Noé birkája

Sztoikus birka a bárkán /I. Mózes felvétele/

Acsarkodó farkasok közt
Sztoikusan birka bég.
Támadják, mint Duna a löszt,
S érzi is, hogy itt a vég.

Ám ekkor hull csoda rája,
Reményt kap a birkahős,
Fedélzetre fut arája!
[Három hete (~cirka) nős.]

Sodrófával üt a neje,
S vonítják a farkasok:
„Oh, she loves you, yeah-yeah-yeah!”
S pofon csattan, marha sok.

„Nem halhat ki farkas faja!”
- döf Noé, kit az őr költ -
„Falka nem lehet halkaja!”
S aznap a táp juhpörkölt.

„Rosszul emlékszik költő úr! Nem ledöftem a birkát, hanem megfejtem, és nem juhpörkölt volt az ebéd, hanem juhsajt. Hát nem tudja, hogy egyrészt vegetáriánus vagyok, másrészt meg a birkákat sem hagyhattam kihalni?! Kár, hogy a költőket se…” /Noé/

„Ó, te jó ég, hát nem kiderült, hogy a legnagyobb slágerünket ó-héberből koppintottuk?!” /John Lennon & Paul McCartney/

„Noah’s sheep was fighting on the board of Noah’s ship, wasn’t it?! What a stupid word game! I hate this poet!” /William Shakespeare/

„Nem, nem és nem!!! Frady Endre nem mondhatja, hogy utána az özönvíz, mert Frady Endre maga az özönvíz! Elönt, bemos, lehúz, megfojt, befullaszt, eltemet és átmossa a koponyánkat! Frady Endrét olvasni olyan, mintha a Marihuána árok legalján a szemgödrünkön keresztül préselné ki az agyunkat a túlnyomás! Anyám szerint Mariana, de ki ér rá harci helyzetben női neveken dilemmázni?! Inter arma silent musae!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem csoda, hogy Noé kissé feszült volt, hiszen nagyon magas volt a hajójának a rezsiköltsége! Há-há-há-hálistennek, mi há-há-há-hápciiii... ezt radikálisan lecsökkentettük! Vesszen a szabadpiac! Abszurdisztán jobban tejel... nekünk!” /Rezsicsökkentő Hapcibenő/

„Rezsicsökkentő Hapcibenő a legjobb nicknév, amit valaha hallottam! Amikor először megláttam, percekig röhögtem. Hasonló hatást keltett rám, mint kedvenc együttes nevem, az Ugatha Christie! Ugat a Kriszti, ááá!!!” /Frady Endre, költőgigász/

„Három hét (~cirka) házasság még a rózsaszín köd kategóriába sorolandó, így nem meglepő, hogy birkáné még az élete árán is megvédte frissen- ill. újdonsült birkaférjét a toportyánférgektől. Hogy Noé ezután mit cselekedett valójában, azt borítsa I. Mózes jótékony balladai homálya!” /Dr. Józsué Jenő, parapszichológus és rezsicsökkent villanypásztor/

„Rohadtul elegem van abból, hogy a bátyámat többször idézik, mint engem, pedig én is sokat tettem bele a közös mózeskosárba! Hogy szakadjon rátok mind a tíz csapás!” /II. Mózes, lokális kőkemény/

„Nekem nincs szükségem tíz csapásra, hogy elérjem, amit akarok. Bőven elég egy is.” /Chuck Norris/

Felüljáró

Felüljáróra, ki felül,

Nem alul van, hanem felül.

Onnan hajigál le követ,

Amit intézkedés követ.

Felüljáró alatt halad

Forgalom s benne tán halad

Akvárium rakományként,

S kénevő sofőrje hány ként.

Annyi sofőrszokás, ahány

Sofőr; ez épp sugárba hány,

S mint dagonyás medvebocsok,

Űrszelvény is csupa mocsok.

Felüljáró viszont tiszta,

Lemoszatta Tarlósz Piszta

(csak így jött ki a rímpár, ó!)

S ragyog már a felüljáró!

„Szkandalum! Még a verszed rímpároszításza miatt sze szórakozz velem kiszcávó, mert lecapom a szemüvegedet és rátaposzok!” /Tarlósz Isztván, Budapeszt főpolgármesztere/

„Hahaha, de röhejesz vagy, Piszta! Még szerence, hogy én ebben a verszben nem kaptam szemmilyen szerepet!” /Bokrosz Lajosz, a főpolgármeszter választász mászodik helyezettje aliasz vesztesz/

„A felüljárók szajnosz nagyon veszélyeszek, mert ha valaki például ziráfot szállít, akkor annak a szerencétlen állatnak a feje kilóghat az űrszelvényből és cúnyán becapódhat a felszerkezetbe!” /Cigabiga Caba, cigapásztor és zöldjogi aktiviszta/

„Hű, milyen répaszárga lett tőlem a felüljáró alszó része!” /kén, a perióduszosz rendszer Sz vegyjelű eleme/

„Szofőr úr! Miért evett ön ként önként? Pláne úgy, hogy nem bírta a gyomorszava ész kitaccolt?! Moszt szépen kicenget ötvenezer forint helyszíni bírszágot ész ezzel az akváriumnyi vízzel lemossza az úttesztet!” /ifj. Cávász Kálmán, főtörzőrmeszter/

„Ez az fiackám! Legyél ocmányul szíktapló meg szötéten szunyi ész szikert szikerre halmozva gyorszan jutsz előre a ranglétrán! Látod, már én isz alezredesz vagyok!” /id. Cávász Kálmán, terrorelhárítászi ész ziráfszállítászi főparancnok/

„Mi ez a szugárba idehányt szúlyosz szelejtversz?! Szuttyó költő szilány rímei… Jézuszom, már én isz így beszélek?! Elkapott a ragályosz fradyzmusz?! Anyám szerint cak a vad katicabogarak harapászai miatt vagyok pöttyösz, de hát ő még a szászkát isz szászkának mondja! Nem mama, nem szászkajárász, hanem szászkajárász!!! Szegítszég!!!” /Puzér Róbert, kritikusz/

„Felüljárót konsztruálni cak pontoszan szépen, ahogy a cillagromboló megy az égen, úgy érdemesz! Érdemesz művészünk krisztálytiszta párosz rímei codálatoszan cengenek össze a hídépítész precizitászával. A főpolgármeszter elv… ööö… polgártársz gondosz keze munkájának ábrázolásza pedig visszaadja a boldog jövőbe vetet hit reményszugarát, (még ha cak zárójelben isz!). Újabb szorszfordító mélylíra előtt szírhatjuk könnyeszre a kiszpárnánkat!” /Szhowman Szándorné Szhowwoman Szarolta, a Szürreálisz Halálszikoly c. irodalmi elefántconttorony olvaszószerkesztője/

„Valaki teljeszítsze ennek a szúlyoszan agyszérült költőnek az utolszó kívánszágát, mielőtt kifejelem a szaját űrszelvényéből” /Cák Norisz/

„Szerencére nem tudok beszélni, így hozzá szem kell szólnom!” /hal, akvárium rakomány/

Aluljáró

Aluljáróban a népek

Rendszeresen alul járnak,

Így hát én is alul lépek,

Ne nézzenek már madárnak!

Tömegvonzásnak karja, ím

Lehúz s szállni nem is merek

Se én, se családtagjaim,

Nem vagyunk mi pókemberek!

Magas talajvíz, ha elönt,

Pókember elvtárs, mentsen ki,

S nem felejtem soha el Önt

Én, a betonszürke senki!

„Ez egyszer jól mondja, költő úr, maga egy betonszürke senki, egy pocsolyaalji nihil, egy leszedált nulla, egy zenithiányos nadírgumi, egy lokális mélypont, egy evolúciós lassítósáv, egy szellemi faék, sőt egy aszálykori talajvízszint! Anyám szerint minden hasonlat sántít, mint a hazug ember a kutyagumitalpú cipőben, de hát szerinte a Mikulás is azért Sánta Klausz, mert megütötte a bokáját egy kéményben. Mindegy, Frady Endrére rá kéne rogyasztani az aluljáróját, oszt’ végre megnyugodhatnánk békében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem vagyok én sánta, komék, csak kicsit billegek, ha túl sokat szmókoltam!” /Mr. Klausz, a Ki Mit Tube? idei győztese/

„Jaj, ne verje már verébbel a nagydobot, költő úr, amiért az aluljáró szigetelésére kapott EU-s támogatást illegális pártfinanszírozásra és stadionépítésre fordítottuk! Maga is az államosított piacról él, nem?! Na, ugye! Megoldottuk okosba’, oszt’ jó napot! Utánunk az özönvíz!” /Dr. Enyv Jenő, a Nemzeti Építőipari Vállalat főkönyvelője/

„Jöjjön csak le plafonról pók úr! Itt tényállás forog fenn! Érvényes vízi jártassági vizsga nélküli vízből mentés, közterület engedély nélküli behálózása, közbotrányokozás, pánikkeltés és tilosban parkolás. Magáé az a hálókocsi, nem?! A hálóból jöttem rá! No, ez így százhúszezer lesz, de ha nem kér számlát, akkor hatvan és sose láttuk egymást! A dolgozó népet tarhálom!” /Ravasz Rezső, rendőr törzsőrmester/

„Mi van?! Beázik a vadonatúj aluljáró és nem tudom összefirkálni?! Merazelmúttnyóccév! Monnyonle az összes idegenszívű judeobolsevista kriptokommunista libsi bérrettegő! Gyurcsányi takaroggy! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Hol a söröm?! Megütlek úgy!!!” /Söntés Tas, valóságshow celeb és futballhuligán/

„Pórul járni az aluljáróban?! Nóóórmális?! Pórul járni a póruljáróban kell, nem? De! Ugye?! Hát igen! Nem? De! Na! Hát nem megmondtam! De! Na, azér’!” /Besenyő Pista bácsi/

„A szürke konzumtömegbe beleolvadni kényszerülő költő földhözragadtsága a mindennapi mókuskerékből kiemelkedni képtelen megfelelésvágy metaforájának eldologiasodott szintézise. A nagyvárosi bedaráltság csodalények utáni vágya testesül meg a haldoklásában is talmi csillogást mutató nyugat sztárként körülrajongott Pókemberében, a fóbiát kiváltó gusztustalan állat megheroizált archetípusában. A vég közel, de mi még ezt is feltűnés nélkül akarjuk fogadni. Csak semmi kivagyiság, kérem, mi senkik vagyunk!” /Nihil Nulláné Szürkéssy Szardella, a Szürkék Hegedőse Szakközépiskola magyar és színesztétika tanára/

„Atyám, bocsáss meg a költőnek és kommentelőinek, mert nem tudják, mit cselekszenek!” /Jézus/

„Atyám, engedd, hogy miszlikbe rúgjam őket!” /Chuck Norris/

„Chuck fiam, hallgass a bátyádra!” /Atya/

Bika szonett

Torreádor a bikát
Hergeli, de bukik át
Reklámfeliraton ő.
Neje most sirató nő:

„Jaj, megvadult a bika,
Szétkenődik Csabika!
Omlik a hasfala ki,
Védje már meg valaki!”

Oda vese, oda lép,
S hörgő hőshöz Yoda lép:
„Ne ölj bikát s jetiket,

Tiltja ezt az etikett!
Fénykardomat hegyelem,
S nesze döfés, kegyelem!”

„Idióta nyugger jedi!!! Vén zöld szatyor!!! Nem a péppé taposott férjemet kellett volna ledöfnie, hanem azt az ezer sebből vérző barmot!!! Hogy a birodalmi lépegetők lambadázzanak a kajla füleiden, te kretén kriptaszökevény!!!” /özv. Csubakka Csabáné Tóró Rózsa, tülökszarvkészítő és bikaviadali vattacukorárus/

„Sajnálom hölgyem, de mi zöldek az állatok nyugalmát még az emberéletek rovására is megvédjük! Persze kár, hogy Csubakka Csabikát összekevertem Darth Vaderrel, ami miatt most úgy érzem magam, mintha én kaptam volna kegyelemdöfést! Lehet, hogy az öregedéssel a látásom is romlik?” /Yoda mester/

„Nem én tehetek róla, hogy a Vámház körút 9 felirat fél méterre volt a terepszint fölött. Ha nem a nőt figyelte volna a lelátón, simán átugorja. Én szóltam!” /Klapka György, ékszerárus/

„A Nemzeti Bikaviadal szervezőbizottsága nevében kikérjük magunknak a feltételezést, hogy a mi hibánkból következett be a tragédia. Az, hogy egy profitorientált rendezvényen a többletbevétel érdekében mindent telezsúfolunk reklámtáblákkal, az teljesen természetes. Mindenről az a kis zöld nyugdíjas tehet, aki a világító botjával bőszen bántalmazta az addig csak könnyebb sérüléseket szenvedett torreádor polgártársat! Mi mossuk kezeinket!” /Dr. Tóró Rezső, kétszeres Pilátus díjas mellébeszélésügyi államtitkár, a Nemzeti Bikaviadal fővédnöke/

„El toro! El toro!” /néhai Csubakka Csaba, betanított torreádor utolsó szavai spanyol hangalámondással/

„Mi ez az elfajzott rettenet?! Mi ez a háborodott vérgőz?! Ez a vers borzalmasabb, mint egy torreádorvértől tocsogó, matadorvelőtől iszamós aréna homokjában szétkenődött anticeleb bűzlő testmasszájának a gyomorforgató látványa! Anyám szerint, ha a toro bika, akkor én rímelnék rá, ha Tó Robika lennék és ennek fényében már sajnálja, hogy annak idején nem a Tó Tibihez ment feleségül. HÁT MÁR MINDENKIT MEGFERTŐZÖTT ENNEK A KRETÉN FRADY ENDRÉNEK AZ ELMEBETEGES RÍMKÉNYSZERE?!?!?!?! YODA MESTER, IDE DÖFJÖN!!! KEGYELEEEEM!!!” /Puzsér (nem Tó!) Róbert, feszült kritikus/

„A vers maga… ööö… eltekintve bizonyos eltekintendőktől… ööö… magában foglalja a költő összes, mintegy magába foglalandóit… ööö… de nem megy túl… ööö… illetve túlmegy, de nem annyira, hogy… ööö… a katartikus elemek bizonyos naturalista nézőpontból… ööö… a csillagok háború és békéje… ööö… a lesre futó bika… ööö… tanárnő, kaphatnék egy kegyelem kettest?” /Zagy II. Zénó, a Dzsudzsák Balázs Futballakadémia tanulója és irányító középpályás/

„Texasi barátaim szeretik hallgatni, hogy bőg a levegőben a bika, amikor a szarva hegyével kipiszkálom a fogaim közül a torreádor kegyelemharapott fejét.” /Chuck Norris/

Maratonhalsaláta

Két hérosz és kettő héra
Jó nagy vereséget mér a
Mezőnyre s a versenyt very
Big-big különbséggel nyeri.

Tekintvén ezt remek jelnek
Bent a célban ünnepelnek,
S bőszen zengi víg dalát a
Hős Maratonhalsaláta.

* * * * * * *

A "Maratonhalsaláta" az Unitef '83 Zrt tagjaiból (2 hölgy + 2 úr) szerveződött futóváltó, akik futásukkal szeretnének támogatást gyűjteni a Piros Orr bohócdoktor alapítvány számára. Ha van kedved egy kisebb-nagyobb összeget adományozni, akkor ezen a linken megteheted:
http://jougyekert.hu/hu/jo_ugyek_tamogatoinak/adomany/maratonhalsalata_-_futas_a_piros_orr_tamogatasara.html
Szuper lesz!
Hajrá Piros Orr, hajrá Maratonhalsaláta!
:)

Feszültségkeltő feszültséghiány

Sötétzöld tüntetők a fellegvár előtt /NASA felvétele/

Tengermélyen Tisztelt ELMÜ!
Nem vagyok ám félkegyelmű,
S észreveszem, hogyha áram
Nélkül marad fellegváram!

Erődvédő áramkörök
Nullázódnak, s jön a török!
Védvonalam nem kap voltot,
Bár tegnap még bőven volt ott!

Hamar leend lakom romos,
Ha lehal, mi elektromos!
Villanypásztorom sem éget
Se birkát, se török béget.

Kínzókamrám ampertelen,
Villamosszékben az ellen
Nem hal, nem vall, hanem nevet,
S nem ereget szenes levet!

Nem duruzsol villanymáglya,
Eretneknek szőrnadrágja
Se ég, mivel nincsen fázis,
S fűtés híján tán még fáz is!

Lovagtermem totál sötét,
Rögtön el is tűnt vagy öt ét-
-készlet, meg a tiszti bútor!
Mi lesz áram-disztribútor?!

Teljesítményt mikor adtok,
Mikor bőgnek fel a wattok?!
Hertz helyett, mi rázna házat,
Nem jő más, csak magyarázat.

Mi? Hogy műzöldikék okán
Döföm magam vakon tokán?!
Őmiattuk fáj e torok,
S állnak félkész reaktorok?!

Környezetet tőlem védik
Kicsit drága édibédik?!
Zöldlétük a váram kára?
Ide velük közmunkára!

Morcos kutyaharapásnak
Kitéve majd árkot ásnak,
S pékkeltétől míg a pék kel,
Színig töltik verítékkel.

(…)

ELMÜ! Nincs mit szigetelni,
S kerítve van sziget el, ni,
Körbevesz egy izzadt nyál-tó…
Egyen meg az áram válltó’!

Sok száj

Hogyha lenne nekem sok szám,
Több szólamban dalolnám a
Helter Skeltert, mi egy rock szám
Volt, de alig ismert máma.

Sic transit gloria mundi,
Sajnos! Kár, hogy nincsen sok szám,
Mert most nyelném be az undi
Nyugtatókat több marokszám!

- Mért nem hallgatnak már Beatlest?!
Divatjamúlt, mint a Doxám?!
Mi kell ezeknek ma itt, Liszt?! –
- bömbölném, ha lenne sok szám.


„Dugulj el, mert kapni fogsz ám!!!” /Hóteccerű Huba, faék készítő és betanított rímfaragó/

„Tisztelt költő úr! Ha a sok szájról alkotott vágyálma beteljesülne, és a nagy számok törvénye alapján egyszerre több tucat foga romlana el, akkor tárt karokkal várjuk a Fogat Fogért Szájsebészeti Magánklinika rendelésén! Nagy tételben jutányos áron dolgozunk!” /Dr. Pofa Bella, fogtanácsos/

„Még szép, hogy engem hallgatnak, nem azokat a barbár brit gombafejű jejeje fiúkat! Rólam repülőtér is van elnevezve és gabonaőrlemény is, róluk meg legfeljebb valami züllött belvárosi romkocsma, ahol értékvesztett szinglihordák züllenek! Éljen a retró! Let’s Liszt again!” /Liszt Feró, rapszodikus zeneszerző/

„Jaj, de szépen játszottam a Liszt rapszódiát!” /kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál/

„Oké-oké, lehet, hogy a Helter Skelter nem a legjobb számom, de hogy a legzajosabb, az tuti! Jeeeee!!!” /Paul McCartney, ex-Beatle/

„Mi?! Leglajosabb?! Én vagyok a leglajosabb! He?! Nem hallom! HANGOSABBAN!!!” /az agg Beethoven Lajos/

„A leglajosabb én vagyok! Még a Nap sem megy le soha a birodalmamban! Ez a Nap király!” /XIV. Lajos/

„Száááj, száááj, száj kell Lajosra! Lajos csócsáld meg most a kék egeeeet!” /Piromán együttes/

„Mi volt ez?! Mi a fészkes … (füttyszó) … izé ez?! Hát nincs a kritikusoknak egy hatékony védőszentje, hogy megvédjen bennünket az ilyen irodalmi ciánszennyezésektől?! Frady Endre költészete olyan hatást kelt az olvasóban, mintha szöges bakanccsal rugdosnák a nyúltagyát! Anyám szerint, aki egyébként hisz az összefogás erejében, a költőt hasonszőrű kollégáival együtt sürgősen össze kéne fogni és stadionépítőtáborban átnevelni. Csillogó szemekkel hallgatom…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Sicc tranzit?! Ki akar engem, a sztárprimadonnát a tranzitváróba zavarni, mint egy büdös macskát?! Skandalum! Kikaparom a szemét!” /Glória Mundi/

Hej, költő úr, ha sok szája lenne, akkor egyszerre több menüt is be tudna falni ebédre itt minálunk!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„A költő úr szerint divatjamúlt a Doxa báj?! Vigyázzon, van ám hitelrontási jogszabály! Ön ez ellen vétett! Kár, kár, nagy kár!” /dr. Doxa Jusztícia, jogtechnikus és OKJ-s karóra varjú/

„Zajkeltéshez nem kell sok száj. Elég, ha a reggeli árnyékbokszolás közben az öklöm átlépi a hangsebességet.” /Chuck Norris/

Választás sokk

Jaj, egy újabb választás sokk,
S percember had fűt-fát ígér!
Lyukas hassal ez most má’ sok,
Leugrom a Mac-be Bigér’.

Ám a hasba beszélt lyukon
Kiömlik a nagyobb Fanta,
S miként Alaszkát a Yukon,
Úgy átmos e kampány-hanta.

Csapból folyik sok mű hérosz,
Falsul bőgik, mint egy ál jak,
Őnélkülük nekem mér’ rossz!
Röhögjek, vagy emigráljak?


„Emigrálj Frady Endre, emigrálj, én meg majd megkönnyebbülten röhögök! Anyám szerint disszidálnod kéne, de ahhoz állami akadályoztatásra lenne szükség és nem hiszem, hogy van olyan állam a világon, amely Frady Endrét meg akarná akadályozni az elhagyásában.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Maradj Frady, maradj! Ha mégis mennél, akkor se felejtsd el az email címünket!” /a költő mindhárom olvasója/

„Felháborító, hogy ez a gyomorforgató és bélmosó mű a konkurencia termékmegjelenítését tartalmazza, ráadásul a politikai szál is olyan erős benne, hogy nyilvánvaló a korrupció gyanúja! Ebből per lesz, whopper!” /Dr. Király Barnáné Burger Kinga, a Burger King jogtanácsosa/

„Na, költő úr, a kilyukadt gyomrára való tekintettel, mielőtt idegenbe szakadna, előtte okvetlenül fáradjon be hozzánk egy önfeledt vastagbéltükrözésre! Előtte pedig el ne felejtsen napokig koplalni és intenzíven hasat hajtani! Várjuk!” /Dr. Vastagh Béla, kolosszális kolonoszkópus/

„A családokig nyomuló politika által pszichoszomatikusan bántalmazott költő zsigeri jajkiáltásának és a beteg passzivitásba beleközömbösödött társadalom süket fülének egymásra találása dermesztő alaszkai faggyal vonja be a melegségre, a valami nagy-nagy tűz gyújtására vágyódó emberiség zenitjét és nadírját. A kozmikus éterlíra nem űrt hagy maga után, hanem nyomot, de utóbbit gyorsan eltünteti az elgépiesedett homo sapiens hypós felmosórongya. Igazi legmélyből felszakadó bélkatarzis!” /Vékony Bélia, magyartanár és betanított kürtős kalács készítő/

„Nem én tehetek arról, hogy annyi Fanta elfolyt! A költő úr kérte a menüt nagyobb krumplival és nagyobb üdítővel! És még Smart kártyája sem volt!” /Old MacDonald, ügyfélre rátukmálási menedzser & former farmer íjáíjáóóó/

„Ne hezitáljon, költő úr! Nem vagy-vagy, hanem is-is! Mi emigráltunk is és azóta röhögünk is! Itt Liverpoolban konyhai mosogatóként és utcaseprőként is a többszörösét keressük az otthoni középiskolai énektanári fizetésünknek. Ha angolul is megtanulunk, akkor pedig miénk a milk-kel és honey-val folyó Kánaán! Akkor majd itt is taníthatunk és dalolhatunk! Old MacDonald had a farm, eieiooo!!!” /Partitúra Péter és Partitúra Péterné Kotta Kitti, emigráns ének-zene tanárok/

„Most először sajnálom, hogy mindent tudok, még magyarul olvasni is! Ha Frady Endre Texasba emigrál, egyből átfejelem Alaszkába, hadd csobbanjon a Yukon!” /Chuck Norris/

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/

BUDAPESTI VÁLASZTÉK

MINDEN A ZÖLDFELÜLETEN MÚLIK.

MILYEN BUDAPESTET SZERETNÉTEK?

BOKROST, VAGY TARLÓST?

EZ A KÉRDÉS, VÁLASSZATOK!

ui.: AHOGY A KÖLTŐ MONDJA:

"Elcsitult a zajos lista,

S nem maradt más: Lajos, Pista..."

;-)

Tegnap

Elmúlt, ami tegnap történt,
Nincs már a tanuló körtén „T”,
Mára úgy vezet, mint Vettel
(Ki Vettelnét még nem vett el),
S oly gyorsan megy egy-egy kört, én
Sem teszek túl eme körtén.

Van a Tegnapról egy ének,
Ezt nevezzük Yesterday-nek,
Nem pediglen Tomorrow-nak,
Ha holnapok meg is rónak
Érte s dorgál érett körte:
Ne bomolj, te főökör, te!

Ma-nap holnap tegnappá lesz,
Körtéből meg házipálesz,
Feledésbe sok róka száll,
Vak végzet vidáman kaszál,
S bősz időnek reng a poha…
Tegnap nem jön vissza soha.


„Hát, ide tényleg nem! Ez rettenetes! Itt mindenki bekörtepálinkázott?!” /Tegnap/

„Tényleg, Sebastian, miért nem vettél még el?!” /Hanna Prater, Sebastian Vettel barátnője/

„Elvettelek, nem emlékszel?! Csak olyan nagy titokban kellett csinálnom, hogy a sajtó meg ne neszelje! Ezek szerint te sem vetted észre?!” /Sebastian Vettel, négyszeres Forma 1-es világbajnok pilóta/

„Tomorrow, all my sportcars seem so very slow, now it looks as though they never go, I don’t believe in tomorrow… Jé, így jobban tetszik! Lehet, hogy át is írom!” /Sir Paul McCartney, ex-Beatle/

„Paul, te kretén vagy! Megártott a körtepálesz?!” /néhai John Lennon, ex-Beatle/

„Millió, millió, millió róka száll, répaszín takaró tavaszi út porán…” /Alla Pugacsova, szovjet énekesnő egy túl bő körtekerti lakoma után/

„Az idő múlásának delirium tremens állapotban történő megélése olyan pszichedelikus művet hozott létre, mely az áttetszően csillámló körtepálinka illatával bódítja a világirodalom Forma 1 és Beatles rajongóit, amennyiben e két tábor közös részhalmaza a Yesterday kipufogóra hangszerelt dallamára nem indult még el a vég mámorosan rögös útján. Szuperlatívusz partitivusz!” /Tegnaphi Elalélia, okleveles lélekcizellátor és illegális körtepálinkafőzőnő/

„Na, ilyet se hánytam még! – mondta a költő, majd versnek álcázva közzétette. Más magyarázatot nem tudok elképzelni ennek az alpári förmedvénynek a keletkezésére. Anyám szerint túlreagálom a dolgot, amikor láncfűrésszel a kezemben indulok megkeresni Frady Endrét, DE Ő NEM ÉRZI EZT A KÍNT!!! VÉRT AKAROK, VÉÉÉÉRT!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Háromszázzal cefremámorosan bevett kanyar jót tesz az adrenalin szintemnek. Ilyenkor akár negyven fölé is fölmegy a pulzusom.” /Kimi ’Iceman’ Reikkönen, egyszeres Forma 1-es világbajnok pilóta/

„Egyszer volt egy esetem egy hordó texasi körtepálinkával, de alaposan megártottam neki.” /Chuck Norris/

Holnap

- Holnap lesz a holnapután tegnapja,
S ami neki akkorra jár, megkapja.
Ez a predesztináció tétele,
Nézzük csak, hogy ez ellen te vétel-e
Azzal, hogy azt hiszed, befolyásolod
Király jobbvégzeted, vagy a gáz sorod?

Holnapot okvetlen tekintsd példának,
Carpe diemezik, azaz él mának,
S miként lámaanyó lesz a lámanő,
Holnap, mire beköszönt, már máma ő,
Ám kivár, mert fő erénye türelem.
- Tudom jól és éppen ezért rühellem!

Holnapnál bár nem kétséges a „mikor”,
S az, hogy eljön, biztos, mint a mami kor,
De idegen nekem, olyan lassúkás,
Mint fakírnak az, ki hordóhasú: más!
- Beszólsz nekem, fakírnak, te lótetű?!
Kinyírjalak, mint Luftballon Show-t e tű?!

- Holnapfffff…

* * * * * * *

„Későn szóltál, lótetű, mer’ már máma ő!” /Szögágy Szilárd, fakír és kefirügynök/

„Jaj, én csak egy Holnap c. verset akartam írni egy irodalmi honlap azonos nevű pályázatára! Fakír úr, ki ne szúrjon velem! Auuu!!! Pffff…” /Frady Endre, költőgigássssssssz…/

„Pfff-phhh… pfff-phhh… költőcske, gúnyolódsz a lélegeztető gépemen?! Pfff-phhh… pfff-phhh… ezért most feltörlöm veled az Erő sötét oldalát… pfff-phhh… meg még holnap is, ha addigra nem csillog úgy, mint a sisakom rostélya… pfff-phhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Nem várok holnapig, holnapig, hanem tölcsért csinálok a kezemből s vidáman kiáltom, hogy nem vagyok én apáca!” /Zalatnay Sarolta/

„A Villa Negra nem apácazárda, a Villa Negra nem fényes lokál, vagány legény, ha szépszerén bezörget itt, e csendes házban oltalmat talál.” /Páger Antal/

„Még hogy csendes ház?! Mitől lenne csendes, amikor maguk úgy kornyikálnak, mintha pénzt kapnának érte?! Holnapig hüccs ki innen az egész zenés-táncos bagázs! Az a csúnyán hörgő fekete bádogember meg azonnal menjen el a háziorvosához, nehogy megfertőzze itt nekem a tömböt!” /özv. Ölyv Ödönné, tömbházfelügyelő/

„Mi ez az idehányt förmedvény, ez a széttrancsírozott rettenet?! Az ökölbe szorult gyomromban kinyílik tőle a bicska és nyáladzó alienként sikoltozva menekül keresztül a hasfalamon! Ha anyám ilyen verset írna, úgy lepontoznám, hogy egyből kitagadna a családból és kereshetnék magamnak új vezetéknevet! Azt hiszem, a Károlyt választanám.” /Puzsér Róbert, kritikus és potenciális Károly Róbert a király)

„Még egy ilyen vers és a költőt a téridővel együtt belefejelem egy fekete lyukba!” /Chuck Norris/

face the book

(előadási meghívóvers)

Akit elural a facebook,
Abban gyakran józan ész buk,
S tompák agyi pengeélek;
Test is satnyul, meg a lélek.

Lájk-fedezékből a magány
Néha sóhajt: Mi ez a gány?!
S cybertérben mélyre ásod
Széjjeltárgyiasulásod.

Face the Book (azaz The Bible),
S benned lévő belső bájb’l
Egyre több rész előfigyel,
Nem szúrván a léted így el.

Lurdy földszinten van presszó,
Ám fenti’kről elsőn lesz szó,
Hol öltönyt senki sem visel.
Ne csak lájkolj, gyere is el!

Cím: Bp. IX. ker., Lurdy Ház I. em. (Konferenciaközpont)
Időpont: 2014. október 05. (vasárnap) 10:30
https://www.facebook.com/krisztusegyhaza

„Kőttő úr, ha ennyit írkállik kűfőddiül, akkó annyit se értek meg belűlle, mint bornyú a harangöntéshő! Ja, és kijaz a Lurdáj, he?!” /Csományi Pista bá’, nyugdíjas téeszelnök/

„Donnerwetter! Hát nem ellopni meine név?! Lenni das plágium! Lenni grósz per! Schöne ungarische Wirtschaft!” /Fritz von Facebook, nyugalmazott Stasi ügynök és a Vissza Az NDK-t Párt főtitkára/

„Nyugalom Fritz gyermekem, nyugalom! Dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes. Inkább gyere el velem erre az érdekesnek ígérkező előadásra! Nyugdíjasként mindketten ráérünk.” /Joseph Ratzinger, bíboros/

„Ha Frady Endrének egyszer kötete jelenne meg, akkor használati utasításba kellene adni, hogy az olvasó közelében semmi olyan tárgy nem lehet, amivel kárt tehet magában! Ennélfogva a könyvnek is felfújható gumiborítással és hirtelen mozdulatra málló papíroldalakkal kellene elkészülnie. Anyám szerint egyébként erre az előadásra mindnyájunknak el kell menni, de én ilyesmire csak Kossuth Lajos még egyszeri üzenete esetén vagyok hajlandó, ám ő momentán még mindig halott, úgyhogy ha nem lennék ott időben, kezdjék el nyugodtan nélkülem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem lájkolom és nem is megyek! Fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Mibolcska Szahály, spamblogger troll/

„Lájkolom és megyek!” /Örömpörkölt Ödön, zöldsas idomár és facebook user/

„A kommunikációs tréningemet, úgy gondolom, nem fizeti már az MLSZ, az állásom szerintem közös megegyezéssel tolódik, úgyhogy szerintem ráérek, asszem. Ha odamegyek, egy az egyben lájkol majd engem valaki, vagy ez is eltolódik?” /Pintér Attila, ex-szövetségi kapitány/

„Once upon a time there was a ’Face The Chuck’ lecture. Everyone died.” /Chuck Norris/

Kancsal balbekk

Böhöm balbekk olyan kancsal,
Ellene tán nem is kén’ csel.
Híg a szemgolyója löttye,
S lasztit szinte nem is látja.

Hozzám jól tapad a labda,
S fürgén visz pár izmos láb, de
Mégis elhasalok, mert ő
Éles stoplit belém márt, ó!

Felvág, akár talpat a sás,
Bizony nem mű ez az esés,
S mint somfáról nyáron a som,
Oly nagy lendülettel esem.

Hogy lehet, hogy vakon kvázi
 Eltört?! - ez a hónap kvíze.
Megoldás: az ősi bekk vér.
S rám új protkó-faláb, bükk vár.

„ Miva'?! Beszóttá' gyökér?! Há' letalpallak, mint mobildaru az éticsigát! Törlek ketté, hogy lássam mindkét feledet,  pacibogár!” /Srég II., kancsal balbekk/

„Sportolunk, költő úr, sportolgatunk? A szúette falábat meg SZTK közpénzen cseréltetjük vadiúj kanadai bükkre? Aztán szerepel-e ez a vagyongyarapodás az egyszerűsített adóbevallás 563. sorának „b” rubrikájában? Na, fáradjon csak be mielőbb a hivatalomba!” /Dr. Harács Hubáné, a Nemzeti Adó- és Sóhivatal főosztályvezetője, Srég II. Lajos keresztanyja/

„ Ez az Lalikám, ezt várja a szakvezetés! Oda kell tenni magad!  Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Ja, hogy már letört a lába? Hát, a futball az nem pingpong! Annak a szimuláns síró-picsogó műesőnek meg mutasson már föl egy sárgát, bíró spori, különben nem lesz bekészítve friss pacal a meccs végén az öltözőbe!” /Baltai 'Faék' Gyula, hentes és mesteredző/

„A játék hevében gyakran előfordul, hogy a keménykötésű védők és a madárcsontú csatárok párharcában utóbbiak húzzák a belüket... ööö... illetve a rövidebbet. A vadonatúj hatvanezres stadion mind a száztizenkét fizető nézője jól láthatta, hogy a játékvezető helyesen járt el, amikor előbb továbbot intett, majd a letört lábával felé fenyegetően hadonászó jobbszélsőt kiállította. Több tiszteletet a magyar bíróknak!” /Dr. Harács Huba, jogtanácsos és a játékvezetői testület főellenőre, Srég II. Lajos keresztapja/

„Ha én ilyen kancsal rímeket tudnék írni, hát esküszöm, hogy tőből rágnám le mindkét karom! Anyám szerint valami szemkivájás is szerepel a szakirodalomban, de hát ő ezt honnan is tudhatná, amikor a wikipédiához is ruhacsipesszel szeretne kapcsolódni. A költő fafejét viszont nehogy rézprotézissel helyettesítsék, mert Frady Endre rézfejjel határozottan tartósabb! Nem lenne időnk túlélni!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A szemhibás balbekket egészséges szemmel lenéző jobbszélső szemérmetlen szemtelenkedése közállapotunk szemetjének morfológia apoteózisa! Jogegyenlőség! Akadálymentesítés! Szabad optikusválasztás! Free Füvészkertlátogatás! Hálapénz! Ez a sarc lesz a végső! Hééé, engedjenek el!!!” /Frídom Dominik, a Szemmelversz Orvostudományi Egyetem liberálbolsevik főkertésze/

„Kiskoromban én is kancsal voltam, de a harmadik feszítővassal beállítottam a szemgolyóimat. Az első kettő szilánkosan eltört.” /Chuck Norris/

Tözgöny

Sziklapadlón Tözgöny horkol.

Nyilaznám, ám ahhoz húr kell.

Íjam van, de nincs rajt’ ideg,

Csak bennem. És alszik a dög!

Barlangba be hajnal dereng,

S látom, mellettem egy dorong.

Ezzel futok Tözgöny felé,

S puff! leüt a barlang fala!

Törzs áll körül s forró salak

Van alattam, éppen sülök.

Fáj e hevenyészett tűz gány,

Amit vidáman szít Tözgöny…

(…)

Titkárnőm ráz, jött egy faxom!

Fűtött padló, amin fekszem,

S bevert fejem sajog. Irtó

Kemény hely a Tözgöny Rt.

„Költő úr! Maga ahelyett, hogy dolgozna, ájultan fekszik az irodájában, sütteti a hasát a cég méregdrága padlófűtésével, és közben arról vizionál, hogy én, a Tözgöny Rt alapító elnök-igazgatója horkoló kannibálként ősemberkedek egy barlangban?! Ha nem lenne azonnali hatállyal kirúgva, azt tanácsolnám, hogy többet ne jöjjön be befüvezetten dolgozni! Amúgy mit szív?” /Dr. Tözgöny Tözgöny, a Tözgöny Barlang- és Atomsiló Össze- és Szétszerelő Rt elnök-igazgatója/

„Öncélú kancsal rímekbe kapaszkodó imbecil tudatvesztéssel elegyített ősprimitív elmenihil, azaz tipikus Frady Endre vers. Ha kutya lennék, levizelném és földet kaparnék rá, sok földet. Anyámnak megtiltottam, hogy a Tözgöny szót beírja a Google-ba, mert az kizárólag ennek az evolúciós zsáksikátornak az irodalmi trágyadombjára mutat. Hol egy dorong?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, költő úr, hányszor, de hányszor megmondtam, hogy ne hintázzon és ne dőljön hátra olyan széken, aminek nincs háttámlája?!” /Tőzeg Debilla, titkárnő és barlangrajzversenybírónő/

„A valódi álom és a pszeudo-alélás mixtúrája a tér- és idősíkok oly ősmély elegy-turmixát lövelli a líra felső rétegébe, hogy a barlang jelképezte benső énbe belehasadó hajnal rárobbantja a gyanútlanul alvó világra a lelki elsivatagosodás dologiasodott miazmáját. Valahol legbelül mind hullarablók vagyunk, de az élet pont ettől szép. Salakgyönyör!” /Akác Lilla, az ELTE harmadéves halandzsisztika szakos hallgatója és a Sámánkürt c. folyóirat olvasószerkesztője/

„Ez milyen gáz?! Ha ezt kapom érettségi tételnek, összeszurkálom magam!” /ifj. Csomádi Csenyő, a Pintér Attila Futballakadémia negyedikes tanulója és kétballábas csapatkapitánya/

„Nyugi, fiacskám! Ahogy bevásároltalak a kezdőbe, ugyanúgy elintézem, hogy Frady Endre soha a büdös életben ne lehessen érettségi tétel! Amúgy ki ez a szerencsétlen?” /id. Csomádi Csenyő, nemzeti dohányoligarcha/

„Engem egyszer egy orgyilkos meg akart merényelni alvás közben egy barlangban, de hozzávágtam a mellettem alvó apámat, akitől pépes cafatokra szakadt. Apám eközben fel sem ébredt.” /ifj. Chuck Norris/

Itt van az őz, itt van újra

Itt van az őz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Kergetem? De kergetem…

Felűzöm a dombtetőre,
Itten tépem szerteszét,
S hallgatom a számba hulló
Vérzivatar lágy neszét.

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg falom, s a dög fölött a
Bélfájó szél elvonul.

(Itt volt a csősz, itt volt, s szúrta
Lábamat meg énnekem.
Gázképzőn gyors bosszúszomjjal
Megettem, jaj megettem!)

Félszeg a nőm, félszeg újra,
Mancs sebemhez kvázi nyúl.
Büszke vagyok, mint a legtöbb
Hús-zabáló házinyúl*.

*Nyuszmusz hushamikusz


„Még egy ilyen hibbant hedonista horror és esküszöm, hogy hasfalon harapom magam! Rettenetes! Amikor egy Frady Endre versszakon véres verejtékkel túljutó olvasó észreveszi, hogy máris ott egy következő szakasz, az pont olyan érzés, mint amikor egy cunami elől partra vergődő áldozatot halálra tapos egy megveszekedetten vágtató csigacsorda. Ha a költő Mózes idejében élt volna, bízvást kiszorította volna a hólyagos fekélyt a tíz csapás közül.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A vers kiváló alkalmat teremt egy egyedülálló tudományos kísérlethez. Csak fel kell olvasni Segesváron és Barguzinban, és ahol a helyi szeizmográf intenzív sírban forgást jelez, ott van eltemetve Mr. Alexander Petőfi!” /Dr. Theodore Chickenbrain, brit tudós/

„Jaj, egy ültő helyében befalt az a szörnyű nyúlszörny csak azért, mert felszúrtam a lábát a botom végére! Mit csináljak, olyan büdös volt, hogy azt hittem, ipari hulladék!” /Katzenjammer Jenő, néhai csősz/

„A húsevő nyúl könnyedén utolérte és szétkapta a növényevő őzet. Mi ebből a tanulság? A hús élet, erő, egészség! Egyen ön is húst hússal és majd kicsattan! Büff!” /Dagadó Dezső, hentes és alternatív dietetikus/

„Ami az egyiknek elmúlás, az a másiknak jóllakás. De valójában ki járt jobban? A zsákmányul esett őz, aki megszabadult a világ fájdalmaitól, vagy az eltelt nyúl, akit a gyomrán keresztül kínoznak önnön falánkságának görcsei? Győztesek-e a győztesek és vesztesek-e a vesztesek? A győztest és a vesztest gyakran semmi más nem különbözteti meg egymástól, csak a végeredmény. De ha itt a vég, számít-e az eredmény? És mi számít eredménynek? És fontos ez? Részvétem!” /Török Gábor, politológus/

„Túlérzékeny, cizellált lelkünk nem bírja ezt a vérgőzt! Az őzállomány érdekében követeljük Frady Endre pellengérre állítását, , sós kútba tevését, megmáglyahaláloztatását és a Greenpeace számlájára történő teljes vagyonelkobzását!” /Komposzt Kenéz, trágyadíler és salátazöld aktivista/

„A vérnyúl a csúcsragadozók királya, akinek csak egyetlenegy természetes ellensége van. Én.” /Chuck Norris/

Szellem a palackban

Na, engem is jól bezártak ide! Egy közönséges palackba! Én vagyok a palackba zárt szellem. Szép kis állás. Kicsinek tényleg kicsi, de állásnak egyáltalán nem nevezhető. Maximum zsugorülésnek. Teljesen elzsibbadt a hátam.
Legalább valami aranykalitkába zártak volna! Az szépen csillog és nem ilyen büdös. A rácsok között meg talán még ki is préselhetném magam. Hmmm… Valamit nem értek. Én mint szellem egyáltalán nem vagyok anyagi. Nincs bennem anyag. Független vagyok az anyagi világtól. De akkor hogyhogy nem tudok kijönni ebből az egyszerű, koszos üvegpalackból. Se az üveg nem szellemi, sem a kosz. Mi szellemek nem lehetünk anyagba zárva!
Tanították is nekünk azt a bizonyító példaverset, mely szerint: „… Tüzes vastrónon őt megégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg…” Ugyan volt az osztályban egy szellemes szellem, aki szerint ez nem mutatja, hogy a szellem nem anyagi, hanem inkább azt, hogy nagyon is anyagi, csak éppen tűzálló anyagból van. Lehet, hogy neki volt igaza?
Ráadásul úgy érzem, hogy tele vagyok energiával. És azt már az az Einstein nevű anyagkupacban lévő szellem is megmondta, hogy E = mc2. Azaz, ha az én energiámat elosztjuk a fénysebesség négyzetével, máris tömeg lesz belőle, aminek csak az anyagnál van értelme. Akkor ezek szerint az én szellemi energiám az anyag szempontjából értelmetlen?
A szellemtanító néni azt is mondta, hogy számunkra idő sincs és, hogy az a vastróntüzelést író költő, vagy költő író?, erre már nem emlékszem, illetve az az E = mc2-tel elhíresülő tudós sem létezett még akkor, amikor ezt mi tanultuk. Ők az anyagi világ koordinátái szerint csak később fognak megszületni, de az általuk felhasználandó szellemi termékek a szellemvilág időtlenségében mindig is léteztek. Hát… hogy őszinte legyek, ezt már akkor sem értettem. Ha egy szellem számára nincs idő, akkor miért érzem úgy, mintha már régóta ülnék itt benn? Vagy ez az, amit úgy hívnak, hogy időtlen idők óta?
Most akkor én szellem vagyok, vagy sem?! Hogy döntsem el? Hogy döntsem el?…
Megvan!!! Azt tanították, hogy a szellem halhatatlan. Ezek szerint, ha én szellem vagyok, akkor nem tudok végezni magammal. Ha viszont tudok, akkor nem vagyok szellem. Akkor viszont nem is akarok élni. No, lássunk neki, megpróbálom megfojtani magam…
Hé, kik ezek? Mit csinálnak? Csak nem ki akarják nyitni a palackot? Hagyjanak nyugodtan öngyilkossági kísérletezni! Jaj, kinyitották! Kiáááááááááááááááááááááááááááradok! Hé, hová rohantok? Utánuk eredek. Hogy ez a hegyoldal milyen meredek! Most még gyorsabban futnak. Mi elől? Ki elől? Csak nem előlem? De hiszen ők nem láthatnak engem, mert a szellemek láthatatlanok. Akkor én mégsem lehetek szellem. Akkor viszont miért menekülnek előlem?
Hogy ezek az emberek milyen ostobák! Ezt a szellem dolgot még mi szellemek sem értjük, ők meg erről írnak novellát. Na, ennek a fajnak se jósolok nagy jövőt!

Ló bá'

Magyar focit ad az m1!
Hírtől Ló bá’ hídba lemegy,
S véletlen’ se kapcsol oda:
„Ez egy korrupt pénzmosoda!

Csak a mazochisták nézik,
S muszájból Hajdú B-k, Knézyk,
Meg délszaki légiósok
Kinn a pályán. Van ám jó sok!

Szent Habakuk, mennyi faláb?!
Ez mélypont, vagy lesz még alább?
Focink csupa Mohács, Arad…”
Reccs… és Ló bá hídban marad.

„Jajjj!!! Nem tudok fölkelni! Ez is a nyavalyás foci miatt van! Abcúg MLSZ, abcúg MLSZ!!!” /Ló Pál, nyugdíjas szertornász és villanyóra leolvasó/

„Fáj a háta? Már a gyógyszerek sem segítenek? Itt az ideje az ősi kontakt terápiának! Az ily módon megedződött hátsó testfelületeknek egy nyavalyás kis hátfájás már meg sem kottyan! Feküdjön be hozzánk bizalommal!” /Húzós Huba, nyugalmazott hóhér és a Deres Kft. ügyvezető igazgatója/

„Engem egyszer próbáltak deresre húzni, de a hátamról szíjasra hasadva visszapattant korbács kiverte a szemét verőlegény egyik szemét. Utána meg én a deressel a másikat. Erre olyan idegesítően üvöltött a vakegér, hogy át kellett hajítanom a Jupiterre.” /Chuck Norris/

„Mi, délszaki légiósok lenni boldogok. Otthon kellett futni sokat és kapni kevés fizetés, itt kell futni alig és mégis dőlni rengeteg pénz. Igaz, nagy része kapni illegálisan, de ilyen banánköztársaságban ez lenni normális.” /Zladko Krüventics, 38 éves délszaki idegenlégiós/

„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. – Igaz, hogy mondtam ilyen kőkemény átkokat is, de még ezekben sincsen szó sehol falábakról. Nem én tehetek róla, hogy a futball kivész a magyar stadionokból.” /Szent Habakuk, próféta/

„Hinnye, ez a gyökértelen gyökér, ez a kozmopolita liberálbolsevik fűzfapoéta, ez az idegenszívű rímgyilkos fattyú nem átallja öblös szatyorszájára véve meggyalázni hős népünk nemzettragédiáit! Moháccsal és Araddal viccelődik, miközben ószövetségi prófétákat szólongat! Ráadásul meggyalázza szent sportunkat, a labdarúgást! Na, megálljon csak! Jön még sánta kutyára becsúszó szerelés! Lesz még nagy-magyar feltámadás! Lesz még aranycsapat! Mindent vissza! Földet rá, földet rá! Véééééér!!!” /Vitéz Szittyabányai Vak Ond, gyula és sintér/

„A magyar fociról nem beszélek, mert halottakról vagy jót, vagy semmit. Anyámnak nem engedtem meg, hogy elolvassa ezt a versnek látszó tárgyat, hogy le ne hidaljon, és úgy ne maradjon. Frady Endre viszont lemehetne hídba és szívesen megnézném a próbaterhelését is, amint földdel dúsan megrakott teherautók járkálnak föl-alá rajta. Talán mindhárom ártatlan és jobb sorsra érdemes olvasója fellélegezne.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Még hogy korrupt, még hogy pénzmosoda?! A magyar foci?! Na jó, tényleg az, de hát mi nem az ebben a szerencsétlen országban?! Muszáj ügyeskedni! Mit gondol a költő úr, ha nem okosba’ csináljuk, akkor el tudtuk volna hozni Ló bá’-t az éj leple alatt beépíteni patakhídnak a kamufalvi Taknyos-ér fölé?! Ugye, hogy nem?! Na, ugye!” /Kamu Konrád, Kamufalva polgármestere/

Nap

Magyarország - Észak-Írország 1:2 (0:0)

Égen forrón ég egy korong,
Ami körül bolygónk kering.
Azt látom, ha múltba ások,
Másképp hitték ezt az ősök.

Ősidőkben, hogyha napfolt
Tevékenység volt, a nép félt.
Manapság a Nap, ha vibrál,
Unottan megnézzük webről.

Webet nem ismerték anno,
S erdőbe jártak még enni
Bunkóval, meg nyíllal, íjjal,
Inkább nappal, mintsem éjjel.

Éjjel, amíg a Nap távoz,
Modern ember söröz-tévéz,
Szeme alatt iszák-árok,
S páholnak az észak-írek.


„Úgy gondolom, hogy megszereztük a vezetést, de tíz perc emberhátrányt egyetlen csapat sem bír ki, és a játékosok erőnlétileg az utolsó tíz percben fejben már kihúzták a dugót, de videóról elemeznünk kell a gól előtti tolódásokat, utána pedig előre kell nézni és továbbmenni a megkezdett úton, mert bravúrok kellenek, de nem lehetetlen, hogy lesz még eredmény, amire azt mondhatjuk, hogy kemény munka előzte meg és valami elindult valahová. Ja, és a meccs hevében nem hallottam, hogy húszezren követelték a távozásomat.” /Pintér Attila, szövetségi kapitány/

„Fenti nyilatkozat olvastán újra rájövök, hogy nincs új énalattam. Annak azért örülök, hogy a Föld legalább a második félidőt eltakarta előlem.” /a Nap/

„Pintér monnyonle! Pintér monnyonle!” /húszezer szurkoló/

„Micsoda?! Mindenkit letartóztatni! Ja, hogy az Attila! Pfűűű…” /Pintér Sándor, belügyminiszter/

„Sose gondoltam volna, hogy egyetlen vers képes lehet megutáltatni velem a korábban nagyon szeretett kancsalrímeket, de a költő ezt a bravúrt is be tudta mutatni. Frady Endre ugyanaz az irodalomnak, mint egy birodalmi lépegető a hóvirágos rétnek. Amúgy a tróger magyar foci azt kapta, amit megérdemelt! Anyám szerint jó volt látni, hogy egy nemzetközi mérkőzésen az Üllői úton végre egyszer a zöld-fehérek győztek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ilyen gyenge magyar védelmet utoljára a Don Quijote-ban láttam. Ott úgy jöttek át rajtunk, mint a forró kés a fagyott vajon. Itt meg mintha a vaj is olvadt lett volna.” /id. Guzmányi Ödön, nyugalmazott tömbházfelügyelő/

„Jaj, fater, ne beszéljen már félre! Nem Don Quijote, hanem Don kanyar! Bezzeg, ha mi ott lettünk volna, akkor teli torokból zengett volna a Ruszkik haza!!! Akkoriban még nem kellett a szurkoláshoz vénaszkenner!” /ifj. Guzmányi Ödön, Fradi Ultra és szélmalomharcos/

„A vers a jó és a rossz, a múlt és a jelen, az ősprimitív és az ultramodern, a barátságos és a félelmetes párhuzamát használja arra, hogy kancsalrímekkel a festett egekbe nézzen, majd onnan rántson le minket a lepusztult futballunkkal jellemzett rögvalóságunk mindent feledni vágyó alkoholmámorának rút posványába. A meghatottság könnyei úgy válnak sörré-borrá, ahogy egy kutya szalonnává sosem, viszont sántán is megelőzi a hazug embert és bátran ugatja a szemébe, hogy monnyonle!, monnyonle! A mű önnön határait feszegeti! Pszichopatológikus ősdelej!” /Hovatovább Ajtonyné Netovább Klasszika, pszeudo lírika és Avon tanácsadónő/

„Amikor én világítok, akkor a Nap is tud árnyék bokszolni.” /Chuck Norris, a Fény/

Jeges vízöntő kampány

Hogyha jeges vizet öntök
Bús fejemre önkezűleg,
Akkor van, ki így szól: „Ön tök,
Tökök közt is egyszerű leg!”

Kritikusom, hogyha eles,
Mert ez a kór legyengíti,
Melynek neve az ALS,
Nem gyógyítja csók, se E.T.!

Kampány kell, pénzt előkotró!
Részt vesz Darth Vader is, Óz is!
Szűnjön meg az amiotró-
-fiás laterálszklerózis!


„Kedves költő úr! Köszönjük, hogy mellénk állt, bár ilyen verseket írva nekünk hasznosabb lenne, ha inkább ellenünk harcolna. Nem tudna inkább pénzt küldeni? A bankszámlánk jobban bírná a terhelést, mint a szépérzékünk.” /Dr. Szóelszálli-Rásmegmaradi Íti, az ALS Alapítvány sajtószóvivő főorvosa/

„Phhh-pfff… phhh-pfff… sajnos amióta a fejemre öntöttem egy vödör jeges vizet, egyrészt berozsdált a sisakom, másrészt megfáztam és folyamatosan szörcsögök… phhh-pfff… phhh-pfff…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Csodák csodája, hogy a költő úr rá tudott venni erre a jeges vízöntésre, de így legalább megúsztam a pénzbeli adományozást! Varázslatos!” /Óz, a nagy varázsló/

„E.T. nem gyógyít, E.T. hazamegy!” /E.T./

„Idegi alapú mozgásszervi betegnek pont olyan hatékonysággal vagyok adható, mint a halottnak.” /a csók/

„Nem lepődöm meg, hiszen miért pont rettegett költőnket ne érte volna el ez a 15 perc hírnevet és heveny agyhúgykőlefagyást biztosító celebtéboly?! Anyám szerint, ha ráfagyna a tökfejére a jeges pléhbili, akkor talán nem írna több verset, szerintem pedig sajnos de. Frady Endre olyan súlyos kór, amibe még egy ebola vírus is belepusztulna, ha elkapná.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is gondoltam és öntöttem. Tanyámon gumicsizmában. Barna lovam nyerített, drága anyjukom röhögött, vérző orrú unokám bőgött, választási esélyem elszállt.” /Falus Ferenc, főpolgármester jelölt/

„Mi jobb, jeges vizet önteni a fejünkre, vagy pénzt adományozni? Vagy-vagy? Esetleg is-is? Mi jobb? Mi bal? Mi közép? Bízunk-e abban, akinek adományozunk? Ő bízik-e bennünk? Vagy jobban bízunk egy vödör jeges vízben? Hátha nincsen benne jég, vagy hátha el se találjuk magunkat? Hátha, vagy nátha? ALS, vagy LSD? Esetleg ADSL? E.T., vagy I.T.? Kérdések, amelyek hideg zuhanyként zúdulnak ránk! Kételyek fagynak belénk, de biztos van egy biztos pont. Ami mellé beszélhetek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„Spórolási okokból én is a jeges vizes verziót választottam. Nekem speciel nem jött be.” /Titanic/

„Ja, hogy gyűjteni?! Én úgy értettem, hogy gyújtani! Bocsi, Róma!” /Néró/

„Nem kéne annyi jeges vizet pazarolni, ha a sok tökagyú mind ideállna elém egy kupacba, én meg a fejükhöz vágnék egy gleccsert.” /Chuck Norris/

Tanévkezdés

Fanni és Kincső

Iskolás lett immár Kincső,
Könnyezik az összes szem.
Óvodában többé nincs ő,
 Ebből látszik, öregszem.

Idő fut, mint tanyasi kos,
Soha-soha nem henyél.
Fanni - tyűha! - hatodikos,
Sudár, mint a fejszenyél.

Én vagyok csak aggó fószer,
Hajló korom fejbe csűr.
Alábbira kéne jó szer:
Külcsín hiány s belbecs űr.


* * * * * * *


„Külcsín hiány, belbecs űr?! Úgy érted, hogy randa vagy és agyatlan? Csavala romalé, hát nyalom a hangodat tesó, én is ilyen vagyok, oszt' mégis annyi a lóvém, mint a nyű! Ilyen adottságokkal legyél te is celeb, oszt' dőlni fog a lé, tesókám!” /Győzike, a showman/

„Költő úr, a gyerekeihez gratulálok, de ne írjon róluk verset, mert azzal jelentősen ront az összhatásukon! A kedves felesége előtt pedig meghajtom a fejem, mert nyilvánvaló, hogy valami emberfeletti ellensúlyt kell képezzen a lányaik életében, ha normálisan akarnak fejlődni. Az utolsó sorához is gratulálok, amennyiben megígéri, hogy valóban ez a sor lesz a végső.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Anya! Apát elnézve én tényleg nem értelek téged!” /Fanni/

„Tisztelt Frady apuka! Örülünk, hogy lányai a mi iskolánkba járnak, de arra kérjük, hogy szülői értekezletekre és fogadóórákra lehetőleg az anyukát tessék beküldeni! Ön addig is pihenhet! Önre fér!” /a gyermekek osztályfőnökei/

„Külcsín hiány és belbecs űr? Ez nem probléma! Ha felkeresi a Dr. Frankenstein Plasztikai Sebészeti és Agyátültetési Klinikát, a bajai rögvest orvosolva lesznek! Ön újjászületik, mi pedig meggazdagszunk! Ne feledje, a vérszipoly is ember, csak kicsit vastagabb a pofáján a bőr!” /Dr. Wastagbőr Winnetou, sebész és skalpbőrdíszműves/

„Fut a nyavalya! Nem kerget a tatár! Ha meg kerget, akkor felöklelem, megtaposom és bifszteket csinálok belőle!” /tanyasi kos/

„Jaj, jaj! Ez tényleg felöklel és megtapos! Auuuu!!!” /tatár bifsztek/

„Nálam a külcsín és a belbecs is rendben van. Aki nem hiszi, járjon utána mankóval, mert kettétöröm!” /Chuck Norris/

Fűzfapoéta

A szomorúfűz alkot /a tölgy felvétele/

Elfoglalt a szomorúfűz,
Rímbe rímet amarrú’ fűz,
Emerrű’ tán be se meri.
Ráférne már egy MRI
Az agyára, mivel tököt
Megszégyenítően lökött.

E bús fűzfapoétának
Hiába is mutatnának
Rendes verset, nézne: Mi az?
Butasága földhöz szíjaz
Gondolatot, lantot, lírát,
S ríva éjszakákat ír át.

Sajnos nagyon termékeny ő,
Őt olvassa tölgy és fenyő,
S folyik még a csapból is a
Szörnyű fűzfapoézisa.
Nem csak ír, blogot is vezet,
S nyög a Költő Szakszervezet.

„Mi van költő úr, csak nem szállta meg végre pártutasításra az önkritika, hogy szimbolikusan saját magát állítja pellengérre a szokott bűn rossz klapancista stílusában? A szándék dicséretes és ENG!, maga a vers azonban NEM ENG!” /Zajcsák Menyő, a főcenzor kényszergyógykezelése idejére megbízott ideiglenes főcenzor helyettes és rovarirtási főelőadó/

„Hogy egy fűzfának van-e agya, azt nem tudjuk, de ha van is, a lombkorona átmérője miatt semmiképpen nem fér rá egy MRI készülék. A költőnek valószínűleg nem egy orvosi diploma a legféltettebb kincse.” /Dr. Rezon M. Ágnes, a Nemzeti Szemmelversz Orvostudományi Egyetem részecskefizikusa/

„Nemcsak, hogy nyögünk, de ebéd közben még nyögve is nyelünk, mert sajnos rendre megakad a torkunkon Frady Endre. Jaj, önkéntelenül is rímeltem egyet! Na, tessék, valamit elkaphattam tőle! Azt hiszem, a duplájára fogjuk emelni a tagdíját, hátha kilép.” /Elefántcsonttornyi Barnabás, a Nemzeti Költő és Rovarirtó Szakszervezet szabadverstani titkára és rovarirtási szakmérnök/

„Einstein általános relativitáselméletét hamarabb megértem, mint azt, hogy a líraelmekórtan eme állatorvosi lova miért próbálkozik ilyen csökönyösen versírással. A túltermelési válságban szenvedő költő élő cáfolata a dialektikus materializmus azon tételének, mely szerint a mennyiség egy ponton minőségbe csap át. Frady Endre viszont önmaga az a csap, amiből saját maga folyik. Kár, hogy nem fénysebességgel, mert akkor már elhagyta volna a Tejútrendszert is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A walesi bárdok közé ötszázegyediknek be akartam írni ezt a szerencsétlen igricet is, de a többi ötszáz nem engedte és inkább a máglyahalált választotta, a Walesi Költők Szakszervezete ugyanis nem olyan pipogya, mint a magyar. Így Frady Endrét jobb híján a költészetéhez hasonló kegyetlenségű Edwárd királyként szerepeltettem.” /Arany János/

„Jaj-jaj, hát hogyne olvasnánk, amikor rajta vagyunk az email címlistáján és folyamatosan küldi az irományait! Muszáj belenézni, mert időnként rákérdez és sosincs leiratkozás gomb!” /a tölgy és a fenyő/

„Egyszer küldene valaki egy ilyen verses emailt, biztos, hogy a neten keresztül lerúgnám a fejét!” /Chuck Norris/

Mákony

Erdőbe, ha mákony zúdul,
Királytigris gágog lúdul,
Ékszerteknős medvét rugdal,
Nyúlzugokból zúg a zugdal,
Éti csiga kerget pumát,
Csőgilisztán folyik rum át,
Lombok fölött vadkan köröz,
Tigrist fal fel csont és bőr őz,
Tölgyön fagyal nő, nem magyal,
Rinocéroszt mókus agyal,
Csalánban víg cápa gurul,
Szöcske tápja acélturul,
Fákon délen nő a moha,
Méhnek kockás a potroha,
Gólyapárt ver béka ifi,
Bőregeret ráz a wifi,
Ürgelyukból sör tör elő,
Orvvadászt két lepke lelő,
Nyájas jeti köszön: Szia!,
Nem szemetel senki fia…

S stadion nő gomba helyén?!
Tyű, mán józanodok, sej én?!

„Merjünk nagyot álmodni, kedves barátaim! A költő polgártárs, bár mély nemzeti álomba merült, mégsem álomvilágban él, amikor stadionokat vizionál kinőni a realitás talajából. A szél ugyan keletről fúj, de nyugat felé tart. Ha nem hunyászkodunk meg előtte, akkor a nemzet vitorlájába fogva odajutunk, ahová tartozunk és ahol már nagyon várnak minket, a megmentőket. Mi vagyunk a legyengült immunrendszerű Európa C vitaminja! Remélhetőleg bevesznek! Éljenek a mákonyos légvárak! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„ Szia?! Miii?!  Hrrrr!!! Grrrr!!! Nyam-nyam!!! Böff!!!” /a mákonymámorból kijózanodott jeti/

„Sokat gondolkodtam, hogyha egy bombatalálatot kapott pöcegödör verset írna, az milyen lenne. Anyám szerint a fentinél valamivel jobb, de ő nem mérvadó, mert nekik mindig is angolvécéjük volt. Szerintem az olvasó pont ugyanilyen mértékben kapná a fekália fröccsöt. Köszönöm, hogy megtudhattam! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, mi van költő úr?! Orbitális ópium mámorában nekiment annak a fának, amitől meglátta az erdőt?  Ez a vers olyan, mintha belehányt volna a cipőjébe, igazi csuka fogta róka. NEM ENG.!” /Totyak Tumorcz, nyugalmazott sintér és a János Kórházi Vigyorgó harmadik emeleti főcenzorainak vezéralakja/

„Király a buli! Őrület ez a dallamvilág! Imádom az ultrarövidhullámot! Éljen DJ Wifi!” /Batman, a denevérember/

„Mit szed, költő úr! Ha elmulasztja az éhségérzetet, én is kérek belőle egy nagyobb adagot, plusz repetát!” /Ínség Imola, középiskolai jógatanár/

„Nincs annyi mákony a világon, hogy én ne szemeteljek!” /senki fia/

„Még egy eldobott galacsin, és úgy lefejellek, hogy az agyad dugaszolja el a vastagbeledet!” /Chuck Norris/

Franzstadt

Magáról félút-kort vedlik
le, ki még Nyílok s Ebedlik
játékát bámulva ámult,
ám ez sajnos mára má’ múlt.

Nem ez jellemzi a jelent,
foci szó is tök mást jelent:
pénzt kap, ki labdát csak ugat,
s rajtunk röhög Kelet, Nyugat.

Mivel párszáz Fradi ultra
hajaz sokak szerint cultra,
s uralkodik mindenen NER,
hódíthat a vénaszkenner.

Groupama Aréna VIP-i
űrje könnyes szemem csípi,
zöld sas nyalogatja sebét,
s nem lát se közepet, se B-t.

„Nem tudom, miért félnek a szurkolók ennyire a regisztrációtól és a vénaszkennertől?! Hát úgy ismernek engem, mint aki visszaélek az adataikkal?! Ha valaha is történt volna ilyen, az már rég pletykaszinten terjedne! Vagy hallott már valaki is Kubatov listáról?!” /Kubatov Gábor, az FTC elnöke és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) ideológiai ökle/

„Igen tisztelt Költő Úr! Tudom, hogy az Önhöz hasonló költőóriások nem alkotnak megrendelésre, de a hétvégén volt szerencsém megtekinteni a Ferencváros - Nyíregyháza mérkőzést és a múltba révedtem. Eszembe jutott két óbudai gyerek, akik ész nélkül rohangáltak a Fradi-pálya gyepén miután a csapat megnyerte az 1980-81-es bajnokságot és boldogan utaztak haza az 55-ös buszon. Kíváncsi lennék, mit gondol Szerzőséged a vénaszkennerről, Vip-páholyról meg a Pénzverde felé rúgott gólokról. Egy kis múltidéző: http://www.tempofradi.hu/wp-content/uploads/2009/06/csapatkep_1980-81_0501.jpg . Maradok őszinte tisztelője!” /Gy.Ákos, a Költő egykori gimnáziumi osztálytársa és fejjátéka révén Óbuda Liftje/

„Ákosom! A hozzám hasonlóak nem is alkotnak megrendelésre, de én igen. Így biztos lehetek abban, hogy legalább egyvalaki elolvassa, amit írok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Párszáz Fradi ultra, költő úr, párszáz?! Párezer! Sokezer! Tízezer! Százezer! Ha mi egyszer rázendítünk, akkor ott rá van zendítve! Ha mi egyszer megrohamozzuk a TV székházat, akkor ott büfé nem marad kifosztatlan! Ha mi egyszer kint maradunk, akkor ott mindenki kint lesz maradva! Mindent vissza! Monnyonle! Fraaaadi!!! Fraaaadi!!!” /Groupama „Kőfej” Jenő, ferencvárosi vezérszurkoló és biztosítási hentes/

„Magyar foci nulla, Frady Endre nulla! Gól nélküli döntetlen! Te jó ég, hosszabbítás is lesz?! Nem lehet, hogy mindkettő kiessen? Mondjuk például nagyon-nagyon magasról? Hajrá gravitáció!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Most, hogy nincsenek zajos bőrfejűek, szívesen kivinném a kisunokámat a meccsre, ha kifizetetlen sárga csekkek felmutatásával is beengednének, de nem teszik, úgyhogy inkább elmegyünk CBA kirakatokat nézegetni.” /özv. Éhkopp Gyuláné, nyugdíjas középiskolai tanár/

„Engem egyszer akart letapogatni egy vénaszkenner, de meghajlítottam körülötte a téridőt és rozsdaszafttá facsartam. Hajrá Fradi!” /Chuck Norris/

Szeretem az esőt

- Szeretem az esőt! – hazudta a Csomoládi Falunapok fő attrakciójának megnyitóján a köztiszteletben álló Zagy anyó szügyig sárosan.
Zagy anyó utoljára iskolás korában, még leánykori nevén, Csúz Leaként mondott igazat, amikor bevallotta, hogy ő tette az enyhén elkábított lódarazsakat Fuszekli Lajos tornatanár sonkás szendvicsébe. A tornatanárt elszállító rohammentőstől, az igazgatónőtől és apjától, a bivalyerős Csúz Lee-től kapott pofonok, valamint az iskolából történő kirúgása beláttatta vele, hogy az igazmondás fáj és nagyon lassan gyógyul. Eszes gyerek lévén azonnal megtanult füllenteni.
Új iskolájában már azt mesélte, hogy Greenpeace aktivistaként meg akarta akadályozni, hogy a szadista tornatanára fogadásból kettéharapjon egy élő lódarazsat, és ezzel kivívta a vele titokban együtt élő igazgatónő haragját, aki élettársával együtt elgyepálta, majd kirúgta az iskolából. Az esetet felkapta előbb a bulvársajtó, majd az orrát mindenbe beleütő Dr. Döglégyi Konrád karrierista zugügyvéd, és egy nagy port felvert per nyomán Fuszekli Lajos a kórházból kijőve egyenest a börtönbe költözhetett. Immakuláta Donatella igazgatónőt elbocsájtották és csak postai bélyegnyálazóként folytathatta pályafutását.
- A jog ismét csapást mért az igazságra! – röhögött magában Dr. Döglégyi Konrád és rögvest lépett pár fokot fölfelé a szamárlétrán.
- Hazudni jó! – gondolta Csúz Lea és életét ebben a szellemben folytatta tovább. Miután örök hűséget, jóban-rosszbant, egészségben-gyengeségbent és ásó-kapa-nagyharangot füllentett a dúsgazdag Zagy Vazul fegyver- és gázkészülék gyárosnak, a Has Párt főtitkárának, léte kiteljesedett. Férje révén hamarosan vezérszónoka lett a Has Párt nagy felvonulásainak, a Nemzeti Has Menéseknek. A nép imádta és egetverő lódításait harsány „Zagyné! Zagyné!” skandálással jutalmazta.
Folyton utazott és élvezte a csillogást, meg az ezzel együtt járó médiafigyelmet. Útját szemrebbenés nélkül végighantázott sajtótájékoztatók, ünnepélyes alapkőletételek, első kapavágások, felavatott szoborcsoportok, határidő előtt átadott sajtreszelő összeszerelő üzemek és lelkesen integető emberek szegényezték.
Amikor a váratlan gombamérgezésben elhunyt férje halálának tízedik évfordulóján az unokákkal körülvéve felavatni készült Csomoládon a nagy Zagy Arénát, hirtelen felhőszakadás zúdult a falura.
- Szeretem az esőt! – kiáltotta, majd az őrjöngő tömeg ünneplése közepette váratlanul rájött, hogy tényleg szereti. Ezek szerint gyerekkora óta most először igazat mondott! Megijedt magától. Érezte, hogy valami megtört benne, valami jóvátehetetlenül megváltozott.
- Zagyné! Zagyné!
- Te jó ég, ezentúl nem fogom tudni orránál fogva vezetni ezt a bamba tömeget! – gondolta rémülten, majd a szívéhez kapott és lezuhant az emelvényről.
Szép temetése volt. Végig esett.

Idegnyugtató szonett

Vízben mozdulatlan horog,

Sehol senki nem mocorog,

Pulzusszámunk negyven alatt,

Máma nem láttunk még halat.

Árnyékban egy béka ásít,

Nem mulattat senki Fásyt,

S összehordván hetet-havat

Stadiont senki sem avat.

Terroristát TEK itt nem lő,

Nem nő senkin három emlő,

S kétfejű lovat se szülnek…

Csak a csend zenél a fülnek,

S lustán elhever a semmi…

Más lesz stressztől beteg, nem mi.

„Ugyan már, mit tudhatja egy városbéli puhány, nyavalyás költőcske, hogy micsoda kőkemény kaland a horgászat?! Százötvenre pörög a szív és hangos zubogással jön az adrenalin fröccs, amikor a képzavarosra kihegyezett idegszálaink árgus szeme láttára végre megrezzen az úszó! Ilyenkor úgy megfagy a vérünk, mintha hirtelen belepett volna minket a nagy ho-ho-ho-hóóóóó!!!” /A nagy ho-ho-horgász/

„Nehogy már elhiggye bárki is, hogy a pecások keszegezés közben a fejhallgatójukban nem az én Zsülike lányomat hallgatják mp3-ban?! Így mulat egy magyar horgász!” /Fásy Ádám, mulató tulajdonos/

„Szonett?! Ez?! Ha mi annak idején az iskolában ilyen szonetteket írtunk volna, az irodalomtanárunk olyan vérfürdőt rendezett volna az osztályban, mint én a későbbi fénykoromban gyártott királydrámáimban!” /William Shakespeare/

„A főhős a médiavilág zajától a csendes vízpartra vonuló kispolgár archetípusa. A szenzációhajhász hírektől távol, a sportnak álcázott tétlen semmittevés közepette a spirituális salakanyagtól szabaduló lélek ráhangolódik az egyetemes világbéke szellemi rezgéstartományára, majd befelé zümmög. A szonett külcsín alatt igazi nihil belbecs lakozik. A termékeny költő ezzel a versével ismét alaposan megtrágyázta a világirodalom gyümölcsöskertjét.” /Péti Nitrogénia, a Vágyódó Vegyszeregy c. irodalmi hetilap főszerkesztője/

„Biztosíthatom a költő urat, hogy egy stadionavatón papírból monotonul felolvasott megnyitóbeszéd is lehet a horgászással egyenértékűen jótékony álomba ringató hatású, ha nem fütyüli szét az ember.” /Franzstadt Béláné Groupama Szeréna, biztosítási ügynök/

„Miért ne dolgozhatnánk vízparton sziesztaidőben is?! A terrorelhárító ott lövi a terroristát, ahol éri! Nálunk nem lesz terrorista paradicsom, legfeljebb terrorista fasírt, höhöhö!” /Csávás Kálmán, terrorelhárítási vezérőrnagy/

„Ma reggel, amikor médiacápa horgászás közben valamibe halkan beleléptem, nagy szerencsém volt, hogy ezzel a szonettnek látszó tárgyat tartalmazó A4-es lappal letörölhettem a talpamat. A megfelelő papírminőségű Frady Endre nyomatok kritikus helyzetekben még akár jól is jöhetnek. A holnapi celebkilövésre is viszek egy tekercset.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Horgászás közben mindig megnyugtat a tudat, hogy a víz alatt egyetlen félköríves mozdulattal úgy tudok fejbe rúgni egy egész tőkehalrajt, hogy a filézett szeletek egyenesen a parton felállított bográcsba repüljenek.” /Chuck Norris/

Szerelem mindenáron

„Itt a Tavasz, szép szerelem,
Ki nem hiszi, beperelem!” – dúdolgatta Dr. Duhajcsoki Rögénc válóperes ügyvéd és elégedetten számolgatta a legutóbbi sikeres ügy zokogó nyertesétől kapott honoráriumát.
- Mondja csak kedveském – fordult a dekoltázsig könnyes ex-Csományiné született Dinnyei Franciskához – hozzám jönne feleségül?
- Mi?
- Igen mi. Mi ketten szép pár lennénk.
- De maga ronda!
- Ezért kell maga ezt kiegyenlítendő. Maga csodaszép!
- Na ne már! Pont most kéri meg a kezemet, amikor éppen elváltam?!
- A legjobbkor, nem? Most biztos, hogy nincs férjnél. Ki tudja, ha legközelebb összefutunk, talán már újra házas lesz.
- És akkor ön mit tenne?
- Hogyhogy mit? Elválasztanám magukat. Én ebből élek és nem is rosszul. Szóval hozzám jön?
- Hát…
- Nézze, én lehoznám magácskának a csillagokat is az égből!
- Az lehetetlen. A legközelebbi csillag a Nap, de azt még megközelíteni se lehet, mert folyékony szénné olvad az űrhajó is.
- Ja, akkor nem. Viszlát!
- Viszlát!

(három évvel később Dr. Duhajcsoki Rögénc irodájában)

- Jó napot kívánok ügyvéd úr!
- Á, kezeit csókolom! Öööö… Fruzsina, ugye?
- Franciska. Ugarnyáki Jenőné Dinnyei Franciska.
- Már megint férjnél van?
- Igen, azóta már negyedszer, de válnánk.
- És mi van az előző hárommal?
- A svéd misszionáriust megették Új-Zélandon a kannibálok, az új-zélandit pedig az eszkimók. Az eszkimó pedig agyvérzést kapott az Egyenlítőnél.
- Értem. Részvétem!
- Köszönöm!
- És ki ez az Ugarnyáki Jenő?
- Egyenlítői magyar. Amikor találkoztunk, a feketéket tanította székely rovásírásra.
- Sikeresen?
- Hát… végül is megmenekültünk…
- Szerelem volt első látásra?
- Ó igen!
- És mi történt?
- Hát, a másodikra már nem. Menekülés közben leesett a parókája és elvesztette a műfogsorát.
- Aha… Ha elválasztom, hozzám jön?
- Igen.
- Igen?
- Igen.
- Hogyhogy?
- Nézze, én nem erőltetem a szerelmet mindenáron, de ügyvédné még sosem voltam. Pár hónapig kibírom…
- Aztán válunk?
- Válunk. Vagy maga váratlanul meghal.
- Az is lehet. És akkor maga meggyászolna engem mint özv. Duhajcsokiné?
- Persze. Krokodilkönnyeket ejtenék a sírjánál. Megmutassam? Valahogy így… - zokogott üvöltve a nő.
- Hej, de titokzatos dolog ez a szerelem! Csoda-e, hogy ezt hajszoljuk mindenáron?

Kocsikázás

Autópályán kettőszáznál
Hideg télen, hogyha fáznál,
S arcodba hófúvás, ha mar,
Szélvédőt tetess be hamar!

Szélvédőt, ha nem tetetel
Be te, menet közben Etel,
S kamionról száll egy sor pad,
Szemgolyód konkávvá horpad!


„Jaj, ne legyünk már puhányok! A szélvédő nélküli száguldás nagyon extrém-sportosan kalandos és még az orromat is tisztíccsa!” /Taplóffy Tományné Pohárb Etel, kőbaltaarcú taxisofőrnő/

„Konkáv-é?! Pápaválasztás is lesz?!” /Bugsy, magyar hangja Csurka László/

„Bunkó vagy Bugsy!” /Nynfus, magyar hangja Gáti Oszkár/

„Tisztelt költő úr! Ön a költészet mellett szemlátomást a fizikához sem ért. Egy kamionról lehulló padsorba kétszázzal beleszáguldó személygépkocsi esetében ugyanis a szélvédő megléte csak annyit jelent, mint horpadt szemű halottnak a csókálló rúzs. Ezt már az ókori fizikusok is tudták, amire utal az ilyen típusú balesetek helyszínelői által használt ’más szeméből kivenni a gerendát’ kifejezés is.” /Dr. Szálkaszemű Szattyán, az Vakrepülés Tanszék adjunktusa és a félszeműek közötti félszemi kontakt feltalálója/

„A versbe fondorlatosan beszervesült ’közben Etel’ kifejezés az etelközi vérszerződésre utal, melynek keretében őseink esküvel fogadták meg, hogy autópályán az akadálymentesített visszafelé nyilazhatóság érdekében csak hátsó szélvédő nélkül fognak száguldozni. Ennek a megállapodásnak a későbbi megszegése vezetett végzetes ősmagyarságtudathasadásunkhoz, melynek nyomai a mai napig érezhetőek pl. a népies - urbánus, Fradi - Újpest, Coca - Pepsi, Beatles - Rolling Stones, liberális - illiberális és a Barátok Közt - Jóban Rosszban ellentétben. A költő mindezt a számára még biztonságos kettőszázzal kocsikázva ábrázolja, tudván, hogy kétszázhúsz felett észre sem venné és elhagyná a valóságot.” /Ton Neóné Neoton Lujza, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és dalszövegírónő/

„Nem, nem és nem! Továbbra sem tudom eldönteni, hogyha kannibál lennék, akkor vajon Frady Endre költészetét, vagy magát Frady Endrét venné-e be nehezebben a gyomrom. Anyám szerint mindkettő helyett diétáznom kellene, úgyhogy jelenleg sós vízben főtt krumplit eszem és a háztartási keksz zacskóján lévő feliratokat olvasgatom. Szavatossági idő: 2014. október 24. Jé, pont aznap leszek 40 éves! Az biztos, hogy a születésnapom nyomokban sem tartalmazhat majd Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„No, költő úr, csúszós autópályán kettőszázzal kicsi-kocsikázunk?! Drága mulatság lesz ez! No, akkor most szépen elővesszük ezt a szondát! Hé, fújni kell bele, nem hányni!!! Ne szólítson rendőrnő úrnak! Le van tartóztatva!!!” /Csávás Kálmánné, rendőr főtörzsőrmesternő/

„Ki nem állhatom, amikor kétszázzal kell cammognom, mert az a gagyi safety car nem tud gyorsabban menni!” /Lewis Hamilton, a Forma 1 egyszeres világbajnoka/

„Ha nálunk Texasban valami idióta kétszázzal száguldozik, akkor karba tett kézzel kiállok elé az útra és amikor a karosszéria szétkenődik a mellkasomon, a berobbanó légzsák leszakítja a baromarcú manus fejét.” /Chuck Norris/

„Akinek nincs golyóálló szélvédője és lézerblokkolója, az annyit is ér!” /Lázár János, főminiszter/

Lebukta

Az esemény /egy túlfújt zsírgiliszta felvétele/

Három ittas anakonda
Nekimegy a fenyőfának.
Rendőr jön, kezében szonda:
- Nos, uraim, fújhatnának!

- Fújnánk mi, de fejünk rezeg,
Nekünk jött e részeg fenyő!
Nem szondáztatják őt bezzeg!
Biztos rokon! Csak nem meny ő?!

Fenyő retten s álrendőr is,
Járja őket buktagond át,
Majd a főtörzs-maszkos kőris
Köp és mond egy nagyon rondát:

- A Chuck Norris csomózzon össze titeket, ti túlfújt zsírgiliszták!!!

* * * * * * *

„Elnézést, kiszaladt a számon!” /Kőris Fabó, kőrisfa és álfőtörzsőrmester/

„Jaj, ipam, hányszor mondtam, hogy ne vigyük túlzásba ezt a saját zsebbe való büntetgetősdit, mert lebukunk! Most vagy becsuknak minket egy javító-nevelő faiskolába, vagy bitófát ácsolnak belőlünk! Miért is nem lettem politikus, akkor fapofával ennek a sokszorosát nyúlhatnám le büntetlenül! Hukk!” /Fenyő Fatime, fenyőfa és ittas tettestárs/

„Segítség, valami vörös borostás alak úgy összecsomózott minket, hogy Gordiuszig csúszhatunk, mire megoldódik a problémánk! Hukk!” /Ana Kond, Ana Kund és Ana Kend, a három ittas anakonda/

„Nem kell csúsznotok, ti túlfújt zsírgiliszták, odahajítalak én benneteket!” /Chuck Norris/

„Mi, anabolikus szteroidokkal túlfújt zsírgiliszták a leghatározottabban tiltakozunk, hogy holmi szakadt gyógyhüllőket hozzánk hasonlítsanak! Jé… ööö… te voltál az, Chuck?! Nem, nem szóltunk semmit, csak az ebéd utáni böffenet lebegtette a szánkat! Gyorsan lefújjuk a Kossuth térre tervezett kétmilliós tömegdemonstrációnkat is! Elég ennyi, Chuck, vagy fejeljük is le magunkat?” /Zsírgil Isztián és Zsírgil Iszta, a túlfújt zsírgiliszták erődemonstrátorai/

„Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy a zsírgilisztákat nem lehet túlfújni, mert felrobbannak. Jelenleg is a zsírt takarítjuk le a laboratórium falairól.” /brit tudósok/

„Az erősen kadarkamámoros költő ismét egy jó nagyot rúgott abba a valamibe, amit az ő színre lépése előtti boldog békeidőkben költészetnek hívtunk. Ez a bárdolatlan tekintetű bloggerceleb mindent elkövet, hogy ő verhesse be az utolsó pár tucat szöget a magyar irodalom koporsójába. Legszívesebben befelé sírnék, de nem teszem, mert akkor a sósvíznyomástól túlfújt zsírgilisztaként robbanna szét a fejem, és szegény anyám kapirgálhatná lefelé az arcomat a kedvenc ’vérszagra gyűl az éji vad’ mintás függönyömről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Veszélyes dolog ittasan vezetni! Én egyszer vezettem tajtrészegen áramot. Megrázó élmény volt.” /Ív Iván, villanyszerelő és az I. Taktahornyáci Sör-Virsli Bajnokság bronzérmese/

„Százados úrnak jelentem, a zéró telo… toli… torel… tolerancia jegyében az összes illuminált élőlényt előállítottam!” /ifj. Csávás Kálmán, rendőr őrmester/

„Kálmán, Kálmán, üss a szádra! Élőlényt előállítani egyedül én vagyok képes! Egyedül Én Vagyok!” /a Teremtő/

„Kedves Teremtő! A szülinapomra csinálj nekem egy robbanásmentesen túlfújható zsírgilisztát lécci-lécci!” /Slagovác Ödönke, 1.c. osztályos tanuló/