuk el: a napi betévő hólapátolás, meg krampácsolás csodákra képes - kérdezze terrorelhárítóját, kiképzőtisztjét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Áram és teniszkönyök?! Az ember nem várna ilyen laikus és slendrián megfogalmazást egy költőtől! A jobb cubitus táján epicondylitis lateralis humeri generálódott, ami miatt tíz alkalmas Lidocain iontophoresis kezelésre utaltam be önt a fizioterápiára! Melyik szót nem érti?!” /Dr. Falucskai Lajos, ortopéd szakorvos/

„Frady Endrének nem a Fehérvári úton a könyökét, hanem Döblingben az agyát kéne elektrosokk alá venni! Rányomni egy váltóáram/egyenáram kombót, oszt’ hadd szikrázzon az AC/DC! Anyám szerint az is lehet, hogy az egész Osztrák-Magyar Monarchia teljes áramkészlete sem lenne elegendő fűzfapoétánk sötétbe borult elméjének megvilágosodásához, de szegény mama annak idején valami influenzajárvány miatt pont akkor hiányzott az iskolából, amikor az I. világháború végeredményét vették. Csak a kiegyezésre emlékszik, mert abból érettségizett. Remélem viszont, hogy Frady Endréből még az ükunokám sem fog!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Enjambement mint rím, költő úr, enjambement?! Azt nem úgy kell ejteni, hogy enjambement, hanem anzsamböma! Akkor viszont a második sorának úgy kéne szólnia, hogy ’Ami előbb oda böma’! Idióta! Na, azt viszont idiótának kell ejteni! Magát meg fejre kéne, ha ez nem történt volna meg gyerekkorában! NEM ENG.!” /Dr. Kőkemény Kenéz, a Rímtisztaságra Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzora és még főbb pecsétőre/

„Egy vers, ami egyszerre felráz és gyógyít, ami fájva csillapít fájdalmat, ami mennyet és poklot megjárva a végkifejletet hagyja elúszni az állandóan változó jövő bizonytalan ködóceánján. Történelem, orvostudomány és elektro- illetve pirotechnika jár itt kéz a kézben megrökönyödött körtáncot egy világfájdalommal átitatott könyök körül. Az első versszak szótörése a teniszkönyök reccsenésének lélekbe markoló apoteózisaként jajkiáltja be a teljes művet, mely annyira megbizsergeti egész szellemünket, hogy önfeledt irodalmi vakarózhatnékunk támad. Persze semmiképp sem lángszóróval!” /özv. Arany Érné Achtung Antagonisztika, az Állami Lézerkard- és Lángszóróbontó Vállalat ÁFA-mentes Nyugdíjasklubjának (ÁLLVÁNY) irodalmi vezetője/

„Ha meglátogat, egy könnyed rántással helyre tudom hozni Frady Endre teniszkönyökét. Ha nem szakad ki vállból a karja, akkor másnap már teniszezhet is.” /Chuck Norris/

Szmogriadó

Fővárosunk szmogra riad,
Senki sem lát, csak Ariad-
-nét tárcsázza, jut tán fonál;
Szorgos népünk telefonál.

Azt írja sok netes portál,
Budapest egy hamus por tál;
Lélegzetet venni káros
S zakószürke zsír a város.

Légből nem tűnik a gríz el,
Amíg megy a sok-sok dízel,
Meg míg fűtünk szénnel, fával,
Mi a kertes népre rávall.

Szélcsendet jósolnak jósok,
Ilyen rossz hírből van jó sok,
Mert míg szél nem fúj, csak piszmog,
Nagy szmogból sosem lesz kis szmog.

Zivatar, ha megjön s tombol,
Milliárdnyi szmog atomból
Összes elég s tisztul e lég…
Vegytanár szól: Jól van, elég…

…telen!!!

„Szmog atom, mi, szmog atom?!?! Ráadásul zivatarban éghető?!?! Ááááá!!!! Hogy omoljon rád és temessen maga alá a periódusos rendszer, te kémiából felmentett álhumán szerencsétlenség!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev, orosz kémikus/

„Imádom a füstködöt! Napok óta folyamatosan csöng a nejem telefonja és már a teljes éves fonalkészletet eladtuk aranyáron! Ara, nyáron a Seychelle-szigeteken nyaralunk, vagy a Bahamákon!” /Ariad Arnold, az Ariad és Arája Fonalgombolyító Kft tulajdonosa/

„Ne verseljen már bele az életünkbe egy Suzuki Ignises panelproli, aki gatyában izzad a távfűtéstől, miközben nekem muszáj új-zélandi parafát rakatnom az új-funlandi kandallóba és az új dízelmotoros Audival mennem pókerezni, a nejemnek meg az új dízeles Mercivel a műkörmöshöz! Nyomorköltő!” /Vastagbőr Vazul, újgazdag játékgép díler/

„Még jó, hogy a nyári olimpia idején nem lehet szmog, mert egyrészt olyankor nem kell fűteni, másrészt autóval két hétig úgysem lehet közlekedni Budapesten, ugyanis le lesz zárva az egész város! Remélem, az olimpiai lángot nem kínai szénnel táplálják majd!” /Nyakigláb Nyihámor, hosszútávgyalogló/

„Hasznos, ha már a földi életetekben megszokjátok a köhögtetően büdös homályt, mert a pokol sokkal rosszabb lesz, bár itt legalább nem kell fázni, mivel pikkelyszikkasztó a meleg!” /Gyarló Gyula gyehennagyík/

„A szemcsípő rímekben fuldokló mélylíra balladai homálya füstködként telepszik rá az olvasók sötétben tapogatózó lelkére, melyet csak a költő világtalant vakító erejű fényárban úszó munkássága ragyog be. A szmogon át a Napra lehet nézni, de Frady Endre poézisára csak hegesztőszemüvegben! Ilyen az, amikor a vers hat, alkot, gyarapít és a haza egy jót derül! Очень хорошо!” /Mojatyec Malagyecné Mély Matrjóska, középiskolai magyartanár és orosz titkos ügynök/

„A tavaszváró szmog tizenhetedik pillanatának nulla-nulla percében Stirlitz tudta, hogy a magába fojtott pláta plátovnai szerelme, Mojatyec Malagyecné Mély Matrjóska valószínűleg elszólta magát.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Mi ez a tüdőbe szippantott szennylíra?! Mi ez az érzékszerveket szellemi bűztilóval tropára taglózó röggány?! Ki köpködte tele a lelkünket ezzel a mocsokszotyolával és dögmaggal?! Hát persze, hogy Frady Endre, minden ó-rosszok árja! Anyámat felszólítottam, hogyha feltéve, de meg nem engedve véletlenül előtte terem és elkezd neki felolvasni ez a két lábon járó métely, akkor rögtön kapcsolja be az NDK gyártmányú dízelmotoros hallókészülékét, hátha tüdőcsúcshurutot kap ez az irodalmi fattyú!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban sosem tartós a füstköd, mert ha kialakul, akkor letüdőzöm és kifújom a világűrbe.” /Chuck Norris/

„EZ JÓ! Na nem a szmog, nem is a riadó, hanem a lendület. Szabó Lőrinc Esik a hó c. opuszát idézi. Nem olyan fehér, nem is olyan vidám, de abszolút a miénk. S ha már nem fűthetünk, nem is közlekedhetünk, meg nem is lélegezhetünk, legalább írjunk, csak ne grafittal. Mielőtt ezt a verset kinyomtatná, gondoljon a környezetre!” / F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Amikor, korosodván, egyre-másra azt tapasztalja az emberfia, hogy talán nem is oly nagy sokára ráköszön az újabb gyermekkora, akkor megjelenik, mint egy angyalka, a Költő, aki egy csipetnyit visszahoz abból az érzésből, nosztalgiából, amit az első, eredeti gyermekkora raktározott el benne meghatározatlan időre. Köszönöm, hogy verseiddel segítesz felidézni olyan fragmentumokat is a boldog gyerekkorom szerves részét alkotó gondolat- és rímvilágból, amilyeneket a pajzán, de romlatlan frédi-bénis, mézga-gézás "Rímhányó" Romhányi-féle verselgés képviselt.” /olelottya nicknevű kommentelő az origo.hu-ról/

Tükörkép - pékröküT

Tükörképem síkba fejtett
Bal-jobb cserés s mégse fejtet-
-őre fordult önmagamra
Hasonlító sötétkamra,
Ha épp semmi lámpa nem ég.

Homályban folytassam-e még,
Vagy netalán fejezzem be?! -
- Mutassatok utat, embe-
-rek és fényárt kapcsoljatok,
Hadd látsszon bensőmön a tok!

Bár ez csupán külcsín, a maszk,
Nem ez pálfordul a damaszk-
-uszi úton, hanem a szív,
Ha igazságra nem passzív,
S temetné, mi volt bent selejt…

Ám az internet nem felejt!

„Nehéz szöveg - teszi hozzá gondolatban a költő és tényleg az. Foglalkoztat a gondolat: van ennek a műnek valami Frady Endrés szemléletű, látószögű nézeten keresztül bármi köze a tükörképhez??? Ez ma a 20 milliós kérdés, aki tudja az előtt megemelem tükörképemen a kalapom. Egy biztos, ezer vers közül is kiszúrnám mi F. Endre elkövető műve, mert ezeken a megtört szavakba gyötört rímeken úgy esem át, hogy az már nyolc napon túl sem gyógyul. Igazi unicum a maga nemében.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jó-jó, elismerem, hogy annyira nehéz a szöveg, hogy én magam sem értem, de legalább mélyenszántó! Egy Tükörkép c. verspályázatra írtam, ám mivel erről a témáról nincs mit mondanom, ezért kénytelen voltam megszabadulni a begyöpösödött kliséktől és lerázni magamról a valóság béklyóit, elvégre ez nem hírműsor, hanem költészet! Vagy annak tükörképe?” /erdnE ydarF, az elkövető költőgigász tükörképe/

„Kedves Irodalombarátok! Elnézést kérünk a meggondolatlan címválasztásunkért, ami lehetőséget adott Frady Endrének a közrend megzavarására és akut szellemi visszafejlődésre is alkalmas betűhalmazának a szabadon engedésére! Ígérjük, hogy a jövőben jobban oda fogunk figyelni arra, hogy amúgy nyilvános pályázatainkat gondosan eltitkoljuk Frady Endre elől!” /Ártatlan Áron, a Jóvátehető Jövő című irodalmi portál bűnbakja/

„Mit is ír a Hogyishívják?! rovatunk különkiadásban foglalkozik a válsághelyzettel. Frady Endre meglátta énjeit a tükörjégben és olvasóit faképnél hagyva visszabújt elefántcsonttornyába. Odabenn aztán a foncsorra fintorogva próbál patetikusan csempült cserepekből szelfit szkrebülni. A megismerés reménytelenségéhez nagyvonalúan hozzácsapott humán hiábavalóság egzisztencialista arche- és dagerrotípiájában költőnk elárulja, hogy idelent nem látunk színről színre, csak olyan tisztán, mint Stevland Hardaway Morris egy békanyálas pocsolyában az újhold túlsó oldalát. Mindeközben Schrödinger macskája egyszerre fog kint és bent egeret. Ezvan.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Én rendszeresen kétszeres, sőt időnként négyszeres tükörképet látok a fejfájós reggeli borotválkozásom közben, amely képtelenségnek tűnő csoda nem is csoda, hiszen Jézus világosan megmondta, hogy minden lehetséges annak, aki isz'!” /Rizling atya, a badacsonyi szürkebarátok hordófelelőse/

„Még jó, hogy az internet nem felejt, így mindenki láthatja, hogy az anyám szerint is messze elkerülendő Frady Endre a kisegítő iskolában négy évtizeddel ezelőtt írt
    Sivatagban Rezső baktat,
    Kezében egy nehéz aktat-
    -áska
két és félsorosa idején volt a csúcson, ahol abbahagyhatta volna, ám ő nem ezt tette, hanem elkezdett egyre meredekebb zuhanással visszafejlődni. Ahogy sportnyelven mondják: gyenge kezdés után erősen visszaesett. Egy szurkolói szlogen jut eszembe: Földet reá! Földet reá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azok az emberek, akiknek valamiért megkegyelmezek és csak egy kis nyolcvan napon túl gyógyuló ütést mérek a halántékukra a szempillámmal, na, azok szoktak az intenzív osztályról kijőve ilyen verseket írni.” /Chuck Norris/

NOlimpia

"Inkább a pia, mint az olimpia!" /Iszák Nyúton/

Aki államcsődöt szeret
S nem érdekli büdzsé keret,
Mert szűk agya nem éri át,
Az tol pesti olimpiát!

Fél ország csak éhbért keres,
Ősz tanárnak szeme veres,
Műszak után nővér éjjel
Ügyel s kórház rohad széjjel.

Metrón közlekedni lutri,
Büdös, mint egy mozgó putri;
Kátyúk, dugók, szmog és szemét…
Gyomrunk forog s -vágyunk nem ét-

Magyar ÁFA egetverő,
Menekül a munkaerő;
Műtetlenek már az epék,
Nincsen orvos, se ács, se pék…

Állam nem takarít havat,
Helyette stadiont avat,
S szolgáltatása bár selejt,
Adót szedni sose felejt:

„Kell olimpiai falu,
Kolbászfont kerítés falú!”
Rájönni nem kell egy Newton:
Olimpia legyen Csúton!

Mínuszok

Mikor soká sok a mínusz,
Nincs vízfelület, amin úsz’
Uszály, sirály s tőkés réce,
És a nemzet limbóléce
Alatt átcsúszunk s nem mászunk,
S kézbe fagy az adu ászunk,
Hóemberré merevedve
Náthát kap a jegesmedve,
Nem indul pöccre a Merci,
Űrben farkasordít Berci,
Fázó Napon jégcsap csillog,
Marhát hűt a jelző billog,
Jégpáncélosak a tavak
S lékhorgászt átkoz ott a vak,
Operában rozmár hangol,
Tovább hűl sok hűvös angol,
S after six centuries again
Király lesz a Duna jegén!

„Nem vállalom! Ha véletlenül megcsúszna a hoppmester és elejtené az országalmát, akkor reflexszerűen rávetődnék és az éles jégrögök kiszakíthatnák a szürke mackóalsómat! Ennyit nem ér meg az egész hercehurca!” /Király Gábor, a válogatott előnyugdíjas kapusa/

„Ne kerekítsen, költő úr, ne kerekítsen! Mátyás királyt 1458. január 24-én jegeltették bele a trónba, az meg ugye csak ötszázötvenkilenc éve volt. Ő amúgy ott sem volt, csak a tömegek. Történészni csak pontosan, szépen! Ria, ria, história! Ezt a szaktanácsadást most baráti áron megszámítom 44 ezer plusz ÁFÁ-ért, ami 55 ezer 880, azaz kerekítve 60 ezer. Erzsébet utalványt is elfogadok!” /Dr. Századelő Szilárd, az Átértékelt Múlt Alapítvány történésze és állandó jellegű VIP-páholy tag/

„Első gondolat: jjjajjjjjj mi ez??? Most tényleg lefagytam, mint a windows, kék halál forever... Inkább a mínuszok. Azt se tudom hova kapjam a fejem: 12 különböző kép villan fel, még jó hogy nem vagyok epilepsziás, most rohamot kapnék az tuti. Azon már nem is lepődök meg, hogy 6 sor is van, amit nem is értek mit jelent. Összefoglalva: ’kevés vagy, mint téliszalámiban a hólánc’. Pont így érzek most.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mínuszból indulunk és szilárdan tartjuk a helyünket. A mélyhűtött betűtészta leveshez most sem csomagoltak szövegkohéziót, csak a páros rímek voltak leakciózva. Jutott a tányérunkra jópár témakör, soronként néha több is: a hadronütköztető ezek szerint orosz gyártmány. Kevesen tudnak a klasszikus tizennyolcsoros műfajból ilyen komplett kis mirelit mikrokozmoszt építeni. Az univerzum összes atomja jégbe fagyott, a kortárs költészet hőmérsékletfüggetlen szürke(állományú) eminenciása számára ez üzemi hőmérséklet. Lendületesen keveri a paklit a puklival, miközben precízen lajstromozza a Duna jégtábláiba merevedett uszadékok teljes spektrumát. Málágyec.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves költő elvtárs! Az igaz, hogy a világűrben mindig farkasordító hideg van, ám mivel nincs farkas, van viszont fűtött űrhajó meg vodka, így senki sem ordít, csak dalol! Idesanyáááám…” /Farkas Bertalan, az első magyar úrhajós/

„Költő polgártárs, maga igencsak feszegeti a nagy nemzeti pofonládát, mert erősen remeg a politikailag veszélyes limbóléc! Királyt vizionál a Duna jegére egy liberálbolsevik bérrettegő?! Ilyen célozgatások és sorok közötti áthallások után ne csodálkozzon, ha a tenyerem akkorát csattan a bal fülén, hogy áthallja a jobbra, maga meg addig csúszik a sorok között, míg fejjel bele nem áll a két üres szektort elválasztó falba!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Önfejű Költőket Önfejűtlenítő Rendszerv (ÖKÖR) ideológiai ökle/

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer! Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr? - mondta Hamletnek Polonius; Őrült beszéd, őrült beszéd: és nincs benne rendszer! Huzatot kapott az agyad, te szerencsétlen költészeti kártevő?! - mondom Fradynak én. Persze csak tisztes távolságból, a neten keresztül, és anyámat sem engedem a közelébe, nehogy egy óvatlan író-olvasó találkozón keresztül elkapjon egy agyevő vírustörzset! Verskáosz! Szó, szó, szó… De miért ennyi és miért pont ebben a sorrendben?! Anyám szerint Frady Endre egy dologban hasonlít William Shakespeare-re: egyikük sem dán vízilabdázó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Imádok télen vízilabdázni, mert szeretem hallgatni, amikor az általam leütközött jéghegy megrian!” /Chuck Norris/

„Megrian, Chuck?! Megrian?! Miért nem akarod megjegyezni a nevemet annak ellenére, hogy együtt szerepeltünk a Ryan közleány megmentése c. filmben?! Bühühü…” /Meg Ryan, amerikai színésznő/

„Jéggé dermedt gondolati kaleidoszkóp szikrázik fel a fagyott költői lélek segélykérő téllírájában, melynek zihálva le-lecsapódó rímpárája önfeledt sorozatlövésként csitti-csattog és önpusztítón zúzza pirruszi porrá az olvasó közönykemény szívpáncélját. Az irodalmilag megjajgatott negatív hőmérséklet ellenére is beleizzadunk a gyötrelmeken át a diadalba torkolló végkifejlet anakronisztikus ürömmámorába. Aki holnapra megtanulja, globálisan felmelegszik a lelke és félévkor eggyel jobb jegyet kap!” /Örömóda Budáné Ürömi Aroma, gimnáziumi magyar-történelem szakos tanár és maszek kürtőskalács árus/

„A globális felmelegedés és a vizelő kutya egylényegűek. Mindkettő megolvasztja a sarki jeget.” /Rottweiler Rezső, romkocsmai filozófus és ebtenyésztő/

Péntek 13

Balsorsa kit éppen ma tép,
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…


„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/

„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/

„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/

„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/

„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/

„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/

„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kötőhártya gyulladásom

Mi csípi a szemem vajon?
Szorgos népünk sok-sok pártja,
S bőgök fül mögötti vajon?
Á, csak gyulladt kötőhártya!

Szemem nem csak csíp, de veres,
Váladéka folyvást beken,
S gyógyszeripar sokat keres
Rajtam és a szemcseppeken.

Fel nem fogja magas IQ-m,
Mért ily drága egy kis Floxal?!
Tán az antibiotikum
Ipar mögött mozog sok szál?!

Világ összeesküvések,
Vagy valami őssy átok?!
Nyugiszurimról bár kések,
Jó, hogy újra tisztán látok!

„Jaj, leleplezték a magyarországi antibiotikumok árfelhajtására, a magyar pártrendszer korrupttá tételére, a magyar foci pénzmosodává züllesztésére és a balsors általi régen tépésre irányuló világ összeesküvésemet! Monnyakle?!” /Őssy Átok, a döblingi elmegyógyintézet Napóleonok fölötti emeletének lakója/

„Mi kerül ezen a két apró flakonkányi folyadékon 1556 forintba?! Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi piréz gyógyszermaffiának és a szabadkőműves patikusok világszövetségének a keze van a dologban! Itt rajtam kívül mindenkinek vaj van a füle mögött! Vagy margarin, ami még rosszabb! Mindenki monnyonle! Nővérke, mikor érkezik a mentesítő nyugiszuri?!” /Frady Endre, az újra tisztán látó költőgigász/

„Be van gyulladva, hogy gyulladt kötőhártyája miatt nem látja a kigyúló fényeket az alkonyi Duna-parton? Használjon ön is antibakteriális Floxal szemcseppet! Napi ötször egy csepp mindkét szembe, és rögtön meglátja, hogy mi jön szembe! Ha csak egy szeme van, fél adag is elég! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” /Dr. Floxal Filoxéra, piréz gyógyszervegyésznő és szabadkőműves páholytag/

„ Ismét az az érzés fogalmazódott meg bennem, milyen jó vers is lehetne ha csak két versszakból állna. Lehet a szemből kigördülő váladék okozta homályos látás, égő szemek eme kézzel fogható átélését akarta a költő megragadni ezzel a csökkenő a lendülettel, folyamatosan egyre jobban kínzó rímekkel. Zseniális ötlet, profi kivitelezéssel. Fellelhető a vergődés megélése, szinte átéltem a kötőhártya gyulladást a versen, rímeken keresztül. Nekem is kéne most egy nyugiszuri, biztos ami biztos…” / P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Vaj nincs a fülem mögött, csak nemzeti rágógumi, amit a sajtótájékoztatók előtt ragasztok oda, mert sehol sem találok szemeteskukát! Valaki még minket is meglop?!” /Párt Péter, a Párt ifjúsági tagozatának sajtószóvivője/

„Elegem van már abból, hogy nem tudok normálisan végigmenni a szerelvényen, mert bár utast nem csak a kötőhártya gyulladásom miatt nem látok, viszont minden tele van ezekkel a szotyola- és tökmaghéjjal teleköpött szemeteskukákkal! Hogy kerülnek ezek ide?!” /Homály Huba, a felcsúti kisvasút kalauza/

„Magyarország erősödik! Ma már minden embernek lehet alanyi jogon kötőhártya gyulladása, sőt, amíg a jól kihasznált rendelőben várakozik, addig influenzája és tüdőcsúcshurutja is! Ez már valami!” /Bájboly Béla, nyugdíjas reklámarc/

„Abban a pillanatban, amikor a sikertelen kísérletből rájönnek, hogy az én kötőhártyámat próbálták megtámadni, akkor fojtom meg a begyulladt bacilusokat a szemhéjammal.” /Chuck Norris/

„Mi ez az idefröccsent líraváladék?! Mi ez a zacskós könnyben tocsogó tömény degeneráció?! Ha egy tízes skálán a tíz a még engem is megríkató világlíra, a nulla pedig az anyámat is inkább Izaura tévére fanyalító klapancia, akkor rettegett fűzfapoétánk erre a fércművére mínusz 273 pontot érdemel! Frady Endre az abszolút nulla!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ A 'Mit gondolt a költő?' kérdés helyett helyesebb feltenni a 'Mit nem?' kérdést. A helyes válasz, hogy 'Semmit!', azaz nincs semmi olyan, amit ne gondolt volna, és mindezt gondolkodás nélkül le is írta. Frady Endre úgy csapong és röpköd a szabad asszociációk véletlenszerűségében, mint kerge Batman a légelhárító rakéták kereszttüzében,  miközben mi, alélt olvasók, egyre többek leszünk és megváltozik az életünk!” /Külcsín Kenézné Belbecs Ballisztika, középiskolai magyartanár és maszek rakétakészítő/

Új csatornák

(a mű termékmegjelenítést tartalmaz)

Jól kezdődik ez az év, én
Láthatom a Spíler TV-n
(míg csendesen mos a Whirlpool)
Hogyan rúg gólt a Liverpool!

Más díjcsomag, több új channel
Nagymosástól időt csen el,
Ám nem rugózom a témán,
Mert Zanussim lögyböl némán.

Kire nem a nagynénje mos,
Kellhet annak Gorenje, Bosch…
Indesittel sem lesz vesztem;
Míg mos, látom, nyer a West Ham!

Hopp, most bekkel az Arsenal,
Kispad mellett bús Arsene áll,
Kit egy labda épp orrba gór…
S véres zsepit öblít Fagor.

Magyar foci tök más eset,
Nem rúgnak két egyeneset,
Lelátón dürg’ siketfajd: Úúú!
S háttérben pénzt mos egy Hajdu…

„De nem a Bé ám, mert az én vagyok és én nem pénzt mosok, hanem balsorsomból kifolyólag közvetíteni vagyok kénytelen ennek a sok gyalulatlan falábúnak a szerencsétlenkedését! A pénztárcájuk tele, a fejük üres, viszont a tetejükön a haj dús. Ez a szóvicc hozzám illő Hajdús, illetve Hajdúbés.” /Hajdú B. István, sportriporter/

„Egyre növekvő lelkesedéssel olvastam a verset: na ez egy remekmű lesz érzem, nincs bukfenc benne, se nyelvtörő és ismeretlen szavak, a rímek nem fájnak, hát mit kérhetnék még többet, szinte tökéletes. De jajj az  fránya utolsó két versszak miért gázol el... Van remény, láttam a fényt az alagút végén, igaz ez most még egy vonat volt, mely után én dürg' tem: Úúúúú, hajdúúúú... Na ez fájt.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jól kezdődik ez a vers. A Zalkotó zappel, a film forog. Zap! Gól! Zap! Csobb! Zap! Bekk! Zap! Gluggy! Szellemesen kétértelmű csatornaszag terjeng, szétválogatatlan szennyesként kavarognak az események. A férfi és női princípium öt felvonásban elkeseredetten küzd a távirányítóért. Programtárcsa kattan: új strófa, új gólöröm, új pH-érték. Fortissimo, subito piano, 1200-as fordulaton örvénylő jinjang. Hármas sípszó, X, a Zolvasó kábult, a gazdaság piszkosfehér! Előrébb nem vagyunk, de legalább mentünk pár kört. Nem egy Tarr Béla film, de legalább pörög.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jobban ismerem én a dürgést, semhogy kihalt magyar tribünökre járjak a bundás sörfoci látványán borzadni! Siket vagyok, nem vak! Meg unatkozom is egyedül.” /Vazul a siketfajd/

„UNATKOZIK? VEGYEN MOSÓMEDVÉT! VOLT EGY NAGYNÉNÉM ZSPRICENKÁBAN, AKI MOSÓMEDVE HELYETT INKÁBB EGY TÉVÉT MEG EGY MOSÓGÉPET VÁSÁROLT, DE NEM HÍVOTT SZERELŐT, HANEM A NAGY BUTASÁGÁBAN FORDÍTVA KÖTÖTTE BE ŐKET, ÍGY AZTÁN MAJDNEM BELEFULLADT A TÉVÉBŐL ÖMLŐ VÍZBE, DE SZERENCSÉJÉRE ELŐBB MÉG AGYONVÁGTA AZ ÁRAM, ÍGY KEVESEBBET SZENVEDETT!” /Pepin bácsi, az ordító rokon a’la Sörgyári capriccio/

„Kikérem magamnak, az én csapatom nem bekkel, mint annak a Klisé Mourinhonak a szedett-vedett hordája, hanem visszavonultan támad! Amúgy meg nem a labda vágott orrba, hanem ennek a mitugrász luzitánnak a szájszaga, de elhajtottam a stöpszli majmot!” /Arsene Wenger, az Arsenal francia menedzsere/

„Beszólsz nekem, a Special One-nak?! Én minden évben nyerek valami kupát, te meg soha, így sajnos nem tudlak kupán vágni te nyakigláb csigazabáló!” /José Mourinho, a Manchester United portugál menedzsere/

„Anglomán agymosásra vágyik? Nézze ön is a közpénzből vett csatornámat, a Spíler TV-t! Nekem megéri!” /Andy Vajna, tévécsatorna- és kaszinótulajdonos/

„Szeretem a tévét. A sok tévét. Egy mozdulattal szétrúgni.” /Chuck Norris/

„Ennek a Glázser Bozsó epigonnak a legújabb szellemi merényletéről a panelházak strang aknái jutnak eszembe, mert azokon is átjön az izzadságszag. Mintha egy székrekedést verejtékes gyötrődéssel hasmenéssé nagydolgozó alsó szomszéd kipárolgása áztatná pépesre a vécén olvasandó sportújságomat. Az ajtó előtt feszülten toporgó anyám szerint inkább Frady Endrét kéne olvasnom a vécén, mert egyrészt akkor pillanatok alatt végeznék, másrészt felhasználhatnám a verspapírt is. Jó ötlet, csak félek, hogy Frady Endre életműve eldugítaná a csatornát és mindent elöntene a szennylé.” /Puzsér Róbert, kritikus/

Keddi Kisbig

Ha a bélrendszered szittya
éhkoppjárvány mián kusza,
jó Kisbigben meggyógyítja
bográcsgulyás s túrós csusza.

Mindig ez a Kisbig keddi
menüje, mit falni rang. Ja,
és ezt eszi persze Eddie
Murphy összes magyar hangja.

Éhet ver e kajadorong!
Jóllaksz, akár jak a réten,
s tág beledben táp úgy szorong,
mint egy kannnnnnnában a hét nnnnnnn.


„Hé, minnnnnnnek kellennnnnnne bennnnnnnem hét nnnnnnn-nnnnnnnek lennnnnnnie?! Abcug Frady Ennnnnnndre!” /egy kannnnnnna/

„Jaj, eredetileg Eddy-t írtam, de szerencsére még idejében kicseréltem Eddie-re!” /Fradie ill. Frady Endre, költőgigász/

„Sokkal jobb lett! Belegondolni is szédítő, milyen sikert érhetnél el, ha a többi ötvenvalahányat is kicserélnéd egy még megfelelőbbre. Nem kérek sokat, maradhat a szerző, a háttérszín, a betűtípus, sőt maguk a betűk is, mindössze a sorrendjükön változtathatnál - radikálisan.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Többszöri elolvasás után is kevésnek érzem magam én ehhez a vershez. Beleszédültem mintha egy sliders részbe csöppentem volna. Van itt minden mi szem-szájnak ingere: Eddie Murphy, jak, bél, járvány, gulyás, szittya, rét... Rekord gyanús, haló mindenki: elő a rekordok könyvét, volt-e már egy röpke 3 versszakos kis versben ennyi téma, kép és fordulat? (Kőszívű ember fiai első 200 oldalában nem találtam ennyi mindent az tuti). Megyek gyomrom nyugtatásaképp egy túros csuszával enyhítem ezt a káoszt. (Utolsó kérdés a csusza előtt: mi a fene az a kajadorong?)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Költő polgártárs, nyomatékosan felhívjuk a figyelmét, hogy a megfellebbezhetetlen cenzorátus árgus szemei rögvest észreveszik, amikor a költő nem maga hamisítja az álhozzászólásokat, hanem valódi személyekkel, jelesül a saját kollégáival dolgoztat! Ilyen esetekben nem csak a szerzői jog, hanem ennek következtében maga a mások tollával ékeskedő szerző is sérül, mégpedig gyakran nyolc napon túl gyógyulóan, ugyanis ügynökeink túlbuzgósága már-már közmondásos! A jövőben kéretik fentiek figyelembe vételével meghúzni magát!” /Sújtó Samott, az Álkommenteket Vizsgáló Hivatal (ÁVH) nyomatékos meggyőzési főbiztosa/

„A kulináris költészet gourmandjának szellemi gyomorsavakat bugyborékoltató és intellektuális ínyeket csiklandozó táplírája keresztrímekben kápráztatja el az ínyenc olvasókat, akik a mű végén bőven csorgó nyállal nyalják meg mind a tíz ujjukat! Frady Endre bélbolyhokat kócoló versét még sokáig fogjuk emészteni!” /Tunk Tódorné Szaft Szotyola, a Vesevelős Verseltetők 2017 c. szépirodalmi evőantológia menüfelelőse/

„Amióta F. Endre budapesti lakos önmagát büntetlenül költőnek titulálhatja, azóta mi kollektíve forgunk a sírunkban!” /Holt Költők Társasága/

„Mi ez az ét- és létvágyromboló rímszátyárkodás?! Mi ez az önmaga ellenreklámjába forduló médiamócsing?! Ha Frady Endre nevének agysejtpusztító megjelenéséből nem sejteném, hogy ez a szóösszlet vers akar lenni, akkor azt hinném, hogy egy sör-virsli verseny után levett vizeletminta bilirubin szint analízisének a gépi kódját látom! A nyálas Eddie Murphy említésétől pedig úgy elönt az epefesték, hogy sárgalázzal ágynak esve még anyámat is elfelejtem eltiltani az Izaura tévé nézésétől! Ó, ha tudhatnám, hogy Frady Endrének a torkán akad a keddi Kisbig menü, akkor biztosan odaparkolnék egy kamionnal, hogy ne tudjon a közelben megállni a rohammentő!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig keddenként majdnem ugyanaz az ebédre éhes tömegeknek, mint én a védelemre vágyó világegyetemnek. Remélem, hogy az én magyar hangjaim is rendszeresen ott táplálkoznak!” /Chuck Norris/

„Most már értem, miért kaptam fel keddenként néha a fejemet, amikor azt hittem, hogy maga Chuck Norris és Eddie Murphy kér nagymenüben bográcsgulyást túrós csuszával!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos és főséf/

„Tényleg szeretjük a bográcsgulyást túrós csuszával, de a Kisbigről sajnos még egyikünk sem hallott. Eddig a keddig! Mostantól viszont majd ajánljuk egymásnak és Eddienek is!” /Csankó Zoltán, Dörner György, Felföldi László, Kálid Artúr, Kálloy Molnár Péter, Kerekes József, Rudolf Péter, Varga Tamás, Viczián Ottó – Eddie Murphy magyar hangjai alfabetikus* sorrendben/

*ugyanez a lista analfabetikus sorrendben: XX, XX, XX, XX, XX, XX, XX, XX, XX

Újévi remények

Újévi remények jönnek,
Kérje és postázzuk Önnek,
S mint holtat Sztüx folyón Kháron,
Szállítjuk jutányos áron!

Egy klikk és már online rendel,
Üres kézzel nem megy kend el.
Nálunk a Rettegett Iván
Se retteg, hogy nincs, mit kíván.

Trendi a reménység lista,
Igazi kapitalista:
Nem az a fő, lásson a vak,
Hanem csak a gyűlő javak!

Ez lesz a remények éve,
S ezért bő papírpénz kéve
Szerintünk igazán nem ár!
Ön sokallja talán?! Ne már!!!

„Igenis sokallom! Phhh-pfff… phhh-pfff… a megrendelt méregdrága Halálcsillagot félkész állapotban szállították ki, és a tűzereje is olyan alacsony, hogy egy kisbolygó elpusztításához is legalább két lövésre van szükség! Phhh-pfff… phhh-pfff…nem igaz, hogy pont a szeretet ünnepén idegesítenek fel azzal, hogy nem bírok egy lövéssel megsemmisíteni tízmilliárd piréz ewokot!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Én csak a bojár hordáktól rettegtem, de miután kőkeményen megtizedeltem őket, már ők rettegnek tőlem! Csak a fiam ne klikkelne rá annyi drága karácsonyi ajándékra, mert nem tudom finanszírozni a hódító háborúimat! Magas nekem ez a boy ár!” /IV. „Rettegett” Iván cár/

„Egész életemben vak voltam és a hírek alapján nem is hiányzik, hogy lássam, mi történik körülöttem. Csak azt nem értem, hogy a már eleve sosem működött szememet miért akarják most még kiszúrni is tízezer forintnyi Erzsébet utalvánnyal?!” /özv. Vak Béláné, nyugdíjas vaksakk edzőnő/

„Kikérem magamnak, hogy egy szellemi toprongy pusztán egy kínrím miatt a nevemet Kháronra változtassa! A helyes írásmód a Kharón, mert úgy ülök a ladikomban, mint a varjú a karón! Ha bárki kész megvesztegetni másfél obulussal, akkor ezt a tehetségtelen költőt soron kívül hajlandó vagyok átvinni a halálfolyó túloldalára! Csak klikkeljenek a www.kharon.st/megvesztegetes/masfel_obulus.html linkre és ladikhalálában intézkedem!” /Kharón, alvilági csónakos/

„Tisztelt ügyfeleink! Sajnálattal közöljük, hogy a www.kharon.st/megvesztegetes/masfel_obulus.html linkre olyan mennyiségű rákeresés történt, hogy a szerverünk csak néhány percig bírta a rohamot, majd összeomlott. A Sztüx folyón torlódásra számítsanak, mert az utasokat jelenleg ladikpótló vízibuszok szállítják. A minden eddiginél nagyobb hiba elhárítása folyamatban van. A Frady Endrét sürgősen láb alól eltenni akarók szíves türelmét kérjük!” /Hullay Hella, a Sztüx Szerverközpont sajtószóvivője/

„Mérföldkő az irodalomtörténet országútján!” mondhatná a lektorkrém elitje, ha nem lenne benne súlyos anakronizmus. „Dehátkérem”, így a költő, „az Frady Endre műveiben szériatartozék, védjegy és szinekvánon! Geológiai, és főleg teológiai távlatból a komplett emberi kultúrtörténet egy artikulálatlan mikroszekundummá zsugorodik - azon belül meg ne vacakoljunk már idétlen időrendiséggel, oktalan okozatisággal, meg szerencsétlen szövegkohézióval! Hát nem?! De!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A sine qua non (ejtsd: szinekvánon!) a boldogult férjem neve latinul. Örülök, hogy a mérnökkolléga úr volt olyan humánus, hogy megemlékezzen erről a derék emberről!” /özv. Nélkülözhetetlen Feltételné Idegenszavak Szótária, nyugdíjas szobatudós/

„Kár, hogy szegény Nélkülözhetetlen Feltétel halott! A Világegyetem szerencséjére viszont én, a Szükséges és Elégséges Feltétel élek és virulok!” /Chuck Norris/

„Mi ez az irodalmi tízcsapás?! A karácsonyra interneten megrendelt méregdrága kínai ellenvéleményhengerem használat előtti szétesése kapcsán még anyám szerint is dicsérhető Frady Endre témaválasztása, ám ami ezután bekövetkezik, az olyan, mintha egy online vásárolt valódi költemény helyett egy diszgráfiás pszichopata önmagát fenyegető levelét szállítaná ki egy rosszul idomított gibbon! Legfőbb újévi reményem, hogy Frady Endre valami kényszergyógyszer hatására végre magába száll és esetleg bent is marad, sajnos ismét meghiúsult! Az Úr irgalmazzon nekünk 2017-ben!” /Puzsér Róbert, kritikus/