Befordultam a konyhára...

Befordultam a konyhára

S kifordult a gyomrom.

Padlón dögló, szegény pára,

S ránőtt zilált gyom rom.

- „Nem takarít itten senki,

Barna kislány léha?!”

- „Disszidáltak mind innen ki,

Szél söpör csak néha.”

- „Kisangyalom kitántorgott

S nem is tudok róla?!

Rágjon mindig fém kiborgot,

S oldja fel a kóla!

Hej, ez a hely mára már ól,

Ővele nem lenne!”

Kifordultam a konyháról

S nem maradtam benne.

„A világirodalom egyik legszebb szerelmes verse! A költő a nyomor elől kitántorgó disszidens kisangyala fájó hiányának borzalmát egy romos gyom benőtte lótetemes konyha látványa és szagványa okozta gyomorkifordulás parabolájával teszi plasztikusan feledhetetlenné. A fém kiborgba harapás reménytelen fájdalmát szénsavas kólában oldja fel az emlékezés. Ővele tiszta a konyha, rendes a ház, nélküle viszont csak dögtetemes ló ól. A költő a vers végén egy huszárvágással véget vet a konyhában maradásnak és kifordul mind belőle, mind pedig önmagából. Hát van olvasó, akinek eme realisztikusan szerelmetes jajkiáltás olvastán nem folyik könnye-taknya-nyála egybe?!” /Kissné Jambussy Mimóza, magyartanár és táplálék kiegészítő ügynök/

„Ha nem lenne szovjet metál műfogsorom, talán sosem tudnám feltörni ennek a szörcsögő fekete bádogembernek a kitinpáncélját! Az előbb kénytelen voltam leharapni és megenni a pirosan világító karddal hadonászó karját. Az otthoni üres kórházi konyha után jólesnek ezek a finom kiborg falatok! És még a kóla se kínai!” /Barna kislány, disszidens kisangyal/

„Áááááááúúúúú!!! Ez fáááááj!!! Jaj, old a kóla!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr és félkarú kiborg/

„Kitántorogni a nyomor elől? Költő úr, ez politikailag veszélyes téma ám! Vigyázni kéne, mert könnyen bele lehet ám esni egy kínai kólával telt kiborg úsztatóba, oszt’ bugy-bugy! A javító-nevelő táborba egyelőre még ne menettérti jegyet vegyen! A verse, vagy amit maga annak nevez, természetesen NEM ENG.!” /Dr. Kontrolcé-Kontrolvé Dögéncz, főcenzor és metilalkoholista/

„Az én kiborg kisangyalom egyszer próbált takarítás helyett megszökni a konyhából, de amint lovon menekült, hozzávágtam a konyhát és egyből benne lett újra. A gebéjének meg lerúgtam a fejét. Azóta tudom, hogy döglött lónak híg a leve.” /Chuck Norris, a kiborg kisangyalok réme/

„Mi ez?! Ki merészelte idehányni ezt az elmeháborodott sehová sem vezetést?! Attól, hogy egy üres emberi koponyába belapátolunk egy agynyi mennyiségű vecsési káposztát kínai kólával, még nem kapunk értelmes embert, de még egy fűzfapoétát sem! Szegény anyám hamarabb átesne egy debil költőn, mint egy vak komondoron átesett döglött lovon. Meg is tiltottam neki, hogy sötétben kiborgokkal fogócskázzon! Olyan dühös lettem, hogy mérgemben csupa kisbetűvel írom le, hogy kissádámhajdúpéterfriderikuszsándor! Grrrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Andrej Joszipovics Fragyi! Tü plágizál minyá!” /Alekszander Alekszandrovics Petyófi, barguzini költő/

Pénteki Bibliakör

(meghívóvers)

Hamarosan itt a péntek!
Ugye nem diszkóba méntek,
Se pediglen abált kobra
Evésre, de sokkal jobbra,
Amit most verek épp dobra:

Bibliakör beszélgetés!!!

Jöhet a ténsúr és a téns-
-asszony meg a gyevi bíró
S α, σ, γ, π, ρ
S valahány betű a görög
Ábécéből, höhöhö rög-
-valóságból fel a lelki
Síkra! Futás! Has be, mell ki!

Időpont: 2013. május 17. (péntek) 18:30
Cím: Bp. XI. ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet (lift van, de inkább lépcsőzz!)

„Lépcsőzzön az, akinek csillebérci salabakter volt az üknagymamája Isonzónál! Hát mi vagyok én, futóatléta?!” /Tohonycsik Cula, válogatott labdarúgó/

„Odafutnék én, de az a gaz Ludas Matyi háromszor úgy dagadtra vert, hogy a hasamat már hat lóval sem tudnám behúzatni. Mell ki?! Nehogy már kidobjak egy rántott csirkemellfilét rósejbnivel! Hű, de megéheztem!” /Döbrögi Dániel, földesúr és sör-virsli Európa-bajnok/

„És, ha nem tudnék görögül és nem tudnám elolvasni, hogy alfa, szigma, gamma, pí, ró, akkor meg lennék fosztva egy rímtől?! Ha én műveletlen tömeg lennék, akkor nem érteném ezt a nyelvi cizellát és feldühödve szétverném a költőt és köztéri szobrokat döntögetnék kutyaürülékes közterekre, és hideg pacallevest ennék fokhagymasodóval, és vakmerő kalandvágyból középiskolai tanár lennék Magyarországon?! Jaj, ne! Inkább elmegyek arra a Bibliakörre! Hátha megkönnyebbülök kicsinyég! Bibliare necesse est!” /Dr. Ciceró Celesztin, antik mélylélek és elefántcsonttoronyőr/

„Brühühü… e-he-eee…ngem kih-kih… brühühü… hagytak a a a zábécébőőőőőől… brühühü…!!!” /Epszilon Edömér, görög betűvető és bőgőmasina/

„Ne bőg Epszi! A Pszível és a Bétával odamegyünk, oszt’ agyba-főbe deriváljuk azt a zakkant költőt!” /Delta Forszkommandó Akhilleusz, hősember/

„Szegény anyámnak legalább a görög betűk tetszettek, mert azt hitte, hogy sorminta. Én nem hittem, úgyhogy nekem az sem tetszett. Lehet, hogy tetszhalott vagyok? Ki tudja, lehet, hogy ilyenkor jobban járnék? Frady vers előtt meghalnék egy kicsit, majd utána újraélesztenének. Kezdem irigyelni a lefagyasztott Han Solo-t! Jeget akarok, rengeteg jegeeeeet!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jeget, te tök?! Ki nem állhatom a jeget!” /Titanic, ex-hajó/

„Hé, költőcske, nehogy elcsald a kuncsaftjaimat a diszkóból, mert tucc-tucc-tucc-tucc-tuccatnyi haveromat uszítom rád és úgy hajhagymán harapnak, mint Pilátus a krédós csirkét, hö! Mivan-mivan-mivan?!” /DJ Birkatokány, diszkópatkány és járdára rondíttató kutyatulaj/

„Kiciccipős abált kobra lenni finom és óccsó! Bibijakör jönni enni! Lenni coportkedvezmény! Szokan enni, occsón enni! Nyam-nyam!” /Kom Pót Fog, kínai gyorsétterem tulajdonos/

„Remegést érzek az Erőben! Ja nem, csak a vukik és az ewokok talpa döng, ahogy futnak arra a Bibliakörre. Megyek, megállítom őket… áááááááááááááá!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Őőőúúúú… Úúúúááá!” „Hű, de nagy volt ez a fémes fekete pincebogár, ami szétkenődött a talpam alatt! Remélem, van lábtörlő a Bibliakörön!” /Csubakka, fővuki/

„Száguldanék én arra a Bibliakörre, de a fater olyan gagyi gumikat adott, hogy fertályóránként le kell állnom kereket cserélni!” /Pirelli Pityuka, gumigyáros sarj/

„Goodyear-ba, ha befektet / Sohasem kap defektet!” /Jóév Jonatán, rímügynök és alma/

„Futok, futok, hogy időben odaérjek! A mama mindig azt mondta, hogy a Bibliakör olyan, mint a fél milliméter magasnak látszó cukrászda – először rettenetesen messze van, de amikor odaérek, akkor már nagyon jó.” /Forrest Gump, Oscar-díjas lükepék/

A tofu

Kedves gyerekek, ma este a tofuról mesélek nektek.

A tofu az Amazonas sivatagaiban és a Fekete-tenger völgyeiben élő kegyetlen afrikai ragadozó. Hossza a 6 millimétertől a négy kilométerig változhat attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. Oly jelentős a hőtágulási együtthatója, hogy kis melegben is nagyon kitágul és iciri-piciri hidegben is szörnyen összemegy. De általában fél méteres szokott lenni. Ugyancsak fél méteresek a szájából minden irányban kiálló szörnyű agyarak is. Ezekkel az agyarakkal ejti el fő táplálékát, a sarkvidéki vízilovat is.

Amikor a 25-30 méter magas dinnyefa csúcsáról ráveti magát a gyanútlan hippopotámuszra, hirtelen hipotalamuszon harapja, majd az agyarán pörgetve addig-addig csapkodja jobbra-balra a magas sziklafalakhoz, míg sikerül feltörnie a kitinpáncélját és a keletkező lyukon keresztül kiszippantja a másfél tonnányi vízilógélt. A jóllakott tofu ekkor jellegzetes tokakluttyogtatással odahívja az éhes tofucsordát és visszaöklendezve a gyomra által 50 kilós forgási ellipszoidokká préselt vízilózselét, jóllakatja társait. A csorda ilyenkor hallatja a jellegzetes tofubőgést, amely a havas mediterrán lankák egyik legfőbb jellegzetessége.

A tofu másik fő tápláléka a szirti zsiráf, melyet úgy ejt el, hogy a parton álló áldozat fejét berántja az óceán iszapjába, majd egy az agyarára felszúrt krokodillal addig ütlegeli, míg feltöri a kitinpáncélját és a résen át kiszívja a zsiráfzsírt. Ezután jóllakottan elterül a víz felszínén és álomba böfögi magát.

Ezzel azonban nagy veszélynek teszi ki magát, mert ilyenkor támad rá a víz mélyéről egyetlen természetes ellensége a tengeri vérnyúl. A vérnyúl füleit a tofura tekerve lerántja a mélybe és ott addig szorítja, míg a túlnyomás először kilövi a tofu szemgolyóit – ami a tengeri vérnyúllal szimbiózisban élő alaszkai klaftyorka egyetlen tápláléka – majd megrepeszti a kitinpáncélját és a vérnyúl a szarvával már könnyedén felpattintja és csáprágójával elmajszolgatja a töktikkadt tofut.

A vérnyulat ezután megeszi a fűrészorrú balboa, a balboát az üllőállú dángdáng, a dángdángot pedig a jamaikai jeti. Ezt hívják táplálékláncnak.

A tofuk feleződéssel szaporodnak. A kifejlett tofu magasra feldob valami nehéz tárgyat – ez lehet egy megkövült elefánt, egy vasbeton völgyzárógát, vagy a szerves kémia – és alááll. Az így megreccsent kitinpáncéljának rianása mentén az agyaraival kettérágja magát, bebábozódik és két egész tofuvá növi ki magát. Egyet harap, kettő lesz belőle.

Az idősödő tofuk halálukat érezvén hosszú zarándokútra kelnek az izlandi Kertönhrützenjuhhamütt vulkánhoz és a langyos lávába vetik magukat. Így keletkezik a szójaipar fő alapanyaga a tofutufa.

Gyerekek, ha erdőn-mezőn jártok, sohase másszatok fel a tofutufára, mert annak lila lombjai közt él a vad eurázsiai zsírmókus, aki úgy szemöldökön harap titeket, hogy annyit sem tudtok kimondani, hogy palládiumretardációs kvóciensanalitika, oszt’ nesze neked humbidumbi!

Aludjatok jól, de inkább ne álmodjatok semmit, mert még szörnyethaltok!

Na, jóccakát! Háháháháháháááááá…

Őstermelő

Duzgár anyó őstermelő,
S bárkinek, ha kell híres ős,
Föld alól is kerít elő,
Képzelete igen erős.

Sok hősi ős ered tőle,
Például Dugovics Titusz,
S műcsaládfát vezet ő le:
„Ön déd-üke mohácsi túsz.”

Kitalál, mondjuk egy császárt:
„ I. Kertex, múltja talány,
Neje pedig, ha e nász árt,
Ne legyen lett kóristalány!”

Nagy az igény jó ősökre,
Kutyabőrön tolla serceg,
S így lőn bármely faluökre
Lepapírozottan herceg!


„Az ősöm Mohácsnál chuck cselből volt túsz! Cselébe a király belefulladt, a szultánnak meg lerúgta a fejét és álruhában 150 évig maga uralkodott helyette.” /vitéz Chuck Norris, nemesszívű szimbólum és karatevadállat/

„Felháborító! Kikérem magamnak a gyanúsítást, hogy hamis a vitézi címem! Miszlikbe aprítom a kardommal... ööö... kardot is venni kell... szóval, párbajra hívom ki a költő urat! Mi, hogy van-e érettségim? Nem tudom, mi az, de az miért kéne a párbajhoz?! Egy szónak is sok az alja, holnap pitymallatkor megütközünk a kukoricaföldek mellett a traktorainkkal! Ekevasra költő úr, ekevasra! Tyű!” /vitéz Dinnyefalvi Taploncz Jenő, grófi származású téeszelnök és traktoros betyár/

„Mi, hogy az én bátor ősöm kitalált személy lenne?! Akkor kitől örököltem volna, hogy hétvégenként rendszeresen kizuhanok a szuterénablakomból?!  Igaz, hogy én török rántás helyett rókát török, de hát ahogy a művelt német mondja: in vino veritas!” /vitéz Dugovics Dömper, vattacukorárus és szesztestvér/

„Áááá, szóval ezért nem vehette el jó atyám élete nagy szerelmét, Özgöldét, a lett kóristalányt! Helyette az ujgur Badibilda lett az anyám, aki akkora pofonokat adott, hogy kiklopfolt aggyal ültem végül a trónra, ahol bősz ostobaságomban a birodalom összes pénzét az oktatásba és az egészségügybe fektettem, a korrupt politikusokat pedig lefejeztettem. Nem is értem, mitől virágzik a birodalom...” / vitéz II. Kertex, Abszurdisztán máig legnagyobb császára/

„Na, Frady, lesheted, mikor moslak ki a tajtparaszt őseid máig körülötted lengő trágyaszagából!” / vitéz Duzgár anyó, őstermelő és televíziós természetgyógyász/

„Mi volt ez az alpári guanó permet?! Anyám aggódva kérdezi, hogy ő most létezik-e, vagy csak ki van találva? Megnyugtattam ugyan, hogyha nem lenne, akkor ki kellene találni, de ez nem menti fel a költőt a totális tehetségtelenségben tapicskolás tényétől! Csak a a Teremtőt nem értem, hogy miért alkotott egy horpadt pingpong labdányi agy köré egy ilyen emberszabású vízfejet?!” /vitéz Puzsér Róbert, királyi kritikus és médiagróf/

„Nem ősök kellenek, hanem tehetség, rátermettség és marsallbot! Radikalitás, elementaritás, döbbenet! Csatára fel, seregem! Fetvozső! Rienövaplű! Öndöntroá! Gányé!” /vitéz Napóleon Ernő, a Vigyorgó II. emeleti lakója/

„Na, jöjjön be az erkélyről Napóleonka, mára már eleget szónokolt a kertészeknek! Hideg zuhany után jól fog esni a nyugiszuri és a zubbony a gumitrónteremben!” /vitéz Báthory Bumforda, ápolónő és szkander  edző/

„Régen se volt könnyű, de amióta még ezek a versek is vannak... Brühühü!” /vitéz Tiborc, panaszkodó paraszt és a Bólints Tibi Lovagrend Nagymestere/

Copy

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!


„Finn digó, hát persze! Jó, hogy nem ír ruszki, vagy albán tót! Mondja költő úr, hányasa volt magának akármiből is?! Manapság annyian kivándorolnak. Miért pont maga marad itthon?! Na, iszkiri, mert már nagyon feszül a Brúszli póráza! Csibész, kapd el!” /Dr. Lajtai Tódor, iskolaigazgató és harci kutya tenyésztő/

„Hrrrr-grrrr vau-vau grrrrr vaúúúúúúú…” /Brúszli, harci kutya/

„Ugatol? Kapol!” /ismeretlen népi figura/

„Mit keres e talján
Netlíra legalján?”
/Újpest Barnabás, Frady Endre kortárs ellenköltője/

„Kinek van baja velünk, finn digókkal?!” /Pekka Materazzi és Francesco Mekkinen/

„Nekünk, ír ruszkiknak!” /Alekszandr Szergejevics O’Hara és Michael Flatlovszkyj/

„Indy go?! Hová menjek már megint?! Hányadszor találjam még meg a frigyládát ennek a hálátlan emberiségnek?! Megállj Frady, egyszer még ostorvégre kaplak!” /Indiana Jones, az elveszett frigyládák megtalálója/

„Zseniális, ahogy a költő már nem csak a szavakkal, de a színekkel is játszik! Kortárs koloratúr képvers! Katartikus! Ahogy egykoron Kosztolányi is színes tintákról álmodott, majd bele is halt szegény, úgy hal bele a kortárs olvasó lelke a költő színes lázálmaiba, hogy az olvasás után eufórikus lírai feltámadásban legyen része, és megújult emberként szégyen nélkül tunkolja ki fehér kenyérbéllel a vérpiros szaftot a haragoszöld kislábasból. Szép az élet!” /Szószatyor Ida, középiskolai magyartanár és olaszlíra hamisító/

„Jaj, a lyányom olyan élhetetlen! Éhbérért tanít, a nyári szünetben meg olyan pénzeket hamisít, amik az Euró bevezetése miatt már hosszú évek óta nem is léteznek! Amíg férjet nem talál, addig eltartom én, de remélem, hogy nem egy tanár kollégát fog ki, mert abból páros éhhalál lesz!” /özv. Szószatyor Lajosné Dögkúti Aranka, szakácsnő és amatőr sintér/

„Másolni! Másolni! Másolni!” /Dr. Vlagyimir Iljics O’Lenin/

Kegyelem!

Vádlott bömböl: „Kegyelem!
Ígérem, nem négyelem
Többé fel a ló gorom-
-ba modorú sógorom,
Inkább egybe lenyelem!
Bírónő úr, kegyelem!”

Andrew Frady:
Grace!

Accused roars: "Mercy!
I promise, no four elements
No longer the horse Goro
Into mannered brother in law,
Rather swallow it together!
Mr honor, mercy! "

/Mr. Google ford./


„Kegyelem! Azt még lenyelem, hogy emberevésért életfogytiglan itt ülök a szegedi Csillagbörtön sötétzárkájában kenyéren és vízen, de hogy még ez a Frady Endre rettenet is szóljon a hangosbeszélőből, azt már nem viselem el! Inkább felnégyelem magam az ebédhez kapott műanyag kanállal!” /Lektűr Hannibál, kannibál és elefánttolvaj/

„Who is Mr. Google?! Behead!” /II. Erzsébet, brit uralkodónő/

„Magyar költő sosem kapni Nobel díj irodalomba, mert svéd király nem tudni olvas magyar. Én fordítom mű, hogy olvasni angol a király akadémián a sok svédek tudós! Mr. Andrew Frady szuper lenni!” /Mr. Google/

„Anyám bejött a szobámba és kicsit aggódva kérdezte, hogy miért sikítozom hanyatt vergődve a padlón? Mondtam neki, hogy egér van a plafonon, amit elhitt és sikoltozva kiszaladt. Csak ezzel a hazugsággal tudtam elkerülni, hogy véletlenül elolvassa ezt az asztalon hagyott verset. Ilyen rohamot korábban csak kortárs operák váltottak ki belőlem, de most már ezt a Fradyt sem bírom ki görcsök nélkül. Lektűr úr, könyörgöm, egye meg!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Brühühü! Az én szegény négyrészes uram nem is volt olyan ló goromba ember! Csak nagyon ritkán rúgott nyerítve úgy fejbe bárkit is a patkolt bakancstalpával, hogy az átessen egy vak komondoron! Ettől eltekintve ritka rendes állat volt! Nem érdemelte meg, hogy felnégyeljék! Bőven elég lett volna neki az elfelezés is! Brühühü!” /Saller Emilné Tompa Teréz, sógornő és betanított koronatanú/

„The nyihaha-bruhaha!” /Goro, a félrefordított ló/

„Tekintetes törvényszék, tisztelt bírónő úr! Védencem nemhogy nem bűnös, de még ártatlannak is tekinthető! Hivatkozván a tisztelt bíróság elődjének egy korábbi, a közel ezer éves István kontra Koppány perben hozott ítéletére, követelem védencem királlyá koronázását és soron kívüli boldoggá, majd szentté avatását, valamint szerény ügyvédi költségeim soron kívüli megtérítését! Coronat necesse est! Pecunia conlata, equus hinniens!” /Dr. Regélczi Tohárd, zugügyvéd/

„A vádlott és ügyvédje ítélete egyaránt bungee-jumping 100 méter magasról vaslánccal! Majd rájönnek, kivel szórakozzanak!” /Dr. Karakán Jusztícia, bírónő úr/

Lufi hámozó verseny

Bádogember lufit hámoz
Éles papucsával, ám Óz
Varázsol s életleníti,
S ekkor jön véletlen E.T.
S űrhajója lángcsóvája
Perzsel! Ordít is Óz: „Állj, a
Bádogember ráolvad a
Lufira és így a WADA*
Nem vehet vizeletmintát,
S mirajtunk majd úgy tekint át,
Mint vak tyúk a hazug szitán!
Ki nyerjen, a zsírnyuszi tán?!”
E.T. néz és legyint: „Jaj, Óz!”
Vállat von és elűrhajóz.



*World Anti-Doping Agency

„Imre fiam! Bár nem tudom, mi az a két nagybetűs ET, az Óz és a WADA, valamint a lufi, de ettől függetlenül az ilyen igriceket ugyanúgy négyeltesd fel, mint én tettem azzal az ősrocker Koppánnyal! Nem lehet naggyá az a nemzet, amelynek elmebetegek a költői és az első osztályú focimeccsein az átlagos nézőszám az ezret sem éri el!” /István király/

„Csalás! Ha az Óz varázsol, akkor persze, hogy nem a Bádogember lufija durran ki, hanem az enyimé! Rasszista antizsírnyuszisták! Mindenki monnyonle! Frady takarodj!” /Szaft Szofi, zsírnyúl/

„Ugyan már, én nem varázsoltam semmit! Az, hogy egy papucs életlen, az nem varázslat, hanem puszta praktikum, hiszen az erdőben sétálva a Bádogember esetlegesen éles papucsa felhasítaná a zsírnyulak oldalát és a paintballozók vádliját, valamint fákat döntene ki, amik jetiket ütnének agyon és hullanának a mókusok, mint a nagy zöld döglegyek és halálhörgés lenne, meg siralom és egy idő után az erdő helyén nem maradna más, csak egy vérben úszó fatelepi grund, ahol a nemecsek ernő ráesne az Áts Ferire és ebbe napokon belül belehalna. Hát kellene ez nekem?! Ugye, hogy nem?!” /Óz a nagy varázsló/

„Kikérjük magunknak a fakorszaki primitívségű költő stupid feltételezését, mely szerint mi egy lufira olvadt Bádogembertől nem tudunk vizeletmintát venni! Ha mi úgy akarjuk, akkor még a Matuska Szilveszter lovas szobra is úgy hugyozik másfél litert, mint a kisangyal! Egyébként a Bádogember vizeletében az összes ismert ajzószer mellett megtaláltuk a Kennedyt lelövő UFO tervrajzát, egy eddig ismeretlen lemezt, amely John Lennon halála után szerzett dalait tartalmazza és Attila koporsóját!” /Dr. Vérszipoly Vényő, a WADA közép-európai urológusa/

„Rövidebb kiürülési időre számítottam!” /Bádogember/

„Győztem, győztem!” /Szaft Szofi, zsírnyúl/

„A zsírnyúl vizelete viszont nem tartalmazott vizeletet. Ez egy földönkívüli zsírnyúl.” /Dr. Vérszipoly Vényő, a WADA közép-európai urológusa/

„Jaj, lebuktam! Meneküljek, ki merre látok! E.T., várj meg!” /Szaft Szofi, földönkívüli zsírnyúl/

„Haza! E.T. haza!” /E.T./

„Anyám nosztalgiázik, mert a felolvasásom közben Ladának hallotta a Wadát. Szerinte az én kiejtésemmel van a baj, szerintem viszont az ő kínai hallókészülékével. Utóbbi persze nagyságrendekkel jobb, mint maga a vers, de hát Frady Endrétől ki várna jobbat a direkt hánytatásnál? Te, mama? Na, gyerünk aludni! Elektromos Oroszán, azaz Villany Leó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Világvallások

(meghívó tudományos előadásra)

Világvallás annyi, mint a
Kék égen az azúrtinta,
Meg a folyóban az olyó,
És a … hagyjam abba? No, jó.

Ahány egyház, annyi vallás,
Egyik így szól: Tök vak hal, láss!
Másik meg semmi szín alatt
Nem kapirgál meszelt falat.

Vallásoknak istenei,
Buddha, Allah, Agnus Dei,
Jehova (egy kicsit má’ sok)
Tök mások, vagy hasonmások?

Hasonlít’nak? Különböznek?
Mit szólnak a hívő köznek?
Híd van köztük, vagy tán árok?
Ez a kérdés, választ várok!

„A kereszténység és más világvallások” c. tudományos előadás
- időpontja: 2013. május 11. (szombat) 16:30
- helyszíne: Bp. XI. ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet (lift van)
- weboldala: www.facebook.com/bibliaestudomany

„Mennék én, de a gaz gyáva Artúr király kezem-lábam levágva iszkolt be az erdőbe, úgyhogy nincs, aki odaszállítson. Elindulok gurulva is, de ha nem lennék ott idejében, kezdjétek el nélkülem!” /Fekete Lovag/

„Az isteni Diego meg sem lesz említve?! Don’t cry for you Argentína, te falábú zugköltő!” /Jose Manuel del Toro, a Maradona Egyház főpapja/

„Lesznek ott szegények is nagy számban? Akkor jövök! A svájci gárdistáimat leadhatom a ruhatárban?” /Ferenc pápa/

„Na, beülök a Feri mögé és akkor elmondhatom, hogy előttem az utódom, hehe! Nyugdíjasként már a viccelődést is megengedhetem magamnak, hehe! Jaj, a IV. emeleten van? Remélem, van páternoszter!” /Ratzinger bíboros/

„Ha lesz rendes világítás, akkor jövök svédasztalozni!” /Lux Lajos, fényevő/

„Anyám nyaggat, hogy menjünk, de mondtam neki, hogy sehova. Ilyen gagyi versszemét után én már csak a sehova tanúja szeretnék lenni. Anyám sajnálja, hogy már kinőttem a pofozható korból. Én nem sajnálom. Csak őt, ha mégis elmenne. De nem megy, mert megtiltom neki. Úgyis rossz lesz a lift. Is.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha egy hegyre sok út vezet, akkor sok hegyre vezethet-e egy út? Milyen út? Turistaút? Zarándokút? Tévút? Ki téved, az út, vagy a hegy? Hegy-e a hegy, vagy csak domb? Tán csak halom? Hegyeshalom? Shalom? Shalom-e? Salome? Tincitánci? Ide-oda? Egyszer így, egyszer úgy? Ott a helyem. Valahol. Valahol Európában, valahol a Duna mentén… Asszem…” /Török Gábor, politikai elemző/

Szilárdságtan

Fütyül a szél, hű de kafa,
Ahogy közben hajlik a fa,
Oszt’ eltörik rovarrágtan!
Nagy dolog a szilárdságtan!

Szilárdságtan, de nagy dolog!
Ki nem érti, eloldalog,
És így nem esik rá a fa.
Nem tudás is lehet kafa!

Jó pap bezzeg holtig tanul
Szilárdságtant ó-busmanul,
S törzzsel oldat meg pár példát.
Megkajálják. Sose éld át!


„Inkább megkajáltuk, minthogy bekajáltuk volna a tévtanait! Ez az agyatlan még a fa kör keresztmetszetének saját tengelyre vett inerciájának r4π/4 képletét is hibásan tudta! Matekból tök fű volt az ipse! Ráadásul csak ó-busmanul karattyolt, amit már csak az öreg szenilis varázslónk ért, angolul viszont csak a Beatles szót ismerte. Mindegy, hittérítőragunak remekül megfelelt. Mind a tíz lábujjunkat megnyaltuk utána! Lehet, hogy a Kaliszky-féle Szilárdságtan helyett inkább a Bibliát kellett volna magával hoznia a misszióba.” /Dr. Csibuku-Nyám-Nyám, busman törzsfőnök és British Airways pilóta/

„A vers kiválóan mutatja a költő önmagán is kipróbált hitvallását, hogy a tudás öl, butít és nyomorba dönt. A tanult embert hamarabb megharapja a sánta kutya, és a pihentető nem tanulás közben ritkán rikkant a veszett fejsze nyele. Az ősrégi kafa szó használata pedig arra utal, hogy egyrészt a költő azóta se tanult újabbakat, másrészt visszavágyik a gyerekkorába, amikor még Kun Béla szobrok között bújócskázott a Sztálin Bajsza Állami Óvoda és Pelenkagyár sziklakertjében. Úgy tűnik, a szilárdságtan a költő úr agyát is visszafordíthatatlanul átrendezte.” /Dr. Csám-Csám-Nyöff, ex-busman törzsfőnök helyettes és elmekórtan professzor/

„A rovar rágta lyukak által gyengített keresztmetszet a szélteher okozta maximális hajlítónyomaték helyén előbb rugalmas alakváltozással veszi fel a terhet, majd a többlet igénybevételek hatására tönkremeneteli állapotba kerül. Érdemes megfigyelni… áááááá… (puff) …” /néhai Dr. Työtty-Böff-Böff, busman erdőkerülő és szilárdságtan professzor/

„Na ugye, hogy néha a nem tudás is lehet kafa! Ha kicsit butább, még ma is élne.” /Szepy-Nyamm-Nyamm, busman statikus és Frady Endre művésznevű költő/

„Egy nem túl zsíros hittérítő főtt burgonya és fehér kenyér nélküli, délután három óra előtti elfogyasztása egy pohár update vörös hangyabor és a DVD-mre történő ugrabugra esetén egészséges és fejleszti a hossz- és a harántizomzatot, valamint nem káros a pénztárcámra sem.” /Schubi-Nurbi-Updi, busman fitneszguru/

„Mindjárt megmurdelek! Anyám busmanul tanul és hittérítőfelsálat akar velem vetetni a hentesnél! Még a végén szereznem kell majd neki az antikváriumból egy busman erdészeknek íródott szilárdságtan könyvet! Holnap elviszem anyámat egy pesti busman étterembe és, ha lesz rovar rágta agyú költő marinírozva, esküszöm, hogy azt fogok rendelni! Vörös hangyaborral!” /Dirr-Durr-Puff, busman származású bozótharcos és Puzsér Róbert művésznevű kritikus/

A zajfalfirkáló ítélete

- Megépültek szép zajfalak,

Ám e szörnnyé elfajz’ alak

Összesprézte éjjelenként!

- Egyen a gyehennán lenn ként!

„Jaj nekem, szigorú tekintetes bírónő úr! Hát honnan tudhattam volna, hogy az a matt sötétzöld izé az a zajfal?! Én iskolai rajztáblának hittem! A bírónő úr összes fel- és lemenőjének az életére esküszöm, hogy ártatlan vagyok, mint egy ma szürkített bálvány, vagy mi! Tessék mondani, a gyehenna az ugye jobb, mint a szegedi csillag?” /Spriccnyik Huba, kipuffogódíler és zajfalfirkáló/


„A gyehenna szörnyű hely, de mindig van remény! Ha a szívedbe imádkozod Jézust és a szektánknak adod a bevételed tíz, nekem pedig a húsz százalékát, akkor mindenki jól jár, és az örökkévalóságig jóllakhatunk a maradék káposztás kecskedagadóval! Ámen!” /Belzebub Bödönc, az Ördögi Körösztény Szekta ügyvezető igazgatója és kuplungdíler/

„Az enyhe ítélet nem áll arányban a bűnös tett rettenetes súlyával! Ezt a zajfalat órákig terveztem és most nem tudok referencia fotókat készíteni róla a rajta éktelenkedő ’Táncolly Törrő!’ és a ’Hallyrá ullypest!’ feliratok miatt! Hogy a dinamikus tényezővel felszorzott mértékadó szélteher passzírozza az elvetemült elkövetőt a fal réseibe! Követelem a halálbüntetés, vagy a nyers pacalevés azonnali visszaállítását!” /Frady Endre, zajfaltervező és rímdíler/

„Zajfal?! Azonnal bontsák le a zajfalat! Enélkül is elég nagy zaj van itt, nem kell, hogy még egy fal is idezajongjon az orrunk alá! Eltöröm a kezét annak, aki legközelebb zajfalat mer ide építeni! Huligán mérnöklobbi!” /özv. Irgumburgum Dühönczné Saller Irén, tömbházmester és Szokol kisrádió díler/

„Felnégyelni! Felnégyelni!” /Közvélemény Jenő, polgár és adócsalási kiskapu díler/

„Anyám kérdezte, hogy akkor, ezentúl ugye én sem fogom a közelünkben épült zajfalakra firkálni éjjelente, hogy ’Minden celeb monnyonle!’ és ’Abcúg bulvár!’, de megmondtam neki, hogy jupiterlámpa nélkül minden kisökör fekete. Nem értette és ideges lett. Én is hasonlóan vagyok ezzel a verssel! Te Frady, én úgy megírnám már a nekrológodat!” /Puzsér Róbert, kritikus és ekedíler/

„Vezessünk áramot a zajfalakba! Fellendülne az energiaszektor, száguldana az ipar, nőne a vásárlóerő, bőven adóznának a temetkezési vállalkozók és dübörögne a gazdaság! Ugrásszerűen növekvő monetáris hatalmunk révén befolyásunk alá vonnánk Svájcot, Németországot és Trianont, majd a Nagy-Magyarunió (volt Európa) gyarmataivá tennénk az összes kontinenst, a Földhöz csatolnánk a Marsot és az onnan szállított olcsó kis zöld rabszolgákkal zajfalakat építtetnénk végig a Tejút mentén! Hű, de nagy csönd lenne hirtelen az űrben!” /Elmü Ilma, energetikai szóvivő és áramdíler/

„Jól van, az én megélhetésem itt évtizedekre biztosítva van!” /Zamek Jolán, főnővér és nyigiszuri- ill. kényszerzubbonydíler/

Tik apó és a kardfogú csótánylepke

(esti mese)

Tik apó és a kardfogú csótánylepke

Egyszer volt, hol nem volt, még a GPS koordinátákon is túl, élt egy fiatalember, akit Tik apónak hívtak. Valódi neve Dr. Lippitik Lajos volt, de mivel folyton menekülnie kellett, ezt titokban tartotta és álnéven bujdokolt.
Hű, gyerekek, hogy bujdosása közben mennyi rémisztő kalandban volt és van része! Ha én azt mind elmesélném nektek, magam is úgy megrettennék, hogy lefordulnék a székről! A mindennapi égő kilátóból, jeges vízesésből, éhes krokodil szájból, sós kútból és kerék alól történő meneküléstől eltekintve azonban már-már unalmasan békés volt az élete, mígnem egy napon, egy szép napon…
… vad hörgés és szárnycsattogás remegtette meg a légteret!
- Ugyan már, 007-es ügynök! Azt hiszed, hogy a kardfogú csótánylepke jelmezeddel átverhetsz? Megint vesztettél, ma is te fizeted  a vacsorámat a Kentucky Frightened Chicken-ben!
- Jól van, nyertél! – szólt James Bond hangon az utolsó élő kardfogú csótánylepke és már tátotta is a száját, hogy leharapja a megtévesztett Tik apó térdkalácsát, amikor utóbbi hirtelen életösztöntől vezérelve felugrott és fogával elkapta a gyorsan pörgő ventilátort, majd kellő perdületi lendülettel elengedte és kirepült az ablakon. A kardfogú csótánylepke utána vetette magát és szörnyű harc kezdődött az udvaron.
A csótánylepke sokkal erősebb volt, Tik apó viszont sokkal okosabb, és amíg a szörnyű rovar zavarba esve tanácstalanul álldogált az olyan kérdései felett töprengve, mint, hogy „Ha a mosómedve mindig mos, akkor mikor medve?”, vagy „Mi az 1/x hiperbola aszimptotájának egyenlete?”, Tik apó mosolyogva kettévágta a bugylibicskájával.
- Egy ellenségemből lett két felebarátom! Jó üzlet, hehehe! – nevetett Tik apó és egy gyors mozdulattal kirántotta maga alól a gyepszőnyeget, de olyan ügyesen ám, hogy talpon maradt.
- Ez igen! Van annak reflexe, aki el nem issza! – mondta az épp ekkor érkező fivére, Dr. Lippitik Levente, aki a folytonos menekülés miatt vette fel a James Bond nevet.
Összeölelkeztek, tüzet raktak, megsütötték és mind megették az utolsó kardfogú csótánylepkét, majd világgá mentek.
Mire a környezetvédő aktivisták a helyszínre értek, már csak egy „A kardfogú csótánylepkét elbuktátok! A szibériai pandacápára jobban vigyázzatok, mert legközelebb azt fogjuk megenni! Tik apó és James Bond” szövegű cetlit találtak. Olyan, de olyan mérgesek lettek, hogy az őket megmaró királykobra rövid szenvedés utáni képzavarában feldobta a talpát. A gyomrából előkerülő gyémántgyűrűről és a birtoklásáért folytatott világűr háborúról majd a jövő héten mesélek nektek.
Addig is, ha véletlenül kardfogú csótánylepke támadna rátok a levegőből, ne ijedjetek meg, mert egyrészt épp az imént halt ki, másrészt csak Tik apó fivére, a vicces kedvű James Bond akar titeket megtréfálni. Csak lőjetek rá csúzlival és meglátjátok, hogy visítva fog menekülni!
Itt a vége, fuss, ha égne! Aludjatok jól, álmodjatok szép színes, szinkronizált szélesvásznúkat!

A világ ura

Hogyha egyször én lönnék a
Világ ura, mög a Tas,
Népnök adnánk sok-sok véka
Pacalport és tölne has.

Az embörök szörötnénök
Éngöm, mög a Tast is tán,
S rólunk szólna sok szép énök
Elöl a slágörlistán.

Mikor éngöm mörényelnök,
Utódom lösz a Tas-é,
Vagy junta lösz, hol az elnök
Katonai attasé?

„A mörénylő biztos ögy vögetáriánus szökta tagja, mört azok utálják a pacalport, pödig ögy kis avas halolajban föloldva és bugyborékosra forralva, majd hirtölön hűtve rözgőssé dermösztve mönnyei lakoma! Éljön Frady Endrö!” /Bárdossy Batman Bönce, hentös és balbökk/

„Most, hogy átvettem a hatalmat, tudom, hogy sokan engem gyanúsítanak, de meg kell mondjam, hogy csak azért engedtem be éjnek idején a merénylőket a Palotába, mert azt mondták, hogy takarítók és azért jönnek sötétben fekete maszkban, mert minél kevésbé akarják a háziakat zavarni. Azt is megígérték, hogy a hálószobában hangtompítót tesznek majd a porszívó csövére. Nekem legalább is azt mondták, hogy porszívócső. Igaz, hogy én hívtam őket, de sajnos elnéztem a telefonkönyvet és azt gondoltam, hogy az El Takarítók egy spanyol cég. Ártatlan vagyok! Most, hogy így minden tisztázódott, felkérem Önöket, távozzanak és ne zavarjanak teljhatalmam gyakorlásában!” /Don Tas Lee, feketeöves keresztapa és porszívóügynök/

„Milyen világ ura?! Én vagyok a világ ura! Ez a szerencsétlen legfeljebb a Föld nevű törpebolygóé, amit bármikor szétlövethetnék a Halálcsillaggal, csak még meg kell javíttatnom, mert a lüke Luke fiam egy kicsit megpittyputtyolta. Amúgy pedig szánalmasak ezek az ősbolygón maradt és homo sapiens szinten megrekedt előlények!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint egy önheroizáló szösszenet, aminek a végén a költő ráadásul mártírrá magasztaltatja föl önmagát. Mondtam is anyámnak, de szegény a heroizálásról azt hitte, hogy valami kábítószeres tevékenység és határozottan megtiltotta. Mit csináljak ezzel a habarodott antizseni Fradyval?! Ha dupla nulla pontot mutatok fel neki, vajon megérti a célzást? Vagy hagyjam a cizellát és támadjak rövidcsövű porszívóval?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jesu est Rex mundi! Andreas Frady heresis est! Veredictum est Ignis!” /VIII. Kelemen pápa egy 1599-es álsztereó hangfelvételen/

„Miölőtt a világ ura löttöm, ténylög Ignis volt a vördám! Azóta szolgálati Mörcödöszöm van! Szénfökötö!” /Frady Endrö/

„Idióta Frady! Az ignis latinul tüzet jelent! Giordano Brunoval együtt máglyahalálra lettél ítélve, te szerencsétlen! Még az ükapád sem született meg, mikor te már rég eretneknek minősültél!” /Újpesti Barnabás, egy féltékeny kortárs/

„Szögedébe mi nöm illen műőzve böszéllünk ám kőttő úr! Ne embörködjön völünk, mör’ lösz nömulass izibö, hö!” /Körökös Ölökné Göröbön Ötölka, özörmöstörnő és fökötöövös csölgáncs Öurópa bajnoki özüstérmös/

A szegény ember nagy dolga

Hej, gyerekek, bizony már a régmúlt időkben is voltak nagy dolgok, és már akkoriban is ott végezték ezt el az emberek, ahová még a királyok is gyalog jártak!

A Loch Ness-i szörny

Na, ezeknek a dolgukat végző királyoknak az idejében élt egy szegény ember, de nagyon rosszul. Ételt olyan ritkán látott, hogy amikor nagy ritkán mégis, akkor már rá sem ismert, hogy az étel. Egyszer azt hitte, hogy digitális lappantyú, másszor meg azt, hogy szénszálas buberli, tehát eszébe sem jutott, hogy beleharapva megkóstolja. Megesett, hogy egy hosszú koplalás közepette elé kerülő negyvenhét fogásos lakomáról azt gondolta, hogy fotocellás űrsikló - ám a siklóktól gyerekkora óta félt, mert egyszer a Loch Ness-i szörny a szeme láttára ette meg a nagymamája tulipiros pingpong ütőjét, majd akkorát böfögött, hogy a nagymamát a szele befújta egy gálaest nagyszínpadára, ahol azonnal show-bálvánnyá változott és körbeutazta a fél világot, a szegény ember pedig ott maradt olyan egyedül, mint a favágó kisujja – és nem ette meg.
No de, hogy egyik szavamat egyszerre ne mondjam a másikkal, mert olyan zagyvaság lenne belőle, mint katonai eskün a saját nevek ugyanakkor történő üvöltése, a szegény ember elhatározta, hogy kettő lesz belőle. Nosza, fogott is egy nagy véka port és homut, összekeverte egy maroknyi isával és vogymukkal, majd Davincsi Leó barátjával megformáltatta belőle saját képmását. Bűn ronda lett a képmás, de hát a szegény ember is bűn ronda volt, úgyhogy úgy hasonlítottak egymásra, mint két Toyota Yaris.
- Yar is? – kérdezte az arra sétáló Jézus urunk kíváncsian, mire a szegény ember köpni-nyelni nem tudott. Jézus erre kezét kinyújtva megérintette őt és a bűn ronda hasonmását, mire mindketten azonnal intenzíven köpni és nyelni kezdtek. Mivel Jézus elvette a bűnüket, így már csak simán rondák voltak.
Jézus ekkor elköszönt a két ronda köpő-nyelő szegény embertől és sétálva elindult keresztül a tavon, ám hirtelen megjelent előtte a Loch Ness-i szörny, hogy felfalja. Jézus mosolyogva kettéválasztotta a vizet, mire a szörny az így keletkezett árokba zuhant, mélyen a belefúródott a talajba, majd bonyolult kémiai folyamatok következtében kőolajmezővé változott.
Na, több se kellett a két ronda köpő-nyelő szegény ember késői leszármazottait betanított anyagmozgatási menedzserként foglalkoztató üzletembereknek, fúrókutakat létesítettek és mesés jövedelemre tettek szert. A mesés jövedelem megszerzését nagy tejjel-mézzel folyó estéllyel ünnepelték meg. Folyt a tej, a méz és a táncmulatság, de csak addig, amíg a párok bele nem ragadtak a tejbe-mézbe és mozdíthatatlanul oda nem száradtak a padlóhoz.
Ezt látván a két ronda köpő-nyelő szegény ember késői leszármazottai a hasukat fogták először nevettükben, majd a sok már megromlott finomság befalása után epegörcsükben. Érezték, hogy itt nagy dolgok vannak készülőben, úgyhogy elindultak oda, ahová a királyok is csak gyalog járnak. Hű, gyerekek, hogy tolongott ott egymás hegyén-hátán az a rengeteg király és késői leszármazott!

A királyok épp bent vannak

Nagy dolgok voltak készülőben és ennek akadályoztatása miatt már-már majdnem elszabadult a pokol, amikor több megrakott kamionnal a helyszínre érkezett a japán Icsiro Toi Toi és a róla elnevezett világoskék fülkék láttán megkönnyebbült sóhajjal kezdetét vette az össznépi Toy Story.
Az emberek elégedett nyögdécselésekkel nevetgéltek, amikor Szergej Vremjonovics orosz feltaláló letolt nadrágjának zsebéből kiesett egy bekapcsolva felejtett időgép, és ahogy a nagy zöld gombjával előre ráesett egy 24 tekercses bontatlan WC papír csomagra, berregni kezdett, majd kigurult belőle a két ronda köpő-nyelő szegény ember.
- Hűűű, micsoda modern kék műanyag budik! – mondták volna, ha egyrészt ismerték volna a műanyagot, másrészt pedig a folyamatos köpés-nyelés mellett tudtak volna beszélni. A századok során bekövetkezett génfrissülés nyomán majdnem közepesen széppé változott kései leszármazottaikat meg sem ismerve megtették, amit megkövetelt a szükség, majd nagy dolguk végezetten búcsút intettek a jelennek és köpve-nyelve visszamásztak az időgépbe.
- Hiába, ma is történnek még nagy dolgok! – mondta Szergej Vremjonovics és nagyot szippantott az erősen zamatos levegőből. Egy pillanatig boldognak tűnt, és ha nem száll a tág orrlikába egy lódarázs, neki pedig nincs méreg allergiája, talán még ma is élne.
Hogy mik vannak?!

Keresztespók Konrád

Keresztespók Konrád
Előbb hálót fon rád,
Azután meg megesz.
Ettől ilyen degesz.

„A rengeteg pók közül pont a keresztes, mi? Antiklerikális akció, költőcske? Csoda-e, ha válaszul jön a klerikális reakció, he? Lesz nagy meglepi, amikor a lángnyelvecskék nyaldosgatják a talpacskáját, ugye? Készüljön, hamarosan jövünk meginkvizitálni!” /Torquemada Tamás, spanyol szórabíró/

„Konrád jelentése merész és tanács. Hát ezért mer ész nélkül költögetni! Tanács oroszul szovjet. Szóval ez itt nem más, mint egy titkos kommunista összeesküvésre buzdító, mit buzdító, szinte hergelő pamflet, amely színvonalában bár pimf lett, politikailag mégis veszélyes! Faljanak fel minket a komcsik?! Éljen a fogyasztói társadalom! Frady Endre elvtárs, monnyonle!!!” /Éber Bödéncz, imperialista lingvisztátor és teleshop ügynök/

„Degesz tán?! Nem inkább Dagesztánt akart írni, költő úr?! Tudat alatt bele akart kötni ebbe a szorgos kaukázusi köztársaságba, amely annyi szépet és jót adott az emberiségnek?! Hogy mást ne mondjak, az Anzsi Mahacskalát és Dzsudzsák Balázst! Utóbbit ugyan nem a világnak, hanem a Dinamó Moszkvának és nem is ingyen, de merem remélni, hogy nem akar minden egyes szavamba belekötni, költő úr! Hogy a pók harapja le a homlokáról a múzsája rúzsnyomait!” /Jetilov Dagesznyik, kaukázusi kefír- és koffergyáros/

„Korsblommiga spindel Conrad
Jag dör viktigt för dig,
Då du äter.
Från den knubbig.

Így ni! Gyorsan lefordítottam svédre és már megy is emailben a királynak, hogy intézkedhessen az akadémiájánál a nagy Frady Endre soron kívüli Irodalmi Nobel Díja ügyében! Mert megérdemli!” /Dr. Tönkrevär Googlesson, Frady Endre állandó svéd műfordítója/

„Le kéne már fogynom! Legközelebb a Schobert Norbit eszem meg, vagy a Rubint Rékát, de őket is csak este hat előtt, nehogy tele hassal ijesztő lényekkel álmodjak!” /Keresztespók Konrád/

„Újra egy bulvárármány! Egy pillanatra nem figyelek oda erre a fűzfapoétára, mert anyámat kell megakadályoznom a stikában történő Hajdú Péter nézésben, és máris előáll valami újabb tudatszennyező klapanciával! Valahogy rá kellene beszélni, hogy közvetlenül az iratmegsemmisítőbe pötyögje be a műveit. Hú, de jó lenne, ha őt magát is úgy beszippantaná a gép, mint anyámat a Barátok közt! Annyit szélmalomharcolok már, hogy lassanként fel kell vennem a Don Robijote de la Puzsér nevet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Úgy lerúgom a fejtorát, hogy potrohad!” /Chuck Norris/

„Felháborító, hogy zsíros költők odavetik magukat a szerencsétlen pókok elé, hogy azok elhízzanak, és a vérükben lévő káros koleszterinek szintjének orv megemelkedése által a kihalás szélére sodródjanak! Mi zöldek követeljük a költők és más emberfajták világűrbe távolítását! A Földön csak mi maradjunk és persze még pár millió dinamós biciklit hajtó rabszolga, hogy legyen fűtés, világítás és meleg víz a kényelmes otthonainkban! Ja, és utcaseprők, pincérek, szakácsok, orvosok, benzinkutasok és autószerelők is korlátozott létszámban. A többiről később intézkedünk.” /Esőőserdei Ózonpajzsné Élőlánclánc Eszter, főzöldnő/

„A minap az egyik lovam rálépett egy dagadt zsírpókra, ami akkorát reccsent-fröccsent, hogy a ló ijedtében hangsebességgel felszaladt az égbe és a súrlódástól kigyulladt a szekér! Tök égő volt!” /Illés próféta/

Maraton

Tengerúszó maraton
Véget sosem ér.
Mélyből jőve mar a ton,
S szakad lábi ér,
S tátott tonhal garaton
Ömlik be a vér.

Érezd magad hal okén!
Jóllaktál-e már?
Asszem, közben halok én,
Nincs már mókatár.
Csupán csak egy faló kén’,
Trója tán még vár...

Vélem úsznak Hektorok,
S Akhilleusz? Baj?
„Ily távot -nyög hekk torok -
Bárki leúsz? Jaj!”
Parton csapból hektó rock
Folyik s nagy a zaj.


„A hosszútávúszó költő vérveszteség okozta mitológiai lázálmai teszik azzá ezt a verset, ami. Tragikus hősök, tragikus város, tragikus rímek, tragikus vers. A mű végi mérhetetlen mennyiségű zene zajjá olvadása, ez a negatív metamorfózis antikatartizálja a heroizmust, vagy inkább deheroizálja a katarzist. A költő halála feloldás lehetne, de ehelyett csak mimózai fanyalgásba fajul a letépett fél láb hiánya, a mindössze pár liternyi vér elvesztése felett. Valódi fájdalom helyett műfájdalom, emelkedettség helyett lábszagos tengervíz. És mégis, mégis és ejha, ejha, mert fradyendrés és ezért mégis ejha és éppen ezért tyű is! Holnapra mindenki kívülről megtanulja!” /Klasszikáné Metafora Skolasztika, gimnáziumi irodalom-történelem szakos tanár és cirkuszi éhezőművész/

„Nem kell ezt így elbonyolítani! Oda kell tenni magadat, végig az élen úszni és csak akkor engedni a mezőnyt magad elé, ha szemből jönnek a cápák! Csak az aranyérem legyen meg és a verseny után a rántott hús!” /Risztov Éva, hosszútávúszó olimpiai bajnok/

„Boldogok, akik tudának a vízen járni vala, mert őnékik nem leend az ő orruk és fülük vízzel tele vala.” /Jézus/

„Egy kis ötletességgel el tudtam érni, hogy kimaradhassak ebből a még a trójai háborúnál is rettenetesebb minieposzból. Nem volt egyszerű, de a magyarokkal 'okosba' mindent el lehet intézni. Sőt, szinte csak úgy. Na, megyek haza Attikába!” /a leleményes Odüsszeusz/

„Atti nem kába, csak kicsit több volt a sör... hukk... böáááá...” /Atti, a kába/

„Kérem, mi tonhalak az emberekkel táplálkozásilag már csak konzerv korunkban találkozunk, akkor viszont nem mi harapdáljuk őket, hanem fordítva, úgyhogy a tudatlan költő rágalmai miatt ezúttal a haljogi ombudsmanhoz fordulunk! Reméljük, hogy ő vegetáriánus!” /Tony Halfinger, a Tonhal Szakszervezet szóvivője/

„Na nehogy már egy hekk ne tudjon leúszni vacak negyvenkét kilométert?! Az agg hekknyuggerek vacsora előtti étvágycsináló gyógypancsikolása itt több ennél! Költőcske monnyonle!!!” /Hekk Tika, a Hekk Szakszervezet szóvivője/

„Ponty mi nem szereplünk ebben az izében?! Az édesvízi hal vérciki?! Abcúg Frady!” /Ponty Pityu, hekker és a Ponty Szakszervezet szóvivője/

„Hektó rock? Vízi kóma? Parti zaj? Odahallucinált faló? Király lehet ez az új szer! Éljen a Sziget Fesztivál!” /Hányó Emil, önköltséges kredites nyolcadéves médiaszakos hallgató/

Varázslat

Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken.
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.

- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!

Élet a Földön

Világűrben szálló csöpp köd
Jelzi, ott egy UFO röpköd
S kutatja, a Földön van-e
Élet. „Földön élet? Na, ne!”

„UFO-anyám, hanyatt esek!
Odasüssél, gerincesek!”
„Á, agyszintjük bazaltkőnek
Felel csak meg! Most is lőnek.”

„Megint lőnek, puffogtatnak,
Porszórás csupán a tatnak.”
„Nem túl sok IQ lehet lenn!
Van élet, de értelmetlen.”


„Micsoda?! Értelmetlen élet?! Beszóltál, te kis zöld görcs?! Űrdögi atomjaidra bontalak a neutronágyúmmal! Főparancsnok! Két szakasszal lerohanja a világűrt, a többivel pedig a környező kontinenseket süllyeszti a tengerbe! Én leszek a király! Világuraloooooom!!! Hű, de megéheztem! Mi van reggelire?” /Lord Esementh Hotdog, Nagy-Agyhalália főkormányzója/

„Tudod, kit süllyesztesz a tengerbe, te pukkancs-puding?! Felszántjuk a guanós országodat és beszórjuk talkshow-val, oszt’ napokon belül negatívba megy át az IQ-tok és kihaltok, mint a dínók! Legalább lesz kutyafuttató területünk és nem ide piszkít a tündibündi Fifikénk! Örülsz Fifi? Pacsi a papának!” /Herr Sturmunddrang Katzenjammer, Nyugat-Gerjedócia űberführere/

„El a kezekkel a cuplakkos kócsagoktól és a mezei bálnáktól! Levágni minden kezet, amely csak gondolni mer arra, hogy belerúg egy dombi rütyellébe dündürgés idején! Éljen a zöld! Bedarálni az emberiséget komposztnak! Egészséges trágyát a lápi nyofókaszulynak! Le az UFO-kal, éljen az természetesen üres űrkörnyezet!” /Dr. Sötétzöld Zubnyák, környezetvédelmi hiperaktivista és betanított hóhér/

„Szétrúgom! Mindent szétrúgok! Lálálálá… hrrr-grrr… ja, mi az? Lefejelem magát is, nővérke … hrrr-grrr… Mi az, mi van? Ki nem hagy aludni! Szétrúgom… sálálálááá… hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Chuck Norris/

„Élet a Földön?! Lusta surmók lakják! Szúrja a szemem az égett zsírszag, amikor a hasukra sütök!” /a Nap/

„Beszósz Nap?! Há kidöföm a szemedet, te sárgacsekk színű golyó! Megharaplak, ha mégeccer főkelsz, suttyó! A következő részben véged!” /Csák Nóri, szingli szénbányásznő és szappanopera rajongó/

„Eddig úgy tudtam, hogy a majomtól származunk, erre most meg azt terjesztik, hogy a földi embertől! Hááát… ha lehet, akkor én megmaradnék a majmos verziónál!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, te tőlem származol!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Vader majom! Majom Vader … hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Yoda mester/

„Van-e, lehet-e élet a Földön, a Földön kívül és akár még a kettő között is? És-e vagy vagy-e? Erről erősen megoszlik a véleményem. Sokam szerint talán, másom szerint meg nem kellene ennyire elkötelezetten gondolkodni. Üres-e az űr? Félig üres? Félig tele? Mi misták, se optik, se pesszik nem lehetünk, csak jektívek. Ob és szub értelemben egyaránt. Ha Ob, akkor Novoszibirszk. De mit szól ehhez a Jenyiszej? Hát a Léna? Ő, ha jól emlékszem, belefagyott Dimitríj hűtőszekrényébe. Hiába, veszélyes dolog ez az életen való gondolkodás! Sőt, már maga a céltalan gondolkodás is. Én magam pont ezért is vagyok leszokóban róla. Hmmm… miről is?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Az igazság odaát van, ideát meg nálam. Híd vagyok a kultúrák között. A pillér. Anyám is mindig rám támaszkodik. Ha az UFO-k végre szétlövik ezt a celebpocsolyát, ha kitakarítják ezt a médiaszemetet, akkor én maradok a zenit. Frady Endre meg a nadír. Anyám pedig nyugodtan nézheti a tévét és benne engem. Vivát világ, abcúg emberiség! Kettő pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hrrr-grrr… Vader … hrrr-grrr… majom! Vader … hrrr-grrr…” /az azóta még sokkal idősebb Yoda mester/

„Tévedtünk. A bazaltkő okosabb.” /Ufó Öfi, alien és az UFO függetlenített párttitkára/

Hantás hentes

Hantás hentes és a Jedi vérnyúl

Hantás hentes épp egy ebül
Szerzett pucolt pacalt abál.
Állat illat mindent elöl
Elöl-alul s hősünk alél
Le a gyomra. Hintáz gyomra
És leng, mint egyezeregy Imre.

Mért pont Imre?! Rímre való?!
Szív és velő?! Ide vele?!

Hintás hentes gyomon hever
Hőhaváriadúlt hóvár
Módon, midőn Rákos-meder
Kiönti őt s dűnemadár
Hirgén-horgán pacal-pecál,
Osztán egész Pécel pucol.

Jó, de mért nem hintás hintós,
Mért pediglen hantás hentes?!
Utóbbi csak beszél, beszél?!

Ajtó kinyit! Beszáll! Busz el!

* * * * * * *

„ Busz el! Busz el! Hát persze! Nehogy már mi szállítsuk el debil alanyi költők kritikusait! Mi vagyunk mi, közlekedési vállalat?! Ja, igen, az... de hát örülünk, ha nem esnek szét és nem égnek le a buszaink, nem, hogy elinduljanak!  Olcsó busznak sír a leve! Szegény ember vízzel utazik, úgyhogy ajánlhatom a menetrendszerű hajójáratainkat!” /Trazmányi Dönci, BKV buszsofőr és internetes troll/

„Mindig vannak költők, akiknek közvetlenül a Költészet Napi csúcsra járatás után és annak következtében épül le az agyuk. Ha ehhez még hozzávesszük a légkör hirtelen felmelegedéséből adódó fronthatást is, akkor nem csodálkozhatunk a teljes megbuggyanáson sem. Most ennek láthatjuk egy tragikusan szép példáját. Reméljük, hogy a költő a gondos kezelés hatására mielőbb visszailleszkedik a társadalomba és a színes kukák ürítése, valamint a kukásautó monoton berregése kisimítják lelkének ma még kócos-bócos redőit.” /Dr. Witéz-Előwárossy Winnetouné Csingacsguk Aranka, a Buggyant Költők Krízisalapjának (BKK) szóvívőnője/

„Ki a hantás, mi?! Az, hogy rádumálom a vevőt marhafelsál áron a szőrös tapsifülre, vagy sertéskaraj helyett a patkánytokaredőre, az nem hanta, hanem jól felfogott üzleti érdek! Az ő jó ebédjéről szóljon a róka, vagy az én családom haljon éhen?! Ez a kérdés, válasszatok! A pacalt pedig nem ebül, hanem ebtűl szereztem. Az életem kockáztatásával rángattam ki a szájából! Illetve, mivel nem engedte el, vele együtt belefőztem az abalébe! Ki kér egy harit?” /Dögkúti Trancsír, hentes és sintér/

„A költőnek még a gatyáját is leperelem a becsületem besározása és jó hírem megsértése mián! Kisbetűvel írt nevem az émelygő rosszullét kvázi szinonimájaként használva több, mint amit cizellált kispolgári lelkem elhordozni képes. Jogiutra necesse est!” /Dr. Egyezeregy Imre, az ELTE Imreológia Tanszékének docense/

„Mi péceliek messze földön híresek vagyunk a Rákos-patakból kipecázott, majd megpucolt és bepácolt abált pacalunkról. A nyúlpacalunk olyan híres, hogy más kontinensekről is felhőkben rajzanak a döglegyek, és külső világokról a Jedi lovagok, hogy megkóstolják. Szokták is mondogatni, hogy Többet Pécel, mint Erővel! Jó étvágyat! Höhöhö!” /Nyúlpáci Jabba, péceli főszakács és nyúlhorgász/

„Mmmmm… azok a mennyei pacalok! Még az anyám szájában is összefut a nyál! Neki persze könnyebb, mert kevesebb fog áll az útjában. Látja költő úr, ezt már szeretem! Ennek a versnek van bukéja, van tölteléke, van zsírja és veleje! Csak úgy rotyog benne az egészségesen gyomorforgató szaftos tartalom. Elolvasás után az emberben ott feszül a tunkolhatnék! Még egy kis fokhagyma a rímek közé, és akár hét pontot is tudok rá adni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Vííííjjj, víííjjj, víííjjj… Rotty-potty!” /szállva pottyantó dűnemadár/

„Hűűű, te nyavalyás dűnemadár, halántékon rotyiztál?! Hiába menekülsz a felhők fölé, lerúgom a fejedet! Sutty! Na ugye! Látod-látod? Nem?! Ja, hát fej nélkül tényleg nehéz…” /Chuck Norris/

„Miért csak Pécelről ír a költő úr?! Albertirsáról miért nem?! Budapestről délre talán már nincs is élet?! Fulladjon bele az abált péceli nyúlpacaljába, mi meg addig átbeszéljük a tanulságokat! Albertirsaaaaa!!!” /Irsai Albert, albertirsai pályaudvari sínköszörűs és Digi TV ügynök/

Bibliakör

Jézus szóit a nép úgy ett-
-e, mint éhes tyúk a kölest.
Beszélgetés erről búgyet
Most pénteken fél héttől est-

-e fél nyócig. Nyócig is tán,
Amit feljegyezni kéne,
 Legyen rajt a 'to  do' listán:
„Pont én ne mennék el, én-e?!”

(„Tyű!”)


időpont:  2013. április 12. (péntek) 18:30
cím:  XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

Tigris a tintatartón

Tintatartón tigris tülköl.
Balettozna, de hát tüll köll
Ahhoz s cipő, amely balett,
S lélekben bár kisbaba lett,
S gyermekszívvel táncikálna,
Akár jégen gumibálna,
Vagy mint hiperaktív Avon
Tanácsadónő a havon,
S szeme pár szőrtelen tar tó
Módján csillog, s tintatartó
Billen s önti szét a tust a
Padlón, mégse táncol. Lusta.


„Hogy fér el egy tigris a tintatartón?! Kis tigris?! Koreai? Észak-, vagy dél-koreai? Mindegy is, ez világpolitikailag veszélyes, költő úr! Nem fél, hogy egy hőkövető atomtöltet áttörvén az olvasószemüvege üvegét beleáll a hangyányi agyába?! Főhatóságom a legteljesebb mértékben elhatárolódik! NEM ENG.!” /Tompafőy Taploncz, főcenzor és vonatkerékpumpáló/

„A lustaság fél egészség. A lusta embert könnyebben utoléri a sült galamb, mint a hamar munkát, ami ritkán rikkant. Gyors munkához idő kell és amit holnapután megtehetsz, azt kár lenne már holnap összecsapni. Ej, mennyi mindenre ráérünk még!”” /Pató Pál, úr/

„Felháborító az a sztereotípia, hogy a mi tanácsadónőink hiperaktívak lennének, a nyakára járnának és az idegeire mennének az ügyfeleknek! Egyszerűen jók a termékeink, úgyhogy természetes, hogy bemászunk az ablakon is, hogy eladjuk a tyúkszem kotkodácsoltató és a lúdtalp gágogtató krémünket, valamint a csapból folyva tukmáljuk a narancsbőrharisnyánkat és a tokasüllyedést visszaemelő csodaporunkat! Megállj Frady Endre, küldöd te még a feleségedet a mi áruelosztó székházunkba!” /Pipere Puttonyka, Avon főtanácsadónő/

„Tudom, hogy sokan utáltak, de én mentettem meg a brit birodalmat ettől a dekadens penetrációtól. Ha még élnék, Frady Endrét éppen úgy lövetném, mint egykor a Falkland szigeteket! Abcúg gyengék!” /Margaret Thatcher, alias Vaslady/

„Nein! Achtung! Verboten! Hande hoch! Der Poet kaputt! Das ist Lebenschmittel oder Tannenbaum möchte Anschluss! Gelbe Karte für Schweinschteiger am Bayern Mönchengladbach von der schöne Ungarische Wirtschaft! Pusta! Gulasch! Das Idiot! Nein!” /Karl-Heinz Vatermörder, der Mercedes Faktorführer im Ketschkemet/

„ Urbi et orbi et tigre tangere tintaretto summa cum Niki Laudeamus igitur via Messi et vita Maradona verita Evita ego Paternoster da pacem ne cesse est apage poetas morituri memento cantare volare tutto mobili! Amen!” /I. Francesco Vaticano/

„Nem kenyerem a dicséret, úgyhogy most sem áll fenn az éhenhalás veszélye. Anyámnak ugyan tetszett, mert az első sor már-már majdnem szellemes alliterációja után elküldtem lefeküdni, de amit én a másodiktól a tizenkettedikig kiálltam, ahhoz képest Dante pokla egy óvodai vattacukros babazsúr. Ennyit írni egy tintatartón henyélő lusta tigrisről?! Bár a költő bizonyulna ilyen lustának egy szibériai munkatáborban! Ez az, málenkíj robotot a fattyúnak! Mínusz tíz pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robika! Ne verd már üvöltve és vörös fejjel azt a klavija izét! És ne habozzon a szájad, mert összenyálazod a halálfejes pizsamádat! Gyere lefeküdni, oszt' reggel majd újult erővel szidhatod az első utadba kerülő szerencsétlent! Na, mit meséljen neked anyuci? A kedvenc belezősödet? Gondolhattam volna!” /özv. Puzsérné, a kritikus anyukája/