Lévi Mózes találkozása Istennel

Megy a nyáj a legelőre,
Mózes kocog legelőre
Látva, csipkebokor lángol
S hidegvérrel, mint egy ángol,
Odamegy, hogy megtekintse,
Hátha ez a pampa kincse.

Látja, hogy e pusztai gaz
Izzik, de nem ég el, igaz,
Hogy e csoda mögött nagy ok
Rejtőzik, maga a Vagyok!
„Vagyok, aki Vagyok!”- hallja
S remeg tetőtől az alja…

„Szent ez a hely, vedd le sarud,
Mert különben rád jár a rúd!
Itt a botom, csapjál tízet,
Nyisd ketté a tengervizet,
S ha majd néptől roskad part itt,
Csapunk Pusztajáró Party-t!

Tudom, kietlen e katlan,
Ám lesz manna számolatlan,
S mind e mellé majd még jár a
Tíz parancs két kőtáblára.”
Mózes hangja, sírós-imás:
„Nem mehetne valaki más?!”

„Nem, Mózes fiam, nem mehetne! Te mész. Meg van írva. Költő gyermekem, te meg már megint nem figyeltél! Mózes már rég mezítláb volt, amikor bemutatkoztam neki és elmondtam, hogy ki Vagyok. Sebaj, ez ezerszer-ezeregyszer még megbocsájtok.” /az ÚR, aki Vagyok/

„Átkozott Mózes, hát ez a hála, amiért az apám kitaníttatott a legjobb egyiptomi egyetemen?! Fogod magad és elcsábítod a jó, olcsó munkaerőnket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba?! Mi meg maradjunk itt a mindig oldalazó, kétdimenziós korcs munkásainkkal?! Fogadjunk, hogy ezt az akciót is az a galád Soros pénzelte! يغرق في البحر الأحمر!!!” /II. Ramszesz fáraó/

„Ez se én voltam, de úgysem hiszitek. Reménytelen banda!” /Soros György, multimilliárdos/

„A ram... hukk... nem szesz... a rum... hukk... a szesz... úgyhogy a... hukk... fáraó... hukk... valszeg... i i rumszesz... hukk... lehetett... hukk... Iner... hukk... iter... hukk... neterpellálok...” /Tömény Tibor, OKJ-s képzésű történész és országgyűlési képviselő/

„Először égő csirkebokornak olvastam, és ahogy elképzeltem magamat grillezve, úgy megijedtem, hogy megszúrtam az ujjamat és száz évre bealudtam, úgyhogy ezt a kommentet most nem is én írom, hanem egy álomfejtő médium, a vasorrú Slagovácz néni a hetedikről.” /Csirke Józsika, a Tíz Csapás Teológiai Szakmunkásképző 2.c. osztályos tanulója/

„Mindig Mózes a főszereplő, mi meg csak biodíszletként vagyunk megemlítve, pedig nélkülünk őt sosem tartotta volna senki nyájas embernek!” /Mózes nyája/

„A zsidó-keresztény kultúrkör újabb gyöngyszemét izzadta ki magából a kagylóként költő költőóriás. A bukolikus és rusztikus birkapásztorkodás nemes egyszerűségét a spiritualitás hitéleti magasságaiba emelő lánglelkű poéta csipkebokori érzékenységű lelke önfeledt önfegyelemmel lubickol a választott népi létlíra malasztjában. Kívánom, hogy minél több ilyen művet kántáljanak az irodalmi kánon Kánaánjának felkent kántorai!” /Gyurgyalag Gyöngyi, középiskolai magyartanár és gyöngyhalászati idénymunkás/

„Kétségtelen, hogy akár a Hamletet, vagy az Ember Tragédiáját is át lehet írni ’egyszerűsített változat egysejtű bulvárcelebeknek és plázacicáknak’ verzióban, de Frady Endre, aki az emberiség tragédiája, ebben a műfajban is olyan alacsonyra tette a lécet, hogy a vakondok úgy lefejelik, mint szórakozott műugró az üres medence alját. Anyám szerint egyetlen műugró sem szórakozik azzal, hogy fejest ugorjon az üres medencébe, de szerintem ennek a szellemi dögvészbe oltott spirituális sáskajárásnak az elolvasása kiválthat ilyen tüneteket. Frady Endre költészete a XXI. század tízcsapása!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A brüsszeli ’Égő csipke’ bokorugró versenyen már egy mózeskosárnyi répát nyertem! Bár a has szőröm párszor megperzselődött, de azért köszönöm, hogy elmondhattam!” /Tapsi Tibor, az Uniós Házi Nyulak Európai Megmérettetése (UHNYEM) többszörös bajnoka/

„Az Úr először engem küldött, de miután egyből agyonütöttem a fáraót és hadseregét egy piramissal miáltal okafogyottá lett a tízcsapás, meg kellett szakítanom a jelenetet, visszatekernem az idő kerekét, és a végső változatban már a Mózes nevű srác ment helyettem. Én addig elválasztottam egymástól a kontinenseket.” /Chuck Norris/

EB láz

Mindjárt jön a foci EB,
Fogadóirodák várnak:
Add a zsebnek, mi a zsebé,
S áldozzál a Tippmix Gyárnak!

Első ellenfél az osztrák,
Azt hiszik, hogy rajtunk lóg orr,
De jön Böde Dani, oszt’ rák
Módján hátrál meg a sógor!

Na, ki lesz a következő?
Izlandról pár bálnás viking,
S Gera láttán bőgnek: „Ez ő,
Minket leröhögő Víg King!”

CR7 most nem veszi át
Labdáját, hol Guzmics terem,
S nyeli el Portugáliát
Magyaroknak ásott verem!

Ezután, ha végre Dzsudzsák
Is kap egy kis dopping-szurit,
S jobban hajt, mint ahogy tud, zsák-
-számra a hálókba gurít.

Három újabb nyerés után
Előttünk áll nagy finálé!
Európa bámul bután,
Hun-szittyaföld mégsem málé!

EB döntő: magyar-germán!
Bosszút állunk, Puskás, Czibor!
Rút balsors minket nem ver mán,
S folyhat végre győzelmi bor!

„Jaj, költő úr, könnyeket csalt a szemembe, mert az én szegény Fifikémet is az ebláz vitte a sírba! Hiába oltattam be Mészáros doktor úrral, egyik nap még mindent televizelt, másnap meg már az ő tetemét vizelte le a házmester macskája, az a dög Kulimász!” /özv. Huttingerné, nyugdíjas műlovarnő/

„What a stupid poem! We eat Hungarians for breakfast!” /CR7, a Real Madrid portugál futballdroidja/

„Megakadunk mi a torkodon, te zseléfejű hisztigép! Ha sokat rinyálsz, földhöz váglak, oszt’ pofára esel, mint a zsíros kenyér!” /Böde Dániel, a Ferencváros válogatott centere/

„Költő gyermekem, ne kergess hiú ábrándokat! A te honfitársaid, a kedves magyar nyájam akkor nyer majd Európa bajnokságot, amikor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Higgy Ézsaiás prófétának és inkább az olaszokra fogadj! Én is azt teszem. Forza Vaticano!” /Ferenc pápa/

„Ezen a futball dzsemborin mi is kint leszünk, és ha azt látjuk, hogy valaki rossz szándékkal és felfújt labdával közelít a kapunk felé, azt terrorista gyanús elemnek nyilvánítjuk és ott helyben megsemmisítjük! Lehet, hogy a közvetlen környezetében más is elpusztul, de ilyen áldozatokat készek vagyunk meghozni! Életüket és vérüket!” /Csávás Kálmán vezérőrmester, a Gól Elhárítási Központ Kerozinos Osztályának (GEKKÓ) megelőző csapásmérési igazgatója/

„Mit foglalkozunk ilyen elfajzott kozmopolita labdakergetéssel?! Európával nem játszani kell, hanem lerohanni! Szárazföldi csapataink nyereg alatt puhított lóhátról visszafelé nyilazva elfoglalják, földig rombolják és import sóval bevetik Brüsszelt, leigázzák Eurázsiát, majd kikiáltjuk a Nagymagyar Hunszittyiát! Az eurót megszüntetjük és bevezetjük az eurázsiót! Mi leszünk a mesterek és mi fogjuk a világot tanítani! Móresre! Tyia, tyia, Hunszittiya! Hunszittyia a hinszittyiaiaké! Hé, még egy pohárral ebből a méregerősből!” /Őstűz Ödön, tömbházmester és a Vereckei Vitézek Clubjának (WC) fősámánja/

„Hazaffy szíveket megdobogtató vers! A nemzetóriás költőgéniusz nem facázza a lacát, nem falazza a köntört, hanem pejsliből megmondja a frankót egyenest bele a pacekba, hogy nyerünk, hogy mi vagyunk a legjobbak, hogy éoéoééééé!!! Az általános iskolák kötelező labdarúgóórái ezentúl induljanak ennek a versnek a nemzet nagy tárogatóművésze, Betyár Benő által megzenésített verziójával! Dalra magyar! Arccal a labda felé! Éljen a zenés nemzettestedzés!” /Hazaffy Hunor, a Kulturálatlanságtól Undorodó Kurucok Alapítványának (KUKA) művészeti szegmensvezetője/

„Te jó ég, amíg ennek a telenyálazott itatóvályúba fulladt elmebeteg szirtihörcsög szellemi szintje alatt teljesítő versnek a hatására kimentem hányni, az őrizetlenül hagyott anyám is elolvasta, és most kéthavi nyugdíját fel akarja tenni a mieink végső győzelmére! A Tippmix állítólag 250-szeres szorzóval fizet! Frady Endre bárgyú tehetségtelensége immár nem csak az agyra, de a pénztárcára is veszélyes! Felebarátaim, óvakodjatok a költőtől!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban egyszer beálltam focizni. Sajnos műszálas zokni és tornagatya volt rajtam, így akkor töltést rúgtam a labdába, hogy az felszikrázva és hangrobbanva szakította át a hálót és tűnt el a szemünk elől. Így találtam föl a gömbvillámot.” /Chuck Norris/

Hőutáló szonett

Boldog most a perzsa sah, ő
szereti, hogyha nő a hő,
mert tágul az olajkincse,
ám én jobb szeretnék finn-cseh

jégkorongot nézve fázni,
vagy hűs brit erdőben száz Ni!-
-lovag nyirkos heringével
szelni meténget*, mi ével;

tán lebegni jeges tavon,
s hattyút fagyasztani Avon
folyó szomorúfűz fáin,

az volna csak igen fájin,
s nem zaklatna hónaljnyirok,
miközben épp verset írok!

*meténg vagy télizöld (Vinca)

„Költő úr, drága, nagyon köszönjük az építő javaslatát, hogy ezentúl heringgel szabjuk méretre a meténget, mert mi eddig uborkával és nyers lapcsánkával próbáltuk, de annyira se ment, mint magyar fociválogatottnak a góllövés! Egy gondunk van, hogy nálunk Mödönyfalván a Büdös-patakban nincs hering, csak béka! Jó lesz az is, vagy írjunk a londoni rokonainknak, hogy mégis küldjenek inkább heringet?” /Hónalji Huba, a Mödönyfalvi Autodidakta Meténgnemesítő Intézet (MAMI) betanított főtechnológusa/

„Szonett, szent szilikózis, szonett?! Ez a szellemi mocsárláz úgy szonett, ahogyan én vírusos napszúrás elleni kenőcs vagyok! Ha anyám olyan gondatlansággal hozott volna világra, mint Frady Endre ezt a hőre sötétedő művét, akkor én most formalinban úszkáló fiatalkori csontváz lennék az orvosegyetem retardációs tanszékén! Nem bírom! Mikor nevez végre már ki a Közép-Abszurdisztáni Kritikusok Intézete (KAKI) helyettem valaki mást a Frady Endre életmű agyagba döngölésére?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bohužel jsme nemohli hrát proti finským týmem, protože jsme ztratili proti USA ve čtvrtfinále.” /Pavel Krtek, cseh jégkorong ex-center és szakíró/

„Valitettavasti emme voineet pelata Tsekin joukkue, koska he menettivät vastaan USA puolivälierissä.” /Paavo Mikkamakkinen, az IC Rukkola Lahti válogatott jégkorong kapusa/

„Mindketten azt mondják, hogy szívesen játszottak volna egymás ellen, de a csehek sajnos kikaptak az amerikaiaktól a negyeddöntőben.” /Szószátyár Szidolin, szinkrontolmács és fordítókorongőr/

„Nem az a baj, hogy mindenről minden eszedbe jut (menzásokkal előfordul), még az sem, hogy a szabad asszociációidat rímbe szeded, hanem hogy lábjegyzetben botanikai kiselőadás helyett nem a dílered elérhetőségét adod meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nana, F. Petike, nana! Engem ne feszegessél kiscsákó, mert feszült leszek és a Szent Eksztázis templom feszületére esküszöm, hogy hamar a pocakodnak feszül a bökőm, ha tovább fesztiválozol! Oszt’ akkor megint mehetek gyónni!” /egy magát megnevezni nem kívánó ex-Stasi-s ügynök és meténgdíler/

„Ne civakodjatok, amikor fénykardozni is lehet! Engedjétek magatokba az Erőt és oszlassátok el a kételyeiteket!” /Anakin Skywalker, a Világegyetem Erő Szakos hallgatója/

„Mi, titkos meténg ültetvény?! Hol?! Riadó! Költő úr, maga meténg származékok hatása alatt költ?! Mondjuk, ez sok mindent megmagyaráz, de maga még többet is meg fog magyarázni a páncélautónkban az átképzőtábor földvára felé félúton!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Retardált Alanyi Költőket Laposra Agyaló Parancsnokság (RAKLAP) pofonügyi főelőadója/

„Melege van, költő úr?! Valami bűzlik Hunniában?! A szalonnabüdösre izzadt ruhájából nem jön ki a szagos só?! Használja a Vesszen Trianon Kft ’Három Tenger’ típusú mosógépét reklámáron! Olcsó mosógépnek híg a leve! Ha nem válik be, akkor mindent visszafizetünk! Mindent vissza! Nagy-Magyarországgal a mosógép is tovább el!” /Szittya Szütyő, gyulatáltos és mosógép szerelő/

„Fentieket olvasva tényleg agyrothasztó meleg lehet Magyarországon… Takarjam el a vádlimmal Napot, vagy hagyjam, hogy főjenek csak tovább a saját levükben?” /Chuck Norris/

Kompót-ország

Kompót-ország Abszurdisztán
S Mutyifölde között ingáz.
Jövőjében nincs, ki hisz tán,
S szaga, mint székrekedt kíngáz.

Pimpós bele tiszta penész,
Korrupció tartja egybe.
Mind, ki fosztja, „szintén zenész”,
Sittre ezért egy se megy be.

Ki tehette, régen elment,
Aki maradt, nem tudja mért:
Az Úr elnéző s tán felment,
S nem zuhan le csapás, a mért?

Zagy tör be majd rothadt léken,
Sárrá lesz a por és homok,
S nem marad e lápvidéken,
Csak málló stadionromok…

„Hát igaz, ami igaz, költő úr, amikor én székrekedés közben kínlódok, akkor a pimpós belemből olyan gáz szivárog elő, hogy attól még a dögevő madarak is lehullnak az égből! Olyankor nekem kell elfogyasztanom az elhullott állatokat, hogy megmaradjon az ökológiai egyensúly. Ilyenkor viszont muszáj meginnom pár liter kompóttal erjesztett mohapálinkát, amitől viszont nemcsak az saját belső egyensúlyom borul fel, de én magam is.” /Dögkúti Tömény, erdész/

„Szórakozik a Hatóságommal, költő polgártárs?! Ady Endre komp-ország és Frady Endre kompót-ország, mi?! Azt hiszi, hogy nem vesszük észre a párthuzatot, vagy mit?! Stikában uszályt szít és sok gyáva nyuszit uszít?! Korbácsolja a hangulatot és lehúzza az ideológiát?! Maga politikailag veszélyesebb, mint három Népszabadság vezércikk! Holnap hajnalban magára húzott vizes lepedőben befárad a Hatóságomhoz két egyforma pofonért!” /Csávás Kálmán táborszernagy, a Negatívizmus Elleni Riadóegység (NER) függetlenített párttitkára és ideológiai ökle/

„Áááááááááállítsa máááááár leeee valakíííííííí ezt aaaaa forgóóóóóóó koporsóóóóóót…” /Ady Endre/

„Az én erjesztett kompótom is megpimpósodott! Ez nem életszerű, úgyhogy itt aknamunka történt! Nyilvánvaló, hogy a tudjuk kik merényeltek! Gyorsan írok is egy névtelen levelet és feljelentem őket! Bűnhődjenek a hitvány pirézek!” /özv. Hörcsög Hubáné Habszájú Hedvig, nyugalmazott házmester/

„Az elmúlt bő negyedszázad ismeretében újra csak azt mondhatom: Tetszettek volna forradalmat csinálni!” /Antall József, néhai miniszterelnök/

„Ady pesszimista komp-országa Frady Endrénél immár pót komp-országként, azaz kompót-országként lebeg a totalitárius reményvesztettség langymeleg miazmás pocsolyájában. A korrupció bűzhödt kipárolgása rátelepszik a költő lelkének érzékeny húrjaira és elrozsdásítja a pengetés tiszta hangjait. A bús poéta a járt utat a járhatatlanra cserélve látja meg az alagút végét és mindjárt beér. Igazi mazochista sötétséglíra! Szuicid hajlamúaknak csak kezelőorvosuk jelenlétében ajánlott!” /Delej Dezsőné Szilaj Szerénke, a Citromba Harapott Nihil c. kortárs irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

 „A nyilvánvalóan elmegyógyintézeti kezelés előli szökésben lévő Frady Endre magát költőnek gondolva versnek szánt gusztustalan förmedvényt hagyott a világirodalom küszöbe mellett. Anyámat mindenesetre figyelmeztettem, nehogy belelépjen! A vers maga, ha eltekintünk attól, hogy szélsőségesen káros a józan észre és visszafordíthatatlan retardáltságot eredményez, Frady Endrére teljesen veszélytelen, mert neki már úgyis mindegy! A gyanútlan olvasóknak viszont az ég irgalmazzon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Poéta gyermekeim, ne aggódjatok a földi igazságtalanságszolgáltatás miatt! Az utolsó napon majd mindenki igazságosan kimért adagokban kapja meg a magáét. És persze természetesen irgalmazok, akinek irgalmazok.” /az Úr/

„Ó Uram, azon az utolsó napon segíthetek neked fejbe rúgni a bűnösöket?! Irgalmatlanul pokoli fejfájással jajgathatnak majd a kénköves bográcsaikban!” /Chuck Norris/

"Aki maradt, nem tudja mért" ?! Radnótival üzenjünk Frady Endrének, hogy ő is megértse:
"[...] de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Sajgó lábujj

Lovamra, ha ütnék rá „Gyí!”,
Néki úgy korántsem fájna,
Mint bal lábi körömágyi
Veres duzzanatom „Jáj! Naaaa!”

Sántíttat e sajgó lábujj,
Mint plüssnyúlt a kisült elem.
Jó olvasóm, el ne kábulj,
Inkább érezz együtt velem!

Belőlem sok orvos megél,
Fél sebészkar rajtam tanul.
Vettem Ebrimycint. E gél
Meggyógyít orvostalanul?

Félek, hogyha gyér e zselé,
Nem jó vége lesz a dalnak:
Megyek doktorhadak elé,
S végül mégis megvagdalnak...

„Ne reménykedjen költő úr, hogy el tudja kerülni a találkozásunkat! Már elő van készítve az injekciós tű és a szike! A paraszolvenciáért előre is köszike!” /Dr. Trancsír Richárd, az Utolsó Kenet Klinika sebészetének nagylábujj specialistája/

„A plüssnyúl rézfejjel határozottan tartósabb! Illetve Duracell elemmel! Mekkora mázli, hogy az emberek hamarabb megveszik a hazug reklám hatására a sánta plüssnyulat!” /Duma Dezső, reklámszakember/

„Micsoda, ez a kutyaütő költő most már lovakat is verne?! Gyula, ereszd neki a Rárót, hadd lambadázzon a patáival az ebugatta fattyú fülei körül! Ki nem állhatom az állatokat ki nem állhatókat!” /Gyűlt Gyuláné Véres Veronika, a Gyíkszentjenői Állatmenhely Szövetség (GYÁSZ) humánpolitikai igazgató helyettese/

„Az Ebrimycin gél jó döntés volt, költő úr! Magas primicin és lidokain tartalma miatt a lábujja egy napon belül vagy lelohad, vagy lerohad, de semmiképp nem marad hatástalan!” /Dr. Lídó Káin, gyógyszervegyész/

„A nyavalyás bátyja Ctrl+C Ctrl+V-vel elplagizálta a férjuram találmányát, de előzőleg úgy agyonverte, mint Dávid a Góliát!” /özv. Dr. Lídó Ábelné Prím Mici, a csak eggyel és önmagával osztható kisnyugdíjas/

„Fájó és duzzadt lábujjat paradicsommal kell borogatni, mert az a természetese közege. Hiszen már az első ember lábujjáról is megmondatott, hogy odutta vola neki paradicsumut házoá!” /Vaják Vince, táltos természetgyógyász/

„Együttérzésem, sőt szimpátiám, Költőúr! Kein para, aber paradicsom. Avagy "az Úr adotta vala tenéked gyimilcset, gyulladott ujjad beágyazandó napszállatván pitymallásig, hogy fél lábbal már a paradicsomban érezhessed tennen magadot. S látá vala az Úr, hogy ez így jól vagyon." Ha meg mégsem jön be, még mindig felkeresheted Dr. Trancsírt, hogy pariban lehess a Deák Billel.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a bűzhödten gennyező végtaglíra?! Anyám szerint nagyon rossz lehet egy lábujjfájás, de szerintem a lábujjfájós költő lábujjfájásának költés általi rátukmálása a nem lábujjfájós olvasókra sokkal rosszabb! A gyógypoéta úrnak javaslom, hogy a lábujj műtétét ne ugyanazzal az orvossal végeztesse, aki korábban az agyát operálta, mert az a beavatkozás szemmel láthatóan sikertelen volt! Remélem, hogy Dr. Trancsír nem csak szikét használ, hanem benzinmotoros láncfűrészt és walesi bárdot is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy aligátor ráharapott a nagylábujjamra. Azóta egész Texasban neki van a legmenőbb műfogsora.” /Chuck Norris/

„Ma délben kénytelen-kelletlen mégis összefutottam egy sebésszel. Illetve én csak sántikáltam. Szerencsére nem Dr. Trancsír volt szolgálatban…” /Frady Endre, fájós nagylábujjú költőgigász/

Pí-dal

Új témánk, a mai napi,
Nem is lehet más, csak a pí,
Hiszen szép kerek kör körül
Pínek minden ember örül.

Átmérő szorozva pível
Nagy kerekded körré ível,
S átmérőnek píszerese
A kerület – ez nem mese!

  refrén:
  Piros píben több a pí-rost,
  Ne egyél más pít, csak pírost!

Pí végtelen tizedes tört,
S legyőz három egész testőrt
Kábé tizennégy századdal.
Píről, ó jeee, szóljon vad dal!

  refrén:
  Piros píben több a pí-rost,
  Ne egyél más pít, csak pírost!

(körtánc!)
 

„Egy hagyományos π-versben az egyszerű olvasó közismerten arra számít, hogy az egymást követő szavak betűinek száma a kör kerületének (περιοχή) és átmérőjének (διάμετρος) arányát kifejező természeti állandó egymást követő (valahány) tizedesjegyét örökíti meg a nagytudású költő memoriter jelleggel. A mi nagytudású költőnket azonban közismerten nem érdekli, hogy mire számít az egyszerű olvasó. Merjünk unortodoxnak lenni!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkolégája/

„A költő igazi médiumként összerezonálva a világenergiával, jól érzi, hogy a Föld szívcsakrájában dobogó kő lüktetése keltette csí és jin-jang mellett a legfontosabb spirituális töltekező ballasztanyag a pí-rost. Rendszeres fogyasztása jelentősen megkönnyíti lelki salakanyagaink fájdalommentes visszakeringetését a nagy szellemi körforgásba. Hangolódjunk rá mindannyian a nagy piros szinuszos hullámhosszra!” /Dr. Badra Wanganda Cugehőr, a Jógi Egyetem rektora/

„Tegnap ebédkor kicsit túladagoltam a pí-rostot és azóta egyfolytában itt rostokolok a mellékhelyiségben. A tizenötödik púpozott bilivel épp az imént döntöttem meg az ülve nyomás világrekordját, bár a fent említett ajzószer miatt nyomnom sem kell, inkább csak megpróbálom visszatartani. Sikertelenül. Valaki hozna még pár tekercs papírost?” /Vastagh Béla, testépítő és nehézgépkezelő/

„És mégis megy a hasam!” /id. Galileo Galilei, galileai pí-rost termelő/

„Kelj fel és járj gyakrabban vécére!” /épp arra járó ismeretlen galileai próféta/

„Frady Endre, a geometriai líra úttörője ismét hiányt pótol azzal, hogy betölti a saját maga által keletkeztetett piros kör alakú űrt. A Ludolph féle szám ilyetén történő mélylélektani körbetáncolása szenzitív szakralitást szór szerteszét és az olvasó úgy érzi, mintha pirospozsgás rostos píbe harapott volna. Igazi matematikai örömódának vagyunk a szemtanúi! Slágergyanús ez az irracionális szám!” /Éad Píné Verslábi Szinkópa, a Galileai Galileo Galilei Gimnázium geometria és galltanára/

„Ha sejtettem volna, hogy bő négyszáz évvel később ilyen klapancia keletkezik számomról, akkor a harmincöt tizedesjegyének fárasztó kiszámítása helyett inkább szórakoztató párbajban kaszaboltam volna le Frady Endre összes akkoriban fellelhető ük-ük-üknagyapját!” /Ludolph van Ceulen, német származású holland erődítményépítő, vívómester és matematikus/

„Az én orrom is piros és kör alakú!” /Rudolph the Red Nosed Reindeer/

„Ugye nem én fejeltelek le? Ja, persze, hogy nem, mert akkor már nem élnél!” /Chuck Norris/

„Hát ne halljam anyámat soha lóháton türkmén népdalokat szolmizálni, ha Frady Endrének 3,14 pontnál többet adok erre az ortopéd aggyal idedegenerált förmedvényére! Inkább legyen kocka alakú a szemgolyóm és ne lássak vele többé egy pí-vizes pincében pipáló piromániás pingvint se, minthogy ezt az irracionális számot kelljen használnom a térfogata kiszámításához!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Horkolok

Oly hangosan horkolgatok,
Mint egy kirgiz fűrésztelep,
Légrezgés köröttem a tok,
Saját zajom hajig belep.

El-elmarad légvételem,
S agyam oxigénhiányos.
Ki szerint ez nem lételem,
Rázza meg a Jedlik Ányos!

Éjjel tán légszomjan haljak?!
Álljon meg bennem a nyelet,
S legyek marsi csészealjak
Által lelt fúlt földi lelet?!

Soha! Inkább abbahagyom
S csendben alszom, no meg mélyen!
Horkolás sírt borítsa gyom,
S légzőmaszkom soká éljen!

„Mi ez a gipszeletlen ízlésficamtól megnyomorodott szellemi torzszülemény?! Mi ez a celebshowból visszamaradt kiürítetlen irodalmi éjjeliedény?! Ha Frady Endre úgy horkol, ahogy költ, akkor jaj annak a lakótelepnek, ahová befészkelte magát! Anyám szerint kereshetnénk a neten egy aranyos gyerekkori képet a kis dinamógatyás Jedlik Ányoskáról, de a tekintetem hatására inkább felvette a méregdrága CPAP légzőmaszkját és elment aludni. Így legalább ő nem horkol!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Milyen csészealjak?! Egy saját magam által felkonferált bulvárhír miatt egy főzőműsorban törjem össze a csészekészletemet a Palik Laci fején, mert nem tudok aludni a horkolásától?! Ez nagy marhaság lenne, de első a nézettség!” /Marsi Anikó, bulvárceleb műsorvezető/

„Alvási apnoéja van költő úr?! Nekem is az volt, de szerencsére orvoshoz fordultam és a betegséget a beteggel együtt megszüntető Dr. Guillotin egy csapással megszüntette a panaszaimat!” /Maximilien de Robespierre/

„Szerkezetemmel egy pillanat alatt lenyisszantom az önök fejét, és meg sem fogják érezni! Legyenek önök is elkötelezett guillotine használók!” /Dr. Joseph-Ignace Guillotin/

„Mi ez a fejetlen kommentelés?! Mi ez az agyatlan rímhalmaz?! Költő úr, magát a horkolásával együtt már rég be kellett volna tiltanom! Itt az idő, most, vagy soha! Tűz! Ja, az még a régi munkahelyemen volt? Na jó, akkor csak NEM ENG.!” /id. Csávás Kálmán, nyugalmazott hóhérparancsnok és tiszteletbeli betanított főcenzor/

„A guillotine nem humánus, hiszen az áldozat már jóval korábban tudja, hogy meg kell halnia. Az én áldozataim azonban egyik pillanatban még a másnapi bűncselekményüket és a monte-carlo-i nyaralásukat tervezgetik, a másik pillanatban pedig már anélkül, hogy észrevennék, a fejük már teljesen máshol száll, mint amerre ők fekszenek. Egy rúgás az egész!” /Chuck Norris/

„A makszból veszi ki a zokszigént, teccikérteni?! Brit tudósok már régesrég megállapították, hogy az oxigén sejtméreg! Nade ezt hogy magyarázzuk el a tüdőnknek, he?! No, aludj békében Költőbá!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„LÁGY A SZÁJPADLÁSA? HORKOL? VEGYEN MOSÓMEDVÉT! VOLT EGY SÓGOROM SLASNYI TROPÁNCSKÁN, AKI ZÁRVA TALÁLTA A MOSÓMEDVE BOLTOT, ÉS AHELYETT, HOGY MEGVÁRTA A VOLNA A NYITÁST, INKÁBB HAZABICIKLIZETT, LEFEKÜDT ALUDNI, DE ÚGY HORKOLT, HOGY RÁSZAKADT A PADLÁS! MAJDNEM MAGHALT OTT HELYBEN, DE SZERENCSÉRE A MENTŐ IDŐBEN ÉRKEZETT ÉS CSAK A MOSÓMEDVE BOLT ELŐTT ELHALADVA LEHELTE KI A LELKÉT, MERT A KANYARBAN KINYÍLT A MENTŐ AJTAJA ÉS Ő BEZUHANT A MOSÓMEDVÉK KÖZÉ A KIRAKATBA! RONDA EGY HULLA VOLT, DE A TEMETÉSE SZÉPRE SIKERÜLT!” /Pepin bácsi, a Sörgyári Capriccio üvöltő sógora/

Bringás terrorista

Bringa vallásúak ne olvassák!

Ma délután a családommal hazafelé autózva az anyák napi körutazásból a Tétényi úton haladtunk a jobb oldali sávban. Sokkal lassabban cammogtunk, mint a bal oldaliak, mert az előttem tüttyögők nagy nehézséggel kerülgettek egy nem túl szabályos kerékpárost, aki nem mindig haladt az út szélén és emellett még kacsázott is kicsinyég. Amikor én jöttem sorra a kikerülésben, a srác épp az út közepe felé sodródott, úgyhogy figyelmeztetően rádudáltam. No, ez annyira fölpörgette benne az adrenalint, hogy beledőlt a pedálba és látszott, hogy mindenképp utol akar érni minket némi elégtételt veendő. Erre minden esélye megvolt, ugyanis a Bikás park környéke tele van hosszan tartó piros lámpákkal. Az elsőnél simán bevágott elénk, de mivel a lámpa zöldre váltott, kikerültem és mentem tovább. A központban azonban sikerült keresztben elénk állnia és üvöltve követelte, hogy szálljak ki. Én mutattam, hogy csak azért dudáltam, mert nem az út szélén ment, a feleségem pedig azt, hogy két kisgyerek is van a kocsiban. Erre tovább ordibált, de mivel a lámpa zöldre váltott, visszatolattam, kikerültem és elhajtottam...

Szerencsére ekkor feladta az üldözést és elment a Kelenföldi pályaudvar irányába. A lányaim félelmünkben még zokogtak egy kicsit, de egyéb bajunk szerencsére nem történt...

Kár, hogy a normális és egészségesen élni akaró kerékpárosok hitelét ilyen alakok rombolják...

Újra itthon...

Újra itthon van a Géza,
(Hamar harmadoltak neki!)
S oly álláshirdetést néz a
Neten, ami nem a Meki.

Kulimunkát félrelöki,
Ám helyzete mégsem a vert:
Megpályáz egy bankelnöki
Posztot s felhív néhány havert.

Hallom, említ pár nagy nevet…
(Enyvkezek enyvkezet mosnak?)
- Képzeld, kineveznek – nevet –
Közpénzügyi Főbiztosnak!

Börtön után újra itthon,
S teljesül a legfőbb álma:
Offshore-zsebben hazavitt Hon!
Állam kontraszelektál ma...

„Mélyen tiszteletlen költő úr! Válogassa meg a szavait, mert könnyen megütheti a bokáját! A szólásszabadság ellenére javaslom, hogy gondolja át a véleményét! Kinek hisz maga, a hivatalos kinyilatkoztatásnak, vagy a saját szemének?! Lenyúloncz Géza nem rokonom, és bár bizonyos szempontból az unokaöcsém, de nem volt sikkasztásért elítélve, és különben is harmadolással már letöltötte a büntetését, így érthetetlen, hogy miért ne lehetne a szakértelmét felhasználva a közjó érdekében, kizárólag a tehetsége folytán felelősségteljes pénzügyi posztra helyezni?! Mindkettőnk pénztárcája nyitott könyv és plusz-mínusz pár százmilliárd forint pontossággal minden fillér ránk bízott közpénzzel el tudunk számolni! Magával meg le!” /Lenyúloncz Gyula, a Pannon Univerzális Bank (PUB) elnök-igazgatója/

„Ne húzza föl magát Gyula bá'! Odabent szereztem pár barátot, akik vaksüket nyugdíjas külföldi turistát alakítva véletlen balesetnek álcázva bármikor elgázolják a verseit épp kiplakátoló költőt! Majd bedobunk valami gumicsontot, ami eltereli a sajtó figyelmét! Nem lehetne szervezni valami kerékpáros bankártüntetést?” /Lenyúloncz Géza, visszamenőleges hatállyal fedhetetlen előéletűsített Közpénzügyi Főbiztos/

„A másfél milliárdos sikkasztásért jogosan megítélt három hónapos börtönbüntetést az őrizetes példamutató magatartása miatt harmadoltuk és házi őrizetre mérsékeltük. Ezzel is cellaterületet szabadítottunk fel, amire nagy szükség van, mert rengeteg a tíz-húsz évre lecsukott visszaeső megélhetési bolti kenyértolvajunk.” /Csávás Kálmán, a Népnemzeti Börtönde és Igricverde (NB.I) fővezérigazgatója/

„Magyarország történelmét állandóan beárnyékolta a hazaárulás. A probléma mára megszűnt, mert nincs mit árulni. A haza biztonságos offshore cégeinkben van elhelyezve.” /Halivudi Rudi, kaszinócézár és filmguru/

„Nem értem, hogy a magyarok mit rinyálnak Trianon miatt. Akkor és ott csak az ország 2/3 részét vettük el, míg jelenleg a teljes Magyarország van épp lenyúlva és offshore cégekbe kihelyezve.” /George Clemenceau, egykori francia miniszterelnök/

„Tisztelt Lenyúloncz úr! Igaz, hogy a vakbél műtetem a krónikus műtőhiányból fakadóan másfél évet csúszik és a gyerekeim a hanyatló nyugatra kiszökdösött tanárok pótolatlansága miatt százhatvan fős csoportokban tanulják az idén kötelezővé tett azeri nyelvet, de ez számomra nem nagy ár a szülőfalum, Szügyrühvárda NB XIII-as csapata számára építendő húszezres stadionért! Mi, magyarországi deformáltak, működünk!” /Kripli Krisztián, nyugalmazott hóhérsegéd és betanított net-troll/

„Közpénz… hmmm… közpénz? Ízlelgetem ezt a szokatlan hangzású szót, de nem tudom, mit jelent. Mintha egy nyugat-európai tanulmányúton hallottam volna, de már akkor sem értettem. Mindegy, az unortodox gazdaságpolitikánkhoz nekünk nincs szükségünk ilyen ismeretlen mankókra! Offsória jobban teljesít!” /Zsíros Zsebenc, a Oligarcha- és Pénzügyi Nagyontrendi Intézet (OPNI) főkönyvelője/

"Közpénz -> kézpénz -> készpénz. Kész! Közöd?! Azért nem szabad mindent közpénznek venni!" /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Magyarországon a közpénz mindenki számára szent, ezért az emberek igyekeznek maguknak ereklyeként szerezni belőle egy részt, hogy bálványként imádhassák. Mi – némi szerény jutalék fejében – ebben segítünk nekik.” /Uzsora Rezső, a Keresztény Érzelmű Tőzsdecápák és Simónia Értékrendűek Galerije (KÉTSÉG) főpénztárosa/

„Ez a mű-mű tipikus esete annak, amikor egy tökéletlen agyú költő véletlenül ráharap egy tökéletes témára, de se kiköpni, se lenyelni nem tudja, így csak fel-felböffenve kérődzik rajta. Frady Endre elméje ismét tök életlennek bizonyult! Ha én ilyen pengével borotválkoznék, akkor a Csubakka hozzám képest egy frissen gyantázott meztelencsiga lenne! Anyám szerint kezdjek el henger alakú koporsóra gyűjteni, hogy annak idején, Frady Endre utókoraként majd akadálytalanul foroghassak a síromban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nemrégiben utolértem itt Texasban egy sánta kutyát is megkopasztó közpénztolvaj offshore lovagot és kapásból átrúgtam az indián rezervátum kerítésén. Jelenleg megskalpolt fejjel tüzes vizet koldul a falu széli Uff soron.” /Chuck Norris/

„Már bánom, hogy szóltam! Bocs, hogy élek! Bár a férjem révén egész jól...” /Lenyúloncz Gézáné Kisszmí Kati, McDonald's főrevizor és a Sajátláb nevű művégtag forgalmazó kft arca/

Dr. Mosogató

Jar Jar-ral jobban Jár! /Dr. Mosogató felvétele/

Bögrehalmom mosogatom,
Tisztul a sok csészeatom,
S tűnnek el a zaccos zsírok.
Asszem, erről verset írok.

Ha nem mosnék tálat, bögrét,
Dzsuva maradna meg dögrét,
S rút lenne, mint marhán billog,
Így viszontág minden csillog.

Lemon Jar jár poharaknak,
Amit mások elém raknak.
Mindig mások helyett mosok.
Van erre tán alapos ok?

Hogyne lenne, ez a munkám.
Külhonban jól megvagyunk ám.
Diplomámat nem használom,
Fizetésem mégis álom.

London nem is olyan drága:
Moszkva szint, vagy Nyugat-Prága,
S annyiba kerül egy mű-tök,
Amennyiért otthon műtök.

„Mamutra, jetire és dinoszauruszra szakosodott állatorvosként Londonban nem kaptam a diplomámnak megfelelő munkát. Itthon az orvoshiány miatt még vakbelet is műthettem, de Vak Béla játékvezető páciensem hálapénzének elfogadása után családostól menekülnöm kellett az orvosbárói kaszt bárkire lesújtó vasökle elől. Ehhez képest tök nyugis a kinti mosogatás.” /Dr. Géz Géza, a londoni West Hungary Pub mosogatója/

„A Töktermelők Szakszervezetének nyomására annyira magas lett a tök ára, hogy Halloween-re bőven megéri nagyüzemben műanyag mű-tököt termelni. Tök jó üzlet! A sznob magyarok veszik, mint a cukrot! Az osztrákoknak meg ’Hello Wien!’ felirattal árusítjuk.” /Mr. Unreal Pumpkin, mű-tök kereskedő/

„Költő úr, a Jar Gyár nevében köszönni meg az ingyen reklám! Remélni, hogy a Cif, a Bref és a Pur megütni a guta! Nem csoda lenni, velünk jobban Jár-ni! Höhö!” /Jar Jar Binks, csillagháborús konyhamalac és sajtófőnök/

„Hát milyen idegenszívű poéta az, aki a legősibb hungarikumot, a Pur mosószert kihagyja a verséből?! Már a legrégebbi reklámversünk, az ’Isa Pur es homu vogymuk!’, azaz ’Bizony Purral kell mosnunk, ha hamusak vagyunk!’ is a Pur dicséretét zengi! Purgatóriumba az ilyen fattyakkal, akik nemcsak hazát, de szívet is cserélnek! Hadd nyilazzam le hátrafelé mindet!” /Hunor Magor, gyulatáltos és vénaszkenneletlen ferencvárosi vezérszurkoló/

„Egy gondolat bánt engemet, Fradyt olvasva halni meg! Ne ily halált adj Istenem, ne ily halált adj énnekem! Hadd essem el én Frady tetemén s holttestemen át harapós csigák száguldjanak kivívott diadalra! Anyám szerint most már ideje lenne lejönnöm a szerről és befejeznem a hempergést a szintetikus műfű fehér csíkjai között! Azt hiszem, megtiltom neki, hogy legközelebb elkísérjen a Magyar Entellektüelek és Kritikusok Konferenciájának (MEKK) after partyjára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a társadalmi törésvonalak lánglelkű poétája ezúttal az eldologiasodott vadkapitalizmus bombasztikus élményzuhatagától és érzékgerjesztésétől megkövesedett idegvégződések elközönyösödéséről tol látleletet a karrierhajhászástól elgépiesedett faarcunkba. A szándékoltan egyszerű rímek, az ostobának megszemélyesített én az öncélú jólétkergetéstől elbutult emberiség szellemi generálpauzájára utaló kvintesszencia. A költő szerint mi mind könnyen pótolható konform mű-tökfejek vagyunk, akiken már csak egy citrom illatú agymosás segíthet, vagy valami más, ezzel egyenértékű, nyolc napon túl gyógyuló katarzis.” /Észmentő Eszmeralda, az Önfeledt Halálsikoly c. irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Én sosem mosogatok. Áthajítom az edényeket a légkörön és a súrlódás leégeti róluk a dzsuvát.” /Chuck Norris/

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Tündérmese

Lápi Otmár könnyűbúvárt
Elhagyta a szerelmese,
Őrá tehát szörnyű bú várt,
Mit nem bír ki ép elme se.

Ám elméje sosem volt ép,
Születése óta lüke;
S balsors, akit mindenhol tép,
Kitagadta összes üke.

Önkezével vetne Otmár
Véget szutykos életének,
Ám alagút végén ott már
Hallik reménykeltő ének:

Visszajön a szerelmese,
Iszap Gizi vízi sellő,
S jövőre – ó, tündérmese! -
Lápi utódokat ell’ ő.

„Ha tudtam volna, hogy ebéd után veszed be a tudatmódosítódat, nem téged javasollak kármentőnek... A Tündérmese, kérlekalássan, egy könnyed, deprimáló, szuicid örömének, mely ravasz mohalepte mélytengeri kagylóként meglepetésszerűen felböfögi a tavasz lüktetését. Ól juh nídiz láv, sálálálálá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Két és fél versszakon keresztül érezni véltem Frady Endre életszagú kipárolgását, ám itt hirtelen befejezte a valóság vizén való járást és orrszőrig belesüllyedt a rózsaszín hollywood-i celebnyálba! Anyám szerint a hepiend nagyon szép dolog, és a Titanic végén is olyan romantikusan fagyott jégtömb hullává az a csinos Kapribogyó nevű színész… Hogy magyarázzam el neki, hogy egy rímvágóhídi bérböllér által végrehajtott kultúramészárlás nem hepiend, hanem különös kegyetlenséggel elkövetett hányingerkeltés?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem minden lüke könnyűbúvár, én sem, de minden könnyűbúvár lüke, mert aki könnyű, az nem tud lemerülni, így nem is lehet búvár! /Lüke Seawalker, nehézbúvár/

„Jaj, költő úr, vizesre sírnám a párnámat, ha itt a tóban nem lenne már amúgy is az, hogy ilyen szépen megverselte a lyányom egybekelését azzal a hercig búvárgyerekkel! Már alig várom az unokákat!” /Iszap Pálné Békanyál Bella, sellőmama/

„Micsoda?! Az én ükunokám egy víziállatba szerelmes és össze akarnak házasodni?! Hát milyen utódok lesznek ebből a frigyből, karos csukák, vagy uszonyos majmok?! Kitagadom a fattyút!!!” /Lápi Kund, nyugdíjas kútfúró/

„Tan’kérem, nem értem a verset! Mi az a hallik? Azon keresztül úsznak ki az éneklő halak a búváralagútból?” /Szotyolai Szörény, a Vak Béla Gimnázium és Királyképző Szakközépiskola 4.c. osztályos tanulója/

„Hát persze, Szotyolai fiam, az ének meg a hasadt tudatok, mi?! Amikor pedig a skizofrén az utcán ázik, akkor mondjuk, hogy ének az esőben, ugye?! Mit vétettem?!?!?! Ülj le, egyes! Kérem az ellenőrződet és holnapra apád-anyád idejöjjön!” /Igavonó Irén, középiskolai magyartanár és esernyőjavító kisiparos/

„Micsoda?! Egyest adott az a vén szipirtyó, mert nem voltál hajlandó kint énekelni az esőben?! Hát holnap bemegyek és letépem az összes fejét! Ne aggódj, fiam, amíg engem látsz! Garantálom neked, hogy úgy leérettségizel, mint a ponty!” /Szotyolai Szörény, közműbáró és a Faláb Futballakadémia főszponzora/

„Aki egy tanárt bánt, az a jövőt bántja. Aki a jövőt bántja, annak gyanús a múltja. Akinek gyanús a múltja, az engem bánt. Aki engem bánt, annak a nyakát szegem az orrszőrömmel.” /Chuck Norris/

Hajrá Fradi!

Túl kemény a padlócsempe
Ahhoz, hogy az ember hempe-
-regjen rajta, mint egy kölök,
Úgyhogy másról énekölök.

m&m’s is, ha csak egy m,
Nem oly ízletes, hogy egyem,
S mint a tó, ha csupán fél tó,
Megverselésre nem méltó.

Szabadvers az sosem rímel,
Témaként vessük is, ím, el!
Ez egy értelmetlen műfaj,
S nem mesélem, benne mi fáj!

De hát akkor miről írjak?!
Mi lenne jó anyag?! Ír jak,
Angol angolna, vagy skót ló?!
Á, ez mind csak témapótló!

Inkább költök Hajrá Fradis
Dalt és a szurkolóhad is
Víg, hogy lelkem ily műt alkot,
Égig zengőt s nem ám halkot!

Ezt skandálja minden ember
Padlócsempén sosem hemper-
-egve [s rí a csempegyáros]:
„Bajnok lett a Ferencváros!”

„Már hallani vélem, ahogy a kopasz alkotmányjogászok Hypós Ferenc emlékkórusa az új diffúz klubhimnuszt dúdolja tizenkét szólamban a zsúfolásig megtelt Hidegkúti amfiteátrumban. A Frady jobban teljesít! :)” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a versnek látszó tárgy állatorvosi lóként tipizálja azt az esetet, amikor egy magát költőnek kikiáltó betanított cérnavég nyálazó segédmunkás gondolkodási funkciók híján leír bármit, ami az esze helyett kifejlődött tízbites idegcsomójában rövidzárlatként felszikrázik. Teljesen megakadályozni ebben sajnos nem lehet, mert elvonási tünetként könnyen bevadul és megharapja a kezelőorvosát, azaz engem. A hideg vizes zuhanykúra viszont sokat segíthet. A gyanútlan olvasókon, közvetlenül olvasás után. Tünetileg.” /Dr. Agyalapi Atanáz, a Genetikai Agysérültek Gyógyászati Intézete (GAGYI) pszicho-hidraulikai fő-balneológusa/

„Mi az, hogy túl kemény a padlócsempe?! Hogyhogy nem lehet rajta hemperegni?! Miért, az évtizedek alatt cementálódott döngölt agyagpadló puhább volt?! Amikor tanyasi gyerekkoromban bele akartam vágni a kínai gyártmányú svájci rugós bicskámat, szikrázva visszapattant és olyan helyen állt belém, hogy bár Elődnek hívnak, ám én már csak utód lehetek. Meg szoprán a templomi férfikórusban.” /Álmos Előd, padlón hempergő újpesti csempegyáros/

„Már velünk is szórakozol, te költőragu?! Pont most, mikor legújabb fejlesztésünk, a kannibálokra rásózott csokibevonatú m&m’s hittérítőnk már nem is a szájadban olvad, hanem csak a beledben?! Nehogy felkeressünk és bekerülj a következő szállítmányba?!” /Dr. Mákony & Menyhért’s, a csokigyár jogtanácsosa/

„Mit gondolt a költő? – tehetnénk fel a kérdést, ha a mű nem pont arról szólna, hogy a költőben a gondolatok már fölmerülésük előtt hamvába holtak egy újabb szintén életképtelen gondolat elől elmenekülendő. Az univerzumon rendezetlen vonalláncként átívelő mindenbíró semmitmondás csimborasszójaként megjelenő gyermekkori klubhűség ethosza szimbolikusan telepszik rá a poéta világának látszólag kaotikus mindazonáltságára. Az első ránézésre bárminek tűnő valami akármivé történő metamorfózisa helyezi ezt a művet a kortárs irodalom méltatlanul zárva tartott hátsó fiókjának legmélyére.” /Showhair Sóhajné Epokit Etelka, középiskolai magyartanár és fiókkészítő kisiparos/

„Mi ez a zúzdaérett, véglénybutító retardáltság?! Anyám súlyos vasdarabokat cipel a fürdőkádba, hogy nehézvízzel fogja vissza a mű által beindított vitustáncreakciómat, de már így is fürdőhabzik a szám és pingpong labdányira gúvadt a szemgolyóm! Jaj, segítséééég, mindjárt felrobb…” /Puzsér Róbert, kritikus puzzle/

„Robikám, szét vagy esve, mint Koppány vezér! Szedd össze magad, mert nekem már fáj a derekam a cipeléstől! Ja, és a zenélő műanyag szent koronámról is vakard le légy szíves a bajuszodat!” /Puzsér mama/

„A vers ugyan borzalmas, de mégsem verem agyon a költőt a krómozott szemtengelyemmel, mert apai nagyapám, néhai Csák Norbert, az Amerikába történő kitántorgása előtt saját kezűleg alapította meg a Ferencváros karate szakosztályát. Hajrá Fradi! Bajnokcsapat!” /Chuck Norris/

Gyógyiszapi utópia

Gyógyiszapban dagonyázik
Szegény derékfájós Dénes,
S körötte gróf Esterházyk
Telt teste is szügyig kénes.

- Gyógyatomok tényleg kének,
S együtt ázik úr és szolga? -
- töpreng hősünk, majd egy ének
Jön ki száján: „Zúg a Volga!”

Megmoccan a saras árok,
S láttán demokrata láznak
Burzsoák és proletárok
Kézen fogva dagonyáznak…

„Költő úr, az Jóisten áldja meg a keze fejit, amivel írta ezt a gyönyörűséget, hogy könnyek szöktek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy én kézen fogva együtt dagonyázhatok a faluvégi gyógyiszapos árokban a Lőrinc gazdaurasággal személyesen! Az Úr lássa a lelkemet, hogy nem vetem meg a cefrét, de az bizonyos, hogy egy pia sem olyan édes, mint az utópia!” /Csüdi Tiborc, a Csáti Öreg Disznóhizlalda (CSŐD) moslék előkóstolója/

„Na, költő úr, mielőtt megint bevezetné a proletárdiktatúrát, mi még előbb rabláncon bevezetjük magát a hermetikus elkülönítőbe és tárgyalni kezdünk az Unióval a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetéséről. Tudja, hogy még ma is vannak olyan országok, ahol bizonyos székekbe áramot is lehet bevezetni?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Gyanúsan Öntevékeny Kommunistákat Élettelenítő Rohamcsapat (GYÖKÉR) műveleti igazgatója/

„No, de kéhem, költő úh, hát hoty képzeli, hoty én mint ety ahisztokhata buhzsoá ghóf ety tyótyvízben etyütt dagonyázom a hetkesnyakú, kéhgestenyhű, dehékfájós pholetáhokkal?! Pfúj! Ezéht én önt páhbajha hívnám ki, ha maga úhiembeh lenne, de a vehse alapján azt hiszem, hoty magának még éhettségije sincs! A cudah mindenit! Hendőhség, hendőhség!” /gróf Esterházy Edömér, kaszinótulajdonos és földbirtokos/

„Éljen a demokrácia! Én leginkább azt szeretem benne, hogy amikor ellenzék híján újra meg újra megválasztanak, akkor négy évig mindenki pontosan azt akarja csinálni, amit én mondok!” /Kör Mön Font, Kelet-Mutyisztán államelnöke/

„Frady Endre ismét forgószélként ragadja a magasba a futurizmusra és társadalmi egyenlőségre vágyó tömeglelkületünket és csapongó fantáziája segítségével éteri szférákban történő centrifugálódással súrlódtatja bennünk már-már lángolóan forróvá a világforradalmi hevületet. Az utópisztikus dagonya kénköves kipárolgásának entrópiája az önnön felsőbb- illetve alsóbbrendűségnek a spiritualitás gigantikus tégelyében mindent egy nagy büdös testvériséggé olvasztó mixtura pectoralisa. Torokszorító mélylíra!” /Dágványi Diana, középiskolai magyartanár és szabadstrandi kabinos/

„Szórakozol a nevemmel, te senki?! Rád uszítom a lovaimat, oszt’ büdösödhetsz a saját kénköves dagonyádban, te agyhalott rímkutya!” /Kénes Dénes, ménesgazda és drénes altalajlazító díler/

„A burzsoákkal nem dagonyázni kell, hanem osztályharcolni ellenük és proletárrá sarcolni őket! Ez a sarc lesz a végső!” /Lenin/

„Proletárkorom óta utáltam a burzsoákat, de amióta én is burzsuj vagyok, már magamat is megvetem. Sőt, Slamovitscsal szólva megvetem még a hideg ágyamat is!” /Lennon/

„Anyám szerint nem jó, ha zúg a Volga, mert olyankor alig hallható az autórádióban a Katyusa. Szerintem ezt valami születésem előtti filmből szedhette, mert különben megtiltottam volna neki, hogy megnézze. Mivel megpályáztam egy jól fizető főtörzsőrmesteri állást a Celebeket Ártalmatlanra Pofázó Alapítvány (CÁPA) berkeiben, lehet, hogy itt hagyhatom ezt a veszélyességi pótlék nélkül egyre keményebb kritikusi állást, úgyhogy erről a versnek nevezett irodalmi vizeletmintáról most szót sem ejtenék. Közben alig várom, hogy Frady Endrét beszállítsák a reménybeli új munkahelyemre!” /Puzsér Róbert, pályát elhagyni szándékozó kritikus/

„Vannak kapcsolataim, Robikám, úgyhogy azt az állást felejtsd el és vidd inkább el anyukádat Hévízre gyógyiszapban dagonyázni! Nem interjú behívót fogsz kapni, hanem idézést a következő perünkre, mert ismét feljelentettelek! Hogy miért? Csak! Mert megtehetem!” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„Egyszer, amikor szovjet kommandósokat vertem agyon a folyóparton egy letépett balalajka húrral, versenyt zúgtam a Volgával, és annyival hangosabbnak bizonyultam, hogy a bicepszpumpálásom keltette hangrezgéseim visszanyomták a hajóvontatók torkába az ehej uhnyemet!” /Chuck Norris/

Julius Caesar

A kockás ing el van vetve! –
- így Caesar és tudjuk ma már,
nagy diktátor lett őkelme,
nem pediglen töritanár.

Szólt: - Keljünk át a Rubikon!
(folyón s nem a kockás úron)
Jobb körökben ma klub ikon,
míg az ellen peng egy húron:

Ha nem hódolt gall, vagy germán,
íziben lett tört orrú túsz.
Trónról adott ukázt: - Jer, mán,
tisztelj, te is, fiam, Brutus! (…)


„Március idusán pont Petőfihez igyekeztem a Pilvaxba Jókai bablevest és Tyúkházi ujjlevest enni, amikor beszólt nekem a pókhasú dikti, úgyhogy egyből a Várba hajtattam és a kiszabadított Táncsicsot cséphadaróként használva pépesre püföltem az öreg szivart. Így találtam fel a Cézár saláta öntetet.” /Marcus Junius Teisfiam Brutus, ókori római politikus és filozófus/

„Kedves gyerekek! A mai diverzánsórán bemutatom nektek, hogyan készítsetek történelmi köntösbe (antikolt kockás ingbe) göngyölt instant aktuálpolitikai nyelvtörőt könnyed csasztuska stílusban. Hozzávalók négy személyre: balos felütés, mémépítő, historia est, csipetnyi tettlegesség családon kívül és bévül, pofonok és poénok á lá Piedóne. Fogyasztandó rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a plebejusok által hordott ingek nem kockásak, hanem négyzethálósak?! Kockásak akkor lennének, ha dobókockák, jégkockák, netán Rubik kockák lennének rájuk varrva és azok fityegnének a felszínükön szanaszét! Amúgy Julius Caesar idejében még ing sem volt, hanem csak tóga, így a mondat helyesen így hangzana: Quadratae toga iacta est! azaz: A négyzethálós tóga el van vetve! Költő úr, hányasa volt magának bármiből is?!” /Köbgyök Titusz, középiskolai matematika-történelem szakos tanár és betanított úri szabó/

„Jaj, szegény bátyám, hát már csak én viszem tovább a Julius nevet?! Már csak én egyedül hordozom a légiók hadtáplálásáról gondoskodó kávéházlánc terhét?!” /Julius Meinl, mein liebling Barista/

„Te jó ég, ez a Julius Meinl egy barista?! Ezek szerint én már évek óta birkatejes kávét iszom?! Micsoda barbár népszokás! Visszamenő hatállyal adóztassuk meg a megélhetési bérbaristák barbár hordáit! Rögvest benyújtok egy törvényjavaslatot!” /Gőztömb Gerzson, országgyűlési képviselő és porszívóügynök/

„Julius, Julius, és megint csak Julius! Felháborító, hogy mindig csak erről a ledöfött mufurcról írnak, rólam alig! A naptárban is elém került, pedig én teremtettem meg a pax romanát, én küldtem népszámlálás ürügyén Máriát Názáretből Betlehembe szülni, az én időmben lett Krisztus előttből Krisztus szerint, és mégsem érdemlek meg egy saját, csak rólam szóló verset?! Ugye nem kell külön kérvényt benyújtanom, hogy Frady Endrét haladéktalanul vessék az oroszlánok elé?!” /Augustus Caesar/

„Ne hisztizz, Augustus, rólad legalább a történelemkönyvek nem feledkeznek meg! Rám azonban már a saját anyám sem emlékszik! A gyerekek meg így ismeretlenül is utálnak, mert a rólam elnevezett hónapban kezdődik az iskola!” /September Caesar/

„Mi ez a degenerált aktuálpolitikai nagyothallásokkal szennyezett áltörténelmi pszicho-blődli?! Frady Endre irodalmi kloákája megint nyomott hagyott a költészet latrinájában! Még jó, hogy ez a síkdebil óborzalom sosem fog hangoskönyv antológiában megjelenni, mert akkor kénytelen lennék kilopni anyám kínai hallókészülékéből a ceruzaelemeket! Abban az esetben viszont nagyon dühös lenne szegény, mert nem hallaná, mit mondanak a szereplők a ’Cölib vagyok, ments ki innen!’ c. katolikus túlélőshowban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rengeteg magyar anyanyelvű rajongóm kér arra, hogy egy kockás inges fűzfapoétát öljek már meg végre a számnak a leheletével! Rendben van, de ehhez előbb meg kell ennem egy a puszta tekintetem elől öngyilkosságba menekülő nyers oroszlánt rozsomáksodós görénykörettel.” /Chuck Norris/

Töredékek...

- Jaj, nem lehet véletlen,
hogy a késem életlen!
Nem jár erre köszörűs! –
- sír költőnk, a koszorús.

* * *

Nappaliban áll egy szófa,
szóvirágok nyílnak rajta,
s ágán nagyon sok szó terem.
Tele is van szép szótáram!

* * *

Értelmiség, amely mérv ad,
nem értem, hogy néha mér vad?
Azért tán, mert vadul vedel?
Ja, ennek súlyt számos érv ad.

* * *

Tarzan SC csatára,
aki hajaz Csitára,
fázik, mert a csitári
hegyek alatt régen leesett a hó
(s befagyott a csutora)

* * *

„Hárfateám nem húrtalan,
s torkomba szúrt tök hirtelen!”
- kap főhősünk rossz hírt a lón,
s bort drinkel broken heart ellen.

* * *

Költő folyvást költik.
Kokasoknak köll tik.
E szavak agykataklizma
bönyomását költik.


„A káoszból ki-kipálló szavak olvastán agysokkot kaptam és ájult zuhantomban a bőrfelületem 33%-át leradírozta egy régóta rozsdás radiátor. Ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy mit jelent az, amikor fáj minden szó. NEM ENG!” /Bőrtelen Bertalan, a Kötelező Olvasmányokat Kiválogató Intézet (KOKI) kissé nyúzott állapotban lévő betanított vice-cenzora/

„A páciens agyát helyettesítő kocsonyás masszában a versek futószalagszerű tömegtermelése közben valahol leragadhatott egy korábban még általa sem hallott, jelentéstartalom nélküli kifejezés, mely a lírai túlnyomás következtében pszeudo-irreverzibilis láncreakciót indított el, ami végül kataklizmatikus koponyarobbanáshoz vezettek. A költő állapota stabil, kritikusai kérésére mesterséges kómában tartjuk. Hogy az esetleges felépülése után fog-e tudni verseket írni, a tudomány mai állása szerint rejtély. Sokak szerint már korábban sem tudott.” /Dr. Lebeny Leó, idegsebész/

„A költő ’Fatális fataliga’ c. kötetének média megjelenése óta sokan érdeklődnek nálunk szófa- és hárfacsemete iránt, de sajnos az a kevés is elfagyott, amit még tavaly ültettünk. Viszont jöjjenek nyugodtan, mert most bütüsödik a szagosbükköny és hamarosan szolmizálni kezd a nótafa!” /Rozmaring Rizottóné Rengő Rezeda, a Fa Iskola Kezelő Alapítvány (FIKA) programigazgatója/

„A költő még elborult elmeszövetének kiöklendezett gennylövedékeivel is maradandó irodalmi értéket fröccsentett az utókor asztalára! A totális érthetetlenség tökélyére csiszolt művek mind-mind a végletekig letisztult mindenségnihil lírai drágakövei! A ’Fatális fataliga’ nem hiányozhat egyetlen magyar család könyvespolcáról sem!” /Ejmiakő Elalélia, az Aláaknázott Agyelágazás c. éjszakai irodalmi tévéműsor főszerkesztője/

„Mi ez a hidegbeteg halálhörgés?! Mi ez a bő lére eresztett sikoltó semmitmondás?! Ha anyám csak egy ilyet is írna, nem csak a mentőket hívnám ki hozzá, de a tűzoltókat is, mert biztosan ki kellene szabadítani a beszorult fejét valami ránehezedő súlyos gépészeti berendezés alól! Azt hiszem, írok Puzzero keresztapámnak, hogy küldjön már be Frady Endrének egy véres lófejet a gumiszobájába!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Költő úr! Maga se ivott még nálunk télen óbort, mert akkor tudhatná, hogy a dupla lószőr borítású csitári csutora akkor sem fagy be, amikor már a jegesmedvék is könyörögnek, hogy hadd üljenek be melegedni kicsinyég a községi nyúlfeldolgozó üzem fridzsiderébe!” /Tütü Tihamér, balassabutykosi polgármester és szeszcsempész/

„Ha itt Texasban egy költő bekattan, nem diliházba zárom, hanem felmosatom vele a Chihuahua sivatagot, oszt’ mire végez a portalanítással is, általában kijózanodik. Akkor megígértetem vele, hogy többet nem ír, ha pedig mégis vonakodik, akkor belenyomom az orrát a hónaljamba. Eddigre már mind megértik, mit akarok és rendes polgárokká válnak.” /Chuck Norris/

Szivárvány

Eső után felnézek én,
Azt, hogy elállt, el se hiszem,
S közben ráhull gyapjúzekém
Vállára két kolibri szem…

Földön véres kolibri fejt
Is látok! A halál arat?!
Kórboncnok jő s okot kifejt:
„Lefejezték a madarat!”

Vader nagyúr nyomoz, a Dárth,
Bölcsebb ő, mint másfél ELTE:
„Baleset érte e madárt,
Szivárványív kettészelte.

Egy Obi Wan vágva két Ben
Lesz, pedig ő nem is gyenge,
S szivárvánnyal ellentétben
Kolibri agy nem túl penge.”

„Ó, szent zergeszőr!!! Mi ez a rémálom az Elmeroggyant utcában?! Kinek a megzuhant agyából pattanthat ki, hogy Darth Vader a saját szivárványszínű fénykardja által levágott véres kolibri fej ügyében nyomozzon?! És hogy kerül ide másfél ELTE?! Ez csak a zsákban bálák közt fúló paripák által megtaposott holttestemen át juthat be a Nemzeti Alaptantervbe! Igor, Szergej, üssétek! NEM ENG! NEM ENG! NEM ENG!” /Libri Laftyejevné Petrovics Alexandra, a Kötelező Olvasmányokat Meghatározó Csinovnyikok Intézetének (KOMCSI) kéz- és lábtördelő szerkesztője/

„Nonono, szerkesztő elv… ööö… polgártársnő, nonono!!! Ne lépje túl a hatáskörét! Frady Endrét mi már sokkal régebb óta figyeljük, így a pépesre verését sem engedhetjük át másnak! Hogyisne, hogy miénk a munka, másé pedig a szórakozás?! Betilthatja, de egy ujjal sem nyúlhat hozzá! Maximum egy baseball ütővel, de csak korlátozottan! Na, jöjjön, költőszaft úr, majd mi ellátjuk a baját!” /Dr. Csávás Kálmán, a Rossz Arcokat Gyanúsító Alapítvány (RAGYA) ütőtávolság kalibráló osztályának betanított főmérnöke/

„Az esős sárlét után a csillagháborús romantika magasába vágyódás metaforájaként a költő a világ legkisebb agyú madarának önkéntelen vértanúvá magasztosulását deheroizálja az elemi szakralitást sejttető keresztrímek apokaliptikus averziójának sötét erejű ellenpontozásával. A szivárvány színei párhuzamos szelőkként tételezik önmagukat ellen! A bölcsészet másfél temploma, ahol más fél, de a Jedi lovag kerek egésszé szintetizálódik, mintegy önmaga antitézisévé izolálódik. Vö. Obi Wan egypúpú, van kétpúpú, van négypúpú sőt több! Katartikus dallamvilágháború!” /Einundzwanzig Elemérné Hanyatthomlok Hortenzia, a Darth Vader Sötét Nagyúrképző Szakközépiskola és Gimnázium irodalom és matematika szakos tanára/

„A Magyar Ornitológiai és Tyúkászati Oskola (MOTYÓ) teljes tanári kara nevében a leghatározottabban tiltakozunk az ország egyik legritkább madárfajú egyedének, a Borsóagyú Görcskolibrinak a véres kezű költő által az irodalom oltárán történő feláldozása ellen! Amennyiben a vétkes nem kér bocsánatot, megszálljuk a hálószobáját és az elalvását üres frázisok puffogtatásával akadályozzuk meg!” /Dr. Csengő Zoltánné Laskaszűrő Aranka, igazgató helyettes/

„Egy sötét barlang mélyén ultrahangon vijjogó és V-alakban a gyomorszájamba repülő Batman raj okozta orbitális okádhatnék nem lenne olyan penetránsan gyomorforgató hatású, mint ez a Frady förtelem! Az időskori naivitásban szenvedő anyám a cím alapján óvatlanul egy kedves tájverset várt, minek következtében már a légből kapott kolibri szemgolyóknál elájult! Jelenleg egy méregdrága budai magánklinikán nyugtatózzák, de ennek ellenére még rendszeresen felsír! Követelem Frady Endre más költőbűnözőkkel együtti azonnali összefogását és a Kortárs Irodalmi Szervezetek Költő Bontótelepére (KISZ KB) történő elszállítását! Végre hiszek az összefogás erejében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, ki volt az a házipálesz agyú graffitis, aki a kerékpáros alagút előtti késpengés magassági korlátozó kapumat szivárványszínűre pingálta?! Neveket akarok!” /Fűrész Ferdinánd, vágóhíd- és kerékpárút-tervező/

„Nálunk Texasban nem tragédia, ha egy svédacél szivárvány kettévág egy kolibrit, mert én kézrátétellel még egy chicken burgerbe belesütött darált csirkét is fel tudok támasztani.” /Chuck Norris/

Tavasz

Utóvédharc-vesztes a hó,
Rügyezik a kerge pázsit,
Ha tovább nő a hő, hahó,
Hamarosan leend plázs itt!

Alul zöld a, felül kék a
Langyot adó hogyishívják,
S vartyogva jelzi sok béka,
Épp a közeljövőt ívják.

Újjászületés, mi zajol,
Halak keletkeznek, ebik,
Tudja varangyos-mama jól,
Egyik szép a másik szebbik.

Magasra hág jó hangulat,
Bélben a bor kilenc icce,
Aki magyar, bőszen mulat,
Itt a Tavasz, recefice!

„Költő úr, kilenc icce az körülbelül hét liter! Ennyi bortól nem csodálom, ha maga úgy érzi, hogy vartyogó varangyok ívnak a bélrendszerében! Csak nekünk ne akarja javasolni, hogy ugyanígy hánykolódva fogadjuk a tavaszt, mert különben vasvillával megyünk a maga legközelebbi író-olvasó találkozójára! Imádkozzon, hogy az a legközelebbi is a butykófalvi művelődési házban legyen, mert az legalább 80 km-re van innen, és mire mi odaérünk, maga már árkon-bokron túl lehet!” /Cudar István, a guzsalytömörkényi disznóhizlalda tápadagolási menedzsere/

„Jaj, Pistám, a szél üssön bele abba a busa fejedbe! Még hogy tápadagolási menedzser, te mosléklapátoló, te! Ezt a költőt is ugyanúgy elijesztenéd, mint ahogy múltkor a Nihil-díjas Rémrím Rezső hátán is szétverted a trágyás fatalicskát, csak mert annyit értesz az irodalomhoz, mint Csoffadt bakter a bakteriológiához?! Miért is nem mentem inkább feleségül a Huttinger Hubához?! Igaz, hogy ő is bunkó, de ő legalább kőgazdag!” /Cudar Istvánné Ihaj Csuhajka, a guzsalytömörkényi könyvtár takarítónője/

„Az altamirai bőgő bölény mellett felfedezett, kevesek által ismert, eleddig a művész hosszúra sikerült szignójának hitt, de valójában önállóan érvényes megnyilvánulás félhivatalos mai magyar változata, a műfordításért Koszorús Költőnknek örök hála és dicsőség.” /F. Péter, a koszorús költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tavaszváró Frady Endre klaviatúrájából ismét egy egyedi természetű természetlíra, egy bukolikus idill bukott elő, mely negédes miazmájával édesbúsan bágyasztja a merengőn bambuló tömegek verselő varázslatra vágyó vertikális venyigéjét. Igazi igére szomjazó vény igény egyengetés a félholt lelkek megelevenítő kezelőorvosának és gyógyszerészének virtuális tollából! Megrészegítően letehetetlen olvasmány!” /Ójaj Ottóné Ahdetyű Atavisztika, középiskolai magyartanár és gyógynövény díler/

„Ezt a nemzetrontó borzadalmat tízszer kellene elolvasnom, hogy egyszer majdnem megértsem, de anyám szerint már most olyan szederjesen céklaszínű a fejem, hogy a további bármi helyett sürgősen keressem fel Dr. Köpölyt, a háziorvosunkat! Frady Endre nagyobb terrorveszélyt jelent az agyamra nézve, mint az IRA, az ETA, a Vörös Brigádok, a Hajdú Péter és az Alkaloida együttvéve! Tanúvédelmet akarok és belülről zárható fradyhatlan gumicellát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Srácok, srácok! Van egy remek együttes névötletem! Pokolba a Quarrymen, a Silver Beat és a Beatles nevekkel! Itt a legjobb: Hajdú Péter és az Alkaloida! Mit szóltok?! Na, ki a király?! Hééé… neee…” /James Earlydead, a Beatles együttes iskolás korában össze-vissza vert és méltán elfeledett dobosa/

„Nálunk Texasban nincs tavasz. Itt a nyarat az általam tüsszentett tornádók vezetik be.” /Chuck Norris/

Húsvéti óraállítás

Húsvétkor állítunk órát!
Hamarabb lesz feltámadás?!
Szomszéd szétvert vekkert gór át,
S hitetlen történészhad ás:

Jézus csontvázat keresnek,
Avagy csupán álmatlanok?
Szemük tűnik véreresnek,
S kudarcérzésükre van ok:

Hiába vannak ott korán,
Üres sírhelyt felveri gaz,
S látszik jó pár lógó orrán,
Amit cáfolnának, igaz.

„Költő úr! Igaz ugyan, hogy az IQ-ja alacsonyabb, mint a vérnyomása, de akkor sem hihet ezekben az ókori babonákban! Én mint az Ateista Világkonferencia Irracionális Tévelygéseket Tönkrealázó (AVÍTT) szekciójának témafelelőse a leghatározottabban tiltakozom az ön puszta létezése ellen! Mától ön nincs! Éljenek az afradysták!” /Dr. Déenes Dénes, fotelbiológus és a ’Mégis a majomtól származom!’ c. bestseller írója/

„Dénesem, add át üdvözletemet a vak véletlen által a majomból embert faragó őseidnek!” /Dr. Ernest Erenes, a Teista Intelligencia Bipoláris Intézete (TIBI) bioteológiai tanszékvezetője/

„Nézze költő úr, ne verje itt a vészharangot, mert előbb én süketülök meg, aztán meg maga az önt fültövön találó vekkerrugóm miatt! Mivel vasárnap semmi dolgom, se meccsre nem megyek, se misére, úgyhogy ha egy órával később kelek ahhoz képest, mint amikor nincs óraállítás, akkor pont annyit alszok, mintha nem lenne óraállítás, de ugyanakkor kelnék, mint amikor szokok olyankor, amikor nincs óraállítás! Értve vagyok, majomszármazék úr?!” /Görcs Gerzson, szétvert vekkert átgóró szomszéd/

„A bürokratikus kényszerracionalitás és a szabadon szárnyaló spiritualitás határmezsgyéjének vékony jegén egyensúlyozó költő ismét olyan fába vágta a feje fölött lebegő gordiuszi csomót, amely bárki másnak meghaladná az erejét, de belőle olyan könnyed természetességgel tör elő, mint kólatesztelő közmunkásból a koffeines légtolulat. Az örök álomból az örök ébrenlétre eszmélés egy órával korábbra hozott katarzisa, valamint ennek természettudományosan örökké eldönthetetlen szimbiózisa az egyetemes szakramentálhigiénés költészet visszafordíthatatlan hovatovábbja. Elalélok!” /Jottányi Jenőné Ióta Irma, a Szekularizált Szakralitás Sziluettjei c. irodalmi folyóirat első benyomásügyi szakreferense/

„A modern kortárs irodalom nevében a leghatározottabban ki nem állhatom a szabályos verselést, sőt, egyenesen irtózom tőle, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy ilyen műköltő valamit nem rímkényszerből ír le, hanem azért, mert úgy is gondolja! Hányok a kötöttségektől! NEM ENG!” /Széteső Szőrdöncz, a Kortárs Alanyi Költészeti Intézet (KAKI) főcenzora/

„Az üres sír nem a feltámadást bizonyítja, hanem azt, hogy a tetemet egy torinói lepelbe csavarva elloptuk, bár az is igaz, hogy a helymeghatározást végző navigátorunk előző este kicsit többet ivott a kannás betániai bélfacsaróból…” /4xuzw-k55sptt, kis zöld marslakó és UFO parancsnok/

„Igaz? Mi az igazság? Honnan tudjam?! Úgy kerültem bele ebbe az egészbe is, mint korábban a krédóba!” /Poncius Pilátus/

„Szent Hogyishívják, mi ez az álszenteskedő időugratási katyvasz?! Ha székrekedésem lenne, akkor is több érték szorulna belém, mint ebbe a penetráns vallási extázistól bűzlő szentfazék klapanciába! Anyám szerint üssek a számra, mielőtt megbánná, hogy ő annak idején nem ütött rá eleget! Tudod mit, anyám, mégis inkább te üssél, neked kisebb a kezed! Aúúú!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nesze fiam! Jaj, ne haragudj, elfelejtettem szólni, hogy épp most próbálom ki ezt a munka frontján máig harcoló keletnémet gyárból származó ajándék bokszert! Nagyon fáj?” /Puzsér mama/

„Jézus tényleg feltámadt! Tudom, mert én zavartam el az őröket és rúgtam arrébb a sziklát. Le is jattoltunk, amikor kijött.” /Chuck Norris/

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit kommentelnek!” /Jézus/

Zöld erdőben...

-1.,
Zöld erdőben kockás inget
Hordó remete tekinget.
Nem is remete, csak tanár,
S eltévedt, de locsolna már.

0.,
Zöld erdőben         nebődre dlöz,
Z’dől arkadav       vadakra lőd’z,
Eldől a vad                dav a lődle,
El ddől minlök    kölnim lődd le!

1.,
Zöld erdőben munkás arat,
Eső miatt fröccsent sarat,
Koszos lesz sok szép lyány haja,
Deja kölnim lemossa ja!

2.,
Zöld erdőben népszavazok,
Ha meg nem gátolnak gazok,
Ha gátolnak, nem szavazok,
Locsolni jöttem, ez az ok.

3.,
Zöld erdőben szagos tisztás,
Ahol kölnit UFO tiszt ás,
Ha megleli, meg kell ölni,
Ne Marsra folyjon a kölni!

π.,
Zöld erdőben focipálya,
Ott játszik Vidrócki nyája,
Minden gólnál nagyot béget,
Van bejgli, ami nem égett?

4.,
Zöld erdőben makkos bejgli,
Tenyéréllel törné Bejg Lee,
Ám a száraz süti rideg,
Locsolná, de tiszta ideg.

5.,
Zöld erdőben áll egy kémény,
Szenes füstje nem nagy élmény,
Kipucolgatnám e kormost,
Locsolhatok én akkor most?

6.,
Zöld erdőben Böde Danit
Bíró szabályokra tanít,
De nem érti őtet Böde,
Permetezhet kölni köd-e?

7.,
Zöld erdőben kettő a dé,
Van tán ugyanennyi vad-é?
Hogyne lenne, van vad, van vad,
Kit locsolok, el nem hamvad.

7,5.,
Zöld erdőben epicentrum,
Jól esne most másfél cent rum
Erre a földrengésre már!
Pár korty a kölnimért nem ár!

8.,
Zöld erdőben fabáb futik,
Nézi, hol a kölni butik,
Mert bár mindkét karja fakar,
Mégis locsolkodni akar.

8,5.,
Zöld erdőben talaj remeg,
Ne röhögjél ezen te meg!
Ily Richtertől minden omol,
Kölnimért rám csókot nyomol?

9.,
Zöld erdőben kicsi vasút
Visz pár embert, hordóhasút,
Akikről úgy szól a fáma,
Locsolkodni mennek máma.

10.,
Zöld erdőben ég és márga
Keveredik (kék és sárga),
És így keletkezik a zöld.
Mikor locsolhatok, közöld!

11.,
Zöld erdőben szovjet csapat
Félkész sünpirogot csapat
Művodkával szét a bélben,
S locsolkodni indul délben.

12.,
Zöld erdőben láttam szörnyet,
Ő az angol-orosz Szőr Nyet
Lovag, aki mindent tagad.
Ha nincs sonka, locsold magad!

13.,
Zöld erdőben folyik komposzt,
Partján utast széjjel komp oszt,
Kordonnál csap pecsét: ELENG!
S kölni illat mindent beleng.

13+1.,
Zöld erdőben totócsaló
Odüsszeuszt rejt a faló,
S nincsen bár közelben Trója,
Locsolókörútját rója.

17.,
Zöld erdőben sok a prímszám,
Csúnya csalán, nyelven csípsz ám,
Sz nincen bennünk közösz osztó,
Meglocollak téged moszt, ó!

21.,
Zöld erdőben DiCaprio
Örül: Oscar, Dio mio!
Medve gyün, oszt’ szíjjeltépi,
Locsolhatok én, a népi?

22.,
Zöld erdőben meteorit
Talál el római korit,
S széttörik az ókorcsolya,
Jöhet a kölnipocsolya?

23.,
Zöld erdőben beton lapul,
Háznak szolgál majd alapul,
S ez az egész illegális.
Kölnimért lesz sonkatál is?

24.,
Zöld erdőben igen halk a
Settenkedő vadkan falka,
Észre sem veszem, hogy űznek.
Kitehetlek kölnibűznek?

25.,
Zöld erdőben lassan mászok,
Körülöttem orvvadászok,
Görénynek mért öltöztem be?!
Nyakra kölnizzek, vagy szembe?

26.,
Zöld erdőben Eurocode,
Emiatt sírni van okód,
Mivel gagyibb, mint az MSZ.
Aki nem locsol, az nem esz’?

27.,
Zöld erdőben Stirlitz tutta,
Hamar megüti a gutta
Bormannt, ha szól: Pázsáluszta,
Krasznaja Moszkva oly guszta!

28.,
Zöld erdőben kövér sas él,
Sziluttje duckó has-él,
Lába sajnos tőből csonka,
Locsoláskor ő a sonka.

29.,
Zöld erdőben Kata, Mari
Sétál s velük Mata Hari,
Utóbbi egy híres kémnő.
Locsolástól nénikém nő?

30.,
Zöld erdőben vérzivatar,
Skalp nélkül menekül a tar,
Winnetou meg vérgőzt vedel.
Ha locsolok, lesz eledel?

101.,
Zöld erdőben százegy kutyát
Varázsolok én sitty-sutty át
Kölnivé, ami egy jó gyak-
-orlat, hogy most locsolkodjak.

666.,
Zöld erdőben gumisátán
Rugózik a jeti hátán,
Luci Ferkó ennek láttán
Öreganyját locsolná tán.

1948.,
Zöld erdőben Kossuth apánk
Azt üzeni, a tót, a punk,
S mind, kit mar a labanc agyar,
Locsolkodni talpra magyar!

1849.,
Zöld erdőben álla, nini
Petőfi a barguzini,
S szóla vala: Ó, gyévuska,
Dáváj, dáváj kölnipuska!

1945.,
Zöld erdőben atombomba
Miatt nincsen többé gomba,
Csak pár giga göd’r és ár’k itt,
Locsolnék, de van még bárkit?

2000.,
Zöld erdőben fordul ezred,
This is piros, azaz ez red,
Hűha, de nagy ünnep vala,
Meglocsollak, sala-lala!

2016.,
Zöld erdőben nyögünk idén,
Kübli után ülünk bidén,
Ami minket vígan mosat,
Locsolhatok jó izmosat?

1000000.,
Zöld erdőben egymillió
Dollárt találok, ami jó,
S mint a Bill Gates (Kapuk Vili)
Szórom szét a kölnim, vili?

∞.,
Zöld erdőben végtelenül
Sziszifuszi Végtelen ül,
Semmit sem fejez be cége,
Ha ő locsol, sosincs vége.

∞+1.,
Zöld erdőben épül az út
Sajnos kettévágva a Zoo-t,
Sok-sok állat tiszta aszfalt,
Ki kölnizett, sonkát az falt?

∞+2.,
Zöld erdőben fémpénz gurul,
Lecsap rá egy falánk turul,
Torkán akad három rolni
S meghal. Szabad-e locsolni?

∞+3.,
Zöld erdőben száraz puszta,
Nem él ott meg a languszta,
Benne a szik mindent elöl.
Ha locsollak, megölelöl?

∞+∞.,
Zöld erdőben doppinglabor,
Más folyik ott, nem ám a bor,
Hanem súlyos kísérletek.
Locsolkodni begyühetek?

∞+∞+∞.,
In green forest Forrest Gump runs,
Gyorsabb, mint a vonat, mely Ganz,
Oscar-díjat kap Hanks a Tom.
Kedves hölgyem, locsolhatom?

Fedél nélkül...

Fedél nélkül csak, mint gönc él,
Puszta léte szinte öncél;
Állást, lakást, jövőt, elvet
Tőle már az élet elvett.

Sehol nem vár rá egy család,
Pofonra választ a fal ád,
Palotákban lakók szemét
Szúrja ő, a bioszemét.

Vegzálja őt ahol éri
Rendőrukáz, fővezéri,
Mintha rühös állati lény
Lenne, kire nincsen igény.

Nem tudom, ha honi elit
Tengődne ugyanígy el itt,
Mint kit Blahán Krisna etet,
Kibírna-e másfél hetet?

„Ne gondolja ám költő úr, hogy én nem tudom, mit jelent mélyen lenni?! A múlt héten is olyan mélyre süllyedtem, hogy a rendőrökkel rugdaltattam ki két hajléktalan terhes anyát a Horthy Miklós téri aluljáróból. Kicsit zavart az ügy, de már meggyóntam. A pártbéli felsőbb kapcsolatom megnyugtatott, hogy minél több ilyen intézkedésem lesz, annál hamarabb kérgesedik meg a szívem és nem fog már furdalni az a lelki hogyishívják. De jó lesz, már alig várom!” /Patkányos Pál, XXX. kerületi alpolgármester/

„Akinek még egy rezsicsökkent fedél sincs a feje fölött, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, a Hajléktalanokat Alanyilag Kriminalizáló Nemzeti Intézkedés (HAKNI) főideológusa/

„Költő-tudatú gyermekem, a Blaha Lujza téren nem maga Krisna oszt ételt, hanem a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Ha majd nyugdíjtalan nyugdíjassá öregszel, jöhetsz te is, mert könnyen rágható a szójapörkölt!” /Abhaj Csaranaravinda Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, a Nemzetközi Krisna-tudat alapító acaryája/

„Ez az, amire évekig vártunk! Frady Endre végre odateszi magát, és úgy ragadja meg az aktuális témát, mint OKJ-s képzett hályogkovács a vak tyúk szemét! Hogy utána kőbaltás elefántként mit művel a költészet porcelánboltjában, arra hadd idézzem anyámat: Ahol Frady Endre fát vág, ott hullaforgácsok vannak! A költő közéletileg korrekt ugyan, de ha a főtárgyaláson is versben mondja majd el a védőbeszédét, akkor fix a húsz év szigorított magánzárka és nekem nem kell többé a verseit olvasnom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fiam kérésére a múltkor egy hajléktalanra akartam rásózni a dedikált Frady kötetünket, de ő azt mondta, csak akkor fogadja el, ha puha tapintású, ám nem könnyen málló lapjai vannak. Míg beszélgettünk, megismertem benne Salgó tanár urat, a fiam egykori általános iskolai magyar-történelem szakos tanárát. Ő nem ismert rám, de egy kétszázast örömmel elfogadott, majd leheveredett a magyarországi reformok működnek feliratú óriásplakát tövébe.” /Puzsér mama/

„A társadalom pulzusával együtt lüktető szívű költő ismét alámerült a csupa kisbetűs élet jelentősen alulfinanszírozott purgatóriumába, a keményen haldokló kisemberek közé, hogy alig foncsorozott tükröt tartson a verejték nélkül napok alatt összegründolt kacsalábon forgó elefántcsonttornyok lakájainak üresre idomított papagájtekintete elé, ha már a lakók közelébe esélytelen odajutnia. A páros rímek páratlansága a pártfüggetlen páriák parfümmentes páráinak pszeudo-pragmatikus parabolája. Leendő szociális munkásoknak kötelező tananyag!” /Nihil Nándorné Reményi Ramóna, a fent említett Salgó tanár úr második ex-neje és a Szegény Tiborc Közalapítvány (SZTK) kultúrfelelőse/

„Hallottam, hogy Magyarország jobban teljesít. Egy pár napra szívesen odaköltöznék, ha lehetne…” /egy budapesti hajléktalan/

„Itt Texasban, aki bánt egy szerencsétlen fedél nélkülit, annak a köldökömmel tépem ki a szemgolyóját.” /Chuck Norris/

„Anamnesis:
A téma, mint megszoktuk, az utcán hever – ha nem is jószántából.
A nézőpont, mint megszoktuk, a témával szemmagasságban – közelkép.
A rímek, mint megszoktuk, ülnek – jobb, mint ha a költő tenné…
A záridő, mint megszoktuk, rövid – négy stróf. (van ennek előnye is)
A rekesz, mint megszoktuk, remeg – de most inkább az idegtől.
A fókusz, mint NEM szoktuk meg, tiszta – ünnepeljünk!
Diagnosis:
Idült tisztánlátás (pestiesen klervoájansz)
Therapia:
Iszol te rendesen?!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/