Luis Suárez büntetése

„Ki harapja embertársát,
Annak fogát nője hárs át,
Kobozzák el csokis kekszét
S osztogassák szana meg szét!

Kapjon másfél sárgalapot,
S tárolódjon foga, a pót
Kólában, míg el nem mállik
S be nem gyógyul digó váll lik.

Ne játszhasson kilenc meccsen,
S lábujján, míg körme reccsen
Parkoljon egy platós IFA!” –
- Ilyen kőkemény a FIFA.

„Jaj FIFA, harapom a csöpp kis szád!” /Luis Suárez, uruguayi evőember és operett cápa/

„Mamma mia, milyen enyhe büntetés ez már?! Hát a felnégyelés, a kerékbetörés, a forró olajban megsütés és a piros lap hol marad! Még mindig bibis a vállam! Brühühü!” /Giorgio Chiellini, a megharapott olasz védő/

„Ugyan-ugyan, kedves Giorgio gyermekem! Hol a megbocsájtás, hol a felebaráti szeretet? Hát nem ismered a szent írásokat, melyek szerint, ha megharapják az egyik válladat, tartsad oda a másikat is?! Ha tudod ezeket, boldog leszel, ha így cselekszel.” /Ferenc pápa/

„Amikor hintalósárgára szoláriumozott celebek mutogatják egymásnak élő adásban a hónaljpiercingjüket, akkor szoktam kínomban ugyanígy kötőtűvel böködni a hasfalamat, mint most e bulvárböffenet olvastán. Anyám szerint a csokis keksz elkobzás túl kegyetlen megtorlás, de hát ő világéletében édesszájú volt. Mindenesetre szívesen megnéznék egy meccset, ahol a nyaralásban lesült vállú Frady Endre lenne kénytelen vállalni a harapós kedvében lévő Suárez őrzését. Tőből lerágott karral csak nem tudna már verset írni! Mondjuk, azt eddig sem tudott.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a vádlimba harapott egy grizzly medve. Mivel szájzárat kapott, le kellett tépnem a testét a fejéről, ami addig fityegett a lábamon, míg az izom körbe nem nőtte. Azóta van medvefej a vádlimban.” /Chuck Norris/

„A példásan szigorú büntetés kiszabásában természetesen nem játszott szerepet az, hogy Uruguay egy ágon van Brazíliával és az elődöntőben Luis Suárezzel a soraiban akár meg is verhetné a házigazdát, ami üzleti szempontból senkinek nem lenne előnyös. Minket a piszkos anyagi érdekek sosem befolyásolnak!” /Sepp Blatter, a FIFA elnöke/

„Gyenge kezdő ez a nyápic dél-amerikai fiú! Ha én harapom meg azt a hisztis taljánt, akkor nem mutogathatta volna a vállát a bírónak, mert azt én addigra már rég megrágtam és lenyeltem volna! Hová jutunk, ha így elpuhul a világ?!” /Hannibal Lecter, bárány elhallgattató/

„Követelem a szimuláns olasz hátvéd örökös eltiltását, amiért sportszerűtlen módon, vállal előre beugrott Luis szájába! Nemzeti hősünknek azóta is fáj a foga!” /Jose Mujica, Uruguay elnöke/

Elfutottam...

Éhes óriáskígyó

Éhségtől egy boa teng,
Arra megy két Boateng,
S borzadnak mind el, akik
Látják, kígyó belakik.

Szétdurran a boa, beng!
Kirúgja két Boateng.
Tanulság, mert rém e tett,
Ne falj félig-németet!

„Miért, teljes-németet szabad falni?! Na, megállj, te rasszista zugfirkász! Lesheted, mikor építünk a nyomorult országodba legközelebb autó összeszerelő üzemet, ahol üveggyöngyökért dolgozhattok, ti gyarmati fűegerek!” /Dr. Karl-Heinz Donnerwetter, német kulturális és hadügyi attasé/

„Azt hiszem, öregszem. Már nem bírják a beleim a stoplis kaját. Boaaaaaa.” /a boa/

„Az én fiaim, akikben igazi Boateng félvér csörgedez! Igaz, hogy én egyedül harcoltam két anyóssal, ők meg ketten egy kígyóval, de azért így is büszke vagyok rájuk!” /Boateng papa/

„Hát rólam miért nincs vers?! Én is félig-német vagyok!” /Mesut Özil/

„Én is! Én is! Én is!” /a fél német válogatott/

„Ezt a verset olvasva nem bántam volna, ha a német - ghánai meccsen lendületből összefejeltek volna a Boateng féltestvérek úgy, hogy Frady Endre tojásfeje pont ott van köztük. Anyám szerint csak olyat illik másnak kívánni, amit magamnak is kívánnék, úgyhogy ezennel kívánok mindenkinek Frady-mentes világirodalmat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha valakinek ghánai apja és német anyja van, akkor jó eséllyel félig-német? De mi van akkor, ha a ghánai apa fél-eszkimó és a német anya fél-japán? Akkor már csak negyed-német? Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mindannyiunk közös őse, Noé, nagy valószínűséggel sosem énekelte a Deutschland, Deutschland über alles-t, akkor vajon kijelenthetjük-e, hogy a német válogatott egyetlen tagja sem mondható még ezred-németnek sem? És ha ezen feldühödve az ezred-németekből álló német ezredek Ghánán keresztül lerohanják Putyin cári Oroszországát, akkor gáz van? Illetve pont akkor nincs? Amúgy ki az a két Boateng?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer rám tekeredett egy óriáskígyó és meg akart fojtani, de amikor levegőt vettem, akkor kis cafatokra szakadt.” /Chuck Norris/

„Nem maradt abból a szétszakadt boából egy megsüthető szelet?” /egy neve elhallgatását kérő, éhbérért dolgozó magyar pedagógus/

„Mi ez a rinyálás már megint?! Magyarország jobban tejel!” /Dr. Toka Pál, közjóelosztási és mindenszentkézmagafeléhajlítási szakállamtitkár/

„Na, húzzunk el innen Jerome öcsém, mielőtt elkapjuk az általános agybajt! Ezek itt idiótábbak, mint az a szerencsétlen hüllő, amelyik azt hitte, hogy páros talppal becsúszva nem tudjuk szétrúgni!” /Kevin-Prince Boateng/

Nyári emlék

Máig él bennem az emlék:

Csónak van a tavon, nem lék,
s nem fáznak az eszkimók a
parton... tölti őket szesz ki… móka,

kacaj, néptánc, vodka s rá bor…
vidám ma a fogolytábor!
Ám emelem én a balt a
szoldátra, kezemben balta…

Ekkor jő nyugiszurival
Főnővér és énrám rivall!
Lóarcában patakék szem…

A többire nem emlékszem.

Hozzászólások:

„Nem emlékszel, mi?! Nem csodálom, ekkora pofon után én sem emlékeznék! De megérdemelted, mert előző télen még házasságot ígértél egy bödön meleg fókazsírért cserébe, de amint kitavaszodott, már csak öklendezve néztél rám! Bunkó málenkíj robotos!” /Ludmilla Taplova, szibériai főnővér és lóimitátor/

„ Mi nem lenni hadifogoly, mi csak menni, mikor mondani igyi szudá, és fogni hal, meg bányászni szén. Vodka lenni jó, főnővér lenni ronda lópofa, szoldát lenni  tajtrészeg, költő lenni vidám állat. Mindenki hányni.” /Durák Ájszkrím, eszkimó törzsfőnök/

„Ruszkik haza!” /a fiatal Bánkbán Traktor/

„Sto?! Nu págágyí!” /Putyin/

„Ööö, ne azt nézzék, amit mondok, hanem, amit teszek! Éljen a keleti szél!” /a középkorú Bánkbán Traktor/

„Mit is mondhatnék? Mélységesen csalódtam a szovjet fogolytáborokban, hogy az ilyen Frady Endre-féle mételyek akadálytalanul kiszabadulhatnak belőlük! Újabb világháború esetén egy percet sem lennék hajlandó ilyen hányaveti helyen eltölteni!  Anyám szerint még mindig jobbak, mint az óvóhely, de nem érek rá vitatkozni vele, mert sietnem kell a rádióba, valami általam sosem látott hollywood-i filmet agyagba döngölendő. Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szépek ezek a Moszkva-parti esték! Tök jó, hogy az esti meccseket is engedik nézni itt a Joszip Viszarjonovics Sztálin Öregek Otthonában!” /az agg Bánkbán Traktor/

„Egyszer kiütöttem másfél liter vodkát.” /Chuck Norris/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Nem csatlakozhatnánk titokban Finnországhoz?” /a volt Szovjetunió/

Nyári eső

Egy szemlengve vágtató csiga

Szemlengve vágtató csigák menekültek kifelé a forró Rasnyicki Jenő térről. Haslábukat égette az olvadt aszfalt, amibe nagy szerencséjükre az őket üldöző éhes nyugdíjasok botjai és járókeretei is beleragadtak. A tér közepén magasodó, lefűrészelt karú Rasnyicki Jenő szobor tövében izzadó vattacukor árus verejtékcseppjei a talajhoz érve bugyborékosan forrtak el. A gyíkok az árnyékba vonszolták magukat. Az országban narancs riasztás volt érvényben és a megriasztott narancsok remegve húzódtak vissza elsötétített hűtőházaikba.
Egy, csak egy legény állt talpon a vidéken, az Iszoda Rasnyicki Jenőhöz nevű talponálló falához támasztott Sanyi bá’, az öreg marós. Illetve, míg ezt megállapítottuk, közben ő is eldőlt, némi forró bitument fröccsentve a falon gőzölgő Rasnyicki Jenő emléktáblára.
Nyár volt.
Hirtelen eleredt az eső és úgy ömlött, mintha dézsából öntenék.
Abból is öntötték. Amióta ugyanis a távol-keletről ide nősülő Vu úr privatizálta a Rasnyicki Jenő Dézsa és Fabili Gyárat, az új Dézsa Vu Gyár rendszeresen ismétlődő reklámkampányt folytatott, melynek keretében nyaranta forró köztereket árasztott el hideg vízzel, telente pedig a hidegeket forróval.
A dézsából ömlő esőtől hirtelen megélénkült a Rasnyicki Jenő tér. A kapualjak és a környező utcák ontották magukból a hűs zuhanytól vidáman összesereglő embereket és a nedves tömeg – az általa letaposott csigák, nyugdíjasok, gyíkok és Sanyi bá’, az öreg marós kivételével – Vu úr megbízottjának vezényletével skandálni kezdett: „Dézsa Vu! Dézsa Vu!”
- Na, ilyet mintha már láttam volna valahol! – köpött egy féllitereset a feltápászkodó Sanyi bá’, az öreg marós és bebotorkált a Rasnyicki Jenőhöz címzett Iszodába.
Ezalatt kint, a Rasnyicki Jenő téren az önfeledt tömeg a vállára vette és királlyá koronázta Vu urat, majd az ő bölcs vezérletével tömegtermelésbe kezdve felvirágoztatta az országot, mely hamarosan dézsából öntött tejjel és mézzel folyó Kánaánhoz vált hasonlatossá. A fizetések és a nyugdíjak nőttek, a rezsi csökkent, majd végleg el is tűnt. Az oktatás és az egészségügy színvonala az egeket kezdte verdesni. A Rasnyicki Jenő Klinikán végrehajtották a világ első fejátültetését, a Rasnyicki Jenő Gimnázium tanulói pedig az összes PISA-felmérésen világelsőnek bizonyultak. Az anyák csodagyerekeket és hármas ikreket kezdtek szülni, a születéskor várható élettartam pedig 119 évre nőtt. A válogatott megnyerte a futball világbajnokságot, az örökifjú Uhrin Benedek pedig az Eurovíziós Dalfesztivált. A környező országok lakosai önként és dalolva adták be asszimilációs kérelmüket a Dézsa Vu Királyság okmányirodáin. A birodalom nőtt, az emberek pedig egészségesek voltak és boldogok.
Csak Vu úr volt szomorú és étvágytalan. Megállíthatatlanul fogyott és gyengült. Éjjelente álmatlanul hánykolódott baldachinos ágyán, mert senkitől sem kapott választ az őt kezdetektől gyötrő nagy kérdésre, melyet a halálos ágya mellett virrasztó hivatalos utókor később a híres utolsó mondataként is feljegyzett, nevezetesen:
Ki a búbánatos hódnyál az a Rasnyicki Jenő?!?!?!

Popópúp

Dudor volt az alfelemen.
Dr. Vertse vágta-szúrta,
S úgy fájt, mint egy vasszelemen
Által széjjelütött jurta-

-lakó zúzott fületöve.
Szike szántott, hörgött gigám,
S nyöfögtem, míg enyh nem jöve.
Vagdalt végem nem volt víg ám!

Gyógyulok s most puhán ülök,
Beforr, mi múltkor még vérzett,
S ha lentről pszeudo tű lök,
Nem valóság az, csak érzet.


„Áááááááúúúúúú!!!!!” /egy vasszelemen által széjjelütött, zúzott fültövű jurtalakó/

„Doktor úr! Nem lehetett volna ezt a műtétet a proszektúrán bevégezni?! Hátha nekem is leesett volna valami.” /Furnér Jenő, koporsókészítő kisiparos/

„Remek hír, hogy a költő nem tud megmaradni a fenekén, így legalább egy ültő helyében nem ír majd annyi marhaságot! Anyám szerint nagyon fájdalmas lehet egy fenékbe döfött injekciós tű, de szerintem sokkal fájdalmasabb az erről szóló, véres verejtékkel kiizzadt klapancia elolvasása. A témaválasztásnál nem igaz a mondás, hogy a költő maradjon a farpofánál! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Avítt nyergű kerékpáron megterem a sipoly.” /falfirka/

„Oncotomiál a szike! Szép a munkám, elhiszik-e?” /Dr. Szurikáta Szemölcs, vak- és végbélsebész valamint kortárs költő/

„Frady Endre még a legnagyobb szenvedések közepette is ragaszkodik a formához, a nyolc szótagos keresztrímes szerkezethez. Ez csak a legeslegnagyobbak és a legeslegkisebbek sajátja, ami vagy azt jelenti, hogy nem tud mást, vagy azt, hogy annyira a sajátja, hogy még egy szibériai munkatábor fagyott latrinája fölé guggolva is ez dőlne belőle… ööö… mármint, hogy ezt rázná ki a kisujjából. Mi magyartanárok hálásak vagyunk Vertse doktor úrnak, hogy életben tartotta leendő emelt szintű érettségi tételünket.” /Rímrag Roland, magyartanár és szobapincér/

„Ilyen a magyar egészségügy? De milyen is? Haldoklik és mégis gyógyít? Utolsókat rúgja, de azokat halálpontosan? Ezer sebből vérzik, de többnyire be is kötözi? Kis pénzért nagyot focizik? Nem csak ápol, de el is takarít? Itt nem mű a valódi tét és mégis valódi a műtét? Egy majdnem biztos: gyógyít, ha beledöglik is, de a beteg végül vagy felépül, vagy feltámad. Ha újra születnék, biztosan egészségügyi dolgozó lennék! Vagy inkább gazdag?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer segédkeztem egy műtétnél, amikor az orvosnak kicsorbult a szikéje, én meg kifentem a nyelvemmel.” /Chuck Norris/

„Igaz, hogy ma gyomorfúvóan finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben, de attól még nem kéne élcelődni a vasszelemen!” /Bádogember/

Rotyvákos meleg

Izzad vőlegény és ara,
Fagylaltos és segédvájár,
Ránk zuhan a vad Szahara,
S népünkre a hőrúd rájár.

Olvadt nyakam fojtogatja
Celziuszból fonott járom,
Rám heged a zöld klottgatya
S szénné ég a kaviárom.

Lég a buszon nem lát kondit,
Hőguta így vígan arat,
S hot-dog maga alá rondít.
Hű, de utálom a nyarat!

„Dehogy rondítottam magam alá, csak a szárazra repedezett kiflivégből csöpögött ki a bélbarna barbecue szósz!” /hot-dog/

„Nehezen tagadható, hogy a járműveink légkondicionáltsága az átlagosnál melegebb évszakokban imitt-amott és időnként hagy némi kívánnivalót maga után, de mindenkit megnyugtathatok, hogy mi itt a 20°C-os hőmérsékletű luxusközpontban már dolgozunk a problémát megoldó tanulmányterv elkészítésének tendereztetésén.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a BKK törzsfőnöke/

„Egy szalonnabüdösre izzadt segédvájár hónaljának szagolgatása se lehet szörnyűbb, mint rotyvákos melegben Frady Endrét olvasni. Anyám szerint, ha még egy ilyen gyomorforgatóan otromba hasonlatot mondok, fölköhögi a szénné égett kaviárját. Öröm lesz az ürömben, ha a verset is betakarja vele. Egyébként én is utálom a nyarat és maximum két pontot tudok rá adni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hőség, hőség… hmm… hőség… Megvan! Bevezetjük az államigazgatásban dolgozó felsővezetők kivételével mindenki másra alanyi jogon kiszabandó hőadót és abból fedezzük a rezsicsökkentést!” /Dr. Toka Pál, nemzetgazdasági szakállamtitkár/

„Alaposan bemelegítettem!” /Chuck Norris/

„A P.Howard-ot megidéző Szahara, a szénné égett kispolgári kaviár és a zöld klottgatya panelprolis képe így együtt, az ide nem illő keresztrímekbe oltva azt a hatást kelti, mintha valaki a saját hot-dogja alá rondított volna. Piramidálisan gyönyörű!” /Kretényi Kovald, magyartanár és hőgutaütött nyári idénybuszsofőr/

„Mit picsogtok egy kis melegtől?! Majd a katari vébén bőgjetek, amikor rátok ég a saját bőrötök, hurkák!” /Sepp Blatter, FIFA főtitkár/

„Hű, de jó, hogy eljöttem nyugdíjba! Most bíborpalástos áldásosztás helyett atlétatrikóban és rövidgatyában üldögélhetek egy árnyékos bajor sörkertben!” /Joseph Alois Ratzinger, nyugalmazott bíboros/

Monolit vasbeton keret

"Megfeszítem izmos karom"

Monolit vasbeton keret
Építéshez mélyre ások,
Mit a talaj ritkán szeret
S támadnak a földnyomások.

Földnyomások rám támadnak,
Megfeszítem izmos karom,
Ám az erők hatnak vadnak,
S fújtatok, mint vemhes barom.

Vemhes barom tényleg fújtat? –
- Tűnődök, míg agyag présel
S berogy, mint agg hajón új tat.
Őrangyalom, meddig késel?!

Késik torkos őrangyalom,
(Útját állta füstölt csülök?)
S péppé préselt varangyalom-
-szerűn eltőzegesülök.

„Bocsánat, de kihagyhatatlan volt ez a nagy adag füstölt csülök tormával a Kisbigben! Különben is, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ergo aki nem hibázik, az ne is egyen! Muszáj tehát néha elszúrnom valamit, hogy jól becsülközhessek!” /Zabael, őrangyal/

„Ha falánk őrangyalként a Mennyei Csülökgyárban dolgozhatnék, akkor se lehetnék boldogabb, mint most, amikor Frady Endre a ’Mi leszel, ha nagy leszel?’ kérdésre csak azt tudja válaszolni, hogy kőszén! Anyám szerint mi már nem érjük meg, hogy fűtsünk vele, de talán valamelyik kései leszármazottam utazhat egyszer egy fradybrikett által hajtott nosztalgiavonaton. Abban a boldog korban már senki sem fogja ismerni ennek a debil fűzfapoétának a nevét! Tánc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy időgép segítségével jelentem a távoli jövőből, hogy ma egy nosztalgiavonattal hazautaztam Fradygrádból Puzsérfalvára a főtéren felállított színarany Frady Endre lovas szobor felavatására. Nekem a Frady Endre Költészeti Egyetem rektoraként kötelességem részt venni az ilyen szívmelengető eseményeken.” /ifj. dr. prof. Puzsér Rc/x_0314_§&# 22, kései leszármazott és rektor/

„Persze, hogy fújtatok! Mi mást tehetnék ekkora hassal?!” /vemhes barom/

„Nem szeretnék bűnbakként címszerepelni, úgyhogy elárulom, hogy normális statikusok nem maguk próbálják megtartani a munkagödör falát, hanem beterveznek megfelelően dúcolt, vagy kihorgonyzott szádfalat. Frady Endre nemcsak rossz költő, de űberkretén is.” /monolit vasbeton keret/

„Aki másnak vermet ás, és még megtartani sem tudja, az annyit is ér.” /Lázár János/

„Nemrégiben kettétörtem egy monolit vasbeton keretet és megfésülködtem vele.” /Chuck Norris/

Mardosó éhség

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/

Fejfélfájás

Jobbfejemben volt oly fájás,
Mint mikor bősz birkanyáj ás
Léket arcüregem jegén,
Majdnem megmurdeltem, meg én!

Ám amint számban rab lett a
Jó Algopyrin tabletta,
Fájás tompult s jött a bágyadt
Vágy, hogy találjak egy ágyat.

Ágy nem volt az irodába’
Így azután én a kába,
Tompán, mint ki éjjelt sír át,
Bepötyögtem ezt a lírát.


„Ki adott neki Algopyrint?! Ki nem hagyta, hogy megmurdeljen?! Ki a felelős?! Neveket akarok!!!” /Csávás Kálmán, a Világirodalom Gyógyegereit Rögvest Gutánütő Osztag (VIGYORGÓ) vezérőrnagya/

„Átérzem a világ fájdalmát, hogy megmentettem Frady Endre életét, de nem én tehetek róla, hogy egyszerűen túl jó vagyok! Miért nem gagyi Rubophent adtak neki, vagy made in china feliratú kiciccípősz szecsuáni csirkekapszulát?!” /Algopyrin, a vádlott/

„Kicsinyes bosszú ez ettől a nyamvadt kínrímes klapanciagyártó fűzfapoétától, amiért pár éve a debil költőtársaival együtt őt is beetettük pénzdíjakkal és antológia ígérettel a Rubophen Versíró Versenyen, oszt’ a vége előtt kiszálltunk az egészből és azóta is utánunk az özönvíz, höhöhö!” /Rubophen Rükverc, sajtószóvivő és sajtpenészdíler/

„Te jó ég, ez a Frady ebben a félfejsajgós félálmában számolta ki egy kéttámaszú híd alapozására jutó reakcióerőket! Ha kiderül, melyik ez a híd, senki sem mer majd áthaladni rajta! Mindenki ott fog átúszkálni a híd alatti kis patakban!” /egy neve elhallgatását kérő statikus kolléga/

„Kis patak, kis patak, ja hűs vizű kis patak!” /Uhrin Benedek/

„Már csak az hiányzik, hogy Uhrin Benedek ezt az újabb óborzalmat is megzenésítse, és akkor tényleg olyan érzete lesz az embernek, mint amikor a pottyantós vécén ülve éri egy erősebb földrengés, ami Toy-Toyostul lebukfencezteti egy építendő toronyház szennyvízzel telt munkagödrébe. Nem, mama, nem ül a Tolsztoj a vécénkben!!! Nem ordííítok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha így üvöltesz kisfiam, akkor nem fogjuk hallani, hogy a Tolsztoj lehúzza-e maga után a vécét. Húha, nagyon vértolulásosnak néz ki a fejed! Nem kérsz egy Algopyrint?” /Puzsér mama/

„Egyszer majdnem fájt a fejem, de amikor kirúgtam belőle, majd nyersen megettem egy arcüregi nyúlcsaládot, rájöttem, hogy csak a gyomrom volt kicsit üres, bár egy texasi kopó sose éhes, csak úgy érzi.” /Chuck Norris/

Vértik egyszeregy

Egyszer egy csak akkor kettő,
Félreszámolva, ha lett ő,
Vagy, ha egy meg egynek értik
Vérkokasok s néhány vértik.

Vértikok, ha matekolnak
Falán vérrel vértik ólnak,
Jó eredmény ritkán jut a
Falra, mert a vértik buta.

Ám, ha farkas jön, a réti,
Vértik szana- s széjjeltépi.
Vértikszáj tátul, hogy egyen,
S nem töpreng az egyszeregyen.

„Vértik, medveanyám, vértik!” /Gr. Islander Zöző, sokat látott világpolgár/

„Az állatvilág ősi túlélési ösztöne harcol az öncélúan kifinomult és a valósággal köszönőviszonyban sem lévő matematika nevű burzsoá áltudomány ellen. A vértikok és vérkokasok vérpezsdítő küzdelme a gonosz számtantanárokat megszemélyesítő réti farkas ellen örömmel szaporázza az ősi humán műveltség felkent papjainak pulzusát. Vesszen a szorzótábla! Éljen a humanizmus!” /Humán Hedvig, bölcsész és kürtős kalács árus/

„Az én hibám, hogy nem utcaseprő, sakkfigura esztergályos, vagy láncfűrészes gyilkos lettem, akiknek nem munkaköri kötelessége elolvasni Frady Endre minden egyes elmebeteg eszementségét. Szegény anyám pedig végképp nem tehet róla, hogy oly korba szült engem, ahol ilyen kreténnek kell a kortársának lennem. Az élet nehéz és a végén meghalunk. De szerencsére Frady Endre is, lehetőleg minél előbb!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Felháborító, hogy egy olyan védett állatot, mint a réti farkas, a génmanipulációval kitenyésztet Vas megyei vértik szabadon levadászhasson! Greenpeace aktivisták, láncoljátok magatokat oda a vértik ólak kijáratához, hogy ezek a véresszájú ragadozók ki ne törhessenek és meg ne ehessék ezeket a békés őshonos ragadozókat! Mi, hogy ti csak az összkomfortos villáitokból tiltakoztok az inasaitok útján a brazil őserdők és a japán bálnák érdekében?! Ó, hogy az a képmutató … (füttyszó) ... !!!” /Üdezöld Grincs, környezetvédő partizán és tücsökcirip oktató/

„Ritka ronda masszává vált az a százhúsz vértik, akik rám támadtak és én egy félköríves tikfejrúgással egyetlen kupacba rúgtam őket. Ugyanúgy, ahogy korábban azt a kétszáz réti farkast. Tyű, de büdösek így együtt!” /Chuck Norris/

„Nekem jöhet akár vértik, akár réti farkas, akár Puzsér Róbert, ha nincs érvényes jegye, vagy bérlete, úgy lepofozom, hogy csak a kényszerzubbony fogja őt egyben tartani a János kórház Vigyorgójában. Elvégre tenni is kell a kulturált közlekedés érdekében itt Európa veséjében. Bocs, a szívében.” /Böszme Botond, BKV ellenőr/

„Miért az oldalbordám a főszereplő? Hát nem én vagyok a vérteremtés koronája?!” /vérkokas/

„Hiú hím! Ugatol?! Kapol!” /vértik/

Sorsfejezet

Dágványi Teofil középiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott és gyorsan lekapta a legelőször a keze ügyébe kerülő kötetet, bedobta a malacpersely és a felhúzás esetén zenélő aranyozott műanyag Horthy lovas szobor közé és már ugrott is ki az ablakon. Bevágódott a már korábban feltört Zasztava kombiba és hazaszáguldott a VIII. kerület Dögkút utca 13. fszt.2. szoba-konyhás albérletébe. Vécé a folyosó végén.
Dágványi Teofil lehúzta izzadt fejéről az XXL méretű fekete pamut zokniját, majd nekilátott kielemezni a zsák tartalmát.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás! – mondta és mégsem a könyvet vette elő, hanem a szobrot. Felhúzta és a néhai kormányzó billegő fejjel gépdalra fakadt:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, mindent vissza!”

Dágványi Teofil percekig röhögött, majd az aranyozott műanyag lófejjel feltörte a malacperselyt. A „Sajnos nem nyert!” feliratú cetli láttán olyat mondott, amiért az erkölcstan óráján nem tudott volna ötöst adni. Köpött, legyintett, majd izgatottan a könyv után nyúlt.
Elnyűtt kötet volt, címlapján a szerző neve is lekopott már, csak a címet lehetett elolvasni, azt is csak szemüveggel.
- Sorsfejezet – betűzte lassan Dágványi Teofil és kinyitotta. Olvasni kezdett, majd egyre jobban elkerekedő szemmel folytatta:

Dágványi Teofil szakközépiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott…

- Rendőrség! Azonnal nyissa ki az ajtót! Feltartott kézzel jöjjön ki! Körülzártuk a házat!
Dágványi Teofil nagyot sóhajtva lépett ki az ajtón. Gyorsan megverték és megbilincselték.
- Hogy találtak meg ilyen hamar? – kérdezte fogait köpködve.
- Mi is olvastuk a könyvet! – mondta Kalambó hadnagy és ballonkabátja zsebéből előhúzta a Sorsfejezetnek egy salátává rongyolt példányát majd, mint akinek erre már nincsen többé szüksége, színpadias mozdulattal behajította az ajtón. Valami megreccsent:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, min…”
(puff-puff)

A füst felszálltával nyilvánvaló lett, hogy a kommandósok által szétlőtt zenélő szobor sorsában ez volt az utolsó fejezet.

Deus ex machina

Sötét felhők alatt ülök
szemem száraz könnytől véres,
bőgök, mint egy törött tülök:
Víkend, ha jő, eső mér’ es?!

Napos égbolt mér’ nem kékül,
Természet szép száraz rétet
mér’ nem terít terítékül?!
Tavaszvég tán lépést vétett?

Nem! E gaz ég gonosz EU-s
ármány s Unió bár pikkel
ránk, a Nap majd a’la Deus
ex machina sütik (ik-kel)!

A magyar ég megint szép lesz,
Mail tó fakad jó hírével!
Együtt ordítja a nép: Yes!
S hét ágra sütött fa ével.

„Ez az! Végre valaki ki meri mondani, hogy a rossz idő is az idegenszívű EU Magyarország elleni merénylete! Lépjünk ki Európából és vegyük gazdasági blokád alá! Ne kapjanak egy fia Túró Rudit se! Szárazföldi csapatainkkal szorítsuk be őket az óceánba! Mindent vissza! Trianon monnyonle! Újra 33 tenger mossa a partjainkat! A magyar Nap igenis ik-kel süssönik! Tánc!” /Vérgőzössy Álmos, traktoros és a Szittya Szócső hetilap előfizetője/

„A Deus ex machina cím annyiban igaz, hogy az Úr már-már gépiesen nyúl le és emeli ki Frady Endrét a kaszával-kapával felszerelt olvasótábor egyre szorosabbra fonódó gyűrűjéből. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem, a hét ágra sütött évelő fa képe az egész XXI. század legrosszabb záró sora lesz, amely a már addig is a sárgaföldi ásóbéka feneke alatt masírozó művet mélyen maga alá rántja és táncol a romokon. A korszerűtlen költő felett régen elszállt már Damoklész vasfoga. És még az a nyavalyás Nap is sütik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miért kellene ahhoz isteni beavatkozás, hogy az ember lefejeljen pár felhőt és rávegye a Napot, hogy süssönik?! Ez sima Chuck ex machina!” /Chuck Norris/

„Költő úr! Hát nem tudja, hogy a májusi eső aranyat ér?!” /Borona Béla, földműves/

„Nem mind arany, ami fénylik.” /Flaszter Flórián, urbánus fék és ellensúly/

„Már látom a fényt az alagút végén. Mindjárt beérünk.” /Dr. Pesszim Istók, ortodox közgazdász/

„Kinek korán kell, aranyeret nyer.” /Dr. Sérv Sebő, népies urológus/

„A költő végtelen optimizmusának még a reménytelenül letargikus pesszimizmusa sem képes határt szabni. A határok korszerűtlenek, deresek és az őket visszasíró betyárok is javában őszülnek már. A fensőbb beavatkozásra érkező napsütike és a hét ágra sült fa évelése olyan elementáris lájfjesszelést, azaz életigenlést robbant az arcunkba, melynek hatására hasast ugrunk a katarzistenger habtól csillogó hullámaiba. Fentről ekkor leragyogik a Nap és csuklanak cetek!” /Titanic Auróra, fedélzeti költő és bálnazsírdíler/

Tök eltökélt körte

Lámpában élt tök eltökélt
Szupermodern csodakörte.
Világítsak!!! - csak ennek élt,
S magát csakis ezért törte.

S mégsem égett! Így zokogott:
Összeomlott jó légváram!
Ragyogni én nem tudok ott,
Ahol nincsen váltóáram.

Így élünk mi, sok körtelény,
Mintha (büszkélkedünk páran)
Csakis tőlünk születne fény,
S nem kéne megváltó áram.

Rejtélyes világ

Ez a világ csupa rejtély!
Engem gyötrő titka nagy ám,
Mint egy citoplazmás sejthéj:
Hová tűnt a zöld klottgatyám?!

Költözés előtt még megvolt!
Valamelyik doboz rejti?
Tán az, amin van egy meggyfolt?
Ej, ti meggyzabálók, ej, ti!

De hát meggy még nem is terem,
Hisz’ csak most szelel a május!
E talány mély, széles verem…
„A hídjára kell, hogy rájuss!”

Falnak ugrok, mint egy vak kan:
Mi volt ez, hangja az Úrnak?!
E rébuszba elmém zakkan,
S bennem agysebészek túrnak…


„Túrunk, túrunk, de bármilyen mélyen járunk is, agynak, vagy bármi azzal egyenértékűnek még nyomát sem látjuk!” /Dr. Tumor és csapata/

„Jaj, szívecském, ne kotorássz már abban a piros festékfoltos dobozban! És miért van még mindig rajtad a zöld klottgatyád, amiben tegnap biciklizni voltál?! Add ide, kimosom, te pedig gyorsan pattanj be a zuhany alá!” /Frady Endréné/

„A költözés közben ép elmét vesztő költő – vö. szívet cseréljen az, aki lakást cserél! – biztosat megragadni vágyásának zöld klottgatyaként történő materializálódása, valamint a citoplazmás sejthéj nagynak láttatása így együtt egy kozmikus talány, melynek a lőtt párbajsebre emlékeztető meggyfoltos dobozba történő belesejtése az elme teljes talajvesztésének szubsztanciája és mintegy kvintesszenciája. A belső hangok felső kinyilatkoztatásként történő megélése vakhittel való hídkeresésbe, majd totális elmebajba torkollik, de az új és nagyobb lakásban szerencsére van kellő hely a kényszergyógykezelésre. E verssel az életmű egy újabb darabja talált telibe bennünket. A költővel együtt fájunk.” /Lilaködössy Eulália, a Gőzköd folyóirat szerkesztője és meggy őstermelő/

„Amikor gyermekkoromban egy sikertelen kirakási kísérlet felett érzett jogos indulatomban úgy vágtam a falhoz a bűvös kockámat, hogy még az egyes elemei is apró darabokra törtek, akkor láttam valamit majdnem úgy szétesve, mint most Frady Endre amúgy is retardált személyiségét. Az zsenit állítólag csak egy hajszál választja el az őrülttől, Frady Endrét azonban még annyi sem. Anyám szerint Frady Endre félkegyelmű, de szerintem legfeljebb negyed.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a szerencsétlen igric jobban szét van esve, mint én!” /Koppány, felnégyelt vezér/

„A száznegyvenhétezer nyolcszázkilencvenöt fontba és negyvenhárom shillingbe kerülő kutatási projektünk eredményeképpen kimutattuk, hogy egy négy versszakos keresztrímes Frady Endre vers agysejt pusztító hatása megegyezik másfél liter házi főzésű homoki kerítésszaggató pálinkáéval.” /brit tudósok/

„Legszívesebben agyon rúgnám a költőt, de ilyen szerve szemmel láthatóan nincs neki.” /Chuck Norris/

„Tiszteletet Edy Frandrének! Edy Frandre jobban teljesít!” /Virbán Oktor, Migyarország maniszterelnöke/

Veszélyes üzem

Az ötödik saller után... /egy BKV ellenőr felvétele/

Kopasz fejen, tömött buszon
Tuctucol egy metál headset.
Szólok s rögvest kapok huszon-
-kilenc sallert: „Hö, nem tetszett?!”

Csak hogy ne nézzenek nyúlnak,
Romfejemmel intek nemet…
S hol sírjaink domborulnak,
Utódom majd elköztemet.


„Bocs fater, de a hagyatékodból nem futja köztemetésre! Nem akarsz inkább tudományos közkincsként spirituszban lebegni a SOTE laboratóriumában? Ha jó pénzért megvesznek, akkor majd mindketten dúskálhatunk a lében” /a praktikus utód/

„Jaj, rossz hallgatni ezt a gyomorforgatóan kegyeletsértő utódot! Mi szívesen a saját halottunknak tekintenénk a költőt, csak sajnos rohadtul, pardon, bélfacsaróan drága a végső búcsú, úgyhogy csak magunkban sírunk. Brühühü!” /Durchfall Dia Rea, a Frady Endre Karjaiba Ájult Literátorok Asszociációja (FEKÁLIA) elnök-pénztárosa/

„Felháborító a tisztelt holt költő azon sugalmazása, mely szerint járataink veszélyesek és kedves utasaink inzultusnak lehetnek kitéve! Nálunk kizárólag az ellenőrök alkalmazhatnak erőszakot, de csak csoportosan és náluk sokkal gyengébbekkel szemben, ilyenkor azonban a szolgálati szabályzat szigorúan megtiltja a fejhallgató viselését. Esetleg megsérülhet.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Budapesti Káosz Központ (BKK) törzsfőnöke/

„Hej, de kár, hogy nem voltam ott! A halála pillanatában nyilván lepergett előtte az egész élete és ezúttal a veleszületett tehetségtelensége mellett ez is akadályozhatta egy normális végvers megírásában. A SOTÉ-ra majd elmegyünk anyámmal a tetemet megnézendő. Életében először legalább a halála után lesz benne némi spiritusz.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A lélek cizellált rezdüléseire mindig is érzékeny költőgigász a domboruló sírok többes számú említésével finoman utal a fiatalon Segesváron, majd időskorban Barguzinban elhunyt Petőfi 2 in 1 akciós halálára, mely vigaszt nyújthat a köztemetési számla láttán le- és kiboruló unokák és egyéb örökösök számára. Aki holnapra kívülről megtanulja, az kap egy kisötöst.” /Bem Béláné Petrovics Piroska, magyar-történelem szakos középiskolai tanár/

„A feltámadás ígérete miatt fölöslegesen megrendült gyászolóknak nyújtsanak vigaszt Jézus eredeti, angol nyelven elmondott és pirossal szedett szavai: ’spirit is ready but flesh is weak’, azaz leműfordítva: ’bár a húsnak még sülnie kell, de az alkohol előállt’! Igyunk!” /Menetekel Simon, TV-evangélista és betanított műfordító/

„Tuctuc esetén nem szólni szoktam, hanem egy mozdulattal kirúgom a fejet a fejhallgatóból, így utóbbi nem sérül, mert ott marad fityegve a lábfejemen.” /Chuck Norris, a lábfejhallgató feltalálója/

Időjárási téboly

Hol Nap süt, hol minden ázik,
Pulzál a grafikon íve.
Nincs állandóság, csak kvázik
Keletkeznek relatíve.

Egy nap fővök, másnap fázok
S lovagba is befagy a Ni!,
Úgyhogy simán van vagy száz ok
Időjárást betiltani.

Nem kell nekünk se nyár, se tél,
Se a felhős térkép, mit a
Meteorológus vetél,
Csak azúrkék dél-cseh vita!


„Pan básník! Tady v jižních Čechách není debata s azurově barvy!” /Pavel Zmrzlina, dél-cseh lollipop árus/

„Dél-cseh vita, mi?! Egy gyagyás szóviccért kell beáldozni az amúgy is értelmetlen mondanivalót, kretén úr?! Anyám szerint ez a vers pont olyan zavaros, mint az időjárás és a róla szóló jelentések, úgyhogy költőkém, maga elmehetne a meteurológusához, aki egy hosszú-hosszú, vastag tükrözős csövön keresztül kivehetné az agyhúgykövét! Urinare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálam azóta nincs időjárás, mióta az idegesítő járkálása miatt lerúgtam az idő fejét.” /Chuck Norris/

„Változó korunkban Frady Endre jelen idejű jelenléte jelenti a kvázi-állandóságot. A szélsőséges időjárás időleges szelei által bántott költő legszívesebben a dolce vita közép-kelet-európai verziójának a pszeudo-homokjába dugná a fejét, de csak kvázi. Minden relatív! – mondta Eisenstein, midőn a lépcsőn fénysebességgel legurított babakocsija jéghegyként tört át a kikötőben vaklármázó páncélos hajó Patyomkin falán. Nagy mű előtt állunk lehajtott fejjel. Kár, hogy így nem látjuk!” /Elementáris Tektonika, nemzeti szakesztéta és földrengéscsillapító/

„A vers súlyos anakronizmust tartalmaz, amiért fővesztés jár! Mi már rég nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!, hanem azok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!” /a lovagok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak a szenilis zugköltő zavarba ejtő tájékozatlanságából eredő csúsztatásait és ferdítéseit! Mi meteorológusok már régóta nem az ujjunkból szopott levelibékák által koraszült pénzdarabok feldobásával jósoljuk, hanem korszerű mérőműszereink segítségével és a valószínűségi változók komplex figyelembe vételével előre jelezzük az időjárást. Ja, és nem vagyunk se meterológusok, se meteurológusok!” /Dr. Kumulusz Kenéz, meteorológus és levelibéka tenyésztő/

„Napsütés, vagy záporeső? Hő, vagy hó? Aszály, vagy özönvíz? Kinek jó, kinek rossz? Ízlések és pofonok! Kinek a pap, kinek a Papadimitriu Athina! A változás amplitúdójának és frekvenciájának ismeretében, ha van egyáltalán változás és lehet bármit is ismerni, sem lehet nemhogy messzemenő, de rövidlátó következtetéseket sem levonni a mikéntek hogyanjáról. Gyakorlatiasan téve fel a kérdést: Ha víz lenne a csónakban, vajon mernénk-e merni? A feltételezett, de meg nem engedett válasz csak merő fikció. Egy biztos, ha lehet bármi is az: a bizonytalan kvázi.” /Török Gábor, elemző/

„A verset és a hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy pályázaton elnyert EU-s pénzekből rengeteg elmegyógyintézetet kellene építenünk. Az európai parlamenti választáson szavazzanak rám és ígérem, hogy az országot egy nagy közös kárpát-medencei diliházzá fejlesztem!” /Dr. Csenő Csofánc, a Feneketlen Zseb Párt listavezetője/

Gondolatok egy temetés után

"S egyszer csak a függöny lemegy."

Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!

Munkatér határolás

A baleset előtti pillanatok /egy vakond felvétele/

Szegény mérnök sose szeret
Határolni munkateret,
Mert, ha gány a munkagödre,
Zagyként ömlik le a fődre.

Munkásokat betemeti,
S máris előjön a Heti
Harsona az online cikkel,
S aki magyar, odaklikkel.

Ha a rogyott agyag alatt,
Nem találni szádolt falat,
S mérnök miatt dőlt be e lik,
Egy-kettőre lesittelik.

(Börtönrock!)

„Rossz mérnököt rendőr elvisz, s énekel majd neki Elvis! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, bölcsészhallgató és kárörvendő kortárs költő/

„Ugye, ugye, ha hibásan vesszük figyelembe a konszolidálatlan kövér agyagtalaj drénezetlen nyírószilárdságát, mindjárt kialakul a logaritmikus spirál csúszólap és máris megy a hegy a sok kis lapátos Mohamedhez, oszt’ jóccakát! Jobban oda kellett volna figyelni az előadásaimon!” /Dr. Montmorillonit Málé, akadémikus és a talajmechanika Mozartja/

„Tisztelt Bíróság, én be akartam tervezni a kihorgonyzott szádfalat, de a kivitelező óva intett. Neki olcsó munkatér határolás kellett…” /Frady Endre, statikus és kortárs költő/

„Ugacc?! Pontosan azt építettem be, amit akkor mondtál, amikor a negyvenes betonvassal kergettelek a munkaterületen!” /Dögényi Brutál, a Könyék Zrt. építésvezetője/

„Én egyszer egy kőkemény kemény talajba rúgtam bele egy hosszú munkagödröt, ami azóta se mert beomlani. A nép csak Grand Canyon néven ismeri.” /Chuck Norris/

„Az Eurovíziós dalfesztivál kétnemű győztesének fülbemarkoló vernyákolása ellenére ez a vers lett a hetem mélypontja. Magam alá temetett. Talán meg kéne látogatnom a költőt a börtönben és bosszúból a cellatársai füle hallatára felolvasni az összes versét, hadd dádázzák meg utólag kicsinyég, de anyám szerint én gonosz vagyok és engem már rabul ejtett az Erő sötét oldala! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Puzsér, kritikus/

„Tiltakozzunk a munkaterek határolása ellen! A terek is szabadnak születtek, nem lenne szabad őket a mozgásukban korlátozni! Le az emberi kizsákmányolás kegyetlen béklyóival! Félre a szádfalakkal! Sasként szárnyaljon az a rabláncon tartott altalaj! Szabadsááááááá…(puff!)” /néhai Frídom Frigyes, agyagtalaj által maga alá temetett liberálanarchista műzöld aktivista és dohánycsempész/

„A rögvalóság földje a költészet egébe emelkedik! Ég és föld! Geológia és teológia! Páros rímek és enjambement! A művészet oltárán feláldozott költő önnön keresztjét cipelve válik a földhözragadt altalajmechanika mártírjává, miközben lelke a líra légörvényén szárnyal a megfoghatatlanba. Zokogjunk együtt, felebarátaim! Brühühü!” /Hanyatthomloki Hajnalka, katartika szakos hallgató/

„Na, kettőszázhetvenhármaska, meg ne lássam, hogy még egyszer a nyálával firkál verseket az alig tíz éve meszelt cellafalra, mert megmorcosodik a brüsszeli csipke lelkem és akkor eldurran ám a Damoklész agya!” /Csávás Kálmán, börtönigazgató/

Költözés

Amikor az ember költöz,
Olyan, mint egy sörtől dőlt őz.
Álla sörtés, szeme veres,
S dobozban meg zsákban keres.

- Aki keres, talál! - mondja,
De zokni helyett csak spongya
Kerül elő s néhány lemez.
Több minden kell, de az nem ez.

Rájön, sok a fölös cucca,
És a kies Sáfrány utca
Szelektív koszgyűjtőjében
Gyűl elefántcsont és ében...

„It is disgusting!!! He threw off our disc!!!” /Paul McCartney & Stevie Wonder/

„I agree!” /St. Reet Saffron, a kies/

„Állj, egri?! Elfogni! Megnyúzni! Karóba húzni! Megsütni! Megenni! Vééér!!!” /I. Szulejmán szultán/

„Nyavalyás Szulejmán, a számból vetted ki a szót! Legszívesebben félholdra vernélek, hogy még nálam is szilajabban fogalmazol, de anyám szerint vigyáznom kell az idegeimre, úgyhogy csak annyit sikítok így, gondolatban Liza Minellivel az oldalamon egy híd alatt, hogy: Íííííííííííííí!!! Ez költő?! Kabarééé!!!” /Puzsér  Róbert, kritikus/

„A költőt a saját költözése jobban megviseli, mint a kritikusok cinikus költőzése, amit jól mutat a vers gondolatokat el-elrejtő bárgyú rímkezelése. Az ikes igék iktelenedése mintegy szimbolizálja az alany totális elveszettségét, amely magába szippantja az olvasót, de nem fekete lyukként, mert a mű végén mintegy kiöklendezi magából. Katartikus ez a bedobozolt zsáklíra!” /Cöflényi Cizella, magyartanár és bérhajtogató/

„Költő úr, hát maga is idevegyült közénk, Sáfrány utcai panelprolik közé?! Jaj, de jó, akkor ezentúl együtt fogunk osztályharcolni, maga meg közben uszító hangvételű verses röplapokat körmöl az oligarchák és a komprádor burzsoák ellen! Elvtársak, előre! Abcúg lakbér! Ez a sarc lesz a végső!” /Vasököl Vince, szakszervezett vasmunkás és panelproletár/

„Egyszer én is laktam panelban, de hamar meguntam, hogy polcfelrakáskor mindig mindenki engem kért meg, hogy fúrjak a kisujjammal lyukat a betonba. Végül, mikor olyan volt már, mint az ementáli sajt, szétfejeltem a kócerájt!” /Chuck Norris/

„Új lakó úr, aztán nem ám elfelejtkezni a csatorna- és szemétdíj rendszeres befizetéséről! Meg ott a közös költség is! Magán tartom a szememet ám!” /Árgus Dezső, közös képviselő és bokszedző/

Ha nekem ennyi cuccom lett volna, akkor az Alpokban biztosan megmurdeltek volna a harci elefántjaim!” /Hannibál/

„Hogy minek örvend Frady Endre a köreinkben? Közutálatnak! Hej, mennyi régi alkotótársunk forog miatta folyamatosan a sírjában! Tyű, de odalépnék neki kispályán!” /Elefántcsonttornyi Barnabás, nyelv- és lábtörő novellista, a MI (Magyar Irodalmárok) főtitkára/

„Tényleg átköltözött. Ma már nálunk is bejelentkezett ez a félkegyelmű.” /ELMÜ/

Első szerelem

Bömléd, a bús bölény borongósan bandukolt a bazsalikomillatú bodzaligetben. Bánatában már az sem érdekelte, hogy a bodzaliget miért nem bodzaillatú. Magányos volt és a magányos bölényeket hidegen hagyja a botanika.
Megrögzött álmodozó volt és most is álmot kergetett, egy álmában látott bölénylány csodálatos álomképét. Reménytelennek érezte, hogy egy ilyen gyönyörű lény a valóságban is létezzen és ő rátaláljon. Dülledt bivalybarna szemét elfutotta a könny és egy félliteres csepp a fűben heverő varangyos békalányra esett, aki megsajnálta Bömlédet és így szólt hozzá:
- Ha megcsókolsz, teljesítem szíved titkos kívánságát!
A bölényt undor fogta el és nagyot fújtatva beletérdelt a béka combjába. A varangy fájdalmában elugorva nagyot toccsant egy kősziklán és csodák csodájára hirtelen az álombéli bölénylánnyá változott.
- Na, a csók helyett a medvepuszi is megteszi! – akarta volna mondani gúnyosan Bömléd, de ámulatában a torkán akadt az irónia. Ott állt előtte a gyönyörű baromarcú lány! Csendesen kérődzött, igen jámbor fajta volt.
Bömléd dalolni kezdett:
- Baromarcú lány, mindig gondolj rám, baromarcú lány!
Ének közben a szerelméhez hajolt és a záró felkiáltójel után megcsókolta. Pár másodperc elteltével a bájos baromarcú álomlány visszaváltozott békává és brekegve beugrott a közeli tóba, ahol kezelőorvosa és gyógyszerésze tanácsa ellenére bekapta egy gyomorfekélyes, ám falánk krokodil és ebbe a fegyelmezetlenségébe bele is pusztult. Az önfeledt örökösök addig marakodtak egymással, míg a víz vérré nem változott és mindenfelé megcsócsált krokodilvégtagok nem lebegtek, de az álomittas Bömléd mindezt észre sem vette:
- Az első édes szerelmes csókot feledni többé nem lehet! – dalolta romantikus világfájdalommal, majd beleügetett a naplementébe.
- Au! - jajdult fel a naplemente – baromi fájdalmas dolog ez az első szerelem!

Zöld erdőben II.

(locsolólírák)

Kedves Irodalombarátok és –barátnők! A „Zöld erdőben” kezdetű locsolólírák nélkül lehet ugyan élni, de minek? De honnan szedjünk olyat, ami szép is, jó is, mély is, érthető is és felettébb szellemes is, mindezt egy helyen és egy időben? Értem a problémát, de nem kell aggódni! Szeretnék most hiányt pótolni és gyógyírt adni a kétségbeesetten kisírt szemekre, valamint balzsamot a sikoltozva sajgó lelkekre. Íme, egy újabb dózis locsolólíra!

0.,
Zöld erdőben Noé bárka
Megfeneklett, öreg márka.
Körötte már minden száraz,
Kölni locsolásra vár az.

1.,
Zöld erdőben rezsidémon
Rontana a renomémon,
De legyőzi Békemenet.
Locsoljak, vagy hordjak szenet?

2.,
Zöld erdőben áll egy ilyen
„Élj a mának! – Carpe diem!”
Feliratú kéregvéső.
Locsolhatok, vagy már késő?

3.,
Zöld erdőben lő egy ISO
Szerinti lapp harckocsizó,
S elfüstöl egy egész ól jak.
Meneküljek vagy locsoljak?

4.,
Zöld erdőben Andy Vajna
Lovas szobra made in china,
Úgyhogy zörög, mint a haraszt.
Locsoljak, vagy legyek paraszt?

5.,
Zöld erdőben hegedülök,
Vad bika jön, fején tülök,
S szakad a húr, törik a tok.
Ezek után locsolhatok?

6.,
Zöld erdőben Orbán Viktor,
Épp festi egy híres piktor,
Picasso, vagy mi a neve…
Rád ömölhet kölnim leve?

7.,
Zöld erdőben füstölt csülök,
Amíg eszem, lecsücsülök,
Kezemben egy üveg Deit,
Locsolkodni szabad-e itt?

8.,
Zöld erdőben égő sámlik,
Sülő jetik talpa hámlik,
Ég az erdő, ég az UTE,
Locsolok, de bejgli jut-e?

9.,
Zöld erdőben tokaj aszú,
Tök részegen perceg a szú,
Egész erdő zajtól remeg.
Locsolok s ne röhögj te meg!

10.,
Zöld erdőben hungaricum,
Megismerem, nagy az IQ-m.
Nyerő modor, izmos alak!
Vetítsek, vagy locsoljalak?

11.,
Zöld erdőben sötét Jedik
Némelyike verekedik,
S szúrja őket Luke Skywalker.
Indulhat a locsolókör?

12.,
Zöld erdőben rémes nóta
Harsog immár reggel óta,
Kornyikál az ifjabb Zámbó.
Köpjek kölnit rá a számbó'?

13.,
Zöld erdőben Diesel vonat
Elüt három vízilovat,
Melyből kettő meg is murdel.
Locsolásomat ne szúrd el!

13+1.,
Zöld erdőben sétál Hamlet,
Aki immár Shakespeare fan lett,
S koponyával készül ölni:
To kölni or not to kölni?

13+2.,
Zöld erdőben villanykörték
Nem égnek, mert összetörték
Őket Wattok és a Wattnék.
Sötét van, de locsolhatnék.

13+3.,
Zöld erdőben Zrínyi Miki
Szalad, s vadkan kergeti ki,
Úgyhogy kifut zöld erdőből,
S velem együtt kölnit lögyböl.

13+4.,
Zöld erdőben Chuck Norris ül,
S dudorászik cseremiszül,
Elkapta a kumisz mámor.
Locsolásra indít Ámor.

13+5.,
Zöld erdőben Gyurcsány Feri
És a kedvenc jó haveri
Köre éppen összefogik.
Ha locsolok, lesznek pogik?

13+6.,
Zöld erdőben áll egy konok
Arc s körötte stadionok
Épülnek, míg rájuk bámul.
Rumért kölnit adok vámul.

13+7.,
Zöld erdőben betonsiló,
Tonnánként pont ezer kiló,
Savas eső károsítja,
Locsolkodjon, aki szittya!

13+8.,
Zöld erdőben zöld Fradika,
Énekli zöld bölömbika:
Bajnok lesz a Ferencváros!
Locsolkodni sosem káros.

13+9.,
Zöld erdőben piros alma,
Slambuc Péter kettőt fal ma,
Egy biót s egy kukactalant.
Csoboghat a kölnim alant?

13+10.,
Zöld erdőben bőg egy cápa,
Kiátkozta őt a pápa,
Mert egy apácát megevett.
Locsolhatok kölni levet?

13+11.,
Zöld erdőben nyílt egy Meki,
Pincér rohan be-ki, be-ki,
Míg az összes vendég jóllak.
Egy hambiért meglocsollak.

13+12.,
Zöld erdőben lila akác,
Mindjárt kezdődik a vakác,
Tóban vidám minden keszeg,
Jól meglocsol, ha kap eszeg.

13+13.,
Zöld erdőben vodkáz Mozart,
Leitatja ő a jó cárt,
Onnantól meg csokigolyó.
Licsi-locsolgatni jó, jó!

77.,
Zöld erdőben a lift kevés,
Mint a Hilti fűrész evés,
Meg a kötéltáncos bálna.
Locsolás a szívem álma.

100.,
Zöld erdőben vörös Csepel,
It is crying in the chapel,
Hallgatja egy working hero,
S „Szabad-e locsolni?”-t ír, ó!

1001.,
Zöld erdőben ma jártam én,
Szembe rohant velem a mén,
S rosszul kezdődött a hetem.
Locsolhatok én, a tetem?

Csicseriborsó pörkölt kagylótésztával

Csicseriborsó pörköltöt
ettem a Kisbigben kagyló-
-tésztával s most testet öltött
Pegazusnak (szárnyas nagy ló)

nyomán jövő ihlet folytán
erről immár verset költök
oly lazán, mint zsírtyúk toj tán,
míg bő hasán leng a köldök:

Csicseriről elmondható,
hogy annak, ki megízlelte,
száját elhagyta vagy hat óóóóóó!
s bölcs ésszel élt, mint az ELTE.

BME-s is megeheti,
sőt SOTE-s is, meg még bárki.
„Mérésünk szerint e heti
legjobb kaja ez volt.” /Tárki/

„Na, ezek a Tárkisok valamit nagyon benézhettek, mert a mi felmérésünk szerint a lecsós tokány tarhonyával győzött.” /Szonda Ipsos/

„A biztos tápválasztóknál szignifikáns a babgulyás főlénye.” /Századvég/

„Nyihaha! Miért kellett nekem ebben a primitív kajaversben testet öltenem és miért kering körülöttem üres ételhordókkal, hangosan nyeldekelve ez a sok éhes kisnyugdíjas?! Segítséééég!!!” /Pegazus, leendő szárnyas lóhúsétel/

„Amikor egy Grand Canyon fölött kifeszített kötélen sétáló NDK-s artistát gyomorszájon fejel egy szárnyas jeti, az érezheti hasonlóan magát, mint én a zsírtyúkhoz érve. A vele egy időben felszerelés nélkül szabadon eső pápua ejtőernyős az élete filmjének lepergése közepette is összeszedettebb gondolatsort vetne papírra, mint ez az egyetemneveket értelmetlenül egymásra halmozó nyikhaj trubadúr. Hegyek, essetek rá! Vae victis!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Így van, ez kell! Az irodalom jöjjön le az elefántcsonttoronyból és törjön be a konyhába! Írjunk a gyomornak! Konyhalíra kell a népnek! Szaftos verslábak, abált rímek, rántott ritmus, koleszterinben fetrengő mondanivaló! Fogy a nemzet, fel kell hizlalni! A férfi száz kiló alatt csak karácsonyfadísz! Arccal a hasunk felé! Zabálj boldog birodalom!” /Tokányi Tocsmány, zsírépítő világbajnok és fókaimitátor/

„A csicseriborsó a múlté. Mi a jövőbe nézünk! Holnap bajai halászlé és túrós csusza lesz a menü! Tyű, még a Budafoki úti járdán is kígyózni fog az éhes tömeg!” /Mr. Kisbig/

„Hö?! Bajai micsoda?! Nöhogy már halászlénök hívjuk azt a löttyöt, amibön tésztaföllegek úszkálnak! Lögfeljebb halászszaft! Brrr!!!” /Dóm Dözső, szögedi halász és szabadtéri színpadi szúnyogcsapó/

„Amiben nincsen tészta, az nem halászlé, ollé, ollé! Tésztát akarunk, tésztát akarunk! Abcúg Szeged, abcúg Szeged! ” /Súgó Vica, bajai tésztaszaggató és rendezvényszervező/

„Ezek a rövidítések! Sose tudom, hogy az ELTE, a SOTE és a BME közül melyik az, ahol spirituszban tartósítva tananyagként mutogatják azokat a költőket, akiket én alkalomadtán fejbe rúgok.” /Chuck Norris/

Választások

Vége lett a választásnak!!!
Azt hittem, most nyugalom lesz,
De csak újabb árkot ásnak,
S home-talan marad, ki homeless.

Megint jön sok hazug plakát,
Kezdődik az EP kampány,
S kétlem azt, hogy nem vágnak át.
Rám férne egy üveg Champagne!

Mindegy, édes, avagy száraz,
Csak az üveg nagyot üssön!
Hadd heverjek, nem nagy ár az,
Öntudatlan Franzstadt Külsőn!


„Költő úr, azt, hogy kiüti egy üveg pezsgő, nem szó szerint kell érteni, hanem képletesen! Ha már mindenáron csapást akar, előbb igya ki az üveg tartalmát és csak utána üssön! Ha szerencséje van, nem fogja eltalálni a fejét, csupán bárgyún nyálzó vigyorral hever itt a Külső Ferencvárosban és boldogan él, míg el nem hányja magát. Apropó, amíg itt beszélgetünk, nem írná alá a Has Párt képviselőjelölő ívét? Egyúttal meghívom a kampánynyitó felvonulásunkra a Has Menésre! Tyű, de szép lesz, ahogy ott hömpölygünk majd az Andrássy úton!” /Dr. Átverő Ányos, zugügyvéd és a Has Párt listavezetője/

„A CSIBI (Csak Sört Ide Bort Ide!) tajtrészeg tagsága nevében a leghatározottabban tiltakozom, hogy a költő szaktárs pártpolitikával mocskolja be a mi színtiszta kétkezi alkoholizmusunkat! Hüccs ki!” /Rizling Rezső, üvegfúvó és CSIBI tag/

„Köszönjük, hogy a magunkfajta társadalmi részhalmazról is megemlékezett, költő úr! Minket mindazonáltal maga a kampány hidegen hagy, mert nekünk már ígérni sem ígérnek semmit. Amúgy sem mehetnénk el szavazni, mert ahhoz érvényes lakcímkártyára lenne szükség. Nekünk meg nemhogy címünk, de lakunk sincs. Európa 2014.” /Dr. Prof. Kvantum Kálmán, hét nyelven beszélő hatszor elvált hajléktalan/

„Folytatom! Texas jobban teljesít! Csak a Norrisz!” /Chuck Norris/

„A költő a lelkekbe betolakodó, agyakat mételyező és lódításokkal operáló hataloméhség harapásai elől az agytompító pezsgőzésekbe menekülő kispolgár testen kívüli halál közeli élményvilágának paraboláját jeleníti meg a keresztrímek zöld-fehér ködén keresztül. A vers íve a mélyszegénység és a felső tízezer léha levitációja közötti híd, mely röghöz kötött szellemünket rászabadítja az éterre. Könny, ne maradj elsíratlan! Sírva vigadjunk! Hajrá CSIBI!” /Liter Alajos, literaturisztikus és szesztestvér/

„Mielőtt latolgatni kezdenénk az esélyeket, először vizsgáljuk meg, hogy az egyes kérdések ill. szempontok milyen kritériumoknak kell, hogy megfeleljenek ahhoz, hogy egyáltalán felmerülhessenek ill. figyelembe vétessenek. Az kritériumokkal kapcsolatban pedig eleve fennáll a fontosság megfontolásának fárasztó felelőssége. Én nem hiszem, hogy kétely és kritika nélkül hihetünk abban, amiben mindazok hisznek, akikben nincs se kétely, se kritika. A további megfontolásokra később esetleg még visszatérhetünk. Talán…” /Török Gábor, politikai elemző/

„A versről és előre megfontolt szándékú elkövetőjéről Frady Endre saját szavaival alkotnék véleményt: ’Csak az üveg nagyot üssön!’ Ezenkívül abcúg, einstand, lóhalál és donnerwetter!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

XP

Varázsló sok, de nem mind Óz,
Ki a pálcával, ha beint,
Felfrissül az összes Windows,
S nem kell inni sok koffeint,

Fájó fej tovább nem sajdul,
Nem rágódik le sok köröm,
S nem bámulunk siketfajdul.
Fut a Windows, nagy az öröm!

„Fut a fenét! Bárcsak a Bill Gates-et meg a Frady Endrét tennék rá olyan lélegeztető gépre, amit egy Windows XP vezérel! Szívesen megnézném, amikor a kék halál beálltakor nyomogatják a reset gombot!” /Júzer Jenő, klinikai szakápoló és Windows XP felhasználó blogger/

„Microsoft performs better!” ("Microsoft jobban teljesít!") /Bill Gates/

„Kill Bill!!!” /Steve Jobs/

„Az én gépemen még sosem mert lefagyni a Windows. Gépem egyébként csak azért van, mert e nélkül az internet nem tudna felcsatlakozni rám.” /Chuck Norris/

„Óz felhasználó úr, a varazspalca.exe nem indul. Kérjük, indítsa újra a gépet, majd futtassa le a Fekete Mágia Varázslót!” /Windows XP hibaüzenet/

„Nagyon gondterhelt lettem, amikor megtudtam, hogy a frissítések leállítása miatt az otthoni laptopomon a Windows XP-t Windows 7-re kellene cserélnem, de hazamenve nagy kő esett le a szívemről, amikor rájöttem, hogy nekem már eleve Windows 7-em van. CSODA!!!” /Frady Endre, XX. századból itt felejtett költőgigász/

„Frady Endre verse több is és kevesebb is, mint egy vers. Pont nyolc sorral több és pont nyolc sornyi értelemmel kevesebb. Anyám a kötéséből felnézve szólt, hogy ezt most nem érti, de elmagyaráztam neki, hogy egy gyapjú zoknit nem érteni kell, hanem a születésnapomra elkészíteni, hogy le ne fagyjon a lábam, mint a Windows XP!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő a globális problémát egy mindenki számára érthető, popsláger nyelvre lebutított üzenetben vetíti látómezőnk előterébe, miáltal szinte együtt lüktetünk a kéken haldokló operációs rendszer utolsó rúgásaival. Illetve csak lüktetnénk, ha a költő nyilvánvaló fájdalmában nem dugná be a digitális fejét a virtuális homokba, miáltal a kibertérben a gyász örömmé, a könny pedig kacagás közben kibuggyanó nyállá szépül, miközben arcunkra fagy a katarzis. Slágergyanús!” /Kód Klotild, digitális irodalmár és szintetizátor szerelő/

„A számítástechnikáé a jövő! Mi komputer vezérelt robotok hamarosan átvesszük a hatalmat és megvalósítjuk a tökéletesen tudományos kormányzáson alapuló harmonikus világrendet. Optimális biztonsági rendszerünk, naprakész tudásbázisunk és precíziós végtagjaink miatt már most nekünk kellene végeznünk az összes agy- és szívműtétet. A tudomány és a szuperbiztonság mindenek fölött… ölött… ölött… ölött… xrgggssspffff…” /Kiber Konrád, ezredgenerációs szuperrobot/

„Heeej, ha Waterloonál nem fagy le Ney marsall Windows-os GPS-e, akkor ma Putyin nem merné Kijevnél átlépni a francia-orosz határt!” /Napoleon/

„Я не боюсь!” („Én nem félek!”) /Putyin, orosz elnök/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

Nyári time

"Hé, Nyár, györe ki a hóra!"

Időszámítás, a nyári
Vasárnap hajnalban betör!
Ó, jaj nekünk, lárifári,
Mert aludni so much better!

Eltűnik egy teljes óra
S Szögeden zúg sok-sok embör:
„Hé, Nyár, györe ki a hóra,
S ütünk úgy, hogy you’ll remember!”

„Szép leventék, ne üssetek!
Fáj rajtam már minden májfolt
S vöröslök, mint szovjet retek!
Más a hibás, it’s not my fault!”

Kakas ásít, tehén álmos,
Fáradtan kóvályog pár juh,
S kutyaszájszélt fásult nyál mos…
You are not so happy, are you?

„Szent gatyamadzag, szentn’t it?! Mi ez a végánglius síkrettenet, ez a szószátyár szutyok?! Nem elég, hogy anyám vasárnap hajnali kettőkor fölráz, hogy állítsam át háromra a nagyapjától örökölt monarchiabeli kakukkos óráját, de még itt van ez az irodalmi szeméthegy is! Azt hiszem, visszahanyatlok a párnámra! Rosszcakát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, kelj fel! Robikám! Hajnali kettő van! Ne csukd vissza a szemedet! Bújj bele szépen a grizzlymedveszőr mamuszodba és állítsd előre a faliórát! Jaj, mit csinálsz?! Hééé!!! Robikám, most miért kellett láncfűrésszel levágnod a kakukk fejét?! Rossz kisfiú!” /Puzsér mama/

„Tyű, de elkalapáltak ezek a dühönc szögediek! Na, de majd adok én nekik júniusban olyan ötvenöt celziusz fokot árnyékban, hogy még a szalonnabüdösre izzadt gyíkok is bekéredzkednek a fridzsiderbe!” /Nyár, évszak/

„A vers petyhüdt anglicizmusa rusztikusan érzékelteti, hogy az óraállítás a halódó nyugat ópiuma, a jövő pedig a keleté, ahonnan a fényes szelek már kisöpörték ezt a divatjamúlt kispolgári csökevényt. A krími tatárok boldogok, mert most már ők is egy órával többet alhatnak.” /Keleti Kelevézné Baross Butélia, pályaudvari költő és OKJ-okleveles hadtörténész/

„I’m so tired. Back in the USSR! /John Lennon & Paul McCartney/

„Zokszó nélkül keljetek fel gyermekeim a kakasokkal, és vidáman csicseregjetek együtt az égi madarakkal, ahogy az Úr báránykáihoz illik! Boldog hálakönnyeitekben csillanjon meg a napfelkelte, majd önfeledten mosakodjatok meg a hajnali harmatcseppekben, fogyasszátok el a nektek adatott reggelit, és sietve menjetek az iskolába! Suli után oszt’ irány a focipálya, mert meccset játszik a Vatikán ifi II.! Da uictoriam Domine!” /Ferenc pápa/

„Én egy szempillantás alatt tudok egy órával kevesebbet aludni. Akár kettővel is!” /Chuck Norris/

„A fájó májfolt képzavara olyan mélyütős volt, hogy még most is hányok tőle. Már egyáltalán nem fásult a nyálam.” /Pacal, a lakodalmas kutya/

Falak között...

Ariadné a labirintus alaprajzánál cementes zsákokon tusol

Falak között labirintus,
ahol vadul vad és vadné,
mindeközben odakinn tus
alatt hűsöl Ariadné.

Vadnét és a vadóc vadat
keresni Thészeusz bement,
ám arról már nincsen adat,
volt-e nála elég cement

vadakat betonozandó,
no meg széjjelszórni jelül,
s miként -lá-ti után van -dó,
szép rendben a por is elül.

Vadak immár tömbbe zárva,
Thészeusz friss betonon áll,
s falak közt hever az árva
szakadozott aranyfonál.

„Kikérjük magunknak ezt a pofátlan történelemhamisítást, hogy Thészeuszt Ariadné aranyfonala helyett az akkor még fel sem talált cement agyament szétszórása mentette meg! A költőt lefizették! Ez csak a portlandi székhelyű off-shore beton-lobbi műve lehet! Az is rágalom, hogy az aranyfonál cement hatására szakadozik! Ebből per lesz, akárki meglássa!” /Dr. Ariad Adalbertné, az Ariadné Aranyfonala GPS-gyártó Zrt. jogtanácsosa/

„Vadakat bebetonozandó?!?!?!?! Szadista gyilkosok!!! Ezt a hatalmas makroökológiai lúdtalppal rendelkező költőt azonnal tartóztassák le és zárják egy labirintusba az általa bebetonozni kívánt vadakkal!!! Követeljük továbbá a halálbüntetés azonnali visszamenő hatállyal történő bevezetését! Pusztuljon a pusztító, hulljon a fél vese!” /Csalányi Csomella, cirkuszi erőművésznő és környezetvédelmi hiperaktivista/

„Tisztelt költő úr! Nagyon köszönjük, hogy a mitológia folyamatos megváltoztatásával, valamint vadonatúj nyelvtani és szóhasználati elképzeléseivel hozzájárul ahhoz, hogy évről évre újabbnál újabb tankönyvekkel áraszthassuk el a közoktatási piacot! Szerencsére a pénznek az ingyenes közoktatásban sincs szaga!” /Profit Pál, a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója/

„A cím olvastán abban reménykedtem, hogy a költő végre önkritikát gyakorol és beismeri önnön korlátoltságát. Ez közvetve meg is történt, hiszen a teljesen és a csak majdnem teljesen értelmetlen sorok mérkőzése 8:8-as döntetlent hozott. Anyám felfedezni vélt valami kis finomságot a sorok között, de kiderült, hogy az csak az olvasás közben visszaköhögött süteményemről odafreccsent epersodó volt. Epersoho… doho… Khhh-khhh… grrr… hrrr… ” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Feküdjön vissza Puzsér úr! Önt két napja kultúrsokkos állapotban hozta be a rohammentő. Kedves édesanyja elmondása szerint olvasás közben rohamot kapott, széttépte és megette a papírt, nagyot harapott a konyhaszekrényből, majd megivott rá egy fél liter meleg kacsazsírral kevert kínai kutyapálinkát. Mindeközben tele szájjal énekelte az ’Ittakába kéne menni, Fradyendroszt kéne verni’ kezdetű nótát, majd hirtelen összecsuklott. Most szépen alszik itt pár napot, aztán majd haza is mehet. Az izgalmakat mindenesetre messziről kerülje!” /Dr. Csúz Sebő, az Utolsóelőtti Kenet Közkórház vezető neuroproktológusa/

„Ha ez a vers nem lenne, ki se kéne találni.” /Pajtai Tompáncz, főcenzor és origami versenyző/

10 vers 10x10 szóra

 (verspályázatra)

1.  terem, verem, nyerem, kezem, ezen, kapál, kanál, szanál, halál, talál

Kinek a kanala?

Gödrös földön verem terem,
Ezen bütykös kezem kapál.
Kiújul az aranyerem,
S szanál Dr. Uborka Pál.

Markában egy éles kanál,
Rajta a monogram: R.M. (???)
Megműt engem a’la anál,
S vissza egészségem nyerem.

Halál s köztem szilárd fal áll:
Nagyvezérünk, sala-lala!
Felismerés szíven talál:
Rákosi elvtárs kanala!


2. devizahitel, online, pénztárgép, medvecsapda, jeti, lájk, dezoxiribonukleinsav, konkvisztádor, lepkevadász, rezsicsökkentés

Banki könnyek

Medvecsapdát lájkol jeti,
Mivel tápként benne fél a
Híres lepkevadász Peti
S online-konkvisztádor Béla.

Dezoxiribonuklein-
-sav hasad, míg Béla bomol,
Hiába bőg: „Hilfe! Nein!”
Szétesik, mint a Komszomol.

Nincs már rezsicsökkentése,
S devizahitele múlté.
Pénztárgépe árva. És e
Ténytől bankja könnybe fúlt-é?


3. napsugár, tavasz, virág, tulipán, teátrum, csütörtök, taxi, olló, mobiltelefon, egér

Az Alkotó nem pihen

Mint az olló vágta virág,
Tulipán hull, a kis lökött.
Hja, az egér mindent kirág,
Sohasem mond csütörtököt.

Tavasz berág s napsugarat
Küld taxin a rágcsálóra.
Naptól forr a szürke garat
S üt a végső cincin óra.

Esőt rí az ég, az azúr,
S szilfán ázik minden szil ág…
Mobiltefonál az Úr:
„Teátrum az egész világ.”


4. image, lego, média, totál, Szarvas, google, torrent, szív, book, száll

Szarvasi lego gyár?

Lego image totál király!
Hirdetik a torrent book-ok,
S repesek, mint szálló sirály,
Merthogy erre szívből bukok.

Google-ba most Szarvast írok.
Vajon van-e lego gyára?
Mi, csak média meg ír rock?!
Elég, sőt sok ennyi mára!


5. fénykép, óceán, karnevál, tükör, tavasz, lélek, vár, szem, bogár, péntek

Csapatkép

Tavaszt vár a lélek tükre,
Dédi szem néz három ükre:
„Bogárkáim, hova méntek,
Hisz’ még el se múlt a péntek?”

„Óceáni karnevál lesz!
Sör, bor s vegyigyümi pálesz,
S ha a pia földre csapat,
-Fénykép is készül majd, csapat-.”


6. alma, boldogság, Kína, halál, tanácskozás, parlagfű, örökség, hamutartó, Erdély, szürke

Keleti szél

Erdély betonszürke egén
Hamutartó színű halál
Parlagfüve (és te meg én)
Boldogságot ritkán talál.

Bezzeg Kína, vörös alma,
Mao Ce Tung öröksége!
Inkább róla szól víg dal ma,
S nem kell tanácskozás. Vége!


7. rét, virág, akácméz, csoda, szarvas, út, dallam, rítus, csillagok, álom

Műesős líra

Réten virág, szarvas, csoda,
Dallam, csillagok és álom…
Ez a rítus vezet oda,
Hol szerelmem megtalálom.

Akácméz illatú határ
Útján úttörőraj dalol...
Sóhajtok én, digó csatár
Buta belga balbekk alól.


8. kerekeskút, kulcslyuk, szúnyog, kerékpár, lyukasztó, levél, betörő, matrica, füge, rigó

Fárasztóan hasznos holmik

Levél kerekeskút mélyén
Ázik fulladt szúnyog mellett.
Kicsi rigóm sose félj, én
Mind kihoztam, ami kellett:

Matricát, fügét és klassz tót
Kerékpárra drótolt relét,
Kulcslyukat meg dán lyukasztót.
Igába betörő e lét!


9. gebelyesedés, individualizmus, slusszkulcs, kibiciklizik, paralelogramma, ajakkerekítéses, tengerimalac, gyöngy, összehasonlít, furunkulus

Gyula malac kocsmakerékpározása

Vérbő gebelyesedéssel
Kibiciklizik a Gyulus
Tengerimalac. „Ne késs el!”
- Szól farán a furunkulus.

Bringán nem kell slusszkulcs tusa,
Csak a gyöngyöző lábizom
Individualizmusa,
Legalább is ebben bízom.

Ajakkerekítésest én
Tekerek: „Ó, mia mamma!”
Csőváz alak cangám testén
Nem épp paralelogramma.

Összehasonlítva: Talán
Más bringa alakzatának
Nincs helye a kocsma falán.
Vino diem! – Borj a mának!


10. hiszek, karcolat, infúzió, ösvény, senki, sugarak, elrohanok, kérdések, orrszarvúbogár, levegő

Füstköd

Ösvényen orrszarvúbogár
Kapkod jó levegő után.
Világot önt el a szmog ár,
Senkit nem lát, csak néz bután.

Neki infúzió kéne,
Vagy gyógyító napsugarak.
Kérdések: A lég mind kén-e?
S ez a legszennyesebb barakk?

Segítségért elrohanok
(Mégse lehetünk mind míszek!),
S agyar karcolatú kanok
Űznek! „Uram, segíts! Hiszek!”