Nosztalgiahullám

Vizet áraszt tavaszi szél,
Öreg szívemben a KISZ él,
Akkor voltam ifjú botor,
S pörögtem, mint szovjet rotor.

Sasszemem volt messzelátó,
Tiniszerelmem mind plátó,
Kockahasam kőként feszült,
Erdő szélén tábornesz ült.

Titkos ügynök képzőtábor:
Havannai szivar, rá bor
Bele a csehszlovák sörbe,
S millió róka szállt körbe.

Ügynökmúltam sokat jelent,
Meghatározza a jelent.
(- Hogy lehettem ennyire lent,
Jelentve jelentéktelent?! -

- Lelkiismeretem lázad...)
Hej, az a XX. század
Szép volt, jó volt, mint a nagy Ő,
Mégse jön már vissza. Agyő!

Megkopaszodtam én, a punk,
Miként egykor Lenin apánk,
 S urnámból a vízbe hull ám
Porló nosztalgiahullám...

„ Ne aggódjon költő elvtárs amiatt, hogy egykoron Padlizsán fedőnéven jelentette, hogy a környezetében kinek a szendvicsében van olcsó lengyel  mókusparizer és kinek telik drága svéd rénszarvas szalámira! Maga a mi kutyánk kölke és, ha hajlandó alkalmazkodni a taktikai okokból folyton változó világnézetünkhöz, akkor nem marad el az erkölcsi megbecsülése és a kiemelt nyugdíja! Esetleg egy Kossuth-díj és a Nemzeti Alap Tantervben való szereplés sem lehetetlen. Továbbra is éljen a (néha ilyen-olyan színekbe hajló) Párt!” /Képlékeny Kenéz, a Párt világnézeti főideológus helyettese/

„Nyugg... nyugi... Pali... Padi... Padlizsán... hukk! A leki... lelle... lelkiismeretet is el lehet hagg... hagla... halgattatni... hukk... csak elég cseh ló... cselló... csehszlovák sör kell hozzá...  borral... hukk!” /Tömény Tivald, a Párt erkölcsrendésze, Törköly fedőnéven egykori titkos ügynök/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de ez a verse olyan rossz, hogy már-már rettenetes! Nekem nincs szükségem csehszlovák sörbe kevert kannás borra, hogy körberókázzam a Nagyalföldet, elég ha másfélszer elolvasom ezt a posztkommunista celebförmedvényt, ezt a szellemi pestisjárványt!  Anyámat befizettem egy havannai előnyaralásra, hogy inkább ott nosztalgiázzon méregdrágán, mint ezt az olcsó gagyit olvasva itthon. A Lenin Mauzóleum meglátogatása egy könnyed tavaszi románc ehhez az erkölcsi hullabűzhöz képest! Ha cézár lennék, az összes végtagom minden hüvelykujját lefelé fordítanám! Halál a szellemi kútmérgezőkre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A 'KISZ?! Mi?!' angolul 'Kiss me!'. Ha magyar lennék, én is lerúgnám a Make love, not war! szlogen kitalálójának a fejét. De jó, hogy nem budapesti, hanem texasi erőbarom vagyok!” /Chuck Norris/

Nőnapi töprengés

Annak szokott lenni napja,
Ki évközben ritkán kapja
Meg mindazt, mi neki kijár.
Többi csupán süket piár.

Nézzük meg, mi járna őnek-
-i, azaz a főhősnőnek:
Egyenlő munkáért egyen-
-lő bér, hogy eleget egyen.

Sose legyen zaklatásnak
Kitéve, s ha mélyre ásnak
Lelkében lélekvájárok,
Béke lássék, ne várárok!

Mata részeg ura eszét
Vesztve otthon ne verje szét,
Hadd ámuljon el az ódon
Lovagias bánásmódon!

Legyen több a szabadidő,
Mert különben hamar kidő’,
S férj a házimunka felét
Végezze el! Így szép e lét!

Folyvást kapva szeretetet,
Igazit s nem tettetettet,
Kivirágzik minden nőnem,
S nőnapigény tovább nem nő.

„Ez az, költő úr! Ami a szívemen, az a maga száján! Ne nőnap legyen, hanem női egyenjogúság! Ne anyák napja legyen, hanem elég bölcsőde, óvoda és anyák számára is betölthető munkahelyek! Ne pedagógusnap legyen, hanem a nőgyűlölő parlamenti képviselő urak javadalmazásával megegyező tanári fizetés! Mindettől függetlenül azért jólesik a virág is. Ja, és legközelebb ne enjambement halmaz legyen, hanem rendes vers!” /Ordassy Farkasné Bárány Piroska, középiskolai magyar-történelem szakos tanár/

„Ne hepciáskodj már szívem, mert sose lesz kész a vacsorám! Ja, és keress már egy vázát, hogy letehessem végre ezt a neked hozott nőnapi csokrot! Gyerekekkel, remélem, megcsináltátok a leckét, ugye? Miért nézel úgy rám, mint egy túlhajszolt csataló? Hogy lesz így egy romantikus nőnapi esténk?!” /Ordassy Farkas, vasúthatósági főtanácsos/

„Párttársaim nevében kikérem magamnak a nőgyűlölő titulust! A szentírás is nyilvánvalóvá teszi, hogy amíg a családfő a munka frontján harcol, addig az asszonyállatnak a munkahelyén, a földeken, a kiskertben, a kamrában, a konyhában, a gyerekszobában, a fonóban, az istállóban, a templomi kórusban, a hitvesi ágyban és a szülőszobában a helye! No, nem egyszerre persze… bár… Még hogy nőgyűlölő?! Piha!” /Vadkan Vid, parlamenti képviselő és az Ájtatos Manók Egybegyűlt Népe (ÁMEN) felekezet Vak Komondor díjas főpénztárnoka/

„Csak az a versvégi rémrím bukfenc, meg az összes többi, csak azt tudnám feledni! Ha a vers témája az üde virág, akkor a vers technikai megvalósítása a bunkósbot, amellyel a költő ezt a virágot a szétvert vázával egyetemben döngöli bele a kiscelli agyagba. Ha Frady Endrével csak annyira lenne az Erő, mint amennyire a Múzsa, akkor a StarWars 7-ben legfeljebb az elrontott jelenetekben játszhatná Fekete Luk néven Luke Skywalker méltán elfeledett retardált unokáját. Anyám szerint egyébként addig nem lesz női egyenjogúság, amíg én és a Jedi lovagok nem tudunk gyereket szülni. Hát, a feministák kedvéért biztosan nem fogom átoperáltatni magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nőnap alkalmából hadd szólaljak meg én is! Robikám, ha szülsz nekem egy unokát, olyan egyenlőnek fogom magam érezni, mint az e és az emcénégyzet! Hej, ez a drága Albert, hogy ez hogy tudott fénysebességgel cselezni!” /Puzsér mama/

„Én nem csak nemzetközi nőnapon rúgom le a nőket zaklató és molesztáló manusok fejét, hanem egész évben! Hja, kérem, itt Texasban is élnek még az ódon lovagi erények!” /Chuck Norris/

„Kísértet járja be Európát, a Feminizmus kísértete! Legyen minden nap nemzetközi nő! Világ proletárjai, nőnapozzatok!” /részlet a Feminista Kiáltványból/

„Éljenek a nemzetközi nők az év mind a 365 napján! Szökőévenként 366-on!” /Frady Endre, költőgigász/

Magyar labdarúgás

Magyar labdarúgást néz a
Televízióján Géza.
Sírva vigad, térdét veri
S fiának kiabál: „Feri!
Szerencse, hogy épp most vagy itt,
Együtt láthatjuk e gagyit!”

„Szemöldököt összevonok –
- szól Feri – a stadionok
Lelátói tök üresek!”
„Röhögéstől összeesek!
Többen vannak lenn a pályán,
Mint nézők e pályák táján.”

„Szerintem – így Feri – csoda,
Hogy e korrupt pénzmosoda
Nincs még en bloc lesittelve!”
„Főhatóság alapelve:
’Fej homokban se lát, se hall’
S vizsgálat már rajtnál behal.”

Így évődött fiú s apa…
Pár nap múlva kézben kapa,
S közmunkatábori meló
Közben nej bőg: „Géza, te ló,
Miattad kapál a család!!!
Szálkás tribün nőjön alád!!!”

„Szálkás tribün?! Hol élsz te, anyjuk, a sötét középkorban?! Ebben az új stadionban is, aminek a kéntartalmú termálvizes munkagödrét ássuk, vasbeton tribün lesz műanyag székekkel. Máskor mielőtt kiordítanád a szememből a szálkát, előbb kapáld ki a sajátodból a gerendát! Jaj, drágám, mit akarsz azzal a csákánnyal?!” /Dr. Lejtmeneti Géza, családilag 10 év közmunkára ítélt balneológus professzor/

„Vért akarok, vért! Nesze, nesze!!!” /özv. Dr. Lejtmeneti Gézáné Vágvölgyi Violetta, a Szemmelversz Klinika főnővére/

„Jaj, hagyjátok már abba ezt az obligát l’art pour l’art perpatvart! Mindenki minket bámul! Több nézőnk van, mint egy NB I-es örökrangadónak!” /Lejtmeneti Ferenc, negyedéves bölcsészhallgató és HÖK titkár/

„A múltkor én is láttam egy nagyon érdekes tévéműsort, amelyben egy üres stadionban mozgáskorlátozottak fociztak lassított felvételen. A világlátott és sokat tapasztalt menedzserem a legnagyobb megdöbbenésemre elmagyarázta, hogy ez egy Kispest – Újpest rangadó volt és abban a távoli kis országban ezt a furcsa valamit hívják labdarúgásnak. Na, ne már!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin csatára/

„Hányszor mondjuk még el, hogy a stadion szó használata tilos, helyette a fedett sportlétesítmény kifejezés alkalmazandó!” /Tönk Töhötöm, az Ember Ellenes Minisztérium újbeszélügyi irodavezetője/

„Labdarúgásunk fejlesztése közügy, és mint ilyen, nemzeti érdek. Aki ez ellen szó-, írás-, vagy tettbeli aknamunkát folytat, az egy jobb belátásra térítendő hazaáruló, akinek társadalmunk valamelyik építendő fedett sportlétesítményünk köré telepített közmunkatáborban kínál új életesélyt. Hazánk feltartóztathatatlanul változik tejjel-mézzel folyó focikánaánná! Futbólia jobban tejesít-mézesít!” /Taccs Tóbiás, a Fedett Sportlétesítmény Építési Minisztérium oldalvonalügyi szakállamtitkár helyettese/

„A magyar labdarúgásnak, ill. annak, amit megszokásból kollektíve annak nevezünk, a színvonala szendvicstöltetként lapul a béka sárga földes feneke és Frady Endre mételyköltészete között. Marihuána árok mélységi sötétség lepi el ezt az emberkárosító klapanciát is, mely stílszerűen tele van lesre állított rímekkel, méterekre elpattanó mondanivalóval, hátulról páros lábbal becsúszó tudálékossággal, vak gólbírói meglátásokkal, lyukat rúgó szellemtelenséggel és stadionból kibikázott fotelpolitizálással. Anyám szerint nem kellene piros lapot lóbálva és habzó szájjal hörögve kergetnem és rugdosnom a szomszédék őrző-védő rottweilerét, mert ennek nem lesz jó vége, de ennél a versnél rosszabb már semmiképp se lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer Csák Nóri nagynénémnél vendégeskedve majdnem megnéztem egy magyar meccset, de amikor kiderült, hogy a nyeszlett x-lábú szkínhedek nem a nézők, hanem a játékosok, akkor hirtelen felindulásból szétrúgtam a tévét.” /Chuck Norris/

Tó Tour

Balatonnál van a Tó Tour
Utazási iroda.
Egyik tulaj, pohos Tót úr
Érni délben bír oda.

Míg felébred, társa, Pest úr
Új túrákat megkreál;
Kis Tour, Nagy Tour, Közepes Tour,
S árfekvés sem irreál:

- Ha bárki a kicsin menne,
Nehogy pénzét felélje,
Tó is foglaltatik benne,
Kis Tour siet beléje.

Van még fodrászati Tar Tour,
S lesz Kör Tour is, az talán
Megnézhető Király Artúr
Tour tervező asztalán.

Ennyi infót hallva Tót úr
Hazahajtat nejéhez,
Mert ő – bár fontos a Tó Tour –
Vacsorál, ha megéhez.

- Kis üzlet, de nagy a gondja,
Ám engem nem feszélyez. –
Tele szájjal mondja, mondja
S megfúl. Valós veszély ez.

Pest úr hajt, ám adók jönnek,
S égbe száll sok Tour ára.
Olvasóm, ezért kell Önnek
Bécsbe járni túrára.

„Andrew Frady ebben a versében is megvillantotta azt a megnevezhetetlen valamijét, ami – szerencsére - csak neki van! Az évad nagy sikergyanúsítottja lehet Bukarestben!” /The New York Times/

„Balaton versben miért nem lenni Hekk Tour?! Davaj beleírni költő táváris! Hekk lenni ócseny harasó!” /Hektor Potrohovics Tarakan, ex-szovjet hekker és Matrjoska baba díler/

„Tisztelth költő úr! Szegény uram, Isten nyugosztalja, nem Tót, hanem Tóth! Ön nyilván a hkórház szó elejéről is lefelejti a néma h-th, pedig nem véletlen, hogy H a hkórházak nemzetközi jele! Amúgy az uram, Isten nyugosztalja, nem a vacsorájába fulladth bele, hanem a rengeteg adóba és járulékba. Ő mindig befizette az összeseth, mielőtt összeesetth! Na, jó, majdnem mindig, és majdnem mindeth…” /özv. Tóth Tihamérné szül. H. Kovács Klotild, hkórházi főnővér/

„Üzlettársam egyébként sajnálatos halálával a fék ki lett véve a cégből és megcsillant az európai szintű működés esélye, de az oda- és visszamenőleges hatályú adók és járulékok úgy megroppantottak minket, mint csehszlovák túrabakancs talpa a szarvasbogár kitinpáncélját. Idegenforgalomnak annyi! A többi néma csőd…” /Pest Pelbárt, idegenforgalmi szakreferens és diplomás túravezető/

„Olcsó pánikkeltés és idegenszívű demagógia azt állítani, hogy Magyarországnak csökkent az idegenforgalmi vonzereje! A napokban is UFO-kat láttak Pomázon! Jeti Jenő polgári megbízott, aki nekünk régi megbízható elvt… ööö… emberünk, még az idegenek csészealjain lévő CCCP feliratot is el tudta olvasni! Jönnek a tehát a turisták! Magyarország ebben is jobban teljesít!” /Alien Éliás, az Idegenforgalmi és Idegenrendészeti Minisztérium helyettes szakállamtitkára, volt KISZ titkár/

„UFO-t lát a Jeti, hö, milyen mázlija van neki!” /Takáts Tamás & Dzsuvás Blúz Banda/

„Orr túra nincs a tarsolyban?! Kár, mert úgy könnyebb lenne fikázni ezt a szellemi paralimpia szintjét sem megütő bárgyúságot! A bugyuta keresztrímektől fecsegő felszín alatt nem a súlya, hanem a hiánya miatt hallgat a mély. Anyám szerint ilyen mélyen hallgatósat már hallott valahol. Mikor mondtam neki, hogy József Attila, megkérdezte, hogy melyik József és melyik Attila, mert nagy az ismeretségi köre. De hát mit is várhatnék egy olyan országban, ahol a kereszt alatt ferde a korona? Biztosan valami srég királyra gyártották ősrég, akinek a tartása olyan ferde volt, mint ennek a rímokádónak az ízlésvilága!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akárcsak Magyarországon, itt Texasban is egyre több az adó, de nagy szerencséjükre mind az én filmjeimet sugározzák. Az egyik csatornánál ugyan megpróbálkoztak Bruce Lee filmekkel, de a tekintetemmel mentálisan gúzsba kötöttem őket és azóta egy a második visszatérés előtti csendet hallgató szekta tagjaiként nyáladznak a sivatagban.” /Chuck Norris/

Fájós hátú statikus

Statikusnak fáj a háta.
Hatásábra ordináta
Böködi az epesérvét,
Ami magyarázza, mér’ vét
Számításban alapvető
Hibát s szakad nádi tető
Zsírcinege terhelése
Alatt recsegve le, és e
Kis számszaki malőr miatt
Elmarad a mérnöki jatt.
Búcsút mondván eme jussnak
Fájós hátú statikusnak
Immáron feje is sajog,
Fenyegeti szegényt a jog,
Mert a zsírcinege perel,
Őszerinte nem Q/L
A nádtető hasznos terhe.
„Ó, engem az Úr mér’ ver, he?!
Cinketeher nem megoszló,
Mint egy síkba fejtett rossz ló,
Inkább pontszerűen hathat
E fenevad (hathatvanhat!!!)
S így szakad be koncentráltan!
Tehát nem szél, nem is a hó
Mértékadó! Szakma, hahó!”
Ám a szakma füle siket
S legyintenek n-ediket.

„Tisztelt kolléga úr – bár ezek után nem szívesen szólítom így – n-edszeri figyelmeztetésünkre vegye már végre tudomásul, hogy mi mint szakmai elit természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy nádtető teherbírása szempontjából egy pontszerűen és dinamikusan landoló hat egész hatvanhat század tonnás sárgalábú cinege mértékadóbb, mint másfél méternyi hópaplan, ám az Eurocode bevezetése óta a mérnöktársadalomnak a szabványok nemzeti mellékleteire kell támaszkodnia, nem pedig a józan eszére. A mérnök feladata nem a gondolkodás, hanem a kamarai tagdíjak pontos befizetése.” /Dr. Kocka Kenéz, a mérnökkamara vályogházügyi szakreferense/

„Ez se rossz, de a mi verziónk azért sokkal szórakoztatóbb. Főleg a gyerekeknek.” /Buda Gábor, az Alma együttes vezetője/

„Jaj, le van leplezve az sátáni tervem! Ez a spirituális látásmódú nyavalyás lelkészmérnök rájött, hogy a háttérből én irányítom a nádfedelű házak 6,66 tonnás cinegékkel történő szőnyegbombázását! A bűn mindenit ennek a firkász fattyúnak! Apage Fradysas! Fősz te még az én bográcsomba’!” /Ördögh Lucifer a 666-os sorszámú fenevad/

„ Tisztelt alperes úr! A kézfejünkön  és a homlokunkon az udvariassági bélyegét hagyó felperes által előadott tényállás alapján a mindentől – többek között a tényektől is – független bíróságunk önt többrendbeli fő- illetve jószágvesztésre, teljes vagyonelkobzásra, örök pokolbéli bográcsozásra és öt év közügyektől való eltiltásra ítéli.” /Dr. Bőzseb Baltazár, a Nemzeti Joghurt- és Showhivatal Főülnöke és a Tákolmánybíróság póttagja/

„Csak öt évig nem mehetek szavazni?! Nem lehetne megtriplázni?” /Frady Endre, állampolgár/

„Jog hurts, jog scars, jog wounds, and mars...” /Nazareth együttes/

„Na, megint egy mérnök, akik kegyelem kettesekkel abszolválta a Műegyetemet! Hát hányszor magyarázzam még el, hogy a hóteher megoszló ugyan, de nem vonal, hanem felület mentén?! A hótömeg teljes Q súlyát mind a tető L hosszával, mind pedig a B szélességével el kell osztani! Nem tudom, ki a maga védőszentje, de erőfelettit teljesített, amikor maga leállamvizsgázott! Könyörgöm, ne tervezzen! Inkább írjon verseket!” /Dr. Képlékeny Szilárd, a Mechanika Tanszék adjunktusa/

„Hé, Képlékeny úr, nehogy már versírásra biztassa ezt a szerencsétlent! Hadd tervezzen az Úr barma, abból kevesebb baj származik! Inkább essen rám a nád (a házam teteje, teteje) és szálljon rám a sárgalábú cinege (cinege), mint hogy anyám egy fatális balszerencse révén esetleg elolvashassa eme Frady vers véletlenül meg nem semmisített példányát! Ha egy szóval kéne jellemeznem, nagy levegőt véve azt mondanám: ördögkútfertőzésveszélyforráskódfeltöréstesztelőszobanövényhatározószófajgyűlöletkeltés.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer meggyógyítottam egy szárnyaszegett sárgalábú cinegét, cinegét, és visszadobtam az égbe, akkor attól is kiszakadt a nádfedelű házam teteje, teteje, de belülről kifele, kifele.” /Chuck Norris/

Mókuskerék

Tavaszodik, tél meg múlik,
Közelednek júnik, júlik,
Szeptemberek s tél jön újra,
S fagy húz kesztyűt kékült ujjra,
Karácsony lesz, shopping, fooding,
Lúdon szétreped a lúding,
Szegényeknek főz a menza,
Arat a bősz influenza,
Farsangkor dúl a maszkabál,
Ölt disznókat böllér abál,
Vizet áraszt tavaszi szél,
Zöld a marhapárizsi szél,
Mézért méhdong minden akác,
-ió elé kerül Vakác-,
Balatonban túlél hektó
Keszeg, mer’ ez a tó hekk tó,
Ősszel nincs már nyári szünet
Ez is „és így tovább” tünet,
S mókuskerék tovább forog…
Húzz ki, Uram! Hol a horog?!

„Szólítottál gyermekem, hát válaszolok. Az, hogy ki meddig marad a mókuskerékben, és kit mikor húzok ki onnan, csak rám tartozik. Mindent a maga idejében. Addig is légy türelemmel és élvezd a pörgést!” /az Úr/

„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” /Madách Imre/

„Kösz, Imi, sokat segítettél! Én lassan szélnek eresztem a belemet ettől az állandó forgástól, te meg az ember tragédiájának átérzése helyett virsi-verselgetsz itt nekem!” /Vurstli Vendel, körhintáslegény/

„Tisztelt költő úr, vegye tudomásul, hogy a PVC kft GM jelzésű, azaz génmanipulált marhapárizsija szerves anyagot nem tartalmazván megzöldülni sem tud, viszont majdnem finom! Fenti információ figyelembevételével kérjük a vers haladéktalan átírását, különben a jó hírnevünk megsértése folytán kénytelenek leszünk sajtóperben elégtételt venni!” /Dr. Sehús-Sehal Dömötör, a PVC kft jogtanácsosa/

„Szent ágytál, minő fertelmet freccsentettél elénk?! Ezért meglakolsz, fattyú! Hóhért ide, de rögvest! – kiáltanám, ha középkori kritikus lennék, de mivel csak középkorú vagyok, így csupán anyámat tiltom el eme bulvárirodalmi förtelem száz kilométeres hatósugarának még a megközelítésétől is. Anyám szerint nem őt kéne zaklatnom a saját életközépi válságom – magyarul: midlife crisis – miatt, ő nem tehet róla, hogy már négy X-et lepedáloztam ebben a mókuskerékben. Hát ki szült engem akkor, amikor, hát ki szült?! Mindenkinek mindenre nulla pont! Brühühü!” /Puzsér Róbert, középkorú kritikus/

„Az igaz, hogy szétreped rajtam a lúding, de amióta az EU jóvoltából már konditerembe is járhatunk és nem csővel etetnek minket, hanem rendes kajával, azóta nem a pocakomnál van a szakadás, hanem vállban. Gá-gá-gá!” /Lúd Lajos, gőgös gúnár/

„Az Emberek Elleni Minisztérium rendelete értelmében tilos többek között a ’szegény’ és a ’nincs’ szavak ragozatlan és ragozott formájú használata. Ennek megfelelően ez az amúgy is vérszegény és kétértelmű mű egyértelműen NEM ENG.!” /Totyak Tivald, főcenzor és legitim lojalista/

„Mindenki csak a mókuskerék forgásán sajnálkozik, de az, hogy én itt tök értelmetlenül csak pergek, pergek és emiatt a kedvesek tovább szenvednek, a kutyát sem érdekli!” /a homokóra/

„Itt Texasban minden évszak csak addig tart, amíg fejbe nem rúgom, oszt’ jöhet a következő! Az agresszív mókusokat pedig már rég kerekesszékbe fejeltem.” /Chuck Norris/

Mikó' mellik

Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.

Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.

Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.

Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.

Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.

Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.

„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/

„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/

Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/

„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/

Vidám vers

Vidám verset írogatok,
Hegedűmön kacag a tok,
Hintalóm nyihaház bőszen,
Szent nevetést hallat őszen-
-tsége I. Ferenc pápa,
S röhög minden pörölycápa.

Altalaj is kacarászik,
Márga kiált vígan: Á, szik!
Szik is örül s falban a lösz,
Hinnye, ebbű’ nagy buli lösz!
Nagy a buli, zeng az ének,
Zorró kurjant: Szólíts Z-nek!

Bárány s farkas együtt legel,
Sánta kutya vihog legel-
-öl, mögötte hazug ember
Bruhaházik földön hemper-
-egve s Das-on mókás Der ül,
S Die asztalkám terül, terül.

Együtt eszik nyúl és sakál,
Mellettük egy derűs vak áll
S hepajt somolyogva nézi.
Feltámad az öreg Knézy,
S minden lélek Mennybe siet.
Milyen verset írtam, milyet?!

„Teológiailag teljesen helytelent! Nem minden lélek megy ugyanis a Mennybe, csak az Anyaszentegyház kebelére megtért hívők, akik meggyóntak a haláluk előtt és felvették az utolsó kenetet. Meg az argentin focisták. A többiek sajnos vagy a pokolba, vagy a purgatórium tisztítótüzébe kerülnek. A költő úr a rólam szóló enjambement következtében pár száz évet biztosan eltölt majd a tisztítótűzben, de ha hajlandó bekkelni a Menny FC-ben, akkor ez az idő esetleg akár a felére is lerövidülhet.” /Ferenc pápa/

„Ez egy vidám vers?! Röhögnöm kell! Mi itt a siralomházban ilyesmiket olvastatunk fel a hozzátartozókkal az elítélteknek, hogy a maradék életkedvüket is elveszítve vágyakozzanak a halálra és ne csináljanak balhét a kivégzésen.” /Dr. Kotász, hóhér/

„Kedves költő úr! Az kortárs költők önt nem tartalmazó Hajnali Hullamerevség c. antológiájának olvastán olyan depressziós lettem, hogy kiugrottam a panelházunk 10. emeletéről. Zuhanás közben a kezembe került az ön vidám verse, amitől rögvest visszatért az életkedvem és az 5. emeleten visszamásztam a házba. Köszönöm költő úr, hogy megmentette az életemet!” /Gyökér Gyula, komposzt humusz kiskereskedő/

„Jó estét, jó szurkolást! Kedves nézőim, hamarosan kezdetét veszi a Mennyei Liga feltámadási körmérkőzés sorozatának döntője! Hajrá Frady!” /id. Knézy Jenő, néhai sportriporter/

„Költő úr, jól látom, hogy visszatért az ön által jól beváltnak hitt alkotói módszeréhez, mely szerint gondolkodás nélkül leírja, ami az eszébe jut? Tipikus Frady vers: mindent bele, aztán ön után az özönvíz?! NEM ENG.!” /Tönk Toháncz, a főcenzor elvonókúrájának idejére megbízott ideiglenes főcenzor/

„Ezt most miért kellett?! Még egy ilyen vers és esküszöm, saját kezűleg operálom ki a fél agyamat, hogy legfeljebb médiacelebnek legyek alkalmas, és akkor már nem lesz munkaköri kötelességem, hogy minden szellemi tályogot és irodalmi fekélyt elolvassak! Anyám szerint a műtétet bízzam inkább egy jó sebészre, de azoknál beláthatatlanul hosszúak a várólisták és annyi idő alatt irreverzibilisen felfalja az immunrendszeremet a Frady ragály!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világvége úgy fog bekövetkezni, hogy én írok egy vidám verset, lefordítom az összes nyelvre, fölteszem a netre és az egész emberiség halálra mosolyogja magát. Az analfabétákat meg fejbe rúgom. Utána elkezdődhet a nagy össznépi feltámadás.” /Chuck Norris/

„E verset olvasva az az érzésem, hogy vagy a magyar nyelvet nem kellett volna megteremtenem, vagy Frady Endrét.” /az Úr/

„Az utóbbit, az utóbbit, az utóbbit, suááá…” /az angyalok kara és a pásztorkórus, mennyei harsonán kísér a szférák zenekara/

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/

Fisztula

Hogyha megtámad a sipoly,
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!

Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.

Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!

Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.

„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de  szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka,  gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/

„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/

„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/

„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/

„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/

„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/

„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/

Kalandos maradás

Külhonba én el nem megyek!
Minek nekem a sok lóvé?!
Tök uncsik a jólét hegyek,
Itthon kaland minden hóvé-
 -g!

Nem vonz már a henye Nyugat,
Oda el nem iramodok!
Kutya beszél, pénz meg ugat,
Az jó csak, mi unortodok-
-sz!

Trükkös adók pár naponta,
Ezektől élménypark e hely,
Létünk izgi hajóvonta,
S dalolgatunk uhnyem ehej-
-t!

Közmunkában vígan ások,
Könnyű megélhetés, haha!
Jók a nemmegszorítások,
Kajától nem puffad a ha-
-s!

Derék gyógyásztársadalom
Tova falcolt. Vajon hová?
S fájó felemen, az alon
Nem műt már, csak tályogková-
-cs.

Vasárnap a boltok zárva,
Betörnék s rám szólnak: Nono!
Két dolog van csupán tárva:
Templomok és stadiono-
-k.

Futballhuligánnak tőre
Jelzi, most ér véget a ma.
Nincsen pénzem temetőre,
Én földelem el magama-
-t.

Elit nem jön megsiratni,
Máshol hízik tokás feje.
Szemük előtt felirat, ni!:
Magyarország jobban teje-
-l!

„Végre egy Frady Endre vers, ami, ha eltekintünk attól, hogy milyen szörnyű, primitív, dilettáns és szellemi pestis-szerűen rettenetes, akkor majdhogynem tűrhető! Anyám szerint túl hosszú, pedig ő már az első versszak felénél belealudt. A téma telitalálat, csak kár, hogy pont a színvonalnak lett bumm a fejbe! Mindegy, én akkor sem disszidálok, ha csupán Frady Endre marad itthon az egyetlen költő, akit kritizálhatok! Itt megélnem s éhen halnom kell...” /Puzsér Róbert, kritikus hazafi/

„Felháborító ennek az USA-ból pénzelt liberálbolsevik bérrettegőnek a hazánk és népünk-nemzetünk jó hírét lejáratni vágyó üszkös rohadmányú vérgőze, amiben még a rímeket is csak hontalan fattyúbetűkkel képes megoldani és a levédiai darutollra tűzött árvalányhajas igazságot feláldozza a bűzhödt kozmopolita habsburg-finnugor csőcselékfilozófia oltárán! Mária országában csak lámpavas járhat az ilyen antiklerikális hőzöngőknek! Vendetta és ámen!” /Dr. Tömjén Szittya,  gyulaturul és nemzeti oligarcha/

„Szívesen maradtam volna otthon, ha a kórházban lett volna elég fájdalomcsillapító a betegeimnek, ha a gyerekeimet járatni tudtam volna a nem létező állami óvoda helyett a magánóvodába, és ha itt Liverpoolban nem keresnék fele annyi munkával tízszer annyit, mint otthon. De ígérem, hogy hazamegyünk, amint otthon is meg lehet majd élni. Talán...” /Dr. Magyar Hunor, agysebész/

„Nem értem, mi ez a nyavalygás?! Én például sokkal jobban élek, mint nyóc éve! Ja, és a haveri köröm is.” /Panama Pál, kazánkovács és országgyűlési képviselő/

„Nálatok ilyen kalandos az élet? Jövök szétrúgni a tokás elit hízott fejét!  Buli lesz!” /Chuck Norris/

„Gyere Chuck, gyere!” /nyolcmillió itthon ragadt magyar/

Reklám család

(farsangi színdarabka)

szereplők:

Narrátor

Reklám Rezső, apa

Reklám Rezsőné Apró Aranka, anya

Reklám Rizottó, fiú

Reklám Rivalda, lány

reklámszereplők

A Reklám család ül a tévé előtt ül.

Narrátor: Kedves tévénézők, drága célközönség! Hadd mutassam be önöknek a Reklám családot, akik nem néznek semmi mást, csak reklámokat. Először, de utolsósorban itt van a családfő, Reklám Rezső villamosvezető.

Apa: Én mindig állva vezetem a villamost és az utasokat is folyton arra kérem, hogy állva utazzanak, mert roppant veszélyes ám beleülni a villamosszékbe!

Narrátor: Háháhá, milyen vicces! Nem könnyű egy ilyen ember mellett élni, de mégis hű hozzá a felesége Reklám Rezsőné született Apró Aranka, aki szorgos családanya és statikus.

Anya: Nem statikus vagyok, hanem statisztikus! Én is számolok, de nem olyan vacak hidakat, hanem gyönyörű számoszlopokat, ívelő grafikonokat, színes diagramokat és a végén előállnak a mindenkit elámító szürke adathalmazok! Nincs is ennél szebb munka a világon!

Narrátor: Oh, my holy guttentag! Szép kis szülők! De nézzük a jövő generációt! Itt van mindjárt az elsőszülött fiú, Reklám Rizottó, aki ha nagy lesz, vattacukor árus lesz!

Fiú: Nem vattacukor árus, hanem vegetáriánus! A vattacukor tele van állati eredetű zsírpelyhekkel és lóvércukorral, a hurkapálca pedig már a nevében hordozza a sertés-szerű eredetét!

Narrátor: Na, ennyit a korszerű táplálkozásról! Ám itt van a népmesei legkisebb, a jó vátesz, aki mindent jóvá tesz: Reklám Rivalda, a Nostradamus Általános Iskola jósversenyeinek állandó győztese!

Lány: Hát igen, én mindig előre meg tudom mondani, hogy a mosóporreklámok végén a hagyományos mosóporral szemben a legújabb simán kihozza a legmakacsabb szennyeződéseket is!

Narrátor: Bravó, bravissimó! Hát akkor nézzünk bele a család életébe, amikor ülnek a tévé előtt és várják a következő reklámot!

Apa: (kezében a távirányító, amivel folyton kapcsolgat) Jaj, ne, már megint ez az énekes tehetségkutató!

Anya: Így hang nélkül egész elviselhető!

Lány: És előre lehet tudni, hogy minden harmadik énekes után reklámszünet van.

Fiú: De ez még csak a második, úgyhogy kapcsoljunk!

Apa: (kapcsol) Hú, foci!

Anya: Milyen?

Fiú: (utálkozva) Magyar!

Együtt: Pfúúúj!!!

Apa: Doktor Csont! Az undorító, folyton boncolnak!

Fiú: Ja, és közben szénhidráttal és koleszterinnel telített szendvicseket zabálnak! Undorító!

Lány: De olyan helyes a férfi főszereplő!

Anya: Lányom, a te korodban nem a szerelemmel kellene foglalkozni, hanem a leckékkel! Kész vagy már a holnapi matekkal, Rivalda?!

Lány: (tévére mutatva) Reklám!!!

Reklám: Pécsi kesztyű

Fiú: Apa, tényleg olyan jó az a pécsi kesztyű?

Apa: Na hallod, fiam! Ha a reklámban azt mondják, akkor úgy van!

Anya: Bizony, gyerekek, a reklámok mindig igazat mondanak! Akárcsak az én statisztikáim.

Lány: Az osztálytársam, a Tekla azt mondja, hogy az apukája szerint a reklámokban nem mondanak igazat. (döbbent csend) Állítólag azért kapta a Tekla nevet, hogy a költő apukája mindig elmondhassa neki a versét, hogy

Bizony mondom néked Teklám,

Hazudik az összes reklám!

Fiú: Hehe, ez vicces!

Apa: Ne röhögj Rizottó fiam, ez tragikus! Gusztustalanok ezek a fanyalgó humán értelmiségiek! Még hogy költő! Kretén fűzfapoéta!

Lány: Azt is mondta, hogy az a reklám, hogy

Casco-ba, ha befektet,

Vidáman kap defektet!

színtiszta hazugság, mert a biztosítók csak hirdetnek, de fizetni sohasem szoktak.

Anya: Rivalda lányom, megtiltom neked, hogy ezzel a Teklával barátkozz!

Lány: Pedig rendes lány. Mindig meg szokta osztani velem a téliszalámis szendvicsét!

Fiú: Pfúj, merő cukor és zsírfürdő! Dagadt disznó leszel!

Lány: Nem is! Anya, szólj rá!

Apa: Csönd már! Mi ez a dilinyós izé?

Anya: Játék határok nélkül. Tudjátok, ahol országok versenyeznek és minden ország tévéjében a saját csapat győz. Minden a megfelelő pontozáson múlik. Mint a statisztikáimban.

Fiú: Reklám!!! Adj rá hangot, apa!

Reklám: Prostagutta Füzike

Fiú: Én régebben azt hittem, hogy a Prost tata az egy öreg Forma 1-es autóversenyző.

Apa: (sóhajt) Addig jó neked, fiam, amíg azt hiszed!

Lány: Ez milyen műsor?

Anya: Az hiszem, a híradó.

Fiú: Amiben mindig hazudnak?

Apa: Mi van?!

Fiú: Az egyik osztálytársam, a Béla mondta, hogy az apukája szerint a híradó sosem bontja ki az igazság minden részletét.

Anya: Rizottó fiam, ilyet még akkor se mondj, ha hat lóval kergetnek, mert elvisznek!

Apa: Ja, szólnak az Elvisnek, hogy énekelje el neked a börtönrock-ot!

Anya: Jé, drágám, neked humorérzéked is van?

Fiú: Mondjam még, hogy mi mindent szokott mondani a Béla apukája, vagy megtiltjátok, hogy barátkozzam vele?

Lány: Szerintem megtiltják.

Anya: Tényleg jó jós vagy, Rivalda lányom!

Apa: Csönd legyen! Reklám!

Reklám: Jófogás pont hu

Együtt: Csak az eszemet neeeeem!!!

Fiú: Apa, ez tényleg így van? Kételyeim vannak.

Apa: Luke, oszlasd el a kételyeidet!

Fiú: Luke?! Mi van?!

Apa: Luke, én vagyok az apád!

Lány: Anya, mi baja van apának?

Anya: Tudjátok gyerekek, apával egy időben nem csak reklámokat néztünk...

Fiú és Lány: (rácsodálkozva) Neeeem?!

Anya: Nem bizony. De egy idő után rájöttünk, hogy a tévé annyira elbutít, hogy megmaradtunk a reklámoknál. Úgy tűnt, hogy azok károsítják legkevésbé az agyat.

Lány: Pedig az egyik osztálytársam szerint a legkárosabbak a mosóporreklámok.

Anya: Már megint a Tekla?

Lány: Nem, ez a Gizi. Viszont azt mondta, hogy az új mosóporról azt mondják, hogy ez végre kihozza az eperfoltot, miközben már a kettővel korábbi verzióról is ezt állították. Nincs itt ellentmondás?

Apa: Nem tűrök ellentmondást! Holnap bemegyek az igazgatóhoz és kirúgatom az iskolából azt a Zizit, meg a Téglát!

Anya: Gizit és Teklát.

Apa: Őket is! Elegem van ezekből a nyavalygó tévézabáló entellektüelekből!

Anya: Ne izgasd fel magad drágám, mert megint rámegy a prosztatádra!

Fiú: Sebaj, segít a Prostagutta Füzike!

Apa: Á, nem jó az semmire!

(döbbent csend)

Apa: Ööö...

Anya: Reklám!!!

Reklám: Hurka

Apa: No anyjuk, megkívántam egy jó hurkát kolbásszal és párolt káposztával!

Anya: Milyen szerencse, hogy ma pont ezt sütöttem!

Lány: Jaj, de jó! Kár, hogy szegény Rizottó kőkemény vega, és ő csak paszulyt ehet csalánnal!

Fiú: Ööö... úgy érzem, hogy semmiképp sem jó a szélsőséges végletesség... ööö... egy kis időre mindet fel lehet függeszteni ugyebár... ööö... az elvek feladásának is lehet megindokolható elvi alapja... (ordítva) ÉN IS HURKÁT AKAROK ENNI!!!

Apa: Jól van fiam, te még sokra viszed az életben! Csak hallgass mindig a reklámokra!

Együtt: (a „Jingle bells” dallamára énekelnek)

Reklám szép, reklám jó,

Reklám sose gáz,

Azt, ki mindig reklámot néz,

Hideg sose ráz.

(Hej!)

Reklám színigaz, csillog, mint a hó,

Megmutatja ő, azt, hogy mi a jó.

Ki reklámot néz, boldog ember ő,

Haha-haha-ha höhö-höhöhő!

(Hej!)

Reklám szép, reklám jó,

Reklám sose gáz,

Azt, ki mindig reklámot néz,

Hideg sose ráz.

vége

Emlékviharkabát

Emlékhatlan viharkabát
Szűrőjén nem jön, csak hab át;
Emlékhab a múltnak ködén,
Midőn ittam hűs söröd én.

Söröd emlékhabos hűje
Mondatta volt vélem: „Hű, jeee!
Ez aztán a habzó korsó!”
S emléket hány ifjúkor show.

Hej, emlékhányt söröm-pöröm,
Ifjan pálcával vert köröm,
Rossz válaszért tépett pajesz,
„Are you idiot?”-ra a „Yes!”...

Emlékviharkabát hasad
Oly zajjal, mit éhes has ad;
Nosztalgikusan, ám zordul
Múltba böffen s nagyot kordul.

„Aha, szóval te ittad meg a sörömet annak idején az építőtáborban, te hernyó! Én meg azt hittem, hogy a Csomádi Pityu volt és ezért őt lógattam fejjel előre a pöcegödörbe! Na, várj csak Frady, egyszer téged is megtalállak, oszt’ lesz nemulass! Előre megáshatod a latrinádat!” /Dr. Erőbarom Brúnó, vastagbélsebész és erőemelő világbajnok/

„Ööö… ki szeretném jelenteni, hogy én csak névrokona vagyok a fent említett illetőnek és különben is tényleg az a rohadék Frady itta meg a sör jelentős részét!” /Dr. Csomádi István, zugügyvéd és országgyűlési képviselő/

„Az obligát ’Mit gondolt a költő?’ kérdésre a válasz, hogy a világon semmit! Ez az ember vagy szimplán csak megtébolyodott, vagy teljesen eszméletlenre itta magát! Esetleg is-is! Anyám szerint annyit nem lehet inni, hogy valaki ilyen értelmetlen verset írjon, de ő szerencsére sosem látta az építőalakulat sorkatonáinak csavarlazítós arcszesz partiját. Mindenkinek javasolni tudom, hogy rázza ki az emlékeiből és temesse el a múltja legmélyére ezt a Fradyt! Illetve Fradytt! Múlt idő két t!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„A divatjamúlt Petőfin és Aranyon edződött olvasó döbbenten áll a pszichedelikus pszeudo-kubizmusban panírozott, majd anti-entellektüelitásban abált XXIII. századi atomlíra múltra irányuló, azt elemi részecskéire szétbombázni kívánó emléktornádója előtt. Az önnön elméjét puzzle módján szerte szóró költő kétségbeesett rendrakási kísérletének látszólagos csődje éles ellentétben áll szinte mindennel, amit a saját jelentéktelen jelenébe ragadó világ valaminek hisz. A korát messze megelőző költőt a visszapillantó tükrében távolról üldözni látszó múltja háborgó révedésre készteti. Na, ennek vagyunk mi tanúi! Jó nekünk!” /Romlányi Lukrécia, magyartanár és Templom Egere Bisztró idényszakácsa/

„Az élesen él bennem, amikor az Úr kérésére Ádámot és Évát kizavartam az Édenkertből, de a ’Legyen világosság!’ előttről szinte semmire sem emlékszem. Lehet, hogy öregszem?” /Chuck Norris/

Súlyos anakronizmus költő úr! A régi szép… ööö az átkosban, amikor a tanárok még körmösökkel és pajeszcibálásokkal fegyelmezhettek, akkor nem angolul, hanem oroszul kellett tanulni! Ne keverje a sezlonyt a fakonttyal! Ez az Alzheimer-kórban tapicskoló delíriumos rémálom egyértelműen NEM ENG.!” /Törköly Tódor, a regnáló főcenzor kényszergyógykezelésének végéig megbízott főcenzor és egykori munkásőrparancsnok/

Emlékvihar

A csak a kiváltságosoknak fenntartott luxuskórház különszobájában fekvő férfi lassan ébredezni kezdett. Az ablakban összehúzott vörös függönynek köszönhetően a helyiség diszkrét félhomályba borult. A beteg zúgó fejjel próbált magához térni. Hol vagyok? Mi történt velem? Milyen nap van ma? Mióta fekszem itt? Kérdések törtek elő, de görcsösen ökölbe szorított aggyal sem tudott válaszolni a kérdésekre. Fel akart ülni, de a hirtelen erőfeszítéstől leizzadva visszahanyatlott a vörös párnájára. Ekkor vette észre, hogy minden vörös: a falak, a plafon, a bútorok, az ágynemű, a pizsamája, de még az ágy melletti asztalon álló vörös vázába állított rózsacsokor is. Összeborzadva behunyta a szemét…

Amikor ki tudja, mennyi idővel később újra magához tért, egy erősen kipirosítózott kalácsképű hölgy hajolt fölé rettenetes kölni bűzt árasztva magából.

- Hát felébredtél végre drágaságom?! – sikoltotta oroszul és hatalmas csókot nyomott a férfi ajkára.

- Ki ez?! – gondolta rémülten a férfi és megrázta a fejét.

- Nem ismersz meg, Joszif?! Nem is mersz megkérdezni, hogy ki vagyok?! – bőgte el magát a tenyeres-talpas asszonyság.

- Hát nem… - merengett magában a férfi – De honnan tudok én oroszul? Ki ez a síró nő? És ki vagyok én?!

- Ki vagyok én?! – ismételte meg ezúttal már nem csak fejben, hanem élőszóban. Ráadásul oroszul. A Krasznaja Moszkva felhőbe burkolt hölgy zokogva átölelte rögvest eláztatva pizsamájának vörös gallérját.

- Lehet, hogy nem is akarom tudni? – gondolta ezúttal németül – Aha, ezek szerint németül is tudok?

- Tudsz szívem, tudsz! – szólt a nő, mintegy olvasva a gondolataiban – de a biztonságunk érdekében ezentúl csak oroszul beszéljünk!

- Harasó! – egyezett bele a férfi – de cserébe áruld el nekem, hogy ki vagyok én?! És ki vagy te? Kim vagy te? Mert mit is jelent lenni és mi végre vagyunk ezen a világon? Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés…

- Ó, drága férjuram, neked tényleg komoly a fejsebed! – sóhajtotta az asszony.

- Na, ettől féltem! – borzadt el a férfi.

- Azért ne félj, még rendbe jöhetsz! – nyugtatgatta az frissiben megismert feleség totálisan félreértve a helyzetet.

- Miért, hajlandó vagy válni? – kérdezte reménykedve az újdonsült férj.

- Hahahaha! Jól van, kis mackóm! Látom, hogy mégse vesztetted el azt az aranyos humorérzékedet!

- Nagy szükségem lesz rá! – gondolta a maga számára még mindig ismeretlen férfi. – Szóval… ööö… drágám, kik vagyunk mi?

A nő óvatosan körülnézett. Csendet intett az ujjával, majd sürgős felszínességgel átkutatta a helyiséget. Végül elégedett mosollyal leült az ágy szélére:

- Rendben van, nincs egyetlen poloska se!

- Akkor mitől viszketek állandóan? – kérdezte értetlenül a beteg.

- Hahaha, te örök bohóc! – nevetett a nő, majd halk hangon folytatta – Most mindent elmesélek neked. De jól figyelj, mert biztonsági okokból csak egyszer mondom el! Ha másodszor is elmondanám, akkor meg kellene, hogy öljelek! – mondta az asztalra téve a retiküljéből kivett Kalasnyikovot.

- Mondd! Égek a kíváncsiságtól! – legyintett a férfi.

- Te jelenleg Joszif Visszarionovics Sztálin vagy, minden oroszok pártfőtitkára. Én meg Nagyezsda, a feleséged. – kezdte a történetet Nagyezsda, de Sztálin értetlenkedett:

- Hogyhogy jelenleg?! Miért, korábban ki voltam?!

- Te vagy, vagy voltál, már magam is keverem, szóval te vagy Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom führere! Én meg Eva Braun, a feleséged.

- Aha, ezek szerint én mindkét verzióban a férjed vagyok! – majd magában motyogva hozzátette – Cseberből vederbe…

- Tudok ám szájról olvasni! – szólt emelt hangon Eva-Nagyezsda, és visszakézből mellbe ütötte Adolf-Joszifot a Kalasnyikov puskatusával.

- Oké, oké! – szólt vért köhögve a kétszemélyű férfi és nyögve visszamászott az ágyra – Folytasd! Ígérem, nem szólok közbe!

- Remek! – szólt mosolyogva a kétszemélyű nő és rúzsával gyorsan vastagított egyet az amúgy sem ceruza vékony száján – Szóval ’44 végén, amikor végre már te is beláttad, hogy a háborút elvesztettük, az alteregódat, aki Bédolf Hitler, az te ütődött ikertestvéred, szóval őt a helyedben hátrahagyva a szuper-elit kommandós csapatod védelmében átszöktünk a Szovjetunióba. Itt titokban megöltük Sztálint és a legjobb szovjet plasztikai sebésszel, aki Lenint is balzsamozta, kicseréltettük a generalisszimusz arcát a tiéddel. Az orvos szerint, akivel ezen információ birtokában utána természetesen végeztünk, a műtét olyan jól sikerült, hogy nem lesz szükség újabb beavatkozásra. Ez az arc lesz a végső!

Sztálin-Hitler csak bólintott, mert közbeszólni már nem mert. A kétrendbeli felesége folytatta:

- Mivel már az első világháború végétől az volt az álmod, hogy egyszer az általad elfoglalt Moszkvában, a Vörös tér kétmilliós tömege előtt mondjál beszédet, gőzerővel tanultál oroszul. Így nyelvi problémád nem volt. Sőt, gyakran álmodban is a Moszkva parti estéket énekelted.

- Не слышны в саду даже шорохи… - kezdte könnyes szemmel dúdolni a férfi és a dal hatására gátszakadásként zúdultak rá az emlékek. Az agyában hirtelen olyan erős emlékvihar kezdett tombolni, amit csak Nagyezsda és a vörös fal pofonpárja tudtak lecsillapítani:

- Ülsz vissza az ágyra, de rögtön! Még jó, hogy itt minden vörös, legalább nem látszik, hogy vérengzel! – mosolygott az asszony.

- Folytasd, kérlek! – hörgött vérszegényen Sztálin, mire kapott két újabb hatalmas pofont. – Nem a verésre gondoltam, hanem a történetre!

- Hahaha, drágám! Bocsi, de félreértettem! A balesetedre emlékszel?

- Odáig megvan a kép, hogy november hetedikén Sztrelcov marsall feltűzte a díszegyenruhám bal mellére az Anyaföld Atyja kitüntetést, ám mivel mind a harminc kilónyi érme a bal oldalamon lógott, felborultam… aztán minden elsötétedett. Mi történt azután?

- Te lebucskáztál a díszemelvényről, mire Sztrelcov marsall magát háromszor, három különböző pisztolyból tarkón lőve öngyilkos lett és még aznap minden régi fényképről vagy kiretusálódott, vagy valami más régi elvtárs fejével helyettesítve kezdett szerepelni. A kétmillió szemtanú most a Gulágon dolgozik, te hivatalosan vadászaton vagy és a nép sztahanovista munkaversenyekkel próbálja szebbé tenni az országot, mire visszatérsz. – mosolygott a bölcs nő.

- Most bölcsnek hiszed magad, de én átlátok a szitán! – ordította a falinaptárra meredve Sztálin, majd a vörös telefont felemelve KGB ügynököket rendelt a szobába – Nagyezsda feleségemet 1932 november 9-én holtan találták a lakásunkban, ahol máig tisztázatlan körülmények között lelőttem. Most 1955 decembere van, úgyhogy te nem lehetsz a feleségem!

- Igen ám, de te sem vagy az akinek mondalak, mert Sztálint 1953 március 5-én patkánymérgezte meg Berija! Te sem lehetsz Sztálin! – üvöltötte magából kikelve a megbilincselt álfeleség.

- Te sem?! – értetlenkedett az egyik KGB ügynök – Hogyhogy sem?! Miért, ki más nem lehet még Sztálin?!

- Miért? Se te, se én nem vagyunk Sztálin! – felelte töprengve a másik KGB ügynök.

- Sőt, az emlékviharom csendesedtével én is úgy sejtem, hogy én sem vagyok Sztálin. – szólt az ál-Sztálin.

- Sőt, én sem! – jelentette ki határozottan az ál-Nagyezsda.

- Jól van fiúk-lányok! Ha senki se Sztálin, akkor most mindenki szépen visszamegy a maga gumiszobájába. Öt perc múlva hideg zuhany, vacsora, majd nyugiszuri és mindenki hajcsizik reggelig. Holnap pedig szétosztjuk a vadonatúj karácsonyi kényszerzubbonyokat. Na, futás! – üvöltötte Nyina főnővér, majd belülről bezárva az ajtót, beszólt az ágy alá – Mássz elő, Bédolf drágám! Azt hiszem itt az ideje megszerveznünk, hogy stikában Hruscsov helyébe lépj!

- Csak siessetek – lépett be az erkélyablakon Cédolf Hitler – mert a plasztikai sebészem már tűkön ül, hogy rám varrhassa Brezsnyev arcát!

Ekkor a nyitott ablakon át betörve emlékvihar söpört végig a szobán és végleg összekutyulta az idióta XX. század teljes történelmét...

Rab ló

Pablo Picasso: Caballo Prisionero (Frady Endre másolata)

Szomorkodom én a rab ló,
Mivel fogva tart egy rabló.
Hasonló lórab a zöm itt,
Velük játszom rablórömit.

Picasso a híres Pablo
Erre sétál, söre habló.
Kis kirucca koraesti,
S eget metálzöldre festi.

Modellt állunk, csörren kagyló,
Megijed az összes nagy ló:
Pánik s habzó orrok lika…
S elkészül a Guernica.

Kép árából minket Pablo
Kivásárol s nincs több rab ló.
Széledünk, nem tart a múlt itt
S nem játszunk több rablóultit.

„Rosszul emlékszik tisztelt zsugás ló úr, ez nem a Guernica volt, hanem a Caballo Prisionero. Kétségtelenül van némi hasonlóság, de késői korszakaimban, ha elgurult a gyógyszerem, mindig előjöttek a jól bevált felismerhetetlen sémák, például a metálzöld ég. Mit csináljak, öt sör után tényleg olyannak láttam?!” /Pablo Picasso/

„Fogságban tartott lovak közelében zajosan csörgő telefonok vannak elhelyezve?! És emellett még hosszú órákig mozdulatlanul modellt is kell állniuk maguk alá vizelve, miközben egy illuminált alak metálzöldre festi az ózonpajzsot?! Mi ez az embertelen állatkínzás?! Haladéktalanul az EU lóügyi ombudsmanjához fogunk fordulni és követeljük a felelősök teljes vagyonelkobzását és életfogytiglani magánzárkában történő lónyerítés kazetták hallgattatását 120 decibelen! Hej, de gyűlöljük azokat az embereket, akik miatt nem szerethetjük zavartalanul az állatokat!” /Pata Pál, lóügyi aktivista és börtönőr/

„Mi a szent szotty ez?! Ez olyan gyenge, mint a 1,5%-os liverpooli ’Horse pee’ sör! Anyám szerint Picassonak nem volt szüksége modellre, mert az csak zavarta volna a nagy semmire se hasonlításban. Ez a vers se hasonlítana semmire, ha nem érződne rajta a fojtó lóizzadságszag. A születése óta mély szellemi ihletválságban szenvedő költő immáron elmehetne egy világkörüli útra. Hangsúlyozom, nem Föld- hanem világkörülire! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő a rabságban tartott zsugás lóban a józan paraszti ésszel megáldott panelproli már-már svejkien bugyuta, ám itt-ott felsejlően élelmes túlélési vágyát ragadja meg a maga becsületes lóizzadságszagú rímmunkás módján. A nyereg alatt puhuló ló társadalmi elvárásoktól vergődő kisembere már rég nem vágyik semmi másra, csak hogy egy langyos sör mellett néhanapján elfoghasson egy megkontrázott piros negyven-száz ultit és utána egy jó lóröhögést ereszthessen az alkonyi metálzöld ég felé.” /Metállila Eulália, magyartanár és sörcsapos/

„Nyihaha! A telefoncsörgés úgy megzavart, hogy ijedtemben leraktam a piros hetest a talonba! Nem csoda, hogy ezek a pancserek el tudták fogni a megkontrázott piros negyven-száz ultimat! Csak tudnám, ki mert játék közben hívni! Nyihaha!” /Nagypacal, négyéves rab ló/

„Halló, halló! Vegye már fel valaki! Nem igaz, hogy nem tudom felhívni a férjemet és megmondani neki, hogyha megint elkártyázza a zsebpénzét, akkor legközelebb nem viszek neki a beszélőre zabkenyérbe sütött patareszelőt! Nyihaha!” /Nagypacalné szül. Kenyérlángos, hároméves szabad ló/

„Megnéztem azt a Guer micsodát. Majdnem olyan, mint amikor egyszer egy mások által betörhetetlennek tartott vadlovat egy félfordulattal a mezőről egyenest berúgtam az istállóba, csak még annál is rondább. Mit szedett az ürge?” /Chuck Norris/

Hétfő éji vedlő vadló

Hétfőn a tón vadló vedel,
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!

Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”

Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?

Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.

Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.

„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/

„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/

„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/

„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/

Kisfiúcska

Mikor kisfiúcska voltam,
Ritkán estem össze holtan,
Ha az apám dobta labdám
S így szólt: „Aztán el is kapd ám!”

El is kaptam tök ügyesen,
Mint a kisbaba a gyesen
Lévő édesanyja csecsét
(Cenzorkézben NEM ENG.! pecsét

Emelkedik s fog a szimat…)
Vezetgettem nagy lasztimat,
S neki is eredtem, uccu,
Majdnem úgy, mint Bozsik Cuccu!

Nem NB jött, csak a BLASZ I.
Ez is jó, mint főtt marhaszegy,
Ha ez, mi az emberé lett...
Kisfiúcska, szép az élet!

„Gyermekkorom címmel megjelent az egykori gulyáskommunista Frady Endre önéletrajzi ihletésű verseskötete, melyet a szerzőről készült korabeli fotók tesznek elviselhetetlenné.” /The New York Times/

„Cuccu?! Hej, az anyád mindenit, te gyógyigric, hát még a Bozsik Cucu becenevét se tudod rendesen leírni?! Fejbe szabadrúgjalak, te madár?! Te se a versírásból fogsz megélni, ugye? Ja kérem, kis pénz, kis költő, nagy pénz, nagy költő!” /Puskás Öcsi/

„Az élete dele után szundikáló költő a múlt ifjúság tündértaván remegő álomkép és a félresiklott élet rögvalósága közé pontonhídként beúszatott verslábakon történő átkeléssel igyekszik összekötni az igazat a valóval. Az embernek leosztott sorsot jelképező főtt marhaszegy piedesztálra emelése a léte iszapjában megelégedéssel dagonyázó poéta nosztalgikusan optimista önszintézise. Igazi NB I-es katarzislíra!” /Kovács Eksztatika, eksztázis kutató és a Radikális Rímlebeny c. irodalmi magazin főszerkesztője/

„A szimatom most sem csalt, ezúttal is a költőre oly jellemző semmi köré történő nagy fenék kerítés minősíthetetlennek minősített esetével állunk szemben, mely ráadásul szakirodalomként kizárólag a Magyar Helytelenírás Szabályaira támaszkodik, de arra is erősen bicegve. NEM ENG.!!!” /Totyak Tompánc, főcenzor és rágcsálóirtószer díler/

„Adjátok vissza a szegyeimet! Tűzzel-Wassal edzett szarvakkal öklelem a Groupama Gerzsonról elnevezett Albert Stadion vénaszkenneréig azt a gyászhuszárt, aki csak egy pillantással is potenciális estebédként mer rám tekinteni! Múúúúú!!!” /Riska, felbőszült marhanő/

„Hinnye a szakramentális kirelejzumát, hogy állítólag a BLASZ I-ben focizott ez az x-lábú szerencsétlenség és én nem tudok róla?! Nem emlékszem, hogy valaha is megvesztegetett volna, pedig a bundameccsek nyolcvan százalékán én fütyültem. Ó, hogy az a magasságos kaporszakállú … (füttyszó) …” /Blasz Fémia, BLASZ I-es játékvezetőnő és Anonim Ateista páholynagymester/

„Fémia gyermekem, ha a Fiam nem halt volna meg érted is, akkor most hajba kapnál egy mennydörgős villámcsapást! Ha megtérsz, akkor viszont megbocsájtom még azt a rengeteg téves tizenegyesedet is, amik nem az anyagi érdekeltségedből, hanem szimplán a tehetségtelenségedből adódtak! Alázatos lélekkel inkább bűnlajstromot vezess, ne meccset!” /az Úr/

„Ilyen verssel még a mirelit marhaszegyek szellemi paralimpiáján sem lehetne labdába rúgni. Anyám szerint a költő csúnya kisgyereknek még szép volt, de a lábaiban már akkor is benne volt az X-faktor. Mindig is sejtettem, hogy Frady Endre egyesíti magában a jajlila ködköltészet és a bulvárcelebritás összes hátrányát. Duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban nekem is volt labdám, de egy mozdulattal ízekre rúgtam.” /Chuck Norris/

Kánai kancsalrímesdi

(János 2:1-12)

Szóla Jézus annya:
„Nincsen boruk, ennyi.”
Jézus mondá: „Ennye!

Szomorú most Kána.
Néhány üres kanna,
 Vagy pár vödör kéne!”

Szól egy enyhén vidor
Tekintetű vadőr:
„Vala itt hat veder.”

„Töltsd meg vízzel hamar,
S ne legyen benn homár!”
„Mi ez főnök, humor?!”

„Nem viccelek, Béla!
Bor lesz itt, meg bólé,
S fő’pörög a buli!”

(tánc!)

„ Tényleg nem viccelt! Borrá változtatta a vizet és valóban fölpörgött a buli! Csoda történt,  igazi csoda!” /Arimátiai Béla, esküvőszolga és amatőr vadőr/

„Csodát történt csoda! Én is bármiből tudok bort csinálni, csak legyen elég cukor, meg tabletta! Legismertebb kannás borom, a homoki hasba rúgós  a megyében lokálisan világhírű és nincs olyan lagzi a környéken, ahol éjfél után meg ne hánytatnám vele a násznépet! Így csinálok helyet a töltött káposztának.” /Pacsmag Rezső, borász és méregkeverő/

„Felháborító blaszfémia, hogy egy bibliai történetet egy ilyen eszement rímekért direkt helytelenül írt szavakkal tűzdelt, birkabárgyú és síkbugyuta versben deheroizáljanak és szekularizáljanak! A költő nagy szerencséje, hogy nem tagja az anglikán egyháznak, mert úgy kiátkoznám, hogy a lába sem érné a földet!” /Dr. Rowan Williams canterbury érsek/

„Maga a szándék, hogy a Szentírás néhol nehéz szövegezésű történeteit közérthető verses formában juttassuk el a széles tömegekhez, dicséretes. Hogy az Úr által ilyen tehetséggel nyilvánvalóan meg nem áldott Frady Endre miért gondolta, hogy erre a feladatra pont ő lenne alkalmas, arról a svájci gárdisták épp most kérdezik ki itt alattunk a szent inkvizíciótól megörökölt pincében.” /Ferenc pápa/

„Máskor nem szabadna ilyen falánk, részeges embert, aki vámszedők és bűnösök barátja, meghívni egy ilyen kulturált absztinens lakodalomba, mert hat hektoliter bor szemfényvesztő becsempészésével masszív italozássá züllesztette a rendezvényt! Meg kellene kövezni az ilyeneket!” /Betániai Tömjén, farizeus és kegytárgyhamisító/

„Nyugalom Tömjén úr, nyugalom! Egy emberünk már beépült a tanítványai közé és folyamatos megfigyelés alatt tartjuk ezt a közveszélyes elemet! Meg kell védenünk a termékeinket és ki kell derítenünk, hogy hogyan csempészett be nagy tétel eredetmegjelölés nélküli illegális bort az országba. Elcsípjük és jaj lesz neki!” /Kánai Berija, a Kánaáni Gazdasági Bizottmány (KGB) elöljárója/

„Mi a szent szotty ez a helyesírási, stilisztikai és logikai hibáktól hemzsegő verstani szégyenfolt?! Anyámat még az elolvasásának a puszta gondolatától is eltiltottam!  Ez a fércmű nem csak a jó ízlést sérti, hanem az egész világegyetemet! Frady Endre költészetét legfeljebb egy fekete lyuk tudja csak megemészteni! Reméljük, hogy mielőbb meg is teszi!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, besegítsek annak a fekete lyuknak azzal, hogy egyenest a közepébe hajítom az előzőleg pépesre vert manust?” /Chuck Norris/

„Atyám, bocsáss meg az összes előttem szólónak, mert úgy látszik, hogy mindnek egy kicsit több jutott a kelleténél abból a csodaborból!” /Jézus/

Ha...

… Noé a bárkaépítő
Vett volna el tar arát,
Rímben szólhatott vón itt ő:
Anyjuk, nézd, az Ararát!

„Ilyen cirkusz kinek kéne
(Bumsztiré és tarara!),
Rím kedvéért öreg néne
Nejnek, aki tar ara?!”-

- Ideglődik Noé gyomra –
„Még hogy kopasz hárpia?!
Erre a riadalomra
Lecsusszan most pár pia!”

Közös ős szólt: „Bort még kérek!”
S neje töltött édeset.
Így lettünk mind szesztestvérek,
Egységünk bár szétesett…

Hősünk jól bekadarkázott!
Mi lett volna, ha… ha… ha…
Kimenet bár lőn vón száz ott,
Ez az egy lett, bruhaha!

„Még szép, hogy arra a gondolatra, hogy egy bugyuta rím kedvéért évszázadokon keresztül egy kopasz öregasszony legyen a feleségem, bekattant a gyomoridegem és egészségügyi okokból az alkoholhoz fordultam! Remélem, hogy Hám, Sém, és Jáfet fiaim ennek ellenére józan életűek maradnak. És ha mégsem? Hát akkor... utánam az özönszesz!” /Bárkássy Noé/

„Valakinek valami baja van a tarkopasz nőkkel?! Nehogy letépjem a skalpjukat és megetessem velük tízóraira! Puhány civilek! Hánynom kell tőlük!” /G. I. Jane/

„Tyű, mekkora szerencse, hogy még hajadon koromban beszereztem azt a dús ébenfekete lósörény parókát, így a férjem sosem tudta meg, hogy már az óvodában is golyófej volt a jelem.” /Bárkássy Noéné Kopár Matild/

„Sosem bocsájtom meg a lóhajú nővéremnek, hogy elhappolta előlem azt a jóképű vízpartiarcot, én meg családostól spenótzöldre puffadhattam az özönvízben!” /Lúzer Lajosné Kopár Lujza/

„... hukk... az akló... alkoholizmus nem porb... plobb... probléma... hukk... mert mi nem vagyunk akol... alkol... alkoholisták... hukk... csak Noé örökösei, aki nem volt akló... alkló... nagyivó... hukk... csak szerette a bort! Mi se iszunk sokat, csak misebort, és abból is... hukk... csak annyit, amennyit mekk... hukk... megkíván a szervezetünk... hukk... „ /Jim Beam, szeszcsempész és televíziós evangelista/

„ A kritika írásával egy időben muszáj néznem a Rising Star c. óborzalmat, ahol a zsűri stylist-ja szemmel láthatólag egy öncélú magamutogatásból kigyógyulni képtelen szellemi környezetszennyezés. Vajon miért mondom ezt ennek a versnek az elolvasása után? Mert Frady Endre nem csak egy ószövetségi hőst tapos meg és ugrál a romjain, hanem  a fent említett stylist mintájára mindannyiunk agyát rugdossa péppé és köp ránk vissza a csoffadt szőrtüszőktől bűzhödt hóna alatt. Anyám szerint egy kopasz nő is lehet jó anya, de ő sosem a lényeglátásáról volt híres. Hánynom kell, pedig alig ittam... de ennyit önvédelemből muszáj volt... hukk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor az Úr kérésére az özönvizet visszarúgtam a talajba, már sejtettem, hogy az öreg bárkás fószer örömében a pohárhoz fog  nyúlni. Lehet, hogy tudat alatt érezte, hogy a lóhajú felesége valójában golyófejű?” /Chuck Norris/

Veszélyes szakma

- Statikus, a hidat számold! -
- sóz a puskájával rám Old
Shatterhand – Vagy újabb hetek
telnek el, míg átkelhetek?!

- Kalkulálj már, ne légy konok! -
- ordít, ám én vállat vonok:
- Ne üvölts, te szőrmók zsoké!
Hamar munka ritkán oké.

Arca zöldül, mint egy tuja,
S nyugtatgatja Winnetou-ja:
- Ne bőgj, sápadtarcú tesó!
Műmérnök ez, azért e show.

- Műmájer vagy, golyóm temet,
hisz' te csak műegyetemet
jártál! – szól, köp s hídra ugrat…
S zuhan ő meg Winnetou! Grat!


„Köszönöm mérnök úr, hogy a körülményes tüttyögésével hozzájuttatott egy ilyen bőséges lovas-indiános-cowboyos estebédhez! A türelmetlenségük miatt felszökő adrenalin szintjük kellemesen megédesítette az amúgy eléggé szálas húsukat. Csak a rokonaim meg ne tudják, hogy egyedül zabáltam be az egész bagázst, mert még idejönnek és bosszúból felfalnak!” /egy a neve elhallgatását kérő krokodil/

„Ha a jó öreg magyar szabvány szerint számolhattam volna, már rég kiderült volna, hogy ezen a gagyi hídon legfeljebb egy anorexiás moszkitóraj kelhetett volna át, de Eurocode szerint tízszer annyi munkával is csak odáig tudtam eljutni, hogy kiderült a hídról, hogy valóban híd, nem pediglen víztorony.” /Frady Endre, statikus művész és hidász-gigász/

„ A híd  az legyen híd, nem pediglen víztorony!” /Áder Kádár János, pártfőtitkár/

„Hát igen, a kaotikusan mérnök ellenes Eurocode nevű rendelet-egyveleg többek között a dinamikus lovascowboy teherről sem rendelkezik. Én ezt a kanadai szabvány rénszarvas terhének figyelembe vételével szoktam kiküszöbölni, de nem szeretném, ha ez kitudódna, mert kigolyóznának szakmából!” /egy a neve elhallgatását kérő hidtervező statikus/

„Minek a drága lóvért pazarolni, amikor ott a sokkal látványosabb dinamit! Nekem bejött!” /Matuska Szilveszter, biatorbágyi viadukt robbantó/

„ A Nemzeti Mérnöki Kamara Varieté nevében kikérjük magunknak a nem sokkal a bevezetési határidő utánra már harmadában, sőt negyedében magyarra fordított Eurocode szabványok szidalmazását, melyeknek a korábbi elavult honi előírásokkal szemben az alábbi előnyei vannak: … ööö... teszem azt... ööö... bocsánat, mennem kell, fontos telefonhívást várok... Nem, holnap sem érek rá, mert akkor is egész nap telefonon fognak keresni!” /dr. Mutyi Mátyás, kamarai kreatív tagdíjkreálási igazgató/

„Eine kleine Donnerwetter! Meine hőseim lenni beállítva das Idiotisch! Követelni der Kártérítésch! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Karl Műmayer, álíró és kalandregényszédelgő/

„Frady Endre híd a tehetségtelenség és a szorgalom között. Anyám szerint a statisztikus számolja a hidakat, hogy megtudja, mennyi van belőlük, de ő még  a Lőrincze Lajos és a Grétsy László előtt szociáldemokratizálódott. Kár, hogy nem inkább proletárdiktátor lett belőle, mert akkor a jogutódjaként közmunkatáborba terelhetném a költőt, hogy ott építse-szépítse ezt a mi kis ferde koronakeresztes stadionokráciánkat! Addig se lenne ideje írni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A folyót nem áthidalni kell, hanem átugrani. Ahogy a dal mondja: Széles a Duna, Magos a partja, Nincs olyan legény, Ki átugorja. Csak Norris az átugrotta, Chuck-os is lett mindkét partja, Ez ám a legény!” /Chuck Norris/

Újévre ébredtem...

Újévre ébredtem máma,

Ami elvben remek, ám a

Test nem újul s jön az ósdi

Sérülten sántikálósdi.

Feszült vádlik, sajgó térdek

Rosszak, mint (1) a rút pártérdek

Mián elkövetett stiklik,

(2) S aranytojástalan tik lik,

(3) Meg a túlcukrozott békön,

(4) Vagy a kérdés: „Mitől kék Ön,

Fázik tán a boncasztalon?”…

Újév ultin mi a talon?

„Gond nem játék, költő úr! Ne majrézzon, hanem bátran vegye fel a talont és mondjon be valami merészet! Mit kockáztat? Legfeljebb elbukja partit és betlizik egy oltárit, oszt’ jóccakát! Ki tudja, mi van a 2015-ös pakliban? Nem biztos, hogy olyan rossz év lesz ez! Még az is lehet, hogy túléli! Vagy ha nem, hát kinyúl! Hehehe!” /Durchmars Dezső, kibic és kártyajós/

„Mit bonyolítja itt az életemet, költő úr?! Huszonhat felolvasás kellett, mire rájöttem, hogy a zárójelbe tett számok csak jelzések, amiket nem szabad kiolvasni, mert akkor nem jön ki a szótagszám! Szegény cenzorsameszom teljesen berekedt a végére! Ráadásul nem elég, hogy komplikálja, de még politikailag veszélyes is! Még hogy pártérdek meg stikli! Maga egy pesszimista kozmopolita bérfanyalgó! NEM ENG.!!!” /Tompay Töméncz, főcenzor és pálinkafőzde tulajdonos/

„Súlyos logikai tévedéseket vétett a versében, költő úr! Ha ugyanis egy A esemény egyenlő (vö. ugyanolyan rossz, mint), B, C, D és E eseménnyel, akkor utóbbi eseményeknek egymással is egyenlőnek kellene lenniük. Ön szerint egy aranytojást nem tartalmazó tyúkhátsófertály látványa ugyanolyan szörnyű, mint kéken feküdni egy hideg boncasztalon?! Ehhez képest a pártstikli az élet természetes velejárója, a túlcukrozott tejszínhabos békön szalonnát pedig kifejezetten szeretem! Mondja költő úr, hányasa volt magának formális szillogisztikából?!” /Dr. Arisztotelész Atollné Hellén Hermeneutika, aktuálfilozófai pártideológus/

„Nem elég, hogy a versenyszférában túlhajszolt aranytojás tojástól kijött az aranyerem, és betegszabira se mehetek, mert elveszítem az állásomat, ráadásul ki is pellengéreznek! Még jó, hogy fel nem falnak! Hé, mit akar tőlem az a főszakács kinézetű őrült azzal a bárddal?! Jaj, van egy sanda gyanúm! Na, ez az év is jól kezdődik!” /néhai Aranytojgli Tojó, túlcukrozott tyúkpörkölt/

„A péptestben péplélek elv alapján munkálkodó lírikus jövőbe meresztett tekintetének balladai homályában meg-megcsillan a balsorsban elvesztegetett régi dicsőség tyúkvértől pirosult kése, amint kiegyenesített pártkasszák között megfogyva bár, de törve nem sántikál elő a múlt túlcukrozott kénköves bugyraiból. A mű mintegy kvázi lelki boncasztalra készteti az olvasót, akinek egyik szeme fél lábbal a sírban van, de a másik sem őszintén nevet. Igazi pszeudo-optimista halállíra!” /Jajvári Butélia, irodalmár és pépnevelő/

„Ó, drága egyszülő anyám! Szerinted én marhultam meg, vagy tényleg az a barbár bölömbivalyság van odaírva, amit az imént felolvastam neked?! Hát nincs a fejlett XXI. század elején az országnak egyetlen olyan intézménye sem, amelynek költészetre keményedő gumifalai között Frady Endrét hermetikusan el lehetne zárni a külvilágtól?! Inkább fagyjak kékre egy boncasztalon, minthogy ezt a rettenetet még egyszer el kelljen olvasnom! Világ médiacelebtelenítői, egyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az emberek folyton az újévet várják, az újévek viszont mindig engem várnak és Boldog Chuck Norrist kívánnak egymásnak.” /Chuck Norris, a boldog/

„Boldogok a Chuck Norrisok, mert az odatartott másik orcájukon szilánkosra törik az ellenségeik túlcukrozott ökle.” /Jézus/