Fekete bakancs

Jó bakancsom fekete,
Fényt nyel el és néma.
Felmerül, hogy süket-e,
Letesztelem én ma:

Püfölöm a zongorám,
S akkorát rúg belém,
Mintha esne Kongó rám…
Leteszteltem, le én!

A híddekorátor

Látvány, amit Ida lát:
Völgyet vashíd hidal át.
Hősnőnk így zengi dalát:

„Ha az ember odalép,
Zöldfestékszór s csodaszép
Ábra leend: Yoda kép!

Tök élethű: Laza, vén...”
Híd alatt meg az a mén,
Amely zöld lett, hazamén.

Elvágy

"Cseh talajban lévő szemcse"

Cseh talajban lévő szemcse
Nem állítja, hogy ő nem cseh.
Sőt, nem állít semmit soha,
Csak úgy elvan, mint a moha.

Moha elvan, összes vágya
Földre hullni, lenni trágya,
Felhizlalni hangyák bolyát,
S midőn erdőn folyó foly’ át

Bubis biomassza módon
Utazgatni kies, ódon
Rézsűk közt mint szerves szemcse
Messze földre, ami nem cseh.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/281gKOV7yKE

Időlefagyás

Karodról óra
Esik a hóra.
Lefagy az idő,
S nem kérded, mid ő?
Hatlan a hasis,
Légáll a sas is,
Bambul a barbár,
Rozsda se mar már.
Nem köt a cement,
Egy mentő se ment,
Nem hal, ki halna,
Nem fő ma alma,
Nem hajt, mi termő,
nemecsek ernő.
Nem ing az inga,
Nem King a Kinga,
Indó nem indóz,
Kék minden Windows,
S nem ej, mi a kő.
Chuck Norris, csak Ő!

"Chuck Norris, csak Ő!"

Romantikus tragédia

Idézzük fel együtt a világirodalom legmagasabb 'rövidség x romantika' szorzatértékű félperces szerelmi novelláját, amelyet a Velence-felsői Nemzetközi Giccsfolyam Fesztiválon a legrövidebben romantikus és a legromantikusabban rövid kategóriában egyaránt Arany Érrel tüntettek ki.

* * * * * * * * * * *

Frady Endre:
Romantikus tragédia

"A hideg napsütés felszárítja-e a könnyeket?"-kérdezte volna
önmagától Wilfried, a lánglelkű svábbogár, de egy érzéketlen
papucstalp roccsanós csattanással kioltotta ifjonti életét...
... Rosalinda, a finomérzésű csótányhajadon, látván szerelmének
tragikus végzetét, bánatában a lefolyónak ment...
... immár soha meg nem kötendő frigyük így gyümölcstelen maradt...
... Emlékük már csak a rovartársadalom szívében él, hiszen már
Wilfried nyomát is rég elmosta hypós rongy...

* * * * * * * * * * *

Frady Endre tegnap újságírók kérésére megtörten beismerte, hogy ez igazából egy nagy lelkiismeret ki- és feltáró és családi bűnmementóállító mű, mivel Wilfried, a lánglelkű svábbogár halálát az ő papucstalpa okozta. Mentségére könnyek között csak annyit tudott felhozni, hogy a nevezett lábbeli ekkor még nem az ő lábán volt, mivel azt csak jóval később örökölte bogárgyilkos anyai nagyapjától, Szendeszelíd Szomortól, akit viszont a családban szemlesütő titokban mindenki csak 'A Vérestalpú'-ként emlegetett.
E szörnyű história igazolására álljon itt e kegyetlen ős verse, melyet a szörnyű tragédia felett érzett kéjes kárörömében írt:

Szendeszelíd Szomor (a Vérestalpú):
YESSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!

"Svábbogár, kit talpam lecsap,
Olyan, mint egy liter ketchup."

Világirodalomfelebarátaim! Borzadjunk el együtt, és ígérjük meg, hogy ezentúl jók leszünk (ha tudunk), és csak azokat az öreg néniket kísérjük át az úttesten, akik maguk is át szeretnének jutni!

Kánka

Tatár sereg nélkül a kán
Oly gyenge, mint zsiráf nyakán
Tévedésből kinőtt kóró,
S leesik az első lóró’

Földön fekszik fájó kánka
Duzzadtan, mint sülő fánk a
Kemencében, s jő az ellen
Kánkánt járni káni mellen.

Kánkának a könnye pereg,
Úgy kellett vóna a sereg
Őnéki, mint kócos zsiráf
Copfjának a hajgumiráf.

Beteg vagyok

Látogattam gyógyász gurut,
Orvosomat, aki házi,
S azt mondá, hogy hörg a hurut,
Azaz beteg vagyok kvázi.

Sajgok, mint egy öreg tanti.
Tüdőm fáj, a torkom veres,
Biotikumom meg anti*,
S ellenséges bacit keres.

Gyógyszeremmel együtt ketten
Vad kórt zúzunk isa purrá,
S alig hőemelkedetten
Nyögdécselem: Hipp-hipp hurrá!

*Fromilid ® Uno 500 mg

Építsünk stabil családot!

(előadás sorozat meghívó)

Magától, mi nő, a csalán.
Család csak fontosabb talán?!
Előbbi az spontán terem,
Utóbbi, meg, mint egy terem
Téglafala körös-körül,
Pont úgy épül s víg nép örül.

Hogy épülsz hát, stabil család?
Szilárd alapzat kell alád,
S arra kerül körben falad,
Mely, ha tervek szerint halad,
Tetőt tart, meg ellent szélnek,
S boldogok, kik belül élnek.

Mily anyagból épül a ház,
Mi az, mitől jót hahaház
Létvidám mester, ki épít?
Megtudhatjuk ezt most épp itt,
Havi egy-egy péntek estén!
Erre jönni lennék rest én?!

Cím: Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet
Első előadási időpont: 2012. február 17. (péntek) 19:00
További információk: http://www.facebook.com/stabil.csalad

Lék

Léket vág az öreg Józsi,
Mai célja kilenc keszeg.
Táskájában elemózsi,
Amíg pecáz, abból eszeg.

Hamarost a bele tele,
Ébren hogyan bírja ki ezt?
Megcsörren a mobiltele,
Zavarván e békés szieszt.

Lékbe ijed, remek e vicc,
Parton röhög havas akác,
S mire Józsink stégre evic,
Beköszönt a nyári vakác.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/kIH0id0Y5XE

Müzli

Tejben áznak ízes magvak.
Sasszem ifjonc és az agg vak
Is egyaránt megeheti,
S máris indul az e heti
Bélkönnyítő anyagcsere,
S hív az üldögélde: gyere!
Szék nem reked, zúg az anyag.
Fald a müzlid, ne légy hanyag!

Sísokk

Síeléskor térd- és boka-
-tördelések miatt sok a
Baleseti sebész meló.
Sakkozni járj inkább, helló!

Tohonya tavasz

Talán tohonya a tavasz,
Ám, ha végre eljő, Kawas-
-aki hátról nyilaz Ámor,
S rózsaszínű ködös mámor
Terjed, mint az okosteló.

(Azon nézed asztat, te ló,
Hogy, aszongya hű, de kafa,
Zöldül majd a tarhonyafa,
S harcmező lesz nagy rét, hol vad
Hóemberek hada olvad!)

Jöjj, mint Koplárovics Béci,
S ne tohonyulj tavasz, lécci!

Álom

Álmomban egy lila lepke
A lepkelakótelepke
Fölött köröz, ám egy vércse
Lepkéül, hogy ő is értse,
Rávijjog, hogy „Add meg magad!”,
Ám a lepke izma dagad,
S tudván, hogy a szálló vad árt,
Lecsapja e szörnyű madárt,
S bikaként fú orra lika…

Mit tesz az anabolika?!

Csülök

Étteremben ülök,
Tányéromban csülök,
S számban merőkanál.
Főpincér halkan áll
Mögém, köhint s megint:
„Uram, Ön már megint
Ártánydisznó módon
Zabál eme ódon
Falak között, szégyen!
Megverjük most négyen!”
Állok… ők meg hagynak.
Tök jó lenni nagynak!

Ivartalan kutyák

Ablakomból láttam alant
Kettő kutyát, ivartalant.
Őáltaluk nem lesz kilenc
Altatandó ebke kolonc!

Ivartalaníttasd ebed,
Hasznos ez és meg sem gebed!
Ne legyen, mint úton kátyú,
Ugyanannyi kóbor kutya!

Szegény ország, kevés hami,
Ne legyen se ebcunami
Se túl sok eb, aki gizda!
Ahány kutya, annyi gazdi!

A Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület ezzel (is) propagálja a kutyák ivartalanítását, hogy ne legyen annyi utcára kidobott kóbor eb…
http://zoldzebra.wordpress.com/

Csótika

Nézem elhunyt csótányomat.
Nincsen rajta ujjlenyomat,
Se vér, se semmilyen bűnjel…
Csótim hangja csattan: „Tűnj el!”

Felragyog a tekintetem!
Szép csótikám mégsem tetem,
Csak szuszókált nagyon mélyen!
Hurrá! Vivát! Soká éljen!

Fincsi ebéd

Örül Béci, ujjong Nusi,
Ma az ebéd rántott husi!
Rósejbnivel falva fincsi
S energikus, mint a finn csí.

Barna sörből hogyha van ír,
Azzal esik jól a panír.
Villán négy hegy, késen egy él
Legyen, s ha nincs, kézzel egyél!

Hali-dubi, subi-gali,
Savanyúság ubisali!
Lá-lá-ti-ré szó-lá-dó-mi,
Rántott husi, overflow me!!!

Műtét

(véradási felhívás)

Ha a műtendő épp műtül,
Műtét van, ám nem mű a tét.
Vér kell, ne féljünk a tűtűl!
Kellemesebb, mint a katét-

-er; ez csak a kari vénát
Szurikálja, s nem az altájt.
Könyöködig sosem mén át,
S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”.

Műtőben a tét hát való.
Haver, ha vér kell, ne hóvár-
-építkezni menjél, haló!
Téged most véradó-show vár!

VÉRADÁS:
2012. február 3. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

Szaft

Tányéromban szaftmaradék.
Tápcsúcspont jön immár, a tunk!
Kenyérbelem rátámad ék
Alakban és tocsoghatunk!

Szaftimpregnált kenyér héja
Képlékenyen csusszan s irtó
Gyorsan merül, mivel mély a
Gyomromban a kies zsír-tó.

Koleszterin átaljár ma,
Gömbalakom tovább dagad,
S hull a művi illem járma.
Szaftutóvéd, add meg magad!

Pusztai vándorlás

Körös-körül száraz puszta,
Szomjas tömeg nem túl guszta.
Csoda kéne, vízfakasztó,
S egyből lenne marha-klassz tó!
Víz nélkül a manna-hami
Sem tök ugyanaz, mint ami
Lehetne, ha lében ázna.
Kétmillió néhányszáz „Na!
Mi lesz már?!” kiáltás hallik.
Mózes csap és csapként fal lik
Nyílik a sziklán és Áron
Örömtáncot lejt a sáron.

Dán nyár

Rasmussen a szalamandra
Elindult a helyi strandra.
Sajnos, amint ment a járdán,
Tarkójára lépett pár dán.

Rá most babakocsi tolat,
Leend szerves útburkolat
S bitumenbe olvad lába…
Na, ő bűzlik Dániába’!

Mechwart ligeti pszichodráma

Andalogtam ma a Mechwart
ligetben és hagymalekvárt
falatoztam, no meg répát,
s járta csípős répapép át
mindkét tudathasú énem.
„Á” én örült csupán, „Bé” nem,
sőt ő sírógörcsöt kapott!
Szerencsére volt egy pap ott,
aki rontásűzés gyanánt
hozzám vágott pár fürt banánt.
Taglózott, mint kelta balta,
ám két énem vígan falta.

Répás banán? Lekvárhagyma?
Túlterhelt bennem az agy ma…

Legyek ura?!

Rovarkirály lett a szörnyű
Menyasszonnyal bíró Sir Nyű.
Arajelölt vad hárpia,
Kit kibírni csak pár pia
Után lehet, vagy akkor se.
„Bár kenődne fel egy Porsche
Szélvédőre!” – dühöng halkan –
„Vagy falná fel ebihal-kan!”
Kéznyűves menyecske-kendő
Mögül néz rá a leendő
Sir Nyűné és hősünk Jura-
Dínómód bőg: „Legyek ura?!”

Büdös vagyok

Büdös vagyok s elég ronda.
Társadalom szerint gond a
Tápom, ami vegyes szemét,
S ez szúrja a népek szemét.

Tompa színem taplóbarna
S, ha rám pottyant bárki barma,
Jól lakok, míg jól nem lakok,
S meg se láttok engem, vakok!

Ha egy félholt lapp póni kúsz,
Ectobius lapponicus
Haddal rágunk dögös filét.
Fincsi ez a csótányi lét!

Pók jelmezbál

Jenő pók és Béla pók
Jelmezbálon Télapók.

Szájtáti

Sziklafalon leng az inda
S bőgve nézi Rodelinda.
Alpinista férje, Pista
Ügyetlen volt s tán már nyista.

Tragikus hírt, lelombozót
Mégsem kap, mert lent a bozót
Rugalmasan tartja Pistát,
Ki meglepve szájat is tát.

Szájtátanak mind a ketten,
S nehézkedés meg is retten:
„Aggom… Már csak g-mnek fele
Hat… Elszállunk mind felfele?”

Hagyományos vers

Hagyományos verset írok.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.

Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.

Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.

Poén

Kortársak röhögtek Noén,
S elhangzott sok bárka-poén.
Mit sok?! Egész poén-özön,
S veszélyérzet kézen-közön
Eltűnt és a víg nép vedelt…
S gyártott mindből haleledelt
Özönvíz az egész bolygón…

S nézte Noé bús-mosolygón…

A híd panasza

Emberekből nagyon sok szid,
Mert megzabált a vas-oxid.
Hídmesternek mondták: Mosd a
Hidad! s tessék, lettem rozsda!

A zöld zebra

(mese Fanni lánykámnak az iskolai vers- és prózamondó versenyre)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy növényevő állatokat élelmező nagy zöld mező. Ezen a mezőn a halak, a ragadozók és természetesen a ragadozó halak kivételével mindenféle egyéb állat élt. Mind boldogok voltak, azaz csak majdnem mind, mert Zebulon, a zöld zebra nem volt az, mivel neki mindig fájt a háta.

Zebulon ugyanis pont ugyanolyan zöld volt, mint a mező füve, így amikor lefeküdt aludni, a vidáman ugrándozó állatok egy kis dombnak nézték, amire az egyik oldalán felszaladtak, a másikon pedig legurultak. Főleg Ella az elefánt, Zsiga a zsiráf és Lali a lusta lila lúd fájt neki. Utóbbi ráadásul rendszerint le sem gurult róla, csak felmászott a hátára és ott leült enni.
- Hé, te lila gömbtömb! Miért eszel annyit? – kérdezte nyögve a zöld zebra.
- Na hallod, ha már lúd vagyok, legyek kövér! – válaszolta csámcsogva Lali a lila lúd.
Zebulonnak a zöld zebrának ekkor elege lett a vele megegyező színű mezőből és elindult világgá.
Ment mendegélt és egyszer csak egy tenger partjára ért. A tenger partján sokan napoztak. Fölöttük a kék égen egy fecske körözött és pottyaival bombázta a barnulni vágyókat.
- Nem így akarunk barnulni! – kiabálták az emberek és elszaladtak a partról. Egy, csak egy legény maradt fekve a parton.
- Te miért nem szaladsz el a fecskepottyok elől? – kérdezte tőle Zebulon a zöld zebra.
- Á, én tudom, hogy egy fecske nem csinál le minden nyaralót! – mondta mosolyogva az egy legény, majd Zebulonra bámult – Hát te miért vagy zöld?
- Csakért! Brühühü!
- Te sírsz?
- Sírok, mert az otthonom, a mező is zöld és ott senki sem vesz észre és mindenki rám lép!
- No, ezen könnyen segíthetek! – mondta az egy legény – Pemzli Palkó festőművész vagyok. Hazakísérlek és befestem azt a zöld mezőt fekete-fehér csíkosra, és akkor majd senki sem fog téged összekeverni a gyeppel.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! – ugrándozott a zöld zebra.
Ahogy mondták, úgy is tettek. Pemzli Palkó festőművész egyik kezében a pemzlijét, a másikban pedig a fekete-fehér csíkos festékkel teli vödröt vitte, Zebulon a zöld zebra pedig vígan pattogott körülötte. Így értek el nagy zöld mezőre.
- Juhé! – kiáltotta Zebulon és tovább ugrabugrált. Ekkor váratlan dolog történt! Zebulon ráugrott egy dombra, a domb felugrott, és mindketten beleestek Pemzli Palkó fekete-fehér csíkos festékébe!
Jaj uramfia! Ott állt Zebulon fekete-fehér csíkosan és vele szemben ott állt egy ugyanolyan fekete-fehér csíkos valaki! Zebulon jobb híján bocsánatot kért és bemutatkozott:
- Bocs, hogy rád ugrottam! Zebulon vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra.
- Megbocsájtok! Zinajda vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra. - válaszolta a korábbi zöld domb.
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Hetedhét rétre szóló lagzit csaptak és esztendőre fekete-fehér csíkos zebrababák oázásától volt hangos a nagy zöld mező.
Pemzli Palkó csíkos családi festménnyel ajándékozta meg őket, majd elköszönt és integetés közben letörölte az orra hegyéről a frissen fröccsent fecskepottyot.
A fekete-fehér zebrák pedig azóta is csíkosan élnek, hacsak le nem koptak.

Sporttörpe

Januárban Vidor fáz.
Kazánjában nincsen gáz,
S arcára a mosoly-máz
Odafagy a mínusz száz
Celziuszos törpeház
Halljában és jő a láz
Hideg faja, amely ráz.
Rádióból bőg ukáz:
"Davaj-davaj kinn tornázz!
Ráz-dvá ráz-dvá ráz-dvá ráz!”
Törzshajlik a Vidor váz
S hősünk verejtékben áz.

Halwax Erik

Továris Titusz

Kaviárba dőlne Titusz,
Ámde Kolja bácsi kitusz-
-kolja a Jenyiszej parti
Dácsából az after party
Után tikkadt továrisát,
S széles vizet úsz máris át
Főhőst enni barna medvegy,
Kiben kész a gyomornedv egy
Vacsorára, úgyhogy siet...

Ezópusz néz: No, de ilyet?!

Rémálom

Fejem, hogyha hiányozna,
Nyakamon, mely üres pózna
Volna, lenne gólyafészek,
S csúzliznák a kiscserkészek.

Sok hegyes kő eltalálna,
Ütne, mint egy maláj bálna,
S addig zúzna kavicszápor,
Míg hamu lennék, vagy má’ por…

Ám kétfelű agyi tekém
Ébredezik… felkelek én
S szájszaggal, mely szennyvíztelep-
-szerű, felsóhajtok: Kelep!

Kalóz dal

Árbockosárból a kalóz,
Hajót látva bőszen haló!-z,
Fedélzeten koppan lába,
Lesz hamar új kincses láda!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Kapitánynak kardja görbe,
S vígan kortyol habos sörbe.
Kalóznak van fapipája,
Jobb ez, mint a papi pálya!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Kalóznak az ágyúdörej
Nem ijesztő, csak kis zörej!
Sosem félünk, csak ha égünk,
Rettegjen az ellenségünk!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Támadásunk, mint a henger,
Menekülj csak, vár a tenger!
Aranyból lesz osztozkodás,
Kalózélet, hej de csodás!

Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!

Feltámadás

"Feltámadt a drága Fiam!"

Elgörgő kő földet gyalul,
Úr hirdeti arkangyalul:
Feltámadt a drága Fiam!
Ángliusul: Great I am*.

Harmadnapra minden oké,
Örül cukrász, rocker, zsoké.
Tamáskodik viszont Tamás,
Véleménye neki ma más:

„Nem hiszem el, csak, ha látom!”
Tíz társ nagyot sóhajt: „Á, Tom!”
Jézus jön, a testén lukak,
S orosz Bibliában „Ну как?!”

Kérdést tesz fel s Tamás veti
Le magát a Názáreti
Elé olyan térdre-imás
Módon s hisz, mint mindenki más!

*ejtsd: [great iam]

Jézus a Templomban

Nem lévén a kapun plomba
Jézus bemén a Templomba.
Falon plakát: „Adok-veszek!”
S hallatszanak biznisz neszek.

Elszabadul néhány gerle
S kegytárgyakat zajjal ver le.
Kecskekufár s birkabankár
Miatt lelki létben van kár.

Jézus fájón körbe tekint,
Látvány kelti benne e kínt.
Lendül korbács, borul asztal,
Hősünk senkit nem marasztal.

„Nem a Jeruzsálem Pláza
Ez, hanem az Atyám háza!”
Péter így szól: „Újabb fétis
Dőlt meg. Jó lesz ez a hét is!”

Szürke szerda

Unalmas e szürke szerda!
Mást ütött el duhaj verda,
S nem ellenem történt merény,
Adrenalin szintem szerény.

Sosem dől rám tégla halom,
Szikkadt létem dögunalom!
Más döf bikát, más űrhajóz,
Varázsolj el engem, jaj, Óz!

Juhé, sudár tölgyfa lettem!
Favágóval állunk ketten,
S munkakedv látszik a palin…
Ez az, nő az adrenalin!

Betlehem

Betlehem. Karácsony éjjel.
Kialvatlan, tehát veres
Szemmel tekint szerteszéjjel
Házaspár, ki szállást keres.

Népszámlálás, augusztuszi
Zajlik s minden telve vagyon.
Asszony arcot fáradt puszi
Érinti s ő hálás nagyon.

Szülni istállóba térnek,
Mellettük egy üres jászol.
E pontján időnek-térnek
Isten örül, sátán gyászol.

Megérkeznek jó pásztorok,
Iránytűjük angyal ujja,
S vidám dalt zúg sok száz torok
Valahogy így: „Halleluja!”

Jön néhány bölcs napkeleti,
Ajándékoz s zeng az ének.
Egy juh szemét rájuk veti…
S ma így mesél kicsinyének:

„Sok éve már... kis család jött
Istállónkba szülni, gidám...
S milyen volt a kis újszülött?
Olyan... örökéletvidám!”

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=cF4pDkHTb38

Lázár

Lázár beteg. Márta, Mária
Kitartóan Jézust várja.
Lázár sorvad, rég nem kövér,
Jézus viszont kicsit kivár.

Márta, Mária égi Aput
Kérleli, ám Lázár kaput!
Ríni összegyűlik nagy nép,
S siratással telik négy nap.

Most közel’g csak Jézus, miér’?!
Márta kérdőn gyorsan kiér.
Fut Mária is elé persze,
S könnyek között hallik pár szó.

Holtlét nem fenékig tejfel,
Szól is Jézus: „Lázár, kelj fel!”,
S látszik, Jézus nem csak estin
Végzett betanított isten.

Baci

Öklendez a jegesmaci,
Pedig csak egy pici baci
Támadta meg bolyhos belét.
Ugye milyen furcsa e lét?

Baci, ha nem lenne apró,
Hanem nagy, mint bűn, mit pap ró -
Szenvedne (mint egykor Jób is)
S okádna a földgolyóbis!

Egész úton ...

Egész úton hazafelé
Nem ugrottam vonat elé,
Mer ha beugróttam vóna
Hóttan feküdnék a vóna-
-t alatt.

Utamnak az első felén
Sem ugrottam elé be én,
Hátralevő útszakaszon
Sem ütött el a kis haszon-
-talan.

Közvetlenül Majland előtt
Gőzösvonat maj'nem lelőtt.
Leugrottam a sinekról,
Nem írt rólam senki nekról-
-ógot.

Egész úton visszafelé
Sem ugrottam vonat elé,
Így írtam meg ezt a levélt.
Ugye örülsz, hogy nem kímélt-
-elek?

Mikulás bál

"Sok Mikulás szakállt lóbál..."

Sok Mikulás szakállt lóbál,
Rázott arcszőr bőszen hózik,
Ily vidám a Télapó bál,
S csillognak a redős nózik.

Bentről hallik vidám ének,
Nő a jókedv, fogy a bólé,
Csacsacsáznak kint a rének,
S talpuk alá fagy a hólé.

Indulniuk rég el kéne,
Berreg ezer rénszánóra,
No, ekkor jön sok Télnéne,
S Télapókat húz a hóra.

Kis pofonok, erős tea,
S rőt sereg száll, minden oké.
Dicsőség az övék, de a
Meló az az asszonyoké...

Gyermekvasutas Télapó vers

Télapó a gyermekvasúton /Fekete Doboz felvétele/

Hűvösvölgyben pöfékel a
Síneken a vasút,
Belsejében szállítja a
Télapót, nagy hasút.

Télapó a vonatozást
Nem is nagyon bánja,
Sínen jön most, nem tehet mást:
Eltörött a szánja.

„Kicsit talán sokat eszek,
Súlyom szánom-bánom.
Jövőre már karcsú leszek,
S elbír majd a szánom.”

Nemcsak hasa, puttonya is
Igen-igen kerek,
Ajándékkal van az dugig,
Örül a sok gyerek!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/wf9PEK7HXn8

Téli szoboravatás

Aki télen szobrot avat,
Söpörni kell annak havat.
Hogyha sok a hó, a szobor
Fehér tömb csupán s vagy tobor-
-ozni kell sok munkás kezet,
S boldog lesz a szakszervezet,
Vagy, mint Bécsnek büszke vára,
Nyögni s várni Napocskára.

Nyelvtudáshiány

(limerick)

Szerelem ragyogó évadán
Hiába nem lennék néma tán
S biztatna égi kék,
„Я люблю!”-t mondanék…
Hasztalan! Tök gáz, de Eva dán.

Foghiányzatomra

J.A. nyomán...

Harminckét fogam régen volt,
bal alsó ötöm üres folt,
az űr
a zűr.

Labdát adott be kis Taki,
s jobbal kapásból rúgta ki
nekem
Beckham.

David szerint ez röpke csíny,
Ám új fog alatt nincsen íny,
min ő
kinő.

Fogdoktor színleg kőkemény,
pótlásra szinte nincs remény,
utat
mutat.

Pénzem zsebébe átoson,
s leend a jó fogorvosom
hidász
gigász.

Hídalap nem egy nagy titok,
ő csiszol én meg ordítok,
alul
gyalul.

Éttermet járni nem fogok,
Pénzemet vitte műfog ok
miatt-
-i jatt.

Fogam már van, de nincs kajám,
üres gyomornak nagy baj ám
kevés
evés.

Létem, ha éhség, leveri,
Gyászol a kör, a haveri:
múli-
buli.

Sírversem kissé szomorú,
Hantomon hever koszorú:
babér
a bér.

Vándorló világ

Lovával ordít a szódás:
„Gyí te, Vöröseltolódás!
Tágulj innen már, mer’ hentes-
-nek adlak, te elmementes
Virsli töltet, vagy világgá
Kergesselek?!” Ló szól: „Gá-gá!”,
Mivel épp libául tanul,
S szódás szíve hangtalanul
Lefagy, mint egy téli szil ág…

S tovább vándorol a világ.

Vízibringa

Fékevesztett vízibringa
Fedélzetén sikít Kinga.
Épp keresztbe úsz az -iket
Nem használó s totál siket
Beethoven, az öreg Lajos,
S észre sem veszi a zajos
Lyánykát, aki másfél centi
Híján majdnem felpöccenti.
Úsz és fejben zenét szerez,
Feladata neki mer’ ez.
Legyintve szól Kinga: „No, jó!”
S tova száll, mint üveggolyó...